Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
^’ZtfXrlap 1971. NOVEMBER 30., KEDD TV-FIGYELŐ A barátság egy napja. Barátkozni azzal lehet csak, akit ismerünk, illetve aki érdekel bennünket. Szükséges hát az a „látvány- és élménycsere”, ami ebben az inter- víziós adásban két-két szovjet és magyar város (Odessza, Volgograd, Szeged és Veszprém) között végbement. Meg- babonázottan figyeltük például a háborús helytállás titkait feltáró odesszai katakombákat, az ókori szobrokra emlékeztető különös faragványo- kat, a háborús emlékezéseket — mindebből többet is szívesen fogadtunk volna. Válaszképpen a szovjet riporterek néhány tartalmas vlllámport- rét adtak a szegediekről, de a látvánnyal mintha szűkmarkúbban bántak volna. (Pedig nekünk is érdekünk, hogy minél teljesebb és gazdagabb képet kapjon városunkról a szovjet néző.) Bármilyen impozáns a gazdasági és kulturális kapcsolatok sokaságának felsorolása, eredményesebbnek ígérkezik egy-egy emberközeli részlet bemutatása, mely többet mond az egészről: a kapcsolatok belső tartalmáról. Minél oldottabb, közvetlenebb a hangnem, annál közelebb kerül a nézőhöz — az említett példákkal ennek az iránynak követésére szeretnénk ösztönözni. Nyitott boríték. Népszerű dolog szidni a „hivatalnak packázásait”. De ha maga a Hivatal nyilatkozik meg, s a felelősséggel labdázó felelősök száján szinte minden mondatkezdés „amennyiben”-t virágzik, azaz működésbe lép a felelősség-elhárítási mechnaniz- mus; ha a selejtet építők a bírói határozat ellenében nép- gazdasági érdekre hivatkoznak (jóllehet az önérdek pontosabb kifejezés lett volna) — akkor nem beszélhetünk riporteri elfogultságról. A szívós Molnár Margit, a megfontoltan határozott Szabó László segítségével, olyan esetek alaptípusait vitte a kamera elé, melyek, sajnos, sűrűn ismétlődnek. A nyilvánosság reflektorsugara — reméljük — óvatossá teszi a közérdeket „rugalmasan” felfogó intézményeket. Örömmel láttuk viszont, hogy hivatalos személy is tud színesen, érdekesen megnyilatkozni — mint például dr. Kalas Géza, aki eredeti ízességgel, mégis tárgyszerűen szólt a bírói ítélet tárgyáról, a selejt-házról. Zűrzavaros éjszaka. Némelyek tán kissé avittasnak ítélik a bohózati félreértések, szóismétlések komikumára épülő századvégi vígjátékot, amilyen Caragiale-é, a román Csiky Gergelyé. Ez a megítélés egyoldalúnak tetszik: minden azon múlik, mennyire sikerül szellemét korunk ízléséhez igazítani, napjaink fanyarabb tónusára hangolni. A tévében megjelent színmű — Horváth Tibor rendezésében Miniszteri utasítás a községi művelődésügyi és gyámügyi hatáskörről A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta a közPILISVÖRÖSVÁR Nemet együttesek vetélkedője énekkarok közül a pdlisvörössegekbein és nagyközségekben működő tanácsok szakigazgatási szervének művelődésügyi, valamint gyámügyi hatásikörét és feladatait. A szakigazgatási szerv vizsgálja a lakosság kulturális alapellátásának színvonalát, művelődési igényeit, szükségleteit, s kidolgozza a kulturális ágazatot érintő fejlesztési, beruházási terveket. A középtávú tervek alakításának időszakában kezdeményezi és előkészíti a községben működő ipari, mezőgazdasági termelőüzemek, szolgáltató vállalatok és termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények, társadalmi szervek és tömiegszervezetek közreműködését a kulturális ellátás fejlesztésében, az intézmények létrehozásában, a beruházások megvalósításában — különösen a termelő üzem dolgozóinak kulturális, illetőleg szociális ellátásait is szolgáló intézmények esetében. Ugyancsak feladata, hogy figyelemmel kísérje az oktatás'-novelési és a közművelődési intézmények dolgozóinak életkörülményeit és javaslatot készítsen a tanács számára az életkörülmények javítására az adott tervidőszakban. A szakigazgatási szerv irányítja és ellenőrzi a tanácsi művelődési otthonok és könyvtárak munkáját, valamint a központi és megyei közművelődési célok hatékony megvalósítását. Az említetteken kívül a szakigazgatási szerv fontos feladatokat lát el a közművelődési munka összehangolásában, állami, hatósági irányításában, felügyeletében. Ellenőrzi például az alkalmi rendezőszervek műsoros előadásait és táncmv.-l atságokat, továbbá a vendéglátóipari műsorokat. A szakigazgatási %aarv hangolja össze a termelő Üzemeknek és más munkahelyeknek, továbbá a társadalmi és törnegszervezetetonek a gyermek- és ifjúságvédelmet segítő tevékenységét. Támogatja a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézetnek a nevelő szülői hálózat fejlesztésével kapcsolatos munkáját, az állami gondozott fiaitalok továbbtanulását, illetőleg munkába állásait. — eleinte komótos-hagyomá- nyosan cammogott, később már frissebben gördült. Nem vált igazán korszerűvé, kétféle megoldás közt tétovázott, de így is felfigyeltünk Márton András clown-felfogására, mely a komédia mögött a sarokba szorult ember kétségbeesését is felmutatta. Röviden. A főiskolás vizsgaelőadásból (Bródy: A medikus) kitetszett a mai fiatalok távolsága a megjelenített világtól. A szereplők sorából Szacsvay Lászlót dicsérhetjük elsősorban. Bernadette Devlin harca — ellentmondásaival együtt — teljesebb képpé formálódott filmen, mint a napihírek alig kihüvelyezhető szűkszavúságában. Nemes célért világsztárok nem túlzottan színvonalas szereplését is elviseljük — eny- nyit csupán az UNICEF gálaestjéről. Ma délután. Süli András parasztfestőre emlékeztető kisfilmet láthatunk, este pedig az Osztrák Televízió estjének alkalmából Arthur Schnitzler művét feldolgozó tévéfilm kerül képernyőre. Szerdán a leningrádi Ermitázs holland anyagában nézhetünk szét, egy fiatalokat bemutató tévésorozat indul útjára, majd a Háború és béke harmadik része következik. Csütörtökön a hős városok közül Volgográd kerül sorra. A számítógép-sorozat az irodai ügyvitel kérdésével foglalkozik. Este a Tartson velünk matyó- földre! a nyitánya egy, hazánk jellegzetes tájait bemutató dokumentumfilm-soro- zatnak. Pénteki hős városunk Odessza; este a nálunk is népszerű színpadi szerző, Tom Stoppard Szabad mint a madár című tévéjátéka ígérkezik tartalmas szórakozásnak. Utána a zenei népszerűsítőként is kitűnő Leonard Bernstein „nyilvános értekezése” következik a hangnemekről, Lehotay-Horváth György Nyújtsátok baráti kezeteket címmel kulturális versenyt hirdetett az idén ősszel hazánk német nemzetiségű lakosai körében a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. A verseny célja a német anyanyelvi és nemzetiségi hagyományok ápolása. E vetélkedő megyei döntőjét rendezték meg vasárnap délután a pilisvörösvári művelődési házban. Dr. Wild Frigyes országgyűlési képviselő, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára és Földeák Róbert, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa megnyitó beszéde után került sor az énekkarok, zenekarok, hangszeres és énekes szólisták, vers- és prózamondók fellépésére. A vasárnapi megyei versenyről a A Magyar Pedagógiai Társaság napközi otthoni szakosztálya rendezésében hétfőn Zalaegerszegen kétnapos értekezlet kezdődött a megyék vezető felügyelőinek, valamint az egésznapos iskolák szakfelügyelőinek részvételével. Három évvel ezelőtt mindössze öt olyan általános iskola működött az országban, ahol az első osztályos gyermekekkel való egésznapos foglalkozást kísérletképpen bevezették. Ma már lényegében az ország minden megyéjében működik néhány ilyen iskola, s a vezető felügyelők szerint az általános iskolásokkal va- . ló egésznapos foglalkozás I kedvező tapasztalatait három 1 téma köré lehet csoportosítavári I. sz. általános iskola kórusa és a községi művelődési ház leánykórusa, valamint a Hazafias Népfront solymári énekkara jutott tovább. Az utóbbiak sok sikert arattak a hazai német folklórt gazdagon bemutató helyi gyűjtésükkel. A zenekarok versenyét a megfiatalodott vecsési fúvószenekar nyerte meg. Vezetője, Dobrovicz István trombitaszólójával a hangszeres és énekes szólisták között is az első lett. A vers- és prózamondóik közül két általános iskolás, a vecsési Seres Éva és a szigetcsépi Po- totzky Zsuzsanna szerepelt a legjobban. Nagy tetszést aratott még a szigetcsépi énekkar is: a helyi általános iskola és szülői munkaközösség kezdeményezésére alakult kórusban a gyerekeik együtt énekeitek szüleikkel P. A. ni. Először: az óvodából az általános iskolába való átmenet legkedvezőbb formája, mert a foglalkozás, a szabad idő kitöltése az óvodai módszerekhez hasonlít. Másodszor: az egésznapos iskolai foglalkoztatás megfelel a társadalmi igényeknek, az iskola leveszi a szülők válláról a gyerekkel való foglalkozás, például a házi feladat elkészítésének, s általában az otthoni tanulás gondját. A gyerekek iskolatáskájukat nem viszik haza. otthoni tanulásra nincs szükség, mert a pedagógusok minden gyerekkel annyit foglalkozhatnak, amennyi szükséges. Harmadszor: a munkásszülők gyerekeivel való foglalkozás ebben a formában biztosított a legjobban. Izgalmas játék - szép jutalmak Vasárnap a MÉSZÖV ifjúsági bizottsága és a KISZ Pest megyei bizottsága ifjúsági napot rendezett. A program fontos része a délelőtti szellemi vetélkedő volt. A kérdések elsősorban az ifjúsági mozgalom és a szövetkezetek kongresz- szusainak történetét ölelték fel. Nem véletlen ez az összekapcsolás, hiszen a vetélkedő a kongresszusok jegyében született, méghozzá a közelgő VIII. KISZ- és a VII. SZÖ- VOSZ-kooigressszus tiszteletére. A vetélkedőn tizenegy — 30 éven aluli szövetkezeti fiatalokból álló — csapat mérte össze tudását. A játék izgalmát a győzteseknek kiirt, értékes jutalmak is növelték. Az első díj, amit a budai járás 4 tagú csapata nyert meg (Szed- mák Ilona, Ztontai Gábor, Erdős László, Szabó Magdolna), a január elején esedékes 5 napos lengyelországi társas- utazás. A második helyezett csapat tagjai, a váci járásból érkezett öt fiatal, a Hotel Ifjúságban eltöltendő egyhetes jutalomüdülésben részesülnek. A két harmadik díjat, a tárgy- jutalmat a gödöllő és a nagy- kátai járás csapatai kapták. A két csapat tagjai egy-egy kristálytálat vittek haza. Délután díszebéden vettek részt a fiatalok, majd innen az Operettszínházba mentek, ahol az örökzöld Csárdáskirálynőt tekintették meg. Negyvenkilenc amatőr film Befejeződött a 19. országos amatőrfilm-fesztivál vasárnap Székesfehérvárott, a Petőfi Filmszínházban. A háromnapos programban 49 amatőr filmet vetítettek le a zsűri és a közönség előtt. A fesztiválra érkeztek vendégek Ausztriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, az ama- tőrfilm-mozgalom sokat fejlődött az elmúlt évben, s kiváló eszköze lett a népművelésnek. Találkozások Van abban valami, hogy amilyen a fogadtatás, annak hangulata rányomja bélyegét az egész útra. Huszonöt napot töltöttünk idegenben, zavartalanul, élvezve az emberek kedvességét, barátságát. Hétezer- háromszázötven kilométert tettünk meg, három tengert láttunk: az Atlanti-óceánt, a Földközi- és az Adriai-tengert, három, mesébe illő hegyre kapaszkodtunk fel: az Alpokra, a Pireneusokra, az Appenmi- nekre, számos múzeumot csodáltunk, bejártuk a könyvekből, tanulmányokból ismerős helyeket (jó útitársnak bizonyult Pálfy József: Franciaország című könyve), mindenütt azonban leginkább az emberek szívessége, segítőkészsége, idegen, más szokású, más gondolkodású és mégis „hasonlatos” természete fogott meg. Volt, aki itthon figyelmeztetett: a franciák hideg természetűek, azok nem szeretik az idegent. Előítélettel érkeztünk Párizsba, de hamar elfelejtettük az óvatos figyelmeztetést. Ahol lehetett, ismerkedtünk, hiszen így lehet legjobban tanulmányozni egy országot. A franciákat kétféle- ’ képpen csoportosítottuk. Másként értékeltük azokat, akikkel valamilyen pénzügyi viszonyba kerültünk: üzlet, vendéglátó üzem, belépőjegyeket árusítók és megint más csoportba osztályoztuk azokat, akikkel pusztán a véletlen hozott össze. Azt megállapítottuk, hogy Franciaország nagyon drága és a franciák élnek, olykor visszaélnek a milliónyi turista kíváncsiságával, tudásszomjával. /Tudják, bármibe kerül a belépő, úgyis mindenki, mindent megnéz! — és szó nélkül fizet. Egy ebéd ára — ami önmagában is borsos összeg — az Eiffel-torony belépője; drága a Louvre, a Rodin Múzeum, a modem festők kiállítása, minden. Madrid és Barcelona sem olcsó, be kell osztani, hogy az út végére is maradjon a szépségek megtekintésére. Ám most nem erről Írok, hanem a másik csoportba tartozókról, akiket megkedveltünk és akiket majd a múló hónapok sem feledtetnek. Mert ki felejtené el azt az élményt, amit a Rodin Múzeum portásával való találkozás jelentett! Éppen egyik családi vitánkra került sor. Akkor kivételesen nem autóvezetői tudományom bírálták, hanem a francia kiszolgálás udvariassága vagy udvariatlansága felett nem egyeztünk. Azon volt a nézeteltérés, eltűrné-e egy magyar kedves vendég a magyar vendéglátóipartól, hogy békésen etesse az üzletvezető a kutyáját, miközben a másik asztalnál az éhségtől kopog a vendég szeme? Hány panaszkönyvet írna tele, hány fórum vizsgálná az ügyet?! Nem értettünk egyet. Hogyan hasonlítható össze a szocialista és a kapitalista vendéglátóipar?! Politikai eszmecserénket valaki kettévágta, méghozzá szép magyar nyelven: Divat Párizsban — Jó a magyar vendéglátás, de azért tessék igyekezni, nemsoká zár a múzeum. Ősz hajú, kedves portás bácsi figyelmeztetett, de hiába, már nem siettünk — ott maradtunk mellette és őt faggattuk. Negyven esztendeje él odakinn. Pécsről származik. Mindig arra gyűjt, hogy hazalátogasson.' Persze, már többször volt otthon. Szavain idegen akcentus sem érződött, úgy beszélt, mintha tegnap lépte volna át először hazánk küszöbét és naponta hallgatná Lőrin- cze Lajos tanácsait... Neki köszönhettük, hogy mindent alaposan, jól megnézhettünk a múzeumban, s bár már záróra volt, türelmesen megvárta, amíg magunktól távozunk. Így lett protekciónk Francia- országban is. Magyar hangot másutt is hallottunk. Velencében — hazafelé jövet — már egy fillér sem nyomta zsebünket, amúgy sem vásárolni utaztunk külföldre. A Rialtón járva azért csak megnéztük a kirakott árut. — Nézd, milyen szép ez a fehér pulóver! — Melyik tetszik — mutassam ez? — kérdezi hibás magyarsággal egy fekete kislány. — Honnan tud magyarul? Magyar? Itt él? Mióta? — Olasz vagyok, csak beszél magyar, egy kicsi. — Van magyar rokona? — Áh, nincs. Csak sok magyar turista és nekik tanult egy kicsi magyar. Így ismerkedtem meg néhány pillanattal később egy középkorú férfivel is, aki szintén üzleti okokból töri a magyar nyelvet. Találkoztunk hazaiakkal is. Tole- dóban egy házaspár épp mellettünk lépett a képtárba: Trabanttal járták be egész Spanyolországot, még Afrikába is áthajóztak. A Loire menti kastélyok egyikében nem találtuk meg azt a turistát, aki épp mellettünk parkolt a palota előtt, csak az Verdun esőtörlő alá tett papíron küldtüi neki magyar üdvözletei. A francia határon is hazaiakk hozott össze a sors. Irigyeltük őke mi hazafelé tartottunk már, ők Sz cilia felé igyekeztek. Még két h szabadságuk volt hátra a Szerencs seknek. A Montmartre-on épp egy frissibe elkészült festményt értékeltünk. Sze rencsénkre dicsértük, mert vitánkl hirtelen magyarul szólt közbe az a kötő. Két esztendeje él kinn hivati losan, tanulmányúton. A Montmar re-t nem szereti, mint mondta: me sok a giccs, sok a sznob vásárló, al csak a giccset keresi és a művészei nek kell a pénz, azt pedig itt leb szerezni. Kufárkodás folyik itt, nei neki való. A műtermet kedveli, al ból azonban nem lehet megélni, pénz nagy úr, különösen a klr drágaságban, ezért ő is ott festeg naponta a számára nem kedves, < a turistáknak csodálatos Montmar re-on. Az Invalidusok előtt egész magyi turistacsoporttal hozott össze a sót S bármennyire jól is éreztük mi gunkat odakinn, egy-egy hazai mi gyár szó... még szebbé tette i utat. Sági Ágnes KÖVETKEZIK: ÉS A NEM MAGYAROK? későbbi területi döntőre az Országos tanácskozás az egésznapos iskola tapasztalatairól
