Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Visszapillantás Vecsésen a napokban átadták a forgalomnak az övcsator­na szélesített átereszét a 4-es műúton. A forgalom a munkála­tok alatt zavartalan volt. Színes takarók A világ tiltakozik: ismét bombázzák az amerikaiak a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Tették ezt a szeretet ünnepén, s feltehe­tően teszik ezt az új év haj­nalán is. És tiltakoznak a monori asszonyok is. A maguk módján, 4576 horgolt kis pamutkockával, melyekből a nehéz sorsú vietnami gye­rekeknek varrtak össze 26 takarót. Több mint négy és fél ezer kis négyzet, ugyan­ennyi tiltakozás, állásfogla­lás. így éreztük ezt tegnap, csütörtök délelőtt a Haza­fias Népfront monóri járási titkárságán, ahol Neumann Mihály járási titkár és Vár­foki Györgyi, a gimnázium tanára, a Hazafias Népfront monori nőbizottságának el­nöke útnak indította Buda­pestre a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának e majdan kedves meleget árasztó küldeményt. Szá­mokat soroltak, ki hány négyzetet küldött, a monori telefonközpont Béke bri­gádja és az egészségház la­boratóriumának dolgozói egy-egy teljes takarót ké­szítettek, sokat segített a szülői munkaközösség) s az anyák, azok az anyák, akik szerencsére már ném ta­pasztalatból, csak ' hírből tudják, milyen lehet az, ha egy gyermek fázik. Min­denki a saját „zsebéből" fe­dezte, előkerültek a mara­dék fonalak is, és a horgo­lótűk, mondják az akció szervezői, s hozzáteszik, ugyan kissé későn kapcso­lódtak be a takarókészítés munkájába, de még most sem késő. Sajnos vagy sze­rencsére, nehéz eldönteni, a férfiak nem tudnak horgol­ni, jegyzik meg mosolyog­va, igy hát a Kossuth Tsz és a gimnázium férfiai plé­deket vásároltak. A tegnapi küldeményben ott volt a pi­lisi Hunyadi Termelőszö­vetkezet nőbizottságának és a Vöröskereszt, valamint a népfront nőbizottságának egy-egy takarója is. Menőé­ről a Lenin Tsz-ből kefwt küldtek. Nézem ezeket a takaró­kat, színesek, világoskék, zöld, halványsárga, patyo­latfehér, és vörös. Sötét színű nem volt köz­tük. (szabó) Párbeszédek Monoron szállók fel. Már a Végállomáson minden hely foglalt. Állok és hallgatom az utasokat. Két általános iskolás fiúcska beszélget: — M>a volt nálunk egy fel- ílgyelőnő. — Izgultatok? — A többiek nem, de én nagyon. — Miért? — Olyan fiatal és csinos volt, hogy egyre az járt az eszembe, miért nem vagyok nyolc évvel öregebb. ★ Vecsés, cukrászda. A szol­gálaton kívüli kalauz a szol­gálatban levő társához: — Nyomd meg a csengőt gyorsan, hadd menjünk! — De még szalad valaki. — Éppen azért, ismerem ... ★ Egy vecsési pedagógusnő a másikhoz: — Hallottad, a Tibiék elvál ­.ták. — És miért? — Az első három évben nem akartak gyereket, mert lakás kellett. Az ötödik év­ben, majd ha meg lesz az autó is. A hatodik évben ví- kendházra gyűjtöttek. A nyol­cadik évben elváltak, mert nincs gyerek, aki összeköti őket. Két utas hevesen vitázik. Péter bácsi, megálló: Mind a kettő azt állítja, hogy neki van igaza. Üllő, Göbölyös: Még magázzák egymást. Üllő, ta­nácsháza: Már pertuban van­nak ... Üllő, Kőházi: Előbb az egyikről sül ki, hogy hülye, később a másikról, hogy még nagyobb hülye ... Vecsés, is­kola: az egyik ökör lesz, a má­sik marha ... Vecsés, cuk­rászda: kisül, hogy az egyik­nek a nénikéje bohóc volt, és hogy a másik anyukája ... Vecsés, strandfürdő: Melegebb éghajlatra küldözgetik egy­mást és kölcsönösen fitogtat­ják erejüket, latolgatva, ki kapja a nagyobbat... Sorom­pó: a kalauz leszállítja őket és átadja a rendőrnek. Az utasok szidják a kalauzt: köz­ben lecsukták a sorompót... ★ Üllő, tanácsháza megálló után: A község közepe fel van túr­va. Félig betemetett árok er­re is, arra is. Elterelő nyilak, kábelek, csövek, téglarakások, gépek, munkások. Egy bá­mészkodó utas a másikhoz: — Látod, már Üllő is kezd Pesthez hasonlítani. Ács György MOHOMIDÉEI XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÄR 1., SZOMBAT MONOR, ÚJ ÉLET TSZ • iparszerű a mezőgazdasági munka AZ ÖREGEKET FIATAL SZAKMUNKÁSOK VÁLTJÁK FEL BIZAKODÓ HANGULAT ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT A hűvös, december végi1 „őszi” köd szinte tapad. Az emberek jönnek vissza a répa­földről, tömören csak kontúr­jaik látszanak. Szép esti kép' ez. S amikor ugyanezt „leve­títem” ismét, már bent, a tsz- irodában, Mészáros György fő­mezőgazdász azt mondja, van €>bbem valami jelkép: a nyuga­lomé. — Számunkra megnyugtató, mások számára talán irigylést kiváltó évet mondhatunk ma­gunkénak. Méghozzá olyan módszerrel értük el ezt, amellyel a tsz fennállása óta nem volt példa. Vagyis: az 1970-es év gyengébb eredmé­nyei az idén feszített terv ké­szítésére, összeállítására kész­tettek bennünket. Szinte az utolsó csavar, minden talpalatnyi föld számbavételével mértük fel lehetőségeinket. S most a terv megvalósult, összes évi ráfordításaink, kiadásaink ellenére is anyagi tartalékot vihetünk át a jövő évre. Pedig nem éppen filléres kiadásaink voltak. Gépparkun­kat három darab D—4—K tí­pusú, 90. lóerős géppel egészí­tettük ki, így ebből most öt van, s ez 1500 hold szántóföld­nél komoly erőgépállomány. Őszi mélyszántásnál teljesít­ményük naponta 60 hold. S ez, tsz-ünk adottságait tekintve, nagyon jó átlag. Mintegy 268 holdon termelünk sárgarépát. Most derül ki igazán, hogy milyen jól számítot­tunk, hiszen országosan is hiánycikk lett a zöldség. De emellett hasonló „arany- tartalékot” jelent a mintegy 150 holdon termelt burgonya is. Állattenyésztéssel — a kö­rülbelül ötezres baromfiállo­mányt nem számítva — az idén sem foglalkoztunk, előre­láthatóan az elkövetkező években sem. Nem lehet. Mert például -a szarvasmarha-állo­mány kifizetődő, nyereséges tartása legalább 600 állatnál kezdődik. Takarmánytermő területünk azonban ehhez ké­pest jóval kisebb. Mindössze 19 pár lovunk maradt még „mutatóban”, helyesebben, rö­vidtávú fuvarozásra. Létünk stabilitására, elősegítésére nincs szükség hát nagy állat- tenyésztésre, de melléküzem létrehozására sem. Alapelvünk: „földüzem” vagyunk, a földből, annak ésszerű, tudatos kihaszná­lásából kell élnünk, gaz­dálkodnunk. Az emberek? Hogyan élnek, miként vélekednek tsz-ünkről? Ez az év bebizonyította, hogy a mezőgazdasági munka egyre inkább iparszerűvé válik. A termelőszövetkezetben hét egyetemet végzett szakember esőben, hóban, mindig az em­berek között jár. Nálunk nincs „népván­dorlás”, jó a hangulat, á nyugdíjba menőket szak­munkás fiatalok váltják fel. A tsz-ben fizetés biztosítása mellett tanulnak, dolgoznak. Munka után pedig ugyanebbén a közösségben pihenés vár rá­juk. Épül a fürdő, öltöző, rö­videsen berendezzük a kultúr- szobát. Nyáron Eger—Hajdú­szoboszló—Aggtelek voltak a már hagyományos országjárás, városnézés főbb állomásai, mintegy 60 ezer forint útikölt­séggel. Bizakodó tehát a zár­számadás előtti hangulat. A munka eredményei, a gondos­kodás újabb és újabb ablakot tár ki a tsz-parasztok előtt. Oldódik az évszázados „görcs”, változik életük, szemléletük. Egy öreg tsz-tag ezt rfagyon kifejezően így fejezte ki: nem tudnék mit kezdeni a földdel, ha most újból egyéni gazda lennék. Csodákat művel talán a mo­nori Üj Élet Tsz? Éppenséggel, hogy nem. Pontosan tervez­nek, mindezt végre is hajtják, dolgozna^. Bizonyíték: 100 fo­rint lesz egy munkaegység ér­téke. Baky László YúsíÍm* Pilisen Országos állat- és kirakodó vásárt tartanak holnap, ja­nuár 2-án Pilisen. Mit hozott az ó-év? Mit vár az Pásztor Antal, a monori já­rási könyvtár vezetője: — Nyáregyházi lakos va­gyok, így egy kicsit a szőkébb hazámmal dicsekszem. A kis, háromezer lélekszámú falu­ban a tanács 200 ezer forin­tos költséggel Mubkönyvtárat épített és fenntartásához évi 50 ezer forinttal járul hozzá. Hogy milyen nagy dolog ez, esaik azok tudják, akik jára­tosak a művelődés berkeiben. A helyi tsz vezetői, élükön Kerekes Ferenc párttitkár, szintén szívügyüknek tekin­tették ezt a létesítményt, évi 20 ezer forinttal támogatják. Ennél nagyobb öröm nem ért az óévben. Ha 1972-ben több ilyen öröm érne, a köz­ségek és a szervek jobban tá­mogatnák a könyvtárakat — az jelentené számomra a leg­többet. Gulyás László, a monori nagyközségi tanács művelő­désügyi felügyelője: — Szolnokról jártam át fe­leségemmel Űjszászra taní­tani. A mindennapos ingá­zás alaposan elf árasztott ben­nünket. Idegileg is megviselt. Az, hogy Monoron mindket­ten álláshoz jutottunk, re­mek kollektívába kerültünk, az jelentette a legnagyobb örömet 1971-ben. 1972? Nagy fába vágjuk fejszénket. A KISZ lakásépítési akció ke­retében mi is szeretnénk la­káshoz jutni. Most azért iz­gulunk, hogy az épületanya­gok árának változásai ne mó­dosítsák nagyon a lakások árát. Magócsi Lajos kereskedelmi dolgozó (Monori-erdő): — Kisfiam után kislánnyal gyarapodott családunk, mind­ketten egészségesek — ennél nagyobb Öröme lehet-e egy fiatal apának? . Amit már 1972-től várok: megnyugta­tóan rendeződjön az állás­problémám. Olyan álláshoz szeretnék jutni, ami keve­sebb vonatozást, tavollétet igényel. Jó volna Monoron el­helyezkedni. Ha ez sikerül — , 1972-vel is elégedett leszek. Sz. A. 3itSO it Mozik Ecser, sz-v: özvegy arany­ban. Gomba, sz-v: A fekete- szakáll szelleme. Gyömrő, sz-v: Vök úr házasodik. H: A halál erődje. Maglód, sz-v: Jó estét, Mrs. Campbell. H: Nincs jobb a rossz időnél. Mende, sz-v: Nincs jobb a rossz időnél. H: Jó estét, Mrs. Campbell. Ho­nor, sz-v: Szindbád. H: Csipke­rózsika. Nyáregyháza, sz-v: A cár tisztje és a komisszár. H: Van aki megteszi, van aki nem. Péteri, sz-v: Reményke­dők. Tápiósáp, sz-v: Az An­gyal elrablása Tápiósüly, sz- v: Fekete zászlók városa: Űri, sz-v: Salud Marija I—II. Üllő, sz: Országúti kaland. V: Filatelisfa halala. H: A csend-- őr nyugdíjba megy. Vasad, sz-v: Forró éjszakában. Ve­csés, sz-v: Nap-ugarai? sze­mek. Matiné, vasárnap: Arany­ember. H: Szindbád. Kiállítás Gyömrő, Ságvári Endre Űt- törőház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig. Ügyeletes orvos Január 1-én Gyömrőn, Men- dén és Péteriben: dr. Harangi Erzsébet (Mende), Monoron, Monori-erdőn, Gombán, Bá­nyán és Káván: dr. Kövesi László (Monor, Táncsics ut­ca), Pilisen: dr. Illanicz Ele­mér, Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Fekete Károly; 2-án Gyömrőn, Mendén és Péteriben: dr. Huszár Sarolta (Péteri), Monoron, Monori- erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Mo­nor, egészségház), Pilisen: dr. Illanicz Elemér, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Fodor Etelka tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszertár mindkét napon Monoron a fő­téri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén az ün­nepek alatt Monoron, a főtéri gyógyszertárban. Malac, Rozikának Pár évvel ezelőtt Üllőn tör­tént ez a mulatságos eset, El- sőbálos kislány volt Rozika. Erre az ünnepélyes alkalom­ra szép, csipkés fehér ruhát kapott anyukájától, s azon töprengett, milyen jó lesz majd, táncolhat egész éjjel, de titkon izgult is, hogy nem kell-e „petrezselymet árulni”. Ilyenkor hófehér arcán a pír árulta el belső vívódását. Elérkezett a nagy nap, szilveszter éjszakája. Roziká­nak nem kellett félni az unalomtól, mert a legszebb lányok közé tartozott, hisz mindössze 16 éves volt, s amint mondják, ebben a kor­ban minden kislány nagyon szép. Rozikát kézről kézre vitték, táncoltatták, sőt tánc közben is váltották egymást a táncosok. Ezek között volt egy titkos imádója is, egy 16 éves fiú, aki legtöbbször hív­ta őt táncolni. Rozika nagyon jól érezte magát, pihenőt csak szünet közben tarthatott, s ilyenkor ba­rátnőivel beszélgetett, hű test­őre, a fiú kíséretében. Beszél­getésüket megzavarták a sze­rencsemalacjegy árusítói. A fiú öt számot vett, míg Rozika a 75-ös számot választotta. Közben a zene rázendített egy keringőre, s a fiú és Ro­zika együtt forogtak. Meg­egyeztek abban, hogy „hölgy- válasz” esetén Rozika őt fogja táncba vinni. Ha már ennyiben megegyeztek, a fiú udvariasságból vállalta, hogy a kislány számát magához veszi, s ha nyerne, a malacot neki hazaviszi. Éjfélkor, a Himnusz és az üdvözlőbeszéd elhangzása után megkezdődött a malacsorso­lás. A kalapot, melyben a szerencseszámok voltak, gyű­rűbe fogta a vidám társaság. A fiú átfúrta magát a töme­gen, hogy közelről győződ­hessen meg, kinek kedvez a szerencse. Húzás után han­gosan bemondták a nyertes számot: 75! Nagy ováció kö­vetkezett, a fiú átvette a si- vítozó malacot. A vidám tár­saság pedig arra számított, hogy a hagyomáúyoknak meg­felelően a bálteremben elen­gedik, s aki csak hozzáférhet, babonából meghúzza vagy a farkát, vagy a fülét. Erre le­hetőség nem volt, mert a fiú a malaccal együtt gyorsan el­tűnt. Rozika bátyjának gya­nús volt' az eset, s a sival- kodó malac hangja nyomán az utcán utolérte a fiút és kö­vetelte tőle a malacot. Igen- ám. de a fiú kijelentette, hogy a 75-ös számot ő vette meg és nem hajlandó a malacot odaadni. Hogy a fiú jóhiszeműen té­vedett-e vagy sem, tíz csak a bíróságon derült ki. A tanúk kihallgatása után a malacot Rozikának ítélték ... (egres) Az év sportolói, 1971 Egy év .ismét eltelt, és szám­talan izgalmas sportesemény után újra a tudósítókon volt a sor: 1971. legjobb járási sportolóinak megválasztása. A monori járás sportolói idén is sok sikeres viadalon vettek részt — nem volt köny- nyű választás. 1971. legjobb járási sportolója: 1. Bajkai Gá­bor (Monor), 2. Halápi Károly (Pilis), 3. Nagy Aladár (Ve­csés). Bajkai Gábor az idén két együttes színeit is képviselte. Mind Gyömrőn, mind Mono­ron csapatának legjobb játé­kosa volt. Fáradhatatlanul küzdött, karmesterhez méltó, magas színvonalú játékot nyújtott. Halápi Károlynál! oroszlán­része volt abban, hogy a pilisi együttes bajnokságot nyert, és újonc létére a megyei I. osz­tályban is remekül helytállt. Nagy Aladár volt az 1971-es év felfedezettje Vecsésen. Az igen fiatal, tehetséges labdarú­gó az őszi évad legnagyobb ré­szében kitűnő teljesítményt nyújtott — csak az idény vé­gére fáradt el. A legjobb járási csapat: 1, Péteri KSK labdarúgócsapata, 2. Pilisi KSK és 3. Monori SE ifi labdarúgócsapata. A Péteri KSK az őszi évad legnagyobb meglepetését nyúj­totta: a tavaly még kiesés el­len küzdő tizenegy első helyen fordult az idei bajnokságban. A Pilisi KSK a területi baj­nokság megnyerése után a me­gyei I. osztályban is remekül helytállt. A Monori SE ificsapata a területi bajnokság ificsoport­jában imponáló fölénnyel ve­zeti a tabellát. A legjobb női csapat a Mo­nori SE női kosárlabdacsapata, 2. Vecsési VIZÉP kézilabda­csapata, 3. Maglódi KSK lab­darúgócsapata. A Monori SE női kosárlab­dázói remek szerepléssel az élcsoportban fejezték be az NB III-as bajnokságot. A Vecsési VIZÉP kézilabda­csapata sokáig versenyben volt a területi bajnoki címért, és csak a> hajrában maradt le. A Maglódi KSK női focistái ebben az új sportágban is már számot adtak néhányszor tu­dásukról. Szalontai Attila A legjobb tizenegy Tudósítónk jelentései alap­ján összeállítottuk a monori járás legjobb tizenegyét. Íme: Legendi (Péteri) — László (Monor), Nagy A. (Vecsés), Hriazik (Pilis) — Kiss A: (Ve­csés), Turcsik (Üllő) — Zákó (Monor), Bajkai (Monor), Ha­lápi (Pilis), Kuharszki (Ve­csés), Pénzes (Üllő). • Nem sokkal „rosszabb” • a „B” csapat sem: Földvárszki (Pilis) — Szűcs J. (Vecsés), Gyöngyösi (Pilis) — Búzás (Péteri) — Horváth (Sülysáp), Szűcs A. (Vecsés) — Kiss B. (Vecsés), Petyán (Pilis), Fü- leki (Maglód), Szegedi (Mo­nor), Szénási (Sülysáp). Lehet vitatkozni! (sz.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom