Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

1971. DECEMBER 21., KEDD

#ÍECV

^Méritap

A költségvetésről tárgyal az országgyűlés

költségvetés megfelel ennek a követelménynek, a költségvetés egyensúlyi helyzete 1972-ben nem romlik. Egyetértünk a kormánynak azokkal az intézkedéseivel, amelyek az építési munka szervezettsége, a kapacitások és a szükségletek összhangjának megteremtése érdekében átmenetileg visszafogják a beruházásokat, korlátoznák az építkezéseket, mert a beruházások az elmúlt két esztendőben olyan gyorsan szaporodtak, hogy a túlkereslet nemcsak a beruházások gazdaságosságát csökkentette, hanem a kivitelezéssel kapcsolatos követelmény-rendszert is lazította.

— Nem mondunk le végérvényesen azoknak a beruházásoknak a megvalósításáról, amelyeknek megkezdését elhalasztottuk, a halasztással biztosítani lehet a felhalmozási erőforrások jobb koncentrációját, az alapos előkészítést, az optimális kivitelezési időket. A beruházási piac feszültségeinek mérséklését szolgálja — 1972. január 1-től — a vállalati, szövetkezeti és egyes tanácsi beruházásoknál o tartalékképzési kötelezettség.

■— A fejlesztési célkitűzések,

w*

előirányzatok azonban csak akkor helyesek, ha összhangban vannak a visszafejlesztésre Vonatkozó elképzelésekkel, feladatokkal. A gazdaságtalan termelés fokozatos visszaszorítása például az eddiginél jóval gyorsabb ütemet kíván. Ez a feladat elsősorban az ágazati minisztériumokra hárul.

írnokai János, a továbbiakban arról .beszélt, hogy az árszínvonal viszonylagos stabilizációját meg keli őrizni, azt is tudni kell azonban, hogy a strukturális aránytalanság, a kínálatot meghaladó kereslet, a világpiaci áremelkedés, a technika gyorsuló fejlődése szükségszerűen áremelkedéssel jár.

Az indokolt ármozgatásokat meg kell engedni, helytelen volna a népgazdasági ráfordítások tényleges emelkedését a költségvetés kiadásainak növelésével semlegesíteni.

— A költségvetési törvényjavaslatot 9 országgyűlési állandó bizottság tárgyalta meg, a vitákban 90 képviselő szólalt fel.

Népünk — hangsúlyozta Ino- kai János — bízik gazdaságirányítási rendszerünk reformjában, de ismeri a gondokat, nehézségeket is. A reform sikeres végrehajtásához is gyakorlat kell, újra, meg újra meg kell tanulni, meg kell szüntetni a hibákat, távlatokban kell gondolkodni, mert csak így teljesíthetjük feladatainkat.

A terv- és költségvetési bizottság előadója végezetül javasolta az országgyűlésnek, hogy a költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együtt tárgyalja meg.

Fárdi Sitire felszólalása

A Tervhivatal elnöke felszólalása elején áttekintette az elmúlt időszak eredményeit, s egyebek közt aláhúzta, hogy a gazdaságirányítás bevezetett új rendszere, a teljes kibontakozás útján haladva, kedvező

hatást fejt ki gazdaságunkban.

Elmondhatjuk, hogy gazdaságunk összességében egészséges alapokon áll, évről évre törésektől, váratlan fordulatoktól mentesen fejlődik.

—■ 1971 — az ötéves tervidőszak első éve volt, amelynek eredményeivel — a teljesítmények tekintetében — alapjában véve elégedettek lehetetünk:

Gazdasági életünknek kedvező vonása, hogy a lakosságot ellátó fogyasztói piac egyensúlya megfelelő, a 8—9 százalékos kiskereskedelmi volumennövekedés melleit is biztosítani tudtuk a kiegyensúlyozott áruellátást. Ez azt mutatja, hogy a vállalatok már jobban alkalmazkodnak a kereslethez, és javul az árukínálat szerkezete. A terv előirányzatait kismértékben meghaladva emelkedik a lakosság életszínvonala. Teljesül a lakásépítési terv. Etnelkednek az

egészségügyi, szociális, kulturális szolgáltatások.

Gazdasági fejlődésünk pozitív vonásai közül különösen figyelemre méltó a munka termelékenységének növekedése, a termelés rugalmasabb alkalmazkodása a piaci igényekhez.

I

Nagy jelentőségű akcióként értékelte Párdi Imre, hogy ebben az évben a vállalatok, tanácsok, szövetkezetek kidolgozták középtávú terveiket. Hozzáfűzte: a kormány a közelmúltban megtárgyalta e tervek összesítésének tapasztalatait. Megállapította, hogy a középtávra szóló tervek kidolgozása hasznosnak bizonyult: mind népgazdasági,

mind a gazdálkodó egységek szintjén elérte célját.

A továbbiakban árról beszélt, hogy fokozatosan létre kell hozni a nemzeti jövedelem termelésének és elosztásának egyensúlyát.

Mivel 1970—1971-ben több milliárd forintot tett ki a nemzeti jövedelem mérlegének hiánya, az egyensúly helyreállításának módja alapos megfontolást igényel. Két lehetőség között választhatunk:

Egy, legfeljebb két év leforgása alatt létrehozzuk az egyensúlyt oly módon, hogy a beruházásokat az idei várható színvonal alá csökkentjük, mérsékeljük az életszínvonal- emelés céljait szolgáló erőforrásokat, és elfogadjuk, hogy a termelőkapacitások jelentős

tókörzete képviselőjének, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatójának: „Most aztán keletje lesz az üdítő italoknak!’’ Kovács Sándor nem haragszik a tréfás megjegyzésért, csak annyit mond csendesen: „vitték eddig is, bizonyság rá, hogy évente tizenötmillió palackkal gyártunk belőlük”. Aztán, komolyabbra fordítva a szót, ő kezdeményezi a beszélgetést — a zöldségtermelésről.

— A jövő évi terv a zöldségtermesztés huszonhárom százalékos növekedését irányozza elő. Hogy sikerül-e teljesíteni ezt a tervet, azt elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozók hivatottak eldönteni. Én csak annyit mondhatok, mint konzervgyári igazgató: nagyon nagy szükség lenne rá. Jelenleg évi hatezer vagon zöldséget dolgozunk fel. Még kétezer vagont feldolgozhatnánk — ha lenne. Az idén, sajnos, nem volt. Az ország valameny- nyi konzervgyárát alapul véve: jelenleg még évi húszezer vagon zöldségfeldolgozásra lenne kapacitás. A zöldségtermesztés növekedése tehát nem koz zavarba minket, sőt, segít rajtunk — a konzervgyárak- iak nagyobb jövedelmet, s etilek következtében dolgozónknak magasabb bért jelenéne. Az mindenesetre örven- letes bejelentése volt a pénz- igyminiszternek, hogy a jö- 7ő évben a könnyűipar sem narad ki a bérfejlesztési programból.

Hogy teljesíthető-e a zöldség- termesztés huszonhárom százalékos növelése, arról mond véleményt dr. Baskay Tóth Bertalan, a kettes választó- körzet képviselője, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára.

— A terv teljesíthető, de csak a műszaki ás közgazda- sági feltételek biztosításával. Gépesítés, kemizálás, az eddiginél nagyobb anyagi érdekeltség a gazdaságoknak. Mint hallottuk, rövidesen intézkedés történik a konzervipar munkájához szükséges zöldségfélék árának emeléséről. Ez igen biztató lépés ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak.

— És az is biztató — kapcsolódik a beszélgetésbe Győré Sándor, a megye kilences választókerületének képviselője, az abonyi Ságvári Termelőszövetkezet elnöke —, hogy jövőre tíz forinttal emelik a cukorrépa termelői órát. Háromszáz hold cukorrépánk van. Az idén mindössze öt százalék hasznot hozott. Ez a haszon a jövő esztendőre lényegesen nagyobb lesz.

A beszélgetés ismét visszakanyarodik a beruházásokra. A szó megint csak Győré Sándoré.

— Három abonyi termelő- szövetkezet közös vállalkozásában hétezer sertés hizlalására épül a sertéstelep. Az előzetes tervek szerint huszonnyolcmillióba került volna. Jelenleg már harminchatmiilió a költsége. Még szerencsi, hogy az építőanyag — tégla, cement — már együtt van, így az építőanyag árának emelése

minket nem érint jelentősebben. Most azt szorgalmazzuk, hogy jövőre befejezzük ezt a nagyszabású építkezést, és 1973-tól kezdve máris megkezdhesse a ráfordított összeg „visszafizetését”.

Hiába másfél óra az ebédszünet a tanácskozáson, minden véleményre így sem kerülhet sor. Ismét felberreg a csengő, hívja a képviselőket a tanácskozás folytatására.

Prukncr Pál

nagyságrendben kihasználatlanok maradjanak.

Megóvjuk életszínvonal-politikánkat, és a beruházási folyamatokat sem csökkentjük a már elért színvonal alá; a gar -ág kiegyensúlyozott fejlődi

__nek elérését, ötéves tervü

nk célkitűzéseinek megfelelően, néhány éves időszakra irányozzuk elő.

Az 1972. évi tervben a gazdasági fejlődés és az életszínvonal-politika folyamatosságának megőrzése érdekében az utóbbi megoldást választottuk. Ezért a terv a lakosság fogyasztásának növekedésében fenntartja az eredeti célokat,

életszínvonal-politikánk folyamatosságát és a nemzeti jövedelem növekedésével csaknem azonos ütemben, mintegy 5 százalékban irányozza elő a fogyasztási alap növekedését. Átgondol* megfelelően egybe- hangoU intézkedésekre van szükség a központi döntések tekintetében és a gazdasági szabályozás hatóerejének erősítése érdekében is.

— Az ipari termelés 5—6 százalékos növekedési ütemét és a mezőgazdasági termelés

2—3 százalékos fejlődését reális célnak tartjuk — folytatta felszólalását Párdi Imre. — Az ipari termelés népgazdasági szinten előirányzott növekedésének elérésében fontos feltétel a rendelkezésre álló kapacitásoknak fokozottabb mértékben exporttermelésre való felhasználása. Ennek elmaradása esetén kisebb, 3—4 százalékos a növekedés lehetősége. A cél azonban az ipari termelés legalább 5 százalékos növekedése!

A Tervhivatal elnöke felszó-: lalása végén megállapította:

— Az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés megvalósításával jelentős lépést teszünk IV. ötéves tervünk sir keres végrehajtása útján.

Nyers Rezső felszólalása

Az állami költségvetés a jövőnek a programja és a jelennek a tükre, felismerjük benne gazdasági, szociális, kulturális életünk jellemző tényeit és a közeli jövőnket. Bemutatja a kormányzati munkát, de annál sokkal többet is láttat; a tízmillió magyar helyzetét, az ötmilliónyi kereső dolgozó együttes munkájának végső eredményét. A nemzetgazdaságnak ebben a tükrében most is a dinamikus fejlődés képét láthatjuk, s ennek a ténynek a jelentősége minden mást felülmúl. S ha nehéz problémákkal is szembetalálkozunk, sőt gyengeségekkel, hibákkal, akkor azokért nem a tükör a felelős.

Mi kommunisták, a gazdasági elszámoláskor és a tervezéskor elsősorban azt kérjük számon önmagunktól, meg a kormányzattól, hogy haladunk-e a magyar és a nemzetközi munkásosztály fő célja, a szocializmus megvalósítása felé? Erre nyugodt lélekkel felelhetjük: a választott irány jó, az 1971. évi gazdasági munka összegezése mutatja, a fő cél felé haladunk. Népgazdaságunk szilárd alapokon és dinamikusan fejlődik. A IV. ötéves terv céljai — most már a gyakorlat tényei is igazolják — helyesen fejezik ki politikai és gazdasági érdekeinket. Gazdaságirányítási rendszerünk megfelel gazdaságpolitikánknak, a legfőbb célok szempontjából jól orientálja, a gazdasági terv fejlesztési céljainak nagy része teljesült. A fejlődés legátfogóbb mutatója, a nemzeti jövedelem az 1970. évi 5 százalékos emelkedés után 1971-ben a tervezettnél jobban, valószínűleg 8 százalékkal nő.

Számottevően gyarapodik az ország nemzeti vagyona, jelentősen fejlődnek a termelőerők, tovább szilárdulnak a szocialista termelési viszonyok.

A reáljövedelem és a fogyasztás 6 százalékos növekedési üteme azt mutatja, hogy a jövedelmek és a teljesítmények emelkedése között ma már szoros a kapcsolat. A fogyasztói piacot stabilitás, bővülő áruellátás, korszerűsödő áruválaszték és minőség jellemzi.

Ha tehát azt vizsgáljuk, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép ma jobban él-e, mint egy évvel előbb, nyugodtan mondhatjuk, hogy valamivel jobban, tehát a közvetlen érdekek is érvényre jutnak.

A többségében kedvező eredmény mellett a gazdasági élet részproblémáinak száma nagy és egyelőre nem csökken a kívánt mértékben. Joggal emlegették itt is, hogy lemaradás mutatkozik az építőanyag-termelésben, sok kifogásolnivaló akad az építkezések terén. Nem kielégítő a cukorrépa, a dohány, számos zöldségféle termelése és a szarvasmarha-tenyésztés helyzete. Nem csökken a fővárosi tömegközlekedés zsúfoltsága.

A problémákat elemezve Nyers Rezső így folytatta felszólalását.

Ha sommázva értékeljük mai gazdasági helyzetünket,

oz eredmények és a problémák mérlege kedvező, és további bizakodásra ad okot. Az, hogy sokat, beszélünk és írunk a problémákról, ez is azt mutatja, hogy a szocializmus építése nem konfliktusmentes folyamat, bizony nem sok hasonlóságot mutat sem Owen „harmóniá”-jához, sem Fourier „falanszter”-éhez. Azt is mutatja a problémák rendszeres vitatása, hogy a valóságot nem rózsaszín szemüveggel nézzük, pártunk 1957-ben mindörökre eldobta a valóság megszépítésének ezt az eszközét. De az is jó lenne, ha senki nem tenne fel fekete szemüveget a valóság megítéléséhez, jó valóságismeretre szeretnénk ezután is építeni társadalmi programjainkat.

A továbbiakban Nyers Rezső az életszínvonalat érintő intézkedésekről szólt.

A tervben azt látjuk, hogy a jövő évben minden ágazatban és szakmában a tavalyihoz hasonlóan emelkednek a bérek. A vállalati önerőn felül az állam bérpreferenciák útján további 500 millió forintot juttat, ebből az eddiginek megfelelő átlag bérkiegészítést kapnak az építőiparban, a közlekedésben, a lakossági szolgáltatásban dolgozók. Ezenkívül bérpreferenciát kapnak az öntők, a sütőipari dolgozók, a nyomdászok, a fo- nók-szövők. E területeken komoly munkaerőgondok vannak.

Hallottuk a pénzügyminiszter elvtárs expozéjából — folytatta a KB titkára —, hogy az építőanyagok termelői és fogyasztói árát emelni kell, mert már hosszabb ideje nem fedezik a ráfordítási és fejlesztési költségeket. Más okból szükséges hatósági áremelés a sörnél, árcsökkentés a szappan és a mosószerek esetében. Ezeket az intézkedéseket támogatjuk; nemcsak azokat, amelyek kedvezőek, azt is, amelyek a gazdálkodás érdekében elkerülhetetlenek, amelyek elnapolása a tömegek távlati jólétét sem szolgálná.

Az utóbbi hetekben egy-egy vidéken lábrakaptak bizonyos híresztelések. Egyesek például tudni vélik, hogy január 1-én széles körű áremelésekre kerül sor olyan tömegfogyasztási cikkekben is, mint a cukor, a

liszt, a hús és jó néhány más alapvető cikk. Vannak, akik felteszik a kérdést: ha ez nem igaz, miért nem cáfolja meg a kormány? Szerintünk nem helyes és nem szükséges az ilyen hírek cáfolatára berendezkedni. Hiszen köztudottak a párt elvei, és ismert a kormánynak az a gyakorlata, hogy hatósági árintézkedések esetében idejében tájékoztatja a közvéleményt, s meg is indokolja, mit miért tesz. Az is köztudott, hogy semmiféle hatósági ár- intézkedést nem teszünk bér- intézkedésektől függetlenül, az elért életszínvonal rovására.

Fontos intézkedésként kell értékelni azt, hogy 1972-ben sor kerülhet a sokgyermekes családok anyagi gondjainak csökkentésére, a családi pótlék bizonyos körben történő emelésére. Ez az első lépés az ötéves tervünkben foglalt cél eléréséhez; a második lépésre a későbbi években kerülhet sor.

Pártunk X. kongresszusa állásfoglalásának megfelelően tették és tesznek intézkedéseket a kormányzati szervek a? indokolatlan jövedelmek keletkezésének meggátlására, s ahol ez nem lehetséges, ott adóval való elvonására. Ezek a lépések több szempontból szükségesek és helyesek. Fokozzák a rendet a gazdálkodásban, jobban érvényre juttatják a szocialista elosztás elvét, s a tömegek erkölcsi normáit és. igazságérzetét. Arra persze nem számíthatunk, hogy az indokolatlanul nagy jövedelmek elvonásából komoly társadalmi pénzalap gyűljön össze. A kifogásolható jövedelmek társadalmi végösszege a mi viszonyaink között kisebb annál, semhogy széles rétegek életszínvonalának akár csak kis mértékű emelésére is fedezetet nyújtson. A dolognak inszemt erkölcsi fontossága van, ezért üdvözöljük.

Egyetértéssel fogadhatjuk azt, hogy a nyugdíjasok óhajának megfelelően a jövő év elejétől életbe lépő nyugdíj- rendszer kedvezménnyel honorálja a munka folytatását nyugdíjkorhatáron túl, emellett nagyobb lehetőséget biztosít a nyugdíjasok részfoglalkoztatására, arra, hogy nyugdíjának korlátozása nélkül mindenki évente négy hónapot dolgozhasson.

Ezután Nyers Rezső a beruházásokkal foglalkozva hangsúlyozta: a hatóságoknak, a vállalatoknak nem kell örökre eltemetniök egyetlen jó, valóban szükséges beruházási tervet sem, legfeljebb a. megvalósítást kell későbbre tenni. Majd arról beszélt, hogy a beruházások helyett a termelőberendezések jobb kihasználásával, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével teremtsük meg, ahol csak lehet, a termelés növelésének feltételeit.

Az állami költségvetés jövő évi előirányzatát a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadásra ajánlom — fejezte be nagy taps közben felszólalását Nyers Rezső.

i

i