Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
197t. nFCF’VfRFR 55.. SZOMBAT 11 “Borns Ferenc, a zsámbéii lámpagyűjtő, gyűjteményének két remek darabjával. Gábor Viktor felvételei használatnak megfelelően átalakított várpalotában, ma a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Üzemgazdasági és Üzemmérnöki Kara működik. Ez a község legmagasabb szintű intézménye — de van sok minden egyéb is. A megyei csecsemőotthonban másfél száz állami gondozásba adott kisgyereket nevelnek, háromszáz ember dolgozik a préseléssel és fröccsöntéssel háztartási és ipari cikkekéi előállító műanyagipari vállalat üzemében, magot termeszt és állatot tenyészt a mezőgazdasági téesz, működik a községben vegyesipari szolgáltató ktsz és tejüzemfiók, s más, főleg a szomszédos Tök Községgel közös vállalkozás. A lendületes felsorolás azonban korántsem Jelenti, hogy a zsámbákiak tnunkaerejét lekötik az otthoni munkahelyek. Reggelenként, a 20—30 percenként induló buszokon dolgozók rajai indulnak munkába — Budapestre. A Pest környéki községekben Defter mikrofilmen Akik a töröknek adóztak Pest megyében Hirtelenében nehéz lenne felsorolni, hány tudományos munkatársa van a Pest megyei Levéltárnak. Arról azonban, hogy a soraikban levő országos hírű vagy éppen a határokon túl is isméét több levéltári tudós közé megint bekerült egy, nem szoiiás a sajtóban megemlékezni. Most mégis hírül adjuk, hogy néhány hónapja, igaz, csak másodállásban, szerződtette a levéltár dr. Káldy-Nagy Gyulái, az Eötvös Loránd Tudományegyetem török filológiai tanszékének docensét. Szüksége van rá levéltárunknak, mert bár munkatársai közűi sokan ismerik a különböző élő és holt nyelveket, törökül senki sem tud. A budai pasa levelei Nagykőröshöz Sok idegen nyelvű okmányt, főként latinul írottakat őriznek a régi időkből, Nagykőrös város levéltárában azonban arab betűvel írott 300 török irat is fennmaradt. A budai pasa küldte a városhoz vagy a városban levő más hatósághoz annak idején, amikor török világ volt Magyarországon. Jól-rosszul csaknem mind a háromszázat át is ültették magyar nyelvre vagy száz eszten- aeje. Mindenesetre a 150 éves török uralom idejéből az egész országban rendkívül kevés török okmány található, tehát a nagykőrösi iratoir tartalmi ismerete nem elégséges; a történelemtudomány szempontjából elengedhetetlen szó szerinti fordításuk. Káldy-Nagy feladata lesz, hogy a néhány évtizeden át a Bács-Kiskun megyei Levéltárban »vendégeskedő, de most, hogy Nagykőrösön rövidesen felállítják Dél- Pest megye levéltárat,' hazakerülő iratokat hitelesen lefordítsa. Ez azonban levéltári munkakörének csak egy része. Nagyobb, és meglehet, fontosabb feladata a másik, az. hogy jóformán valamennyi jelenleg is Pest megyéhez tartozó városra és községre vonatkozó, a török miniszterelnökségi levéltárban őrzött adóösszeirási és -kivetési okmányok szövegét magyarul közölje. Ezt a munkáját a Pe't megyei Levéltár azután könyvben is megjelenteti, hogy a XV. századbeli magyar parasztság, sőt az egész népesség kutatóinak számára felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot, közki nemesé tegye. Dr. Káldy-Nagy Gyula többször is járt Törökországban, de csak egyetlen egyszer nem a saját költségén. Diákszálláson lakott, menzán étkezett, néha-néha még erre sem futotta, mérhetetlen tudásszomját azonban még korgó gyomorral is kielégíthette. Nehezen nyílott meg ugyan előtte a Basvekalat Arsivi ajtaja, amikor azonban 1966-oan az ankarai egyetemen egy esztendőn át a magyar nyelvet és történelmet adta elő, még arra is engedélyt kapóit; hogy a török birodalom magyarországi szandzsákjaiból származó adóösszeírásokat filmre vegye. Vaskos kötetben lapozgatok. KANUNl DEVRI BUDIN TAHRIR DEFTERI (1546— 1562). A budai szandzsák adóösszeírásai a Törvényhozó idejéből — ez a címe. Szulejmán szultánt tisztelte meg a török utókor a Törvényhozó névvel, és ekként is emlegeti. A könyv az ankarai egyetem kiadványa, megjelent 1971-ben, szerzője dr. Káldy-Nagy Gyula. Öss'Círás (örök módra A könyv török szövegét latin betűkkel nyomtatták, tehát könnyebben böngészgethetek benne, mint Káldy-Nagy az arab betűkkel írt eredeti okmányokban. Nem elég ugyanis ismerni az arab betűket, hiszen a sémi nyelvek írástörvénye szerint csak ritkán teszik ki a magánhangzókat, úgy Kell azokra következtetni. Es az eredeti szöveg,’még ha a magánhangzók véletlenül nem is hiányoznak egy-egy szóból, igen gyakran mégis fejtörő, mert Mohammed jámbor követője a sűrűn előforduló hely- és személyneveket, ahogy a fülével éppen hallotta, úgy írta le. így azután az 1516-os pócs- megyeri defterben találunk Cse Petre, valamint Tód Ambrus és Hiroát Jakab nevű adófizetőket. Ellenben az 1562-es- ben Tót Eremost, akit nyilván Jeremiásnak keresztelt a vezetéknév nélkül feljegyzett Mi- hál pap. A papokat mindig csak keresztnevükön írták össze, ahogy a falj bíraját szintén, s a falu nagy becsületben álló pennáját, az írástudó diákot, aki afféle jegyzői tisztet töltött be, sem emlegetik családnéven. De ahol volt, a kovácsot, meg a molnárt sem. Mások viszont mind a két nevükön szerepelnek az adóösz- szeírásban. De hogy Cság Ger- gel meg Csák András, valamint Réz Alberd és Rész Bá- lind pócsmegyeri lakosok nem voltak-e egy ap’ától-anyától származó édestesívérek. azt ma már nem lehet megállapítani. Csak három aíókö'.c’cs Gödöl faluról olvasunk a könyv 243. oldalán. Nem nehéz rájönni, hogy a ma már város Gödöllőről van szó. 1516- ban mindössze három adófizetőt írtak benne össze, Nagy , Tamás, Szabó Benedek és Síkot Miklós, ez volt a nevük. Kiróttak rájuk 1125 forint évi adót. 1562-ben az összeírás! íven azonban már tizenöt családfő (köztük két Sikol és egy Csókol lelhető, de ugyan mi lehetett az igazi nevük?). Ebben az évben már 11 480 forint adót róttak ki a gödöl- lőiekre. „Császár adaja”, az állami adó, török nevén harádzs fejében minden 300 akcse értékű ingó vagyonnal rendelkező rája, azaz alattvaló, évente 50 akcsét tartozott fizetni. Háromszáz akcse hat akkori forintot ért, egy ökröt lehetett vásárolni ennyi pénzért, tehát egy hatodát adóba fizetni, kétségkívül nagy terhet jelentett És ha csak összesen ennyiből állott volna az adófizetési kötelezettség ! De akinek háza volt, esztendőnként. 50 akcse kapuadót is tartozott megadni a földesúrnak és természetesen a termés tizedét szintén. A föld- tulajdon a fényes orcájú pa- disahé volt egész birodalmában, de kisebb-nagyobb birtokok jövedelmét átengedte tisztjeinek, katonáinak. Azokat illette hát sok helyen a kapuadó meg a tized. Ezen felül széna-, meg tüzifaadót is szedtek, továbbá menyasszonyadót és még gyertyaöntési illetéket is. Sorolhatnánk az adónemeket tovább, de inkább megjegyezzük, hogy egyiket sem a török találta ki. Emberségesnek mutatkozott, csupán a magyar király törPcd (ti arancjoluSo Zsámbék A dombtetőn magasba szökő templomromok. Nem tatár, nem török dúlta, nem tűz emésztette, nem lőpor vetette fel a karcsú pil- lérkötegekre boltozott zsámbé- ki templomot. Történelmünk sok megrázkódtatását túlélte, aztán 1763-ban megrendült a föld, a tartóoszlopok meg- csuklottak, a támasztó csúcsívek beroppantak és a dunántúli bencés építőműhely pompás alkotása pusztulásnak in- ^ dúlt. Egy ideig még rniséztek benne, ám a XIX. század elején már jószerint csak kőbányának használták — néhány faragott szép köve nyilván a környék régi házainak falaiban lappang. A restaurálás 1889-ben kezdődött. Századunk harmincas éveiben kibontották az apátsági templomhoz csatlakozó kolostor romjait, s a további ásatások során felfedték, hogy a XIII. századi premontrei atyák egy kétszáz évvel korábbi, kisebb templom alapfalaira huzatták fel székesegyházukat. A dombtetőn, a magasba szökő omladékokon át, éles szél sivít. A romívek között messze ellátni a zsámbéki földekre. amelyeknek mélyéből szobrocskák, sírok, kőemlékek küldtek hírt, a hajdan ott élt kora vaskori és római népekről. Sőt, amott a Tök felé vezető út mentén talált antik szentálymaradvány azt is elárulja, hogy a római légiók katonái idei is elhozták a keleti Mithras isten tiszteletét... Haímon-völgyön át ível a múlt a jelenbe. Ha a templomdomb lejtőjén leereszkedünk a Táncsics utcába, a XVI. századi, máig is csörgő vizű török-kút medencéje mellől, a kiszélesedő tér északi vonulatában, magas, fás emelkedő peremén megpillantjuk a XIV. századi Castellum Sam- bok, a későbbi Zichy-várkas- tély épülettömbjét. A barokk és újkori ráépítésű, a modern állandó jelenség ez, s hogy mit jelent a településeknek, mi a hatása az emberekre — erről majd máskor fogunk szó- Lani. ★ Az utcasarkokon fel-fel- bukkan egy iránymutatós jelzőtábla: LÁMPAMÜZEUM. A tanács támogatásával létrehozott lámpamúzeum a művelődési házban található, s némi túlzással szólván: hovatovább jobbam elhíresedik, mint a hatalmas templomrom... Egy jóvágású, jóbeszédű férfi: Borús Ferenc, a tejbolt vezetőnőjének helyettese és férje, négy esztendő alatt vagy 6—700 ódon mécsest, gyertyatartót, petróleumlámpát gyűjtött össze — rokokót, biedermeiert, századfordulóit, szá- zadelejit, pompásat, díszeset, egyszerűt és szegényeset. A gyűjtés hobbynak indult, mint ahogy a lámpagyűjtő Borúsnak volt már egyéb hobbyja Is: népi kerámiák, régi fegyverek, de a lámpa mindet kiszorította. Zsámbékon antik lámpát gyűjteni — elég meglepő vállalkozás. Véletlenek tették szerencséssé a kezdetet, aztán valahogy híre járt Borús Ferenc furcsa kedvtelésének, a poros padlások, lomos kamrák megtárulkoztak, a lámptava- dászat zsákmánya szaporodott, gazdagodott. Kózocn a lámpagyűjtő érdeklődése bensőségesebbé érlelődött, olvasmányai, tanulmányai megismertették a régi lámpák históriájával, a technikákkal, a stílusokkal, s Borús Ferenc egy darabka művelődéstörténetnek mestere lett. Ugyeskezű, műszaki képzettségű ember: a megrongált, ütött-kopott mécsek, gyertyatartók, lámpák szakszerűen felfrissítve kerülnek ki kis műhelyéből. Gyűjteményének javafele, amely a Lámpamú- zeüm polcain sorakozik, egytől egyig tökéletes darab, némelyike nagyértékű iparművészeti remek. De a másik fele, amelyet a régi hoobyk emlékeivel zsúfolt lakásában őriz, alig marad mögötte a kiállított példányoknak. A zsámbéki lámpamúzeumról idehaza és külföldön már sok cikk jelent meg, a cikkek nyomán növekedik az önkéntes lámpafelajánlók száma, s a Zsám- békra érkező bel- és külföldi turisták programjának sikeres félórája a látogatás a semmiből született lámpamúzeumban. Békés István KARÁCSONY
