Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-09 / 290. szám

MOHOP »VIDÉKI A p É S J M E ;G Y E l H j R L A P KÜLÖNKIADÁSA ^ ' xiu. Évfolyam, 289. szäm 1971. december 9., csütörtök MONOR EGYIK GONDJA Mikor építik meg az autóbusz-pályaudvarhoz vezető utat? Akik nem vállalják - Nyilatkozn ak az illetékesek A peresí fiúk... Az utolsó Mikulás... Sülysápon rendszerint szombaton, vagy vasárnap éjszaka a Szondy utcát és környékét peresi fiatalembe­rek tartják rémületben. Mu­latságokból, bálokból haza­felé jövet fölösleges energiá­jukat különös módon veze­tik le: egymásba kapaszkod­va torkuk szakadtáig énekel­nek, s mindent jjsszetömek, ami az útjukba kerül. Több helyen beverték már a házak ablakait, s ha vélet­lenül a károsult méltatlan­kodni mert, megismételték „akciójukat”. A csemetefá­kat félkézzel derékba törik, nekiesnek a kerítésnek és a földig döntik. Nemrég egy özvegyasszony kerítésének szilárd betonoszlopát egye­sült erővel rángatták ki a földből... — Teljesen tehetetlenek vagyunk — mondja a néni­ké. — Az esetet már több helyre jelentettük, de nem segít senki rajtunk. Egy másik asszony elmon­dotta, hogy legutóbb az Álla­mi Biztosító körzeti megbí­zottját is felkereste levélben a kár megtérítése miatt. Vá­laszt azonban nem kapott. — Egy hétig csináltuk a kerítést, olyan szép volt — sóhajtozik az asszony —, s most ezek percek alatt tönk­retették. Hát nem másutt — például a munkában — kellene leve­zetniük az energiájukat?.., a. b. Vosmfí beszélgetés _ Van Manoron egy 'rövid kis útszakasz, alig 200 méter hosszú, mégis ez okozza- a leg­több bosszúságot, gondot a község lakosságának, a tanács vezetőinek, a MÁVAUT dolgo­zóinak. Ez utóbbiból már sejt­hető: a MÁVAUT-pályaudvar és a Mátyás király utca közöt­ti kis fordulóról van szó. A környékbeli nagy építke­zések is hozzájárultak ahhoz, hogy itt az út tönkrement. De a MÁVAUT-járatok is itt köz­lekednek, nagy terhelésnek van naponta kitéve. Ez az útszakasz már any- nyira rossz, hogy az autó­buszok időnként kénytele­nek félig a járdán közle­kedni. A monori nagyközségi ta­nács műszaki ügyintézőjétől, Szőnyi Istvántól kérdeztük: mit tervez a tanács a kritikus útszakasszal kapcsolatban? — Mivei a Monori Állami Gazdaság foglalkozik a többi között útépítéssel is, velük kö­töttünk szerződést a tanács ke­zelésében levő utak csinálta- tására. Megépítették a Mátyás ki­rály utcát, a Liliom utca egy részét, tavasszal pedig a Bocskai utcára kerül sor. Ezt a kis szakaszt — a Má­tyás király utcától a Bocskai utcáig — azonban nem vállal­Füstöl a kémény Birtokvitás ügyek Ha két állampolgár közölt vita robban ki, végén rendsze­rint a bíróságnál keresik az igazukat. Vannak azonban esetek — az úgynevezett „tyúk­pereknél” is kisebbek —, ami­kor a községi tanácsok ezzel megbízott dolgozói tesznek igazságot Érdekes számba venni, mi mindenért pattannak ki ezek a viták. Füstöl a szomszéd ké­ménye, s a füstöt a szél több esetben a másik porta udvará­ra hordja. Veszekedés, vita, a régi és új sérelmek a két szomszéd között a füst kap­csán mind előkerülnek — másnap már ott vannak