Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-17 / 297. szám

XV. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM 1971. DECEMBER 17., PÉNTEK Kacskaringós utak Gyorsítsák meg az építkezéseket Interpelláció a városi tanács ülésén Az ésszerűbb munkaszerve­zést sürgette, a bürokratikus akadályok megszüntetését kérte a legutóbbi tanácsülé­sen, interpellációjában, dr. Toros László tanácstag. Az interpelláció lényege ez Volt: miért kell cgy-egy telek megosztása ügyében több­ször is megjárni az ügy­félnek és az iratnak egy­aránt az azonos osztályo­kat? A helyi tanács határozata szerint, a város belterületén nem maradhatnak egyholdas kerteli, mert az építkezés költ­ségei lényegesen csökkenthe­tők a belterületi építkezések­kel: a belterületeket ugyanis már nem kell közművesíteni, azok már közművesítettek. A nagy kertek tulajdonosai tehát, élve a lehetőséggel, el­adnák ingatlanaikat, hogy má­sok házakat építsenek rájuk. De míg óhajuk megvalósul, roppant kacskaringós utakat tesz meg, jogos zúgolódások közepette mindenki, aki el­szánja magát Először be kell jelenteni a telekmegosztás szándékát. Ha az illető megkapja a szóbeli vagy írásbeli igenlő választ a városi tanács építési osztályá­tól, helyszínrajzot kell készít­tetnie és beadnia az építési osztálynak. Ha a rajz megfelel valamennyi követelménynek, megszületik az engedély a te­lekmegosztásra. Az engedélyt, megrendelési kérelemmel egyetemben, a földhivatalba kell eljuttatnia. A Cegléden működő földhivatal minimum fél év alatt elkészíti a szük­séges iratokat, melyekkel az ügyfél ismét az építési osz­tályra megy. Ha ott is min­dent rendben találnak, sor ke­rülhet az adás-vételi szerző­dés megírására. Ha ezen is túljutott az eladó és a vevő, akkor az építendő ház tervét kell elkészíttetni, s azt kell beadni az építési osztályra. Ha az osztály mindent jónak ta­lál, elkészül az építési enge­dély. Az összes út meg járása legalább 8—10 hónapot vesz igénybe. Az építkezés tehát egy évet késik. Fizetni — s Rendezzék a kéményseprés körüli vitás kérdéseket A panasz ismert, sokszor el­hangzik: a város kéménysep­rői csak hébe-hóba seprik a kéményeket. Különösen télen sűrűsödnek a panaszok, mert a fűtési' szezonban hamarább kormolódnak be a kémények, mint nyáron. A panaszosok különböző fó­rumokon kérdezgetik, kötele­sek-e fizetni a Pest megyei Kéményseprő Vállalat helyi embereinek az el nem végzett munkáért? A válasz természetszerűen az lenne, hogy nem. Csakhogy a kéményseprők ma már ra­gyogóan adminisztrálják ma­gukat. Ha valaki a naplójukat megnézi, mindent a legna­gyobb rendben talál, szabályos aláírások bizonyítják, hogy a kéményseprő a házban megje­lent. Azt azonban, hogy vég­zett-e munkát, senki sem tud­ja bizonyítani. Tudniillik az aláírások érvényessége is két­séges. Mert vagy a szomszéd­dal, vagy az otthon tartózko­dó gyerekkel íratják alá nap­lójukat a kéményseprők. így aztán parázslik a vita. Fizes­sen a lakó, bérlő, illetve ház­tulajdonos, mondják a ké­ményseprők. A fizetésre köte­lezettek pedig szitkozódva bi­zonygatják, hogy tájékukon sem látták a kéményseprőket. Hogy ez mennyire így van, alátámasztják azok a kifogá­sok is, amelyeket a temető oldal felőli lakók tanácstagja tolmácsolt interpellációjában. Az interpellációra a városi tanács szakigazgatási szervé­nek vezetője azt válaszolta, hogy mindenki köteles fizetni. E válasz természetesen nem nyugtatta meg a tanácstagokat, s közülük többen sürgették: nagyon rövid időn belül ren­dezze a szakirányítási szerv a kéménykotrás ügyét, mert éve­kig nem lehet a város lakóitól pénzt követelni el nem végzett munkáért, és azzal sem lehet elhárítani a panaszokat, hogy a lakók miért nem tartózkod­nak otthon kéménytisztítás idején! A baj egyik forrása az el­lenőrzés hiánya, mert a ké­ményseprőknek Nagykőrösön nincs vezetőjük. Takács Paula — A hosszú utat kellene megrövidíteni — mondotta dr. Toros László —, de a jelenleg jogszabályok ezt nem teszik lehetővé. Azt azonban igen, hogy a városi tanács tagjai észrevételüket a felsőbb ha­tóságok tudomására adják, kérve, hogy a lehetőségeken belül könnyítsék meg a dol­gozók építkezéseivel járó ne­hézségeket. A városi tanács tagjai, az interpelláció alapján úgy ha­tároztak, hogy élnek jogukkal és észrevételüket továbbítják az illetékes szervekhez. T. P. CSAK A KISAJTÓ ÉLŐIT? A változékony idő válto­zékony útviszonyokat te­remt, egyik óráról a má­sikra. Amikor síkosak az utak, kötelességünk gon­doskodni felszórásukról, il­letve a hó eltakarításáról. Többc-kevésbé meg is tesz- szük ezt. Meg kell azonban jegyez­nünk,' hogy egyes háztu­lajdonosok vagy bérlők kö­vetkezetesen elfelejtkeznek arról, hogy a telküket több olyan utca határolja, amely­nek gyalogjáróra van. Csak a kisajtó felőli részen hányják el a havat, szórják fel a lefagyott úttestet. Nagyobb figyelmet kérünk! Vagy mindenké"pen meg akarják várni a bírságolást? BÁL FEKETÉN A Szabadság Termelőszövet­kezet KISZ-istái szombaton este, 7 órai kezdettel, bált ren­deznek a Fekete dűlő 3. szám alatt. Betmi ta tkozik a Karaván A Kecskeméti úti OTP-ház alatti új bolthelyiségben szombaton, 10 órától, kávé- és toorbemutatót tart az ÁFÉSZ. A Compack Vállalat ^tt is­merteti meg a vásárlókkal leg­újabb kávékeverékét, a Kara­vánt, az állami gazdaságok pedig boraikat. Lövészek között A LÖVÉSZEKET KERESVE, akaratlanul is csak a hang után megyek. Tompa dörrené­sek hallatszanak a ládagyár mögül. Néha a szél még a lő­porfüst kesernyés szagát is or­romba hozza. Még közelebb érve, már a vörös zászlót is észreveszem. A pisztolylőtérre indulok el- esőnek, lévén annak nyitott az ajtaja. Belül két fiú és néhány lány ügyel a lőtáblára. Fejü­kön fehér, a fület takaró „hall­gató”. — A zaj így nem zavarja őket annyira — veszi észre ér­deklődésemet Szász Dániel, a pisztolyosok edzője. — Ma már szépen lőttek, a versenyekre jó eredményt várok. — Mikor alakult a klub? — teszem fel első kérdésemet. — íáég 1960-ban, az MHS és a konzervgyár segítségével. Jellemző, hogy bár alig tudták, mi fán terem a lövészet, ti­zenhatan jelentkeztek. Kici­peltük a puskákat a Kecskés­gödörbe, vagy a katonai lőtér­re és edzettünk. A körülmé­nyek is olyanok voltak, hogy 1968-ig csak mennyiségi mun­kát végezhettünk, jobbára csak harmad-, másodosztályú ver­senyzőink voltak. — És mi történt 68-ban? — Az MHSZ főtitkára utasí­tást tett közzé, miszerint a lö­vészklubokat három kategóriá­ba kell sorolni: A típusú, vá­logatott színvonalú, B-s ver­senyklubok és C típusú társa­dalmi lövészklubok kategóriá­jába. Mi, részben addig elért eredményeink alapján, részben fejlődő technikai színvonalunk folytán, aJB típusba