Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

1971. NOVEMBER 24., SZERDA "”i%Mh4ap 3 Kiállítás a Nemzeti Múzeumban Megnyitották a szovjet hős városok hetét Kedd este a Vígszínházban tartott ünnepi díszelőadással megnyitották a szovjet hős vá­rosok hetét. Részt vett az ün­nepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés el­nöke, az MSZBT elnöke, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, a Budapesti Pártbizott­ság titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Marjay József külügyminisz­ter-helyettes, Kovács Pál ve­zérőrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes, Úszta Gyula altá­bornagy, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, dr. Gom­bár József, a KISZ KB titkára. Ott volt A. N. Szorokin követ­tanácsos, a szovjet nagykövet­ség ideiglenes ügyvivője, A. A. Zsuk ezredes, katonai és lég­ügyi attasé, továbbá a szovjet hős városok N. A. Rozskovnak, a Moszkvai Pártbizottság tit­kárának vezetésével hazánk­ban tartózkodó delegációja, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságnak az MSZBT országos értekezletén T. Sz. Hacsaturov akadémikus vezetésével részt vett küldöttsége, valamint F. J. Liszicin nyugalmazott altábornagy vezetésével ha­zánkban tartózkodó szovjet ve­teránküldöttség. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Nagy Mária, az MSZBT főtitkára meleg szavakkal köszöntötte a szovjet delegációk vezetőit és tagjait, az ünnepi est részve­vőit. Ez az ünnepi díszelőadás — mondta — vezeti be a Bu­dapesten kívül Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád, Baranya, Tolna és Veszprém megyére kiterjedő eseménysorozatot. A hős szovjet városok többségét testvéri kapcsolatok fűzik ezekhez a megyékhez és szék­helyeikhez. Az ünnepi estet N. A. Rozs- kov nyitotta meg. Bevezetőben átadta Moszkva és a többi hős város dolgozóinak üdvözletét. A szovjet hős városok küldött­sége — mondta — megtisztel­tetésnek tartja, hogy részt ve­het ezeken a megemlékezése­ken és az őszinte hála érzésé­vel fogadja, hogy a magyar nép nagyra értékeli a szovjet népnek a második világhábo­rúban kifejtett történelmi erő­feszítéseit. A szovjet nép őszinte barátsággal, testvéri érzésekkel viszonozza ezeket az érzéseket. Neves fővárosi művészek, a déli hadseregcsoport központi művészegyüttese és a Pjat- nyickij-együttes adott ezután nagy tetszéssel fogadott mű­sort. A szovjet hős városok hete alkalmából kedden nagysza­bású fotókiállítás nyílt a Nem­zeti Múzeumban, a szovjet hős városok — Moszkva, Le­ningrad, Kijev, Ogyessza, Volgográd, Szevasztopol, va­lamint a breszti erőd — hősi helytállásáról a Nagy Hon­védő Háború harcaiban és fej­lődéséről a békés építőmunká­ban. A Ma gyár—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum és a Ma­gyar Nemzeti Múzeum együtt­működésével megrendezett kiállítás ünnepélyes megnyi­tóján részt vett Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke, Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Párt- bizottság titkára, Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Parti­zán Szövetség főtitkára, vala­mint a politikai, társadalmi és kulturális élet sok más is­mert személyisége. Ott volt A. M. Szorokin követtanácsos, a szovjet nagykövetség ideig­lenes ügyvivője; a hős váro­sok hetére N. A. Rozskovnak, a Moszkvai Pártbizottság tit­kárának vezetésével hazánk­ba érkezett delegáció, a Ma­gyar—Szovjet Baráti 1 ársa- ság országos értekezletén T. Sz. Hacsaturov vezetésével részt vett SZMBT-küldött- ség, valamint az F. J. Liszicin nyugalmazott altábornagy ve­zetésével hazánkban tartózko­dó szovjet veterándelegáció. A Pjatnyickij-együttes be­vezető műsorezámai után a kiállítás rendezői nevében, Fülep Ferenc, a Nemzeti Mú­zeum főigazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Nagy Mária, az MSZBT főtitkára mondott megnyitó beszédet. A szovjet hős városok küldött­sége nevében N. A. Rozskov szólt a megjelentekhez. Koszorúzás a Gellérthegyen Kedden délelőtt megkoszo­rúzta a gellérthegyi felszaba­dulási emlékművet a főváro­sunkban tartózkodó moszkvai pártküldöttség,, élén N. A. Rozskovval, a szovjet főváros pártbizottságának titkárával. Ugyancsak koszorút helyeztek el az emlékműnél az MSZBT meghívására Budapestre érke­zett küldöttségek a szovjet hős városokból: Moszkvából, Le­ni apródból, Kijevből, Volgo- grádból, Ogyesszából és Sze- vasztopolból. Az ünnepségen ott voltak a Budapesti Pártbi­zottság, a Fővárosi Tanács, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság vezető képviselői. A ko­szorúzásnál képviseltette ma­gát a magyarországi szovjet nagykövetség. Csak a portás tudott róla... Veszteség ­más hibáj A maglódi Micsurin Ter­melőszövetkezet elnökével utoljára akkor találkoztunk, amikor a harmincezer férőhe­lyes pulykatelep átadására ké­szültek. Akkor részletes gaz­dasági számításokkal szolgált, s büszkén magyarázta, hogy ez az építkezés megérte a befek­tetett összeget, hiszen a puly­ka jó exportcikk, biztosabb az értékesítése, mint a baromfié. Az ő telepük az országban az ötödik korszerű pulykafarm. Egy év alatt 14 millió forint értékű pecsenyepulykát nevel­hetnek fel az épületekben. Ették, aiai volt Alig telt el egy fél év, s az elnök, amikor becsukódik mö­göttünk az irodaajtó, így fa­kad ki: — Jövőre görényt tartunk benne. Az is hoz annyi vesz­teséget, mint a pulyka! — Veszteséget? — Igen. Éppen most elemez­zük az ágazat tevékenységét, s kiderült, hogy eddig már négyszázezer forint a veszte­ségünk. — Miért? — A gazdasági számítások szerint egy pulyka három hó­nap alatt — értékesítéséig — 36—40 forint értékű tápot fo­gyaszt el. Nekünk egy-egy jó­szág etetése 70 forintba kerül. Tudom, megint azt kérdezi, miért? Egyszerű a magyará­zata. A nagyüzemi pulykatar­tás alapvető követelménye, hogy betartsuk a takarmányo­zási technológiát. De azt sze­retném tudni, hogyan, ha nem lehet megfelelő tápot kapni? így azután indító táp helyett nevelő tápot, hizlaló helyett csibetápot adtunk az állatok­nak, ha egyáltalán volt. Ha meg nem, egyszerűen csak búzadarát ©tettünk.- Ez alapo­san elvette a pulykáit étvá­gyát, s akkor sem ettek, ha vé­letlenül rendes táphoz jutot­tak. De ha azt nem is veszem figyelembe, hogy a „változa­tos” élelemtől nem gyarapod­tak az állatok, akkor is tény az, hogy egy mázsa.táp 90 fo­rinttal többe került, mint az, amire szükségünk lett volna. Furcsa árukezelés — Miért nem építenek saját keverőt? — Nincs rá pénzünk. Egy használható berendezés 3 mil­lióba kerülne, s ezt nem en­gedhetjük meg magunknak a telep felépítése után egy év­vel. A kapacitását sem tud­nánk kihasználni. — így valóban felhagynak a pulykaneveléssel? — Ha a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatra lennénk utalva jövőre is — biztosan. Pedig azért etettünk purina- tápot, mert annak csak két komponense van, biztosabb az ellátás belőle. Ám azt hiszem, nemcsak az ellátással van baj. Egy példa erre. Október else­jén jelentkeztünk a soroksári keverőtelepen a tápért. Ott kö­zölték, hogy nem tudnak adni, mert nem érkezett meg a német nyersanyag. Október hetedikéig takarmány nélkü! voltunk, amikoris kiderült, hogy már szeptember 29-én [volt alapanyag, csak éppen egyedül a portás tudott róla... Nádudvar segít — Milyen megoldást lát? — Felvettük a kapcsolatot a nádudvari Vörös Csillag Ter­melőszövetkezettel, ott meg­ígérték, hogy 1972-ben már sa­ját teleDükről látnak el ben­nünket pulykatáppal. Kapunk az alkalmon, mert a pulyka — ha van táp — jó üzlet. A fel- vásárlási ár megfelelő: 26 fo­rint, s jó alapanyagot kapunk a Baromfiipari Országos Vál­lalattól. A telep kitűnő, hiszen az országos 6,5 százalékos el­hullással szemben nálunk csak az állomány 5,5 százaléka pusztult el, az is csibe korá­ban. — Ezek szerint mégis lesz pulykaprogram Maglódon? — Igen, és nyereségünk is lesz. Persze, ez nem a tápel­látás irányítóin múlik ... m. kovács Befejeződött az MSZBT országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) lizmus háborút, a kommuniz­mus békét jelent. Békés éle­tünk legfőbb biztosítékát je­lenti az, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség, a béke vé­delmének legfőbb támasza ha­talmas véderővel rendelkezik. — Kormányunk nagy figye­lemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását. A Varsói Szerződés tagállamainak bu­dapesti felhívása kimondta kormányunk egyértelmű állás- foglalását. Elérkezett az idő, hogy a bizonytalan európai vi­szonyok rendezettebb alapokra kerüljenek; minden, ország ismerje el a második világhá­ború után Európában kialakult realitásokat, s fokozatosan megszűnjenek azok a körül­mények, amelyek bizalmatlan­sághoz, esetleg fegyveres konf­liktusokhoz vezethetnek; elér­kezett az ideje, hogy az euró­pai államok képviselői együt­tesen tanácskozzanak, ós vég­legesen megállapodjanak a leg­fontosabb kérdésekben. E tö­rekvésünkben. nagy szerepet játszik, hogy erősítjük szövet­ségi kapcsolatainkat o Varsói Szerződéshez és a KGST-hcz tartozó szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. — Hatékonyabb fejlődé­sünk egyik fő útja — állapí­totta meg a továbbiakban —, hogy mög jobban bővítsük külgazdasági, külkereskedel­mi kapcsolatainkat. Ebből a szempontból a KGST-országok gazdasági integrációja óriási jelentőségű az egész szocia­lista közösség és hazánk to­vábbi fejlődése szempontjá­ból. Az integrációnak csak kezdeti szakaszán vagyunk és kibontakoztatásáért nagyon sokat kell még tennünk, a si­kerben azonban joggal re­ménykedhetünk, mert a szo­cialista integráció egyik része­se a Szovjetunió, amely hatal­mas műszaki-tudományos po­tenciáljával, nyersanyagaival, energiaforrásaival, piacával mindinkább bővülő távlato­kat nyit meg előttünk, épp úgy, mint a többi szocialista ország előtt. — Együttműködésünk ará­nyait érzékeltetheti, hogy külkereskedelmi forgalmunk 36 százalékát bonyolítjuk le a Szovjetunióval és a kölcsö­nös árucsere évenként eddig átlagosan 10—14 százalékkal növekedett. Körülbelül ezek az arányok várhatók a ne­' '~*'y ■-■vs»*I gyedik ötéves terv időtarta­ma alatt is. Befejezésül az örvendetesen növekvő magyar—szovjet tu­ristaforgalomról szólt a kor­mány elnökhelyettese: olyan kapocs ez, amely őszinte me­legséggel telíti a szimpátia, a barátság és az együvé tarto­zás érzését. A továbbiakban számos fel­szólalás hangzott ÓL Többen foglalkoztak a szovjet kulturális és művészi értékek hazai megismerésének jelentőségével. Több felszólaló taglalta az ipari és mezőgazda- sági szakemberek, valamint a tudományos intézetek gyümöl­csöző együttműködését. A tanácskozáson felszólalt dr. Barta János, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye­tem küldötte, E. Fehér Pál, a Népszabadság rovatvezetője, Gulyás Zsuzsanna, a Heves megyei Mezőgép Vállalat MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke, Hegyes Ferenc, a Sal­gótarjáni Kohászati üzem Ko- marov-brigádjának vezetője, Jászi Brúnó, Szolnok megye küldötte, Komoróczi László, a Láng Gépgyár küldötte, Oláh Pál, a hartai Lenin Termelő- szövetkezet MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke, Püsök Ist­ván bányász, az oroszlányi 17-es akna MSZBT-tagcsoport küldötte, Schwarz József, a romándi Lenin Tsz küldötte, Schwarz József, a Mecseki Szénbányák küldötte és Szala- hedinov Fatekné, a százhalom­battai MSZBT-tagcsoport kül­dötte. Pest megyei felszólalások A tanácskozás első napján szólalt fel Marton Pálné, a vérségi Törekvő Tsz tagja. Felszólalásának elején a régi és az új paraszti életről be­szélt. Elmondotta, hogy na­gyon hosszú út vezetett a kézi aratástól a kombájnozásig. En­nek a nagy változásnak egyik fő állomása a termelőszövet­kezetek megalakulása volt. Az elmúlt évtized változása akko­ra — mondotta Marton Pálné —, hogy ma már azok is őszin­te és odaadó hívei a közös gazdaságnak, akik az indulás­kor még csak vonakodva csat­lakoztak a termelőszövetkezet­hez. Mindez a változás a többi között annak az önzetlen és testvéri segítségnek köszönhe­tő, amelyet a Szovjetunió nyújtott és nyújt jelenleg is az egész magyar mezőgazdaság­nak, nemcsak a korszerű me­zőgazdasági gépek szállításá­val, hanem a legújabb tudo­mányos eredmények és tapasz­talatok átadásával is. Mind­ezekről — hangsúlyozta felszó­lalásában Marton Pálné — személyesen is meggyőződhe­tett a Szovjetunióban tett utazása alkalmával. Bármerre járt a Szovjetunióban — mon­dotta — mindenütt igaz bará­tokkal, segítőkész szovjet em­berekkel találkozott. Nem vé­letlenül jelent számára örök élményt ez az utazás — fejez­te be nagy tetszéssel fogadott felszólalását Marton Pálné. Szalahedinov Fatekné, teg­napi felszólalásában elmondot­ta, hogy a százhalombattai Du­nai Kőolajipari Vállalat tag­csoportja még nagyon fiatal, nincs szervezeti tapasztalata, de mindennapi tevékenységé­vel bekapcsolódik a magyar — szovjet barátság erősítésére irányuló országos társadalmi mozgalomba. Vállalatunk — mondotta a felszólaló —, a vi­lág egyik legnagyobb kőolaj- vezetékére, a Barátság I. kő- olajvezetékre épült, amely a KGST-be tömörült szocialista országok őszinte barátságának jelképed A Dunai Kőolajipari Vállalat fontos szerepet tölt be a magyar kőolajfeldolgozás­ban: 1971-ben az ország 6,7 millió tonnás termeléséből 3.6 millió tonnát a DKV teljesí­tett, azaz 56 százalékot, s ez az arány jövőre 57, 1975-re pedig 72 százalék lesz. A szovjet szakemberek — a szovjet gyártmányú berende­zésekkel — segítségükre vol­tak magyar társaiknak. Együtt dolgoznak, ünnepelnek, s így a közös munka, szórakozás a ba­rátságot erősíti. Testvéri kap­csolat alakult ki egy belorusz várossal, Novigoroddal is. A már épülő Barátság II. olajvezeték a magyar—szovjet barátság újabb jelképe. Tag­csoportunk programjában sze­repel — mondotta a felszó­laló — a Szovjetunió, a nagy­szerű szovjet emberek hazájá­nak társadalmi, gazdasági és kulturális életének megisme­rése is. A vita bezárása után dr. Mihályfi Ernő válaszolt a fel­vetett kérdésekre. Az értekezlet ezután elfo­gadta az országos elnökség beszámolóját, annak szóbeli kiegészítését, valamint a tár­saság új működési szabályza­tát, amely a csoportos tag­ságból, a társaság új szerve­zeti formájából, a társaság munkájában adódó következ­ményeket foglalja egybe. Az országos értekezlet a lelépő elnökségnek — érdemei elis­merésével — megadta a fel­mentést. I Az MSZBT tisztségviselői Átadta megbízólevelét Algéria új nagykövete Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden fogadta Alt At- dallaoui rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta meg­bízólevelét. Az algériai nagykövet meg­bízólevelének átadásakor be­szédet mondott, melyre Lo­sonczi Pál válaszolt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folyta­tott a nagykövettel, aki ezek után a Hősök terén megkoszo­rúzta a magyar hősök emlék­művét. Az országos értekezlet ez­után megválasztotta a Magyar —Szovjet Baráti Társaság 153 tagú országos elnökségét, amely megtartotta első ülését és megválasztotta a 15 tagú ügyvezető elnökséget. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke Apró Antal, az országgyűlés elnöke lett. Alelnökök: Alpári Pál nyu­galmazott főszerkesztő, Dapsi Károly, a Csepel Vas- és Fém­művek vezérigazgató-helyet­tese, Kardos László akadémi­kus, Ligeti Lajos akadémikus, dr. Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar Nem­zet főszerkesztője, Révész Gé­za, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, nyugalma-4 zott miniszter és Veres József, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, nyugalmazott miniszter. A főtitkári tisztet Nagy Mária tölti be. Titkár: Regős Gábor, az MSZMP XIII. kerületi Bizottságának titká­ra. Tagja az ügyvezető elnök­ségnek: Buy ár Jánosné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front főtitkár-helyettese. Duschek Lajosné, a SZOT tit­kára, Hegyes Ferenc, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek Komarov-brigádjának veze­tője, Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizott­ságának titkára és dr. Tasná- dy Emil, az Országos Talál­mányi Hivatal elnöke. Apró Antal az elnökség és az MSZBT tisztségviselői ne­vében köszönetét mondott a bizalomért. Apró Antal a továbbiakban meleg szavakkal méltatta Mi­hályfi Ernőnek a barátság ápolásában kifejtett tevékeny­ségét és kérte, hogy gazda<J tapasztalataival továbbra il segítse a társaság munkáját. Az országos értekezlet Er- dey-Grúz Tibor záró szavai­val végződött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom