Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

\ HECYCI hírlap 1971. NOVEMBER 9., KEDD TV-FIGYELŐ Ata Kandó. Viszonylagos jólétünkben könnyen eltom­pulunk mások szenvedései iránt. Ezért is hat ránk any- nyira annak a zavart-töré­keny asszonynak — a magyar származású, Hollandiá,ban élő fotóművésznek — emberi ka­landja, mely dél-amerikai in­diánok közé veti fényképez- gethi, hogy aztán szívében felháborodással térjen meg, mozgalmat szervezzen, és ké­peivel szemünkbe döfje, mi is lappang e szenvtelen kifeje­zés mögött: genocídium, nép­irtás. Kötetnyi brosúránál, fakó szavú bizonykodásnál többet ér a látvány: harmoni­kusan élő embereké, naív természeti lényeké, akiknek egyetlen bűne, puszta létezé­sük — akiket halálra ítélt az anyagi érdek farfcasfog-csatto- gása. Ebben a világban elkop­nak a civilizált mosolyok, megnőnek az exkluzív üzleti harcok, itt nagystílű banditiz-, mus söpör félre minden aka­dályt a profit útjából. Kardos István rendező-riporter kitű­nő beszélgetőpartnert talált Ata Kandóban, aki szerényen, hivalkodás nélkül adott meg­rendítő képet az ügyről, mely­nek képviselőjéül szegődött. Asszonyok mesélik. Bá­rány Tamás nem tartozik azokhoz az írókhoz, akik pa­pírsúlyzókat emelgetnek lát­ványos verejtékezéssel, világ­rekordhoz illő előzetes mell- döngetéssel. ő inkább akkor is igénytelenséget mímel, amikor van mondanivalója. Négy történetből összerótt szórakoztató tévéfilmje a dél­utáni kávéagatás, a jóleső asszonyi panaszkodás légkö­rében marad mindvégig, de az életünkből nagyon is is­merős, mindennapi esemé­nyek mögött olyan fordulatok, lehetőségek csillannak föl, melyekhez többé-kevésbé mindannyiunlknak közünk van. Gaál Albert rendező ki­tűnő színészekre bízta az anekdotákat, s ők (erőlködés nélkül kezük alá simuló anyaghoz jutván) módfelett nagy kedvvel játszottak. „Akik a port elverik”, azaz a négy mesélő: Váradi Hédi, Jobba Gabi, Dómján Edit, Békés Rita egyaránt elemé­ben volt, die a „vétkes” fér­fiak. közülük legkivált Kállai Ferenc és Tóműnek Nándor, is pompásan érezték magu­kat szerepükben. Röviden. A két hét végi szín­házi közvetítés közül a Sosem lehet tudni, Shaw-nak ez a könnyed-elegáns, mégis szó­kimondó vígjátéika csemege a színésznek. Ádám Ottó kar­mesteri pálcája nyomán re­mekül összehangolt együttes szólaltatta meg a darabot a fölényes burleszk hangnemé­ben. A mulattatásban a bra­vúros Huszti Péter, a manó- bájú Schütz lla és a bölcs­rezervált Mensáros László járt az élen. A szabadtér levegője már nehezebben tör be a képer­nyőre; a Gyulai Várszínház nyári produkciója (Moreto klasszikus vígjátéka, a Donna Diana) inkább színháztörténe­ti érdekességnek tetszett. A Sándor János rendezte játék stílusába Tímár Éva és Ker­tész Péter illeszkedett be a legh armőnikusabhan. A hét ezúttal bővelkedett figyelemre méltó beszélgeté­sekben. Egy finom öreg hölgy álcájában Jelizaveta Drábkina beszélt egy „szeleburdi” for­radalmárlány (saját, fiatalkori fényképén is bemutatott) múltjáról és főképp Leninről; filmbejátszások erősítették korunk egyik legkiválóbb szovjet rendezőjének, Grigorij Csuhrajnak mondanivalóját; Kis Csaba gondos külpolitikai összefoglalót adott, s nyílt szóval értesültünk szénbányá­ink nehéz napjairól. Rózsa Sálldor befejezte pályafutását a képernyőn. Nem ismételjük meg egy vállalko­zás ellen mások által is emelt kifogásokat, csupán annyit jegyzőnk meg: a film túlmé­retezett, nem eléggé igényes és sokszor filmszerűden volt. Filmről lévén szó, ezen még utólag is lehet segíteni — szi­gorú vágással, legalább felé- nyíre kurtítással. Irodalmilag szép részletek (például a Bi­hari József által elmondott monológ) külön műsorként nem tévesztik a hatásukat, de kirínak a film szövetéből. Alfonzó gazdaságosan és vonzó humorral töltötte meg önmagával a képernyőt; szá­maiból a Marcél Marceau-t idéző pantomin ragadott meg különösképpen, az eredetihez felérő gondolatiságával.' Ma délután Komárom me­gyéről látunk riportfilmet, es­te a Fórum jelentkezik, isimét külpolitikád kérdésekre vála­szolva, majd az artista növen­dékek életéről szóló rövidfilm kerül képernyőre, amely díjat nyert egy spanyolországi fesz­tiválon. Szerdán a korán el­hunyt, kitűnő antropológust, Vértes Lászlót és felfedezése színhelyét: Vértesszőllőst mu­tatják be. Este egy ismert Bal- zac-regény, A völgy lilioma, magyarul beszélő francia tv- filmváltozata, utána pedig Os­car Petersón Erkel színházi dzsesszhangversenye látható. Csütörtökön az UNESCO-ról és a modern üvegfestészetröl szóló műsort, valamint a Vész­tői ballada című dokumentum­filmet ajánljuk a nézők fi­gyelmébe. A péntek esti fő műsorban a fiaital szovjet pró­zaíró nemzedék egyik legjele­sebbjének, Mihail Tyendrja- kovnak elbeszéléséből készült magyar tv-film, a Felfedezés az erdőben kerül bemutatásra. Lehotay-Horváth György Házi múzeum Cegléden Cegléden Halmi Géza nyugalmazott mérnök házi múzeu­mot rendezett be otthonában. A maszek múzeumban megtalál­hatjuk a régi fonóeszközöket, vajköpüket, köcsöggyűjteményt s mint külön érdekességet a szőlőgyökérből készített különféle tárgyakat. Táncsics-szobor Mezöhéken Az országos hírű mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezat emléket állít a közös gazdaság névadójának: elkészítette a forradalmi eszme nagy elméle­ti tanítómesterének, Táncsics Mihálynak kőbe vésett, élet­nagyságú szobrát. A Szolnok megyei születésű Somogyi Ár­pád Kossuth-díjas szobrászmű­vész alkotását még ebben az évben felállítják a termelőszö­vetkezet központjának dísz­parkjában. Bronzpénzek A Pápa melletti Dobogón Pálfi Péter juhász egy cserép­edényben 3200 darab bronz- pénzt talált. A nagy mennyisé­gű későrómai pénzleleteit be­vitte a pápai múzeumba. Óm első díszpolgára: Falu Tamás Tegnap este bensőséges han­gulatú ünnepséget rendeztek Öcsán, Falu Tamás költő és író 90. születésnapja alkal­mából. — Kilencven év életkor­nak is gyönyörű és irogylés- re méltó — köszöntötte a köl­tőt elsőként Péter Domokos, a helyi Bolyai János Gimná­zium igazgatója, amely gim­náziumban Falu Tamás köl­tészete esztendők óta érett­ségi tétel már. Az üdvözlő szavakat követően három óvo­dás köszöntötte a költőt saját versével. Ezután Soós János, Őcsa nagyközség tanácselnöke tol­mácsolta a falu minden ajtó­jának jókívánságait, majd átnyúj tóttá azt az oklevelet, amely tanúsítja, hogy a nagy­község első díszpolgárává vá­lasztotta Falu Tamást, aki több mint négy évtizede él Öcsán. A megyei tanács művelő­désügyi osztálya nevében Har­gitai Károly osztályvezető kö- szöntötte,,'a költőt és nyújtot­ta át neki a róla készített Téíi kikötő című film egy kópiá­ját. Dr. Szabó Szilárd, a Da- basi Járásbíróság elnöke —- Falu Tamás 80 éves koráig közjegyzőként a járásbírósá­gon dolgozott —, a volt kollé­gák nevében emlékezett aa együtt töltött esztendőkre. Boros András, a járási hi­vatal elnöke, a járás nevében szólott, majd Márton Katalin, a gimnázium növendéke nyúj­totta át emlékeztetőül azt a plakettet, amely a költő arc­képét ábrázolja.’1 Az ünnep­ség végül Falu Tamás meg­hatott köszönetével fejeződött be. P. P. KÖNYVESPOLC A szovjet szociológia ma Sok, ma is aktuális kérdés­ben igazít el a szovjet szo­ciológusok, filozófusok által összeállított könyv, amely most jelent meg a Kossuth Könyv­kiadónál. Az előszóban G. V. Opiszov rámutat: „A történe­lem materialista felfogá­sán alapuló és a szocialista társadalom életének konkrét tényeit általánosító szocioló­giai vizsgálatok napról napra növekvő szerepet játszanak a Szovjetunióban”. A társadalmi fejlődésben, a tudományos irányításban nél­külözhetetlen a szociológusok vizsgálata. A jelenségek ta­nulmányozásához, a jelensé­gek kölcsönös összefüggései­nek vizsgálatához, a lényeges belső kapcsolatok figyelembe­vételéhez nyújt ez a kötet se­gítséget. A szociológia, más tudomá­nyoktól eltérően a társadal­mat, mint az egymással köl­FO VÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK A Mondják meg Zsófikénak — a Bartók Színházban csönhatásban lévő szociális viszonyok, intézmények egy­séges, szervezett rendszerét vizsgálja. Közvetlenül támasz­kodik a megfigyelésre, a kí­sérletre és elemzi, ellenőrzi az elmélet) tételek igazsá­gát. Feladata a javaslattevés is. Napjainkban ezért számta­lanszor használják fel a gya­korlatban is a szociológiai ku­tatások eredményét, megál­lapításait. A Szovjetunióban is mind az iparban, mind a mezőgaz­daságban, a kereskedelemben, a makro- és mikrostruktúra vizsgálatánál, értékelésénél egyaránt felhasználják a szo­ciológia tudományát. A szo­ciológusok különös figyelmet szentelnek a társadalmi vizs­gálatok elméletére, módsze­rére. X E könyvben összegyűjtötték a kiváló elméleti írásokat, s a konkrét vizsgálatok ered­ményét. I. Sz. Kon: Történe- lem és szociológia, Sz. A. Ku-. gél: Változások a szocialista társadalom szociális struktú­rájában a tudományos-techni­kai forradalom hatására cí­mű tanulmánya csakúgy ér­deklődésre tarthat számot, mint I. N. Taganov—O. I. Skaratan: Társadalmi struk­túrák vizsgálata az entrópia- analízis módszerével* vagy G. MONDJAK MEG A GYE­REKEKNEK, kedves olva­sóink, hogy végre saját és ön­álló épülete van az ország egyetlen gyerek- és ifjúsági színházának. Mondják meg a gyerekeknek, hogy járjanak el ebbe a színházba, és mondják meg a szülőknek, pedagógu­soknak, hogy küldjék el, eset­leg kísérjék el gyerekeiket a Paulay Ede utcába, oda, ahol azelőtt a Thália Színház mű­ködött. Hosszú éveken át nélkülöz­tük ezt a színházai, és aggód­hattunk, hogy utódaink a szín­ház ismerete és légköre nélkül felnövekedve, kulturális látó­mezőjükből a színházművé­szetet nélkülözve talán soha­sem válnak igazi színházláto­gatókká, színházértőkké, szín­házpártolókká. Szinte érthe­tetlen, hogy nem volt eddig ez a színház. Érthetetlen, hiszen aki tapasztalta, hogy a Mond­ják meg Zsófikénak előadásai közben hogyan reagál a néző­tér, elszomorodva könyvelheti el: sokáig megfosztottuk gyerekeinket a színház élmé­nyétől. Mert a gyerekeink har­sogva nevetnek, ha nevetni kell, hangosan sírnak, ha meg kell hatódni, örömükben bele­tapsolnak az előadásba, ha a kedvenc hősnek sikerül vala­mi, és dobognak a lábukkal, ha a kiválasztott hőst igazság­talanság éri. Fesztelenül rea­gálnak. A MONDJAK MEG ZSÖ- FIKÄNAK bőven adott alkal­mat arra, hogy a gyerekek — általános iskolai felső tagoza­tosok, sőt a még idősebbek is — élményeket szerezzenek és ítélkezzenek. A Szabó Magda regényéből Tarbay Ede áltál színpadra írt epikus és drámai cselekményeket bőven tartal­mazó darab egy kiváló jellem­vonásokkal rendelkező hetedi­kes kislányról szól. Zsófi (Venczel Vera) mélyen érző, de tapintatosan érző emberke, aki érzéseivel nem afcasakodik másokra, különösen nem szo­morúságával, fájdalmával. Ön­magában tartja. Ezért félreér­tik, érzéketlennek vélik éppen azok — édesanyja, rokonai —, akiknek a legjobban kellene ismerniük. Zsófi jószívű, segí­tőkész, igazságkereső emberke, aki nem deklarálja ezeket a jó tulajdonságait és cseleke­deteit, nem „adminisztrálja” magát, hanem tettekkel bizo- nyít. Ezekre a tettekre nem kíváncsi senki, sőt azok legke­vésbé — édesanyja, rokonok —, akiknek legjobban kellene ismerniük Zsófi cselekedeteit. Zsófi igaz emberke, akit csa­pások, igazságtalanságok ér­nek, értetlenek vele szemben, mégsem veszti el hitét. Miben is? Az emberekben, édesany­jában, rokonaiban, barátnőjé­ben, jó vagy kevésbé jó is­merőseiben. Bízik az embe­rekben akkor is, ha ezt a bi­zalmat azok már regen elját­szották. Bízik és ezért cselek­szik mindig valami jót, vala­mi emberit. Lány Nyilas Misi ez a Zsófi, csak szerencsésebb, aktívabb, erősebb. A kislány miatt el lehet szomorodni — ezt is teszik ott a nézőtéren a gyerekek —, ha a felnőttek igazságtalanul ítélkeznék fe­lette, és örülnek, ha Zsófi győz — és ott a nézőtéren a gyerekek nyugtázhatják: csak kiderül az igazság, ha ideig- óráig szenvedni is kell érte. TARBAY EDE ÉRDEME, hogy a regény legfontosabb konfliktusait ragadta meg. Babarczy Lászlónak rendezé­se filmszerűen pergő, percről percre változó színpadképű előadást produkált. De emó­ciókat kiváltó előadást. Itt minden kis örömnek és fájda­lomnak nagy szerepe van: ha Zsófi elvágja az ujját, gondo­san bekötik — közben a gyere­kek a nézőtéren felszisszen­nek, biztosan csíp a jód. Ven­czel Vera kedves Zsófi, szí­vünkbe zártuk keményen ér­ző kis alakját. Szirtes Ádám nagy sikert-aratott az örég portás bácsi szerepében, aki az iskolai pedellusoktól meg­szokott kemény szigorral bá­nik a gyerekekkel, de mellé­ben érző szív dobog. Csernus Mariann és Somogy vár i Pá l Zsófi szüleinek szerepében hal­ványabbak voltak elsősorban megíratlan, mostoha szerepük miatt. Ronyecz Mária tanár­nője pontosan jellemzett fi­gura. Várhegyi Teréz Zsófi barátnőjének szerepében nem .mindenhol találta meg az ép­pen kamaszodó lányokra jel­lemző hangot. tehat mondjak meg gyerekeiknek, kedves olva­sóink, hogy okulhatnak, tanul­hatnak, nevelődhetnek a Bar­tók Színiház előadásán. Fel­nyílhat a szemük a világra, ha elmennek. Berkovits György G. Dadajam—A. I. Szemjonov —V. G. Tupicin: A döntés fo­lyamata a szervezett struktú­rában című műve. Érdekes. V, N. Subikin: A pályaválasztás szociológiai problémái címmel megjelent tanulmánya is. Bizonyára hazánkban is so­kan veszik kézbe az új ki­adást, hiszen mind többen ér­deklődnek a szociológia iránt. Erre kényszerítik az elméleti és gyakorlati vezetőket a tár­sadalmi szükségletek. A kü­lönböző országokban külön­böző témák után kutatnak a szociológusok. Kutatásaik tár­gyát az országok sajátos ar­culata, sajátos körülménye be­folyásolja, egy azonban a mar­xista kutatóknál közös: igye­keznek feltárni a valóságot és kutatásaik eredményét a tár­sadalmi haladás szolgálatába kívánják állítani. E most megjelent kötet se­gítséget ad minden szocioló­gusnak, mert igyekszik hű ké­pet nyújtani a Szovjetunió életéről, problémáiról. Érde­kes információt nyújt a szar bad időről, a személyiség szerepéről, a fogyasztásról, a munkaerőhelyzetről. A szocio­lógusokon túl mindazoknak ér­dekes olvasmányt nyújt — akik érdeklődnek társadalmi kérdések iránt. Sági Agnes Két új verseskötet A lódenkabátos ifjúság évei elmúlnak, Hamlet „tahó” kora már a múlté, a szembenézés elkerülhetetlen. — Ez a felis­mert igazság áll Orbán Ottó: A feltámadás elmarad című új kötete „fülszövege” elején. De állhatna, akár mottóként a versek élén, sőt, odakíván­kozik á különben más in­díttatású és hangszerelései új Kónya Lajos-kötet, a Kései ábránd versei elé is. A szem­benézés, a régi hit, lendület, ábrándok, vágyak szembesí­tése mai önmagunkkal, az a közös vonás, amely a két köte­tet egymás mellé helyezi. Kónya önvizsgálata lehig- gadtabb, módszere tudato­sabb. Tele van tapasztalat­tal. „Mint a mesék óriása / lo­vat rajzolok homokba, / azon járom be életem / elmerülő vidékeit” — vallja Játék cí­mű versében. Orbán vívódá­sa a Hotel Mascot ágyán ösz- szetetteb, több —, de leg­alábbis kétértelmű. Magam­mal egy vagyok — állítja, fel­idézvén a múltat, a háborút, a pincét. S azután azonnal meg is kérdőjelezi. Magam­mal egy vagyok? S a válasz: Igen és nem. Érdekes, de egyáltalán nem meglepő, milyen központi helyet foglal el emlékeikben — és költészetükben — a há­ború. Még a motívum is azo­nos. A meggyfa. Kónya meggyfája a Donnál állt. „Vérgőzökben úszik a szép táj / Mint vérrel telt drága nehéz tál / olyan a Don völgy f Meggyfa lehajlik / s kettérop­pan jajszava se hullik". „A háború utáni tavaszon] az udvaron, téglák és hulladék közt / álltában röpülni, röp­tében állni / láttam a béna szárnyalást, a meggyfát” — emlékszik vissza az őrjöngő meggyfára Orbán. Amennyire természetes a két költő verseinek helyenkénti egymásra-rím,elése, olyannyira törvényszerű a sajátosságok­ból eredően a két különböző végpont. Kónya, túl a férfi­kor delén is, hisz a világ megmenthetőségében. Ügy ér­zi, hivatása volt, hivatása van. „Hát próbálom szépí­teni magam / körül a földet. Jeleket kell hagynom, / hogy rámgondoljon boldogtalan, / s agyonhajszolt szíve meg ne szakadjon”. Orbán szkeptikusább. Fel­tételezi a vereséget, a háború őrületét is. S tele van könyör­géssel. Mert „végülis háborús csillagon élünk, és kezünk minden ránca egy-egy vércsa­torna / és aki arcunkba bámul a szíve elfacsarodik / mert eleven tükréből visszanéz rá] az ösztönös jóakarat". Orbán Ottó új kötetét a Magvető, Kónya Lajosét a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. P. L i k

Next

/
Oldalképek
Tartalom