kerültünk. Ezután derekas minőségi mun­ka kezdődött, és elértük, hogy több, még ifjúsági korban levő versenyzőnket meghívták az országos válogatott keret edző­táborába. — A konzervgyár milyen tá­mogatást ad? — A múlt és a jelen évben is 25 ezer forinttal segített. Természetesen ezt az összeget lehetetlen összehasonlítani va­lamely látványos sportág, te­szem azt a labdarúgás támo­gatását szolgáló összeggel. A focisták pénzt hoznak a kony­hára, mi meg legfeljebb jó eredményeket. Juttatás, persze, az MHSZ részéről is jár, első­osztályú vagy aranyjelvényes versenyzőként 12 ezer 300 fo­rint, ezüst vagy másodosztályú eredményre 9 ezer 300, a har­mad-negyed, illetve bronz versenyzőkre 26Ö0 forint. Ter­mészetesen ez a juttatás nem pénzbeli. „Anyagban” kapjuk, lőterek, fegyverek formájában. — Nyilván nagy erőfeszítést igényel cgy-egy verseny. — Fegyvernemenként válto­zik. — Vegyük például a stan­dard puskát. — Hatvanlövéses verseny­szám. A versenyző 60-szor süti ,el a fegyvert. Tévedés lenne azonban azt'állítani, hogy csak hatvanszor emeli is föl. A jó versenyző háromszor-négyszer is célra tart, s ne feledkezzünk el a 15 próbalövésről sem. Igen sokszor kell tehát az 5 kilót felemelni. Nehezíti a verseny­ző mozgását még az elég sú­lyos iövészruha is. — Milyen az utánpótlás? — Bár minden kérdésre Kedvezmények a szolgáltató kisiparosoknak Taggyűlést tartott a KIOSZ nagykőrösi szervezete A hét elején tartotta a KI­OSZ nagykőrösi szervezete azt a taggyűlést, amelyen értékel­ték a város kisiparosainak ez évi munkáját. Pej János titkár beszámoló­jában a többi között arról be­szélt, hogy a kisiparosokat eb­ben az esztendőben a jobb áruellátás is segítette, s így a lakosság igényeinek kielégíté­sébe jobban be tudtak kap­csolódni. A szolgáltatás 55—60 százalékát a kisiparosok vég­zik, akik között csak elvétve akad olyan, aki visszaél az iránta megnyilvánuló bizalom­mal. A városi tanács és a KIOSZ együttműködésével, azokra a munkaterületekre, ahol hiány mutatkozik, évente 45—50 új kisiparost állítanak, egyúttal nyugdíjasoknak is biztosítanak működési engedélyt. A KIOSZ tagjainak ANYAGOK ÉS GÉPEK beszerzésével is segít, és arra törekszik, hogy a kisebb jöve­delmű, de a lakosság ellátásá­ban fontos munkát végző kis­iparosoknak kedvezményeket nyújtson. A nyugdíjbiztosítás bizton­ságot ad a korosodó kisiparo­soknak, akik nagy számban akadnak a város kisiparosai között. Az új évben közülük sokan elérik a nyugdíjkorha­tárt. A titkár azonban' arra kérte őket: ha erejük engedi, továbbra is dolgozzanak. Semmilyen szakmában nem elég csak a szakképesítést megszerezni, állandóan tanul­ni kell. Ezért is rendezi meg a KIOSZ A TÉL FOLYAMÁN a mestervizsgára előkészítő tanfolyamot az új kisiparo­soknak, az építőiparban dol­gozóknak az árkalkulálási elő­adásokat, a szobafestő- és má- zolóknak a szakmai tovább­képzést, 47 nőtagját pedig ar­ra kérte, hogy szervezzék meg a nőbizottságot. A városban 317 kisiparos dolgozik a KIOSZ keretében, közülük 52 tart alkalmazottat. Az ipari tanulók száma to­vábbra is csökken. Már csak 47 fiatal tanulja a szakmát kisiparos mesterektől. A tanu­lók számának növelésére a KIOSZ minden lehetőt meg­tesz. Az év folyamán a rászoruló, elaggott iparosoknak 1700 fo­rint segélyt osztottak ki. A beszámoló után HOZZÁSZÓLÁSOK következtek. Szőke Imre ci­pészmester például azt pana­szolta, hogy értesülése sze­rint, a nyugdíjba menő kis­iparos felesége részére nem adnak nyugdíjpótlékot. Biczó Ambrus cipészmester a tanuló- képzés elősegítését sürgette. Hábencius Imre kovácsmester ilyen biztosan tudnék jót mondani. Az általános iskolák­kal nagyon szoros és gyümöl­csöző kapcsolat alakult ki, s a tanulók a légpuskás versenye­ken ki is tesznek magukért. — Ha már a versenyzőkről beszélünk, kit lehetne legjobb­ként említeni? — Az ifjúságiak közül Papp Terézt, aki egy év óta ezüst­jelvényes versenyző. Virágh Katalint szintén. A pisztolyo- soknál Janovics Tibort, Bagi Eleket. Univerzális versenyző, a jövő nagy reménysége Pro- tapopov Larissza. Ha így foly­tatja, még a válogatottba is bekerülhet. Minden adottsága megvan a lövészethez, és ki is használja azokat. Larissza eb­ben az évben például részt vett az aranyjelvényes ifjúsági sportolók országos edzőtábo­rában. SZIGORÉ SZABÁLYAI vannak a lövészetnek, me­lyekhez a részvevőknek feltét­lenül alkalmazkodniuk kell. Elég egyetlen hibás mozdulat, és kész a baj. A körösi lövészklubban azonban minden rendben. Ballai József a munkát gátló anyaghiányról panaszkodott. A városnak a KIOSZ tag­gyűlésén részt vevő vezetői közül a Hazafias Népfront el­nöke, a városi tanács végre­hajtó bizottságának titkára és az iparügyi főelőadó szólalt fel, majd Fischer Pál, a KI­OSZ megyei titkára arról biz­tosította a kisiparosokat, hogy a panaszok orvoslása érdeké­ben mindent elkövetnek. K. L. Harmincketten jelentkeztek Erő- és munkagépvezetői tanfolyam kezdődött Évek óta gond, hogy a ter- | melőszövetkezetek erő- és munkagépeire miként bizto­sítanak vezetőket? Az idén, hasonlóan a tava­lyihoz, tanfolyamot szervez­tek a Szabadság Termelőszö­vetkezetben, erő- és munkagé­pek vezetésének elsajátításá­ra. A kocséri és a nagykő­rösi termelőszövetkezetekből összesen harmincketten je­lentkeztek a háromhónapos tanfolyamra, melyet a hét ele­jén, Fekete József tsz-elnök nyitott meg. Elméleti és gyakorlati ok­tatást kapnak a tanulók, majd, a sikeres vizsga után, jól fi­zetett állások várják őket A termelőszövetkezetek a leszer­ződött hallgatóknak, a tan- folyam idejére, órabért fizet­nek, és viselik az oktatás 1500 forintnvi költségét is. A tanfolyamra az Arany János Termelőszövetkezet 8, a Dózsa Termelőszövetkezet 9, a Szabadság Termelőskövetke­zet 8 hallgatót küldött. Ló a váróteremben Sokat cikkeztünk annak idején a hangácsiak érdeké­ben, hogy legyen autóbu­szuk. Lett. Azután a bolt mellé várót kértek. Meg­írtuk. Megkapták — az ál­lami gazdaság hangácsi üzemegységének társadal­mi munkát vállaló dolgo­zóitól. A váró most ott szégyen­kezik a bolt mellett, tele lótrágyával. A hangácsi postás ugyanis oda szokta bekötni a lovát. A bolt és az iskola kö­zötti megállóhelyet eddig tábla tüntette fel. Miután a fákat kivágták, a tábla ron­csai ott hevernek a jeges szélben toporgó utasok lába mellett. Nem lehetne tartó­oszlopot leásni, és a MA­VAUT tábláját arra ráerő- síteni? És nem lehetne a lóistál­lónak használt várót lebon­tani, illetve az iskola mellé áthelyezni? Mert ott nagy szükség lenne rá! B. I. R Szabó harmadik asztaliteniszben Vasárnap Abonyban ren­dezték az úttörő-olimpia me­gyei asztalitenisz-döntőjét. A fiúk mezőnyében 22-en raj­toltak, s vegyes rendszerű mérkőzéseken döntötték el a végső helyezéseket. A múlt évi legjobbakat kiemelték, s néhány csoportban, hozzájuk sorolták a többieket. Négy né­gyes és két hármas .soportban került sor a selejtezőkre. Gál János (Nagykőrösi Petőfi is­kola) egy kiemelt fiú csoport­jába került, s nyeretlen ma­radt. Szabó Tibor, hármas cso­portjában, mindkét mérkőzé­sét megnyerte, s mint csoport­első, az elődöntőbe jutott. Az elődöntőt két hármas csoport­ba rendezték. A körösi, Kos­suth iskolás fiú az egyikben a második helyen végzett. Vé­gül az elődöntő helyezettjei döntötték el a végső sorren­det. A neves dunakeszi Gogh nyerte a megyei úttörő-olim­piát, a váci Marinovszki előtt. Szabó Tibor lett a harmadik, mert a döntőt megnyerte egy ceglédi fiú ellen. Az első két helyezett nyolcadikos, s a ver­senykiírásnak megfelelően ők jutottak a karcagi, országos döntőbe. A lánymezőnyben nem volt körösi induló, mert aki indult volna, megbetegedett, s nem utazott el Abonyba. Mindkét körösi fiú először szerepelt vidéki asztalitenisz- versenyen. Meglepetésként hatott, de megérdemelt volt Szabó Tibor harmadik helye­zése. Kár, hogy a körösi asz­talitenisz-utánpótlás hosz- szabb idő óta nem szerepel rendszeresen bajnokságokon, versenyeken. Pedig a helyi at­léták, kosárlabdások, sportlö­vészek és tornászok példája is bizonyítja, hogy érdemes a legfiatalabb sportolókkal is foglalkozni. Megéri a fárad­ságot, a jövőre is gondolni kell! ★ Múlt hét keddjén és csütör­tökjén egyszerre 8 asztalon pattogott a kaucsuklabda a Kinizsi asztalitenisz-iskolá­sainak edzésein. Jó lenne, ha jövőre esetleg egy ifjúsági csapat megyebajnokságban való szereplésével megoldód­na a fiatalok rendszeres ver­senyeztetésének gondja is. Népszerű a próbababa örvendetes, hogy népesek a sportotthonban a birkózók ed­zései. Igen közkedvelt a Kini­zsi által nemrég vásárolt, em­bermagasságú próbababa, fő­leg a fiatalabbak körében. Sportolnak a tanyai kollé­gisták Sportversenyeket rendeztek nemrég az általános iskolai diákotthonban. Az intézmény asztalitenisz házi bajnokságán 13 fiú. a sakkvetélkedőn 17 fiú és 8 lány vett részt. Elhalasztották a Miskey-etn- lékversenyt Öt sportegyesület 16 birkó­zója jelentkezett a december 19-ére tervezett Miskey Ár­pád-emlékversenyre. A Cse­pel Autó és a Ceglédi Vasutas erre a napra versenyzőit mór előbb máshová benevezte, de ígéretet tett, hogy későbbi idő­pontban teljes csapatát elkül­di Nagykőrösre. A versenyt ezért elhalasztották. S. Z. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A kétéltű ember. A Beljajev regényéből készült, nagysikerű, színes szovjet film felújítása. Kísérőműsor: Télen történt. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, ismerőseinknek, akik szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, id. Kenyeres Ferenc temetésén megjelentek, sírjára vi­rágot vagy koszorút helyeztek, ez­úttal bánatunkon enyhíteni igye­keztek. A gyászoló család. Köszönetét mondunk rokonaink­nak, ismerőseinknek, az Arany János Tsz vezetőségének és tagt ságának, ismerőseinknek és JÍ szomszédainknak, akik drága J4 férjem, édesapám és testvérem: Győri Ferenc temetésén Nagykő­rösön megjelentek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, özv. Győri Ferencné és családja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom