Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

1971. DECEMBER 25., SZOMBAT

"‘‘skfCírlap

3

'ÓVÁRI MIKLÓS:

Szocialista demokráciáéból

Őszinte barátok között

A Pest megyei Hírlap szerkesztőségi tanácskozásán részt vett és felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az itt közölt cikkben felszólalásának egy részletét adjuk.

A szerkesztőség vitájában sok szó

^ esett olyan problémákról, amelyek szocialista demokráciánkkal függnek össze. A felszólalók sok példával, különböző oldalakról közelítették meg belpolitikai életünknek ezt a központi kérdését.

Természetes, hogy a vita nem arról folyik, szükség van-e szocialista demokráciára, kell-e azt fejleszteni. A válasz erre egyértelműen igen. De az életben a kérdés bonyolultabban jelentkezik. A szocialista demokráciát a mindennapi élet gyakorlatában kell megvalósítanunk, s minden egyes konkrét esetben válaszolni kell a hogyanra is. Márpedig a mi életünk elég sokszínű, s a szocialista demokrácia nem tűri a sablonokat. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztéséhez nem elégségesek a jó határozatok, melyek csak a kereteket teremthetik meg. Ügy vélem, hogy önellentmondás is lenne csupán határozatokkal erősíteni a demokratizmust.

A szocialista demokrácia intézményeit, kereteit megteremtettük, és folyamatosan tökéletesítjük. De, ez nem elég. Mindnyájunknak tanulni és állandóan gyakorolni kell a demokratizmus mindennapi, gyakorlati alkalmazását, s ezért nem kell csodálkozni azon, ha azt tapasztaljuk, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése nem megy egyik napról a másikra.

Ha azt kérdezik, érvényesül-e ma már a szocialista demokrácia, akkor azt válaszolhatom, hogy igen, érvényesül, a szocialista demokrácia mechanizmusa már működik, de még nem elég hatékonyan, és helyenként hibákkal. Mai életünkben még tapasztalunk olyan jelenségeket, a felszólalók is említettek ilyeneket, amelyek ellentétesek a szocialista demokráciával.

Tapasztaljuk esetenként, hogy az emberek szólnak valamiről, kifogásolnak, javasolnak valamit, de utána nem történik semmi. Van ma még ilyen. Szerencsére olyan eseteket is tudnék említeni, hogy valaki szólt, utána odafigyeltek, és történt változás.

IV ekünk mindnyájunknak, tehát a pártszervezeteknek, a társadalmi szervezeteknek és a sajtónak is együtt kell dolgoznunk azért, hogy azoknak a jelenségeknek a száma, amelyek még akadályozzák a szocialista demokrácia kibontakozását, csökkenjen.

A szocialista demokrácia fejlesztésével összefügg a felelősség is, mert felelősség nélkül, nincs szocialista demokrácia. A felelősség nélküli demokrácia nem demokrácia, és bizonyos, hogy nein is szocializmus, hanem inkább valamiféle anarchia.

A felelősségről több értelemben szólhatunk. Egyrészt abban az értelemben, hogyha valaki hibát vagy bűnt követ el, akkor törekedni kell o felelősség megállapítására.

Elvileg egyszerű a helyzet akkor, ha ■törvénybe ütköző cselekedetről van szó: le kell folytatni a törvényes eljárást, és törvényeink szerint büntetni kell.

Az esetek többsége azonban nem ilyen jellegű. Az ember nem olyan gép, ameiy hibátlanul dolgozik (sokszor a gép sem dolgozik hibátlanul), és ez

áll az egyes emberekre, de áll a testületekre is. Még az általában jói, szorgalmasan, becsületesen végzett munka eredménye is i^het olyan, hogy utána azt kell mondanunk: hát ez nem egészen úgy sikerült, ahogyan akartuk.

Sokszor az élet bonyolultságából következik, és nem abból, hogy valaki el akar tusolni egy-egy hibát, hogy a felelősség megállapítása nem könnyű feladat.'

lyt indenesetre a szocialista demokrá- •L'-*p cia is azt követeli, munkánkat úgy' szervezzük, hogy egyértelműen világos legyen, ki miért felel. Erre elsősorban nem is azért van szükség, hogy a hibá- zókat fülön lehessen fogni, hanem azért, mert a felelősség érzete nagy hajtóerő a munkában, növeli az önállóságot. S ha felelősséget ruháztunk valakire, ezt nem bizalmatlanságból tesszük, hanem éppen ellenkezőleg: azért, mert megbízunk beríne.

Felelősségről tehát nemcsak abban az értelemben lehet beszélni, hogyha valami rosszul megy, akkor keresni kell, ki a felelős ezért. Á szocialista demokrácia fontos és nélkülözhetetlen eleme, hogy minél többen érezzék felelősségüket a közért, a társadalomért. Ennek a felelősségnek jelentkeznie kell a nagy és a kis kérdésekben egyaránt. Kezdve olyan nagy kérdésektől mint pl. a népesedés alakulása — amelyért bizonyos társadalmi felelősséget kell éreznie mindenkinek —, egészen olyan viszonylag kis kérdésig, mint amiről a közelmúltban ceglédi látogatásomkor a húsipari vállalatnál o szocialista brigád- vezetők beszéltek, elmondva, hogy a szocialista brigádtagot az is megkülönbözteti a nem brigádtagtól, hogy ha egy darab húst lát heverni a földön, akkor nem kerüli ki, hanem felveszi. Mert ez a felelősséget érző és vállaló ember természetes magatartása: nagy és kis ügyekben egyaránt tudja, hogy mivel tartozik közvetlen környezetének, s a nagyobb közösségnek, népének, hazájának.

Ide tartozik a felelősség a leírt szóért is. Mert hatalmas ereje van a sajtónak. A leírt szót tíz- és százezrek olvassák, tíz- és százezer ember gondolkodásmódja változik ilyen vagy olyan irányban aszerint, hogyan írnak a lapban. Az újságíróknak naponta van lehetőségük nagy tömegekhez szólni. Ezzel arányos a felelősségük, és ennek a felelősségnek az érzése és vállalása is hozzátartozik a szocialista demokráciához.

Ózó volt tanácskozásunkon a fizi^ kai munka és általában a munka megbecsüléséről. Ez is hozzátartozik a szocialista demokráciához. Mert nem becsüli a dolgozó embert az, aki nem becsüli magát a munkát is. Szocialista demokrácia elképzelhetetlen a jogok és a kötelességek, a szavak és a tettek egysége nélkül. Hazánkban a jog-asztalánál aszerint mérnek, hogy ki milyen mértékben teljesíti kötelességét a társadalommal szemben, s a szavak súlyát a tettek mérlegén kell hitelesíteni.

Hallani olyan véleményt, hogy ma nálunk nincs elég becsülete a munkának. Vannak olyan emberek, akik szívesen kivonják magukat a munkából, ahol lehet, lógnak, és még büszkék is erre.

Nem tudnám pontosan megmondani, hányán vannak ilyenek, de azt hiszem, az emberek többsége ismeri a munka jelentőségét, és tudja, hogy nincs fel- emelőbb érzés a jól végzett munka tudatánál. Sok ember van, aki tudja, hogy munka nélkül nem igazi élet az élet, és sok olyan munkással találkoztam, aki nem akkor bosszankodott, ha dolgozni kellett, hanem akkor, ha hiányoztak a tisztességes munkához szükséges feltételek. S most nemcsak a szocialista brigádtagokra gondolok, hanem arra a nagy többségre, amely becsületes munkával akarja saját életét s egyben a társadalom életét is jobbá, szebbé tenni. Hogy milyen a munka becsülete, az függ attól is, hogy van-e egyáltalán visszhangja a jól végzett munkának, és ha van, akkor milyen. A sajtó sokat segíthet abban, hogy ne csak a Kék fény szereplői legyenek országosan ismert -emberek, hanem a munka egyszerű, szerény hősei is.

A szocialista demokráciával összefügg-r'- az emberek politikai közérzete is. Elhiszem, hogy ma még nem eléggé általános az a felismerés, hogy a politikai közérzet fontos termelési tényező is. A gazdasági vezetőknek tehát nemcsak arra kell gondolniok, hogy megfelelően vezessék a vállalatot, szervezzék a munkát, hanem számolniok kell intézkedéseik politikai következményeivel. Mert ez termelési tényező is. Ha tehát egy gazdasági vezető cgak szűkén a termelés szempontjait nézné, még akkor is érdemes és szükséges lenne politikával foglalkoznia, mert a politikai közérzet' a termelést is befolyásolja.

Nem vagyok e kérdésben gém pesz- szimista, mert jócskán találkoztam gazdasági vezetőkkel, akik érzik ezt a felelősséget. Ezek a vezetők gazdasági intézkedéseiket igyekeznek a politika nyelvére is lefordítani. Nemcsak megmondják az embereknek, mit kell csi- nálniok, hanem arra törekszenek, hogy az emberek meg is értsék, mi miért van. De az igény mindenképpen jogos, hogy a gazdasági vezetők foglalkozzanak a munkahelyi közérzettel, intézkedéseik politikai magyarázatával. Sokszor óriási energiát. fordítunk arra, hogy kidolgozzunk egy-egy intézkedést, tervet. S amikor még egy piciny többletmunkát kellene hozzáadnunk, hogy ezt az intézkedést megmagyarázzuk, érthetővé tegyük, s ne adathalmaz kerüljön a termelési tanácskozás elé, akkor ezt a többletmunkát vagy már pines erőnk elvégezni, vagy pedig egyszerűen nem értjük ennek jelentőségét, nem ismerjük fel, hogy erre is szükség van.

TT ozzátartozik a szocialista demokrá- -*“*■ cia fejlesztéséhez az információ is. A demokrácia elemi feltétele az informáltság, mert nem lehet elvárni, hogy az emberek beleszóljanak a dolgokba, közügyekkel, társadalmi kérdésekkel foglalkozzanak, ha nem tudják, hogy tulajdonképpen miről van szó. Ezért is szükség van arra, hogy lefordítsuk egyszerű köznapi nyelvre a gazdasági, politikai, kulturális intézkedéseket. Ebben a munkában fokozódó mértékben számítunk a sajtó dolgozóinak közreműködésére.

Sajtónk a szocialista demokrácia fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Fontos eleme annak az intézményi rendszernek, amelynek javuló működésétől szocialista demokráciánk további fejlődését és kiteljesedését várjuk.

irÖl/ÓllŐ

Befejeződött a rendelőintézet építkezése

A gödöllői szakorvosi rendelőintézet építkezése gyakorlatilag máris befejeződött, de az épület műszaki átadására csak e hó 30-án kerül sor. Mint minden építkezésnél, ennél is előfordulhat kisebb javítás, ezenkívül az átadás után kerülhet csak sor a rendelő felszerelésére és berendezésére, így is számítani lehet rá, hogy 1972. első negyedében új épületében kezdi meg a munkát a szakorvosi • rendelőintézet, amely jelenleg a- városban szétszórtan működik és ezzel a betegeknek, de az orvosoknak is sok nehézséget okoz.

71 december

Dabasi házépítők.

Jó együttműködés

A járási hivatalok működésének tapasztalatait összegezte a Közalkalmazottak Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága. Megállapították, hogy a járási hivatalok eleget tesznek legfőbb feladatuknak, hatékonyan támogatják a községi tanácsok munkáját. A korábbi évekhez képest rendszeresebb munkakapcsolat alakult ki a hivatalok és a tanácsok között. A járás munkatársai segítenek a községeknek a munkatervek összeállításában, a, szervezeti és működési szabályzatok elkészítésében; beszámoltatják a végrehajtó bizottságokat s részt vesznek a tanácsülések előkészítésében és megtartásában. Támogatják a községi tanácsokat a leadott hatósági jogkörök következtében megnőtt feladataik ellátásában is, elsősorban ott nyújtanak hathatós szakmai segítséget, ahol létszámgondokkal küzdenek.

beszélgetés Kárpáti l

Az elmúlt napokban érkezett haza Csehszlovákiából a magyar néphadsereg katonai küldöttsége. A delegációt Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, Pest megye országgyűlési képviselője, u magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, miniszterhelyettes vezette. Vele beszélgettünk az egyhetes csehszlovákiai látogatás tapasztalatairól.

— Küldöttségünk látogatásának legfőbb célja a már hagyományos "magyar—csehszlovák barátság és együttműködés további elmélyítése volt. Vendéglátóink nagyon gazdag és változatos programot állítottak össze, ezzel is kifejezésre juttatva azt az őszinte és baráti kapcsolatot, amely a két népet és hadseregét .jellemzi. Módot és lehetőséget nyújtottak számunkra, hogy ne csak a csehszlovák néphadsereg életével, hanem a gyárak munkásaival, a gazdaságok dolgozóival, országos és területi vezetőkkel egyaránt megismerkedhessünk,- beszélve velük örömökről és gondokról, amelyek sokban hasonlatosak a mi örömeinkhez és gond-, jainkhoz. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen nemcsak szomszédok vagyunk, hanem a célunk, a szocializmus építése is azonos.

® Merre jártak, mit láttak Csehszlovákiából az ott töltött rövid hét alatt?

— Keveset és mégis nagyon

sokat. Lehetséges, hogy furcsának hangzik ez az ellentétes megállapítás, pedig igaz. Keveset láttunk, mert keveset láthattunk hat nap alaft. Egy ország | életének alaposabb megismeréséhez hetek, hónapok kellenének. Ennyi idő azonban nem állt rendelkezésünkre. Ennek ellenére, úgy érzem, mégis megismertük az egész országot, mivel bármerre mentünk, mindenütt a vélemények azonosságával találkoztunk. A vélemények azonosságával nemcsak az ország szilárd belpolitikai helyzetének megítélésében, hanem a hazánkhoz, az egész szocialista táborhoz fűződő őszinte és baráti kapcsolat szükségszerűségének elismerésében is. Bárkivel beszélgettünk, mindenki annak a szilárd meggyőződésének adott- kifejezést, hogy mindazon segítség, amelyet hazánk (és a többi szocialista ország nyújtott Csehszlovákiának, szükséges volt, cs nem maradt hatástalan. Az ország ma sokkal erőteljesebben halad a szocializmus következetes és teljes felépítésének útján, mint néhány esztendővel ezelőtt. Nagyon jóleső érzés volt mindezt hallani, és személyes tapasztalataink alapján meg is győződni az elhangzott vélemények realitásáról. *

$ Hol találkoztak munkásemberekkel?

— Két hatalmas, nálunk is jól ismert gyárban jártunk. A pilzeni V. 1. Lenin Müvek turbinaüzemében és a híres sörgyárban. A Lenin Művekben elsősorban az üzem vezetőivel és a szocialista brigádvezetőkkel találkoztunk. Beszámoltak termelési eredményeikről, a szocialista brigád- rhozgalom tapasztalatairól és az üzem magyar kapcsolatairól is. Többen is jártak a közelmúltban hazánkban, nem turistaként, hanem turbinát hoztak, turbinát szereltek. Elmondották, hogy sok őszinte jó barátot szereztek a magyar munkások között, azóta is tartják velük a kapcsolatot, és legközelebb már turistaként is szívesen eljönnek hozzánk, feltéve, ha magyar barátaik is viszonozzák ezt a látogatást. És lényegében ugyanerről beszéltek a sörgyár munkásai is, akiknek szintén kiterjedt kapcsolataik vannak , a magyar munkásokkal. Nem véletlen ez az egyre bővülő kapcsolat, jegyezte meg az egyik brigádvezető tréfásan, mivel a Szovjetunió és az NDK után Magyarország vásárol ja a legtöbb pilzeni sört.

éré ne vezérőrnaggyal

@ Hol találkoztak parasztemberekkel?

— Az egyik délután vendéglátóink elvittek minket a huncicei állami gazdaságba. Már a kapuban népviseletbe öltözött lányok várták küldöttségünket, nem a vendégeket, hanem az őszinte jó barátokat megillető kenyérrel és sóval. Miután megtekintett ült a főleg állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságot, a kultúrteremben több mint kétszáz dolgozóval találkoztunk. Bevallom őszintén, egy kicsit fárasztó volt ez a késő esti órákba nyúló találkozó, mivel vendéglátóink szinte egyetlen perü pihenőt nem engedélyeztek, a népi fúvószenekar muzsikájára több mint három órán át roptuk a polkát, pihenést csak egy-egy közbeiktatott csárdás jelentett számunkra. No, meg azok a jóízű beszélgetések, amelyekre tánc közben Került sor. Udvariaskodó, hivatalos formulák nélkül társalogtunk oroszul, magyarul, csehül, ki hogyan tudott. Többen elmondatták, hogy a gazdaság épített számukra lakást, vagy nyújtott jelentős segítséget házuk felépítéséhez. Arról is beszámoltak, hogy az idén nyáron tízen töltötték a szabadságukat a Balaton partján, i mert nagyon jól 'érezték magukat, jövőre még többjük tervében szerepel a magyarországi nyaralás.

® Gondolom, több katonai alakulatot is meglátogattak.

— Természetesen, ez volt küldöttségünk fő programja. A többi között Prága közelében részt vettünk egy nagyon bensőséges hangulatú ünnepségen is. Pontosabban, katonai névadó ünnepségen. A meglátogatott alakulat ugyanis a jelenlétünkben vette fel Ludvik Svoboda köztársasági elnök parancsára a magyar—csehszlovák barátság ezrede nevet. Hogy miért éppen ők? Ennek hosszú a sora. Műszaki ponto- nos hidászezredről lévén szó, ez az alakulat már az 1968-as nagy árvíz idején szorosan együttműködött a magyar műszaki csapatokkal. Az idei nyáron pedig á közös szovjet —magyar—csehszlovák Opál elnevezésű gyakorlaton kiváló munkájukért elnyerték a dunaújvárosiak által adományo- zatt. csapatzászlót. Természetesen ezen az ünnepségen sem csupán katonákkal találkoztunk, hanem a járás párt- és állami vezetőivel, a katonák szüleivel és hozzátartozóival is.

® Mi volt a küldöttség számára a legemlékezetesebb találkozás?

— Látogatásunk idején ülésezett a csehszlovák parlament. Annak ellenére, hogy Gustáv Husák elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára részt vett a kétnapos tanácskozáson, időt szakított arra is, hogy fogadja küldöttségünket és elbeszélgessen csehszlovákiai tapasztalainkról. Kedves színfoltja volt ennek a találkozásnál«, hogy Husák elvtárs magyar nyelven üdvözölte delegációnkat, és a beszélgetés során többször is magyarra fordította a szót.

® S a legkedvesebb élmény?

— Talán annak felismerése, hogy a két nép dalainak nagy része csupán annyiban különbözik egymástól, hogy amíg mi magyarul énekeltük például. azt, hogy Ég a gunyhó, ropog a nád, addig barátaink szlovák nyelven dalolták ugyanezt. Ez is azt bizonyítja, hogy a két nép történelme során nagyon • szoros kapcsolatba került egymással, s nekünk most az a feladatunk, hogy még tovább mélyítsük a történelmi egymásra utaltságból és' a közös célokból fakadó őszinte, egymást mindenben segítő kapcsolatokat.

Prukner Pál