Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-30 / 307. szám
6 ""'c/Cti'lap 1971. DECEMBER 30-, CSÜTÖRTÖK Száz esztendő a magyar mezőgaz daságban kuktafazék Magyarországon a kiegyezés teremtette meg sok egyéb mellett a rendszeres statisztikai felmérések lehetőségét is. Mezőgazdasági terméshozamokról megbízható adataink 1871 óta vannak. Itt az alkalom tehát, h—gy kereken száz esztendő fejlődésén pillantsunk végig. A következőkben sok adatot idézünk majd, de mindegyiket hektárokra vonatkoztatva, hogy egy kicsit gyakoroljuk az immár országosan bevezetett újfajta mértékrendszert. (Egyébként egy hektár egyenlő 1,7 katasztrális holddal, tehát aki akarja, visszaszámolhatja az adatokat. Búza — lépcsőfokokon A hazai búzatermés az első felmért időszakban 1871 és 1880 között — 7,4 métermázsa volt hektáronként, évi átlagban. A következő évtizedben már 11,8 métermázsára ugrott és innen kezdve lényegében 70 esztendeig folyamatosan, de csak apró lépésekkel emelkedett. A századfordulóig érte el a 12,3 mázsát hektáronként, a század első évtizedében változatlan volt, az első világháború időszakában valamicskét csökkent, majd a húszas években 60 kilóval, a harmincas években újabb 80 kilóval növekedett. Mai társadalmi rendszerünk első teljes évtizedében — 1951 és 1980 között, 14,9 mázsa volt a búzatermés hektáronkénti, évenkénti átlaga. Ekkor kezdődött új szakasz. Az 1960-as évtized első felében már 13,6, a második felében pedig 24,3 mázsa volt az eredmény. A vizsgált időszakban a legnagyobb termés 1969- ben volt: 27,1 mázsa hektáronként. Az idei termés ezt is meghaladja, azonban 1971 már a száeegyedik esztendő lenne, tehát ezt az évet figyelmen kívül hagyjuk. Hasonló a helyzet a növény- termesztés más ágainál is. Az árpa például 1871 és 1880 között 8,2 mázsát termett, a következő évtizedben 10,6-ot. A második világháborúig 13,5 mázsára emelkedett a hozam, ami a felszabadulás után tovább nőtt. A húszmázsás átlagot itt is a hatvanas évek második felében haladtuk meg és *a rekord ugyancsak 1969 volt, 23,8 mázsával hektáronként. A kukorica az első vizsgált évtizedben 9,2 mázsát fizetett hektáronként, a következőkben pedig 12,2-t. Itt nagyobbak voltak a kilengések, az emelkedés nem egyenletes, a múlt rendszer legnagyobb eredménye a második világháború előtti évtizedé 18,7 mázsával. A húszmázsás határt már 1948-ban átléptük és az előző évtized második felében a harminc mázsásat is. (1966—70: 32,3 mázsa). A rekord szintén 1969: 37,9 mázsával. Eles hatar A cukorrépa „őshozama” 148,7 mázsa volt hektáronként, ami a múlt század nyolcvanas éveiben 181 mázsára emelkedett és évszázadunk első évtizedében haladta meg először a 200-at. Innen már vissza is csúszott, mégpedig az első világháború utáni időszakban. A második világháború még súlyosabb visszaesést okozott, és csak 1951-ben haladták meg a hozamok ismét a két vagont, ekkor 229 mázsás volt az átlagtermés. A befejezés ugyanaz, mint eddig, az 1960-as évek második felében múltuk felül a 300 mázsát és a rekord 1969- ben volt, 340,4 métermázsával hektáronként. Az 1970-es termés ismét 300 mázsa alá esett. Élesen különböző szakaszok határolhatok el tehát a száz esztendőn belül. A múlt század nyolcvanas éveiben „jöttünk le a fáról”, ekkor ért véget nálunk — a kialakuló kapitalizmus jegyében — a mezőgazdasági középkor. Agrár- termelésünk az akkori világ- színvonal körül mozgott, hiszen 60—70 esztendővel ezelőtt még Dániában vagy Hollandiában sem voltak az akkori eredményeinket messze meghaladó termésátlagok. A mezőgazdasági termelés forradalma Európa fejlettebb részein az első világháborút követő évekre jut. Ebből mi a nagybirtokrendszer és a Hor- thy-rendszer kettős szoritása miatt kimaradtunk. Amikor másutt száguldó tempóban fokozódtak az eredmények, akkor a mieink legfeljebb csak cammogtak előre. Ennek az elmaradásnak igazi felszámolásához csak az elmúlt évtizedben láttunk hozzá és a módszeres munka látványos eredményei néhány esztendővel ezelőtt születtek meg. A megtett út magyarázatára álljon itt még egy számsor: a múlt században műtrágyát mérhető mennyiségben még nem használtak Magyarországon. Századunk első évtizedében hektáronként és hatóanyagban számolva 1,7 kilogramm volt a felhasználás, tehát egy szekér — képletesen szólva — egy egész falu műtrágyaszükségletét hazaszállíthatta. A tízes években 1,8, a húszas években 2,9 kilogrammra emelkedett a fel- használás, amely a második világháború előtti évtizedben az indulási állapot alá, 1,6 kilogrammra esett vissza. A második világháború után jól mérhető emelkedés következik, de a tíz kilogrammot csak az Ötvenes évek második felében értük el. Viszont 1965-ben már 63, 1969-ben 125, 1970-ben pedig 146 kilogramm volt a műtrágyafelhasználás hektáronként és hatóanyagban számolva, azaz ebben az évtizedben már megközelítjük a kezdeti adagok százszorosát. Törések, rekordok Ha már belejöttünk, beszéljünk az állatlétszámról is. Az első adat 1857-ből származik. Ekkor az országban — természetesen a mai területre számítva — egymillió 587 ezer szarvasmarha volt. A kétmillió darabot 1895-ben múlta felül az állomány, de akkor még csak 63 ezer darabbal. A múlt rendszerben 1942 volt a rekord, amikor 2 millió 365 ezer szarvasmarhát számoltak. A második világháború Bővült a kozmetikai szerek választéka * Uj gépek segítik a zavartalan ellátást Tizenkétmillió forintos költséggel korszerűsítették ebben az évben a szépítőszerek gyártását a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnál. Űj, különleges gépeket szerkesztettek és készítettek, amelyek számos megoldása már szabadalmaztatásra vár, közülük a púderprésgép lehetőséget adott arra, hogy nagy mennyiségben világszínvonalú kőpú- lereket gyártsanak Lady Ca- hea márkajeggyel. Újdonság Az aerosol töltőgép is, amelyet a hajlakkos flakonok gyártási lehetőségét sokszorozták meg. A termékek egy részét külföldi licencek alapján gyártják. Ebben az esztendőben megvásárolták a Beyersdorf hamburgi cégtől a Nivea krém gyártási technológiáját, az osztrák Odol művektől pedig a fluoros Odol licencét. Mindkét termék gyártását is megkezdték. A korszerűsítés eredménye, hogy több saját technológián alapuló termék gyártását is megkezdték. Ezek .közül az idén került nagy meny- nyiségben a piacra a Lady Camea-sorozat, újabb gyártmány a kamillás szappan, a karácsonyi piac újdonsága a szempillafesték, szempúder, a virágpor, kamilla- és komlótartalmú habfürdő és a fürdés utáni testápolószer is. után kereken csak egymillió darabbal kezdhettünk, de öt év alatt ez az állomány megkétszereződött. A rekordot 1953-ban mérhetjük, amikor a létszám nem többel, de ezer darabbal meghaladta az 1942- est. Innét visszafelé csúszunk, 1965-ben már kétmillió alá estünk, majd további apróbb csökkenésekkel a tavalyi egymillió 933 ezer darabbal zárhatjuk a sort. A sertésállomány 1857-ben 1 millió 616 ezer darab volt, a fejlődés azóta tiszteletre méltó. A múlt századi rekord a sertéslétszámnál is 1895-ben született, hárommillió 182 ezer darabbal. A két világháború között előbb kétmillió aló csökkent az állomány, majd 1938-ban 5 millió 224 ezer darabbal állította fel az 1945-ig terjedő időszak rekordját. A második világháború utáni állomány csak százezerrel haladta meg az egymilliót, de már 1947-ben megközelítette a három-, 1949-ben fölülmúlta az ötmillió darabot. A felszabadulás utáni rekordot 1965-ből jegyezhetjük, 8 millió 218 ezer darabbal. Mint ismeretes, az állomány most is igen nagy. Végül pedig álljon itt egy figyelmeztető adatsor. A rétek hozama a múlt század hetvenes éveiben hektáronként 13 mázsa volt Magyarországon. Ez a nyolcvanas években 22 mázsára emelkedett, a század- fordulóra már megközelítette a harmincat, és tartotta ezt a szintet csaknem egészen a második világháborúig. Ezután már csak egy fellángolás és egyben rekord — következett be 1951-ben, amikor egy hektár rét hozama 32 mázsa volt. Innen megállíthatatlanul zuhanunk lefelé. 1965-ben 17,9, majd 1969-ben 18,8 mázsa volt hektáronként a rétek hozama Magyarországon. Hetvenes adatopi nincs, de nem is keresem, mert félek, hogy az még kevesebbet mutatna... Földeáki Béla Nemcsak a magyar háziasz- szonyok kedvelt edénye, hanem külföldön is keresett cikk a magyar kuktafazék. Legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A kuktafazekak iránt olyan nagy a szovjet háziasszonyok érdeklődése, hogy 1975-ig előreláthatóan 1 millió darabot szállít a Ferunion. Csehszlovákia 1971-ben 160 ezer magas nyomású főzőedényt vásárolt és a jövő évre 800 ezer rubeles megrendelést adtak. A tőkés országokban is szívesen vásárolják a magyar kuktákat, amelyek eljutottak már Hollandiába, Algírba és több afrikai országba is. Különösen kedveltek külföldön a színes tetejű edények. Harmincmillióval több egri cigaretta A fennállásának 75 éves jubileumát ünneplő egri dohánygyár szerdán teljesítette évi tervét. Filteres cigarettából az idén hatmilliárdót gyártottak, ezzel eddig legnagyobb éves teljesítményét érte el a korszerűsített üzem. A dohánygyár dolgozói év végéig meg 30 millió filteres cigarettát készítenek terven felül Idei füvön a csikóménes A november végi néhány hóförgeteges nap kivételével most, december végén is még idei füvön tartják a Bükk- fennsíkon levő csipkéskúti csikóménest. Az 1950-es években létesített tisztavérű lipicai csikóménes csaknem két évtizedes történetében most fordult elő először, hogy a máskülönben zord éghajlatú bükki erdőségek között a szinte tava- szias decemberben még mindig a szabadban tanyázik a több mint félszáz egy-, két- hároméves csikó. Csak éjszakára kerülnek istállóba a lovak. A kistarcsai tsz segített Jól jártak a vanyarci asszonyok Hosszú ideig gondot okozott a nógrádi Vany arc községben, hogy a gyermekes anyáknak nem tudnak munkaalkalmat teremteni. A községi tanács megoldást keresett — eredményesen. A Pest megyei kistarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet nagy kapacitású zöldségszárítót tart üzemben, ám ehhez a környéken nem találtak megfelelő munkaerőt. Ekkor érkezett a vanyarciak kérése. A kistarcsáiak rendbehozatták Vanyarcon a régi malmot és ebben kezdte meg a munkát a Koppány György felvétele nyár folyamán ötven asszony. Naponta teherautó hordja Kistarcsa és Vanyarc között a tisztítandó és a már megtisztított zöldségféléket. Legnagyobb mennyiségben eddig vöröshagymát pucoltak a vanyarci asszonyok, több mint háromszáz mázsát. A hagymán kívül káposztát, paprikát is feldolgoztak. A hagymából semmi nem vész kárba, mert még a héját is felhasználják: a Szilasmenti Tsz lepárló üzemében hagymaolajat nyernek belőle. Kőbánya új arca Elkészültek a tervek az új kőbányai városközpont forgalmi csomópontjainak rendezésére. A mostani MÁV-pályaudvar előtt új autóbusz-végállomást, a két leforgalmasabb kereszteződésnél, a Korponai utcánál és a Kápolna utcánál különszintű gyalogátkelőhelyeket A nagymama ‘p’gyütt szálltunk fel a beke- esés nénikével Monoron. Kosarát a lába mellé helyezte, kék csíkos konyharuhával átkötött batyuját a szemközti ülésre tette. Péteri táján jártunk, amikor jött a kalauz. A nénike elkezdte bogozni nagy, fekete szegélyű fehér zsebkendőjét, nagy nehezen kicsomózta, gyűrött jegyet kotort elő belőle. — Ez nem jó — mondta a kalauz. Rosszkedvű volt, mogorva. A nénike, amíg a kalauz a jegyet nézte, s amíg a szentenciát kimondta, visszacsomózta már a zsebkendőt. Körülményesen újra kibogozta, másik jegyet vett ki a zsebkendő csücskéből. Az sem volt jó. Előkerült egy harmadik. Gyűrött volt az is, ahogy ott lapult az összesodorintott zsebkendőcsücsökben. A rosszkedvű kalauz gyanúsan forgatta, simítgatta, nézegette. Végül azt mondta: — Ez sem jó. Tizenharmadikai dátum van rajta. Ma tizeninyolca- dika van. A néni odaadta kétségbeesetten mind a három jegyét: — Amelyik a retúr, az kell, hogy legyen. Sose váltottam retúrt, csak ma először. Nézze meg, melyik közülük a retúr, az kell legyen a mostani. — Ez retur, de ezen van rajta a tizenharmadika. Nem jó. — Ezzel visszaadta mind a három jegyet a mogorva kalauz. és továbbment. A nénike jobbra-balra nézegetett, zavartan, kétségbeesetten motyogta: — De hiszen váltottam jegyet, retúrt, itt a monori állomáson, az előbb. Életemben először retúrt... TV/f igsajnáltam. — Talán ez itt — mutattam a batyuba dugott, gyűrött kis papírdarabra. Megnéztük mindjárt, de kiderült: az a buszjegy, amivel Monorig utazott a nénike. S mert látta, segíteni akarok, előszedte sietve a zsebkendőt, megint kibogozta. Jól megnéztem a retúrt, a nyolcas karikái kicsit elmosódva, halványan látszottak. Ha nem lett volna olyan rosszkedvű a kalauz, ő is láthatta volna ... — Majd ha visszajön, megmutatjuk neki még egyszer, mert lehet azt látni, hogy ezen a retúron december 18-a áll. A nénike arca csupa mosoly lett, felemelte fejét, megnyugodva hordozta végig tekintetét. TV"agy on szerettem volna ■L1 tudni, honnan jön, kihez megy, kicsoda is a mellettem ülő néni. Az idős emberek szívesen beszélgetnek, ezért nem is vette tolakodásnak a kérdésem. — Pándról jövök. Magamgyúrta tésztát viszek ebben a batyuban egy bizonyos helyre. No, meg egy kacsát is levágtam, elszaladok vele a lányomhoz, ha már bent vagyok, ugye, Pesten. Mert amúgy az üvegeshez megyek, a verandából a gyerekek kiparittyázták az ablakot. Van, persze Pán- don is üveges, de az amolyan csillagos ablaküveg, ilyet csak Pesten tud egy bizonyos üveges csinálni, akinek megvan a címe. — Az uram már meghalt, egyedül élek. A lányom, szegény, beteges, Pesten van, rosszul járt a házasságával, elvált. Az egyik gyerek nála maradt, itt nevelkedett velem. A tsz-ben dolgozok én, igaz, hatvannégy éves vagyok, nyugdíjas már, de eljárok én még dolgozni, mert ugye, bírom én még, meg aztán: 460 forint a nyugdíjam, és nem szégyellem, tudok még jól enni, kevéske az a pénz. Az unokám meg most katona. Elmegyek hozzá többször Szolnokra, viszek neki hazait. Sokba van ám ő is. Téliszalámit vigyek neki, írta, mert azt el tudja tenni, hát vettem neki, fél kilót. Meg aztán udvarol, az is sok pénzbe kerül. Most is azt mondja: vegyen, nagymama 12 nagyon szép zsebkendőt. Tudom én, a Margitkának lesz karácsonyi ajándék. Szeretik egymást, hát legyen. Technikumba jár a kislány, be Pestre, merthogy jól tanul nagyon. — Elvittem az unokámnak a könyvet is, amit legutóbb kért, azt a KRESZ-t, vagy minek mondják, mert hogy azt mondja, le akar vizsgázni autóvezetésből. Elvittem, hadd örüljön neki. — Azt mondja a múltkor az eskütételkor: „Nagymama, képzelje, dísztáviratot küldött az elnök! A tisztek is csak néztek, mondták is, hogy ilyen még nem volt, hogy a tsz-el- nök az eskütételre dísztáviratot küld egy kiskatonának!” Traktoros az unokám a tsz- ben, na^on szereti az elnök azt mondja nekem valamelyik nap, amikor bent jártam a tsz- ben, kapott levelet az unokámtól, fel is olvasta a vezetőségi ülésen, mert ilyen értelmes. szép levelet őneki még egy fiatalember sem írt. Meg hogy azt kéri, számítsanak rá az aratáskor, hazajön majd szabadságra. Nagy öröm ez nekem, hogy így szeretik az unokámat... A vonat befutott Lőrincre, a nagymama fürgén sze- delőzködött, itt kellett leszállnia, hogy egy bizonyos helyre eljuttassa a magagyúrta tésztát. Egészen elfelejtkeztünk a rosszkedvű kalauzról. Fogarasi Olga építenek. A Korponai utcai kereszteződést felüljáróval hidalják át, lejáratot biztosítva a pályaudvarhoz, az üzletközponthoz, és az autóbusz-végállomáshoz. A Kápolna utcai kereszteződésben gyalogos aluljáró épül. A nagyszabású program megvalósításához hamarosan hozzálátnak a forgalomrende- zés várható költsége megközelíti a 115 millió forintot. Menő fej — Nézd, megint kicseréltette az íróasztalát a legújabb típusra! I 1 ' Dobozház (Galambos Hédi rajzai)
