Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

resr Mccrei hírlap 1971. DECEMBER 3., PÉNTEK Mérlegen: a termelőszövetkezeti közös vállalkozás Szigorúi]!] ellenőrzést a részlegekben! Országos hírű a Hunniahibrid A dabasi járás gazdasági ar­culatát elsősorban a mezőgaz­daság határozza meg, mivel a megyének ez a tájegysége máig is csak szerény iparral rendelkezik. A mezőgazdaság helyzetét, fejlődését viszont olyan objektív körülmények befolyásolják, mint a gyenge termőképességű talajok, az eróziós területek, a termelő­szövetkezeti tagság átlagélet- kora és így tovább. Kétszeresen örültek tehát a járásban, hogy a gazdasági re­form a korábbinál tágabb le­hetőségeket teremtett a mező- gazdasági üzemek tevékeny­ségi körének bővítéséhez. Megfizették a tanul »pénzt Hogyan éltek ezekkel a le­hetőségekkel? — ezt vizsgálta meg nemrégiben az MSZMP dabasi járási bizottsága. Mindjárt elöljáróban leszö­gezhetjük, hogy a legtöbb me­zőgazdasági üzem jól hasz­nosította a lehetőségeket, s a legutóbbi három évben dina­mikus fejlődést ért el. A tanulópénzt, persze, e té­ren is meg kellett fizetni: az első időikben a járás húsz tsz-e és szakszövetkezete a tevé­kenységi körök olyan töme­gére kért és kapott működé­si engedélyt, hogy ezek irá­nyítását a mezőgazdasági üze­men belül már nem lehetett megoldani; sok volt az átfe­dés. az azonosság is, és mivel a fejlesztési lehetőségek kor­látozottaknak bizonyultak: e gomba módra szaporodó vál­lalkozások, részlegek jó része alacsony színvonalon, nem megfelelő jövedelmezőséggel dolgozott. A járás vezetői — szerencsére. — hamar felis­merték e gyermebbetegsége- get, és szellemi-anyagi tő­kéjük egyesítésére ösztönöz­ték a mezőgazdasági üzeme­ket. 1969—70-ben hat önálló kö­zös vállalkozás (ÖKV) és — jfőként a mezőgazdasági alap- tevékenység fejlesztésére — 17 egyszerű gazdasági együtt­működés alakult a járásban. Elsőként — 1968 januárjá­ban — a Hunniahibrid ÖKV-t hozták létre, amely azóta méltán vívott ki magának or­szágos hírnevet, előbb a fel- sőbabádi hibrid húscsirkéjé­vel, majd — a holland Eurib- rid N. V. Boxmeer céggel kö­tött kooperációs szerződés alapján — a világ egyik leg­jobb húshibrid broilerjével. Fejlődésére jellemző, hogy míg 1969-ben 15,7 százalékkal vett részt az ország naposcsi­be-termelésében, napjaink­ban már elérte a 25 százalé­kot. Ezt az ÖKV-t a közel­múltban egyszerű gazdasági együttműködéssé szervezték át,, mivel a közvetlen tsz-irá- nyítás* nagyobb lehetőséget nyújt a költségek csökkenté­sére, a jövedelmezőség foko­zására. A Dózsa „karrierje" si és az Örkényi — szövetke­zetekben végzi, szabad kapa­citását pedig a lakosság igé­nyeinek szolgálatában hasz­nosítja. Az AGROGÉP pro­filját mindinkább az előre- gyártásra, ezenbelül a köny- nyűszerkezetek előállítására tervezi átalakítani, ám meg kell küzdenie a műszaki gár­da felkészültségéből és lét­számhiányából eredő gondok­kal. Ebben a közös vállalko­zásban kísérletek folynak szabadon álló kislakások és kétszintes társasházak előre- gyártására; e kísérletek sike­rét az 1972-re tervezett la­kásépítési program feladatai is sürgetik. Sajnos, nem a kívánalmak szerint alakult ezzel szemben a Dózsa Általános Építőipari Közös Vállalkozás „karrierje”, fejlődése. Ez az ÖKV elsősor­ban megrendelőknek dolgo­zott, és csak minimális mun­kát végzett az alapító szövet­kezeteknek: a gyáli Dózsa és a felsőpakonyi Üj' Élet tsz-nek. Röviddel megalakulása után több állami vállalat is csatla­kozott a vállalkozáshoz, és ezeknek együttes érdekeltsége jócskán meghaladta az alapító termelőszövetkezetekét, ame­lyeknek befektetett tőkéje így csak évek múl tán térülne meg. Ezért döntött úgy a két tsz, hogy kilép a vállalkozásból — amely az év végén vállalattá alakul át —, és tőkéjét gazda­ságosabban kamatoztatható befektetésekre fordítja. Mindössze 500 ezer forintos alaptőkével és emiatt sok ner hézséggel kezdte működését az a termelőszövetkezeti önálló közös vállalkozás, amelynek megalakítása, a felsőpakonyi Űj Élet és az Örkényi Haladás tsz nevéhez fűződik. Itt az anyagi gondokat a vezetés fo- gyatókosságai is tetézték. A pártszervek bírálata nyomán először a vezetés színvonala javult meg, ezt követte aztán a termelési szint emelkedése. Az eredmény az lett, hogy az ÖKV már augusztus 30-ra tel­jesítette idei 25 millió forintos bevételi tervét, s az év végéig jelentős túlteljesítésre számít­hat. önállóságuk, a túlságosan „tarka” profil egyaránt rontja az ellenőrzési lehetőségeket és a jövedelmezőségi mutatókat: ezt a tanulságot kell mielőbb levonniuk a hatodik, MEZÖ- PROP nevű ÖKV vezetőinek! Ahol kell: segítséget A járási pártbizottság tá­mogatja az önálló vállalkozá­sokat és az egyszerű gazdasá­gi együttműködéseket, mert lehetőséget adnak a mezőgaz­dasági alaptevékenység fej­lesztésére, a bővített újrater­melés feltételeinek létrehozá­sára, újabb beruházásokra úgy, hogy közben növelik a helybeli munkalehetőséget. Ugyanakkor indokoltnak tart­ja a tevékenységi körök mi­előbbi felülvizsgálását, és mindazon részlegek, ágazatok felszámolását, amelyeknek el­lenőrzése megoldatlan. Egy­ben felhívja a pártszervezete­ket, adjanak segítséget a gaz­dasági vezetőknek e két társu­lási forma fejlesztéséhez, az ott dolgozók élet- és munka- körülményei javításához, a fiatalok továbbtanulásához, a társulások működésére és fej­lesztésére irányuló jogszabá­lyok betartásának ellenőrzésé­hez és a termelési profil egy­szerűsítéséhez. Ny. É. Malom — négy munkással A Fejér megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Vállalat a gabonafeldolgozó ipar egyik centrumát alakítja ki Székes­fehérvárott. Már termel a na­pi 20 vagon kapacitású új ta­karmánykeverék-gyár, üzembe helyezték a 2000 vagon befo­gadóképességű búzasilót, és az utolsó simításokat végzik az új székesfehérvári malom épí­tői, szerelői. Ez utóbbi a fel- szabadulás óta az első újonnan épült malom hazánkban. Szé­kesfehérváron, a vasútállomás mellett, a Váralja-soron épül 53 millió forint költséggel. A napi 12 vágón lisztet adó üze­met négy ember irányítja majd, teljesen gépesítik az anyagmozgatást is. Az ú.i szé­kesfehérvári malom üzemi próbáira január elején kerül sor. Az üzemszerű termelés megkezdésével a régi székes­fehérvári malmot tanmalom­má alakítják át. A város a magyar gabonafeldolgozó ipar szakmunkásképzésének köz­pontja, kollégiummal rendel­kező iparitanuló-intézetében jelenleg 160 fiatal tanul az ország minden részéből. — 140 vagon zakuszka. A Főzelék- és Gyümölcskon­zervgyár duniaikeszi telepén néhány napja kezdtek hoz­zá a zakuszlka gyártásához. 140 vagonnal készítenek be­lőle, amit még ebben az esz­tendőben a Szovjetunióba exportálnak. Házikó és pótkocsi Nemcsak exportra - Korszerűbb körülmények Készül a billenő-pótkocsi kerékagya. Foto: Gárdos Sok baj van az építkezések­kel, ez köztudott. És ismeretes az is, hogy a nehézségek so­rozata még a tényleges mun­kálatok előtt megkezdődik: az Pilisvörösvár Ivóvízvezeték: 1973-tól Végre strand lesz a Slötyi helyén Másfél milliós alaptőke T,assúbh ütemű, de ugyan­csak pozitív, fejlődés jellemzi a dabasi AGROGÉP néven ismert építőipari közös vál­lalkozást, amely munkáját el­sősorban az alapító — a daba­Az ötödik közös vállalkozás az állami nagyiparban veszte­ségesen termelt fém -tömeg­cikkek gyártására alakult VI- TÖV néven. Tagjai: a gyáli Dó­zsa Tsz, az alsón'émedi Zöld­mező Szakszövetkezet és a hernádi Március 15. Tsz. A népgazdasági igényeknek meg­felelő profil, a jó gazdálkodás oda vezetett, hogy ez az ÖKV már az első évben nagyobb összeget fizethetett ki nyere­ségrészesedés formájában az alapítóknak, mint a 1,5 mil­lió-' forintos alaptőke volt. Eredményes működése nem­csak abban mutatkozik, hogy telephelyén — Gyálon — több száz dolgozónak teremtett helybeli munkalehetőséget, hogy fontos népgazdasági igé­nyeket elégít ki, hanem ex­porttevékenységében is: az itt gyártott grillsütőket külföldön is szívesen vásárolják. A részlegek szétszórtsága, indokolatlanul széles körű Nemrég adtunk hírt az élet­veszélyessége ellenére rendkí­vül népszerű „vadstrand”, a Pilisvörösvár környékén Slötyi néven ismert bányató meg­szüntetéséről. — Nálunk annak a fogalom­nak, hogy víz, mindenképpen nagy értéke van. Ezzel a mondattal kezdődik a vörösvári tanácson folyta­tott beszélgetés. Kovárik János vb-titkár kérésére Varga Gyu­la csoportvezető behoz egy kis zöld dossziét. Tártalma 50 ezer forintba került: a Vízi­terv által elkészített — s már elfogadott — tanulmánytervet Pilisvörösvár vízhálózatáról. — A környék víznyerési le­hetőségei rendkívül rosszak, a község belterülete nem jöhet számításba, ezért Pilisszent- ivánról kapjuk a karsztvizet, de még ez a nagy pluszkölt­séggel járó víznyerés is bi­zonytalan, különösképpen, amióta megszűnt a bányamű­velés. Addig még úgy-ahogy biztosítottuk ebből a forrásból a község egyharmadának víz- szükségletét, de a szükséges, speciális, nagy teljesítményű búvárszivattyút belföldön nem gyártják — ennek nem az ára sok, hanem az a baj, hogy ne­héz hozzájutni. Január—feb­ruárban érkezik három darab az NDK-ból; alig várjuk. Ezekkel (legalábbis átmeneti­leg) megoldjuk a volt Bécsi úttól délnyugatra eső környék ellátását. — A végleges megoldás? impozáns és körültekintő ta­nulmánytervet. A község víz­ellátása a dunakanyari régió Szentendre térségi regionális tervének része, azaz a terv messzemenően számol a föld­rajzi és időbeni távlatokkal, az összehangolással. Mit jelent ez? Számításba veszi a lakos­ság létszámának és összetéte­lének várható alakulását, a nagyobb jelentőségű létesítmé­nyek, útrendezések, nyomvo­naláthelyezések, kábelek s ál­talában a településfejlesztés szempontjait — nagy vona­lakban egészen a kétezredik esztendőig. Vörösvár vonatko­zásában például a 30 évre előretekintő koncepció számol az akkor már városi színvona­lú és jellegű vízfogyasztással. Rendszeresen tartanak munka- értekezleteket hol az egyik, hol a másik, érdekelt község­ben — legutóbb éppen Pilis- vörösváron. Ha jön a korcsolyaszezon Szmes'tv-képernyőt gyárt az óriás gépsor Mintegy 300 mérnök, tech­nikus és szakmunkás egyévi munkájával elkészült az Egye­sült Izzó vákuumtechnikai gépgyárában az első színes tv-képernyőgyártó gépsor. Az Egyesült Izz' eddigi legna­gyobb feladatának megoldá­sában a vállalat másik két gyára: a Gyöngyösi Gépgyár és a Konverta is segített. Szovjet megrendelésre két berendezést szereltek egyszer­re, az e célra épített hatalmas csarnokban. A 40 millió forint . értékű berendezést most pró­bálják ki a szovjet átvevők, akik az eddigi kísérletek ered­ményével nagyon elégedettek. Az óriás gépsort — amely Kö- zép-Európában az első színes képcsőgyártó berendezés — a próbák után, darabokra szedve, vagonokba rakják — előreláthatólag csaknem 40 vasúti kocsiba —, s december közepén útnak indítják a Szovjetunióba. A gépsor „ifjabb” testvére ugyancsak elkészül az idén, s jövőre mindkettő megkezdheti a munkát. Termékeikből a magyar—szovjet kooperáció alapján, a magyar tv-gyártás is részesül. A ráeső hányadot — Addig még — stílusosan szólva — sok víz lefolyik a Dunán. A tervek értelmében a községi vízmű 1973—78-ig készül el. A község vízellátásá­hoz hetvenkét kilométeres bel­ső vezeték szükséges. Sokan kérdik: ki fizeti ezt meg? Hát ezt a hetvenkét kilométert a szokásos módon a közvetlenül érdekeltek fizetik (természe­tesen kisébb részletekben) —, de amíg a falu határáig ér a víz, Szentendre—Pomáz—Cso- bánkán áf: az állami beruhá­zás. Tavasszal-nyáron ez a la­kosság mindig szenvedett a vízhiánytól, s ettől csak úgy szabadulhatunk, ha a tizen­egyezer lakosú község vállalja az anyagi áldozat reáeső há­nyadát. Kiteregetik elém a valóban-— Mikor ér a község hatá­ráig a „Regionális víz”? — A terv szerint 1973-ban. Hozzáfűzik: a vízművesítás költségeit előreláthatóan nagy­mértékben csökkenti, hogy a PEMÜ gyártotta nagy te­herbírású, sav- és lúgálló vízvezetékcsövek a hagyomá­nyosnak csupán egyharmadá- ba kerülnek. Áttérve a nem kevésbé szo­rongató másik „vizes ügyre”, a Slötyi szerepét felváltó új strandról érdeklődöm. — A mintegy négyezer négyzetméteres strand med­rének kiemelése megtörtént, a környező terepet is rehdez- ték, s ha az idei hó nem hull le olyan korán, tán még a fü­vet is elvetették volna. Hátra van a partfalvédelem, a szak­ipari munka. Még a télen hozzáfognak a strand beke­rítéséhez; a bejárati épít­ményt, a kabinsort, ruha- megőrzőket, mellékhelyisége­ket lealapozták. Az élet kény­szerít rá, hogy mindent meg­tegyünk a nyári üzemeltetés­hez: a vadvíz majd minden évben szedi az áldozatokat, a medermélység kiszámíthatat­lan, itt egyméternyi, ott hu­szonnégy. Szerencsére az idei nyáron nem történt haláleset — de még a korcsolyaszezon hátra van. — Semmit sem tudnak ten­ni? — Egy nyári vasárnapon magam számoltam meg száz­tizennyolc gépkocsit. Több ez­ren fürdenek a Slötyi egykori bányatavaiban, haláltmegvető könnyelműséggel. Ha pénte­ken kitesszük a Fürdeni tilos táblát — szombatra nyoma- vész. Külön téma, hogy a mindenünnen idezarándokló vadstrandolók micsoda sze­métdombot hagynak maguk után. Vagyis: minden erőnk­kel azt szorgalmazzuk, hogy nyáron már nyithasson' az új strand. Azt is elhatároztuk, hogy a tilosban fürdésért ke­gyetlenül bírságolunk ezután. — Ha nem is nyomban, de ezek a gondok tehát megol­dódnak. Milyen gondokkal küzd még a község? Minden évben beázott — Elkelne a csatornázás is, de erre jó darabig csak előretervezés formájában gon­dolhatunk. Sürgetőbb gond az 1969-ben elkezdett, Pilisszántó felé vezető összekötő út. Ál­lami támogatással kezdtük — elkészítettük a kőszegélyt, se­gített ebben a társadalmi ösz- szefogás is. Nem tudjuk foly­tatni. Az összesen 6—7 mil­liós beruházás hátralevő költ­ségeit csak 1973-ra ütemezték be — s addig a már meg­kezdett útszakasz teljesen tönkremegy. Hasonló termé­szetű, de sokkal súlyosabb problémánk, hogy az égjük általános iskolánk életveszé­lyessé vált, s az oda beíra­tott, hatszáznál tölb gyereket képtelenségből szétosztottuk, mondhatni albérletbe járnak tanulni: a felsőtagozatosok a gimnáziumba, az alsósok a 2 számú általános iskolába. A helyzet tarthatatlan — de ezekkel a gondokkal egyedül nem tudunk megbirkózni. — Nem régen hoztuk rend­be a tanácsházát is. A 230 esz­tendős épület minden évben beázott, kifűthetetlen volt, ajtajai-ablakai rosszul zár­tak — lehetetlenség egy nagy létszámú község ügyeit ilyen munkakörülmények között in­tézni. Ezt is a megyei tanács segítségével oldottuk meg. P. G. egyik legelső teendő a felvo­nulási épületeik felállítása. A hagyományos bódék lakható­vá tétele sok munkát igényel, sőt a kész házikó sem felel meg a korszerű építkezések követelményeinek. A szentendrei Erdészeti, Fa- és Vegyesipari Vállalat (népszerűbben: Kocsigyár) már régóta készít modem fel­vonulási épületeket. Ezek a négyszemélyes la­kó- és kétszemélyes iroda­házikók különleges szend­vicsszerkezetű oldalfalak­ból állnak össze. A hő- és légszigetelő oldalait kívül-belül vízhatlanok, ma­ga a házikó pedig fűthető, s bevezethető a víz és a villany. A felvonulási épületeknek eddig csak egy nagy hibájuk volt: Magyarországon nem le­hetett kapni... — Több száz darabot szállí­tottunk eddig Franciaország­ba — mondja Gál László igaz­gató —, idén azonban nem úgy sikerült, az üzlet, ahogy elképzeltük, ezért felkerestük a hazai piacot is. Most újabb külföldi tárgyalások kezdőd­tek, a jelek szerint sikeresek lesznek, ez viszont nem je­lenti azt, hogy itthonra töb­bet nem gyártunk. Az alap­műveleteket mi magunk vé­gezzük el, az összeszerelést va­lamelyik termelőszövetkezetre bízzuk, most éppen az „Óbu­dára.” A bárhol felállítható „mun­kásszállásokat” egyébként már most, a hazai gyártás ele­jén nagyon sokan keresik: a megrendelők között van a Vo­lán, a különböző út- és csa­tornaépítő vállalatok. A szentendrei Kocsigj'ár- ban ezen kívül még egy új — szintén nagyon keresett —ter­mák készül, s mutatkozik be a közeljövőben. — A héttonnás, egytenge­lyes mezőgazdasági kocsink valóban új, de már bemutat­kozott egy esztendeje a BNV-n. Különböző nehézsé­gek miatt a gyártás nem kez­dődhetett meg, ezért az idei vásáron ezt a kocsit már nem is állítottuk ki... A három irányba billenthe­tő traktorvontatású kocsi gyártású nemrég, végre, meg­kezdődött. Egyelőre az első százas széria előmunkálatainál tartanak, az „igazi” mun­ka decemberben kezdődik, s januárban fejeződik be. A tervek szerint jövőre kö­zel félszázat készítenek ezek­ből a kocsikból, amelyek elő­nyei közé tartozik még az is hogy szinte egy helyben for­dul, s a próbaterhelés tanúsá­ga szerint az eddig használa­tos járműveknél nagyobb ter­heléssel is jobban bírja a ne­héz, sáros talajt. > M. s­I I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom