Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
I 1971 DECEMBER 19., VASÁRNAP PEST ft terei Z/Círtap Véglegesen elnyerték Kiemelkedő munkája eredményeként harmadszor és ezzel véglegesen elnyerte a KISZ Központi Bizottságának vándorzászlaját a debreceni Bocskai laktanya KISZ-bizottsága. Rartha István a KISZ Hajdú- Bihar megyei bizottságának első titkára adta át a vándorzászlót Rácz Bélának, a laktanya KISZ-titkárának. A legjobban dolgozó KlSZ-alapszer- vezetek tagjai jutalmat kaptak. Nagykátai szülésznő "« kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki nyugdíjba vonulása alkalmából Paulin Pálné nagykátai szülésznőt. Paulin Pálné 70 éves. negyven éve dolgozik a nagykátai járásban. Hosszú éveken át tanyai, majd községi szülésznő volt. Édesanyák és gyermekek szeretettel övezett, áldozatvállaló gondozója. A nagykátai járási szülőotthon 1935 óta a munkahelye. December 31-től vesz búcsút hivatásától. Nagy hozzáértéssel végzett munkájáért kapta az Elnöki Tanács magas kitüntetését, amelyet tegnap dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke nyújtott át A ráckevei példa Emelik a munkaigényes növények I termelői árát Dr. Dimény Imre Pest megyei agrárszakemberek között /T Üdülni megy 1100 kisdiák Ezeregyszáz kisdiák indul a jövő héten kéthetes pihenésre az ország különböző részein fekvő nyolc SZOT-üdü- lőbe: Parádfürdőre, Parádsas- várra, Tóalmásra, Vajtára, Or- mándpusztára, Kőszegre, Mi- kosdpusztára és Röjtökmu- zsajba. A beutalók szétosztásakor a száksíérVé#étí üf'T bizottságok előnyben részesítették azokat a gyerekeket, akiknek sok. a testvérük, vagy akiknek szülei az ünnepek alatt is dolgoznak, s ezért nem lehetnek családjuk körében. Szombaton délelőtt, a járási hivatal tanácstermiében tartotta 58. foglalkozását az agrárszakemberek ráckevei járási Erdei Ferenc Klubja. Az ülésen megjelent (dr. Bíró Ferenc, a Pest megyei pártbizottság titkára, valamint dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese is. A klub tagjai a nagytermet zsúfolásig megtöltötték. Az 58. foglalkozás felkért előadója dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volV Előadásának tárgya: élelmiszer- gazdaságunk helye és szerepe népgazdaságunkban. \ gosan 3100 kalóriát fogyaszt naponta. Ennek növekedésével nem kell számolnunk, viszont az az öt-tíz kilogramm súly- felesleg, ami különösen a férfiakon található, mutatja, hogy a fogyasztás szerkezetében változtatások , szükségesek. Lisztből elég lenne kevesebb is. A naponként és -fejenként fogyasztott 98 gramm fehérje mfg a világszínvonal közelében lenne, de a napi 40—45 gramm állati eredetű fehérje kevés, a fogyasztásnál ez a színvonal kimondottan alacsony. Az élelmiszer-gazdaságinak tehát alkalmazkodnia kell a várhatóan változó igényekhez. A másik várható változás, hogy az emberek úgynevezett saját termelésű fogyasztása csökken, miközben egyre növekszik a boltok forgalma. Nem odahaza áÍLítják már elő az élelmiszereket, hanem készen akarják megvásárolni, mégpedig mind kulturáltabb csomagolásban, és bővebb választékban. . Változások a fogyasztásban Dr. Dimény Imre bevezetőben elismerő szavakkal szólt a klub működéséről. Hangoztatta, hogy az ilyen összejöveteleknek a minisztérium nagy jelentőséget tulaj donit; örülne, ha fehetőieg mindenütt alakulnának olyan szervezetek, ahol a táj szakemberei megbeszélhetnék közös