Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

1971. NOVEMBER 23., KEDD :r^JÍiAap 3 A Tápió tájain (2.) Farmos és Szele: a két szomszédvár Tanácskozik országos értekezlete Jobb földön ■ A fölfelé törő, bár — lát­hattuk — korántsem gondok nélküli szövetkezet után te­kintsünk szét egy olyannak a portáján, amelyet Antalfia Je­nő a legjobbak között tant szá­mon. A nagykátai Magyar— Koreai Barátság Termelőszö­vetkezettől tán félórányira van gépkocsival Farmos: takaros házak a faluban, s a tsz-köz- pont folyosóján emberek sora- kóznak komótosan. A hónap közepe, 15-e van — fizetési nap, ezért hullámzik most a nép. Miként a nagykátai tsz- ben, úgy itt is az üzemgaz­dászt keresem: Juhász István tárja elém adatok rengetegét. Akác a sziken Jócskán elbizonytalanodom: ugyan melyik mutatóval érzé­keltethetném a legjobban, hogy milyen színvonalúra nőtit ez a gazdaság? Szinte kurió­zum, hogy a kertészet terme­lési értéke dominál, ami ön­magában habozásra késztet, hiszen váltig hallom: ráfizeté- sies ágazat ez. (Előző cikkem bevezető gondolataival rímei a farmosi tapasztalat, hiszen a kettő nem zárja ki egymást! Más-más munkaerőhelyzet lel­hető föl akár szomszédos fal­vakban is — s ez voltaképp önmagában eldöntheti a ker­tészkedés hasznát-értelmét.) Tekintélyes arányú, 550 holdra rúg kertészetük területe, fő­ként paradicsomot, továbbá zöldborsót, dinnyét, zöldpapri­kát termesztettek az idén. De foglalkoznak erdővel is: 77 holdon telepítettek nyárfát és akácot, méghozzá a sziken, mondhatni úttörőiként. „Hogy lenne már valami liget a falu mellett” — így az üzemgaz­dász. A szakszerűséget biztosí­tandó, nagy tsz közösen alkal­maz egy érd ész technikust. Nincs szó ráfizetésről a szarvasmarha-tenyésztésben sem, kétszáztíz tehenük van, száznegyven marhát hizlalnak évente, főként exportra. Tű­nődöm, leírjam-e egyáltalán a visszatérő panaszt: itt sem tudnak, nem lelhet megszaba­dulni a meddő tehenektől, pe­dig ez aztán ráfizetés a javá­ból! Etetik őket, minden ha­szon nélkül. (Tudják azonban, hogy miért csattan ily érthe­tetlenül rajtuk is az ostor: álcád tsz, amely spekulál a te­henekkel, vásárol, s elad, lévén jó „csatornája”.) Nyolc éve nyereséges Mindent összevetve, nyolc év óta nyereséges a gazdaság, az a bizonyos havonkénti fize­tésosztás azonban csak néhány esztendeje kezdődött, akikor cserélték föl a munkaegység- rendszerrel. Farmos lakodnak száma 3870, de sokan utaznak innen is a 65 küométerre levő Pestre dolgozni, tsiz-tag mind­össze 580 találtakká Hajdan gyenge mezőgazdasági táj volt a környék, a parasztok az Al­földre jártak aratni. Pontosan jegyeztem Megyés József tsz-elnök szavait; „Al­földet” mondott, jóllehet Far­mos is ott van — tán valahol a Tiszántúlon vagy lejjebb, Bácsban találták meg az évi kenyeret egykoron a farmo- siak? Az elnök csak az imént érkezett meg egy jóképű gép­kocsival a fővárosból, ha nem tévedek, a megyénél tárgyalt, igencsak fontos ügyben. Elő­zőleg már hallottam erről a jóféle ügyről, Antalfia /enő, a járása pártbizottság első titká­ra is említette, hogy készül a Tápiótej vállalkozás. A hímek éppen csak az elnevezését iga­zítja ki Megyes József, aki a tizenegy esztendős termelőszö­vetkezetnek kerek évtizede legfőbb embere. — „Kátai tej” lesz a hét tsz társulásának neve — mond­ja. — Legfőbb célunk: tekin­télyt adni a szarvasmarha­tartásnak. Az állami dotációt a tsz-ek kapják majd, nem a tejipar, ami visszahalt a szarvasmarha-állomány növe­kedésére, hiszen egy forinttal jövedelmezőbb lesz a tej a gazdaságoknak, de nem a fo­gyasztó rovására. Megjavul a- rosszabbul tejeliátás, igaz, előbb még vagy nyolcmillió forintos be­ruházást kell megvalósítanunk Nagykártán. A szanált tsz-ben Agrárközgazdasági, tábláza­tokkal jócskán teiespókelt ta­nulmányt érdemelnie, s volta­képpen tán még az is nehe­zen válaszolná meg a követ­kező talányt: miért terem 200 mázsát Farmoson a paradi­csom, s miért csak 85 mázsát Tápiószeián, jóllehet határos a két falu, sőt, utóbbinak a földjei jobbak. Egy nagyon-nagyon külsőd­leges, valószínűleg igaztalan, mégis helyénvaló, a leegysze­rűsítés kedvéért megengedhe­tő párhuzam: a farmosi elnök autóval jár, a szeleinek csak motorbiciklijét láthatom. A Tápiómenti Termelőszövetke­zet irodája ugyan tekintélye­sebb, mint a farmosáé, lévén az egykori főispán kis kasté­lyában. Oláh József, az elnök egye­nesen válaszol ama paradi- csomiügyet firtató kérdésemre. — Igaz, nálunk csak 85 má­zsa volt a hozam, de hát a sza­náláskor leváltották a volt fő- ipezőgazdászt, s ősz heilyeitit csak tavasszal szánthattunk, későn palántázituk a hosszú te­nyészidejű paradicsomot. Lám, akad magyarázat: a szanálás, a szövetkezet szeke­rének állami segítséggel tör­ténő rendbetétele elvonta a tagság figyelmét mindenna­pos teendőiről! Nem vitatom, nyilván igy volt, de hát va­jon helyes volt-e — gondol­kodhat-e jövőbe látás nélkül a parasztember? A visszaesés oka: az ipar? Oláh Józsefet nem akarom gyötörni, nyilván kijut néki ebből is, a gondokból is, ám nem hallgathatom el, hogy ő képviseli azt a fura né­zetet is, miszerint az ipar- telepítés hátravetette a gaz­daságot. „Meg van tömve szektorok­kal a község.” Már vasárna­pi riportomban elmondta — bizony, látható büszkeséggel — Antalfia Jenő, hogy Tápió- szelén két új üzem is műkö­dik a harmadik ötéves terv­től. — Éppen három éve kezdett romlani a gazdaság — hal­lom Oláh Józseftől. — Ma ahhoz, hogy a napi munkát elvégezzük, 177 emberre van szükség; ha egyetlen is hiány­zik, már pótolhatatlan, fele­lősségre sam igen vonható. Egy gépkocsivezető például engedély nélkül lakodalomba furikázott, ott jól berúgott, s az idén vásárolt autó elejét összetörte — aligha nézhettük el. A fegyelmi után tíz perc­cel kezemben volt kilépési nyilatkozata... Előfordul, hogy 1 négy-öt traktorunk áll, igaz, a 16 traktort csak üt­jük, verjük, elöregedtek. Így aztán tizennégy bérelt trak­tor fejezi be most 1500 hol­don a vetést, így még min­dig gazdaságosabb, mintha a magunkéval dolgoznánk. Hát... lehet; mégis, mi pénzbe kerülhet az efféle bérlet! S van-e miből fizet­ni? Ami jól sikerült az idén: felneveltek 24 ezer libát — jövőre százezret akarnak, fe­lét megtömve. Ahány liba, annyiszor 16 forint tiszta nyereség — ez már igen! De nem feledhető, hogy az alap­hiánnyal együtt hétmillió fo­rinton felül járt a tsz vesz­tesége, nehéz pénzeket kell tehát hitelként visszafizetni. — A vezetés legalább egy­séges? — A szűkebb vezetés az — fogalmaz kissé óvatosan az el­nök. — A leváltottak azonban egész évben bujtogatták az embereket, ez is lazítja a munkafegyelmet. Olyannyira, hogy például egyik techni­kusunk két háztáji földet művelt, kizárását javaslom a fegyelmi tárgyaláson. — Valóban jobbak a föl­dek itt, mint Farmoson? — Igen, de az idén kedve­zőbb volt a helyzetük, mert a szomszédban mélyebb fek- vésűek a földek, s ezek ga- vallérosabban fizettek az aszályban. Nem célom persze a „két iszomszédvár” eltérő voná­sainak és fejlődésének elem­zése, méginkább nem az hol­mi ellentét támasztása. Min­denki végzi a maga dolgát, de vajha legalább jövőre le­írhatnám egyszer, hogy — miként tegnapi cikkemben többször is a nagykátai tsz- ről — „következetesen erősö­dik már a tápiószelei szövet­kezet”. (Folytatás az 1. oldalról.) a jövő évben is folytatni és fejleszteni kívánja a negyed­század során kialakult, im­már hagyományos munkafor­mákat, szoros együttműködés­ben a hazai állami szervek­kel, tömegsaervezstekíkel, mozgalmakkal, valamint a szovjet baráti társaságok szö­vetségével és a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társasággal. Ezenkívül — többek között támaszkodva a tagcsoportok­ban tömörült társadalmi erő­re — igyekszik tovább bőví­teni a Szovjetunióról szóló tájékoztatás, a kulturális és politikai munka lehetőségeit. A Szovjetunióban végzett ösz­töndíjasok részvételével pél­dául előadói irc'dát hoznak létre, amely minden bizony­nyal elősegíti a szovjet tudo­mány és technika eredmé­nyeinek hazai megismerteté­sét Beszéde végén az elnökség nevében kérte az írásbeli és a szóbeli beszámoló, valamint a társaság új működési sza­bályzatára vonatkozó javas­lat elfogadását. Dr. Mihályfi Ernő tetszés­sel fogadott beszámolója után megkezdődött a vita, amely­nek során felszólalt Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára. Óvári Miklós felszólalása Keresztényi Nándor Hazaérkezett a magyar békeküldöttség Az Országos Béketanács küldöttsége: Darvast István, a Magyar Hírlap főszerkesz­tője és dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, az Országos Béketanács al- elnökei, akik a francia orszá­gos béketanács meghívására egy hetet töltöttek Francia- országban, hétfőn repülőgé­pen visszaérkeztek Budapest­re. A küldöttség Angoulemben és Toursban találkozott a francia békemozgalom helyi képviselőivel, megvitatta ve­lük az európai biztonsággal összefüggő kérdéseket, majd Párizsban a francia béke­mozgalom vezetőivel folyta­tott megbeszéléseket az eu­rópai biztonság kérdéseiről, a vietnami háborúról, a Kö­zel-Kelet problémáiról és a két békemozgalom együttmű- Felszólalt T. Sz. Hacsaturov ködésérőL akadémikus, a Szovjet—Ma­— Megtisztelő megbízatá­somnak teszek eleget — mon­dotta bevezetőjében Óvári Miklós —, amikor átadom az országos értekezlet minden résztvevőjének és önökön ke­resztül a társaság minden tag­csoportjának és aktivistájának a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét és szívből jövő jókívánságait. A továbbiakban Övári Mik­lós hangsúlyozta: — A magyar—szovjet barát­ságnak hazánkban mély törté­nelmi gyökerei vannak. Büsz­kék vagyunk arra, hogy né­pünk az elsők között ismerte fel a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom világtörténelmi jelentőségét, és nemcsak fel­ismerte, hanem eszerint is cse­lekedeti E barátság első szálai az oroszországi és a magyar- országi szocialista forradalom győzelméért folytatott közös harcban szövődtek. A két nép testvéri barátsága azóta is ki­állta az idő próbáját. — A magyar—szovjet barát­ság tartalmát elsősorban az eszmei azonosság és a közös politikai célok azonossága alapozza meg — mondotta a továbbiakban Óvári Miklós, majd így folytatta felszólalá­sát: — Éppen egy esztendeje pártunk X. kongresszusán Brezsnyev elvtárs felszólalása bizonyította, hogy a szovjet elvtársak körében is egyetér­tésre és támogatásra talál az az elvi politika, amellyel az MSZMP a szocialista társada­lom építését irányítja. Ez év tavaszán pedig a magyar köz­vélemény kísérte nagy figye­lemmel és üdvözölte teljes egyetértéssel az SZKP XXIV. kongresszusát. Kádár János elvtárs felszólalásában kifejez­hette pártunk és népünk teljes egyetértését az SZKP politiká javai. Ez az elvi-politikai egyetértés nyilvánul meg a tettekben is, mind a Varsói Szerződés, a KGST keretében, mind pedig a kétoldalú kap­csolatok fejlődésében. — Társadalmunkban kedve­zőek a feltételek ahhoz, hogy tovább szélesítsük és tartal­mában gazdagítsuk az MSZBT munkáját. Meggyőződésünk, hogy a társaság tömegkapcso­latainak erősítését jól szolgál­ják a közelmúltban megalakult tagcsoportok — állapította meg Övári Miklós, majd arra hívta fel az MSZBT-t, hogy hagyo­mányaihoz híven az eddi­ginél is szélesebb körben, szín­vonalasan ismertesse a szovjet társadalom életét, az építő- munka eredményeit, töreked­jék