Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

1971 DECEMBER 19., VASÁRNAP rtíf ütőre i s^Cirlap 25 éves a Pajtás Negyedszázaddal «Belőtt: 1946. december 20-án új la­pot árultak a rikkancsok — ekkor jelent meg a Pajtás­nak, a magyar úttörők lap­jának első száma. A háború okozta pusztu­lásból, nyomorúságból az ország még csak akkor kez­dett kilábalni, de voltak messzire tekintő emberek, akik tudták, hogy a jövő ge­nerációja, a jövő építői: a gyermekek, s az ő felkészí­tésüket a jövőre minden eszközzel támogatni kell. A kommunisták irányításával létrejött úttörőmozgalom és lapja ebben a helyzetben egy fontos változás kezdete volt — olyan mag, amely­ből mára hatalmas, virágzó, sőt már termést hozó fa nőtt. A szerény kiállítású lap eleinte kéthetenként, 12 ol­dalon jelent meg. Néhány év múlva már hetilap lett belőle, később — a növekvő igények kielégítésére — a szebb kiállítást biztosító mélynyomásra tértek át, 1968 óta pedig 32 oldalon jelenik meg a gyermekek népszerű hetilapja. A ne­gyedszázados Pajtás heten­kénti példányszáma megkö­zelíti a háromszázezret. Kertészcsemeték között Halásztelek új iskolája Talán itt kezdi ei most, vagy a következő években a jövendő nagy szőlésze, a zöld­ségnövények egyik leendő hí­res nemesítője, a gyümölcsbe­tegségek valamelyikének gyó­gyítója az életpályáját? Ki tudja. Egyelőre szerény, kissé megszeppent tekintetekkel ta­lálkozunk, járván az osztályo­kat, s a kollégiumi termeket. Két gyorsfénykép, két har­madéves, vagyis most végző fiatalról. Óráner Ági Tápió- bicskéről való, s már megvan a helye: a tápiószentmártoni Rákóczi Tsz-ben lát munká­hoz, miként a solymári Ber­talan Ferenc is tudja már, hogy Szigetcsépen, az egyete­mi tangazdaság szőlejében fog dolgozni. Utóbbi azt is el­mondja, bár az általános is­kolában csak 2,8 volt az átla­ga, itt már négyesre küzdötte föl magát, s a szülők örül­tek, hogy bentlakásos iskolá­ba kerül, jó szakmához jut. „A szőlészetet kedvelem, a bo­rászatot már nem annyira” — lám, ebből a 16 éves. fiúból már a szakember beszél, hi­szen mi tagadás, magam alig­ha tudnám megkülönböztetni e két, olyannyira egybefolyó részterepet Megyei vendégeit „Pest megyei Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet” — Egy svéd asszony szemével... — Egy hete vagyunk Ma­gyarországon. Rövid idő ez ahhoz, hogy megállapít­hassuk, hogyan is élnek-----önök. Mikor) megérkeztünk, ak kor láttuk, milyen keve­set tudunk hazájukról. Ezentúl minden alkalmat ■megragadunk, hogy isme­reteinket elmélyítsük... A SZÖVOSZ VII. kongresz-, szusán Svédország Fogyasz­tási Szövetkezeteinek Szövet­ségét ketten képviselték: Olof Moback és Lennart Pet- terson, akit elkísért ifjú fele­sége is. Jómaga is dolgozó nő, gimnáziumban tanít, egy ötéves kislány anyja. Nagyon szívesen beszéltek magyarországi benyomásaik­ról. Pettersonné sokat kér­dezett a magyar nők élet- és munkakörülményeiről. Isme­rősei, kollégái otthon él­ménybeszámolót várnak tőle, szeretné megbízhatóan tájé­koztatni őket. Budapesttől Ceglédig — aho­vá ellátogattak —i hosszú az út. Nem érezték idegenben magukat — nemcsak a na­gyon szívből jövő vendéglá­tás miatt — hanem azért sem, mert Malmö és környé­ke, ahol élnek, hasonlít az ut két oldalán elterülő tájra. Náluk is sok a tanyabokor, csak azok teljesen villamosí­tottak. Szóvá tették, milyen sok kis üzletet látnak min­denfele. Tíz-tizenöt évvel ez­előtt * Svédországban is sokat vitáztak, melyik forma a jobb, de aztán az élet a teljesen ön- kiszolgáló rendszerű szuper­marketek mellett döntött. A nagyvárosok közvetlen kör­nyékén áruházak épültek, óriási parkolókkal. Oda jár­nak ki vásárolni, mert .min­den jelentősen olcsóbb, ’ mint a belvárosi hasonló üzletek­ben. Nagyon sokan élnek ez­zel a lehetőséggel. Amikor megtudták, hogy mások a telepü- ési viszonyok — főleg az al- öldön, ahol az emberek szét- ■ban élnek —*• megér­tók a kis boltok jelentő­ségét. A naponta szükséges cikkeket mindenkinek a la­kóhelyéhez közel kell megvá­sárolnia, míg a tartósabb, na­gyobb fogyasztási cikkeket egy-egy központi helyen, az keresik. Tapasztalataik/ szerint Ma­gyarországon jóval olcsóbb az élet, mint náluk — állapította meg Pettersonné, aki a svéd háziasszony szemével is néz- tó az országot. Elmondta, hogy mi lényegesen kevesebb lak­bért fizetünk, szolgáltatásért és — ennivalóra szintén. Egy reggelt a Lehel téri piacon töltöttek, gyönyörködtek a változatos élelmiszerhegyek­ben. Látogatást tetteik egy óvodában is, ahol a beren­dezés és a gyerekekkel való foglalkozás messze felülmúlta várakozásukat. — őszintén kijelenthetem — mondta Pettersonné: minden tekintetben gaz­dag, színes, eleven életet találtunk hazájukban. Az emberek kiegyensúlyozot­tak, jól és szépen öltözöt­tek, az iizlepek valósággal ingerlik az embert a vá­sárlásra. Nagyon örülünk, hogy átértékelhetjük ön­magunkban, amit eddig Magyarországról hallot­tunk. EKÖZBEN Ceglédre érke­zünk. A Kossuth téren óriási pulykát cipelt egy asszony. Mindennapi látvány, tudni­való, hogy ennél a családnál pulykasült lesz az ünnepi menü. Pettersonné kíván­csian nézte. Náluk az ün­nep előtt pontosan tizennégy nappal kell a szárított halat fűszeres lébe pácolni. Eköz­ben legalább négyszeresére dagad, amit aztán karácsony estéjén főznek meg. Ebből a halból minden családtagnak és látogatónak illik enni legalább egy falatkát. A karácsony náluk is a sze­retet, a családi összetartozás nagy ünnepe, amit sok ötlet­tel tarkítanak. Különösen fa­lun és az idősek körében él­nek még a népszokások, amik­ről a városiak lassan megfe­ledkeznek. — Mit is mondhatnék be­fejezésül — sóhajtott az asszony. — A megszokott formulát, amit viszont tel­jesen átérzünk: nagyon-na- gyon jól éreztük magunkat, hasznos és tanulságos na­pokat töltöttünk hazájuk­ban. Valószínű, hogy tu­ristaként hosszabb időre visszajövünk. Komáromi Magda íme, a Halásztelken frissen fölépült, valójában szigorúan kertészeti utánpótlásra szánt szakmunkásiskola főfalának fölirata. E falak között vagy másfél hónapja oktatnak mindössze; a tantestület ve­zetője, Petik István fogadta a minap a megyei vendégeket, akiknek társaságában ott volt dr. Gergely István mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes is, a tárca mű­szaki fejlesztési feladatainak irányítója. Dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, dr. Pénzes János, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese, valamint a ráckevei já­rás két vezetője, Dobrai La­jos, a pártbizottság első titká­ra és Szabó József, a járási hi­vatal elnöke üli körül az asz­talt, de itt van Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, s a tantestület több tagja is. ' „Szakmunkások nélkül kevésre jutnánk” Gergely István az őt kö­szöntő kislányoknak: — Ha befejeződik az építkezés, a magyar . mezőgazdasághoz méltó lesz ez az intézet, ame­lyet a főváros és Pest megye kertészeti ellátásának egyik feltételeként hoztak létre. Azt kívánjuk, hogy a kertészcse­meték gazdagítsák majd a nagyüzemeket, sok szőlőt és gyümölcsöt termesszenek, s kerüljön tőlük elegendő zöld­ség a fogyasztók asztalára. Pénzes János: — Ha a zöld­ségtermesztés műszaki fejlesz­tése megkezdődik, szakmun­kások nélkül vajmi kevésre jutnánk. Amikor Halásztelket az iskola helyéül kiszemeltük, a kedvező hátországot láttuk: a Kertészeti Egyetem tangaz­daságát, a csepeli Duna Ter­melőszövetkezetet ; ezek a gaz­daságok, társaikkal egyetem­iben, szívesen látják a tanuló- kaF gyakorlása. Gergely István: — A gya­korlati oktatásra szerintem egy ilyen, iskolának nagyobb súlyt kell helyeznie, mint az elméletire. Sajnos, nálunk ed­dig a fordítottja történt. El­mondok egy esetet: a közel­múltban erdészeti rakodók versengésére került sor Ge- raencen; nos, a svéd meghí­vottak tizenhétszer annyit tel­jesítettek, ám elméleti terén a magyarok voltak fölény­ben. Az a meggyőződésem, hogy a gyakorlat javára vala­mit engednünk kell az elmé­leti színvonalból... Petik István: — Az óra­szám kétharmada a gyakorla­ti, s csak a többi elméleti... Gergely István: — Elég is az... Szép ez az épület, most már az a fontos, hogy a gyere­kek érezzék otthon magukat benne. Ezen a tájon az ország legintenzívebb, legkorsze­rűbb kertgazdaságai találha­tók, egyszóval olyan környe­zetben tanulhatnak a fiata­lok, ahol úgyszólván a kertész­kedéssel ébrednek az embe­rek !... Tizenhétmilliós beruházás Mindent összevéve, 17 mil­lió forintos beruházás ez itt a főváros határában; a diák­szálló igaz, még csak jövőre nyújt otthont, addig a tangaz­daság KISZ-táborában lak­nak a tanulók. Maga az iskola azonban már lényegében be­rendezett, jóllehet, még sok mindent meg kell teremteni, így a „Bormúzeum” föliratú ajtó mögé még palackok er­deje kívánkozik... (A mi­niszterhelyettes mindjárt kilá­tásba helyezi, hogy a jövő évi borvilágversenyről küldet ide majd „pályázati példányo­kat”.) S kiket dicsér a kivitelezés? Tököli építőket; miként az igazgató leszögezi; „alapvető hiba nincs”, ami, gondolom, már nagy szó. Ugyancsak . ő tájékoztatja a vendégeket ar­ról is, hogy az első szülői ér­tekezleten a 114 gyerekre vagy 120 szülő jutott, ennyi jött el, ami komoly eredmény, nagy fokú érdeklődés jele. A maiak pótlása, helyeseb­ben a jövő évi első osztály be­népesítése is napirendre ke­rült: a tanárok fölkeresik az általános iskolákat ahol kü­lönben — így tapasztalják — máris megkezdődött' bizonyos fajta korteskedés a leendő munkaerőért. A gyárak egy­némely képviselője valóságos buzdító beszédekkel igyek­szik rábírni az ifjakat arra, hogy náluk tanuljanak szak­mát. Elég nagy gond mező- gazdasági pályára hívni, a mai gyerekeket, ám, ha ide, a -pompás épületbe, szőlőtőkék finom művű rajzai, s más szemléltető eszközök birodal­mába eljönnek, csak-csak tá­mad kedvük az itt tanulásra? A kertészkedés vára Az igazgató mindenesetre vallja, hogy nem lesz egyet­len hely sem üres. Persze, nem kizárólag Pest megye fiatal­jait várják az új tanodába, de azért nem titok, hogy lehető­leg ők legyenek a legtöb&en. Kicsiny vára alakul hát Ha­lásztelken a kertészetnek; s nem pusztán az új generációt nevelik, de azt is tervezik, hogy megszervezik a felnőttek tanfolyamait. Bízvást mond­hatni tehát, hogy — némi elő­legezett jóindulattal — esz­tendők múltán a falu neve messzire ható lesz a szakber­kekben. Mintha máris halla­nám az elismerő véleményt: „Ja, kérem,, Halásztelken vég­zett ...” Keresztényi Nándor Pincelabirintus Eger sok-sok pincéjében a jára­tok gyakran egymásba kapcsolód­tak; a török idők alatt pedig ha­dászati céllal épült alagutak csatlakoztak hozzájuk. Veszedel­met jelent a városra a pincék ismeretlen sokasága. A városi tanács építési osztálya nagy vállalkozásba fogott. A Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékét megbízta ai üregek felmérésével és térképek készítésével. Eddig 80 km-nyi járat felmérésével végeztek. . Múzeum a Serházban Serház néven emlegetik Debrecenben a Bem tér 3. szám alatti épületet. Az 1820- ban készült házban annak idején a Tiszántúlon először gyártottak sört. A városi műemlékvédelmi bizottság és a Debreceni In­gatlankezelő Vállalat elhatá­rozta, hogy megmenti és hely­reállítja e nagy értékű ipari emléket. A teljes felújítás után a Déry Múzeum anyagá­ból múzeumot rendednek be az egykori debreceni Serház­ban. Közvetve a Zsiguli-programba Porkohászati technológia? Mi az tulajdonképpen, és miért jó? A Pest megyei Idézet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ta­nulmányából: „A kemény fémek jelentik a porkohászat legjelentősebb hozzájárulását az utolsó ötven év roha­mos ipari fejlődéséhez. Alkalmazásukkal a forgácsolás sebessége ugrásszerűen megnőtt, a szerszámok élettar­tama fokozódott. Mindezek ellenére még ma sem tar­tunk ott, hogy a keményfémekben rejlő lehetőségeket maradéktalanul kihasználjuk.” Fóti Péter Kezdjük beszámolónkat az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság 1969-ban készült „A porkohászat fej­lesztése” című ismertető tanulmányából vett idézettel: „Porkohásza ti úton olyan kiváló mechanikai, fizikai vagy kémiai tulajdonságú szerkezeti anyagokat lehet előállítani, amelyeket a klasszikus olvasztásos mód­szerrel gyakran ^íem lehet elérni... Ez a gyártási ága­zat hazai adottságainknak különösen megfelel, mert kevés anyagból sok munkával, nagy fajlagos értékű és világszerte keresett árukat termel.” Egy elhanyagolt vállalat A porkohászat több támogatást érdemel Ismét önállóan A hazad vasporkohászat eí- avult és stagnál, a kemény- fémgyáirtás pedig annyira visszafejlődött, hogy míg évek­kel ezelőtt keményfémlapká- kat exportáltunk, ma már im­portra szorulunk. Magyarországon 1938 óta hasznosítják a parkohászati technológiát, fellendülése 1952- ben kezdődött, amikor a Pest megyei Porkohászati Vállala­tot alapították. De ez a cég va­lahogy mindig hátul állt a „szerencsére” várók sorában. Nevezték Kemény fémipari Vállalatnak, tartoztak a KGM felügyelete alá, 1963-ig az ál­talános gépiparhoz. Ez idő táj­ban született egy nyilatkozat: ebben a technológiában van fantázia! A nyilatkozatot 60 millió forintos beruházás elha­tározása követte. Aztán hoppá: átszervezés, a gyárkapura új tábla került: „Szerszám- és Gépelem Gyárak Porkohászati Gyára”. Az összevonással el is úszott a 60 millió. Évek leitek el, s 1969-ben a Szerszám- és Gépelem Gyárak központjá­ban is úgy látták, hogy van fantázia ebben a technológiá­ban, s 50 millió forintos beru­házást határoztak él. De nem sokkal később már a levegő­ben volt a decentralizáció, s nem nagyon igyekeztek a mil­liók kiutalásával. 1971 júniu­sáig vártak, s ékkor a gyár­egység önállóvá vált, a kapura új tábla került: Porkohászati Vállalat. Az átszervezéssel él is úszott az 50 millió! A cég­nek feladták a leckét: a csak­nem húsz év mellőzöttségét pótolják önerőből, teremtsék meg a gazdaságos munka fél­gyárban Vasporkohászattal s keményfémgyártással foglal­koznak. Vagyis a két feladat­nak megfelelően a vasat, acélt, színesfémet — wolframot, tan- tált stb. — porrá őrölnek, a port kevert állapotban, sajtol­ják, olvadáspont alá hevítik, előzsugorítják, kalibrálják, a porból lett képlékeny elegy kitölti a mintát, zsugorítják, s míg a kohászat félkész termé­két ad ki, a porkohászati tech­nológiával olyan pontos mére­teket lehet elérni, hogy a to­vábbi megmunkálás, forgácso­lás stb. fölöslegessé válik. Te­hát gyorsabb, hatékonyabb a termelés, s az így készült szerszám, alkatrész jó minősé­ge a felhasználónál tovább ka­matozik. Pálfi Kálmán igazga­tó elmondotta például, hogy a Mátravidéki Fémművekben korábban egy keményfém szerszámmal 1,6 millió tubust tudtak elkészíteni, aztán az alkatrészt vagy újra kalibrál­ták, vagy eldobták. A parko­hászati technológiával készült szerszám alól hatmillió tubus futhat ki minőségi romlás nél­kül! A Porkohászati Vállalatnak önerőből kell tehát pótolnia az évtizedes elmaradást. Nézzünk csak körül az üzemekben: a gépek átlagban 19 évesek, 22 évesnél öregebb kemencét használnak, de van ötvenéves présgépük is. Dolgozni lehet rajtuk, de műszakilag teljesen elavultak, a tizedes pontossá­got még tartani tudják, de a mikront már nem, s ezt a vi­lágszínvonal megköveteli. Hát igen, még a nyereségnek meg­felelő arányú fejlesztés sem következett he a Porkohászati Vállalatnál, például három év alatt százmillió forintot tettek a „közös kalapba”, s kilencmil­liót kaptak vissza ... Pedig feladat van bőven: közvetetten bekapcsolódnak a Zsiguli- programba, hiszen szerszámo­kat szállítanak például az Ed­zettnek, a Bakony Műveknek. A tőkésexportot is fokozni tud­nák, az angol Gönlimg cég a mai 700—800 ezer forintos megrendelését húszmillióra is szívesen növelné. És a bel­földi igények! A mai, évi 250 millió forintos termelési érték csak azok egy részét fedezi... é • Visszatérő görbe Szász tonna nyersvas terme­lésére az USA-ban 41 kilo-, gramm, AngLiában 24, Ma­gyarországon 8 kiló vasporko­hászati termék jut Az egész világon nagy az érdeklődés e technológia iránt. Hazánkban parkohászati szakképzés nincs, egy szakem­ber a Szovjetunióban tanul, az aspirantúra után szívesen fo­gadnák a Porkohászaitá Válla­latnál, de már úgy látszik, hogy inkább a kutatást vá­lasztja. És az egyik legjelentősebb cégünk, a Porkohászati Válla­lat, nem tartott lépést a fej­lődéssel! Az önállóvá vált Porkohá- szati Vállalat évi fejlesztési alapja 15 millió forint. Ebből a Pest megyei vállalatinál el­határozták, hogy idén két présgépet vásárolnak. De a be­hozatali engedélyt nem kapják meg. (Ismert, hogy devizagaz­dálkodási meggondolásokból a behozatal ellenőrzött és korlá­tozott.) Csakhogy Bene László- né főkönyvelőtől megtudtuk, a várható behozatali letét miatt jövőre a vállalat már képtelen lesz a két fontos gé­pet megvásárolni. Az idei vá­sárlást kérik! Ha ez nem kö­vetkezik be, akkor a porkohá­szatról eddig leírtak önma­gukba visszatérő körré váltak: a nagy igényt, a nagy lehető­séget nem követi még a Vi­szonylagos fejlődés sem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom