Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-15 / 295. szám

J rts i 0ECt£f 1971. DECEMBER 15., SZERDA Könyvespolc Városaink múltja és jelene A szerző, Eperjessy Kálmán a kötet előszavában előrebo­csátja, hogy könyvét „elsősor­ban a város iránt érdeklődő nagyközönség és annak fej­lesztésében tevőlegesen is részt venni kívánók számára” készí­tette. Tehát nem szűk szakmai rétegnek. foglalkoznak, azaz a gazdasági élettel, a társadalommal és a nemzetiségekkel, a jogi szerve­zettel. Ez utóbbi témakörön belül külön érdekesek a vá­rosjog és polgárjog című ré­szek. E célkitűzést jó volt így megfogalmazni. Hazánkban ugyanis a város iránt érdeklő­dő nagyközönség — a lakosság fele. Akik városban élnek vagy a városba kívánkoznak. Nekik mond el nagyon sok hasznos tudnivalót a könyv. Első fejezete olvasmánynak is roppantul érdekes. Váro­saink kialakulásáról és fejlő­déséről szólva több mint ezer évet ölel fel (a szerző ír a ma­gyar város előtörténetéről is), sőt vizsgálódásait kiterjeszti, jelezvén, hogy az országhatá­rok nem szabhatnak határt a magyar várostörténeti kutatár soknak. „Aa egykori Felvidék vagy Erdély városi fejlődése szerves része a magyarországi gazdasági és társadalomtörté­netnek. Kutatása ma egyaránt feladata a szlovák, a román és a magyar várostörténet-írás­nak.” A második-negyedik fejeze­tek a városok helyzetével, te­vékenységével, státusával Csaknem öt ven oldal jut a városképpel és a városa lap­rajzokkal foglalkozó fejezetek­nek — amelyekét több tucat fénykép, térkép, vázlat, rajz színesít, illusztrálva a város­kép fejlődését, kezdve a pia­cok körül kialakuló középkori városok bemutatásával egé­szen Dunaújváros második ál­talános rendezési sémájáig. A hátralevő fejezetek hasz­nos tudnivalókat tartalmaz­nak. A városaink, elnevezésé­ről, utca- és dűlőneveinkről szóló kis tanulmányt az álta­lános iskolában környezetis­merettel foglalkozó tanítók ugyanolyan haszonnal vehetik kézbe, mint a történelmi múl­tat kutatók, a helytörténeti munkaközösségek. Hetvenöt magyarországi me­gyei és járási jogú városunk részletes bemutatása után hasznos irodalmi tájékoztató­val, valamint hely- és névmu­tatóval zárul a kötet, amelyet a Műszaki Kiadó jelentetett meg. P. L Új filmlexikon Népszerű tudományos mű — így jelzi a lexikon főszer­kesztője a munkát, s ebben a meghatározásban tudatos, he­lyes törekvés kifejezése rejlik. Az ugyanis, hogy né csak a szakmabeliek, filmesek, írók, újságírók munkáját segítse, hanem a filmbarátok, a mozi­látogatók, televíziónézők ér­deklődését is szolgálja. Nem könnyű feladat, mivel a tudo­mányos igényességről sem le­mondva kell közérthetően, esetenként ismeretterjesztő célzattal írni, szerkeszteni. Az Ábel Péter főszerkeszté­sével dolgozó munkaközösség megfelelt ennek a feladatnak. Az Akadémiai Kiadó gondozá­sában most megjelent I. kötet (A—K-ig) szerencsésen szol­gálja ezt a szélesebb célkitű­zést. Az alap ugyanis megvolt: az ugyancsak Ábel Péter szer­kesztette Film Kislexikon. Ám annak 1964-es kiadása óta mi­csoda változások mentek vég­be a világ filmművészetében, mennyi új név, film, esemény tűnt föl! Ez a lexikon most nemcsak kiegészül az új ne­vekkel, filmcímekkel, hanem az egyes alkotók, filmszíné­szek pályafutását is kiegészíti az újabb, velük kapcsolatos alkotásokkal. Egészen 1970 derekáig követi nyomon az egyes alkotók pályafutását. A Film Kislexikonhoz képest ezer új név került ebbe, s a képanyag is megújult. E kö­tetben 1800 címszót és 1100 fényképet találhatunk. Ami a címszavakat illeti: elismeréssel szólhatunk róla, hogy nemcsak az alkotók, filmművészek szerepelnek eb­ben, hanem számos kis cikk nyújt tájékoztatást bizonyos szakfogalmakról, mint az absztrakt film, vagy a iram cia új hullám, horror, iro­dalmi forgatókönyv, film- monográfia és egyebek. Igen hasznos szolgálatot tesz ez­zel. A világ filmművészete sze­repel ugyan a kötetben, de maximalizmus lenne a teljes­séget számonkémi. A szer­kesztő rendezési elvével, sze­lektálás! módszerével egyet­érthetünk. Arra törekedett ugyanis, hogy azokról beszél­jen inkább, akiket a magyar közönség filmszínházainkból, a tv műsoraiból jobban is­mer. Olyan területekről vi­szont, ahonnan elvétve vagy egyáltalán nem kapunk fil­meket, onnan csak a nem­zetközi értelemben fogalmat jelentő , személyeket vette föl. S még egy érdekesség: nem­csak a mozifilm szerepel a kötetben, hanem megjelent egyenrangú társként a tv-film is. Sőt, a tv-játék is, ami ugyan csupán technikailag film, s egyébként más eszté­tikai kategória, de az olva­sók bizonyára hiányolták vol­na elmaradását. Minedeneset- re érdekes e téren is „tet- tenérni” az új művészeti ág térhódítását, ami ki tudja, egyszer majd önálló lexikont is követel. Egyelőre azonban ez a jelenlegi szimbiózis ügyes és ‘sikeres. Mint ahogyan az egész lexikon is. Thamos A Zeneműkiadó egyik kará­csonyi kiadványa, Gebier Thamos című drámája, me­lyet Mozart zenésített meg. Legérdekesebb és legizgalma­sabb muzsikájának egyikét írta ezzel. Devecseri Gábor nem sok­kal közelmúltbeli tragikus korai halála előtt újra költöt­te Gebier drámáját. Egyike volt az utolsó munkáinak és egyben egyike legemelkedet-, teb'o hangú műveinek. A szombathelyi Iseumban került sor 1971 nyarán Tha­mos újjászületésére. Ezt a szövegkönyvet bocsátja most a Zeneműkiadó közre, még­pedig a műhöz és az alka­lomhoz illő ünnepi köntös­ben. A kiváló nyomdai ki­állítás mellett Kass János il­lusztrációi teszik könyvmű­vészeti remekké a kiadványt, amelyben a szövegkönyvhöz Somlyó György, Huszár Klá­ra és Gábor István elő- il­letve utószóként közölt ta­nulmányai csatlakoznak. A Micka tagjai A Misztótfalusi Kiss Miklós Népi Kollégium megala­kulásának 25. évfordulója alkalmából a kollégium egy­kori diákjai baráti találkozót rendeztek a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban. 1946 őszén tizenöt népi kollégium nyitotta meg kapu­ját Pest megyében, közöttük elsőnek — az akkori Pest­erzsébet városában — a Misztótfalusi Kiss Miklós Népi Kollégium. Az egyik alapító tag, Hege­dűs Zoltán, a Budapesti Mű­szaki Egyetem adjunktusa, a kollégium történetéről így ír: „Névválasztásunk jelképes volt. Misztótfalusi Kiss Miklós (1650—1702) betűmetsző, nyomdász, a magyar művelő­dés egytíc nagy úttörője nevét vettük fel, akinek egész élete és tevékenysége megdöbbentő vádirat az elmaradottság el­len ... A pesterzsébeti kollé­gium — népszerű nevén Mic­ka — valódi kis népi Magyar- ország volt, hiszen otthont adott a pesterzsébeti proletár és szegény kispolgár gyereke­ken kívül Pest megyei, hajdú­sági, somogyi, vasi és Győr megyei summás, cseléd, pa­rasztfiataloknak ... Fiatalab­baknak, idősebbeknek egy­aránt. Az idősebbek igen so­kat törődtek a fiatalokkal, fe­lelősséget éreztek az ö fejlődé­sükért is... A kollégium ezer szállal kapcsolódott a helyi, a megyei, az oirszágos politikai élethez, tagjainak többsége ott nevelkedett, kommunistává, lé­pett be a pártba.. — írni akar rólunk? Csodá­latos világ volt. Sok tehetséges munkás- és parasztgyerek ... Az egésznek a lelke egy erzsé­beti tanárgyerek volt, Rácz Dezső, ma a Külkereskedelmi Főiskola tanszékvezető docen­se. Az ő házukban kezdtük öten-hatan. Pislákoló villany­ikörte mellett olvastuk a népi írókat. Később saját épületet kaptunk az Iskola utca 3-ban. Nagyon sokat köszönhettünk Pest megye akkori alispánjá­nak, Házi Árpádnak és Zamcr- cev szovjet tábornoknak. Te­hetséges csornai fiú volt köz­tünk Pápai Miklós, ma Gödöl­lőn tanít, egyetemi adjunktus. Ott volt az elsők között a hé- vízgyönki Pauló Lajos. Ma a televízió rendezője. Bazán István a fiatalabbak közé tar­tozott, ma Hévízigy ónkon isko­laigazgató. Közülünk indult Orosz József tanár, Cétényi Vilmos festőművész, dr. Nagy Gábor állatorvos, tudományos kutató __Aztán Túli József, az író. Amolyan „sűrűvérű, vazsmegyei gyerek”. És az édes, aranyos ikis dömsödi em­ber, Lacza Julika. Ma kandi­dátus, az Országos Növénytár vezetője. No, ő az, ők azok, akiknek ki kellett találni a népi kollégiumokat. — Apám tanár volt Erzsé­beten. En, mint a Nemzeti Bi­zottság tagja, politikai, társa­dalmi feladatként szerveztem a kollégiumot Kamarással, He­gedűs Zolival. A város épüle­tet ígért, amíg megkaptuk, nálunk voltunk átmenetileg. Az Iskola utcai ház azelőtt OTI-rendelő volt, bimeszeltük, rendbe hoztuk. A légópincék- ből ágyakat, a Parasztpárt irodájából ajándék bútorokat hordtunk össze. Edényekért — ezt Hegedűs Zoli jobban tud­ná, ő volt a gazdasági titkár — végigtarháltuk az erzsébeti kereskedőket, el nem adható edényeiket szívesen adták. Kö­rülbelül 25—30-an voltunk az elején, hatan-myolcam egyete­mi hallgatók, a többiek, 18— 20 éves fiúk, a dolgozók gim­náziumába jártak. Tanultunk, társadalmi, politikai, mozgal­mi munkát végeztünk. — Azt mondta Hegedűs Zoltán, hogy én voltam az egésznek a „lelke”? Erről rá­ismerek. Én az ifjúsági titkár, ő a gazdasági titkár volt. 0 gondoskodott a kosztról. Feke­tekávét reggeliztünk, az ebé­det a népkonyháról kiutalásra kaptuk. Nem volt sok. Em­lékszem, Hegedűs egyszer be­állított az udvarra egy kocsi sütni való tökkel. Hetekig sült tököt vacsoráztunk. . Máskor a földesiek hoztak egy zsák száraz takarmányborsót... Kezdetben így éltünk, később könnyebb volt, a NÉKOSZ gondoskodott rólunk... Részlet a kollégium történe­téből: „1947 szeptemberében Házi Árpád alispán kezdemé­nyezésére, a Pest megyei álla­mi vezetők és mindenekelőtt Zamercev tábornok jóvoltából a fiúkollégium egy megfele­lőbb helyre, a Török Flóris út 77. számú házba költözött, az Ady Endre utcában pedig leánykollégium szerveződött... Most már 60—70-en voltunk.” Szujkóné dr. Lacza Júlia kandidátusa, nemzetközileg is­mert botanikus, az Országos Növénytár vezetője 24 dolgo­zat és egy tudományos könyv szerzője. Sörök a munkásságát ismertető jegyzetből: ,,1954-től 1965-ig tudományos munkás­sága geobotanákai, növénycö­nológiai, arealgeográfiai terü­letre terjedt ki... Később kvantitatív cönológiával és funkaionáris anatómiával kez­dett — a többi között — fog­lalkozni ...” — Az általános iskolát Döm- södön végeztem, a négy polgá­rit magánúton, Dunavecsére jártam vizsgázni. A középisko­la elvégzését a népi kollégium tette lehetővé számomra. Ké­sőbb az egyetemre is a népi kollégiumok segítségével, tá­mogatásával kerülhettem. Hogy botanikus,* hogy kutató lettem? Nem mondanám, hogy mindig erre a pályára készül­tem, az egyetemen Gimesi professzor, Farkas, Garai, Po- zsár tanársegédek, Andreánsz- ky Gábor professzor ébresztet­ték fél bennem az érdeklődést ez Iránt a szép szakma iránt. Mert szép szakma, nagyon szép. A kutatás útja? Azt hi­szem: meglátni,, megismerni, megérteni, igazolni, Akkor, ott, a Misztótfalusi Kollégiumban kezdtük meglelni a jelensé­gekben megnyilvánuló tör­vényszerűségek megismerésé­nek örömét. Az a társaság ott felfedezte magának a .marxiz­must. Emlékszem, Nyattó Pis­tával mennyit vitatkoztunk a világ dolgairól a szemináriu­mokon, a beszélgetéseken. Ta­nultunk, állandóan tanultunk. Hogy hogy kerültem oda ? Egyszer összetalálkoztam az utcán Balogh László tanárom­mal. „Tudom, szeretne tovább tanulni — így szólított meg—, Erzsébeten van egy kollégium, jöjjön, hátha felveszik.” Mit tudtam erre mondani: „tanul­ni szeretnék”. Mentem, és fel­vettek. — Jöttünk az ország minden tájáról. Én Vasból származók. Hogy honnan jöttünk, arra jel­lemző, 1945 tavaszán láttam élétemben először mozit, Sza­bó Jóska bácsiék udvarában. A szovjet katonák hívták az embereket, kinő, kinő, Benkö Kálmánék háza falára vetítet­tek a tábori vetítőből, ott, Dö- röskén. Igazi színházba 1946 —47 fordulóján jutottam el először, a Nemzetibe, Poór La­cival. Meggyőződésem, hanem nyúlnak értünk, ennek a tár­saságnak igen nagy százaléka valahol elvész, elkallódik. Egyszerre, egy hatalmas for­dulattal került bele az ember egy más, felszabadító közegbe. Felébresztette bennünk ez a környezet, ez a lehetőség, Rácz Dezső, Kamrás Pista, Hegedűs Zoli — aki etette velünk a sár­gaborsót, a tököt, aki estén­ként ott dolgozott a csepeli összekötő hídnál, és fát hozott, meleget — a társadalmi fele­lősségérzetet. Vitatkoztunk, sokszor vak vezetett világta­lant, de vitatkoztunk mérhe­tetlen szenvedéllyel. Legkeve­sebbet a magunk ügyes-bajos dolgaival törődtünk, a mi gon­dunk az ország, a nemzet sor­sa volt, a helyünk Európában, a világban. Nagy szó, de így igaz: öntudatra ébredtünk. A Mickában döbbentem rá, mi az, ha az ember leül, és elkezd írni. Van egy közösség, egy nemzet, az emberek — s vagy te. Miért írsz, kinek írsz, ezt tudnod kell. És ez az életre is vonatko­zik. Deregán Gábor TÉLI „RUHA" A szentendrei szabadtéri ki­állításon nylonlepelbe burkol­ták a szobrokat, hogy megvéd­jék őket a fagytól. Foto: Urban 3 kötetben Pest megyei helytörténeti lexikon A Pest megyei Levéltárban megkezdték az ország legné­pesebb megyéjének helytörté­neti lexikonjának összeállítá­sát. A hatalmas mennyiségű adatot tartalmazó mű előrelát­hatólag három kötetben lát napvilágot. A tervek szerint az első kötet kéziratát 1976-ban küldik nyomdába. A lexikon­ban az őskortól napjainkig részletesen ismertetik a me­gye, városainak, községeinek történetéit. KI VOLT A LEGJOBB? Az év pályázata Közeleg az év vége, hagyo­mányainkhoz híven most is megrendezzük „Az év” pályá­zatunkat. A pályázat feltéte­lei hasonlóak a korábbiakhoz: szavazólapunkra olvasóink ír­ják rá, hogy ki volt az év legjobb énekesnője, énekese, együttese, valamint * melyik szám volt az év legnagyobb slágere. Emlékeztetőül közöljük a tavalyi végeredményt, vala­mint az idén júliusban ké­szült félévi összesítésünket. Tavaly az év énekesnője — 54 szavazatkülönbséggel meg­előzve Koncz Zsuzsát — Ko­vács Kati lett. Az év énekese Szécsi Pál volt, mögötte 22 pontos különbséggel Koós Já­nos állt. Hatalmas fölénnyel nyert az Ómega-együttes, az utána következő Metró-zene­kar 155 ponttal kapott keve­sebbet. Szintén hatalmas fölénnyel nyerte versenyünket az Óme­ga-együttes Gyöngyhajú lány című száma, a második hely­re Szécsi Pál előadásában a Kósza szél című szám került. A félévi listánkon az éne­kesnők között Zalatnay Sa­rolta, az énekesek között Máté Péter és a zenekarok között az Illés-együttes vég­zett az első helyen. A három legjobb szám: 1. Kócos ör­dögök (Metró), 2. Sötét a vá­ros (Omega), 3. Kéglidal (II­György és Máté Péter egy­aránt esélyes. Izgalmasnak ígérkezik a zenekarok verse­nye is. A tavaszi beatkáosz alaposan megváltoztatta a könnyűzenei életet. Egész biz­tos, hogy csak kevés szava­zatot kap a Metró- és a Hun- gária-együttes, s az élen. vagy a Neoton, vagy az LGT, vagy az Omega végez. A legnehe­zebb az év slágerét „megjó­solni”. Olyan kiugró szám, mint a Gyöngyhajú lány, az idén nem volt. Természetesen „Az év” pá­lyázatára benevező .olvasóink közül sokan jutalomban ré­szesülnek, Nagylemezek, kis­lemezek, a Zeneműkiadó aján­dékai, s más értékes jutalmak kerülnek kisorsolásra. A szavazócédulákat legké­sőbb december 28-ig kell szerkesztőségünkbe eljuttatni. Egy-egy olvasónk több szava­zatot is beküldhet, válameny- nyi külön-külön részt vesz a sorsoláson. Szavazócédulánk december 22-i, szerdai számunkban is megjelenik, az előzetes ered­ményekről december 29-én, a rovat szilveszteri összeállí­tásában tájékoztatjuk olva­sóinkat. A sorsolást .újév el­ső napjaiban rendezzük meg, a végleges eredményt január 5-i számunkban ismertetjük, a nyertesek névsorát pedig ja­nuár 12-én közöljük. A jutái­Orff: Carmina Burana. 4. (4.) Paganini—Liszt: La Campa- nella. 5. (—) Brahms: Ötö­dik magyar tánc. Tánczene: 1. (1.) Szomorú történet (Omega). 2. (8.) Bol­dog vagyok (LGT). 3. (4.) Na­pot akarok látni (Bengendy), 4. (2.) Várj, míg sötét les2 (Koncz Zs.). 5. (5.) Csodálatos fehér kő (Omega). 6. (7.) Bo­lond város (Neoton). 7. (—) Vigyázz, ha jön a vonal (Koncz). 8. (9) Tüzes pokol (Hungária). 9. (3.) Egy régi­módi bál (Hungária). 10. (10.) Gedeon bácsi (Szécsi). E heti nyerteseink: Mádj Erzsébet (Pécel, Rákóczi úl 18.), Kesztler Mária (Érd, I., Mecset u. 2.), Iványi Zsuzsan­na (Dabas, II., Besnyői u. 2.). — sunyó—falus — énekesnője: énekese: együttese: slágere-­lé‘s2; „ , makat legkésőbb . január vé­Elozetes számításaink sze- «a:- ___.a_ ri nt az idén az énekesnők kö. zötf Koncz Zsuzsa és Zalat­nay Sarolta pályázhat az első helyre, bár hozzá kell tenni, hogy Koncz Zsuzsa éve jobban sikerült. Az énekesek verse­nyében teljesen nyílt lesz a küzdelem: Szécsi Pál, Korda géig adjuk postára. Az idei esztendő utolsó slágerlistája a következő: Komolyzene: 1. (2.) Beetho­ven: Für Elise. 2. (3.) Bartók: Csodálatos mandarin. 3. (—) Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba vagy ragassza levelezőlaprí „Az év” pályázatunk szavazólap ját és úgy küldje be szerkesztősé günknek (Pest megyei Hírlap, Bp VIII., Somogyi B. u. 6.). Szavazó ink részt vesznek a pályázat alkal mával rendezendő sorsoláson. A nyeremények között nagy- és kis lemezek, zenei kiadványok, vala mint más ajándékok is szerepel nek­i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom