Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

6 z"kMíMap 1971. NOVEMBER 30., KEDD Vita — gond A DKV szocialista brigádvezetői között Ä Dunai Kőolajipari Válla­lat kétezer-kilencszáz dolgo­zójának hetven százaléka szo­cialista brigádokba tömörült. Eddig kétszer nyerték el a szocialis ta munka vállalata cí­met. A brigádmozgalom ered­ményeképpen a DKV-nál ke­vesebb a baleset, nőtt az újí­tások száma. Kezdeményezé­seik túlnőnek a vállalaton: se­gítenek a város, Százhalom­batta szociális és kulturális gondjainak enyhítésében is. Ezek tagadhatatlan pozitívu­mok, tények. Most mégis né­hány brigádvezetővel a prob­lémáikról, a negatívumokról beszélgetünk. Azok is tények. Most o minőségen — Nem tagadjuk a gond­jainkat sem — mondja Erdé­lyi István a desztillációs üzem­ből. — Ezek jó része abból adódik, hogy megváltozott a versenyek tartalma. Azelőtt a mennyiségen mértük le az eredményt, most a minőségen. Sok a konkrétan nem értékel­hető eredmény. Például meg­győzni az embereket, hogy ne csak nézzenek, hanem lássa­nak is, amikor dolgoznak. Az­tán itt van a társadalmi mun­ka. Változtatni kellene az ér­tékelésén: ma még az órák számán mérik az eredményt, nem a végzett munka értékén. — így igaz — szól közbe Szalai János, a karbantartási osztály brigádvezetője. — Sok­szor egy embernek 30—90 órát is kimutatnak. A kérdés aka­ratlan: jutott-e ideje másra is, ha csak társadalmi munkában ennyit dolgozott? — Mi a véleményük a bri­gádok együttműködéséről? — A brigádok együttműkö­désének a célja, hogy segítsék egymást — nyilatkozik az aro­másüzemből Bogi László, a DKV egyik legfiatalabb bri­gádvezetője., —. Ez azonban — szerintem — nem érvényesül, ha az együttműködési szerző­déseket előre elkészített for­manyomtatványokon kötjük, amelyeken csak be kell írni a kipontozott helyre a brigád ne­vét. A multikor is jött hozzám egy brigádvezető, hóna alatt egy köteg kitöltetlen szerző­dés. Szinte úgy árulta, ahogy az újságot szokták. Az igazi együttműködésnek akkor van értelme, ha közös brigádgyű­lésen határozzuk el, mit csiná­lunk. Például a kerítés — Ezért nincs mindig tarta­lom a szerződések mögött — mondja a két jelenlevő bri­gádvezető közül Tanner An­na, a vállalati bölcsőde dolgo­zója. — Mi a Halász László- brigáddal kötöttünk szerző­dést, de nem sok eredmény­nyel. Pedig érdekük lenne, hogy segítsenek, mert az ő gyerekeik is jobb körülmények közé kerülnének. A bölcsődé­nek nincs rendes kerítése, ezért reggelre az udvar min­dig rendetlen; a csúzda is élet- veszélyes. Jól jönne a kicsi­nyeknek néhány polc, amire játékaikat teszik ... Tanner Anna végig sem so­rolja gondjaikat, amikor Mol­nár Mihály, az etilezőbrigád nevében ott helyben felajánlja az óvoda patronálását. Az asszonyok nevében szól Sülé Antal, aki az adminiszt­ratív munkakörben dolgozókat képviseli. Ráérnek tanulni? — A női brigádok sokkal ne­hezebben tudják teljesíteni a vállalásaikat, mert a napi munkán túl otthon a család, a háztartás gondja is az övék. Kevesebb idejük marad társa­dalmi munkára, tanulásra. Ne­héz megvalósítani a hármas jelszót. Hogyan tanuljon pél­dául egy kétgyermekes édes­anya? A százhalombattai köz­lekedési viszonyok mellett megoldhatatlan, hogy heten­ként háromszor bejárjon Pest­re iskolába. — Van itt kihelyezett gép­ipari technikum — veti ellene