Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

MOMOB'VDfKI XIII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1971. DECEMBER 4., SZOMBAT NŐTT A TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK FORGALMA Egyenletesebb húsellátás — Javulás a kenyérfronton A fogyasztási szövetkezetek év végi próbamérlege A közelgő VII. országos szö­vetkezeti kongresszusra ké­szülnek a mono rí járás álta­lános fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek dolgozói. A közelmúltban küldöttközgyű­léseken vitatták meg az ÁFÉSZ-ek az elmúlt VI. kongresszus óta eltelt idő gaz­dasági tapasztalatait s a kong­resszuson feltétlenül megol­dandó feladatokat, gondokat. A küldöttközgyűlések ál­landóan visszatérő témája egyebek között a kenyér- ellátás. E téren még mindig komoly gondok jelentkeznek, noha a korábbi helyzethez képest né­mi javulás tapasztalható. Va­sadon például szeptemoer má­sodik felében már nem dél­után négy órakor, hanem dél­előtt 10 órára érkezik a ke­nyér. Természetesen ez a „re­kord” korántsem töltheti el bizakodással a sütőipari vál­lalat vezetőit. Egyenletesebb lett viszont a húsellátás, júniustól kezdve fokozatosan javult, s a harmadik negyedév végére csökkentek a gon­dok. A pilisi ÁFÉSZ a szokásos őszi binkavásáron olcsón jutott az állatokhoz, ezért a juhhús árát a korábbi 26 forintról 22 forintra mérsékelte. Jelentősen növekedett a tartós fogyasztási cikkek for­galma. Előzetes becslések arra utalnak, hogy az év végéig a tavalyi forgalom kétsze­resét érik el. Legjobban a hűtőszekrény, a televízió és az olajkályha fo­gyott. Ez utóbbival azonban problémák voltaic, mivel a nyugatnémet olajkályhák — a vevők nem kis bosszúságára — csiak november végén ér­keztek meg. Jelenleg viszont kevés az olajoshordó. A küldöttértekezleten el­mondották, hogy az építőanya­gok forgalma Vem érte el a tavalyit. Ugyan rendszeresen szállították, azonban két-há- rom fontos építőanyag mindig a hiánycikklistán szerepelt. A ruházati boltokban gon­dot okozott a megnöveke­dett készlet, ugyanakkor a napi szükségleti cikkekből nem tudtak elegendő mennyiséget biztosítani. E gondon úgy igyekeztek se­gíteni, hogy a felesleges, ke­vésbé keresett árukat elszállí­tották a boltból, s helyébe több gyerekruhát, zoknit, harisnyát hoztak. A vendéglátóipari egységek-' ről megállapították, hogy a forgalmat szinten tartották. Az ipairi üzemek — húsüzem, szikvízüzem, forgácsolórészleg, építőipari üzemegység, vala­mint a szeszfőzde — tevé­kenységét értékelve elmond­ták: bár különösebb bajok nincsenek, de a jövőben több gondot kell fordítaniuk a mi­nőség javítására. F. O. Ama bizonyos cégiáblák ör orrán el nyugtázhatjuk: az utóbbi években sorra-rendre szépülnek meg üzleteink, s az eddigieknél gazdagabb, sokfé­lébb áruválasztókkal rendel­keznek. örvendetes tény ez! De ami a külemet illeti — úgy véljük —, lehetnének még vonzóbbak, tetszetőseb­bek is. Lehetnének, ha e va­lóban szép üzletek cégtáblái is hűen tükröznék a kereske­delem és a vendéglátó hálózat gyors fejlődését. Miről is van s.zó? Arról, hogy e táblák ál­talában a 15—20 évvel ezelőt­ti (meglehet, ennél sokkal ré­gebbi) hagyományok szerint készülnek még ma is, jóllehet, az újabban felírt szöveg oly­kor változik, dekoratívabb. E divatja múlt plétotáblák seho­gyan sem illenek a megszépült üzletekhez. Sülysápon^ néhány évvel ezelőtt újfajta, úgynevezett „dobozos” felírás került több üzlet homlokzatára. E dobo­zokból fénycsövek világították meg az előtér színes üvegbe­tűit. Ilyen feliratot kapott többek között egy élelmiszer- bolt, a ruházati bolt, a gázcse­retelep, hasonlót a vendéglő­eszpresszó. A több színben vi­lágító felírások pedig üde színfoltként hatottak a sápadt fényű esti közvilágításban. Sajnos, az utóbbi hónapokban „eltűntek” e dobozok, s he­Brigád a Ganz-MÁVAG-ban Sötétben indulunk, sötétben érünk A kellemesen fűtött vonatról leszállva fázósan húzzuk össze magunkat. Gyorsan elköszö­nünk „vonatos” ismerőseink­től, megnyújtjuk lépteinket: vár a munkahely, a második otthon. A gyárkapuban tömött so­rokban lassan halad befelé a menet, „Jó reggelt!” „Jövünk, jövünk ..„Már nem vagy szabin?” — hallatszik innen is, onnan is. Üj ismerősök, mun­katársak, brigádtagok talál­koznak. Vidékiek a pestiekkel. A csaknem húszezer , embert foglalkoztató Ganz-MÁVAG- ban — hozzávetőlegesen — tízezer vidéki. Egy járásból Mintakészítő műhely, Ság- vári Endre szocialista brigád. Brigádvezető Béki Sándor, csendes, halk szavú, nem sok­kal harminc felett: — öttagú brigádunk vala­mennyi tagja vidéki. Ketten Vecsésről járnak be, a többiek Monorról, Mendéről és magam üllői vagyok ... — Vajon véletlen-e e sajátos brigádösszetétel ? Elmosolyodik, brigádnaplót vesz elő. — Persze, hogy véletlen. Hi­szen voltak más vidékről va­lók és pestiek is. Az évek fo­lyamán bizony cserélődnek a tagok. Augusztus 11-én kezdte meg szezonmunkáját a monori szeszfőzde. Azóta 36 ezer liter pálinkát főztek tsz-ek és ma­gánszemélyek részére. Minőségi munkájukra jellemző, hogy még Budapestről is „kilötyögtetik” eddig a cefrét. A kettős finomítóból kijövő első cseppek 70 fokosak, és folyamatosan csökken a főzet végéig. A fogyasztási pálinkát 51—52 fokosra kell beállítani, ezt pedig víz hozzáadásával érik el. (7 Képünkön Sztanó Sándor részlegvezető a pálinka szesz­fokát ellenőrzi. Péterffy Ez érthető is. Az 1967-es megalakulás óta — a legkü- lülönböző okok miatt — töb­ben kiléptek a brigádból, jöt­tek újak. — Jelenleg három fiatalunk katona. Tavasszal szerelnek le, de már most írják: brigádunk­ba szeretnének visszajönni. Mi örömmel várjuk őket. Közben a szépen vezetett naplót lapozzuk. Gyakran is­métlődő mondatokra figyelek fel: „Valamennyi munkát ha­táridőre szállítottunk ...” „Ké­sés az elmúlt időszakban nem volt” ,,Meó részéről visszaadott munkadarab nem volt.. — Azért vannak gondjaink — mondja a brigádvezető. — Legtöbbször az anyag minősé­ge nem megfelelő. Sokszor vi­zes a fa, amiből dolgozunk, vagy éppen nincs marós, esz­tergályos. De végül is vala­mennyi probléma megoldódik. Ezt igazolja az is, hogy a nem egész négy év alatt háromszor lettünk elsők a negyedéves ér­tékeléseknél — tizenhat bri­gád közül. Késés nélkül A vecsési Kizinger László is bekapcsolódik a beszélge­tésbe. — Bizony nem kis gond az sem, hogy pontosan beérjünk mindenkor a műszakkezdésre. Nem is tudom, mi lesz télen a gyakori vonatkésések miatt... — Értékelésnél mínusz pon­tokat jelent a késés? — Igen. De mert csak elvét­ve fordul elő késés — télen korábbi vonatokkal jövünk —, a művezető megértést tanúsít. A nyár kellős közepén egy rendkívül sürgős munkát ka­pott a brigád. Csak természe­tes: a tervezett nyári szabad­ság helyett az oly fontos mun­kára esett a választás, amely végül is határidőre elkészült. És a sok hasonló közül, még egy példa: valamennyien részt vettek a tavalyi kongresszusi műszakon. Mindent summázva: jól is­merik a műhely, az üzem eredményeit, az esetleges gon­dokat, de mindenképpen: a so­ron következő feladatokat. E feladatok megoldásából min­denkor részt vállalnak. Talán nem helyénvaló a kérdés, úgy érzem mégis jogos: vajon hol, s hogyan szereznek tudomást községük gondj airól, ’ fejlődésé­ről? A monori Barna József mondatait hallgatva helyes­lőén bólintanak a többiek is. — A Pest megyei Hírlapot előfizetjük valamennyien. Ne­kem például hazaérve az első, hogy átlapozom az újságot. S ha egyik községünkről valami érdekeset olvasunk másnap, azt közösen megvitatjuk. Ki­csit egyoldalú ez a kapcso­lat? ... Sötét van, amikor el­indulok otthonról, sötét van, miré hazaérkezem ... lyükre ismét a hagyományos pléhtáblák kerültek. Még egy példa: Gyömrőn hónapokkal ezelőtt nyílt meg az új ABC-élelmiszerüzlet, de a milliós építményen még se­hol „cégtábla”. Nyilván, vala­mi (talán nem is akármi) lesz majd kitéve — de mikor? Félreértés ne essék: nem a budapestihez hasonló, ezer színiben, formában viliódzó neonreklómokra, világítótes­tekre gondolok. Nem! Csupán arról van szó, milyen jó is lenne, ha az ÁFÉSZ-ek, a ke­reskedelmi vállalatok kicsit többet adnának, kicsit na­gyobb súlyt fektetnének ama bizonyos cégtáblákra. Ha az év végi több milliós nyere­ségre gondolunk, talán ez nem is olyan lehetetlen ... J. I. Ügyeletes orvos Gyömrőn, Mendén, Péteri­ben: dr. Harangi Erzsébet (Mende), Monoron, Monori-er- dőn, Gombán, Bényén és Ká­ván :dr. Balogh József (Monor, Ady Endre út), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Pilisen: dr. Czinder Bálint, Vecsésen: dr. Fodor Etelka tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, ye- csésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén szom­bat déltől hétfő reggelig Mo­noron, a főtéri gyógyszertár­ban. — Úttörőszobát adnak át ma délután 4 órakor Csévharasz- ton. A község úttörő- és KISZ- szervezete társadalmi mun­kában készítette kis „ottho­nukat’, melyet Vigh Mihály párttitkár ad át. Takarékos pilisiek A többiekre néz s hozzáte­szi: — ... Ha évenként legalább egyszer lenne falugyűlés, azért arra elmennék. Negyedszer is(?) Mit lehetne elmondani még a brigádról? A sokféle társa­dalmi munkáról, amelyet a brigád több tagja végez, egy­általán nem történt említés. De hosszasan lehetne a „bri- gádeseményökről” is beszélni, íme, néhány ez utóbbiakból. „Z, avagy egy politikai gyil­kosság anatómiája. A rendkí­vül izgalmas, komoly politikai mondanivalójú filmet, amely a görög katonai diktatúráról szól, a Május 1. moziban néz­tük meg.” „Kugler János és Wielkie- vitz Béla sikeres szakmunkás- vizsgát tett. Ez alkalomból a Kéményseprő Étteremben lett megtartva a segédavató ein- stand. Nagyon jól éreztük ma­gunkat.” „Szabad pártnap ...” „Térítésmentes véradás .. „öntödei sportnap .. Befejezésül álljon itt az el­múlt év utolsó bejegyzése: „...Az 1971-es évre talán csak annyit: a jövőben is a szocia­lista brigádtól elvárt gazdasá­gi és politikai követelmények szellemében dolgozunk és élünk”. S mert „csak” ezt tették, jo­gos várományosai a szocialista brigád cím negyedik fokozatá­nak. Jandó István Ha emelkedik egy községben a takarékbetét-állomány, két dologra következtet az em­ber: emelkedik az életszínvo­nal, a község lakói megta­nultak bánni a pénzzel, be tudják osztani, marad mit fél­retenni a család nagyobbacs­ka beruházásainak megvaló­sítására. Pilis nagyközség tanácsá­nak végrehajtó bizottsága nemrég megtudta az OTP helyi fiókja vezetőjének je­lentéséből, hogy a község la­kói több mint 20 millió forin­tot tartanak a takarékban. Az emelkedés az utóbbi két év­ben megközelítette a 3—3 mil­liót, az idén szeptember 30- án több mint 3 millióval ha­ladta meg a betétállomány az előző évit. A számok önmagukért be­szélnek. Kétségtelen, hogy takarékosak a pilisiek. Tavaly vezették be a pilisi OTP-fiók- nál az ifjúsági takarékbetétet, a 14—26 év közötti fiatalok részére. Sokan éltek már a kedvező lehetőséggel. Az OTP különböző kölcsö­nökkel segíti a lakosság ter­veinek gyorsabb valóraváltá- sát. Első helyen szerepel­nek az építési kölcsönök. Év­ről évre emelkedik az épí­tési kölcsönt kérők száma. 1968-tól 70-ig évente mint­egy tízzel, az idén hússzal többen, szám szerint 71-en kér­tek építési kölcsönt. Az épí­tési kedv tehát megnőtt Pili­sen is. Pénzben ez a 71 ké­relem 4 millió 120 ezer forint kölcsön folyósítását jelenti a pilisi OTP-fióknál. Második helyen áll a szemé­lyi kölcsön. Sajnos, a keret­ből nem futja minden kérel­mező igényének kielégítésé­re, az idén ugyanis 521 sze­mélyi kölcsönt kérőnek két­millió forintot tudtak adni, a többieknek már nem futotta. Népszerű az áruvásárlási kölcsön is. Az idén 703 hitel­levelet adtak ki, a legtöbbet tv-re, bútorra, mosógépre. A kölcsön összege 3 millió 182 ezer forint. Tavaly óta na­gyobb az érdeklődés — az elő­ző éviekhez viszonyítva — a mezőgazdasági hitel iránt. Most szeptember 30-ig húszán kértek már sertéshizlalásra, szarvasmarha-tenyésztésre kölcsönt. Összegezve a kölcsönöket, « pilisi OTP-fiók ez év szeptem­ber 30-ig 16 millió 820 ezer forintnyi hitelállományt ke­zelt. A beszámoló Szirtes Ist­vánná fiókvezető hozzátette még: „A negyedik ötéves terv népgazdasági feladatai megkövetelik az elért eredmé­nyek továbbfejlesztését, amit indokol az is, hogy 1971. ja­nuár 1-től az új kertgazdál­kodás folytán a hitel szigo­rú függvénye a mindenkori betétállománynak”. KÖZÖS ÜGYÜNK Vecsés mélyponton MAI MfSOR MOZIK Gomba: Egy az ezerhez. Gyöm- rő: Marie szeszélyei. Maglód: A halál erődje. Mende: Szép lányok, ne sírjatok. Monor: Zöld rakéták. Nyáregyháza: özvegy aranyban. Péteri: Búcsú a pályától. Tápió- sáp: Horizont. Tápiósüly: Queima- da Űri: Ragyogj, ragyogj csilla­gom. Üllő: Ha kedd van, akkor ez Belgium. Vasad: Harc a fellegvár­ban. Vecsés: Uraim, megöltem Einsteint. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Üttörő- ház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9- től 14 óráig, Monor, járási műve­lődési ház: fotókiállítás, nyitva tő­től 14 -ig, és 15-től 19 óráig. BAL Monor, járási művelődési ház: Mikulás bál 20 órától, játszik a Little Boys. Üllő, művelődési ház: fácán és őzvacsora 19 órakor Húsz éve járok a vecsési labdarúgócsapat mérkőzései­re. Érthető és talán megbo­csátható, hogy egy kicsit min­dig elfogult voltam velük szemben — értük. Féltem a vecsési labdarú­gást. Féltem, mert az ország­ban párját ritkító felemelke­dési sorozat (1965-ben még területi bajnokság, 1970-ben NB II.) megszakadása szük­ségszerűen a hanyatlást indí­totta meg, és ehhez jó néhány tényező még hozzájárul. Nem véletlen, hogy most a csapat nehéz helyzetében kezdték a sportkör és a község vezetői hangoztatni: az idegen játé­kosok „profiszellemét” ki kell irtani a csapatból. Ugyanezek a vezetők két évvel ezelőtt még magabiztosan tapsoltak. Igaz, akkor a csapat bajnok­ságot nyert... Bevallom őszintén, nem láttam túlzot­tan biztosítottnak a vecsési sportkör jövőjét. Őszintén ki- vánom a sportköri elnöknek, hogy az a törekvése „helyi erőkre támaszkodva, ütőké­pes, sportszerű gárdát létre­hozni” — sikerüljön. Én kétel­kedem benne, mert a vecsési labdarúgás utánpótlását nem látom biztosítottnak. A jelen­legi gárdából még csak egy­két olyan labdarúgót sem Iá­KISZ-KÖNGRESSZUSI REJTVÉNY IV. 1. Milyen elv alapján épül fel a KISZ? 2. Milyen akcióval köszöntötte az úttörőmozgatom Lenin születésének 100. és hazánk felszabadulásának 25. évforduló­ját? 3. Mikor fogadta el az országgyűlés az ifjúsági törvényt (év, hónap, nap)? A válaszokat kérjük a járási KISZ-bizottság címére (Mo­nor, Kossuth L. u. 88.) beküldeni. Beküldési határidő: decem­ber 8. tunk, aki az NB III-as mércét megütné. Hol van az egykor tehetségeket öntő ificsapat? Körülbelül öt éve tervezik a vecsési iskolák bevonását a sportéletbe. Eddig csak terv maradt. Kételkedem a csapat jövő­jében, mert a vecsési labda­rúgók sem különbek — már morális sportetikai szempont­ból — a pestieknél. Emlékez­zünk csak az év elejére, hány vecsési labdarúgó állt le. Nem titkolódzunk: anyagi követe­lések miatt. Egy tehetséges fiatal az első felnőtt csapat­ban történő szereplése előtt megkérdezte az edzőt: „Misi bácsi, ma mennyiért ját­szunk?” A csapatba kerülés örömét talán nem is érezte. Az új elnök szereti a spor­tot, társadalmi funkciója biz­tosíthatja a támogatást. De a vezetőségi tagok fele éven­ként alig látja a sporttelepet, van köztük olyan is, aki talán még nem is volt a pályán. Vasas Mihályt, az egykori hí­res labdarúgót, az együttes ed­zőjét, aki Lengyelországba távozott — búcsúztatták Ezen egyetlen egy vezetőségi tag nem jelent meg. Tudom, hogy ez a pesszi­mista hangnemű cikk to­vábbi haragot eredményez, mert Vecsésen — és ez a leg­fájóbb — még mindig nem ju­tottak el ahhoz, hogy alapo­san, minden kozmetikázás nélkül, megvizsgálják a sport­kör helyzetét. Ezért — főkép­pen ezért — van a vecsési sportkör oly sok szép erecD meny után: mélyponton. Szalontai Attila A fenti véleményt abban a reményben közöljük, hogy az érdekeltek hozzászólnak, hiszen közös ügyről van szó. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom