Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1971. DECEMBER 25.. SZOMBAT 7 Társadalmi munkában: negyvenmillió Szebb falvakért elég jóra vágyni; A jót akarni kell! És nem elég akarni; De tenni, tenni kell!” Vád Mihály „Nem elég” cí­mű versének a négy sora a mottója a Hazafias Népfront társadalmi munkavállalási lapjainak, melyekkel 19C9-től a népfront — tömegszerv ezeii aktívák, tanácstagok kopog­nak be a községek lakóihoz.' Szép hagyományai vannak járásunkban a társadalmi munkának. Ezt mindenekelőtt megalapozza a lakosság jó po­litikai közérzete, fokozódó tett- rekészsége, egyre aktívabb részvétele a társadalmi élet­ben. Községi szerveink meg­különböztetett figyelemmel és a lakossággal együtt igyekez­nek a fejlesztés céljait úgy meghatározni, hogy azok min­denekelőtt a község legége­tőbb gondjait oldják meg. Elő­nyös, hogy a pártszervek, az állami és tömegszervezetek egységes felvilágosító és moz­gósító munkát fejtenek ki a kialakított tervek alapján. Az utóbbi években új hajtóerőt jelentett a társadalmi munká­ban a községekben működő vállalatok, intézmények foko­zott bekapcsolódása a leözös problémák együttes megoldá­sába. Pancsoló az óvodában A tanács és a termelöszöveí- . kezetek összefogására jó pél­da Csornád. Itt a község víz­ellátási központjának parkosí­tását a termelőszövetkezet tag­sága saját földmunkagépeivel készítette el. Kisnémedin, Vá- mosmikolán, Kemencén, Lel­kesen és Püspökhatiianban a termelőszövetkezet egész év­ben térítésmentesen biztosítot­ta a társadalmi munka egyik alapfeltételét jelentő fúr aro­mást, A rádi termelőszövetke­zet vállalta, hogy amennyiben a Műemlékvédelmi Felügyelő­ség engedélyezi, akkor a mű­velődési otthont teljes egé­szében rendbe hozatja, s az átalakítás után átadja a köz­ség lakosságának. A területünkön levő üze­mek és vállalatok az utóbbi időben egyre tevékenyebben veszik ki részüket a kózsegfej- lesztés társadalmi munkájá­ból. így például a szobi gim­názium evezősszakosztálya ma már országos tekintélynek ör­vend, 1971-ben megnyerték áz Ifjúsági Kupát, de több arany­éremnek és helyezésnek is tu­lajdonosai. Az első Sikerek nagyobb sportkörök hatszáz­ezer forint értékű hajót adtak a fiatal szakosztálynak. Ek­kor támadt a gond: hol tárol­ják az értékes hajókat. A nagyközségi tanács elnöke ösz- szehívta a helyi üzemek gaz­dasági vezetőit, és segítségüket kérte csónakház felépítéséhez. Az üzemek, többek között a szobi betonüzem, a ktsz, a gazdasági vasút, a MÁV szo­cialista brigád ás a gyümölcs- feldolgozó szívesen tettek ele­gét a kérésnek, s még az idén tető alá hozzák a negyedmil- liós értékű csónakházat. A kö­zelmúltban fürdőmedencét is építettek az óvoda udvarán, ahol a következő nyáron már pancsolhatnak a legkisebb szo­biak. A szellemi munka is A vállalati összefogást dicsé­ri a háromszázezer forint ér­tékű dunakeszi Ifjúsági Park, a kétszázötvenezer forint érté­kű társadalmi munkával létre­hozott gödi úttörőtábor, ame­lyet a járás KISZ-fiataljai, va­lamint az üzemi kollektívák teremtettek meg. Hasonló mó­don épült meg a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum melletti nyári művészeti telep. Itt az üzemi segítségen kívül társadalmi munkában vállvet­ve dolgoztak művészek, ifjú­munkások, egyetemisták, ma­gyar és szovjet katonafiatalok, k fóti MÜFA Ktsz társadalmi munkában készítette el a fóti nagyközségi könyvtár teljes berendezését. Meg kell említe­ni Kemencén a ktsz parkosítá­si, Verőcén a fűrésztelep és a MÁV közságfejlesztést segítő munkáit. Vámosmikolán az ivóvízellátás a távlati tervben szerepelt, de a lakosság igé­nyelte előbbre hozását. A kö­zeljövőben megvalósítható is lesz, s ez nagyban köszönhető "a váci Kötöttárugyár 1,3 mil­lió forintos hozzájárulásának, a LAVATERN-nek, mely vál­lalta a hatszázezer forintos nidroglóbus felállítását — nem beszélve a törpevízmű tervezé­séről — társadalmi munkában. Az utóbbi időben a fizikai munka mellett fokozatosan je­lentkezik a szellemi munka, ami a beruházások kivitelezé­sének összegét nagymértékben' csökkenti. Példaként említhet­jük meg a Mélyépítő Tervező Vállalat szocialista brigádját, mely a gödi vízmű terveit tár­sadalmi felajánlásban készítet­te el, és" ez a községnek há­romszázezer - forintos megtaka­rítást jelentett. Köszönet illeti a Műszaki Egyetemet, mely ugyancsak társadalmi munká­ban készítette el a zebegényi iskola tanulmánytervét. Kis­maroson az ott élő műszakiak már évek óta készítik a külön­féle létesítmények dokumentá­cióját. A járási hivatal terv­csoportja és műszaki dolgozói állandó jelleggel a kisebb be­ruházások (egészségügyi ház, tűzoltószertár stb.) terveit ké­szítik. Nemcsak látványos... Külön elismerő szavakat ér­demel a kizárólag a lakosság által végzett társadalmi mun­ka. Az egészséges lokálpatriotiz­mus: az én falum, az én ut­cám gondolata ott él minden emberben. A lakosság akkor veszi ki részét teljes mérték­ben a társadalmi munkából, ha a község vezetői az előter- veket, az elképzeléseket is a közösség elé tárják. Ahol azt megvitatják, ,s a lakosság vé­leménye találkozik a község vezetőinek véleményével, ahol a népfrontaktívák és tanácsta­gok előfelmáréseket végeznek a lakosság között — mint pél­dául Kismaroson, Szódon — ott születnek jó eredmények. Járásunkban ez most kezd gyakorlattá válni. A február­ban sorrakerülő falugyűlése­ken a lakosság nyílt plénu- mon vitatja majd meg a fel-, adatokat. A kismaros! új iskola ünne­pélyes alapkőletétele tavaly, felszabadulásunk 25. évfordu­lóján. zajlott le. Meglepő volt akkor az a magabiztosság, mi­kor a tanácselnök kijelentette, hogy itt 1971-ben megindul -a tanítás. Igaz, hogy Kismaroson ez a magabiztosság,nem alap­talan. A népfront aktíváinak és a tanácstagoknak a község lakosságával megkötött társa­dalmi szerződése nemcsak lát­ványos gesztus volt, mert a felajánlott 459 ezer forint ér­tékű munkát teljesítették. Ma már a kismarosi gyerekek az új, modern iskolába járnak. Már hagyomány Dunakeszin, hogy a vízhálózat bővítésénél az árkokat a lakosság maga ássa ki, és a vízcsövek árát is önkénteseb fizeti be. Kóspalla- gon ebben az évben másfél ki­lométer járdát és 63 köbméter támfalat építettek, de nemcsak a társadalmi munkát vállalták, hanem a szükséges anyagok megvásárlását is. Ipolytölgge- sen a járdaépítéshez a tanács, akárcsak Örbottyánban, csu­pán az anyagot biztosította. Kiemelkedő volt a szodi, négy kilométer hosszúságú járda éoítése, amellyel 335 ezer fo­rintot. Márianosztrán pedig 127 ezer forintot takarítottak meg a társadalmi munkások. Példa­képül állíthatók a csörögi KISZ-szervezet fiataljai, akik minden társadalmi munkából testületileg kivették részüket. A község szépítése, virágo- sítása és parkosítása terén ki­tűnik Szód és Őrbottyán. A két község szinte egymással versengve telepíti a gyümölcs­fát, gömbakácot és ápolja az előkertekben a lénkül önbö- -•őbb virágokat. Püsoökha‘van- ban, Csornádon és Püspökszi­lágyon az Erdészeti Vállalat vállalta a község- fásítását és parkosítását. Szép eredmé­nyeket értünk el a vöröske­resztes aktíváink bevonásával a Tiszta