valaki. — Az igaz — válaszol rög­tön Sülé Antal —, csakhogy az adminisztrációban a közgaz­dasági technikumra lenne szükség... Vagy egy másik dolog: panaszkodnak az asz- szonyok az ABC-áruház nyit- vatartására meg arra, hogy bi­zonyos árut csak pult alól kapni. Gond az ügyeletes or­vos, ha beteg a gyerek; sok kilométert kell gyalogolni. Szombat déltől hétfő reggelig zárva a gyógyszertár... — Az orvosi ellátás nem rossz, úgy tapasztaltam — vi­tatkozik Erdélyi István. — Ezek a dolgok nem is ide tartoznak — szól bele a fiatal Bozi László. — Ide tartoznak ■— védem Sülé Antalt. — Nem mindegy, hogy az asszonyoknak milyen a közérzetük, milyen gondo­kat hoznak magukkal otthon­ról, mert az megérződik benti munkájukon is. Nem lehet mereven kettéválasztani a munkahelyet és az otthont.,. Kettéoszlik a társaság, majdnem veszekszünk, témát változtatok: a brigádok érté­keléséről, elismeréséről kér­dezem a jelenlevőket — A verseny nyilvánosságán javítani kellene — mondja Cseh Lajos az üzemfenntartá­si osztályról. — Jónéven ve­szik az emberek, ha látják, hogy elismerik munkájukat, ha tudják, hogy miért dolgoz­nak. Szerintem növelné a ver- sanykedvet, ha év közben is kaphatnának kitüntetéseket, nemcsak az éves értékelésnél. Azt is javasoltam már, hogy a vállalatnál egy napot nyilvá­nítsunk a szocialista brigádok napjává. Ez jó alkalom lenne egy közös munkára vagy ba­ráti találkozóra... Sok múlik a brigádvezeiőn Ha ennyi szocialista brigád­vezetővel jöttem össze, meg­kérdem: — Mi a véleményülif a szo­cialista brigádvezetőkről? A válasz (többen mondják, majdnem egyszerre): — A brigádvezetőn nagyon sok múlik, a lelke lehet egy kis kollektívának és a széí- bomlasztója is. Éppen ezért ne a legutolsó emberre essék a választás, akinek még nincs más funkciója, hanem arra, aki a legrátermettebb s aki­nek tekintélye van a többiek előtt. Soós Ibolya Egy hét helyett egy nap alatt Vörösborerjesztő berendezést készítettek a mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár szombathelyi ^várában. Köztu­dott, a vörösbor értékét nem­csak zamata, de színe is adja. Hagyományos módon eddig 5— 7 nap kellett ahhoz, hogy ki­oldódjon a szőlő héjában levő festékanyag. Az új berende­zéssel ehhez 24 óra elegendő. Az új konstrukciót a Bala­tonfüredi Állami Pincegazda­ság soproni üzemében próbál­ták ki sikerrel. Recept a Biokhoz A Növényolaj- ég Mosószer­ipari Kutató Intézet feladatai közé tartozik új receptórák kidolgozása az Üzemi technológia kialakítása, a késztermékek hatásvizsgá­lata. Az intézetben dolgozták ki a „bio” mosószereket: a Bio­pont, Biomixet és a Bio-Automatot. C zirok Menyus noteszének híre volt a szakmában. Legenda keringett róla színészkörökben, és ez a legenda az évek folyamán úgy fialta az újabb meg újabb le­gendákat, mint macska a köly- keit. így történhetett, hogy a no­tesz szinte már különvált gaz­dájától, s mintegy állandó ba­ráttá, sőt pártfogóvá lépett elő. Eh>álaszthatatlanok vol­tak ők ketten: Czirok a notesz nélkül fél ember volt, talán még annrfi sem. A notesz Czi­rok nélkül nem ért semmit, használhatatlan volt. A notesz akkor szerezte le­gendás hírét, mikor a harmin­cas évek végén Czirok Pestre szerződött színésznek a Czu- ezor Gergely Színházhoz. Ak­kor még csak Czirok volt is­meretes, a notesz még nem. Senki sem tudott a noteszről egészen addig, amíg egyszer Czirok elő nem vette, sőt elő­simogatta, előbecézte gyöngéd tapintattal, és egyszeri bele- pillantás után képes volt fel­hívni telefonon báró Vajay Arnoldot. Azt a báró Vajay Arnoldot, aki abban az időben egy nagyon jelentős báró Va­jay Arnold volt. Akik látták ezt a jelenetet, megbűvölten vueredtek a no­teszre. Pedig nem volt külö­nös, egyszerű, fekete fedelű, minden trafikban vásárolható notesz volt. A notesz különben minden évben új köntöst cse­rélt, csak zsúfolt tartalma vándorolt tovább illő rostálás után, persze, amiről egyedül csak Czirok tudott, mások leg­feljebb csak találgathatták a kihúzattak névsorát. Esztelen- ség tett volna például az öt­venes években azt a bizonyos báró Vajay Arnoldot keresni benne, de hiábavaló fáradság lett volna az is, ha valaki a hatvanas évek elején keres benne olyanokat, akik még az ötvenes években benne voltak. Bepillantani egyébként is lehetetlen volt abba a notesz­ba. Czirok állandóan a belső zsebében hordta, mindig két gombbal gombolva be a zse­bet, sőt volt olyan időszak, amikor egyesek szerint be is varrta, és csak otthon fejtette fel titokban. Szilánka Maca ismert ope­rettszínésznő, aki életének egy depressziós időszakában intim viszonyt folytatott Czirok Me- nyussal, állította, hogy Czirok még a legintimebb pillanatban is fél szemével a kabátján csüngött, és izgalmában kép­telen volt férfiúi kötelességét teljesíteni. Ami Szilánkéval szemben a legnagyobb tiszte­letlenség volt. Ugyancsak Szilánka Maca állította, hogy abban az idő­ben egyszer neki sikerült be­lesni a noteszbe. Leitatta Czi- rokot borókapálinkával, és amíg a színész vadul horkolt, ő a noteszt böngészte. Sokat azonban nem tudott mag, mert Czirok a noteszbe gyorsírással írt, így hasznosítva annak az ifjúkori gyorsíró tanfolyamnak az eredményét, amit színiaka­démia helyett végzett. Csak a telefonszámok voltak egy­szerű arab számjegyekül oda- körmölve, amiből néhányat felismert Szilánka Maca, pél­dául az egyik szakmai Nagy Befolyásosét, akinek abban az időben ő is sűrűn telefonálga­tott. A notesz körül tehát tovább gyűrűztek a mendemondák, főleg a Csortos Gyula Mű­vészklubban, ahova a színé­szek jártak; azt azonban min­denki kénytelen volt tudomá­sul venni, hogy eredményes notesszel állnak szemben. Czirok Menyus, akit szak­mai zsargonnal többen csak a „görény” jelsővel illettek, szé­pen gyarapodott a notesz se­gítségével. No, nem művészi­leg, arra Czirok Menyus egy­szerűen nem is vágyott, sőt le­nézte azokat a szerencsétlen és feltehetően őrült pályatársa­kat, akik képesek voltak éjt nappallá téve vajúdni egy sze­repen, s ezért nem értek rá pénzt keresni. Ö bizony ráért, hiszen a színházában játszott kis sze­repek nem fárasztották ki túl­ságosan, s így mint egy pénz­éhes, maszek bőrdíszműves, örökösen megbízások után csa­tangolt. És a notesz szerzett neki! Mert a notesz minden­hova bejáratos volt! A film­gyárba éppúgy, mint a televí­zióba, a telefon-mesemondóba éppúgy, mint a pékek szak- szervezetébe és tovább, min­denütt, ahol csak fel lehetett bukkanni. Mert Czirok min­denhol csak felbukkant né­hány mondat erejéig, mert ő sohasem a népszerűségre tört, csak a pénztár irányába. Ezért ha az utcán ment, nem rohan­ták le autogramkérő lányok, képéért nem tülekedtek a tra­fikokban, és a postás sem hoz­ta hátizsákban a szerelmesle­veleket. Ezzel szemben ebből a sok, kis különfajta „felbukkanás­ból” villát csináltatott a Hárs­hegyen, garázzsal, persze, amibe később egy Ford Mus­tang gördült, és már a villája kertjében a kerti törpével szemben, a fürdőmedence is félig készen állt, amikor egy napon beütött a szerencsét­lenség. A notesz szőrén-szálán el­tűnt! Többen első pillanatra nem is akarták elhinni ezt a ször­nyűséget, vaklármának hitték, azt gondolván, Czirok ellensé­gei terjesztik, míg aztán egy közönséges keddi napon min­denki meggyőződhetett a szo­morú tényről. Lesoványodva, kialvatlanul, rogyadozó térdekkel imbolygott be Czirok a Csortos Gyula Mű­vészklubba. Hangja, amikor megszólalt, még a tücsök ciri­pelésénél is véknyabb volt, és még jobban pöszített, mint egyébként! — Nem láttátok a noteszt?! — kérdezte a jelenlevő kollé­Ismét felfedezték a borzdereseket Tovább fejlesztik az ország egyetlen állományát A Bakonyban, a Városlődi Állami Gazdaságban gyűjtöt­ték össze a hazánkban csak egy-.két helyen tenyésztett borzderes szarvasmarha faj­tát. A gazdaság vezetőinek cél­ja, hogy fenntartsák és to- vábbtenyésztésre alkalmassá tegyék a csaknem ezerdara­bos állományt. Az első ered­mények már jelentkeztek: a tejhozam emelkedik, a tehe- nenkénti átlag 3060 liter. A magyar tarkánál kisebb termetű, jól tejelő és jól hiz­lalható, igénytelen borzderes fajta tenyésztése a hegyi lege­lőkön gazdaságos, mivel jól hasznosítja e legelők takar­mányát, s súlygyarapodása viszonylag olcsón érhető el. A gazdaság vezetői e fajta tér­hódításával számolnak az északi és keleti határszéleken, ahol a nagyobb testű magyar tarka marha részére a takar­mánybázis nem kielégítő. A Városlődi Állami Gazda­ság borsodpusztai telepén most egy 350 férőhelyes új, szakosított istállót építenek, 3 7 millió forintos költséggel, a borzderesek számára. Mikroelemek a mezőgazdaságban A keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem mosonma­gyaróvári mezőgazdaság-tu­dományi karán évtizedek óta foglalkoznak a mikroelemek mezőgazdaságban történő fel- használásának kutatásával. Itt készült el az ország első mik­roelem-talajtani térképe is. Az egyetem kutatói a korsze­rű takarmányozásban is je­lentős sikereket értek el a mikroelemek alkalmazásával. Hétfőn az egyetem tanárai és kutatói nagy érdeklődés­sel hallgatták meg V. Sz. Le- garevnek a biológiai tudomá­nyok kandidátusának, a Szov­jetunió geokémiai intézete munkatársának „A mikroele­mek felhasználása a mezőgaz­daságban" című előadását, amely ismertette a legújabb kísérleti és gyakorlati eljárá­sokat. KESZTHELY Új autószerviz Korszerű autószervizt ala­kított ki Keszthelyen a Vas- és Fém Szövetkezet. A meg­levő, több mint 10 millió fo­rintos költséggel épült szerviz néhány évvel ezelőtt még ki­elégítette az igényeket: a gépkocsipark és a Balaton idegenforgalmának növekedé­se azonban arra késztette a szövetkezetét, hogy újabb be­ruházást eszközöljön. Több ér­dekelt szerv támogatásával újabb 7 millió forintot köl­gáktól, és kutyapillantással nézett rrájuk. — A noteszt! — így mondta mintegy megsze­mélyesítve, mintha azt kérdez­te volna, hogy nem látták-e Napóleont. Az általános sokkból Keme- nes Ervin tért először magá­hoz. Kemenes régi riválisa volt a notesz terén Czirok- nak, de hol volt az ő notesze a Czirokéhoz képest?! Sehol! Dilettáns, kis kezdő notesz volt a Kemenesé, ezért hát a legnagyobb tisztelettel, meg­rendültén kérdezett vissza, egyébként teljesen fölöslege­sen, inkább csak a pillanat rendkívüli feszültségét nyújt­va. — A noteszt7! — A notesz — lehelte Czi­rok és lecsuklott egy székre — eltűnt! Egy hete hiába kere­sem! Nincs! Széttárva a kabátját, min­denkinek odamutatta a be­horpadt, üres zsebet. — Itthagyott! — nézett szo­morúan ő is a zsebre, mintha legszívesebben maga bújna belé, és töltené be azt a fáj­dalmas űrt. Kemenes, aki pedig életé­ben nem élt át semmit, külö­nösen színpadon nem, most úgy könnyezett, mintha hagy­mát tisztított valna. Hangzavar keletkezett, ta­nácsok röpködtek Czirok felé, volt, aki még az lnterpolt is ajánlotta a notesz felkutatásá­ra, de Czirok csak némán in­gatta a fejét. — Már mindent megpróbál­tam — sóhajtozott — sehol semmi! Végignéztem, ahol lakom, a környék összes ku­káit, felástam a kertet, falat bontottam, minden fáradság hiábavaló volt! Kemenes már cselekvésre készen állt. — Gyere — ragadta karon Czirokot — megmozgatunk mindent, annak a notesznek elő kell kerülnie! Azt a no­teszt ellopták! A tolvajt elő kell keríteni, meg kell semmi­síteni! Késlekedésre nincs idő, minden perc egy lappal megrövidíti az életét! töttek a szerviz bővítésére és korszerűsítésére. Kettő kivéte­lével hazai gyártmányú be­rendezéseket és műszereket szereltek fel. A keszthelyi szerviz, amely évente csaknem 18 000 gép­jármű javítását és szerviz­szolgáltatását látja el, nem­régen modern acélalumínium- vázas csarnokkal is gazdago­dott, amelyben a karosszéria­javító részleg kapott helyet. Kivonszolta Czirokot a klub­ból, és mint egy hadvezér, a levert sereg élén, irányította a műveletet. A rendőrségre mentek, tűzoltóknak szóltak, apróhirdetést adtak fel, aztán következett a rádió, tv, a pos­ta a katonaság. Közben Kemenes árgus sze­mekkel figyelt minden note- szes embert, különösen, aki telefonált. Ebből aztán több félreértés is keletkezett. De ők nem törődtek semmivel, mániákusan, lesoványodva ke­resték tovább a noteszt. Es a notesz nem került elő! Sem aznap, sem később, sem Czirok halála után. Igen, Czirok halála után! Mert a szerencsétlen annyira a szívére vette híres noteszé­nek atz eltűnését, hogy telje- sen összeroppant. — Egyedül maradiam! — hajtogatta, és a notesz eltűné­se óta gyászruhás alakja egy­re ritkábban bukkant fel ko­rábbi feltuklzanásainak szín­terein, míg végül egy bő- szülten robogó tejeskocsi elé vetette magát. Feleségének, pár soros bú­csúlevelet hagyott hátra. Ezt; Drágám, Kerék PálvMk pénteken házassági évfordulója van, ne felejtsd el felhívni! Ments ki minket, hogy nem lehe­tünk jelen, de ha közlöd a tragikus eseményt, biztos meg fogják érteni, és majd eljönnek hozzád kondoleál- ni! Vigyázz, Kerék csak Pali- Mailt szív, és a feketét cu­kor nélkül issza, italban Martinit adj, Simonyit útdí­ja. ne említsd! Zene: Vival­di! Csókollak: Menyus Ezek utár teljesen érthető, hogy Czirokné a férje sírkövé­re egy noteszt vésetett, benne egy húszjegyű telefonszám­mal. Illetékes körökben tudni vélik, hogy ez a szám Szent Péteré. A ravasz Czirok, mielőtt meghalt volna, még ezt is ki­kutatta valahonnan! Tóth-Máthá Miklós A notesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom