Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

1971. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK *SKJC(rtap 3 GYERMEKEKNEK GYERMEKMENÜT! I Más étel kell más az iskolásnak Irányétlap készült A KMP-re emlékeztek A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 53. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi megemlékezést tartottak Zalaegerszegen a Za­la bútorgyárban. Horváth László, a városi pártbizottság titkára méltatta a KMP meg­alakulásának jelentőségét, a párt küzdelmes múltját Többször megírtuk, hogy az óvodások és iskolások étkezte­tése nem megfelelő. Egyszer- másszor ismertettük azt is, hogy a közegészségügyi ható­ságok Pest megyében sok, a gyermekeknek főző konyhát különböző okok miatt alkal­matlannak találtak. A gyer­mekélelmezést ellátó konyhá­kat a megyei KÖJÁL élelme­zéshigiéniai csoportja évente, a járási, városi közegészségügyi felügyelőségek pedig negyed­évenként ellenőrzik. Kevés a korszerű konyha Idén az élelmezéshigiéniai csoport a megyében működő 213 gyermekélelmezéssel fog­lalkozó konyha közül 167-et tüzetes aprólékossággal meg­vizsgált, és ezeknek 71 száza­lékában talált kifogásolnivalót. Általában túl szűkek a kony­hák, és legtöbb nélkülözi a külön mosogatót vagy zöldség­előkészítőt. Személyzeti öltöző és zuhanyozó is csak a meg­vizsgált konyhák 30 százalé­kában található. Folyó meleg víz pedig a konyhák felében nincs. A vizsgálat megállapította: 130 ellenőrzött konyhán kevés a személyzet. Mind a 167 kony­hában 839 lenne a szükséges létszám, ehelyett mindössze 518 fő dolgozik bennük. Gépi felszerelés, ami megkönnyíte­né a munkát, jóformán nincs. Sok helyen túl kicsi a hűtő- szekrény, mindössze a konyhák 23 százalékában van megfelelő hűtőtér. A legtöbb konyha kétszer-háromszor több sze­mélyre kénytelen főzni, mint amennyire nagysága miatt megengedhető lenne. Külön takarítószemélyzet kevés helyen van, a konyhai segédszemélyzet is hiányos, de nem az elvándorlás miatt Ezekben a konyhákban szinte ismeretien a munkaerőmozgás, dolgozóik többnyire sok esz­tendeje nagyjából ugyanazok, és a rendkívül rossz adottsá­gok mellett a vizsgálat egyik részvevője szerint: „hősi erő­feszítéssel végzik nehéz mun­kájukat.” Példaszerű tisztasá­got, rendet tartanak a konyhá­ban, nagyobbat, mint sok más közétkeztetési főzőhelyen. Kevés a hús, sok a liszt Amit főznek, arra már több a kifogás. Még a főző- és me­legítőkonyhák korszerűsítésé­nél, újak építésénél is sürge­tőbbnek tartja a KÖJÁL a jelenlegi étrend megváltozta­tását, mert a gyerekek táplál­kozás-élettani szempontból úgyszólván valamennyi helyen nem megfelelő élelmezéshez jutnak. Különösen ahol az is­kolásoknak és óvodásoknak, sőt még az üzemi kasztot igénybe vevő pedagógusoknak is egy konyhában ugyanazt a menüt főzik. Jóllehet, és eh­hez nem kell magyarázat, más ételféle kell az óvodás ko­rdáknak, az iskolásoknak és a felnőtteknek. A fejlődő gyermeknek sok állati fehérjére, tehát húsra, tojásra, sajtra van szüksége. Ennél jelenleg lényegesen ke­vesebbet, míg szénhidrátból, vagyis lisztes ételből sokkal többet kap. Színhús ritkán sze­repel a gyerekek étlapján, an­nál gyakrabban a zsemlét is tartalmazó vagdalthús és töl­töttkáposzta (óvodásoknál is!), amelynek töltelékében sokszor a kelleténél is több a rizs. Elriasztó példaként említik a kisoroszi iskolásoknak, óvodá­soknak és pedagógusoknak is főző konyhát, amely november egyik hetében háromszor tálalt hústalan ebédet. Egyik nap zöldbablevest tejbegrízzel, má­sikon karfiollevest fánkkal, a harmadikon szántén nagy szén­hidráttartalmú babból főzött levest, almáslepénnyel. Ugyan­ezeken a napokon tízóraira és uzsonnára sem kaptak a gye­rekek fehérjét. A hét másik három napján székelykáposz­ta, rizseshús (megint túl nagy adag szénhidrát) és csak egyet­len egyszer jutott egy szelet párolt hús ebédre. Idényszerű étrend Nagy általánosságban hason­lóan helytelenül összeállított az étrend más konyhákban is. A KÖJÁL élelmezéshigiéniku­sai most irányétlapot készítet­tek, éspedig négyszer huszon­hat menüt, külön az iskolá­soknak és külön az óvodások­nak, mind a négy évszakra. Az étrend összeállításánál, nem­csak a változatosságra töre­kedtek, hanem arra is, hogy a gyerekek elegendő kalória- mennyiséghez jussanak és le­hetőleg mindennap megkapják a megfelelő mennyiségű fe­hérjét. Az étlapon idény szerint sze­repel fejes saláta és minden­féle zöldfőzelék is. Fontos len­ne azonban, ha nyáron friss zöldborsót, zöldbabot tálalná­nak a gyerekeknek, nem pedig az előző évben eltett konzer- vet. Az irányétlapot most kap­ta meg minden gyermekélel­mezési konyha. Sok élelmezésvezető, különö­sen kisebb községekben, el­mondja: idényfőzelék jófor­mán sohasem szerezhető be községükben. Egyéb beszerzé­si nehézségeket is felsorol­nak. Legtöbben azt panaszol­ják, hogy a rendelkezésükre álló pénzből nem tudnak a mostaninál megfelelőbb étren­det biztosítani. A többnyire évekkel ezelőtt megszabott egy főre eső napi élelmezési költ­ség, nem mindenütt ugyanaz, helyenként 5—7,5 forint között váltakozik. Tízórait, ebédet, uzsonnát kell kapni ebből a gyerekeknek. _ Helyes lenne a megváltozott árakat figyelembe vevő újabb számvetés. Meglehet, hogy az előirányzott költséget néhány fillérrel, vagy akár egy forint­tal is, felfelé kell kikerekíteni. Feltehető, hogy sok tanács ezt a többletkiadást nem tudja vállalni, a szülők azonban a havonta talán 10—20 forintnyi térítésnövelést nagyobb meg­erőltetés nélkül átvállalhatnák. Végtére gyermekeik jobb táp­lálkozásáról van szó. Sz. E. Takarók Vietnamnak A Pestvidéki Gépgyár mun­kásnői felajánlották, hogy se­gítik a vietnami családokat. Huszonkilenc takarót hor­goltak a vietnami gyerekek részére. NDK-vendégek a népfrontnál A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának meghívására hazánkban tartózkodó Horst Patzke, az NDK Nemzeti Frontja elnökségiének tagja és Willi Seidel, a Nemzeti Front magdeburgi bizottságának tag­ja, a CDU miegyed elnökhe­lyettese tegnap délelőtt a Ha­zafias Népfront Pest megyei bizottságára látogatott. Az NDK küldöttségét S. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front megyei titkára fogadta, majd a megyei népfront mun­kájáról tájékoztatta a vendé­geket. A beszélgetésen részt vett Kovács Antalné titkárhe­lyettes és Sipos Zsuzsa, a me­gyei népfrontbizottság munka­társa. Döntőbizottsági panaszok Mikor jár prémium ? Rendelet mondja ki, hogy a tsz-alkalmazottak jövedelme három tételből tevődhet össze: alap- és kiegészítő munkabér, valamint prémium. A munkaszerződések megkötésénél, a be­soroláskor állapítják meg az alapmunkabért és azt, hogy mi­kor jár kiegészítő bér, illetve prémium. Sok munkaügyi vita alapja a fogalmak összekeverése. Ha például egy kiegészítő üzem eredményesen dolgozik, akkor adható kiegészítő munka­bér, de nem biztos, hogy prémium is. Prémium csak akkor jár, ha a dolgozó előre meghatározott feladatot kap, és azt teljesíti. Az alábbi esetek azt bizonyítják, hogy sokan a prémiumot fi­zetéskiegészítésnek tartják, és nem érzik, hogy azért plusz­munkát kell végezniük. Tíz milliós mérleghiány Márton Imre üzemvezető és Vadnai István áruforgalmi ve­zető panaszt nyújtott be a rác­kevei járási közös munkaügyi döntőbizottsághoz a helybeli Árpád Tsz ellen, mert a veze­tőség elutasította a szövetke­zettől igényelt 50, illetve 40 százalékos prémium kifizeté­sét. A múlt esztendőre Márton Imre 22 800, Vadnai István 16 123 forintot kérj. Az elsőfokú döntőbizottság a panaszt megalapozatlannak tartotta. Közölte a dolgozók­kal, hogy prémium csak előre meghatározott feladatok telje­sítésekor fizethető, s ilyet nem kaptak. Egyébként a tsz 1970- ben tízmillió forintos mérleg­hiánnyal zárt, és a közgyűlés — feltételek hiányában — prémiumfizetést nem hagyott jóvá. A dolgozók ennek elle­nére a Pest megyei területi munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbeztek. A kérést azzal indokolták, hogy bár prémium- feladatot nem kaptak, kiegé­szítő üzemük teljesítette, sőt túlteljesítette tervét. Miért ke­rüljenek ők hátrányos helyzet­be azért, mert a szerződésben nem rögzítették a prémiumfel­tételeket? A tsz és a két dolgozó között létrejött munkaszerződés sze­rint Márton Imrének 3800 fo­rint bér és 50 százalék pré­mium, Vadnai Istvánnak 3400 forint, illetve 40 százalékig ter­jedhető prémium fizethető ha­vonta. Elvileg tehát nem vol­tak kizárva a prémiumból, gyakorlatilag azonban nem kaptak feladatot, amelynek tel­jesítése többletbevételt hozott volna a szövetkezetnek, ezért panaszukat a Pest megyei te­rületi munkaügyi döntőbizott­ság is elutasította. Az elévült panasz Motesiczky Pál főmezőgazdász azzal a kéréssel fordult a rác­kevei járási döntőbizottsághoz, hogy vizsgálják felül főmező­gazdászi munkakörből történt felmentését és agronómusi be­osztásba helyezését. A KMDB a panaszt a kiskunlacházi Pe­tőfi Tsz vezetőségének bizott­sága elé utalta, előbb itt kell dönteni, s ha a dolgozó ezzel nem ért egyet, akkor mehet csak a döntőbizottsághoz. A tsz vezetősége Motesiczky Pál panaszát elutasította azzal az indoklással, hogy az agro- nómus a munkaköri változást elfogadta, sőt abban dolgozott egy hónapig, jogtalannak ta­lálta a bérkövetelést is. Az agronómus a területi munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbezett. Sérelmezte, hogy 1971 januárjára az eredeti munkakörére járó bérét nem kapta meg, s 1970-re vissza­menőleg pedig — havi 5000 fo­rintos fizetését alapul véve — 50 százalékos kiegészítő mun­kabért kért. A TMDB megállapította, hogy a vezetőség a dolgozót 1971. január 1-i hatállyal ag­ronómusi beosztásba helyezte, fizetését 5000 forint helyett 4000-ben határozta meg. A tsz és Motesiczky Pál között mun­kaszerződés-módosítás történt, s mivel a dolgozó 15 napon be­lül nem fellebbezett, panasza elévült. A döntőbizottság nem ítélhette meg az agronómus- nak az 50 százalékos kiegészí­tő munkabért sem, mert a zár­számadó közgyűlés 1971. ja­nuár 22-én 15 százalékban ál­lapította meg a kifizetéseket. Hogyan lett 40 ezer forintból 3 ezer? Dancsi Lajos műszaki veze­tő panaszt nyútjott be a Pest megyei területi munkaügyi döntőbizottsághoz, • kérte, vizsgálják felül az Ipolyvölgye Tsz vezetőségének határozatát, amely elutasította bérjellegű követeléseit. A TMDB-hez közvetlenül csak vezető be­osztású dolgozók fordulhatnak, s mivel Dancsi Lajos nem te­kinthető annak, az ügy iratait első fokra, a váci járási közös munkaügyi döntőbizottsághoz küldték vissza. A váci KMDB a panaszt in­dokolatlannak tartotta. A dol­gozó az Ipolyvölgye Tsz ki­egészítő üzemének vezetője volt, rendelet szerint ezen a címen 3500 forint havi bérre tarthatott igényt. A Dancsi Lajos által állított 4300 forin­tos személyi fizetésre írásbeli bizonyíték nem volt, s így a fizetéskülönbség címén vissza­menőleg követelt 9600 forintot nem lehetett megítélni. A KMDB hasonlóképpen megala­pozatlannak találta az 50 szá­zalékos prémium követelését is, sőt a műszaki vezető az 1970-re kért szabadságpénzre sem tarthatott igényt, mert sa­ját mulasztásából nem vette ki 24 nap szabadságát. Ezután a döntés után a pa­nasz ismét a területi döntőbi­zottsághoz került. A dolgozó változatlanul a 9600 forintot kérte, kiegészítve a magasabb fizetés után elszámolandó 50 százalékos prémiummal, ami 25 800 forint és a szabadság- pénzt. Dancsi Lajos tehát majd 40 ezer forintot követelt a ter­melőszövetkezettől. Dancsi Lajos áthelyezéssel került a tsz-hez, kartonján a bére 3500 forint volt. Ha ezt kevesellte, akkor mindjárt, 15 napon belül kellett volna fel­lebbeznie, nem pedig azután, hogy hónapokig rendszeresen felvette fizetését. Prémiumra azért nem tarthatott igényt, mert nem kapott olyan felada­tot, amely alapján járt volna neki, sőt az a részleg, amelyet vezetett, 210 ezer forintos vesz­teséget jelentett a tsz-nek. A TMDB megállapította, hogy Dancsi Lajos valóban nem tud­ta kivenni a szabadságát 1970- ben, ennek ellenkezőjét a szö­vetkezet sem bizonyíthatta, ezért a 24 nap után 3229 fo­rint szabadságpénz kifizetésére kötelezte az Ipolyvölgye Tsz-t. Soós Ibolya A szovjet hős városok küldötteinek látogatásai A szovjet hős városok hete alkalmából hazánkba érkezett delegációk szerdán megkezd­ték vidéki programjukat. Szevasztopol küldöttei — A. D. Ivanov, a szevasztopoli vá­rosi pártbizottság titkára és J. A. Rebrov, a szocialista munka hőse, építő-brigádveze- tő — Szolnok megyébe láto­gattak. A megyei pártbizott­ságon tájékoztatót hallgattak a szolnokiak életéről, majd fel­keresték a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskolát. Az ogyesszai küldöttség tag- jíi — M. K. Szimonyenko, az ogyesszai Pedagógiai Intézet rektora, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság ogyesszai ta­gozatának elnöke és V. 1. Ro- gyionovna, az ogyesszai Lenin Gépgyár munkásnője — Sze­gedre látogattak. A szovjet­unióbeli testvérvárosból érke­zett vendégeket megkülönböz­tetett szeretettel fogadták a város vezetői. Leningrád küldötte, A. J. Vinogradov, a szocialista mun­ka hőse, a lenigrádi Rádió és Televíziógyár dolgozója, a hős város egykori blokádjának résztvevője, és V. B. Golubjev, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének harmadtitkára Tolna megyébe látogatott. A kijevi küldöttség tagjai — A. G. Seveljov, a kijevi párt- bizottság titkára, M. Z. Scser- bascsenko, a Szovjetunió hőse, Kijev felszabadításának részt­vevője és O. G. Koroljev, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének első titkára Hajdú-Bihar megyébe utazott. Volgográd küldöttei — V. V. Scsipahin, az Építészeti Ter­vező Intézet igazgatója és G. 7. Gyeniszov, tartalékos ezredes, a Védelmi Múzeum igazgatója a város védelmének és újjá­építésének egykori résztvevői — Veszprém megyét keresték fel. Este a Petőfi színházban megtekintették a Pjatnyickij- együttes nagysikerű műsorát. • • Ünnepség a moszkvai csata évfordulóján Szerdán délután a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár műve­lődési otthonában bensőséges ünnepséget rendeztek a moszk­vai csata 30. évfordulója al­kalmából. Az ünnepi megem­lékezésen részt vett és az el­nökségben foglalt helyet Kato­na Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság titkára, Nagy Mária, az MSZBT főtit­kára és Pesti Endre vezérőr­nagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. Ott volt Sz. Sz. Szatucsin, a szovjet nagykövet­ség .tanácsosa,--------------------------------------------------------------------­A barátság mindennapjai A ligha akad ma már felnőtt vagy fiatal, aki ne tud­ná, mit jelent a négy betű: MSZBT —Magyar-- Szovjet Baráti Társaság. A Parlament kongresz- szusi termében 600 küldött tanácskozott két na­pon át a társaság mai és holnapi munkálkodásáról. Történelmi dátumokra sokáig emlékezünk. Az idő­sebb generáció életében különösen emlékezetes, hogy pontosan egy hónappal a második világháború befeje­zése után, 1945 júniusában alakult meg hazánkban az MSZBT elődje Magyar—Szovjet Művelődési Társaság néven. Egyidős tehát a szabadsággal; megszervezéséhez, létrejöveteléhez nem kellett különleges munka — az élet, a történelem parafálta az alapokmányt. Két és fél évvel ezután írtuk alá Moszkvában a Szovjetunióval a barátsági szerződést: alapja lett a későbbiekben a két országot összekötő sokféle gazdasági, kulturális, tudo­mányos szerződésnek. Ennyit talán a történelmi előzményekről, az MSZBT korábbi formájáról. Az utóbbi évek, a két évtized mun­kásságát azután sokszor és sokféle módon megismer­hettük. Korántsem csupán az ünnepek eseménysoraiból — ilyenek bőséggel, gazdag választókkal szolgáltak, ze­nei eseményektől könyvhetekig és kiállításokig —, ha­nem a magyar—szovjet barátságnak a köznapokban so­kasodó jeleivel is. Testvérvárosok, testvérüzemek, diákok és tanárok csereutazásai. Nyelvkurzusok itt és ott. Műszaki doku­mentációs csere. Brigádok levélváltásai, amelyeket soha nem kellett szervezni, hiszen a barátságnak törvény­szerűen megvannak a maga spontán megnyilatkozásai is. Diósgyőrből a munkások társakat keresnek, szovjet vasasokat, a pesti központból hír megy óhajukról, és az Ural tájékáról már érkezik a válasz. Egészségügyi se­gítséget kérnek, különleges műtétet egy vegyipari üzem munkásának. Értő fogadtatásra talál a kérés, egy gyógyíthatatlannak gondolt vesebeteg egészségesen ér­kezik haza ... Nem lehet sorolni a barátság jeleit és formáit, egyszerű, mély vagy látványosan színes meg­nyilatkozásait — ezerféle akad mindből. Most, a Parlamentben a baráti társaság újszerű for­máinak, a tagcsoportoknak a képviselői találkoztak az ötévenként sorra kerülő kongresszus alkalmából. Ez a tagcsoportforma is a baráti kötelékek elevenségéről és tartalmi gazdagodásáról vall. A Lenin Kohászati Mű­vekben alakult meg az idén áprilisban az új szervezeti forma, a kollektív tagság, s húszezer dolgozó nyilvános felhívására születtek országszerte a tagcsoportok. Ma már csaknem ötszáz van belőlük, iskoláktól gyárakig átszövik az országot. A küldöttek munkája szép számvetés volt múltról, je­lenről, jövőről. Megállapították, hogy immár kilenc szovjet köztársaság gazdasági, tudományos és kulturá­lis életét, mindennapjait ismeri közelebbről a lakosság az évenként rendezett kulturális napok közvetítésével. Esztendőről esztendőre nő a nyelvtanulás igénye — és lehetősége. Jubileumi olvasómozgalom, tudományos ülésszakok, űrhajózási kiállítás, testvérvárosok csere­kiállításai, üzemek, brigádok véleménycseréi fűszerezik, teszik mind tartalmasabbá a barátságot, nem is szólva a tíz- és tízezer turistáról, aki itt — és ott — köthette « már a személyes kapcsolatok fonalait. A két nép barátságának ez a reprezentatív eseménye — a mindennapokról tanácskozott. Olyan barátság min­dennapjairól, amelyet a távolságok nem csökkentének, inkább mélyebbé formálnak, s amely nemzeti létünk szempontjából is meghatározó. Várkonyi Margit V_______________________________________________/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom