Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
rt,s$ Mterei tÄirtap 1971. NOVEMBER 6., SZOMBAT Szebb lesz a park Gödöllőn — De szép ez a park! — kiáltottak fel, szinte egyszerre a gödöllői Török Ignác gimnázium I/B. osztályos diákjai, amikor a Gellérthegyen az ifjúsági parkban sétáltak. Megcsodálták a szépen gondozott virágágyásokat, a művészien elrendezett díszbokrokat. S az egyik kislány megkérdezte: miért nem ilyen a. park Gödöllőn is? — Mert nincs, aki rendben tartsa — volt az osztályfőnöknő, Bálványosi Károlyné válasza. S amilyen egyöntetű volt a csodálat, olyan egyöntetű a gyerekek véleménye is: ők majd segítenek a gödöllői park rendbetételében. A legközelebbi osztályfőnöki órán elhatározták, hogy valamennyien két-két vasárnapot dolgoznak az ősparkban. A Török Ignác gimnázium KISZ-fiataljainak felajánlását a többi iskolák is követték. A MŰM 202-es Iparitanuló Intézetének 1500 tanulója vesz majd részt a parkszépítésben. Szükség is van a sok munkáskézre, hiszen több, mint 60 holdat kell rendbetenniük. Az első brigád az erdészet mérnökének irányításával november 14-én kezdi meg a felesleges bokrok irtását. S ezt követően minden vasárnap fiatalok zsivajától lesz hangos a park. Elhatározták, hogy a parkot nemcsak rendbehozzák, hanem ápolják is. Felosztják a területet egymás között, s a városi tanács segítségével olyanná varázsolják, mint amilyent az 1/B-sek láttak a Gellérthegy oldalában... ' m. k. a. Az ember 7000 évvel ezelőtt szelídítette meg és kezdte tenyészteni a lovat. Befogta az eke elé. Követ, sziklát, fát vontatott vele. Ráült és nagyobb távolságot tudott megtenni, mint bármikor azelőtt. Nyerget tett rá és csatába ment vele. Nagy Sándort egy ízben a lova mentette meg a biztos haláltól. Caligula római császár konzullá nevezte Iá a lovát. Fizetőeszköz is volt és asszonyt, gyereket adtak érte Keleten. Birtoklása szabadságot, hatalmat jelentett, a szegényebbeknek a legfontosabbat; a kenyeret, a megélhetést. 3 938-ban Magyarországon 834 ezer ló volt, bizonyítva a legfőbb vonóerő „státuszát”, de a második világháborúban tömegméretben pusztultak a lovak, sokat elhajtottak — s bármily szomorú — sokat megettünk, számuk 300 ezerre csökkent. 1958-ban már 724 ezerre szaporodtak, aztán a mezőgazdaság nagyüzeme- sítésével — világjelenségként — eldőlt a ló igénybevételének, felhasználásának helye és jelentősége. 1971-es adat: 218 ezer lovat tartanaik hazánkban, s egykét ezer sport- és versenyló kivételével állami gazdaságainkban, termelőszövetkeze- tainkben dolgoznak. Hosszú évekig folyt a vita a négylábú segítőtárs jövőjéről, sokan, még mezőgazdasági szakemberek is azt tartották: „Bár az utolsó is elnyeritette volna már a táltosok üzenetét!” A mechanikai ' emiergi a valóban új korszakot nyitott az emberiség fejlődésében, új energiaforrásokat biztosított a mezőgazdasági termelésben és az iparban egyaránt. Az állati Villanyszerelő, ipületbádogos, vízvezetékszerelő, lakatos, asztalos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, üveges, esztergályos, gépkocsiszerelő, karosszéria- lakatos, tönnyűgépkezelő szakmunkásokat, vizsgázott toronydaru- kezelőt, segéd- és betanított munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), gépkocsivezetőket, raktári segédmunkásokat, rakodókat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet: Budapesten, a IX. kér. Viola u. 45. sz. alatt, a „Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán. Alkatrészvásár! A VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR a téli gépjavítások segítése céljából november 10-e és 24-e között a BNV 3-as pavilonjában alkatrészeladási napokat rendez: a DUTRA traktorok szerkezeti és motorikus alkatrészeiből, tartozékaiból. Nyitva: 9 órától 16 óráig. Szombaton és vasárnap árusítás nincs. Használja ki az alkalmat:- készüljön fel a téli gépjavításra! eredetű energia jelentősége parányinak tűnt. Felesleges terhet vlselünk-e ? Martern István, az egyik Zala megyei állami gazdaság agromómus mondta: „Tíz éve még én is azt hittem, nincs többé a korszerű mezőgazdaságban helye a lónak. Később megváltoztattam a véleményemet. Szerintem a legmodernebb gazdaságban is elkel a ló.” Pál János, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség igazgatója egy hozzá írt levelet mutat, feladó Fülöp herceg, az angol királynő férje, a Neny- zotközi Lovasszövetség elnöke: ...„Kedves Pál Doktor Űr!... Szeretném megköszönni önnek azt a meleg vendégszeretetet, amelyben 1971. szeptemberében a vadászati világkiállításon és a hajtó Európfe-bajnokságon részesítettek. .. stb... ” ■ — Nagy megtiszteltetés, hogy az 56 tagállam közül, mi magyarok kaptunk jogot a hajtó Európa-bajnökság megrendezésére — mondja az igazgató. Miért éppein minket választottak? A hazai tenyésztés elismerése Igaz, hogy a lólétszám megcsappant, de sikerült híres tenyésztésünket fenntartani, fejleszteni. Magyarországon jelenleg 1082 fedezőmén van és 95 ezer kanca. Tervszerű tenyésztő munka folyik, a híres magyar fajtákból. A nóniuszo- kat a mezőhegy esi és hortobágyi gazdaságok szaporítják, a furiosókat (morth-starokat) Kisbéren és az apaj pusztaiak ápolják, a világhírű lipicaikat a Szilvásváradi Állami Gazdaság tenyészti, a gyönyörű arab fajtákat a Bábolnai Állami Gazdaság (ahol egyébként 200 angol telivér kanca is van), a dalmandi ménesből kerülnek ki a kiváló sportlovak, amelyek a díjugratásban, a 3 napos, úgynevezett „Mili- tary”-kon szerepelnek nagy sikerrel. A magyar hidegvérű s muraközi fajtákat a szente- gáti és más gazdaságok tenyésztik. Az Országos Lótenyésztési Felügyelőség nyolc területi kirendeltségén, a lótenyésztési felügyelők irányítják a munkát. Kiváló egye- deket adnak a versenypályákra, a sportpályákra és a gazdaságokba, ahol még mindig nagyon jól hasznosítják a lovakat. A tenyésztés nagy pénzt hozhat: egy-egy „bő vérű” másfél éves csikó értéke eléri az 5—6 ezer dollárt, de akadt már kanca, amelyik Angliába 50 ezer dollárért kelt el. Egy angol törzsmánért némely ország megfizeti az 1 millió dolláros mesebeli ösz- szeget is. Mint a lótenyésztési szakemberek mondták, a hazánkba folyó nemesítási, tenyésztési munkát ismerték el, amikor — a vadászati világkiállítást felhasználva — eljöttek hozzánk a neves külföldi szakemberek. és nekünk adták az Európa-bajnokság rendezési jogát. Ölvén lovasiskola Az állami gazdaságokban neon egészen 20 ezer a lovak száma, ám a tsz-ekben még nagyon sok dolgozik. Hosszúhosszú ideig szolgálhatják még az embert, ha mindenhol megtalálják a gépi és az élő vonóerő közötti helyes arányt. Rövid távú fuvarozásra, köny- nyebb anyagok hordására alkalmas jószág a ló. Még a tőle idegenkedők is megfontolhatják; hazánkban 300 községben nincs meg a bekötő út, a dűlőutakról nem is beszélve. Márpedig a sárban, hóban, sokszor könnyebben ellép fürge lábaival a ló, mint a traktor. Utoljára, de nem utolsóként, említeném a magyar nép hagyományos lószeretetét, amely nem sorvad el a gépek korában sem. S a ló —a lovasiskolákban — játékos társa az embernek, és valutát is hoz a házhoz. 1971-ben már 50 lovasiskola (több Pest megyei is) működött hazánkban, ebből 16 tsz- ekben. A ló tehát hűséges barátunk marad, ha az ember nem mondja fel a velük kötött hétezer éves szerződést. Sz. D. ff Őszi képek Foto: Gárclos Tsz-kompők a folyóhoz Borsod megye nagy folyóin: a Tiszán, a Hermádon, a Bodrogon és a Sajón huszonhét nagy teherbírású komp segíti a közúti közlekedés gyorsabb lebonyolítását. A községi tanácsok kezelésében lévő víziKönyvben, térképen a honfoglalás kora A Magyar Nemzeti Múzeum és a nyíregyházi múzeum régészei befejezték Szabolcs- Szatmár ínegye honfoglaláskori régészeti lelőhelyeinek feltérképezését, azaz pontos rögzítését. Szabolcs megye az ország honfoglaláskori emlékekben leggazdagabb területe. Hatvan község, illetve város területén 120 lelőhelyet vettek nyilvántartásba, ezek zömmel a megye nyírségi és rétközi tájain találhatók. A honfoglaláskori régészeti lelőhelyeket hazánk egész területén feltérképezik, s anyagát az Akadémiai Kiadó gondozásában öt kötetben jelentetik meg. járművek többsége ma már a mézőgazdaéágot szolgálja. A kompok évente mintegy kétszázezer személyt, ezemégy- száz személygépkocsit, négyezer teherautót, nyolcezer különböző mezőgazdasági gépet és negyvenötezer lovat, valamint szarvasmarhát szállítanak. A folyamatos közlekedés biztosítására több közös gazdaság megvásárolta a kompokat a községi tanácsoktól. így Olaszliszkán, Bodrog- olasziban és Sárazsadányban már termelőszövetkezeti kompok járnak a Bodrogon, most újabb tsz vízi jármű kezdte meg munkáját Zsűjtánál, a Hemádon. Ezt az abaújvári Aranykalász Tsz ötvenezer forintért vette” meg a helyi tanácstól. Diákok, lámpafényben A berregő csengőhang betölti a folyosót. A tantermekben kigyúínak az esti fények. Kezemben az osztálynaplóval komótosan ballagok. A folyosó fordulójából látom, hogy befelé mozdul az osztály. Estisek, felnőttek. Még egy utolsót szippantanak a cigarettából. A csikket gondosan elnyomják a falra szerelt pléh hamutálcában. Pántlikás törzsőrmester áll a nyitott ajtóban. Fogja a kilincset, és ahogy odaérek, hangosan köszön. — Erőt, egészséget, tanár elvtárs, — Jó estét kívánok. Hogy van, Pántlikás elvtárs? — Köszönöm. Kicsit jobban. Tessékel befelé udvariasan, és becsukja maga mögött az ajtót. Odabent még mozgás. A hetes jelent, aztán leülnek a padokba. A naplót lapozom, közben figyelem az arcokat. Délelőtt kis elsőseimnek Homéroszról beszéltem. Ezeknek itt most Petőfi a soros. Lapoznak a tankönyvben, és lesik, várják, kinek a nevénél időzöm a szokásosnál tovább. Várják, kit hívok ma ki felelni. Az a lány ott, a középső sorban, három hete menyasszony. Odapillantok rá, aztán azt gondolom, ma nem feleltetem. A darukezelő a téglagyárból, különben vidéken lakik, a múltkor felelt. Kis elvtárs, a gépkocsivezető, egy hetet hiányzott. Kirendelésen volt, neki pótolnia kell még. — Pántlikás elvtárs, fáradjon ki a katedrához — mondom hirtelen. A deres hajú törzsőrmester felpattan a helyéről, és nehéz csizmáiban kikászálódik a pádból. Vállpántja pttóhcsil- lagán megtörik a lámpa fénye. Megáll a katedra előtt. Meghúzza magán a zubbonyt. Hajába túr, látom, egy kicsit ideges. A szeme vibrál, a merev vigyázzállásból kicsit lazít, majd egyik lábáról a másikra áll. — Mi van a gyomrával, Pántlikás elvtárs? — kérdezem, és becsukom az osztálynaplót. — Most már egy kicsit jobb. Szedem a gyógyszert. Ügy látszik, hasznáL — Mit mond az orvos? — Nem kell operálni. Már ettől is egészen jól vagyok. Tetszik tudni, tanár elvtárs, az operációtól nagyon féltem. — Egy rendőrnek nem szabad félnie — mondom mosolyogva. — Na, ja, persze — nevet. — A félelem, tetszik tudni, nem kérdezi, hogy id, kicsoda . — Szereltesse le magát. — Azt nem! Nekem a szolgálat, tetszik tudni, tanár elvtárs, olyan, mint — egy kicsit gondolkozik —, mint, mondjuk, a tanár elvtársnak ez a hely itt. Ahová az embert odaállítják, aztán szereti is azt, amit csinál, attól nehéz a válás. Mosolygó arcok figyelik a beszélgetést. Látom a szemekből, valósággal kiolvasható, hogy „na, ebből sem igen lesz felelet, de ha mégis, mit adhat erre a tanár?” — Petőfit is lesterelték a katonaságtól — mondom. — Azt igen, mert az vért köpött, amikor beállt Sopronban önként katoná-, nak. — Ezt hóimét tudja? — A tanár elvtárs magyarázta a múltkor. Meg azt is, amikor Orlayval meg Jókaival az a barátság szövődött közöttük Pápán, a kollégiumban. Meg amikor plakátragasztó volt. Meg a debreceni hideg tél, a Fogasné asszonyomnál ... Aztán a gyaloglás a Tisza áradása miatt, fölkanyarodva a Felvidék felé, hogy Pesten Vörösmartynál, a költészet atyjánál jelentkezzék, egy csomó verssel a hóna alatt... — Szereti Petőfit, Pántlikás elvtárs? — Nagyon. Tán a legjobban mind közül. Az iskolában egy plakáton ki volt írva, hogy „A néppel tűzön, vízen át!” Az ott nagyon megtetszett nekem. Aztán, ha csali lehettem, mindent elolvastam, amit róla írtak könyvekben. A mi tankönyvünkben, bár még nem tartunk ott, de én már előre elolvastam a Respublikát, meg a segesvári esetét a Bem seregében. Meg a tiszti lefokozásáról azt a hadügyminiszteri ügyet is, amire a Nyakravaló versét írta. Olvasni nagyon szeretek. Fellapozom a naplót, és Pántlikás ■ törzsőrmester neve mellé, a feleltetési rovatba bejegyzem az ötöst. —. Rendben van, Pántlikás elvtárs — mondom, és becsukom az osztály- naplót. Az osztálybizalmi nyújtja a kezét. — Tessék! — Ez most felelet volt, tanár elvtárs? — kérdi, — Az. Méghozzá, véleményem szerint, egészen jó felelet Az arcokon csodálkozás. S a csodálkozás még akkor sem ült el, amikor kint a folyosón, az ötperces szünetben ezek a munkában elfáradt, öreg diákok ismét rágyújtottak egy cigarettára. Pántlikás elvtársat is kínálták, de nem fogadta el. Kezében a történelem- könyvvel, mert történelemóra következett, ott állt az ablakmélyedésben. Kopré József 1 i Apajpusztán furiosók Hétezer éves „szerződés"
