Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

Legyen világosság Vácdukán Tisztelt szerkesztőség! Vác­dukán baj van a villanyvilá­gítással. Nincs olyan hónap, hogy két-három-négyszer ne kapcsolják ki az áramot, főleg a község nyugati oldalán. Ez már hosszabb ideje így van, de az ÉDÁSZ mit sem tesz a helyzet felszámolásira. Na­gyon sokan zúgolódnak, mert ha így megy tovább, i:issza kell térnünk a petróleumlám­pához. Kérem Önöket, hogy soron kívül szíveskedjenek in­tézkedni ebben az ügyben. Simon Lajos i Vácdvka (A szerkesztőség nem ható­ság — intézkedni tehát nem tud. De ezúton hívja fel fi­gyelmét az ÉDÁSZ-nak avác- dukaiak panaszára.) Vöröskeresztes jubileum A Vöröskereszt járási szer­vezete a minap a Családi Lap megjelenéséinek 20. évforduló­jára összehívta az alapszerve­zetek legjobb terjesztőit, és a legjobb polgári védelmi sza- kaszparancsn okokat. Józsa Kálmán, a Vöröskereszt járási szervezetének elnöke köszön­tőjében elmondta, jelenleg 1050 lap jut él a járás szervezetei­hez, de azt szeretnék, ha min­den házban olvasnák a Csa­ládi Lapot. Az ünnepség után — elis­merésként a jó munkáért — megjutalmazták a legjobb ak­tívákat és pv-szakaszparancs- nokokat. VÁCI HAPLfl A PEST MEGYEI HÍRIAP «OtÖNICIACÁSA A bélyeggyűjtők újabb sikere Kisalagra került az osztrák serleg ■b XV. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1971. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK NAPIRENDEN: FÓT FEJLESZTÉSE Ez évi utolsó ülésén Vincze József tanácselnök üdvözölte a fóti tanácstagokat, majd meg­tárgyalták a nagyközségi ta­nács 1971. évi munkájáról ké­szült értékelő jelentést, és jó­váhagyták az 1972. évi mun­katervet. Az idei eredmények közül is kiemelkedik, hogy egymillió 270 ezer forintos költséggel si­került megépíteni a korszerű utat a Deák Ferenc utcában. 198 ezer forintot áldozott a község a kisalagi részen meg­vásárolt Rung-féle házra, melyben 1972-bcn napközi otthon nyílhat, és lehetőség lesz a kisalagi rész kulturális el­látottságának javítására, 450 ezer forintot fordított a tanács — az élelmiszerellátás megjavítása érdekében — az úgynevezett Rubes-féle ház megvásárlására, melyben min­den igényt kielégítő ABC-áru- ház és húsbolt nyílik 1972- ben. A község fejlesztési alap­jából félmillió forintot fordítottak a vízhálózat megépítésére, melynek eredményeként üzembe le­het helyezni a vízmüvet. A művelődési ház ^épületében gyermekkönyvtárat és ifj úsági klubot alakítottak ki. A tanács egyhangúlag elfo­gadta az idei munkát érté­kelő jelentést és az 1972. évi munkatervet is. Ezután né­hány interpellációra került sor. Mohácsi József telekren­dezési ügyben emelt szót, Gyarmati Ferenc, Sikátorpusz­ta tanácstagja az ottani bolt­nak húsáruval és hűtőszek­rénnyel való ellátását kérte, és felszólalt a Sikátorpusztára be­vezető út helyzete miatt. Szűcs Gyula tanácstag a létesítendő úttörőtábor mellett vezető út ügyében interpellált, míg id Kiss János választókörzetének, a Bartók Béla utcának vízel­látási problémáira és a vil­lanyhálózat megerősítésének szükségességére hívta fel a ta­nács .figyelmét. —k. —e Szorongás nélkül Látogatás egy szép liivatású intézetben Marokra fogott villával, kés­sel győzködnek a bécsiszelettel. A nevelő időnként föláll, kö- rÜláéZ.^az. asztalok fölött, s amelyik gyerek nem bír a vil­lával — segít neki. Nincs rá sokszor szükség. Nagy ered­mény a gyerekek önálló étke­zése Vácott, a többszörösen sé­rült siket gyermekek új isko­lájában és internátusában, ahol szeptember óta nyolcvan­egy hét és tizennégy év közötti fiú és lány nevelkedik. A váci intézet az első ilyen jellegű iskola hazánkban. — Korábban hol nevelked­tek az egyszerre siket és szel­lemileg visszamaradott gyere­kek? — Normál siket-iskolában, vagy családban, ahol csak az életszükségleteiket tudták biz­tosítani, de szellemi fejlődésü­ket nem. Az otthonról idekerült gye­rekek is hamarosan feloldód­tak a más intézetekből áttele­pített, önmagukat többé- kevésbé már megérteni tudó társak között. A folyosón ebéd utáni kéz­mosásra igyekvő csoporttal ta­lálkozunk. ötösével mennek a mosdóba, s míg várakoznak, körülállnak bennünket: An­gyal Józsefet, az intézet igaz­gatóját, dr. Váry Rezsöné igaz­gatóhelyettest s a látogatót. Cupp-cupp is a társaságunk­ban van. Kerek kobakú, mosolygós szöszke lányka. irbesétál, szemünkbe nézve odik, hogy mennyire j az egyik foga. Vigasztaljuk, ogy majd a doktor bácsi ki- úzza. Erre bánatos fintort g, tiltakozik. Amikor azt varázom, hogy nekem nem egyet kihúztak már, s lám, ágis itt vagyok — nagyot ne- :t, ragaszkodik hozzá, hogy ilekukucskáljon a számba: illenőrizze, igazat mondtam-e? régül bal csuklóján körbefon- a jobb hüvelyk- és középső jját — az orvost jelenti a jel- eszédben — azt mondja, hogy bb maga végzi el a fájdal- ,műtétet” egy szál cérna tségével. A'társalgók felé indulunk, pp-cupp elmenőben megsi- gat, hangos puszikat dobál cuppog, erről ismerik inté- •zerte. Ebéd után a társalgóban fo- ik tovább az élet, játékok, képeskönyvek, rajzos faliképek között. Itt gyakorolják a jelbeszédet, a fogalmakat és magatartást tanulnak, hogy egy idő után meg tudják értetni magukat környezetükkel. Ma még a szakemberek sem tudják, hogy az itt nevelkedő gyerekek mire lesznek képe­sek, még csak alakul a tan­rend. Magyarországon ez az első kísérlet képzésükre. Az intézet megépítése előtt az igazgató több európai ország­ban járt tanulmányúton. De önálló iskolák ott sincsenek, csupán egy-egy normál siket iskolán belül, alakítottak cso­portot a szellemileg is sérült gyerekekből. Izgalmas hát a kísérlet, hogy Cupp-cuppék megtanulnak-e itt önállóan enni, öltözni, hogy elsajátit- ják-e azokat az alapvető tud­nivalókat, amik személyes szükségleteik kielégítéséhez nélkülözhetetlenek, amelyek­kel képesek megóvni testi ép ségüket. Az új intézet tervezői min­dent beleterveztek ebbe az épületbe, ami a gyermekek szellemi fejlődését szolgálhatja. A többit, az osz­tályok és hálók otthonossá té­telét sok szeretettel, ötlettel az itt tanító fiatal gyógypedagó­gusok vállalták. Szép ez az intézet. A kívül­ről jövő szorongását feloldja a gyerekek kedvessége, az a ter­mészetesség, ahogy itt élnek, népi érezve, hogy a természet kegyetlensége miatt keveseb­bek, kiszolgáltatottabbak a többieknél. Ezért lenne jó, ha már korábban, óvodás koruk­ban idekerülhetnének. Ez már a jövő szép feladata, Bányász Hédi Áz eladó köteles megmérni a kenyeret Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat válasza A Váci Napló december 16-i számában megjelent „De­kák és fillérek” című cikkel kapcsolatban az alábbiakat közöljük. A cikk szerzője nem közli, hogy észrevétele pontosan me­lyik napon volt, és mivel a boltban sem tett megjegyzést, így csak általánosságban tu­dunk válaszolni. A kenyér da­rabáruként kerül forgalomba. Természetéből eredően azon­ban a névleges súlytól eltérések adódnak, ami ese­tenként 10—15 dekagrammon belül van. Emiatt szükséges, hogy a bolt mérlegelve vegye át a sütőipari vállalattól, a ke­nyeret, és amennyiben az át­vételkor eltérést állapítanak meg, úgy a bolt természetesen köteles mérlegelve árusítani. A cikk szerzője nyilvánvalóan olyan kenyérhez jutott, ami­nek 2,15 kg volt a súlya, mert — mint írja — az eladó mind­két esetben mérte a kenyeret. Tájékoztatásként közöljük, hogy általánosságban 1—1 bolt részére átadott kenyér össz­súlya a névleges súlyhatáron belül van, ami azonban nem jelenti azt, hogy minden ke­nyér súlya azonos. Az is elő­fordul, hogy az összsúly a névleges súlyt meghaladja. Ez történt a 7, sz. boltnál leg­utóbb, a december 13-i szállí­tásnál, amikor az átvett 347 2 kg-os kenyér 702 kiló volt, tehát összesen 8 kilogrammal több, mint a névleges súly. Amennyiben a bolt nem mér­ve értékesítette volna, úgy e tételnél 28 forint 80 filléres kár érte volna a népgazdasá­got. ’ Hogy a szerző szavaival éljünk, erre az esetre is érvé­nyes az, hogy fillérekből fo­rintok lesznek. Helytelennek tartjuk, hogy a cikk írója észrevételét nem a boltban vagy a vállalat köz­pontjában tette meg, mert ott eloszlatták volna kételyeit. Ha az eladó az egy-egy fél ke­nyér árát mérlegelés útján ál­lapította meg (a cikk szerint igen!), úgy helyesen járt el. Vác és Vidéke Élelmiszer ' Kisker. Vállalat Soron kívül Hosszú ideig voltam kény­szerű lakója az új kórháznak. Országos jó hírét igazolha tóm, mert valóban korszerű körülmények között és lelkiis meretes ápolás mellett gyó­gyulhatnak a betegek. Nagyon sok jót mondhatnék az inté­zetről, ám munkájuk eredmé­nyét rajtam hozzáértőbbek már gyakran méltatták. Van azonban olyasmi is, ami a betegek bizakodó hangula­tát, közérzetét rontja, s talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy a gyógyulást visszavet­heti. A kórház földszintjének ele­gáns előcsarnokában „üzemel” a büfé. Szeszes italon kívül minden kapható itt. A két dol­gozó látható iparkodással szol­gálja ki vevőit — ám észre­vehetően furcsa módon. Szám­talanszor megfigyeltem a be­tegek hosszú sorát, amjnt tü­relmesen álltak a pult előtt. Legtöbben hűsítő italra, vagy kávéra várakoztak. Lábadozó ás járóbetegek voltak, csak a kötés, vagy arcuk sápadtsága különböztette meg őket az egészségesektől. A furcsa — és a többünket megdöbbentő — az volt a pult előtt, hogy a kórházi alkalma­zottakat soron kívül szolgál­ják ki. Furcsa osztályozása ez a vevőknek még akkor is, ha erre talán a kórházi rend, vagy a büfé üzletszabályzata módot ad. Egy gyógyuló — de még gyenge — beteget sorba állítani, és soron kívül eléje állni — enyhén szólva —, fur­csa. A büfé két dolgozóját nem érheti vád, hiszen nem saját jószántukból függesztették ki a táblát — elég elrejtett he­lyen —: „A kórház dolgozóit soron kívül szolgáljuk ki!” Vajon miért? Csankó Lajos Ünnepség színhelye volt a minap a fót-kisalagi iskola. A Magyar Bélyeggyűjtők Orszá­gos Szövetségének főtitkára: dr. Steiner László és az ifjú­sági bizottság titkára: Grubics Istvánná látogatott el a kis­alagi bélyeggyűjtő pajtások­hoz. E látogatás előzményekén! került sor Bécsben szeptem­berben és októberben egy nagyszabású kiállításra, mely­nek keretében 50 éves fennál­lását ünnepelte az osztrák bé­lyeggyűjtői szövetség. E kiál­lításra — meghívásra — el­küldte anyagát a kisalagi bé­lyeggyűjtő-szakkör is. A lei vá­ló eredményeket elérő szakkör sok hazai kiállításon aratott győzelme után ebben az évben nem először vett részt külföldi kiállításon, hiszen a nyár fo­lyamán a Jugoszláviában megrendezett nemzetközi ifjú­sági bélyegkiállításon már szerzett egy bronzérmet. A főtitkár azért jött Kis­alagra, hogy az ausztriai nem­zetközi kiállítás etedményét közölje a pajtásokkal. Izgatott zsongás fogadta a terembe lépő vendégeket. A szakkörösök legszívesebben siettették volna az iskolai kó­rus tagjait, akik a vendégeket köszöntötték. Feszüit figye­lem kísérte a főtitkárt, amikor megszólalt: „Kedves pajtások! ’Öröm­mel látogattunk el hozzátok, hogy személyesen is találkoz­zunk az idei évben már kivá­ló nemzetközi eredményekkel is büszkélkedhető kisalagi bé­lyeggyűjtő-szakkör tagjaival. Az ausztriai nemzetközi kiál­lításon már nemcsak iskolá­tok hírnevét öregbítettétek, hanem Magyarországnak is dicsőséget szereztetek, mivel a hazánkból küldött öt kollek­tív anyag közül Kisalag két gyűjteménnyel szerepelt a bé­csi jubileumi kiállításon. S hogy ne fokozzam az izgal­mat, el is mondom mindjárt, hogy kiválóan szerepeltetek. A pályaválasztással kapcsola­tos anyagotok harmadik, az élővilág tantárggyal kapcsola­tos anyag pedig nagyszerű, második helyezést ért cl. At is adom ezért az okleveleket és az ezüstéremért — ezt az ezüstserleget”! — mondta a főtitkár magasra emelve a Bécsben nyert díjat. • Dr. Steiner László még egy örömhírt hozott: az osztrák kiállításra harmadik anyag­ként beküldött gyűjtemény, Szekeres József Lenin életé­ről összeállított anyaga, az egyéni versenyben ugyancsak második díjat nyert. A terem­ben felzúgott a taps: a három elküldött kisalagi anyag közül kettő ezüst- és egy bronzér­mes lett — 245 kiállított gyűj­temény között. —k. —e. • • " Unnepvárás Nyáron nagy halom dinnye zöl- delIt itt, e két utca találkozásánál ki­jelölt árusítóterü­leten. Most kötél­kordont vontak köré. A birkózók ringjére emlékez­tet, de egyelőre hol vevő és eladó, hol vevő és vevő viaskodik benne egymással. — Miért veszi ki a kezemből, én fogtam meg előbb. — Magának is ez a fenyőfa kell, nincsen'itten elég? Meglátják, a trafikosbódé tete­jére rakott néhány zöldlevelű fát. — Biztosan a protekciósoknak rakta félre. Itt nincsen kivétele­zés. Mindenkinek egyforma a pénze. — Igaza van, itt is demokráciának kell: lenni. — Tessék, leve­szem. Vigyék, amelyiket akarják. Kapok még után­pótlást a héten. Az árusító meg­méri a kiválasz­tott f ácskát. — Tegye csak még egyszer mel­léje a mércét. Sze­retem tudni, hogy mit kapok a pén­zemért. Nyáron is megjártam egy itt vásárolt dinnyé­vel. — Tessék. Mel­léteszem. Győződ­jön meg a kedves vevő, hogy nem csapunk be senkit. — Mit árusíta­nak maguk? Ide­hozták a Börzsöny összes formátlan fáját? Miért nem adnak jobban a minőségre? ... Tovább tart a vitatkozás, hada­kozás. Néhány nap múlva kö­szöntjük a szexe­tet ünnepét... (P.) Harm in cnyolcan az elsők közül Kedves találkozó színhelye volt hétfőn a váci Révkapu borozó. Itt köszöntötték a Vác és Vidéke ÁFÉSZ harminc- nyolc legrégibb tagját. Az ünnepséget Ö. Bartos Márta, a pedagógusklub titká­ra nyitotta meg, bemutatta a műsor szereplőit: Rózsahegyi Erzsébet pedagógust, Tóth Éva gimnazistát és Lajula József általános iskolást, akik mű­sorral köszöntötték az ünne­peiteket. A műsor után Kovács László igazgatósági elnök számolt be a szövetkezet negyedszázados tevékenységéről és a SZÖ- VOSZ VII. kongresszusáról. A szövetkezet végül megjutal­mazta legrégibb tagjait. Vác — Fonógyár Kilencvenhárman, önként A hét elején tartott önkén­tes véradó napon, kilencven­hárman adtak vért a Fonó­gyárban. Nehéz kétmillió Ebben az esztendőben mint­egy kétmillió forintot jövedel­mezett a galgagyörki termelő- szövetkezet kőbányája. Gyimesi Sándor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom