Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

A. P'ESJ MfGYEI HIRL'AP KÜLÖNKIADÁSA r Xin. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1971. NOVEMBER 26., PÉNTEK Ankét a monori KIOSZ-ban Több gondot a nevelésre! Család + iskola + mester Ha nem cukrász, akkor ács Akik elismerést érdemelnek A KIOSZ monori járási szer­vezete a közelmúltban ipari- tanuló-ankétot rendezett a mo­nori székházban, amelyen a vendéglátókon — Kele István elnökön és Szabó Károly titká­ron — kívül megjelent töb­bek között Hegedűs Ferenc, a monori szakmunkásképző is­kola igazgatója, Gál Sándor, a járási hivatal iparügyi elő­adója, valamint 102 szülő és kisiparos (!). A nagy érdeklő­dést kiváltott ankéton szóba került úgyszólván minden az ipari tanulókkal, a szakmun­kásképzéssel kapcsolatos kér­dés. Hegedűs igazgatónak pél­dául — az iskola oktató-neve­lő munkájáról szólva — akar- va-akaratlanul szót kellett ej­tenie a rendkívül mostoha mun­kakörülményekről. Mint ismeretes, a monori szak­munkásképző az Ady úti általános iskolában, „al­bérletben” működik, s ez mindenképpen hátrányos. Figyelemre méltó volt a ta­nácskozáson, hogy nagy, fon­tosságához méltó hangsúlyt kapott az ipari tanulók neve­lése. A közvélemény meglehe- hetősen kedvezőtlen véleményt alkot — úgy általában — az ipari tanulókról, s mint min­den felületes általánosítás, igazságtalan ez is. Az azonban vitathatatlan, hogy az oktatás mellett a jövőben nagyobb sze­repet kell kapjon a nevelés. Az iskola egyedül önmagában nem képes megbirkózni ezzel a feladattal — mondotta Hege­dűs igazgató, s ez érthető. Az eddiginél jobban össze kell fogjon a szülőkkel, a munka­hellyel, a mesterekkel. Ehhez a témához kapcsoló­dott Hubaiék Gyulánénak, a KIOSZ munkatársának hozzá­szólása, érdemes szó szerint idézni szavait. — Ilinek itt olyan kis­iparosok, akik szép szám­mal neveltek kiváló szak­munkásokat. Sok közülük szintén itt van, mint be­csületes, rendes iparos. Mind megérdemelnék a kiváló tanuló neveléséért járó kitüntetést, mert nem­csak a szakmára, annak szeretetére, hanem becsü­letre, emberségre, szor­galmas munkára is nevel­ték tanulóikat. Tulajdonképpen nem lehet a neveléstől elválasztani a pálya- választás kérdését sem, hiszen, ha valaki őszinte érdeklődés­ből átgondoltan választotta meg szakmáját, azt nyilván minden szempontból eredmé­nyesebbért sajátítja el. Sajnos, sok a kedvezőtlen tapasztalat. Még sok szülőben ma is az a szemlélet él, hogy „ha semmi­re sem jó a gyerek, inasnak adjuk”. Ezért is sok — vi­szonylag — a gyenge tanuló a szakmunkásképző iskolában. Ezek a tanulók nem bírják az iramot, elkedvetlenednek, ki­maradnak. Pedig minden gye­reknek van érzéke valamilyen pályához, csak azt kell megken resni, hogy mihez ... S ebben nagyon sokat segíthetnek az általános iskolai nevelők, osz­tályfőnökök. Nem szabadna to­vábbítani olyan jelentkezési lapot, amelyen a gyermek a jö­vőjét így jelöli meg: „vagy cukrász, vagy ács, vagy gépko­csiszerelő ...” A laikus is meg­ítélheti, hogy az ilyen nyolca­dikosnak fogalma sincs arról, hogy mihez van érzéke, képes­ségeit milyen irányban fej­lesztheti ki, mi is akar tulaj­donképpen lenni. Mind erkölcsileg, mind szakmailag rendkívül ká­ros, ha a munkahely az ipari tanulót segédmun­kásnak tekinti, s minde­nütt foglalkoztatja, csak éppen szakmájában nem — erről beszélt nem ritka ta­pasztalatai alapján a járási hi­vatal iparügyi előadója. Hege­dűs igazgató is megerősítette ezt. Mint mondotta, került a vizsgabizottság elé már olyan lakatos tanuló, aki reszelni sem tudott. Jogos a kérdés: miként vélekedhetnek a szakmunkás- képzésről a vezetők az ilyen vállalatnál, ktsz-nél? S jogos az ankét résztvevőinek állás- foglalása: minden érdekeltnek nagyobb figyelmet kell fordí­tania a jövő szakembereinek képzésére. <d. g.) Vacsora az iskoláért A Hazafias Népfront üllői községi szervezete december 4-én cigányzenés fácán- és őzvacsorát rendez a művelő­dési otthonban. A vacsorát Üllő leghíresebb szakácsnői készítik el. A bevételt teljes egészében a felépítendő új iskola javára fordítják. A vasadi buszvárók Bár az utóbbi időben több kis üzem létesült Vasadon, még mindig több százan van­nak bejáró munkások. Autó­busszal kénytelenek utazni Monorra, tekintve, hogy a vasút elkerüli a községet. Az autóbuszra pedig — ez a do­log természetéből fakad — várakozni kell. És várakozni esőben, hóban, szélben, az út szélén nem éppen kellemes. Tudják ezt a község vezetői is, éppen ezért rendeltek meg még jóval a rossz idő beállta előtt, szeptember 7-én Kele István monori kisiparostól két buszvárót. A kisiparos a megrendelést elfogadta és a buszvárók leszállítását no­vember 15-re igazolta vissza. Mindez köztudott volt az utazók között, a várakozók reménykedtek. De ahogy a határidő közeledett, úgy fo­gyott a reményük és a türel­mük. Joggal. A határidőre mindössze körülbelül egy köbméter sóder és vagy 3—1 darab betonelem ért ki a helyszínre, s ezeket is most belepte a hó. Joggal vetődik fel a kér­dés: ha Kele István nem ér­zett magában elég erőt és felelősséget, akkor miért vál­lalta el a munkát? Vagy ta­lán két és fél hónap nem volt elég az alig néhány napot igénylő buszvárók elkészítésé­hez? K. I. Indul a Népköztársasági Kupa Népköztársasági Kupa-mér­kőzések lesznek vasárnap Úri­ban és Mendén. Űri a sülysápi első, Mende a gyömrői első csapatot fogadja. A mérkőzé­sek 1 órakor kezdődnek. MAI MfSOR MOZIK Monor: Különös párbaj. Vecsés Lear király I—II. Nyáregyháza: Darling Lili I—U. kiállítás Gyömrő: Ságvári Endre Üfctörő- ház: Rákóczi-kiállítás, 9—14-ig. Mo­nor: járási művelődési ház: fotó­kiállítás, 10—13-ig, 15—19-ig. Egy szerencsétlenség tanulsága Szomorú valóság: növek­szik a közúti balesetek szá­ma. Szinte mindennapos egy- egy szerencsétlenség a mono­ri járás községeiben is. Igaz, a járást két főközlekedési vasútvonal és két főút szeli át, nagy az átmenő forgalom. De a helybeli lakosok közül is mind több lesz a gépkocsi­tulajdonos. Mégis, a balese­tek számának emelkedése nem törvényszerű. A balese­tek — sok közöttük a halá­los — rendszerint a rendelke­zések be nem tartása, a fi­gyelmetlenség miatt követ­keznek be. Ezek voltak az okai a legutóbi sülysápi ha­lálos szerencsétlenségnek is. Az egész napi fáradságos munkát befejezve, asszonyok csoportja indult hazafelé a határból. Siettek, hiszen vár­ta őket a vacsorafőzés és a ház körüli sokféle aprómun­ka. Az asszonyok útját le­engedett sorompó zárta el. Látszott már a közeledő vo­nat, megálltak. Egyikük azonban megkerülte a sorom­pót, s igaz, megállt ő is, de a sorompón belül! A sebesen robogó gyorsvonat pillanatok alatt elhúzott s a nagy lég­lökéstől az asszony hátravá­gódott. Koponyaalapi törést szenvedett, — beállt az azon­nali halál. A fárasztó munkát befejez­ve ő is sietett haza. Talán, azt gondolta, a másodpercek is számítanak... Az életével fizetett érte. Nem volt törvényszerű az ő korai halála sem. Vigyázzunk mások, de vi­gyázzunk a magunk életére is! Jandó István TANÍTÁSI SZÜNET volt tegnap, csütörtökön a mo- >ri járás általános iskolái­ban, nem volt szünet viszont pedagógusoknak. Egész na­pos szakmai továbbképzésen vettek részt a járás nagyobb községeiben, megtekintettek néhány bemutató tanítást, és elemezték a tapasztalatokat. Kapcsolat harminc szövetkezettel Az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ mintegy harminc fogyasztási szövetkezettel áll rendszeres üzleti, tapasztalatcsere- vagy más jellegű kapcsolatban. Ezek a kapcsolatok az ÁFÉSZ vezetőinek vélemé­nye szerint segítik, eredmé­nyesebbé teszik a munkát. A TIT tagjai feladatokat várnak A napokban ülést tartott a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat monori szer­vezetének elnöksége. A Pest megyei szervezetet Földes István megyei titkár képvi­selte. Földes István beveze­tőként elmondotta: a TIT megyei szervezete elismerte a monori járás 1970—71-es év­adban, a tudományos isme­retterjesztésben elért fejlő­dését. A monori járási TIT Pest megye legjobb járásai mellé zárkózott fel. A mun­Ami nincs és ami nem kell PILLANATKÉP A CIPÓ A haragos szél dühödten kergeti a korai havat. Felkap­ja, megpörgeti a villanyoszlo­pok lámpái körül, levágja a falak, kerítések tövébe, aztán továbbsodorja. A hajnali fagy csikorgatja a fogát. Néhány Utas didereg csak fel-alá tán­colva, topogva a gyömrői vas­útállomás várótermében. A so­vány, fürge takarítónő kezében táncol a söprű, a gyulladt sze­mű, bozontos öregember gyá­moltalanul csoszog körülötte. Eres kezében magasszárú női cipőt szorongat. — Nem, kedves bácsi, mon­dom, hogy nem kell a cipője. — Meg sem nézte még a fia­talasszony. Nézze meg, micso­da puha bőre van, belül bun- dás. Ilyen kell magának a tél­re! — Ugyan, hagyjon! Ha egy­szer nem kell, nem veszem meg! — határozott mozdula­tokkal rakásra húzza a port, piszkot. Az öreg félénken kering kö­rülötte. — Alig volt ez még lábon. Láthatja, meg sincs törve. Két hete vette csak a feleségem. — De mit érek vele, ha nagy? Látom én azt ránézésre is — s az asszony vödörrel a kezében kisiet a szuszogva fé­kező mozdonyhoz. Az edényt lerakja egy cső alá, s ahogy a forró víz ömlik, a kiáramló gőzben odacsoszog az egyik fű­zős utashoz. — Fiatalember... — Hagyja, öregem. Nekem hincs szükségem a cipőjére. — A bácsi fájdalmasan felhúzza a vállát. — Gondoltam. Pedig ha a Bizományiba viszem, elutazom az árát. — Annyira kell az a pénz? — Kevés nyugdíjat kapok, s mostanában sok volt a kiadá­som, nagyon sok. Három napja temettem a feleségem, hirte­len hagyott itt. A koporsó ára, a temetés, köszöni, fejfa — sok pénz. övé volt ez a cipő, szerencsétlen megboldogulté... Ha látna most... A mozdony dohogva, fülsér­tő füttyentéssel nekilódul. Az utasok nézik az ablakokból az öreget gyanakodva. Hiszik is, meg nem is, amit mondott. Ö lecsoszog a lépcsőkön az alul­járóba. V. J. Egy betonkeverő gépet sze­retnék kölcsönözni — lépek be az üllői ÁFÉSZ szolgáltató házába. — Mit tetszett kérni? — bár jól hallotta kérdésemet Virág Péterné, mégis megle­pi a „szokatlan” kérés. — Ügy tudom, hogy beton­keverő gépet és más építési eszközt is lehet bérelni... — Azzal nem szolgálhatok. Nincs. Nem is volt. Ide, ebbe a kis helyiségbe be sem fér­ne... — Volt már rajtam kívül valaki más, aki hasonló ké­réssel jött? — Még nem. De az edénye­ket, háztartási gépeket, baba­kocsikat és írógépet sokan ke­resik és meg is találják. Bő a választék. Tessék körülnéz­ni. Valóban, ízléses és szép edé­nyek sorakoznak a polcokon, Akik örülnek a télnek Korán fehérbe borult az idén, a monori Marx li­get. Péterffy felvétele a sarokban pedig szinte vala­mennyi háztartási gép fellel­hető. — Az edényeket főleg lako­dalmakra viszik, de ebből az eseményből valahogy kevés volt az idén. A mosógépeket, porszívókat, padlókefélőket egyre ritkábban kölcsönözzük. Mindenki igyekszik ellátni sa­ját otthonát a legszükségesebb eszközökkel. — Ezek szerint kicsi a for­galom? — Sajnos, igen. Talán a ba­bakocsi a legkapósabb. — Ha elvinném egy évre, mennyit kellene fizetnem? — Az újért 864 forintot. Mi 1550 forintért vesszük meg. — Az idénycikkeket kere­sik? — Van paradicsomdará - lónk, hurkatöltőnk és festő­hengerünk. Viszik. — És szőlőprés? — Keresi ék ugyan, de nem volt ★ Hasonló kérdésekkel lep­tem meg Massza Sándort, az üllői ÁFÉSZ elnökét: — Valóban ígértük a szol­gáltató ház megnyitásakor, hogy kölcsönözni fogunk épít­kezéshez szükséges eszközö­ket ... Igaz, a két betonkeve­rő közül az egyiket a mi épí- tőbrigádunk használja, a má­sik pedig rossz. Most javítják a lakatosok. De tavaszra nem­csak betonkeverőt, hanem fel­vonószalagot, létrákat, palló­kat is kölcsönözhet az épít­kező. — H.ú lesznek elhelyezve ezek a munkagépek? — Az biztos, hogy nem az üzletben. Az erre a célra na­gyon kicsi. De már elkészült a raktár. Az épületben két helyiség van. Az egyikben kölcsönző­bolt, a másikban felvevő iro­da. — Mi ennek az utóbbinak a rendeltetése? — Ha valaki szobát akar festeni, rádiót, televíziót ja­víttatni, sőt házat építtetni, csak bemegy ide és leadja a rendelést. Kevesen veszik azonban igénybe ezt a szolgál­tatást, pedig k::flnő szakem­bereink vannak és olcsóbban dolgozunk, mint a maszekok. — Gondolnak-e előre a le­endő igényekre? — A kölcsönző boltokban (mert Vecsésen is van egy, és az jobban „megy”) és a szol­gáltató házakban dolgozók rendszeresen felmérik a je­lentkező igényeket. Már nem veszünk például táskarádiót, magnót, alumínium evőeszkö­zöket. És sok háztartási gép sem kell... — Tehát körültekintő és alapos a, felmérés. Ennek el­lenére mégis kicsi a forga­lom. Miért? Pesti Imre katervben szereplő előadások 80 százalékát megtartották. Az idei ismeretterjesztő évadra kevesebb előadást terveztek. Csökkent az üze­mekben a munkásakadémiák, a tsz-ben a gazdasági aka­démiák iránti érdeklődés. Az elmúlt évadban ugyanis majd minden gazdaságban, üzem­ben szervezett a TIT elő­adássorozatokat. Az idén ki­szélesítették a pártoktatást az üzemekben, tsz-ekben, köz­ségi alapszervezetekben. Ezek­re az előadásokra a pártta­gokon kívül pártonkívüliek is járnak, ezért a TIT-előadá- sok háttérbe szorultak. Rétvári Gyula, a TIT mo­nori járási titkára a szerve­zet taglétszámának emelésé­ről beszélt. Jelenleg száz kö­rül van a tagok száma a já­rásban. Az elnökség tagjai hozzá­szólásaikban elmondották, némi ellentmondást látnak az előadások csökkenése és a taglétszám emelése között. Nagyon sok TIT-tag elégedet­lenkedik, amiért nem bíz­zák meg őket feladatokkal, TIT-tagságuk kimerül a tag- díjfizetésben, a TIT folyó­iratainak, kiadványainak ol­vasásában. _____________(f. o.) NE M JÖN A BÁBSZÍNHÁZ Mára, péntekre várták a mo- noriak az Állami Bábszínhá­zát. Az előadás technikai okok miatt elmarad. Uttörőolimpia Járási sakkbajnokság Monor on, az Ady úti iskola fizikai előadótermében és út­törőotthonában rendezte meg az ÁIST az 1971—72-es tanév járási egyéni és csapat sakk- bajnokságát. Huszonhárom is­kola küldte el legjobbjait. Magócsi Károly járási mű­velődésügyi osztályvezető, Magócsi Károlyné iskolaigaz­gató és Palotai Sándor tanár irányításával hallatlanul iz­galmas versenyek folytak. Végeredmények Fiú egyéni: 1. Satyehlik György (Pilis 1. sz. iskola), 2. Gál Attila (Pilis, 1. sz. iskola), 3. Déri Attila (Gyömrő, 1. sz. iskola), 4. Sintár Péter (Mo­nor, Kossuth), 5. Mladomcziki László (Bénye), 6. Stefán Ist­ván (Gyömrő, 1. sz. isk.). Leány egyéni: 1. Kardos Rozália (Péteri), 2. Keresztesi Éva (Monor, Ady), 3. Kemen­céi Katalin (Bénye), 4. Somo­gyi Zsuzsa (Gyömrő, 2. sz. is­kola), 5. Sponger Katalán (Monor, Munikásőr), 6. Aczél Ágnes (Monor, Munkásőr). Csapatbajnokság, fiúk: 1. Pilis, 1. sz. iskola (Turcsán Gábor, Zsamóczki Attila, Hu- boda Mihály), 2. Vecsés, 4. sz. iskola, 3. Vecsés, 2. sz. is­kola, 4. Pilis, 2. sz. iskola, 5. Gyömrő, 2. sz. iskola, 6. Péte­ri. Lányok: 1. Vasad (Balogh Klára, Keszeg Margit, Tóth Katalin), 2. Vecsés, 2. sz. is­kola, 3. Pilis, 1. sz. iskola. A csapatok harmadik tagja kisdobos volt. A győztes csapatok részt vesznek az úttörő-olimpia me­gyei döntőjén. <sk) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom