Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
A sóhajok hídja Ez egy vashíd, vasúti átjáró híd. Fél évszázadnál is régebben épült, 1916-ban, napjainkban 55 éves. Az Andrássy-telepet és a telepi részt köti össze a vasúti sínek fölött. Karcsú híd, vasból, falépcsőkkel. Nagy öröm volt ez akkor Vecsésen, öregnek, fiatalnak. Védte a közlekedőket a gőzmozdonyok vontatta vonatoktól, felülről nézhettek le rájuk. A gyerekek még azt is kipróbálhatták, milyen is az, ha a masinák füstje a magasban fekete felhőként terül szét. Nincs is talán olyan akkori gyerek, aki ne várt volna kormos lurkóvá fenn a vashíd tetején. A sínek két oldalát magas betonkerítés vette körül, így csak a hídon lehetett közlekedni. Forgalom volt ott, nappal és este. Este villanyfényben für- dött a híd — régen. Mostanában valami más van: sötétség. Van ugyan ott villanyégő, csak éppen nem világít. A vándor, ha nekiindul a sötét hídnak, hogy átkeljen rajta, hát sóhajt. Vagy megbotlik, vagy nem, vagy elcsúszik, vagy nem. Es mert a sorompó, a legközelebbi átkelőhely, messze van, mégiscsak megpróbálja a vashídon való átkelést. Sóhajt. „Jaj, de sötét van ...” Sóhajt. „Csakhogy átértem!” De a vándor választhat egy harmadik utat is az átkelésre. Ott a híd alja, nincs már ott betonkerítés. Van is. aki nekiindul. A híd alatt. És sóhajt. „Csak átérjek, csak ne jöjjön addig vonat ...” És sóhajt. „Sikerült!” Sikerült — eddig, többnyire. De mi lesz, ha jönnek a koromsötét, esős, havas téli esték? Sikerül-e mindig átérni és megkönnyebbülten sóhajtani: „Csakhogy átértem!” A vasúti pálya mellett helyre kell hozni a kerítést! A hídon pedig — ha már folyton lelövik a gyerekek — dróthálóval védetten, de vil- lanyégőkct kell elhelyezni mindenképpen! Fekete Gizella VASAKBAN Vasárnap vásár volt Monoron. Némi nosztalgiától állapíthattuk meg, hogy a teknőknek nincs olyan keletje, mint régen. Kinek kell ma a teknő? És főleg mire? Pedig az eladó, lám, még kedvet is csinál hozzá: „Tessék, tessék, ebben még fürödni is lehet!” (Péterffy felvétele) MONOR Otthon az úttörőknek jelentős társadalmi munkáján kívül mintegy 100 ezer forintot költöttek erre a célra. Két úttörőszobát építenek a monori Kossuth általános iskolában, a munkák a befejezéshez közelednek. A szülők KÁVÁ Elkészült a klubkönyvtár A gombai községi közös tanács — figyelembe véve a fiatalok régi kívánságát — klubkönyvtárat létesített Káván. Ebben a kis, hétszáz lakosú községben eddig nem volt a fiataloknak olyan helyisége, ahol kulturált körülmények között összejöhettek volna. A klubkönyvtárat a közeli napokban adják át rendeltetésének. GOMBA Törpevízmű Törpevízmű épült Gombán, s bekapcsolása az elkövetkezendő napokban várható. A vízmű mintegy ezerháromszáz Rózsadombi és Kölcsey úti lakos vízellátását biztosítja. Szolgálati lakások Üllőn Négy új szolgálati lakást adnak át decemberben az Országos Állattenyésztési Felügyelőség üllői telepén. HONOMnm ETff-SH a n*ú Ü!« wm XIII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1971. DECEMBER 1., SZERDA Milyen Monoron az áruellátás? Lehetne jobb is — Válaszolnak a boltvezetők Mit lehet kapni a monori élelmiszerboltban? Van-e elég olcsó áru? Mi hiányzik? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Tegnapi számunkban már közöltünk néhány véleményt. Delikát-bolt, Bán M'hályné boltvezető: — Legnagyobb gondunk a raktározás. Az áru felét tudjuk csak elhelyezni, néha visz- sza is kell küldenünk. Hejh, ha a göngyöleget naponta el tudná szállítani a gazdánk, az üllői ÁFÉSZ?! A hiánycikk ritka. Nagyon sok italféle kapható itt, de hadd jegyezzem meg: hiába kérünk olcsóbb likőröket, ritkán tcapunk. Pedig azt keresik többen. Sok bajunk van a sörrel. Mivel nem szállítják el az üres üvegeket, itt torlódnak a ládákban. Nem rendelhetek, mert hová teszem? Az üvegeket sem tudom visszavenni, a vevők elégedetlenek. Persze, lényegesen kevesebbet is kapunk az idén sörből, mint tavaly. — Ami viszont jó nálunk: töltelékáruból megjavult az ellátás. November 7-e előtt még nem volt ilyen bő választék. Az ÁFÉSZ vezetői látták, nem elég a saját feldolgozó üzemben készült áru, ezért máshonnan is vettek kolbászt, szalonnát. Tejből nem tartunk sokat, 50 liter elég, a zacskós tejet vevőink kissé drágának tartják, de azt is tartunk. Törölhetjük, átrakjuk időnként, mert nálunk is folynak a zacs'kók. — Amit a vevők hosszú ideig hiányoltak a „különleges csemegék” boltjából, vagyis nálunk: a kaszinótojás, a különböző hússaláták, ászpikos készítmények. Most már rendszeres a szállítás, a MALÉV- től kapjuk. Hetenként háromszor szállítanak. — Konzervből sokféle van. Igen, tőkehúst is árulunk, kezdettől fogva. Előre felírjuk NOTESZLAPOK Tél, hongkongi, alkohol Hirtelen fordult téliesre az időjárás, és a hó, a hideg megnehezíti az életet. Csak elismeréssel szólhatunk arról, hogy a MÁVAUT-buszok — kisebb késéseket leszámítva — időben, rendesen közlekednek. Pedig nehéz dolguk van a gépkocsivezetőknek, gondoljunk csak a nagyon rossz, keskeny útjainkra. S ezek most ráadásul síkosak. Szerencsére a MÁ- VAUT-nál csupa kipróbált, sok ezer kilométert megtett gépkocsivezető teljesít szolgálatot. Kell is az ő éberségük, tapasztalatuk. A premier mindenesetre jói sikerült... né és ifj. Rubes Béláné. Sok dicséretet hallottunk róluk. Naponta 25—30 beteget kerestek fel, a rossz, a síkos utak miatt gyalog. Tíz-tizenöt kilométer volt a napi „norma”. Aztán Méhészné maga is megbetegedett, s helyette Rubesné látta el a körzetét. Sok-sok beteg nevében köszönet... © utóbbi időben egyre többet foglalkoztatnak. Sajnos, néha elmegy az ember kedve a köszönéstől, sokan ugyanis elfelejtenek visszaköszönni. Megvallom őszintén, kissé bánt a dolog. Szerintem — de úgy vélem, mások szerint is — köszönni jó. Az, hogy nem mindenkinek ez a véleménye? Azon lehet töprengeni tovább ... Több mint ezren betegedtek meg Gyomron influenzában az elmúlt hetekben. A három körzeti orvos szinte megállás nélkül végezte munkáját. Nem tartott szünetet a betegség vasárnap sem. Múlt vasárnap délután például Balogh dr. valósággal házról házra járt... Nagyon sokat segítettek ezekben a nehéz napokban az orvosoknak a házi betegápolók. Gyömrőn hárman vannak; Tóth Gyuláné, Méhész LászlóT> udapestről utaztam hazafelé Péteribe. A Nyugatiban beültem az egyik fülkébe, s amint elindult a vonat, néztem az ablakon keresztül a tájat. Mert a már ismert táj is nyújthat az embernek szépet, újat. Nem sokáig tudtam kifelé merengeni, mert egy öt év körüli kislány hangja másra terelte a többiekével együtt — az én figyelmemet is. „Mondd meg anyu, az milyen néni ott? De úgyis mondd meg! Hát mondd meg már! Nem hallod anyu? Itt van ni, ezt a nénit mondd meg!” A kislány csak kérdezgetett, csak mutogatott, az édesanyja csak csititotta. „Hallgass már! Kapsz cukrot! Nézd mit vettem neked?!”, és elpirulva fordítgatta maga felé a kislányt. Annak azonban nem kellett a cukor, nem volt kíváncsi az aznap vásárolt játékra, csak árasztotta magából tovább a kérdéseket. „Miért van összefirkálva az a néni? Te miért nem vagy összefirkálva anyu? És az a másik néni miért nincs összerajzolva?” A kislány éles, felkiáltó kérdései az utazók figyelmét a kislányra, majd az általa megnevezett „összefirkált nénire” irányították. Az idősebbek inkább csak úgy titokban lestek felé, a fiatalabbak azonban — főleg a legények — nem voltak szemérmesek. Oda- Inentek és megnézték közelebbről is azt, aki Után a kislány olyan kíváncsian érdeklődött. Hangos hahoták, még hangosabb cinikus megjegyzések hangzottak el. A kislány anyja legalább olyan feszélyezve érezte magát, mint az a szegény húsz év körüli lány... Akin valóban nem volt egy tenyérnyi bőrfeAz összefirkált nő lület sem „üresen hagyva”, arcának, nyakának, kezének, lábának minden része tele volt tetoválva... Nem csodálom, hogy a kislányt érdekelte... Volt szegénykén halálfej, pipacs, angyal, Lucifer, Mazsolát hosszú hajú férfifej, gitár, pálmafa alatt síró lány, vérző szív, amiből centis vércseppek folydogáltak, volt minden elképzelhető alak és tárgy. Annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy körülbelül 180 centi magas, körülbelül 80 kilós testet betakarjon. Topva körülnéztem, az utasok arcát figyelAJ tem. Azt hiszem, ők is arra gondolhattak, amire én. Vannak annak a szegény lánynak szülei? Ha voltak, hol éltek akkor és abban az időben, amikor a lányukat kellett volna nevelniük? Vagy: hol nevelkedhetett az a kislány? Ha már a szülei nem legalább az ismerősök, vagy akár az idegenek is felvilágosíthatták volna még az elején, hogy ez az „összefirkálás” nem valami „szép” dolog! Nincsenek ennek a lánynak barátai? Ha vannak, azok is ilyen sajnálatra méltóak? Egy bizonyos. Ha tehetném, büntetést vetnék ki — természetesen nem az egyébként szép arcú lányra — hanem arra, vagy azokra, akik ezt tették vele! Mert ő, a lány egész életére bűnhődik. s. o. z. Matuz Feri bácsit nagyon sokan ismerik Gyömrőn. Egyedül élt, albérletben, s bizony nem volt nyugta soha. Az italboltokba is be-bstért, de ott barátokat, meleg otthont nem lehet találni ... Beadta a kérvényét ő is, kérte, vegyék fel a nemrég megnyílt új járási szociális otthonba. Azt az örömöt nem lehet elmondani, amikor megkapta a beutalót. Azóta is már többször találkoztam vele, túláradó örömmel beszél az életéről, szinte teljesen újjászületett. Egy málnával koccint velem, és azt mondja: „Remélem, még a betegségemet is sikerül ott meggyógyítani .. A közlekedésremdészet nagyszabású ellenőrzést végzett a napokban a járás útjain. Sajnos, sok ittas vezetővel találkoztak, és akadt jópár olyan vezető a kormány mögött, akinek még jogosítványa sem volt. A legérdekesebb „fogás” a 31-es főközlekedési úton történt. Egy maglódi fiatalembert igazoltattak a Csepel motorkerékpár kormánya mögött. „Sajnálattal” közölte, hogy nincs jogosítványa. És a motort mikor vette? — kérdezték tőle. „1968-ban. De azóta is csak ritkán motorozok ... Ide a jászberényire meg csak most jöttem ki harmadszor.. O Részt vettem a minap egy „viharos” értekezleten. A beszámoló elhangzása előtt kevesen gondolták volna, hogy ilyen parázs vita alakul ki. Többen elmondták: -nem értenek egyet a beszámolóval, szerintük ez sem jó, az sem jó ... Aztán a szavazásra került a sor, és akkor meglepődtem. A magasba emelkedett minden kéz, a beszámolót, úgy, ahogy volt, elfogadták. Nem értem. Gér József a vevők kéréseit, hogy miből mennyit kémek, és félretesz, szűk nekik. Előrecsomagolt, 1 kilós húst árulunk, de kívánságra elvágjuk, szétmérjük. ABC-áruház, Kifut János boltvezető: — A fontos élelmiszercikkek mindig kaphatók, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt van helyben, Monoron a FŰSZERT és nagyon jó a kapcsolatunk velük. Töltelékáruból most bőséges az ellátás, nem mondhattuk volna ezt egy-két hónapja. Sajnos, az olcsóbb, 2,80-as főzőkolbász rendszerint elmarad a szállításnál. Havonta egyszer ha kapunk belőle. Harminc mázsát rendelek egy hónapra, 150 kilót kapok. A tőkehús sem elegendő. — Tejtermék: tej egész nap kapható. Szerencsére nem kell a fóliás tejet zsúfolva tartanunk, így látjuk, melyik zacskó folyik, s azt eltávolítjuk a polcról. A többit áttöröligetjük. Hogy ez milyen fontos, azt tapasztaltuk az almánál. Amíg ömlesztve, ládákban, papírzsákokban raktuk ki az eladótérbe, alig fogyott. Akkor vettem magamnak a fáradságot, áttöröltem az egész készletet és üvegvitrinbe öntöttük. Azóta szívesen veszik. A zöldáru bizony csúnya. Ezt nemcsak a vevők látják, nekünk sem tetszik. Felhívtam telefonon a monori MÉK vezetőjét. ígérte, azonnal intézkedik, hogy cseréljék ki az ittlevő árut. — Hiánycikk? Az olajkályha. Mi ugyanis szinte mindent árusítunk. Most várunk egy nyugatnémet olajkályha-szál- lítmányt, nagyon sokan érdeklődtek már iránta. Egy másik érdekesség: rájöttünk, hogy a papírárut árulni nekünk fölösleges, hiszen Monoron két nagyon jól menő papír-, illetve könyvesbolt van. Ezért egy kevés papír- és játékáru mellett női konfekciót árulunk inkább. Női fehérneműt, harisnyát, zsebkendőt eddig is árultunk, s nagyon kelendő volt. Most kibővítjük a választékot ... Hogy végül is milyen Honor ellátása? Az elhangzott vélemények többé-kevésbó tükrözik a vásárlók véleményét is... S ez: nem rossz, de lehetne jobb! F. O. Idény végi sporljegyzet A vecsési és a gyömrői kézilabdázókról © Köszönni, Kinek? Mikor? Hogyan? Ezek a kérdések az Legelőször a kézilabdázók fejezték be az idényt a különböző bajnokságokban. A monori járást a területi bajnokságban a vecsési és a gyömrői női, valamint a gyömrői férficsapat képviselte. Az eredmény: Nők: 4. Vecsés 18 12 — 6 155—106 24 8. Gyömrő 18 5 — 13 105—131 10 Férfiak: 8. Gyömrő 18 5 3 10 299—382 13 A fentiekből is kitűnik, KONGRESSZUSI REJTVÉNY I. 1. Hány tanácskozási jogú és hány szavazati jogú küldött vett részt a KIMSZ 1930-ban megtartott kongresszusán? 2. A MADISZ 1945 tavaszán megszervezte a felszabadult ország első sporteseményét. Mi volt a neve ennek a sportversenynek, és milyen sportágban rendezték meg? 3. Mi volt a KISZ első (1960-ban megtartott) kongresz- szusának jelszava? A válaszokat kérjük a járási KISZ-bizottság címére (Honor, Kossuth Lajos u. 88.) beküldeni, Beküldési határidő: december 8. hogy a vecsési női csapat állta meg legjobban a helyét. A nagy múlttal rendelkező csapat végig egyenletes teljesítményt nyújtott, kis szerencsével akár feljebb is végezhetett volna a tabellán. Minden dicséretet megérdemel az újonc gyömrői női csapat is. A fiatalokból álló együttest több mérkőzésen csak a balszerencse fosztotta meg a győzelemtől. Árnics Ferenc edző társadalmi munkában látta el az edzői teendőket — jól. A férfiak mezőnye nagyon erős volt. s talán ezzel magyarázható a nyolcadik hely. Meg kell azonban mondani, hogy három csapat Is 13 pontos, s Gyömrő csak a gól- aránnyal szorult hátra. Nem véletlenül, baj szokott lenni a helyzetek kihasználásával. Összegezve, jövőre — az idei tapasztalatok alapján — mindhárom területis csapatunk előbbre léphet a tabellán. A gyömrői férfi kézilabdázók nem töltik tétlenül a holtszezont. Részt vesznek Budapesten egy teremkupa-soro- zaton, ez jó felkészülést jelent tavaszra.