Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

6 1971. NOVEMBER 9., KEDD Új tv-készülékek A budapesti szaküzletekben ehéten, majd vidéken is meg­jelenik a boltokban két újtípu­sú Orion tv-készülék. Az egyik, a Venus, 51 centiméter átmérőjű, sarkított képernyős készülék, a másik az Orilux, amelynek képátmérője 61 cen­timéter, vagyis a normál 59 centiméteres nagy képernyő­nél nagyobb. Mindkét készü­lék alkalmas a második adás fekete-fehér vételére. A Venus 6800, az Orilux 6880 forintba kerüL Megnyílt a Műjégpálya Több százan vártáik a nyi­tást, amely után egy óra múl­va már ezrek siklottak a jé­gen. A hagyományoknak meg­felelően vasárnap délután ugyanis megnyitotta kapuit a közönség előtt a Műjégpálya. Igaz, hogy még csak az első, 3600 négyzetméteres szakasz készült el, de már ez elegen­dő volt arra, hogy az egyik legszebb téli sport és szórako­zás kedvelői ellepjék a pá­lyát Rugalmas lakás ÚJ ELKÉPZELÉS A GENERÁCIÓK OTTHONÁRÓL — Hess. hess! Vicces búvár Hídvégi János rajzai A nagy lakótelepek ottho­nainak egy részében — amint a vizsgálatok megállapították — máris zsúfoltak a lakások. Többen élnek ezekben az ott­honokban, mint ahány sze­mélyesre tervezték a lakáso­kat. Már az új lakások ki­utalása után a tervezettnél több személy költözött be. A családszaporulattal — még a „többletbeköltözés” nélkül is — idővel zsúfolttá válik a la­kás. Ezeket a kérdéseket vizs­gálta részletesen és keresett megfelelő megoldást Kisléghi Nagy István építész. Kutatá­sai szerint az emberek nem szívesen cserélnek lakást, mert idővel az otthonná érett, s a környezetet is megszerették, megszokták, tehát ragaszkod­nak hozzá. Kisléghi Nagy István elkép­zelése szerint a családtagok számával járó , változásokat akkor lehetne különösebb probléma nélkül rugalmasan követni, ha a 4—6 személyes törzsla­kások mellett külön bejá­ratú félkomfortos szobát is építenének. A törzslakásban élne a szülő a kiskorú gyermekekkel, s a folyosóról, vagy lépcsőházból nyíló külön bejáratú szobában lakhatnának a nagyszülők, akik már. bizonyos elkülö­nültséget, nyugalmat is igé­nyelnek a családi össztarto- zás lehetőségével egyetemben. Ezt a külön bejáratú szobát nemcsak egy törzslakás ré­szére tartják fenn, hanem ter­mészetszerűleg — ha üres, vagy megüresedik — bárme-. ly'ik más törzslakásban élő család igénybe vehetné. Tulaj­donképpen váltószobákról van szó. Fontos feltétel, hogy a váltószoba önálló lakásként ne legyen használható. Az építész javaslata szerint 16 négyzetméter alapte­rületűnél kisebbnek kell lennie a váltószobának és minimális komfortként zu­hanytálcával, beépített szek­rénnyel kell rendelkeznie. A váltószobák lehetőséget nyúj­tanak a család generációs problémáinak megoldásához is, hiszen a nagyszülők után megüresedő váltószobát az időközben felnövő fiatalok kaphatják átmenetileg, amíg végleges otthonhoz jutnak. A bérházban általában eme­letenként három-öt törzsla­káshoz egy-két váltószobát javasol a tervező. Az sem okoz ,Kétszívű, ürgés" szőlősgazda Hétdecis szertartás ősi szőlőspincei hagyományt őriz a vulkáni eredetű Ság- hegy lankáin Szakály Dezső szőlősgazda, nyugalmazott is­kolaigazgató. Valószínűleg ő az utolsó „művelője” a ked­ves, derűs ürge-ivás szertar­tásának. Kelléke: 2 kerámia­köcsög, azaz az ürge — egyik nagyobb, mint a másik, s nincs mértékük, mert „a barátságot nem lehet decibe mérni” —. bor, gyertya és a „gazda szíve”. A pincébe té­vedt férfivendégekre a na­gyobbik, körülbelül 6—7 de- cis, a hölgyekre a 4—5 de- cis kisebbik, borral teli ürge vár. Tartalmát egyből le kell hajtani. A gazda osztá­lyozza a borivást: aki köz­ben egyszer megpihen, gyenge embernek számít. Aki kétszer, az postás. A há­rom pauzát tartók a vasuta­sok, s akik ennél többször elveszik a szájuktól az ür­gét, minősíthetetlenül gyen­ge embernek számítanak. Ez­után két égő gyertya között a vendég beírja nevét a pince falán levő óriásszívbe — ez a gazda szíve, s Dezső bácsi­nak egy már betelt, most a másodikba gyűlnek az „au­togramok” —, s a gazda bor­ivó öregapjától tanult ősi boros verset mond. Lényege, hogy nemcsak a vendéget, ha­nem annak barátját is barát­jának fogadja. Az egyszusszal leöntök piros ceruzával je­gyezhetik be a nevüket. Ezzel két évtizedre vendég- jogát nyert az idegen. Ha azonban legközelebbi láto­gatásakor nem találja meg kézírását a gazda szívében, elveszíti azt, s újból végig kell csinálni az ürgeivást. Törvények is erősítik a ven­dégjogi tisztet. Ezeket maga a gazda ismerteti újdonsült barátaival. Két jellemző „cikkelye”: „A gazdát meg­verni és megveretni nem szabad, azonban a vendégek kedvükre veszekedhetnek”. „Mivel a bor emberi munka produktuma,, azt kiönteni nem szabad, csak betölteni”. Az „ürgés pince” idegenfor­galmi nevezetesség lett a hegyen. Megszámlálhatatlan sok barátja lett a köztisztelet­ben álló Dezső bácsinak, aki­nek nagyrészt erre a hobby- jára fogy el az évi termése. Különösen most, szüret idején nagy a vendégjárás nála. Nem ritka az olyan nap, amikor 5—6 ürge- ivásra is sor kerül. Átesett már az „avatáson” számos neves hazai személyi­ség, külföldi vendég. Kár, hogy a most 68 éves Szakály Dezsőtől senki sem tanulja meg az ürgeivás ceremóniá­ját... különösebb problémát, ha a váltószobában élő családtag­nak egy emelettel lejjebb vagy feljebb kell járnia a törzslakásban élő családhoz. Ezek a váltószobák tehát tu­lajdonképpen szállodai ven­dégszobáknak tekinthetők, s az albérleti hasznosítás meg­akadályozása érdekében cél­szerű, ha a várószobákkal az a szerv rendelkezik, amely a lakásokat utalta ki vagy ke­zeli. Az új megoldás előnye az, hogy nem szükséges a szokásosnál jóval nagyobb lakásokat építeni, amelyek egy bizonyos idő után, a csa­ládtagok számának csökkené­se miatt kihasználatlanul ma­radhatnak. Javaslata tehát a zsúfoltság és az indo­kolatlan bőség esetére is megoldást kínál anélkül, hogy átépítésre vagy cse- i rére szükség lenne. Kétségtelen viszont, hogy az otthonnak ez a fajta kettéosz­tása idegenkedést kelthet, hi­szen egy beidegaett lakásel­képzelés megváltoztatásáról van szó. Néhány külföldi tapasztalat azt jelzi, hogy másutt is fog­lalkoznak hasonló elképzelé­sekkel. Olaszországban a Térni . Fémművek lakótelep- tervezésénél vették fontoló­ra a lakáshoz tartozó, de tel­jesen külön bejáratú szoba építését, s Párizsban is most latolgatnak hasonló megoldá­sokat. Képes Évkönyv Az idén első alkalommal je­lenik meg a Képes Üjság szer­kesztésében készült Képes Év­könyv. A Képes Évkönyv gazdag át­tekintést nyújt a hazai politi­kai, társadalmi, gazdasági, kulturális, tudományos és sportéletünk alakulásáról, a magyar sajtóban még meg nem jelent, érdekes képeket közöl világeseményekről. E témakö­rök mellett természetesen nem hiányzik az irodalmi rész sem. A Képes humorrovat újszerű­ségével és ötleteivel sole kelle­mes percet szerez'majd az ol­vasóknak. Az asszonyok, lányok a háztartással, divattal foglal­kozó tartalmas összeállítást ta­lálhatnak. Várhatóan tetszés­sel találkozik majd a Képes Évkönyv „Képrejtvénye”, amelynek megfejtői értékes tárgyjutalmakhoz jutnak. Mindamellett a Képes Év­könyvben a hagyományos ka­lendárium is megtalálható. A 228 oldalas, több száz ér­dekes képet, szöveget tartal­mazó Képes Évkönyv ára 16 forint, november közepén már kapható a postahivatalokban, az újságárusoknál és a kézbe­sítőknél. Megmentik a cápáktól Egy amerikai vizilóbébi magyar filmkarrierje A vízilóbébi, amelyet egyéb­ként Hubának hívnak, az el­múlt napokban érkezett meg a budapesti Pannónia Filmstú­dióba. Utazásához nem volt semmilyen különleges szál­lítóeszközre szükség, s nem kellett óvatos intézkedésekkel távoltartani a kíváncsiskodó­kat sem. Hugó ugyanis kényelme­sen elfért egy aktatáská­ban, több száz filmkar­rierre váró kollégájával, majmokkal, cápákkal, ele­fántokkal, s más mesebeli társával együtt. A Magyarországon készülő rajzfilm rendezője, tervező­je, Graham Percy hozta őket a tengerentúlról, hogy az amerikai Fabergé Brut Pro­duktion megbízásából ké­szülő, több mint egyórás pro­dukcióban szerepeljenek. A Hugó, a víziló nemcsak az első amerikai—magyar koproduk­cióban cellulózra rögzített al­kotás, hanem egyike a leg­első, egész estét betöltő ani­mációs munkának is. — Több száz magyar rajz­filmet néztünk végig kol­légámmal, Bili Fiegenbaum- mal, a film zeneszerzőjével együtt, míg cégünk megbí­zásából végül is ügy döntöt­tünk, a Hugót itt forgatjuk az önök országában. Nagyon imponáló a je­lenlegi magyar rajzfilm- termés — mondanivaló­ban, színben, egyéniség­ben egyaránt. Minden esély megvan rá tehát, hogy az érzelmes, kedves történetet sikerrel vigyük filmre. Sokat várunk Hugótól. An­nak ellenére, hogy Amerika- szerte csökkenőben van a mozik közönsége, a rajzfil­mek még mindig nagy érdek­lődésre tarthatnak számot, hiszen a megelevenedő me­sehősökre nemcsak a gyere­kek kíváncsiak, hanem a szü­lők is — mondotta Graham Percy. Az amerikai—magyar ko­produkció egy Szenegál legen­dát dolgoz fel. Középpontjá­ban azok a vízilovak állnak, amelyek a cápáktól fenyege­tett kikötőt megmentik, de ugyanakkor az emberi há­látlanság áldozatai lesznek. CL-­A filmhez mintegy 200 ezer rajzot használnak fel. A zene és a dialó­gus felvételeit még New Yorkban elvégezték, ahol előreláthatólag két év múlva a film vágásával, mon- tírozásával befejeződnek a munkálatok. A Hugó, a víziló elkészítésén a Pannónia rajz- filmstúdiojaban több mint húsz fő dolgozik majd, s raj­zaik nyomán mozdulnak meg az amerikai Graham Percy fantáziájának szülöttei. Az első koprodukcióban forgatott rajzfilm nemcsak mint kísérlet ígérkezik iz­galmasnak, hanem nagy le­hetőségeket teremt arra is, hogy a magyar rajzfilmiskola hírnevét ott is megismerjék, ahová alkotásai csak ritkán, illetve egyáltalán nem jutot­tak el eddig. Pályaválasztási kiállítás A pesterzsébeti Vasas Művelődési Központban pályaválasz­tási kiállítás nyílt. A kerület üzemei, szakközépiskolái és tech­nikumai modelleken mutatták be egy-egy szakma szépségeit, érdekességeit a kerület kisiskolásainak. Képünkön: A Közúti Gépellátó Vállalat útfenntartó gépkocsijai reprezentálják az útépítő szakmát. KÁNTOR IS, JEGYZŐ IS Házasság előtti vizsga az iskolamesternél 1770-ben, amikor Magyar- ország 17 800 falujából csak négyezernek volt népiskolája, a Komárom megyei kis Epöl iskolájában már tanítottak. Lakosadnak száma p ind öss ze 100 volt. Amint a községről készült helytörténeti munka leírja, 1713. február 18-án Verebély István „epöli is­kolamester” keresztapaként ténykedett. A következő év decemberében Kócza Ferenc iskolameS'<"'r már mint apa szerepel a község anyaköny- vébem. Az oktatás az olvasás- tanítással kezdődött. Írás, olvasás, számolás és a hit elemei képezték a tan­anyagot. A szülők kora tavasztól késő ős-zig nem küldték iskolába gyerekeiket, mert az állato­kat legeltették. 1894-től, a kötelező iskolába járástól megszaporodott a leokekérde- zőként működő segédtanítók száma. Érdekes feljegyzés szól arról, hogy a XVIII. szá­zadiban az iskolamester ké­szítette fel a házasság előtti vizsgára a jegyeseket. Epölön, akárcsak a falviak többségében, még sok más feladatot is el kellett látnia a nép tanítójának. Legtöbb­ször kántor és harangozó volt egyben, sőt a XIX. század má­sodik feléig a jegyzői teendő­ket is ellátta. Még így is ne­hezen tudott megélni. A tanuló gyerekek szülei is fizettek valamit ugyan, de ha kevés volt a ta­nuló, kevés volt a fizetés. Még 1792-ben is elfértek két padban az epöli gyerekek, fgy nem csoda, ha az iskola- mester gyakran „kivette” munkakönyvét, hogy másutt próbáljon szerencsét. A helytörténeti krónika 1 beszámol arról is, hogy i sok baj volt az iskola ' építésével, gyakran saját lakásán okta­tott az iskolamester. Kétszáz tonna libamáj Jövedelmező exportcikk a magyar libamáj, kilójáért 15 dollárt fizetnek a külföldi vá­sárlók. Évente 220 tonnányi utazik külföldre. Az export 90 százaléka Franciaországba kerül, a strassbourgi élelmi­szergyárak jórészt magyar alapanyagból készítik világ­hírű pástétomaikat és a liba- májkonzerveket. Franciaor­szág mellett Svájc, az NSZK és Ausztria vásárolt az ízletes exportcikkből. kér­z unokájukról lesz szó, ugyebár? dezte udvariasan a tisztviselő. — Miért lenne szó az unokámról, vagy még inlcább az unokánkról? — Hót akkor kiről? — tanácstalankodott a férfi az íróasztal mögött. — Rólam, rólunk... — önökről? — Igen, kérem, mit csodálkozik? Miért, van valami kizáró ok? Tud valami ilyesmiről, fia­talember? Akkor gyorsan elő vele! — Hát, hogy is mondjam ... Önök, ugyebár, ilyen lakásakcióban akarnak részt venni... Szóval, hogy is mondjam ... Ahhoz fiatal há­zasnak kell lenni, kérem szépen — derült fel az arca a tisztviselőnek, hogy megtalálta a jogos, okos és mégsem sértő kifogást. — Akkor semmi baj. Mi azok vagyunk. Ugye, kedveském? — Azok bizony — sepegte a hölgy pironko­dó kacérsággal, és melegen nézett az ő embe­rére. — Fiatal házasok, bizony. Még egy hete sincs, hogy egybekeltünk. Ha ez magának nem eléggé fiatal házasság, akkor ennél már csak as lehet fiatalabb, amit holnap kötnek meg. Igaz, kedveském? — Igaz — bólintott egyetértéssel a hölgy, de úgy, hogy a tisztviselőnek egyszerre mele­ge lett. — Értem, szóval, önök, kérem, fiatal háza­sok. Gratulálok! Hát ez nagyszerű. Csak még egy kis probléma van. Ahhoz, hogy önök is részesei lehessenek ennek az akciónak, ahhoz arra is szükség van, hogy két gyereket vállal­janak legalább, és ugye ... — Vállaljuk! — bólintott magától értető­dően az ifjú férj. — De... hogy is mondjam ... szóval — kín­lódott az ügy előadója. — Ezt a két gyereket A fiatal pár nem lehet örökbe fogadni, kérem szépen.. I Ennek a két gyereknek, hogy úgy mondjam, eredeti anyukájának és apukájának kell len­nie. Értik, kérem, ugye? — Hogyne értenénk... igaz, kedveském... Lesz két gyerekünk — mondta a férfi, hogy a hölgy szégyenlősen kapta kezét az arca elé— — De hát... ugye ... — Értem magát, fiatalember. A korom, a korunk. Maga csak azzal ne törődjön. Fiatal feleségem van, éppen hogy ötven, én magam is jól bírom, alig vagyok hetvennyolc._ Meglesz a két gyerek. És mi leszünk a ter­mészetes szülei — vágta ki diadalmasan a leg­főbb adut, hogy a tisztviselő úgy érezte, most már niúcs mentség. — De, kérem, még egy akadály van... S ez a legnagyobb — jutott eszébe a mentő ötlet... — S az mi lenne ? — KISZ-tagok jöhetnek csak számításba .. I Sajnos, egyelőre csak azok, mert ez olyan ak­ció, kérem... — Az baj, az már nagy baj — hümmögött az ifjú férj... — Mert én, ugye, azért már tényleg kinőttem a KISZ-korosztályból... A feleségem, ő talán még jelentkezhet... De nem, most már ő sem ... Látod, te ostoba! — förmedt korántsem ifjú férji szerelmetes han­gon a pironkodó asszonyra. — Ha tavaly vagy tavalyelőtt már megesküdtünk volna, te még KISZ-tag lehettél volna. — Majd kifelé menet még megjegyezte: — ... és még azt mondják, hogy zöld utat a fiatal házasoknak... Gyurkó Géza I

Next

/
Oldalképek
Tartalom