Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

4 1971. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK EGYNEGYEDÜK EGYETEMRE Kollégium Hazánkban az eddiginél több kollégiumot terveznek el­sősorban a fizikai munkások gyermekeinek segítésére. Hogy mit adhat a bennlakásos in­tézet a középiskolás diáknak — vegyük szemügyre a nagy- kátai Damjanich János Gim­názium és Szakközépiskola kollégiumában. E diákszállóban 128, a nagy- kátai járásba való vagy a me­gye más részéből érkezett ta­nulót találunk, 80 lányt, 43 fiút.! Nagy részük szakközép- iskolás, 80 százalékuk fizikai dolgozók gyermeke. Bentlaká­sukat többnyire az otthon lés az iskola nagyobb távolsága, a rosszabb közlekedés, illetve az iskola jellege indokolja — itt a mezőgazdasági szakkö­zépiskolában ugyanis kora hajnalban kezdődnek a gya­korlati foglalkozások. De kü­lönféle családi problémák, rossz érzelmi, hátrányos szel­lemi környezet, mostoha anya­gi körülmények, az egyedülál­ló szülő elfoglaltsága miatt is sokan költöznek a kollégium­ba. Fél osztályzattal jobb Az itteni elhelyezés szülők­nek, családnak nagy anyagi segítség: egy diák a teljes el­látásért havonta átlag kétszáz forintot fizet (az intézmény egy tanulónak csak az étkezé­séhez 400 forinttal járul hoz­zá), ezenkívül a szülőket sok fizikai, ' dologi fáradságtól mentik fel a takarítónők, sza­kácsnők, az internátus 7 főnyi személyzete. Ami a szülőnek könnyebb­ség, előny — az a társadalom­nak ráfordítás. Hogy térül meg a társadalmi áldozat? Azonnal megtérül az oktatási eredményekben. E kollégium­ban magasabb a fizikai mun­kások ’gyermekeinek aránya, mint az iskolában. De .van olyan osztály, ahol a bentla­kók tanulmányi átlaga egy egész jeggyel — az egész isko­lában pedig a kollégisták át­laga fél osztályzattal jobb. No­ha egészen mostanáig nem lévén divatos szakközépiskola a mezőgazdasági, gyenge . ta­nulmányi eredménnyel is szinte mindenkit felvettek — a kollégiumból az érettségizet­tek egynegyede egyetemre, fő­iskolára jutott. És mindez majdan képzettebb, művel­tebb szakembereket jelent. Könyvtártól Antennáig Mivel magyarázható jobb tanulmányi eredményük? Ka­tái Szilveszter, a diákszálló igazgatója először i%a rend­szerességgel indokol. A tanu­lás, ébredés, étkezés ideje be- idegződött, a testkultúra, Äport beépült mindennapjaikba (vívnak, birkóznak, kosárlab­dáznak) ... Azután a felelős­ségérlelő önkormányzatról be­szél: az iskolai KISZ-bizott­ság alá rendelt, titkos szava­zással választott ’ diáktanács még a felvételről, térítési díj­ról is maga dönt, a kollégium igazgatója csak észrevételez, esetleg vétójogával él... Jelr lemzi a kollégisták felelősség- érzetét, hogy nemrég, szüreté­léskor, 128 diákot mindössze egy nevelő kísért... De to­vább sorolhatnánk a fegyel­mező, inspiráló képességeket bontakoztató tényezőket. Öt kollégiumi nevelőtanár korre­petál ... Két könyvtár szol­gálja, ébreszti érdeklődésüket (cje valamennyi kollégista tag­ja az iskolai és a járási könyv­tárnak is) ... MHSZ-modelle- zőkörben, Antenna szánjátszó­csoportban, községbeli művé­szeti együttesekben munkál­kodik a kamaszöntevékeny­ség. Mégis e nagykátai középis­kolai kollégiumban magas a fluktuáció: már ez is figyel­meztet a hibákra, hiányossá­gokra. Az intézményt eredetileg 108 tanulónak ‘ tervezték — szük- ségkollégiumnak épült. A há­lótermek mellett, csak a leg­nélkülözhetetlenebb helyisé­gek — konyha, fürdőszoba — kaptad^ helyet. Az évek folya­mán azonban tanulószobákat választottak le, így a hálókban — kisebb helyiségekben — je­lenleg nyolcán alusznak eme­letes ágyakban. Az eredetileg 108 diáknak épült szükségkol­légiumban ma 123-an zsúfo­lódnak. így is kintrekedt 22 ta­nuló — őket 300 forintos al­bérleteikben találjuk a köz­ségben —, de a levegőt mór nem lehetett több fiatal kö­zött megosztani. Hiányzik az olvasószoba, a társalgó, az el­különülésre, meghitt, baráti együttlétre való lehetőség. Havonta csak egyszer? És hiányzik más is. Felso­roltuk a könyvtárakat, sport­köröket, öntevékeny csoporto­kat. De ezekből és még más, a személyiség sokoldalú fejlődé­sét segítő tényezőből több kel­lene. Ezenkívül meglehetősen hiányoznak itt is az érzelmi fejlődést bontakoztató peda­gógiai módszerek. (Túl szigorú intézkedésnek tartjuk, hogy a diákok havonta csak egyszer utazhatnak haza: úgy véljük, többre kell becsülni a szülő, a család szerepét) Ha majd, ahogyan tervezik, új középiskolai kollégiumok sokasága épül országszerte, a nagyká tarban tapasztalt problémák megoldására, az ilyen hiányok pótlására is gondolni kélL Padányi Anna \ szocialista országok turistaszervezeteinek tanácskozása A szocialista országok tu­ristaszervezeteinek XI. tanács­kozását Budapesten tartották meg. A küldöttek a Magyar Ter­mészetbarát Szövetség vita­indító beszámolója alapján megtárgyalták a turista jel­vényszerző mozgalmak és a túrázók minősítési rendsze­reinek témáját, a jelvények és címek odaítélésének feltéte­leit, valamint a természetjá­rásban való rendszeres rész­vétei elősegítésének eszközét. A tanácskozás időszakában a résztvevők megtekintették a Kartográfiai Vállalat turista­térkép-készítő munkáját, to­vábbá a pilisi parkerdő gaz­daságot és néhány turistahá­zat. Krúdy-kiállítás a Puskinban A nagy sikerű Szindbád-pre- mier kapcsán Krúdy-kiállítás nyílt a budapesti Puskin Film­színház galériájában. A válto­zatos, sokrétű tárlat többek között bemutatja azokat a korabeli tárgyakat, amelyek a film forgatásakor kellékként szerepeltek. 'Az első filmes rendező, Huszárik Zoltán, a film alkotója, aki neves grafi­kusként is ismert, több, a Szindbád hangulatát idéző gra­fikával is szerepel a tárlatok Néhány vitrinben a közönség elé tárják Krúdy Gyula életé­neik. különböző epizódjait meg­elevenítő dokumentumokat, másolatokat. HETI FILMJEGYZET A kalóz menyasszonya Ha csak a történet puszta vázát nézzük, A kalóz meny­asszonya sokszor olvasott-lá­tott téma új feldolgozása. Ma­rie, az elárvult cigánylány cse­léd az egyik jómódú gazdánál. Mivel szép és csinos, minden­ki szabad prédának tekinti, férfias gazdaasszonyától a dú- vad külsejű béresig. Anyja ha­lálakor összehívja a község módos-rangos embereit, a ré­szeg banda el is temeti az öregasszonyt, s megkezdődik a kavalkád Marie szoknyája és ágya körül. Mindenki azon tö­ri magát, hogy elnyerje Marie kegyeit, s eközben á lány rá­jön, hogy azt, ami számára is kellemes, pénzért is árusíthat­ja. Ujja köré csavarja á falu férfijait, s rövidesen moderni­zálja ócska kalyibáját is — te­lik a pénzből, az ajándékok­ból. Valamiféle rontó szellem­ként támaszt viszályt és ve­szekedést a faluban, ahonnan végül is eltávozik jobb va­dászterületre, a városba, de előbb otthagyja az álszente­ket kompromittáló, a légyotto­kon elhangzott beszélgetéseket megörökítő magnószalagot — a tempómban, istentisztelet alatt „beját^zva” a szöveget az