Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
FÍSt Mitt Cl ctfíriap 1911. DECEMBER 7., KEDD KIPUSZTULÓ CUKORRÉPA ? Újabb rekord a tavalyi után Téli tervek egy fsz-ben Csak gépesített növényeket ? Még az elmúlt hetek összképéhez tartozik, hogy az őszi vetésekre 150 kiló hatóanyagú műtrágyát szórtak ki holdanként — 30 kilóval többet, mint 1970 őszén. Vagyis ez az aprócskának tűnő tény is a jövendőt tovább javító erőfeszítések körébe tartozik. Vakmerő gondolat lenne persze azt kikalkulálni, vajon a megnövelt műtrágya- adaggal milyen átlagtermést érnek el búzából jövőre, hiszen ebbe még töméntelen tényező belejátszik. Mindenesetre már az idén 23,80 mázsa búzahozammal dicsekedhettek — méltán! — a val- kóiak, s remélhető, hogy ez még fokozható átlag. Sajnos, a kukorica már nem sikerült ilyen jól, amiről önkritikusan elismeri a főmezőgazdász, hogy nem pusztán az időjárás következményeként : bizonyos agrotechnikai mulasztás történt, amiből minden bizony- nyál levonnak némi következtetést. Mindent egybevetve, a kukorica kivételével teljesültek a növénytermesztés idei előirányzatai — milyen lesz jövőre a növényszerke- zet? — Módosításra készülünk — így a főmezőgazdász —; 1972- ben már egyetlen hold cukorrépánk sem lesz. Az idén még 34 holdon termesztettük ezt a növényt, de nincs már, aki továbbra is vállalkoznék rá. Valkón tehát az irány: még több gabona, kukorica, borsó — ezeket teljesen gépesíteni tudják. A kertészetben csupán az öntözött 150 holdat kíván„Kapuzárás” a Tiszán A Tisza szokatlanul alacsony- vízállása sokáig akadályozta a szegedi parton veszteglő csó- nakházak bevontatását a téli szálláshelyre, a tápéi kikötőbe, A vízijárművek közlekedése ugyanis az alacsony vízállás, a rendkívül keskeny hajózó út miatt nem volt biztonságos, November végén kisebb áradás következett be és így a szegedi Folyamszabályozó Vállalat kotróhajója be tudott hatolni a tápéi téli kikötő bejáratáig. Ott kéthetes munkával sikerült annyira kimélyíteni az eliszaposodott medret, hogy most már beúszhatott a város idegenforgalmi nevezetessége, a „Szőke Tisza” hajószálló, amelyet a csónakházak is követtek. — Több alkatrész. A téli időszakban újítják fel a mezőgazdasági gépeket. Tavaly 1,1" milliárd forint értékű gépalkatrész volt, idén pe- d:g több mint másfél milliárd forintnyi. A műszaki cikkekből is többet hozott forgalomba a kereskedelem a tavalyinál, közel 200 millió forint értékben. Sétány a folyó felett Miskolcon a városi tanács megbízásából az Eszak-magyar- országi Vízügyi Igazgatóság szakemberei 300 méter hosszan befedik a várost kettészelő’ rendkívül szennyezett Szinvu patakot. A lefedett részen sétány és autóparkírozó épül. Gondok a Ráckevei-Dunánál Víkendtelepek fürdőzési tilalommal Ahol von és mégsincs zuhanyozó Csak hatósági intézkedés után — Gyógyítás — mikro- 1.,isszák Zuglóban sok idős, magányos embert tartanak nyilván, lakiiket rosts-z egészségi állapotuk miatt gyakran keresnek fel gondozóik. A munka megkönnyítésére a XIV. kerületi Tanács mi-k- robu&zt biztosított, így a beteglátogatók több helyre mehetnek, s az idős embereknek sem kell gyalogolniuk. JEGYZET „Bűnös“ város? nyezte a talajt. Szerencsére a vegyvizsgálat még idejekorán, mielőtt a környék kútjaiig elszivárgott a méreg, kimutatta a veszélyt. A tsz a közegészségügyi hatóság fellépésére azután gondoskodott megfelelő berendezésről. — Természetesen ez költségekkel járt, de nagyon kifizetődő befektetés volt a tsz számára. Nemcsak, mert folytathatja a munkáját, hanem, mert elhárította a később, a mérgezett kutak miatt bekövetkező kártérítési pereket -sr cufapítj'a meg á főorvos. Elmondja továbbá, bogy csak élelmezési ipari teVékenj'ség esetén kéri az engedélyt kiadó járási mezőgazdasági osztály a közegészségügyi szolgálat előzetes hozzájárulását. Ipari tevékenységre nézve azonban az üzemeltetési engedélyhez, tehát az üzem megépítése után kell kérni több hatóság, így a közegészségügyi hozzájárulását is. Pedig helyesebb lenne még a tervezésnél és építés közben tanácsokat kérni. — Több tsz-ben nem fordítanak elég gondot majorjaik és főleg istállóik tisztaságára. Nem csoda, ha a járás 23 tsz-e közül nyolcban még mindig nem gümőkórmentes a tehén- állomány. Pedig van köztük olyan is, ahol már az, volt, Kiskunlacházán, a Petőfi Tsz központi majorjában, ahol istállói is fannak, dolgozói részére öltözőt, zuhanyzót építtetett, csak éppen nem használjak, mintha a vízcsap csupán dekoráció lenne. További hibaforrás: folyamatos üzemelés közben sem mindenütt tartják be a szabályokat. Példaként a vendéglátó helyeket említi a járás főorvosa. Munka közben elmulasztják a kézmosást, az előírt fehér köpeny sem mindig patyolattiszta, sőt az asztalterítő sem. Szigetszentmik- lóson a faluban lévő vendéglőt közegészségügyi kifogások miatt be kellett zárni, mire egy hét alatt építkezéssel, meszeléssel, mindent rendbehozott a Dunakanyar Vendéglátó Vállalat. A Ráckevei-Duna mentén sorakozó víkendházak lakói nem fürödhetnek a folyóban, mert tilos. Csupán Dömsöd alatt nem szennyezett a víz, másutt, részben a járás ipari üzemeinek hibájából, az. — A fővárosi üzemekre azonban nem terjed ki hatáskörünk — közli még a járási főorvos, — A vízügyi hatóság természetesen szorgalmazza, hogy véges végig tiszta legyen a Ráckevei-Duna, és remélem. erélyes intézkedéseivel hamarosan rendet teremt. Sz. E. * Nem firtattam, senkitől nem kérdezgettem, vajon miért éppen Valkót szemelték ki a minapi munkás—paraszt találkozó színhelyeként. Tán nem is fontos ez, hiszen bizonyos, hogy mind a megyében, mind a gödöllői járásban akadt volna még hasonló eredményeket produkáló gazdaság. A tanácskozásról adott tudósítás tartalmazott egy- kettőt közülük — mindez azonban természetesen a múltra vonatkozott. Ezúttal arról faggatom Kovács Lászlót, a főimezőgazdászt és elnökhelyettest, vajon miként -jervezik a termelőszövetke- aet további útját? Ügy vélem, a most formálódó, téli napokra hagyott tervezgeté- sek sok összefüggésre világítanak rá, nem pusztán egyetlen szövetkezet, hanem a hasonló adottságokkal rendelkező, illetve a hozzávetőleg azonos színvonalú ' gazdaságok mai és jövendőbeli helyzetéről. Itt, Valkón még november 20-án befejeződött a betakarítás, a hónap utolsó hetének mezei munkája már csak az <»szi mélyszántás volt. A gépek lényegében a javítók kezébe kerültek tehát — ez is déli munka, akárcsak a ter- xeagetés. Plusz kétmillió forint Előbb azonban valamit arról, miként sikerült az idei esztendő? — Jóllehet 1970 országosan visszavetette a mezőgazdasági termelést, gazdaságunk tavaly mégis rekordot ért el. Nos, bár a zárszámadás megalkotása még hátra van, any- ayit már elmondhatok, hogy a •tavalyi saját színvonalunkat is Túlszárnyaljuk az idén. A főmezőgazdász röpke summázata persze adatok ten- jerét fedi. Így a III. negyedévi fölmérésből már kitetszett, hogy kétmillió forintos többlet mutatkozik árbevételiben, ami tekintélyes összeg, hiszen a tavalyi zárszámadás 20 millió forintos összbevételt rögzített. Mit teszlek a pénzzel? Nem, vagy lem elsősorban a személyes jövedelmek növelésére használják, hanem a következő évek megalapozását szolgáló befektetésekre költik. Vettek három darab MTZ-traktort. ■rgy DT—75-ös traktort, egy ják megtartani. A magyarázat logikus: a növénytermesztésben dolgozók száma évente 20 százalékkal csökken; öt éve még 250 asszony volt itt — ma már 80-ra csappant ez a létszám. A fogyasztóknak persze ez aligha jó, hiszen Valkón kívül így kaikulálgat még jóné- hány termelőszövetkezet, mind a megyében, mind az országban. De a vészharangot meghúzni tán mégse kell, hiszen a folyamat köztudott, A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban már elkészültek bizonyos javaslatok a kertészet — a mezőgazdaságnak korábban legdinamikusabb ágazata! — újbóli föllendítésére. Ami most nagyon helyénvaló lenne: e javaslatok érjenek minél hamarább köz- gazdasági szabályozókká, hogy még télen ennek megfelelően dönthessenek a gazdaságok. r f Uj tehenészeti telep De lássuk az állattenyésztést, a mezőgazdaság másik nagy terepét, amelyben a váltói termelőszövetkezet szintúgy jelentősen érdekelt. Papp Mihály főállattenyésztő is bekapcsolódik a beszélgetésbe: mi a tennivaló, mi a panasz? Az Új Élet Termelőszövetkezetben is nehezményezik, hogy a meddő tehenek tartása változatlanul terheld a gazda- j sógot. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt új vezérigazgatójának minapi sajtótájékoztatóján kiderült, hogy ezen a szigorításon nemhogy nem lazítanak, eütanfoezőlieg, tovább merevedik ez a rendszer. Miért írhatom le, hogy ettől az intézkedéstől — talán, talán — valami jót is várhatnak a val- kói, s más hasonló helyzetben levő termelőszövetkezetek? Rögvest kiderül! Szabó Serény, a tröszt új vezérigazgató-helyettese, aki különben a tröszt Pest megyei vállalatát vezette korábban, a sajtótájékoztatón elmondta: akadt olyan tsz, amely állományának 400 százalékát (!) értékesítette ,az idén! Jól tudják maguk a tsz- gazdák, hogy míg egyesek rosz- szul jártak, mások, kihasználván jó kapcsolataikat, potom áron megvették például a háztáji teheneket, s két hónap múltán pénzzé tették — nagyüzemi felárért, természetesen. Ha tehé* most a megyei állattenyésztési ' szervekre biza- tik a selejtezési igazolások kiadása, remélhetően igazságosabb lesz e sajátos közteherviselés. Pillanatnyilag és átmenetileg azonban a tárca vezetői nem látnak más kiutat, ez a szigor is a tehenek számának csökkenése ellenében van. Persze, a valkód tsz éppenséggel a szarvasma.rbait any ész- tés hive: az év végére benépesül ú.i, négyszázas szakosított tehenészeti telepe. Dotáció — végtermékre — Azzal értenék egyet, ha a végterméket dotálnák — magyarázza Papp Mihály. — Vagyis a húst, a tejet, s nem mindazt, ami ennek élőállítását megelőzi. Ma azt kérdik: mennyi az állat? De hát miért ez a fontos csupán? Miért nem elsősorban az, hogy például mennyi a tej?! Ha a különféle dotációkat adó állam így tenné fel a kérdést, a gazdaság is érdekeltebbé válna abban, hogy a lehető legolcsóbban, egyben azonban legikor- sze-rűbban építkezzék, takar- mányozzon, szervezze meg a munkát. Lám, így alakulgat kölcsönösen az összefüggések nagy- nagy folyamata. Míg egyfelől remélhetően a gazdaságok is megértik, milyen igényeket támaszt a fogyasztó, az ezt közvetítő állami szakemberek, ama közgazdasáigi szabályozók kidolgozói is kapnak impulzusokat a termelőszövetkezetekből. Hasonló dilemmák a tervek elkészítésekor persze nemcsak Valkón merülnek fel, bízvást mondhatni, általánosak ezek. vagyis tanulságosak más tájiakon is az itt tapasztalt töprengések. Feladatunknak tartjuk, hogy a következő hetekben, hónapokban visszavisszatérjünk e tipikusan téli, a jövő esztendőt formáló gondokra és tennivalókra. Keresztényi Nándor A Hazafias Népfront a lakosság legkülönbözőbb rétegeit fogja egybe, és ebből következik, hogy a lakosságot érintő minden kérdéssel fog- j lallkoznia kell. Akciókat kezdeményez, problémákat vitat, megoldásukra .módot keres, egyszóval illetékességének úgyszólván nincsen határa. Arra azonban, hogy egy egész ! járás közegészségügyi helyzetével foglalkozó ankétot tartson,, ejőször Ráckevén került sor. ahol a népfront járási bizottsága meghívta az érdekelteket: a tanácsok, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem képviselőit, hallgassák meg dr. Zaletnyik Pál járási főorvost. — A ráckevei járást üdülő jellegénél fogva sokan keresik fel. Községeink hétvégi telepei szinte egymással ösz- szeérve szegélyezik a Dunát. Nem lehet tehát közömbös az utcák és terek tisztasága ott, ahol ezren és ezren fordulnak meg. Tűrhetetlen, hogy mennyit szemetelnek az utcákon — halljuk dr. Zaletnyik főorvostól, amikor a népfrontmegbeszélés után találkozunk vele. Előttünk is megismétli, hogy a termelőszövetkezetek ipari kiegészítő üzemei sok gondot okoznak a közegészségügyi hatóságoknak. — Igaz, hogy egvharmadak nagy körültekintéssel, kifogásttfeui üzemeket hozott létre, egy- harmadukban pedig az állapotok elfogadhatók, de a többiben nem biztosítják az alapvető közegészségügyi feltételeket sem. És sorolja, hol, milyen hibákra bukkantak a tsz-üze- mekben. Ezúttal mégsem a negatívumok megemlítését tartjuk fontosnak, hiszen ezekkel többször is foglalkoztunk. Inkább jó példát idézünk: a szigetújfalui - Béke Tsz galvánozóüzemének elfolyó szennyvize ciánnal szenyTAVALY AZ ORSZÁGBAN felderített bűncselekményeknek közel a leiét a fővárosban és a megyeszékhelyi nagyvárosokban követték el — olvas- nattuk nemrég az újságokban. Ez az adat beszédesebb, ha nozzátesszük, hogy e nagyvá- "osokban az ország lakosságának ennél jóval kisebb hánya- ia, ámbár több mint egyhar- rnada él. Tehát nem egyszerűen csak arról van szó, hogy ahol többen vannak, ott több a bűneset is, hanem arról, íogy a sűrűbben lakott he- yeken aránylag gyakoribb, mint a kisebb, gyérebben lakott településeken, vagyis ha a statisztika szokásos mutatóiéval összehasonlítanánk, hogy lány bűncselekmény „jut” agy lakosra, a városban ez jóval több lenne, mint falun. Ez a statisztikai formula abbén az esetben nagyon visz- szataszítóan hangzik, a tisztességes állampolgár még az általánosító megfogalmazással szemben is érzelmileg jogosan tiltakozik: már hogy is „jutna” rá bűneset. Igaza van. Rá nem „jut”, a törvényeket sértő polgártársai teljesítették túl a statisztikai „normát”, átlagot. Hogyan, miért? Miféle eltérés ez? A „bűnös” város szemben a faluval? Avagy a rousseau-i gondolat, a XVIIT. századi francia gondolkodó tétele igazolódik, a természetes vagy legalábbis a természethez közelebbi állapot diadala ez? Mert hogy az ember eredendően jó — szemben a vallási felfogás szerint eredendően bűnös voltával —, és csak a környezet rontja meg? A JELENSÉG JÓ UGRÓDESZKA az elméletekhez, de célszerűbb a valóságban keresni az okokat. Az ember eredendően se nem jó, se nem rossz. Az ember tanul — a csecsemő a szülőktől, a növekvő a felnőttektől, a családi és a családon j kívüli környezettől — így lesz ember. S hol van a mai falu a természeti környezettől, az „ősállapotoktól”? A becsületes ember falun is, városon is becsületes. Az ilyen emberek aligha fogadnák el, hogy településüket a köztük élő néhány bűnöző vagy rendbontó után ítéljék meg. Aminthogy az ilyeneket nem is szívesen fogadják be. S éppen itt mutatkozik az eltérés a falu és a város, pontosabban a kisebb és a nagyobb települések között. Ahol viszonylag kevés ember él együtt, ott — mint szokás mondani — „mindenki mindenkit ismer”, személy szerint vagy hírből, egyénileg vagy családilag ismerős az egész falu. S ez többet is jelent az ismeret és ismertség tényénél! Az emberi társadalmai egyebek közt ezek a szálai! tartják össze. A kis település társadklmában egy bizonyos egyensúlyt kényszerít ki a kölcsönös ismertség és a vele járó kölcsönös értékelés, megítélés tudata. S minthogy as tges ember rendszerint i család kereteiben kapcsolódili a nagyobb közösségbe, a megítél, s a családot is érinti ezért a család is jobban felelősnek érzi magát egyes tagjaiért. Azt mondhatjuk, égj faluban, egy áttekinthető ismeretségi szálakkal átszőhet! kis településen jobban érvényesül a kölcsönös társadalm ellenőrzés, és ez nem mellékes a közrend állapota szempontjából. A VAROSBAN ELLENBEN az ember ismeretségi kör« szűkös, még akkor is, ha szárr szerint netán több embert ismer, mint falun. Egy városban lakókat, sőt még egy kerületben, egv háztömbben lakókat sem szőnek úgy ösz- szc az ismeretségi szálak amelyek egyébként is alkalomszerűek, felbonthatók: csupár máshová kell költözni, s oti úgyszólván újrj lehet kezdeni az életet. Nem olyan zárt háló az ismeretkör, mint falun. A nagyváros a faluhoz képesl dzsungel. Ezért természetes az, hogy a bűnözők inkább városba és minél nagyobb városba húzódnak. De törvénybe ütköző tettekre is kedvezőbb az alkalom, nem érzi a gyöngébb jellem maga mögött úgy mint falun az ismerősök, az egész település ellenőrző szemét. Ez a helyzet megkívánja, hogy a nagy településeken a hatóságok fokozottabb gondot fordítsanak a közrend, a közbiztonság fönntartására. S ez így is van nálunk is. A rendőrség megteszi, amit tőle várnak, de városon sem elég ehhez csupán a rendőr! A megelőzést elsősorban a lakosság segítheti elő. Az utóbbi évben többször is hangot kapott az újságokban ez a kérdés egy-egy olyan eset kapcsán, amikor a járókelők szótlanul nézték az erőszakosságot, a garázdaságot, még csak rendőrt sem hívtak. NOS, EZ AZ A TERÜLET, ahol Hibáztathatjuk a városlakókat. Az ismertség hiánya nem vezethet holmi teljes el- idegenüléshez, mert az veszélyezteti egy település egész közéletét. A városban maximális egymásrautaltságban élű ik, még a közlekedésben is marok munkájára szorulunk. Ez a helyzet közösségvállalást kíván, ellentétes a „semmi közöm hozzá” magatartással. Az mondhatja ezt, aki egyedül él és tartja fenn magát az őserdőben — ha van ilyen. Ha vállaljuk, amihez szükségképpen közünk van, az tovább javíthatja a közbiztonságot, a közrendet. Németh Ferenc