dolgaikat. Néhány ilyen klub működik is .már az országban, de a módszerek még nem kristályosodtak ki. A ráckevei példa iránymutató lehet az országos fejlesztéshez. Előadásának témájára térve elmondta, hogy az élelmi szer- gazdaság részesedése a nemzeti jövedelemből fokozatosan csökken, valamint kisebbedik jelentősége a népesség foglalkoztatásában is. Szerepét azonban súlyos hiba lenne erről az oldalról megítélni. Az élelmiszer-gazdaság szerepe ugyanis a népgazdaságban nem csökken, hanem növekszik. Erre elég bizonyságul két példát említeni. A lakosság élelmiszerekre és úgynevezett élvezeti cikkekre — italra, dohányra — köliti jövedelmének kereken a felét. Leszámítva a • kávét, a déligyümölcsöket és néhány, a választék bővítése kedvéért behozott cikket, az élelmiszereket és élvezeti cikkeket csaknem teljes egészében itthon állítjuk elő. Az életszínvonal alakulásában tehát az élelmiszer-gazdaságnak meghatározó szerepe van. Hazánkban a lakosság átlaHázak a faluszélen Gödön a termelőszövetkezet fiataljai közül tizennyolcán költöztek néhány napja új lakásba. Két hónapja épült fel a három, egyenként 6, kétszintes, négyszobás lakásból álló ház, melyhez a telket a ter- meüősEövetkezet névleges áron biztosította. Segített a közös gazdaság a fiataloknak az építkezésben is. 50 százalékért szállították az anyagot, díjmentesen adták az építőgépeket. A fiatalok is sokat segítettek, ezért egy négyszobás lakás 170 ezer forintba került. A belső szerelési munkákra még 30 ezer forintot költenek lakásonként, s akkor 200 ezer forintért valódi otthonra talál a tizennyolc család. Minden lakásban légfűtés van, amelyet ki-ki tetszése szerinti hőmérsékletre állít be. A termelőszövetkezet vezeti» még öt parcellát adnak a fiatal családoknak, hogy megteremthessék otthonukat. Egyetlen feltétel, amit szívesen vállalnak, hogy öt évig a termelőszövetkezet hasznára dolgoznak. Bezárt a téli egyetem Híres fürdőhelyünkön, Harkányban, szombaton bezárta kapuit a Népek barátsága elnevezésű téli egyetem. Európában ez az egyetlen nemzetközi jellegű téli egyetem, amelyet immár harmadízben rendezett meg a TIT Baranya megyei szervezete. Az ismeretgyarapítást és kellemes pihenést nyújtó találkozón hét országból mintegy másfélszáz, vendég vesz részt Negyedrészben külföldre Az élelmiszer-gazdaságnak kiemelkedő szerepet biztosít a népgazdaságban az a tény is, hogy a mezőgazdasági termelés egynegyedét évről évre külföldön adjuk el. A mező- gazdaság az egyetlen termelő- ágazat az országban, amely többet exportál, mint ameny- nyit importál. Az idén is az1 élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi mérlege mintegy 3200 —3300 millió forinttal aktív lesz? Jövőre azzal számolunk, hogy az élelmiszer-gazdaság 260 millió dollár és 320 millió rubel értékben fog termékeket külföldre szállítani. A szocialista országokba elsősorban gyümölcsöt, zöldséget és baromfit exportálunk. Ez a forgalmunk az élmúlt évtizedben két-háromszorosára fejlődött.' A nyugati piacokra főleg állatokat és állati termékeket exportálunk. Legfontosabb cikkünk a szarvasmarha. A Közös Piac országaiba például a magyar népgazdaság egész exportjának 75 százalékát a mezőgazdaság szállítja. Látható tehát, hogy az ágazat szerepe túlnő a mezőgazdaság területén. Exportjával az egész ország fizetési mérlegére gyakorol hatást, előteremti például az ipar korszerűsítéséhez szükséges devizát. Ha viszont a belső ellátásban mutatkoznak problémák, akkor az a lakosság közérdekét zavaria. tehát pólitikai problémát okoz. Kilencszázalékos emelkedés Áttérve a most záruló esztendő értékelésére, a miniszter megállapította, hogy összességében elérjük legfőbb céljainkat. Külön hangsúlyozni kell, hogy a korábbinál nagyobb tervszerűséggel. Az élelmiszergazdasági termelés a tavalyi rossz1' esztendőhöz képest ' kilenc százalékkal emelkedik az idén. Ez egyben' történelmi rekord is. mert három százalékkal meghaladja a korábbi csúcsot, az 1969-es esztendő eredményét. Búzatermésünk hektáronként átlagosan 30,7 mázsa lett, ami helyet biztosít számunkra a világ legíeljet- tebb országainak sorában, ugyanis körülbelül a 4—5. helyen adunk. Az aszályhoz képest igen szép a 36 mázsás hektáronkénti átlagos kukoricatermés is. Mostanában sok sző esik az 1972-es esztendő terveiről és ezzel kapcsolatban lábrakap- tak téves nézetek is. Ezek megcáfolására hangsúlyozni kell, hogy az 1972-es nem restrikciós (visszafogott) terv. j Erről szó sinps. Igaz, hogy nem I folytatódik a 69—71-es évek luinajtott berunázási üteme, de a jövő évi terv még min- uig magasabb lesz, mint azt a negyeuik ötéves tervben eredetileg előirányoztuk. A megkezdett beruházások miatt az elmúlt évi tervek eleve meghatározottak voltak. Ez a tendencia a lényeget tekintve még jövőre is folytatódik, jelentős mértékű új beruházásokba inkább 1973- tól fogva kezdhetünk. Jövőre igen fontos lesz, hogy az összes fejlesztésen belül kiemelt figyelemmel kezeljük a gépesítés gyorsítását. A dinamikus fejlődés közelmúlt esztendőiből levonha- tunK néhány általános tanulságot. Ha egy tevékenységet fejleszteni akarunk, akkor azt komplexen — minden részletre kiterjedő gondossággal — kell tennünk. Kombájnjaink például voltak már az ötvenes években is, mégse hoztak általános fellendülést, a magot kicsépelték, de a szem kezelése, a szalma betakarítása újabb munkacsúcsot idézett elő. A gabonaproblémát akkor oldottuk meg, amikor biztosítottuk a fajtát, a vegyszert, a nagy adágú műtrágyát, az aratást, a szalmabálázást, egyszóval a munka minden lépcsőfokát korszerűsítettük. Megtanultuk azt is, hogy a műszaki fejlesztés nem csupán a technika fejlesztését követeli meg, hanem hozzátartoznak biológiai és humán teendők is. Számos szakosított . , sertéstelep .példáid, azért nem képes' ’a ttUS'Väh! eredményeket produkálni, mert műszaki megoldása kielégítő ugyan, de nincs olyan sertésfajta, amely erre a célra alkalmas volna — biológiai probléma — és nincsenek emberek, akik a szerkezetet működtetni tudnák. Ez a kérdés humán oldala. Meg kell tanulnunk azt is, hogy a korszerű technológia nem zárja ki a hagyományos termesztési eljárások, módszerek alkalmazását A zöldségtermesztésben például törekednünk kell arra, hogy legyenek korszerűen gépesített nagyüzemi kertészeteink, de közben nem nélkülözhetjük a családi művelést, vagy a házkörüli kiskertekben végzett munkát sem. Új átvételi árak Az idei sikeres esztendő után is vannak problémák, amelyeket az élelmiszergazdaság mint a népgazdasággal szemben fennálló adósságokat tart számon. Gondjaink a munkaigényes növények területén és a szarvasmarhatenyésztésben mutatkoznak. Jövőre a cukorrépa árát mázsánként 10 forinttal mindenütt felemelik. Még öt forintot adunk ott, ahol 1969- hez képest növelik a vetés- területet. A dohány átvételi árát 25 százalékkal emelik meg. Intézkednek a konzervipar munkájához szükséges zöldségfélék árának emeléséről is. A szarvasmarha-problémát 1972-ben még nem tudjuk megoldani. A későbbi években azonban 15, százalékkal javítják az árakat. A cél az, hogy a szarvasmarha-ágazat jövedelmezősége elérje a nyolc százalékot, mégpedig úgy, hogy a tej- és a hústermelés külön-külön is kifizetődő legyen. Az előadás után Dimény Imre kérdésekre válaszolt, majd részt vett azon az ebéden, amelyre a „soros házigazda”, dr. Sándorfi László, a Pest megyei Építőipari és Gépjavító Szövetkezet Közös Vállalat igazgatója hívta meg az 58. foglalkozás valamennyi résztvevőjét. Földeák] Béla Tegnaptól holnapig V állalatok vezető munkatársaival beszélgetve, egyre sűrűbben' szóba kerül, hogy mit hoz a holnap. Nem a következő hetek, vagy hónapok, hanem a távolabbi esztendők. A holnappal való törődés kényszerítő ereje — ami egyenes következménye a vállalati önállóság növekedésének — napjainkban átváltozik, terhes kötelességből érdekké lesz. Nem is olyan régen a vállalati' magatartást leginkább az jellemezte, hogy stratégia híján taktika sem volt; az; események, a teendők sodorták a vezetést, az intézkedések legtöbbször átmenetieknek bizonyultak, a megoldott gondok helyett újak teremtődtek. Ilyen körülmények között merész vállalkozásnak tűnt, hogy minden vállalatnak ki kellett dolgoznia középtávú — ötéves — tervét. A tapasztalatok szerint — legalábbis ezt bizonyították az iparáganként megrendezett aktívák —, ha nem is hibátlanul, de a vállalatok túlnyomó része megoldotta a feladatot, a tervekben megfelelően ötvöződött a tegnap és a holnap, a mai helyzet nézőpontjából megítélve. A népgazdaság egészére vonatkozó tapasztalatokat e területen a párt Központi Bizottsága legutóbbi, der cember 1-én tartott ülésén így összegezte: „A vállalatok és szövetkezetek nagyobb figyelmet fordítanak a gazdálkodás főbb kérdéseire. Munkájukban jobban szem előtt tartják a távlati célokat’’. Ez pedig — a vállalati önálló' tervezés kezdeti eredményeként — nem kevés. Nem volt s ma sincs semmiféle hagyománya a vállalatoknál a hosszabb távú tervezésnek. Igaz, a gazdasági- reform kezdete óta,' éves tervüket önállóan készítették el a termelő egységek, de ez inkább a taktikai jellegű feladatok ösz- szegezése volt, s nem a stratégiai teendőké. Napjainkban azonban már több olyan vállalati tervről tudunk, amely jelzi: az új feladattal is megbirkóztak. Stratégiai jellegű döntésnek foghatjuk fel például azt, hogy a Nagykőrösi Konzervgyárban megteremtették a húskonzervek előállításának feltételeit, s ezeket, valamint az ételkon- zerveket fokozódó mennyiségben készítik. Ugyancsak ilyen döntés, hogy a Váci Kötöttárugyár az eddigieknél jóval több korszerű kötöttárut kíván termelni, s ehhez nagyösszegű hitel segítségével végrehajtott rekonstrukcióval teremti meg a feltételeket. Hasonlóan a vállalat egész jövendőjére kiható döntést hoztak a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői, amikor elhatározták az alagútzsalus rendszerek megvásárlását. Ez természetesen csak a stratégia egy része, fogalmazhatunk úgy is, hogy a kezdőpontja. A cél, azaz ahová a vállalat igyekszik, legalább ilyen fontos. Ez pedig — a fölsorolt példák érzékeltetik — nem más, mimt a korszerűbb technológiák alkalmazása, a gyártmányfejlesztés erőteljesebbé tétele, azaz a hatékonyság javítása. Még egyszerűbben: a kétes eredményű óvatoskodás helyett a kezdeményezés. I tt rejlik a távlatokban való gondoskodás lényege, értelme. Ne csak adott helyzetét legyen képes fölvázolni a vállalat, de tisztázza azt is, hogy mit akar — ha persze egyáltalán akar valamit —, amit akar, az mennyiben ésszerű, gazdaságos, s mipdez milyen úton, miféle eszközök igénybevételével érhető el. Az elméleti séma leírása tehát nem nehéz, a gyakorlati munka annál próbára tevőbb volt. rjiszen már maga az adott helyzet mérlegelése is buktatókkal teli: alábecsülni és túlértékelni a meglevő' alapokat olyan hiba, amilyen csak az önbecsapás lehet. Ha ezt elkerülték, még mindig hátra volt a neheze: hogyan és merre tovább? A piaci ismeretek szegényesek, a belföldi értékesítés erősen hullámzó, az export — a rubelelszámoláson kívül —, esetleges, a termelőberendezések egy része elavult... Talán a leegyszerűsített felsorolás is érzékelteti, hogy mindent végig kellett gondolni, vizsgálni, elemezni a vállalatoknál, s már ezért is érdemes lett volna a középtávú terv elkészítését feladatként megszabni. De ennél több Eredménnyel járt a munka: tények és teendők, lehetőségek és kívánalmak összevetésével elindítója lett egy gondolkodásbeli változásnak. Annak, hogy most már, s egyre nagyobb mértékben minden vállalatnak a maga lábán kell megállnia, elsősorban a maga erejére támaszkodnia. Nagy szükség van arra, hogy e folyamat széles és mély medret vájjon; rövidesen négy esztendeje lesz, hogy a gazdasági reformot bevezették, de a vállalatok egy része még mindig az , állami költségvetést tekinti legfőbb tápláló forrásának. Beruházási támogatásokért, hitelekért, visszatérítésekért futkosnak, kilincselnek, áremeléssel próbálják duzzasztani a nyereséget, sok mindenre hajlandók, de saját helyzetükkel szembenézni nem. Márpedig ez a helyzet — s nem is ritka esetben — sürgős tetteket követelne. A csökkenő támogatások ellensúlyozására korszerű — jól értékesíthető — termékek gyártását, a pillanatnyi haszon hajszolása helyébe a kiegyensúlyozott üzletpolitikát, a munkaerő édesgetésének elhagyását, s így tovább. M a a reform — s ezt lehet elég sűrűn hangoztatni —, a gázdasági élet alkotó sejtjeit, a gyárakat, vállalatokat kell, hogy áthassa, s ez, a tapasztalatok szerint, nem megy könnyen, fannak ennek vállalatokon kívüli okai is, de kétségtelen, hogy az okok nagyobb része a kapukon belül található. Ezért, hogy a tegnaptól holnapig terjedő látóhatár megteremtése nem egyszerűen csak kívánalom, hanem olyan gazdasági szükségszerűség, amelynek elodázásáért a vállalat súlyos árat fizet. Mészáros Ottó Élelmiszer-gazdasági együttműködés Befejeződött négy ország delegációinak tanácskozása Befejeződött Budapesten a négyoldalú élelmiszer-gazdasági együttműködési közös bizottság mezőgazdasági termékfeldolgozási és -tárolási munkacsoportjának VII. ülésszaka. A tárgyaló szovjet delegációt J. Krdhá, hús- és tejipari miniszterhelyettes, az NDK küldöttségét dr. H. Koch, a mezőgazdasági termékíelvásárlási és -feldolgozási állami bizottság elnöke, a bolgár delegációt J. E. Marinovat földművelésügyi és élelmi-^ szeripari miniszterhel^etted vezette. Az ülésszak házigazdája és egyben a magyar küldöttség vezetője dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes volt. I