a ta­nácsnál. Erős zörgés‘hallatszik a szomszédból, a lombos fa áthajlik, árnyéka nyomán sat­nyább lesz a kertben a zöld­ség ... A szomszéd építkezik, az anyagot nem tudja már a saját portáján tárolni, az ut­cán is elfoglalta már az ösz- szes helyet, egy téglakupac a szomszéd háza elé kerül egy időre. Főbérlő, aki az albérlő­jét kizárja — előtte nyilván volt már közöttük némi per­patvar. Előfordulnak még mindig a baromfitartásból ke­letkező viták: libák az utcán és így tovább. A tartási szer­ződésből kifolyó panaszok sem szűntek még meg. Mint érdekesség: 1970-ben a pilisi tanácshoz 25 vitás ügy került, legtöbbje építésekből eredő panasz volt. A bíróság­hoz egy ügyet sem kellett át­tenni, elintéződött helyben. Az idén október közepéig 21 pa­nasz érkezett, egy esetben ke­rült az ügy a Monori Járásbí­róságra. (f. o.) ták el. Az autóbuszok terhelé­se olyan szilárd útburkolatot igényelne, aminek az elkészí­tésére nem vállalkoznak. A községi tanács titkára, Romhá- zi László ezért a Budapesti Betonútépítő Vállalathoz for­dult, úgy tudom, a vállalattól már kint is voltak, megnézték az útszakaszt, de nem tudom, végűi is elvállalták-e az épí­tést. Romházi László titkár: — Valóban, a betonútépítőkkel tárgyaltunk, el is vállaltak, de ők sem tudják az utat úgy megépíteni, hogy ezt az erős terhelést esetleg ki­bírja. Majdnem ott tartunk tehát, ahol az elején, az állami gaz­dasággal folytatott tárgyalások idején tartottunk. Annyi a kü­lönbség, hogy a betonútépítők esetleg az út elkészülte után a garanciális javítást is elvégez­nék. A szerződés' még nem végleges, de tavasszal min­denképpen hozzákezdünk az út építéséhez. (f. o.) December 7-én, a monori József Attila gimnázium KISZ- klubjában került sor a IV. d. osztály utolsó Mikulás-dél­utánjára. Az eddigiektől elté­rően, most' az ajándékozást egy kis vidám műsorral fű­szerezték. Az egész délutánt betöltő összejövetel legkedve­sebb aktusa talán az volt, hogy 18 éves, érettségi előtt álló diákok a „Hull a pelyhes fe­hér hó” című gyermekdalt őszinte lelkesedéssel, öröm­mel énekelték. Reméljük, hogy még sok ilyen vidám délutánt tölthetnek együtt a diákok, ha nem is a mikulási ajándékozás lesz az indíték az összejöve­telre ... Trócsányi Újjászülető üzletek A pilisi ÁFÉSZ megkezdte a kávai vegyesbolt korszerűsí­tését. Az üzlet teljes berende­zését is kicserélik. A hozzájuk tartozó gombái Iparcikkboltot is felújítják. Vonaton, — Még tíz perc van! — mondta izgatottan a kucsmás a svájcisapkásnak. — Még le­szállhatunk, gyorsan meg­vesszük azt a liter bort és lesz az útra... — Nem, — mondta a svájci­sapkás felesége. Ültek. A két férfi fészkelődön-, a Nyugati pályaudvar megafonja recseg­ve közölte, hogy a csarnok kettesről mindjárt indul Zá­honyba a szerelvény. , — Még nyolc perc ... Visz- szaérünkü — szólt könyörög­ve, reménykedve a kucsmás. — Nem, — mondta a svájci­sapkás felesége. — Na, öt perc, szaladjunk le, nem hagy itt a vonat... — Nem! — zárta le a vitát könyörtelenül a feleség. És ekkor elindult a vonat. A két férfi szemében mélységes bá­nat ült, a feleség szemében diadal. Győzött. Egy szót sem szóltak. Ekkor szólalt meg a szomszéd ülésen a vasutas: — No, ha nem sértődnek meg, én feláldozom ezt' a két litert! — És leemelt a csomag­tartóból egy bütyköst. Kacsin­A nőnék, aki szemben ült velem, az volt a jobb kézfejé­re tetoválva, hogy „Jóska”. A bal kézfejére meg az, hogy „Kálmán”. Az jutott eszembe, hogy ha. történetesen a Kál­mánnal él, hát szegény Kál­mánnak milyen, kellemetlen lehet' a Jóska nevét nézni, vagy ha a Jóskával él, 6 a Kálmánt kénytelen nézegetni... Mert a tetoválást lemosni nem lehet, ott van az örökre a nő két kézfején. Vajon ez a Jós­ka (vagy a Kálmán) veszek­szik-e vele a másik bőrbe vé­sett neve miatt? Szóval ilye­nekre gondoltam, amikor Kőbányán megállt a vonat,- a nő lehúzta az ablakot, és ör­vendezve sikítozott kifelé: „Laci, gyere ide, foglaltam neked helyet!” Laci jött, én meg néztem őket, hármójukat, őt, a „Jóskát”, meg a „Kál­mánt” ... /. akkor © Este a vonatokon már min­denki fáradt, gyűrött és szür­ke. Lecsuklanak a fejek, al­szik, aki teheti, hosszú volt a nap ma is. Minden megálló­nál többen leszünk, akik Kis­pesten gyűrik be magukat a kocsiba, már alig férnek. Itt száll fel a hölgy is, előzéke­nyen utat engednek neki, friss, üde, vörös kontyában gyöngyök, prémgallérja va­kító fehér, csizmája egy só­haj, egy remekmű, a táska hanyagul a vállára dobva, színe, bőre, mint a csizmáé. A hölgy maga az elegancia. Tudja is. Körülnéz, aztán azt mondja a borostás férfinek, aki fölsegítette a lépcsőn: Ne tolakodjon, jó? Olajos a tás­kája, összekeni a kabátomat! Örülök, amikor a sarokból odaszól valaki sajnálkozva: Hát igen, így jár az, aki nem használja a magánhelikopte­rét... (k. zs.) Gyorsabban érnek a helyszínre a szerelők A fogyasztók jobb ellátása érdekében az ÉMÁSZ sülysápi kirendeltsége régi GAZ 69-es gépkocsiját új üzemzavar-ei- hárító MÁZ lemezházas URH-s gépkocsira cserélte ki. Az új gépkocsi segítségével a szakemberek gyorsabban ér­kezhetnek a helyszínre, mint korábban. A sülysápi kirendeltség de­cember 1-től kezdve a körze­tébe tartozó 11 községben új szolgáltatást vezetett be. Ezen­túl ha az áramszolgáltatásban zavar támad, célszerű hg a fo­gyasztó a községi tanácsnál el­helyezett, a kirendeltség cí­mére előre nyomott bejelentő- lapra a nevét és a címét rá­írja, majd 60 filléres bélyeg­gel ellátva postára ad ja. A le­velezőlap kézhezvételétől szá­mított 48 órán bélül a hibát a kirendeltség kijavítja. Az áramkiesést telefonon is lehet jelenteni. Ebben az esetben is a bejelentéstől számított 43 órán belül elhárítják az üzem­zavart. A kirendeltség eddig hetenként egyszer, egy előre meghatározott napon végezte ellenőrző körútját egy-egy községben. Az új szolgáltatás bevezetése lehetővé teszi, hogy többször is meglátogassanak egy-egy községet a szakembe­rek. (- ky) — Jézusom — mondta a néni a buszon, és megrebbent a szeme —, Jézusom, hát hová megy ez a busz?! Nyomta a jelzőcsengő gombját, már be- lefehéredett az ujja, a busz nem állt meg, pedig a mal­mot, álról le akart szállni, ro­hanva elhagytuk. Állítsák meg! — kiabálta, — leszállók, leszállók! Semmi. A kalauznő elvegyült valahol a tömegben, a kiáltozásra kezdte elővere­kedni magát az emberek kö­zött, hogy mi lehet itt elöl? A néni kétségbeesetten ma­gyarázkodott már a péteri ha­tárban, hogy.ő a monori ma­lomnál leszállt volna, le ... A busz zökkenve megállt. Tár­gyalás kezdődött. Leszáll? Nem, hát most gyalogoljon vissza? Akkor indulunk. De meddig megy a busz? Mag­lódig. Jaj, akkor álljon meg, mégis leszáll, Maglód az rém messze van... Csapódott az ajtó, a néni visszafelé indult a ködben, gyalogszerrel. Na, ez is megvon. — mondta valaki A különbséget saját zsebéből fizette Mezőgazdasági jellegű kis­község Vasad. Utcáin, a hir­detőoszlopként használt vil­lanykarókon mossa a plaká­tokat a szemerkélő eső. Az egyiken eszperantó nyelvtan- folyamhoz kérik a jelentke­zőket, a másikon „Színházlá­togatás csoportosan” címmel, szintén invitálják a község la­kóit. A könyvtárban találjuk a művelődési otthon vezetőjét, Ragula Róbertét. A teremben a nagy cserépkályha barátsá­gos melege mellett foglalunk helyet, a kényelmes fotelők- bhn. A polcokon katonás sorrendben elhelyezve áll­nak a szebbnél szebb köte­tek. Megtalálható itt a szép- irodalom, ifjúsági, verseskö­tetek, azonkívül lexikonok, tudományos könyvek. — 1971 május elsején vet­tem át a vezetést — mondotta az otthon, vezetője —, nagy tervekkel, tenniakarással. Az­óta rájöttem, még a heti 24 óra sem elegendő ahhoz, amit meg Szeretnék valósítani. Az első feladatom a művelődési otthon környezetének rende­zése volt. Az építkezésről itt maradt törmeléket és a mé­teresre nőtt gazt távolítottuk el néhány KlSZ-taggal, akik bizony kevesen vannak. (A magyarázat talán az, hogy a fiatalok többsége a fővárosba jár.) Az embereket nehezen lehet mozdítani, sokan a me­zőgazdaságban dolgoznak, s este fáradtak, nincs kedvük elsétálni egy kis szórakozá­sért, művelődésért. A fiata­lokat szeretnénk elsősorban ide csalogatni: jó beatzené­vel. A zenekarunk is alaku­lóban. van. A négy amatőr zenész lelkesen * próbálgat minden vasárnap délelőtt. Ta­lán farsangra sikerül meg­valósítani a terveket. Szeret­nék későt b komolyabb dol­gokkal is foglalkozni. tVégigvezetett a művelődési otthonban. Mindenütt tiszta­ság és rend. A nagyteremben 85 ússzék sorakozik. A falon táblák: „Tilos a dohányzás és a szeszesital-fogyasztás”. A büfé előtt a presszós néni, Hargas Jánosné elmondta, hogy egyre kulturáltabb a fia­talok viselkedése. Talán köz­rejátszik ebben az öt mar­kos rendező is ... A presszó helyiségében rádió és tv. A Autó a ház falán.. A gépkocsinye­remény betét­könyvek legutób­bi húzásakor For­tuna egy Moszk­vics 412-es gépko­csival lepte meg Tótpáter István bácsit és feleségét, a Balassa utcában. — Valóban nagy meglepetés volt — mondja Tótpáter bácsi. — Este szoktam „átfutni” az újságokat, de most nem néztem meg a listát. Csak másnap, amikor az OTP értesített, akkor tudtam meg... A felesé­gem? Pesten dol­gozik, eléje men­tem az örömhírrel délután, megvár­tam az állomás­nál. — De jó, hogy elém jöttél — mondta —, úgyis kerülget az A—2- es. — Nemcsak ezért jöttem — mondtam neki so­kat ' sejtetőn. — Te, csak nem nyertünk egy ko­csit? — nézett rám hüledezve Tériké. — Megvárt á helye, rendbe tesszük a házun­kat belőle. Elad-' juk a kocsit, hi­szen 63 éves va­gyok, nem való már nekem az autóvezetés. Az egészségem sem a legjobb, nenp-ég jöttem haza a kór­házból ... Lakást is vehetnénk a pénzből, de tudja, hogy van ez: a fe­leségem ragaszko­dik kertes há­zunkhoz. Most is,' amikor hazajön, délutánonként megy a kertbe, hagymát duggatni. Ezt szoktuk meg, nem akarunk mi már változtatni. Tótpáter bácsi már elkészítette a kalkulációt: a nyeremánykocsi árából szép új köntöst kap a ház, ami megmarad a pénzből, azt tarta­lékolják az elkö­vetkezendő évek­re. Az egészség megóvására, nyu­godt, békés és gondnélküli nyug­díjas korukra. f. o. művelődési ház igazgatója ki­csit szomorúan mondta: a Ki mit tud?-ra senkit sem tudott beszervezni. — A fiatalok azt szeretnék, ha közkedvelt beat- zenészek játszanának. Hogy mennyire megvalósíthatatlan ez, erre nagyon jó példa no­vember 6-a. Meghívtak egy nevesebb zenelcart, s végül a bevétel nem volt elég arra, hogy a zenészeket kifizessék. A különbséget a művelődési otthon igazgatója fizette, sa­ját zsebéből. Kovács István Elment egy t€Íee las Bicskej, Péter kevés be­szédű, szerény, halk szavú ember volt. Elmaradhatat­lan kerékpárjával mindig az elsők között érkezett a dalórákra. Szeretett éne­kelni. Mindig hűséges volt a Vecsési Munkásdalkör­höz, amellyel bejárta a fél országot. Az utóbbi napokban sú­lyos betegen fekijdt. Szinte nem volt nap, hogy ne ér­deklődött volna az énekkar iránt, mennyi a létszám, mit tanulnak, milyen sze­replésre készülnek — kér­dezte daltársaitól, akik meglátogatták. A kórus is hű volt hoz­zá. Elkísérte utolsó útjára. A ravataltól a sírig dalosok vitték vállukon, dalos bú­csúztatta és dalosok éne­keltek. Példát mutatott a fiata­loknak, szorgalmával élen járt a férfikarban. Emlékét kegyelettel őrizzük. (valentsik) A BATRAK DICSÉRETE Bevallom, mindig csodáltam a rendíthetetlen hősöket, akik mindig bátran szembeszállnak ellenfeleikkel és — mint a hő­sök általában — mindig győz­tesen kerülnek ki a harcból, így lehetett csodálatos hősöm János vitéz és Toldi Miklós. Kloss kapitány és Angyal. Az én hősöm a múlt hét óta 1 az a monori asszohy, aki a hen­testől kapott húst visszatette a mérlegre és rámutatott: — Ez csak 96 deka. Mit gondol, lopom én a pénzt?! Az elismerés és csodálat mo­raja futott végig a várakozó tömegen. Éreztem: ez történed mi pillanat volt. Csak azt saj­nálom, hogy a nevét elfelej­tettem megkérdezni. Most pukkadozhatna Simon Temp­lar az irigységtől. (szatíi) MAI MfSOR Mozik Gomba: Szép lányok, ne sír­jatok. Monor: Ragyogj, ra­gyogj csillagom. Űri: A nagy zsákmány. Ve esés: Madárkák, Kiállítás Gyömrő, Ságvári Endné Üttörőház: Rákóczi-kdállítás, nyitva 9-től 14 óráig. Monor, járási művelődési ház: fotó­kiállítás, nyitva 10-től 13-ig és 15-től 19 óráig. I L ( t tott. Mert, hogy az utolsó szó mégiscsak férfiemberé. elégedetten —, akkor mehe­tünk is tovább. És mentünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom