Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
4 "V/f/rlflP 1971. DECEMBER 1., SZERDA MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE Tisztelet Komlónak Bemutatkozik: a Pepita együttes Az oratórium Arany Orfeuszt kapott VIHART KAVART Moldova György műve, mely a Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozat legújabb köteteként Tisztelet Komlónak címmel jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Az elmúlt években több hangos sikert aratott szerző három hónapot töltött a kiadó megbízásából a baranyai bányászvárosban, s miután nem idegenként érkezett (az ötvenes években, Komló hőskorában, maga is dolgozott ott), nemcsak készséges interjú- és riportalanyokat, de ismerősöket, barátokat is szép számmal talált, s ez lehetővé tette számára, hogy viszonylag rövid idő alatt a dolgok legmélyére lásson. Komló nem mindennapi város. Neve még ma is sok emberben csak a káosz, a sár, a bűnözés, a mérhetetlen pazarlás, illetve az 1950-es évek elejének sokszor teljesen értelmetlen heroizmusa emlékét idézi fél. A téma már önmagában is izgalmas volt. De izgalmas Moldova alkotói módszere is: megszólaltatja, és hagyja beszélni az embereket. Nem szól közbe, ha kényes részekhez érnek, vagy ha igen, hát azért, hogy biztassa, bátorítsa őket, így aztán olyan titkok, életérzések, illetve vágyaik tudója lesz, mint a város lakói, ismerői közül csak kevesen. Komlón együttseinek volt rabok és volt fegyőrök, egykori sztárok, futtatott sztahanovisták és meghurcolt ártatlanok; szép számmal akadnak sértett emberek, és olyan volt ÁVH-sok, alak sok mindent talán még ma sem éltének — s mindez így együtt páratlanul hatásos írói alapanyagnak bizonyult. Moldova könyvét nem lehet letenni! És persze, szó nélkül sem lehet hagyni. A könyv még el sem készült, a vihar máris kitört: a Kortárs ízelítőnek közölt belőle néhány •. -részletet. Az a nyers őszinteség, mellyel az író tolmácsolta szereplői véleményét régvolt dolgokról és mai visszásságokról, számos vonatkozásban bambaként hatott. Komlón és Baranyában akadtak olyanok is, akik azt mondták: ennek. a. könyvnek nem szabad megjelennie — nem csoda hát, ha a bányászvárosban a megjelenést követő harmadik napon már az ezredik példányt 'is eladták. A vita persze közben tart. I Van, aki azt mondja: sok a kötetben a tévedés, valótlan adat, van, aki azt: csak a dolgok egyik oldalait mutatja bé, mások Moldova íród módszere ellen tiltakoznak: „Mi csak beszélgettünk, arról nem volt szó, hogy mindezt le is írja” — megint mások a bátorságát dicsérik, mert Moldova a panaszokat, az egyszerű emberek hétköznapi gondjait sem hal- gatta el. Nincs tehát könnyű dolga a kritikusnak. Véleményt kell mondani egy sikerkönyvről, mely a maga nemében ritkaság, s mely ugyanakkor mégis hiányérzetet keit az emberben. Moldova ugyanis Komlónak csak az egyik arcát rajzolta meg, mely kétségtelenül a legemlékezetesebb, de amely ma már egyre kevésbé jellemző. Moldovait csak a különleges emberek, az extrém esetek, a tragédiák, az elvetélt, válságba került életek érdekA könyv útja Pest megyében címmel ízléses, könyvalakú kiadványt jelentetett meg 700 példányban a Pest megyei könyvtár. A kötethez a megyei könyvtárbizottság nevében S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára írt előszót. Benne kilenc megyei, könyvtári témájú cikket találunk, ezenkívül a megyei könyvtár kiadványainak, valamint a megyei könyvtárügyekre vonatkozó cikkeknek bibliográfiáját. Debreceni Imiik, s bármily igazak is a megrajzolt portrék, végül is az az érzés lesz úrrá a várost ismerő és szerető olvasón: hiányos ez a kép. KOMLÖ nem mindennapi város — ez így igaz, az is igaz azonban, hogy különleges múltja és sajátos jelene ellenére sem csak a feszültségek, indulatok, elfőj toitt vágyak és ugrásra kész tragédiák jellemzik. Moldova abból a tényből indult ki, hogy a „Nagy- Komló” ábrándja egyszer s mindenkorra a múlté lett, szereplői ezit a me greked ts éget érzékeltetik történeteikkel, panaszaikkal — s az író — sajnos — nagymértékben azonosul ezzel az életérzéssel. Pécs és Komló viszálya került előtérbe mint főmomdanivaló (Komlót elárulták, Komló Pécs gyarmata lett...), s ez végül is megrontja a valós helyzetet jól ismerő olvasó örömét. MOLDOVA hatni akart az emberekre, meg akart döbbenteni. A Tisztelet Komlónak című kötet maradéktalanul el is éri ezt a célt. Hat, megdöbbent — de közben megfogalmaz egy kérdést: ki ellen viaskodik az író — s kiért...? Békés Sándor réné, a Pest megyei könyvtár igazgatója eredményeikről és gondjaikról, B. Csőke Anna a szakszervezeti könyvtárakról számol be öt év tükrében. Freitag Magda ezer könyvtári tag olvasottságát veti össze. A többi szerző a fiatalok olvasási kultúrájáról, a szövetkezeti könyvterjesztésről, a társadalomtudományi irodalóm forgalmáról, a mezőgazdasági szak- könyvterjesztési feladatokról', és más témákról készített tanulmányt. ADONY ÉVFORDULÓRA RÉSZÜL A Fejér megyei Adony a levéltári feljegyzések és egyéb dokumentumok szerint 1972- ben lesz 650 esztendős. A Duna menti nagyközséget előbb Ódon, majd Adón, később Du- naadony és 1902-től pedig a mai Adony néven említik az írások. A községalapítás évfordulójára már most készül a tanács és a Hazafias Népfront. A honismereti szakkör 30 aktivistája gyűjti az elmúlt századok emlékeit. A falumúzeumot kibővítik és átrendezik. A múzeum előtt elhelyezik azt a római korból származó, több mint egy méter magas kőtömböt, amely a napokban került felszínre a Kossuth utca 7. számú ház előtt végzett földmunkák során. Ennek latinnyelvű feliratát kutatókkal Vizsgáltatják meg. A jubileum évében könyvalakban kiadják a falu történetét. 1972 Adonyban a faluszépítés, csinosítás, a törpe vízmű építése megkezdésének esztendeje lesz. Magyar muzsikusok sikere Japánban Nagy siketre! szerepelt a közelmúltban Japánban a Budapesti Fúvósötös. A magyar muzsikusok Tokióban és több vidéki városban tíz koncertet tartottak, amelyek műsorán Bach-, Mozart-, Farkas Ferenc- és Bartók-műveket szólaltattak meg. A Budapesti Fúvósötös koncertjeiről számos lelkes hangú méltatás jelent meg a japán sajtóban, s hangversenyüket meghallgatta a világhírű Columbia hang- lemezgyár képviselője is, aki nyomban, lemezfelvételre hívta meg a magyar zenészeket. Újabb rangos nemzetközi díjjal gazdagodott- a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat: az idén elkészült Liszt: Krisztus oratóriumért Arany Or- feusz-díjat ítélt a Vokális Művészlemezek Nemzeti Akadémiája, Párizsban. Egy tavalyi sajtótájékoztatón Bors Jenő, a komoly zenei felvételekről tájékoztatta az újságírókat, ekkor szenzációt ígért — 1971-re. Egy készülő lemezről szólt, a címét nem árulta el, nehogy véletlenül is megelőzze az MHV-t valamelyik másik, jobb technikai eszközökkel rendelkező lemezcég. (Ugyanis volt már ilyenre példa...) A titokra ez év szeptemberében derült fény: Párizsban Hungaroton kiadásban, a lemeztörténelemben először, megjelent a Krisztus oratórium. Ezt még az ismert nyugati cégek is meglepődve fogadták, mivel klasszikus zenében a lemezpiacon nagyon nehéz újat mutatni, s külön ritkaság hogy ennek a műnek a kottája is — mondhatni — ismeretlen volt. A lemez a Kahnt Nachfogler Leipzig, 1873-ban kiadott partitúrája alapján készült, Forrni Miklós vezényletével. Liszt Ferenc: Krisztus oratórium, a Szentírás és a katolikus liturgia szövegeire, szólóhangokra, kórusra, orgonára és nagyzenekarra című latin nyelvű lemezén a baritont Nagy Sándor, a szopránt Andor Éva, a mezzoszopránt Németh Zsuzsa, a tenort Réti József, a basszust pedig Gregor József énekli. Közreműködik még: Margittay Sándor, Básti Lajos, a Budapest Kórus, a budapesti Kodály Zoltán Leánykar és az Állami Hangversenyzenekar. Külön említésre méltó a Magyarországon eddig 2000 példányban’ elfogyott lemez hazai borítója, amely ugyan valamivel gyengébb a párizsinál, de így is kitűnő: Munkácsy Mihály egyik festményének részlete díszíti. A díjátadással kapcsolatban rendezett sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a Hanglemezgyártó új otthona a Vigadó, másodszor került kapcsolatba az oratóriummal. Forrai Miklós, a mostani karmester elmondta, hogy 40 esztendővel ezelőtt elhangzott már itt ez, a mű, akkor Weingartner Félix vezényelte, s ő énekelte a tenort. Ezek után pedig könnyűzenei érdekesség következik: bemutatjuk olvasóinknak a Pepita együttest, amely a neve után ítélve, akár a MHV reklámzenekara is lehetne. (Egyébként nem az, mindenesetre megjegyezzük, hogy a névválasztás nagyon is szerencsés.) Rác Gábor, Szuchy Ferenc, Szóbél Tamás és Zapletál Imre együttese hagyományos beatfelállásban (három gitár, dob) játszik, slágereket és saját szerzeményeket. A Pepita kezdő együttes. Bár, egyik zenész sem ma kezdett muzsikálni, nem tellett még a legjobb minőségű felszerelésre, a hang nem Seltneren, nem Marshalion, s nem is Laney-n hallatszik, egyszerűbb erősítőket használnak. Bizony, a pop-zene sokat változott, s hiába is zenélnek jól az együttesek, ha a hangminőség nem olyan tiszta, mint ahogyan — szerencsére — megszoktuk. A négy fiú saját szerzeményeinek zenéje jobb, mint az átlag kezdőké. Kár, hogy a szöveget csak torzan, nehezen hallottuk. Elképzelhető, hogy a Pepitáról hallunk még később, ehhez viszont szükséges, hogy rendszerezzék azokat a számokat, amelyeket játszanak. A legfontosabb: minden zenekarnak ki Választania azt a stílust, ’ amelyikhez a legjobban ért. December elején kerül a hanglemezboltokba Koncz Zsuzsa legújabb nagylemeze, melynek címadó dala: Kis virág. A többi dal: Valahol egy lány, Mondd, hogy szeretsz, Csillag hajnalka, Egy csöpp kis ész, Szinga-binga, Valaki a nagyvilágból, Majd csak rám talál, A szép álmok vége, Kis herceg, A napfény, Ringató, Micimackó, Vigyázz, ha jön a vonat, Mondd el, ha látod őt. Kísér: az Illés együttes. E HETI NYERTESEINK: Dörömközi Teréz (Százhalombatta, Lakótelep 10-cs. ép. fsz. 3.). Kedve István (Káva, Kölcsey u. 4.). Csaba Éva (Abony, Mátyás kir. u. 24.). SLÁGERLISTÁNK: Komolyzene: 1. (3) Bartók: Csodálatos mandarin. 2. (4) Bach: Orgonamüvek. 3. (5) Kodály: Háry János. 4. (—) Paganini—Liszt: La Campanella. 5. (2) Beethoven: Für Elise. Tánczene: 1. (3) Egy régimódi bál (Hungária). 2. (6) Napot akarok látni (Bergend}'). 3. (4) Szomorú történet (Omega). 5. (2) Bolond város (Neoton). 6. (8) Várj, míg sötét lesz (Koncz Zs.). 7. (5) Csodálatos fehér kő (Omega). 8. (1) Boldog vagyok (LGT). 9. (7) Cirkuszi kikiáltó (Apostol). 10. ‘(10) Tüzes pokol (Hungária). sunyó — falus Vágja ki, töltse ki, tegye borítékba, vagy ragassza levelezőlapra, s úgy küldje be szerkesztőségünkbe szavazólapunkat. A borítékra ne feledje felírni: „Kedvenc lemezem, Pest megyei Hírlap, Bp. VIII.» Somogyi B. u. 8.” Szavazóink között hetente három hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. mmm KILO MÉTER És a nem magyarok? A franciáit, spanyolok, olaszok, írek — mindazok, akikkel összehozott a sors? Mit jelenítették számunkra hazánktól távol ? Ha valaki például megkérdezné, hogyan beszéltünk azzal a két spanyol asszonnyal, akik Madridiban kioktattak: rosszul tettük, hogy a kiszolgálónak annyi borravalót adtunk, mert a végén nem marad pénzünk, és itt nem szokás annyi pénzt adni — nem tudnám megmondani. Spanyolul semmit sem tudtunk, franciául, angolul, németül ugyancsak keveset. Újdonsült barátaink sem valószínű, hogy vizsgáztak volna valamilyen nyelvből. Mégis jól megértettük egymást. Párizsban csakúgy, mint Madridban. Segített a kéz, a gyenge nyelvtudás, de leginkább a barátság, a segítés szándéka: néha egy mosoly, máskor egy eligazítás vagy csak egy gesztus. Nem kellett ahhoz sem szótár, hogy megértsük azt a spanyol házaspárt, amellyel a bikaviadal előtt ismerkedtünk meg. Őket is, akárcsak minket, kivülrekesztetbek, pedig érvényes jegyünk volt. Csakhogy a kezdés előtt tíz perccel lezárták az ajtókat, nehogy az időben érkezőket zavarják az elkésők. A spanyol férfi nem hagyta magát. Előbb szép Szóval, majd kicsit indulatosabban próbálkozott az egyenruhás jegyszedőnél, végül verte az ajtót. Mind dü- hödtebben dörömbölt. Többen várakozóan nézték, hátha lesz eredménye az indulatnak, és általa mándany- nyian helyünkre jutunk. A spanyol szép, csinos, fekete hajú felesége csitította a férjét. Magyaros—spanyolos temperamentumú perpatvar keletkezett, hang- és kézlejtésekből következtettünk a vita előrehaladottságára. Végül egy másik várakozó férfi is megsokallta a dorombolást, és közbeszólt. Ez kellett csak! A szép asszonyka gyorsan férje védelmére kelt, most már ő kardoskodott, és a férj maradt csendben. Míg odabenn óriási tombolásit váltott ki a szurkolókból a bikaviadal, mi az előcsarnokban szurkoltunk a kis spanyol asszony győzelméhez. Bizonyára megérezte szimpátiánkat, mert mikor már légen helyünkön ültünk, akkor is oda-odapislogott, és néma mosolygással kötöttünk barátságot. A francia—olasz határnál egy jóképű egyenruhás kezelte az útlevelünket. Lapozgatta, és egyszer csak felderülit! — Spanyolországban jártak? Tetszett? Voltak Valenciában is? Őszintén! — ott is jól érezték magukat? Ott fürödtek először a tengerben? Nagyszerű! Megértettük örömét. Ez a széles vigycxrú fiú spanyol, méghozzá valenciai. Az édesapja ma is ott él. Gyönyörű város! Vágyik haza. Amikor elváltunk, mint jó ismerős, sokáig integetett utánunk... Marseille-ben a tengerparton sétálva nagyon megéheztünk. Egy bódéban gusztusos pizzát árultak. — Ezt is meg kellene kóstolni, hiszen már annyi mindent kipróbáltunk — ajánlottam. (Arra a San Se- bastian-i tengerparti, enyhén szólva, piszkos kocsmára gondoltam, ahol családom jó étvággyal fogyasztotta a sült kagylót és a sült homárt. Ők ettek, én a látványtól is rosszul voltam.) Nem kellett hosszú rábeszélés, már rendeltük a pizzát, amit nagy kerek tálcán szolgáltak fel, és az út menti pádon már fogyasztottuk is. Egy francia, nyolc év körüli kislány irigyen bámulta vidám falatozásunkat. Egyik fiam felé nyújtotta a már megcsonkulit finomságot. A kislány beleharapott. Édesanyja hangtalanul tűrte. így egy harapás ide, egy oda — a két gyerek közösen elfogyasztotta a pizzát. Még végére sem értünk étvágyunk csillapításának, amikor észrevettük, hogy másoknak is étvágyat csináltunk, felkeltettük az éhségét: akik elmentek előttünk, ránk mosolyogtak, és pillanatokon belül pizzával a kezükben mellénk csatlakoztak... Milánóba késő este érkeztünk, és ráadásul a térképről kiszemelt kemping, lévén szezon vége, már zárva volt Mit tegyünk? Hová menjünk? Szerencsénkre megláttunk egy táblát, amely útba igazított: Caravelle. Caravelle? — mit jelenthet magyarul? Eldöntöttük: karavánt! Vagyis kempinget. Haladtunk, amerre a tábla eligazított. Kilométereket mehettünk, így az óra mutatója ide- gesítően haladt, amikor még mindig nem találtunk kempinget, és a Ca- raveüle-tábla is elfogyott mellőlünk. Hogy lehet ez? — idegeskedtünk. Nem volt más hátra, megálltunk, és kérdezősködtünk. Csoport fiataltól tudakozódtunk: hol a Caravelle? Hát itt, ahol vagyunk. Ijedten néztük a kopott emeletes házakat, a 'kőrengeteget. De hol a kemping? — türelmetlenkedtünk. Kemping? — erre sohasem volt. Talán ... A Caravelle nem más, mint Milano egyik külvárosa. És kemping innen vagy hat-hét kilométerre, ha be nem zárt. Szezon vége van. Azért nem hagy tak cserben bennünket, rövid vita után eldöntötték egymás között, merre kereshetnénk kempinget. Felajánlották, hogy elkísérnek, mert .nem valószínű, hogy magunktól megtalálnánk. Fordultunk jobbra, azután balra, kacskaringóztunk összevissza, kezdtünk kételkedni, hogy aznap még álomra hajtjuk a fejünket, szólni azonban udvariasságból nem szóltunk. És íme, céltalannak tűnő félórás utazás után ott állt előttünk éjszakára készülődve a kemping. Meleg kézfogás a fiatalokkal, esetlen ,»grazié”, „buona sera”, és a srácok már fordultak is vissza, folytatni abbamaradt utcai konferenciájukat. Ebben a milánói kempingben történt meg velünk egyik legszomorúbb és egyben legvidámabb élményünk. A kemping vezetője kérte útlevelünket, ellentétben a korábbi kem- pingvezetőkkel, akik megelégedtek autósklub-igazolványunkkaJ. Nem akartuk odaadni, magyaráztuk, elég az igazolvány. De ez a vezető makacs volt, nem engedett. Egyszeresek, miközben békésen, megnyuKözépkori utcarészlet godva vertük a sátrait, lélekszakadva jött értünk a vezető: menjünk azonnal az irodára, baj van. Baj? — Milyen baj lehet? — Felkészültünk minden eshetőségre. Egyet azonban elhatároztunk: bármit mond, éjszaka évadján innen nem mozdulunk. Valójában baj volt: az útlevélben hagytuk utolsó száz dollárunkat! Elképzelni is rossz, mi Lett volna velünk, ha a becsületes vezető nem adja vissza. Visszaadta. S ráadásul még ő ijedt meg feledé- kenységünk, hanyagságunk miatt. Ó kért elnézést, hogy majdnem kellemetlenséget okozott. Alig lehetett megnyugtatni, hogy ő semmiben sem hibás, hanem mi __ Az már csak me llékes esemény volt, hogy fél éjszakán át tartott közöttünk az igazi felelős személy megállapítása. Se vége, se hossza azoknak az emlékeiknek, amelyek ilyen és hasonló találkozásokhoz kötődnek. Amelyek látszólag nem befolyásolják egyik ország politikáját sem, mégis politika a javából, mert így szövődnek a barátságok. így találnak egymásra egymástól távol élő, más-más szokású, gondolkodású emberek, és ezekből a soha el nem felejthető élményekből alakul ki, ha felületes vélemény is, egy-egy ország népéről... Sági Agnes KÖVETKEZIK: KEMPINGEKBEN A könyv útja megyénkben