udvar, rendes ház mozgalomban is. Az egész járásban Az eredmények mellett gqpdjaink is vannak a társa­dalmi munka szervezésében. Községeink részéről sokszor felmerül, hogy a vállalatok nem szívesen számolják el a lakosság által felajánlott tár­sadalmi munkát, sőt igyekez­nek mellőzni azzal, hogy a ta­nács a kívánt időben nem tud­ja biztosítani rendszeresen . a szükséges segédmunkát. Ez csak részben fogadható el, mivel a munkák első fázisá­ban a tereprendezési, alapozá­si, valamint a kőműves mel­letti segédmunkákat tanácsa­ink minden nehézség nélkül meg tudnák oldani. Ez az ér­velés csak ott fogadható el, ahol például a modern tech­nológia nem teszi lehetővé a társadalmi munkát (Például Dunakeszin a szennyvízleve­zető csatorna fővezetékének az építésénél.) A társadalmi munkát — különösen a járda­építést — sokszor akadályoz­ta az idén is, hogy az előre- gyártott járdalapokat csak ké­sedelmesen szállították le. A két járás egyesítése előtt a szobi járás területén a tár­sadalmi munka mennyisége lényegesen alacsonyabb volt, mint a váci járásban. Ez át­lagos helyzet, mert akkor is voltak a szobi járásban ki­emelkedő' eredményeket elérő községek. Az utóbbi másfél évben nagy gondot fordítot­tunk arra, hogy a községek fejlesztéséért, szépítéséért fo­lyó tevékenység megközelítő­leg azonos szinten, ütemben és aktivitással folyjon az egész egyesített járásban. Ez a ki­egyenlítődés a szervezőmunka javításának eredményekép­pen lényegében már a múlt év második felében megkezdő­dött. Rendezni és egységesíte­ni kellett a társadalmi munka számbavételét és nyilvántartá­sát is. mert ez sem volt azo­nos korábban. Mindezek ered­ményeképpen a járás északi községeiben a társadalmi mun­ka értéke az eltelt rövid idő­szak a'att mintegy ötszörösé­re emelkedett. Mit mutat egy évtized? Az év végén minden család­ban, minden nagy közösségben, ígv járásunkban is összegez­zük az elmúlt év eredménye­it. Természetesen egy eszten­dőt nemcsak önmagában vizs­gálunk, hanem hosszabb távú folyamatba illesztjük bele.' Ebből a szempontból érdekes lehet az elmúlt évtized fejlő­désének vizsgálata. 1989-ban 434 ezer forint volt a társa­dalmi munka, az egy lakosra jutó átlag 10,59 forint, de már öt évvej később, 1985-ben 2 millió 921 ezer forint, az egy főre eső, átlag pedig 71,20 fo­rint volt. A volt szobi és váci járás egyesítése első évében 3,5 millió forint értékű társa­dalmi munkát végeztünk, az egy főre eső átlag pedig 143 forint volt. 1971 végén az elő­zetes felmérések szerint a tár­sadalmi munka értéke meg­haladja a tízmillió forintot. A negyedik ötéves terv idő­szakában, 1971—1975-ben, fi­gyelembe véve a korábbi évek eredményeit, községeink 40 millió forint társadalmi mun­kát terveztek. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy ezt túl is fogják teljesíteni. Ezúttal a Pest megyei Hírlap révén is köszönetét mondunk a sok ezer társadalmi munkásnak, akik szabad idejük feláldozásával a kö-»össé',ért. k"’"A',,"k és ez­által járásunk fejlődéséért, szépítéséért munkálkodtak. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP vác.i járási bizottságának első titkára Tanácselnöki elismerés Harminckét évig dolgozott az egészségügy szolgálatában, ebből tizenhat esztendőn ke­resztül a Pest megyei KÖJÁL Járványügyi osztályán Detre Júlia közegészségügyi ellenőr. Fáradságot nem ismerő lelki­ismeretességgel végezte a járványelhárítás nehéz mun­káját. Ez év végével nyuga­lomba vonul. Ebből az alka­lomból dr. Mondok Pál, Pest megye tanácselnöke írásbeli el­ismerésben részesítette. 0/szágjáro diákok Másodszor rendezik meg az országjáró diákok téli területi találkozóját január 6—8 között Dobogókőn. A háromnapos tá­borozáson Komárom megyei és budapesti fiatalok is részt vesznek — a Pest megyeiek mellett. A megyét nagykőrösi, monori, szentendrei - és aszódi fiatalok képviselik, összesen tizenöten. A téli táborban azon iskolák diákjai vehetnek részt, amelyekben téli sportokat űz­nek, és kimagasló KISZ-mun- kát végeznek. 71 december Dől a fa a dabasi határban., A rácsoskapun túlra is Ludvig Andor nevét leg-! először hát évvel ezelőtt az ! ürömi községi tanácstitkámő- I tői hallottam, amikor arról beszélt, hogy hozzálátnak a vízmű építéséhez. — Van odaát Borosjenőm egy mérnök, Ludvig Andor. Felajánlotta, ha odakerül a sor, szóljunk, szívesen segít a tervezésben, miután a vízmű közös lesz velük. Másodjára akkor hallottam róla, amikor a filmesek a pilisborosjenői „várban" for­gatták az Egri csillagokat. Tö­rökök helyett kiskatonák ha­da szállta meg a falut, tábori konyhák, filmesek, kiván­csiak, szóval sok ember. Báj­ban voltak, honnan adjanak nekik vizet? — Nem kell megijedni — csitította a vezetőket az egyik tanácstag. — Itt van Ludvig, ismer mindenkit, majd elin­tézi. Harmadszor a budai járási tanácselnök-helyettes említet­te a nevét. 4 — Van nekünk néhány em­berünk a járásban, akik nem ismernek lehetetlent. Ott van például Borosj-enőn Ludvig Andor. Dolgozik a Hazafias Népfrontban. A tanácsban az ügyrendi bizottság elnöke, a vízügyi társulás intéző bi­zottsági elnöke. Munkahelyén; a Vízügyi Tervező Intézet­ben irányító mérnök. Ennek az embernek mindig van ide­je, ha a falujáról van szó, pedig azt is tudom, hogy párbmunkában jelentős ku­tatások kidolgozásában vesz részt. Megtervezte, kivere- kedte az üröm—pilisborosje­női közös vízmüvet. Elejé­től végig szervezett, irányí­tott, kooperált. Amikor ott voltak a filmesek, elment tfese Vilmoshoz, a Kőolai Tröszt vezérigazgatójához. Ügy is akarták — mondta — most itt az alkalom, csináljanak pró­bafúrást a faluban, maid ab­ból lesz a második mélyfú­rású kút. El is készült, min­den probléma meaold<sdott. A tábor sem panaszkodhatott, s a fa’unak'háromszázezer fo- -intot megtakarított. Must itt ülünk az EMKE akváriumszerű presszójában, kávé és cola társaságában. Az asztalon tervrajzok, s Lud­vig Andor társadalmi mun­káról, gravitációról, házi ter­vezésről beszél. Aztán a szerelemről. — Bizony, azzal kezdődött minden, a szerelemmel — bizonygatja. — A munkahe­lyemen ismerkedtem meg a feleségemmel, húsz évvel ez­előtt. Egyszer aztán azt mondta, most már ideje meg­ismer .ieunem a csaladja »-ai, szombat délután együtt me­gyünk majd ki Pnisborosje- nőre, mert ő odavalósi. Ami­kor megláttam a falut, máris tudtam, hogy maradok. Kö­zösen fogott az asszony és a vidék. Van egy kis családi házunk, nem adnám bala­toni luxusvilláért. — lviegszoiuam hamar, meg­szeretem az emoere.eei. Vá­rosi leiemre eiuazor minden teuszet, Q2 azurn rájó.tam, nem üanyeimes itt éiru. Néz­tem azt a so.í mamuszos, to­tyogód öregasszonyt, cipel­tek a vízzel teli vödröket. Es micsoda rossz vízzel! Fiiisbo- rosjenonek az volt a „ne­vezetessége", hogy itt minden második csecsemő bálhurutos iett, és igen nagy volt köztük a halandóság. Okát sem tud­ták, míg a felszabadulás útán rá nőm jöttek: a keserű, nit- rátos víz okozta a szomorú elsőbbséget. — Nekem a víz a munkám és a hobbym. Majd szó tvetett a türelmetlenség, mit lehet­ne tenni, amikor hírét vet­tem : a tanács már valamire készül. Gondoltam, bár en­gem nem hívtak, de megyek magamtól segíteni. — Hatvanötben megkezd­tük a munkálatokat. Az esz­mei irányítást én végeztem, viszont a közgyűlés által meg­választott öt intéző bizottsági tag nélkül nem sokra mentem volna. Az elnökséget a régi la­tin elv alapján én látom el: az egyenlők között az első. Havi ezer forint ezért a tisz­teletdíj. — Látom, furcsálkodva néz rám, hiszen én végig társadal­mi munkáról beszéltem. Nem tudom, újságíró létére, meny­nyire tart lépést a községfej­lesztéssel. Régen úgy volt, hogy a népfrontbizottsági tag be­szólt a szomszédjához, hogy komám, egyengessük el az utat társadalmi munkában. Akkor aztán vagy ment a ko­ma, vagy nem. Ma már az ilyen kisebb feladatokon túl, amihez ez a módszer még jó — a falvak nagyobb jelentő­ségű munkát végeznek, millió­kat fektetnek be, amit nem le­het csak az önkéntességre, az esetlegességre bízni. A mi víz­müvünk 13 kilométeren ke­resztül húzódik át a két falun, s ezt már üzemszerűen kellett megépíteni. A munkám mégis társadalmi munka, mert ha vállalatnak adják a rendelést, a teljes munkálatok öt és fél millióba kerülnek. így másfél milliót fizettek az emberek, a megyei tanács hátszázhatvan- ezer forintot adott, a két he­lyi és a járási tanács együtte­r sen egy milliót. A megyei ta­nács megfúratta az egyes szá­mú kutat, a kettesről pedig már hallóit, hogyan született. Egy-egy tagra két és félezer­nyi forint jutott, amit az OTP hitelezett meg a számukra. Csakhogy itt panaszkodni is szeretnék. Amikor arról volt szó, lesz víz, kilencvenkét százalékos volt az önkéntes je­lentkezés. Most meg nem fize­tik a havi huszonöt forintos részletet — De visszatérve a társadal­mi munkára, embereket fo­gadóink fel, üzemszerűen dol­goztunk. A régi értelemben vett társadalmi* munka ar\y- nyi volt, hogy a csövek fekte­tése után mindenki maga te­mette be az árkot. Ha csak ezt a részt számítom hozzá, a be­tonozást és a többit, ez majd­nem két millióba került volna, s mi egyből is kihoztuk. A hat­van darab terv negyvenhá­romezer forint volt, vállalat­tal kétszázötvenezer lett volna. Az első hat kilométeres sza­kasz 1968-ban a választásokra készült el. Erről az időfői azt mondja Ludvig Andor, hogy kérdezzem meg a feleségét, mit szólt hozzá. Volt idő, ami­kor két héten át jóformán nem aludt, csak számolt, tárgyalt és vitázott. Nehéz volt a to­vábbi munka is, a második ütem, mert a falu egy része hegyes, oda fel kell nyomni a vizet, átemelőt-vízmedencét kellett építeni. A harmadik szakaszban a Bécsi út menti terület vízellátását oldják meg. A táAulat — miután mun­káját befejezi — adósságait ki­fizeti — 1973-ben megszűnik és az üzemeltetést átveszi a már megalakult Dunakanyar Víz­mű Vállalat. , — Nekem már nincs megál­lásom. Ha valami kell, csak szólnak, jöjjön mérnök úr, se­gítsen. Akkor megyek. így vet­tem részt az orvosi rendelő és a lakás építésében, a járda­program megvalósításában, de hogy közben se unatkozzam, rávettek — miután jól isme­rem a helyi dolgokat —, ve­gyek részt az Üröm—Pilisbo- rosjenő távlati rendezési terv kidolgozásában.■■Az ötödik öt­éves tervben megvalósítják a két község csatornázását.* A beruházási programot a járási hivatal támogatásával szintén elkészítettem. Már kérdezték mások is. miért csinálom. Ha egyszer ebbe a közösségbe tartozom, tenni kell érte. Itt lakom, itt a családom, a jövőnk. Ahogy az ember a saját lakását szé­píti, ezt az érzést ki kell ter­jeszteni a rácsoskapun túlra is. Akkor már nem is nehéz. • Komáromi Magda Jöjjön, mérnök úr, segítsen...

Next

/
Oldalképek
Tartalom