ájtatos hívőknek. Ennyi nagyjából a történet, s azért volt érdemes elmonda­ni, mert maga a film végül is sokkal több és jobb, mint eb­ből a nem túl eredeti meséből gondolni lehetne. Az első nagy filmjét készítő (és részben író) Nelly Kaplan megtalálja a módját, hogy a banális histó­riából élesen szatirikus művet formáljon. Az a panoptikum­ba illő férfigyűjtemény, amely a szép cigánylány forró véré­től felajzQttan ott koslat Ma­rie ócska, ládákból összeesz- kábált „háza” körül, egymásra féltékenykédvé, egymástól irigyelve a mindenkinek jut­tatott kegyeket, olyan gyilkos és leleplező szatíra a minden­kori álszenteskedésről, az egészséges emberi ösztönöket nyilvánosan elnyomó, de titok­ban annál perverzebben ki­élő erkölcsi képmutatásról, amilyent keveset láthatunk az általában szemérmes (vagy álszemérmes) filmekben. Nos, Nelly Káplántól sem­mi sincs távolabb, mint az ál­szemérem. Szókimondása, fel­nőtt módon értelmezett és áb­rázolt szexualitása talán meg­hökkentő az ilyesmihez ke­véssé szokott nézők egy részé­nek, de a szándék olyan vilá­gos, hogy senki sem vádolhat­ja a rendezőnőt holmi pornó célzatú beállításokkal. Azt akarja hangsúlyozni ebben a végig nagy szakmai biztonsá­got, kitűnő tempóérzéket és fö­lényesen megoldott színészve­zetést mutató filmben, hogy még mindig rokonszenvesebb és erkölcsösebb emberi maga­tartás, ha valaki vállalja sor­sát, természetét, a vére szavát, s emellett nyílt, egyenes és különös módon erkölcsös em­ber is tud maradni, mint ha fennhangon adja az erény- csőszt, de titkon bujább, per- verzebb és paráznább, mint az, akit megvet, de azért leg­főbb gondja, hogy az ágyába kerülhessen. A színes, csak 18 éven felüliek számára megte­kinthető francia film női fő­szerepében igen jó alakítást nyújt a Kovács András Falak című filmjéből nálunk már jól ismert, szép és szexepiles Ber­nadette Lafont. A betyárkapitány Az előző filmnek — noha a címe arra vallania — az égvi­7350 K Kemp ingekben Egy ír tanár faggatott bennünket: • milyen az élet itt Magyarországon? Igaz-e, amit a nyugati lapok írnak? Hogy engedtek bennünket utazni? Hogy lehet, hogy ilyen szabadon kó­szálhatunk a nyugati világban? Nem lesz ebből baj itthon? Neim félünk? Mi a véleményünk a kinti életről? Azt is elmondhatjuk itthon, ami tet­szett? És tetszett-e egyáltalán? — Nem fogyott ki a kérdésekből. Ugyanilyen kíváncsi volt újdon­sült francia orvosismerősünk is, aki ugyancsak egy kempingben volt sá­torszomszédunk. Járt már Moszkvá­ban hivatalosan, egy orvoskongresz- szuson. Rendkívül büszke volt arra, hogy reggelenként „dresztutyé”-véL köszönt Es azt is tudta: „Daszvida- nyia!” Szívesen beutazná egész Ke- iet-Európát, csak azt nem tudja, nem kerülne-e túl sokba, lehet-e kem- pingezni nálunk is? Hogy megfizet- hetők-e a szállodák? És nem kel­lene éhen sem halnia? Kedves, bájos angol asszonnyal kötöttünk barátságot Barátságunk­nak erős eszmei tartalma volt: mind­ketten haragudtunk egy harmadik kempinglakóra, mert állandóan bömböltette táskarádióját gyerekei pedig tiki-taki-versenyben álltak. Néhány órás ismeretségünk után döntött: jövőre mindenképp hazánk­ba látogat régi vágyuk teljesül ez­zel, csak a végső bátorítás hiányzott eddig. A kemping különben külön világ. Minden szervezés, rendezvény, for­maság nélkül közelhozza egymáshoz az embereket. Így történt ez már utazásunk második napján. Kevés jártasságunk volt. a sátorverésben, későn is érkeztünk a Karlsruhe mel-, letti táborba, sehogysam úgy sikerült a sátorverés, ahogy kellett volna. — Sikerül, ahogy sikerül — dob­tuk le szerszámunkat, legfeljebb éj­szaka ránk dől a sátor. Bízzunk a szerencsénkben! Két német kempingező jó ideje fi­gyelve sikertelenségünket, egy ideig csóválták fejüket tanakodtak, de vé­gül is segítségünkre siettek. Ezt így kell, mutatták, azt úgy. Ezt ide ver­jük, azt oda — néhány perc múlva feszesen, előírásszerűén állt a sátor. Kétliteres demizsonunkbói előkerült egy kis magyar bor, az jólesett a gyors munka után: — Egészségükre! — A további sikeres ultra — és megkötöttük az első kemingbarátsá- got. Ezt azután számos követte. A kom­pi ngekben ugyanis az a szokás, hogy mindenki mindenkinek köszön, és • mindenki mindenkinek segít. Ha kell, mai rác pumpával, ha kiéli, lá­bassal vagy gyufával, baltával, ka­lapáccsal. Valami mindig kell va­lakinek — és az bizonyos, hogy a szomszédnak van, s ami ennél is fon­tosabb, szívesen odaadja. Spanyolországban még bevés ma­gyar kempingező fordult meg ezért mi különösen érdekesek voltunk a franciák, spanyolok, angolok és más népek számára. Velünk épp ezért ta­lán a szokásosnál még szívesebben ismerkedtek, még figyelmesebbek voltak. Jó érzés volt tudni, hogy e néhány hét alatt is szimpátiát kelt­hettünk hazánk iránit. < Az autóúttól nagyon féltem. Ma is előttem lebeg sok ismerősöm ijedt arca: — Franciaországban is te vezetsz? — Bemész Párizsba is? — Vigyázz, ott nagyon vadak! Magányos cédrus — Azt el sem hiszem, hogy Spa­nyolországba is él mersz menni. Mérésről szó sem volt, csak hált van az embernek hiúsága is. Bevallom, a sok ijedt arc láttáin s a megrökönyödött vélemény után bátortalanul indultam, hátha való­ban olyan veszélyes. Hátha van okuk az élőre részvétnyilvánításra. Jólesett volna mindennek hatásá­ra, ha most utólag hősként tündö­kölhetek, lám, milyen nehéz felada­tot teljesítettem! Hős azonban nem lehetek, mert akik már jártak kinn, azok úgyis lelepleznének. Nyugat- Németországban, Ausztriában, Fran­ciaországban, Spanyolországban és Olaszországban ugyanis nem olyan nehéz vezetni! Az igaz, hogy nagy a forgalom. Elképzelhetetlenül nagy! Néha olyan kocsifolyam halad nyolc- kilemc sávon egymás mellett, hogy a végét sem lehet látni. Nehéz igazod­ni a Franciaországban kötelező jobb- kézsza-bályhoz is — de az az igazság: kulturált a közlekedés, és az meg­könnyíti a vezetést. S az utak! — kiválóak!... Válóban feltételei a kellemes, biztonságos utazásnak. A néhány hét alatt egyetlen jól megszokott autósveszekedést siem hallottam, nem voltam tanúja egyet­len kioktatásnak, káromkodásnak Sem. Ebben a sűrű forgalomban már csak udvariasan lehet közlekedni. Lakott területen kívüli utakon a teherautók általában nem hogy le­szorítanák a náluk kisebbet, Iranern félrahúzódnak, és jelzik, hogy mi­kor előzhet a kocsi. A teherautók hátulján piros és zöld lámpa jelez­heti — és jelzi is! —, amikor bal­esetveszély nélkül lehet előzni. A lámpa mellett még int is a vezető, így könnyítve, gyorsítva, barátságo­sabbá téve a közlekedést. Gyakori, hogy ha valaki udvariasan étőreen- gedi az előzni kívánót, vagy vára­kozás nélkül engedi az autófolyam­ba sorolni — megköszönik a kedves­ségét. A szabályokat nagyon betartják. Ritkán láttam rendőrt, de amikor ellenőriznek, a szabálytalankodókat súlyosan büntetik. Egyszer Madrid­ban mi is pórul jártunik: 250 pezetá­ra büntettek — rossz helyen, par­koltunk. Mérgelődtünk, bár akadt azóta több ismerősöm, aki megvi­gasztalt. Örüljünk — mondotta az egyik —, mert akár el is vihette Cannes volna a kocsit a rendőrség. Ismerő­sünk így járt Barcelonában. Autó, kemping önkiszolgáló étte­rem, drága kávéházak, és ismerke­dések idegen országok idegen fiai­val. Ezernyi, nagyszerű élmény. Ősz beköszöntővel jártunk Párizs­ban, sétáltunk mi is a Szajna felé. A tarka tömeg minket is magával sodort — hangulatával, hangosságá­val. Leültünk a Saint-MicheUe Boul- varom, a Gluny kávéházban, ahol Ady sokszor megpihent, és ott, Pá­rizs szívében Adyt szavaltunk. Köl­tői hangulatunkat a pincér oszlatta csak el; 40 frankot fizettetve (240 forintnyi összeg) két pohár sörért és kávéért... Fiam osztálytársának, Palinak, az Opera előtt adott találkát. Pali Ang­liában nyaralt, onnan érkezett. Még Budapesten beszélték meg, hogy pénteken délután 18 árakor lesz a találka. Pali pontatlan volt. Csak 19 órakor jött. Nem tehetett róla: el­lopták a csomagját érkezése pillana­tában. Az után szaladgált — hiába... Akkor nagyon haragudott a fény vá­rosára. Nehezen is békéit meg. Vé­gül azonban alig akart megválni tő­le. Milyen Párizs? — próbálom sza­vakba foglalni, mert mindenki meg­kérdezi: zsúfolt, sokszínű, tarka, bo­londos, kedves, egyszerű, hivalkodó — és azon veszem észre magam, hogy a magyar nyelv még oly sok jelzőjét aggathattam volna Párizsra. Mind illik rá! Sági Ágnes KÖVETKEZIK: A BIKA VIADAL lágom semmi köze a kalózok­hoz. A betyárkapitány című színes román film viszont tényleg 'a betyárkapitányról szól. Nem az első film ez a népszerű román sorozatban, amelynek főhőse a délceg Anghel, s amely sorozatban természetesen van kaland, ve­rekedés, lovaglás, hajsza, lö­völdözés meg szerelem is bő­ven. A sorozat eme legújabb alkotása sem nélkülözi a fenti kellékeket Aki igényesebb be­tyártörténeteket szeretne lát­ni, az persze, kielégítetlen ma­rad a film utáh, mert jószeré­vel csupa sablonból készítet­ték mind a történetet, mind a figurákat No, de nem olyan, nagy baj ez, hiszen aki a könnyed kalandosságot keresi a moziban, az ettől a filmtől meg is kapja ezt. Vadregé^yes tájak, szép lányok, nyalka be­tyárkapitány, aki mellesleg nagy szívrabló is, szívtelen, hisztérikus királylány, pipo- gya, ám kegyetlen király, vér­szomjas és gonosz pandurfő- nök (akinek a betyárkapitány ráadásul a törvénytelen fia!), csalogányhangú szép kocsmá- rosné, aki más szeretője is le­hetne, mint a betyárkapitá­nyé, és így tovább. Dinu Co- cea rendező és George Voieu operatőr mozgalmasan vitték filmre az elég híg anyagot, s Anghel (Florin Piersic) és Ani- ca, a szép kocsmárosné (Mar- ga Barbu) játéka is nyújt né­hány kellemes percet Asszony a 'banditák ellen Ez a polgárháború vége felé játszódó, érdekes szovjet film is kalandfilm a javából. Anna, a film főhőse, egy kis falu ta­nácselnökeként kerül forró helyzetekbe — hol politikailag, hol katonailag, hol emberileg forróak ezek a szituációk —, míg aztán egy éjszaka, amikor Anna a mindennél többet érő vetőmagot hozza szekéren a városból, megtámadják a kör­nyéken garázdálkodó bandi­ták. Anna ekkor mutatja meg, hogy nemcsak tanácselnöknek és asszonynak nagyszerű, ha­nem harcosnak is. Jurij Rogov rendező képés arra, hogy a nem túlságosan ős-eredeti té­mából is élvezetes filmet ké­szítsen. Takács István i k L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom