Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-23 / 302. szám
Legyen világosság Vácdukán Tisztelt szerkesztőség! Vácdukán baj van a villanyvilágítással. Nincs olyan hónap, hogy két-három-négyszer ne kapcsolják ki az áramot, főleg a község nyugati oldalán. Ez már hosszabb ideje így van, de az ÉDÁSZ mit sem tesz a helyzet felszámolásira. Nagyon sokan zúgolódnak, mert ha így megy tovább, i:issza kell térnünk a petróleumlámpához. Kérem Önöket, hogy soron kívül szíveskedjenek intézkedni ebben az ügyben. Simon Lajos i Vácdvka (A szerkesztőség nem hatóság — intézkedni tehát nem tud. De ezúton hívja fel figyelmét az ÉDÁSZ-nak avác- dukaiak panaszára.) Vöröskeresztes jubileum A Vöröskereszt járási szervezete a minap a Családi Lap megjelenéséinek 20. évfordulójára összehívta az alapszervezetek legjobb terjesztőit, és a legjobb polgári védelmi sza- kaszparancsn okokat. Józsa Kálmán, a Vöröskereszt járási szervezetének elnöke köszöntőjében elmondta, jelenleg 1050 lap jut él a járás szervezeteihez, de azt szeretnék, ha minden házban olvasnák a Családi Lapot. Az ünnepség után — elismerésként a jó munkáért — megjutalmazták a legjobb aktívákat és pv-szakaszparancs- nokokat. VÁCI HAPLfl A PEST MEGYEI HÍRIAP «OtÖNICIACÁSA A bélyeggyűjtők újabb sikere Kisalagra került az osztrák serleg ■b XV. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1971. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK NAPIRENDEN: FÓT FEJLESZTÉSE Ez évi utolsó ülésén Vincze József tanácselnök üdvözölte a fóti tanácstagokat, majd megtárgyalták a nagyközségi tanács 1971. évi munkájáról készült értékelő jelentést, és jóváhagyták az 1972. évi munkatervet. Az idei eredmények közül is kiemelkedik, hogy egymillió 270 ezer forintos költséggel sikerült megépíteni a korszerű utat a Deák Ferenc utcában. 198 ezer forintot áldozott a község a kisalagi részen megvásárolt Rung-féle házra, melyben 1972-bcn napközi otthon nyílhat, és lehetőség lesz a kisalagi rész kulturális ellátottságának javítására, 450 ezer forintot fordított a tanács — az élelmiszerellátás megjavítása érdekében — az úgynevezett Rubes-féle ház megvásárlására, melyben minden igényt kielégítő ABC-áru- ház és húsbolt nyílik 1972- ben. A község fejlesztési alapjából félmillió forintot fordítottak a vízhálózat megépítésére, melynek eredményeként üzembe lehet helyezni a vízmüvet. A művelődési ház ^épületében gyermekkönyvtárat és ifj úsági klubot alakítottak ki. A tanács egyhangúlag elfogadta az idei munkát értékelő jelentést és az 1972. évi munkatervet is. Ezután néhány interpellációra került sor. Mohácsi József telekrendezési ügyben emelt szót, Gyarmati Ferenc, Sikátorpuszta tanácstagja az ottani boltnak húsáruval és hűtőszekrénnyel való ellátását kérte, és felszólalt a Sikátorpusztára bevezető út helyzete miatt. Szűcs Gyula tanácstag a létesítendő úttörőtábor mellett vezető út ügyében interpellált, míg id Kiss János választókörzetének, a Bartók Béla utcának vízellátási problémáira és a villanyhálózat megerősítésének szükségességére hívta fel a tanács .figyelmét. —k. —e Szorongás nélkül Látogatás egy szép liivatású intézetben Marokra fogott villával, késsel győzködnek a bécsiszelettel. A nevelő időnként föláll, kö- rÜláéZ.^az. asztalok fölött, s amelyik gyerek nem bír a villával — segít neki. Nincs rá sokszor szükség. Nagy eredmény a gyerekek önálló étkezése Vácott, a többszörösen sérült siket gyermekek új iskolájában és internátusában, ahol szeptember óta nyolcvanegy hét és tizennégy év közötti fiú és lány nevelkedik. A váci intézet az első ilyen jellegű iskola hazánkban. — Korábban hol nevelkedtek az egyszerre siket és szellemileg visszamaradott gyerekek? — Normál siket-iskolában, vagy családban, ahol csak az életszükségleteiket tudták biztosítani, de szellemi fejlődésüket nem. Az otthonról idekerült gyerekek is hamarosan feloldódtak a más intézetekből áttelepített, önmagukat többé- kevésbé már megérteni tudó társak között. A folyosón ebéd utáni kézmosásra igyekvő csoporttal találkozunk. ötösével mennek a mosdóba, s míg várakoznak, körülállnak bennünket: Angyal Józsefet, az intézet igazgatóját, dr. Váry Rezsöné igazgatóhelyettest s a látogatót. Cupp-cupp is a társaságunkban van. Kerek kobakú, mosolygós szöszke lányka. irbesétál, szemünkbe nézve odik, hogy mennyire j az egyik foga. Vigasztaljuk, ogy majd a doktor bácsi ki- úzza. Erre bánatos fintort g, tiltakozik. Amikor azt varázom, hogy nekem nem egyet kihúztak már, s lám, ágis itt vagyok — nagyot ne- :t, ragaszkodik hozzá, hogy ilekukucskáljon a számba: illenőrizze, igazat mondtam-e? régül bal csuklóján körbefon- a jobb hüvelyk- és középső jját — az orvost jelenti a jel- eszédben — azt mondja, hogy bb maga végzi el a fájdal- ,műtétet” egy szál cérna tségével. A'társalgók felé indulunk, pp-cupp elmenőben megsi- gat, hangos puszikat dobál cuppog, erről ismerik inté- •zerte. Ebéd után a társalgóban fo- ik tovább az élet, játékok, képeskönyvek, rajzos faliképek között. Itt gyakorolják a jelbeszédet, a fogalmakat és magatartást tanulnak, hogy egy idő után meg tudják értetni magukat környezetükkel. Ma még a szakemberek sem tudják, hogy az itt nevelkedő gyerekek mire lesznek képesek, még csak alakul a tanrend. Magyarországon ez az első kísérlet képzésükre. Az intézet megépítése előtt az igazgató több európai országban járt tanulmányúton. De önálló iskolák ott sincsenek, csupán egy-egy normál siket iskolán belül, alakítottak csoportot a szellemileg is sérült gyerekekből. Izgalmas hát a kísérlet, hogy Cupp-cuppék megtanulnak-e itt önállóan enni, öltözni, hogy elsajátit- ják-e azokat az alapvető tudnivalókat, amik személyes szükségleteik kielégítéséhez nélkülözhetetlenek, amelyekkel képesek megóvni testi ép ségüket. Az új intézet tervezői mindent beleterveztek ebbe az épületbe, ami a gyermekek szellemi fejlődését szolgálhatja. A többit, az osztályok és hálók otthonossá tételét sok szeretettel, ötlettel az itt tanító fiatal gyógypedagógusok vállalták. Szép ez az intézet. A kívülről jövő szorongását feloldja a gyerekek kedvessége, az a természetesség, ahogy itt élnek, népi érezve, hogy a természet kegyetlensége miatt kevesebbek, kiszolgáltatottabbak a többieknél. Ezért lenne jó, ha már korábban, óvodás korukban idekerülhetnének. Ez már a jövő szép feladata, Bányász Hédi Áz eladó köteles megmérni a kenyeret Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat válasza A Váci Napló december 16-i számában megjelent „Dekák és fillérek” című cikkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük. A cikk szerzője nem közli, hogy észrevétele pontosan melyik napon volt, és mivel a boltban sem tett megjegyzést, így csak általánosságban tudunk válaszolni. A kenyér darabáruként kerül forgalomba. Természetéből eredően azonban a névleges súlytól eltérések adódnak, ami esetenként 10—15 dekagrammon belül van. Emiatt szükséges, hogy a bolt mérlegelve vegye át a sütőipari vállalattól, a kenyeret, és amennyiben az átvételkor eltérést állapítanak meg, úgy a bolt természetesen köteles mérlegelve árusítani. A cikk szerzője nyilvánvalóan olyan kenyérhez jutott, aminek 2,15 kg volt a súlya, mert — mint írja — az eladó mindkét esetben mérte a kenyeret. Tájékoztatásként közöljük, hogy általánosságban 1—1 bolt részére átadott kenyér összsúlya a névleges súlyhatáron belül van, ami azonban nem jelenti azt, hogy minden kenyér súlya azonos. Az is előfordul, hogy az összsúly a névleges súlyt meghaladja. Ez történt a 7, sz. boltnál legutóbb, a december 13-i szállításnál, amikor az átvett 347 2 kg-os kenyér 702 kiló volt, tehát összesen 8 kilogrammal több, mint a névleges súly. Amennyiben a bolt nem mérve értékesítette volna, úgy e tételnél 28 forint 80 filléres kár érte volna a népgazdaságot. ’ Hogy a szerző szavaival éljünk, erre az esetre is érvényes az, hogy fillérekből forintok lesznek. Helytelennek tartjuk, hogy a cikk írója észrevételét nem a boltban vagy a vállalat központjában tette meg, mert ott eloszlatták volna kételyeit. Ha az eladó az egy-egy fél kenyér árát mérlegelés útján állapította meg (a cikk szerint igen!), úgy helyesen járt el. Vác és Vidéke Élelmiszer ' Kisker. Vállalat Soron kívül Hosszú ideig voltam kényszerű lakója az új kórháznak. Országos jó hírét igazolha tóm, mert valóban korszerű körülmények között és lelkiis meretes ápolás mellett gyógyulhatnak a betegek. Nagyon sok jót mondhatnék az intézetről, ám munkájuk eredményét rajtam hozzáértőbbek már gyakran méltatták. Van azonban olyasmi is, ami a betegek bizakodó hangulatát, közérzetét rontja, s talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy a gyógyulást visszavetheti. A kórház földszintjének elegáns előcsarnokában „üzemel” a büfé. Szeszes italon kívül minden kapható itt. A két dolgozó látható iparkodással szolgálja ki vevőit — ám észrevehetően furcsa módon. Számtalanszor megfigyeltem a betegek hosszú sorát, amjnt türelmesen álltak a pult előtt. Legtöbben hűsítő italra, vagy kávéra várakoztak. Lábadozó ás járóbetegek voltak, csak a kötés, vagy arcuk sápadtsága különböztette meg őket az egészségesektől. A furcsa — és a többünket megdöbbentő — az volt a pult előtt, hogy a kórházi alkalmazottakat soron kívül szolgálják ki. Furcsa osztályozása ez a vevőknek még akkor is, ha erre talán a kórházi rend, vagy a büfé üzletszabályzata módot ad. Egy gyógyuló — de még gyenge — beteget sorba állítani, és soron kívül eléje állni — enyhén szólva —, furcsa. A büfé két dolgozóját nem érheti vád, hiszen nem saját jószántukból függesztették ki a táblát — elég elrejtett helyen —: „A kórház dolgozóit soron kívül szolgáljuk ki!” Vajon miért? Csankó Lajos Ünnepség színhelye volt a minap a fót-kisalagi iskola. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének főtitkára: dr. Steiner László és az ifjúsági bizottság titkára: Grubics Istvánná látogatott el a kisalagi bélyeggyűjtő pajtásokhoz. E látogatás előzményekén! került sor Bécsben szeptemberben és októberben egy nagyszabású kiállításra, melynek keretében 50 éves fennállását ünnepelte az osztrák bélyeggyűjtői szövetség. E kiállításra — meghívásra — elküldte anyagát a kisalagi bélyeggyűjtő-szakkör is. A lei váló eredményeket elérő szakkör sok hazai kiállításon aratott győzelme után ebben az évben nem először vett részt külföldi kiállításon, hiszen a nyár folyamán a Jugoszláviában megrendezett nemzetközi ifjúsági bélyegkiállításon már szerzett egy bronzérmet. A főtitkár azért jött Kisalagra, hogy az ausztriai nemzetközi kiállítás etedményét közölje a pajtásokkal. Izgatott zsongás fogadta a terembe lépő vendégeket. A szakkörösök legszívesebben siettették volna az iskolai kórus tagjait, akik a vendégeket köszöntötték. Feszüit figyelem kísérte a főtitkárt, amikor megszólalt: „Kedves pajtások! ’Örömmel látogattunk el hozzátok, hogy személyesen is találkozzunk az idei évben már kiváló nemzetközi eredményekkel is büszkélkedhető kisalagi bélyeggyűjtő-szakkör tagjaival. Az ausztriai nemzetközi kiállításon már nemcsak iskolátok hírnevét öregbítettétek, hanem Magyarországnak is dicsőséget szereztetek, mivel a hazánkból küldött öt kollektív anyag közül Kisalag két gyűjteménnyel szerepelt a bécsi jubileumi kiállításon. S hogy ne fokozzam az izgalmat, el is mondom mindjárt, hogy kiválóan szerepeltetek. A pályaválasztással kapcsolatos anyagotok harmadik, az élővilág tantárggyal kapcsolatos anyag pedig nagyszerű, második helyezést ért cl. At is adom ezért az okleveleket és az ezüstéremért — ezt az ezüstserleget”! — mondta a főtitkár magasra emelve a Bécsben nyert díjat. • Dr. Steiner László még egy örömhírt hozott: az osztrák kiállításra harmadik anyagként beküldött gyűjtemény, Szekeres József Lenin életéről összeállított anyaga, az egyéni versenyben ugyancsak második díjat nyert. A teremben felzúgott a taps: a három elküldött kisalagi anyag közül kettő ezüst- és egy bronzérmes lett — 245 kiállított gyűjtemény között. —k. —e. • • " Unnepvárás Nyáron nagy halom dinnye zöl- delIt itt, e két utca találkozásánál kijelölt árusítóterületen. Most kötélkordont vontak köré. A birkózók ringjére emlékeztet, de egyelőre hol vevő és eladó, hol vevő és vevő viaskodik benne egymással. — Miért veszi ki a kezemből, én fogtam meg előbb. — Magának is ez a fenyőfa kell, nincsen'itten elég? Meglátják, a trafikosbódé tetejére rakott néhány zöldlevelű fát. — Biztosan a protekciósoknak rakta félre. Itt nincsen kivételezés. Mindenkinek egyforma a pénze. — Igaza van, itt is demokráciának kell: lenni. — Tessék, leveszem. Vigyék, amelyiket akarják. Kapok még utánpótlást a héten. Az árusító megméri a kiválasztott f ácskát. — Tegye csak még egyszer melléje a mércét. Szeretem tudni, hogy mit kapok a pénzemért. Nyáron is megjártam egy itt vásárolt dinnyével. — Tessék. Melléteszem. Győződjön meg a kedves vevő, hogy nem csapunk be senkit. — Mit árusítanak maguk? Idehozták a Börzsöny összes formátlan fáját? Miért nem adnak jobban a minőségre? ... Tovább tart a vitatkozás, hadakozás. Néhány nap múlva köszöntjük a szexetet ünnepét... (P.) Harm in cnyolcan az elsők közül Kedves találkozó színhelye volt hétfőn a váci Révkapu borozó. Itt köszöntötték a Vác és Vidéke ÁFÉSZ harminc- nyolc legrégibb tagját. Az ünnepséget Ö. Bartos Márta, a pedagógusklub titkára nyitotta meg, bemutatta a műsor szereplőit: Rózsahegyi Erzsébet pedagógust, Tóth Éva gimnazistát és Lajula József általános iskolást, akik műsorral köszöntötték az ünnepeiteket. A műsor után Kovács László igazgatósági elnök számolt be a szövetkezet negyedszázados tevékenységéről és a SZÖ- VOSZ VII. kongresszusáról. A szövetkezet végül megjutalmazta legrégibb tagjait. Vác — Fonógyár Kilencvenhárman, önként A hét elején tartott önkéntes véradó napon, kilencvenhárman adtak vért a Fonógyárban. Nehéz kétmillió Ebben az esztendőben mintegy kétmillió forintot jövedelmezett a galgagyörki termelő- szövetkezet kőbányája. Gyimesi Sándor felvétele