a szovjet békepolitika sok­oldalú bemutatására, népsze­rűsítse a szovjet tudomány és kultúra eredményeit, ápolja a két nép barátságát az emberi kapcsolatok útján is. — Pártunk mindig nagyra értékelte a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkáját — mondotta befejezésül. — Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy ezután is hasznos segítőtár­sunk lesz a magyar—szovjet barátság erősítésében. A jövő­ben is számítunk arra az ön­zetlen tevékenységre, amelyet a társaság lelkes aktivistái ed­dig is kifejtettek. További munkájukat abban a meggyő­ződésben folytathatják, hogy az ügy, amelyért fáradoznak, egész népünk érdekeit, békés életünket, szocialista építő- munkánkat szolgálja. T. Sz. Hacsaturov felszólalása A hős városok küldöttei Budapesten Úttörők köszöntik a kedves vendégeket a Ferihegyi repülő­téren. A hős városok hetén részt­vevő szovjet delegációk hét­főn megérkeztek Budapestre. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására Moszk­vából, Leningrádból, Kijev- ből, Volgográdból, Ogyesszá- ból és Szevasztopolból két- két tagú delegációt fogadtak. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren az MSZBT orszá­gos elnöksége részéről Kristóf István és Otta István vezér­őrnagy, az országos elnökség tagjai üdvözölték. Jelen volt a fogadtatásnál Sz. Sz. Sza- tucsin, a budapesti szovjet 1 nagykövetség tanácsosa. gyár Baráti Társaság küldött­ségének vezetője, a társasiág aleinölke is. Felszólalása elején átadta a Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetségének és a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ságnak üdvözletét, majd han­goztatta : — Népünk mély és önzetlen barátsága a szabadságért és a függetlenségért folytatott kö­zös harcokban született. A néphatalom megteremtése utá­ni években Magyarország ki­emelkedő eredményeket ért el a szocializmus építésében. Év­ről évre emelkedik a magyar dolgozó nép anyagi jóléte. Az egy főre jutó nemzeti jövede­lem 1970-ben háromszor na­gyobb volt, mint 1950-ben.. — A népi Magyarország vív­mányai a magyar kommunis­ták pártja bölcs és helyes poli­tikájának eredményei. Népeink megbonthatatlan barátságá­nak, sokoldalú együttműködé­sének továbbfejlesztésében és erősítésében fontos szerepet játszanak a dolgozók millióit soraikban egyesítő baráti tár­sas, ágcik: a Szovjet—Magyar és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Beszéde további részében a Szovjet—Ma,gyár Baráti Társa­ság munkájáról szólt. A vitában részt vett Básti Lajos Kossuth-díjas, kiváló művész, a Vígszínház tagja, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Bodás János, az Energiagazdálkodási Intézet igazgatója, Bubelényi Zoltán, a Balaton,bogiári Állami Gaz­daság MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnöke, Czank Jó­zsef, a Tolna megyei Moziüze­mi Vállalat küldötte, Cs. Nagy László, a Sziráki Állami Gaz­daság igazgatója, Drucker Ti­bor, a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója, Jakab Gyula, a MÄV záhonyi csomópontjá­nak küldötte, Fülöp János, a szegedi MÁV fiúnevelő intézet igazgatója, Hadics László, a Fővárosi Operettszínház Já- szai-díjas művésze, Hollós Ist­ván, a budapesti Kölcsey Gim­názium igazgatója, Jovánovics Miklós, az Új írás főszerkesz­tője, Kiss Aranka, a Békés­csabai Konzervgyár dolgozója, Koszti Lajos, a Lenin Kohá­szati Művek pártbizottságá­nak titkára, Marton Pálné, a vérségi Törekvő Tsz küldötte, Nagy Jenő, a munkásmozga­lom veterán harcosa, Nagy Sándor, a Debreceni Gördülő- csapágygyár géplakatosa, Ney Sándor, a Zalai Kőolajipari Vállalat küldötte, dr. Pántos György, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem professzora, Ponácz Józsefné, a szombathe­lyi Remix gyár dolgozója, dr. Rév Mária, az ELTE orosz fi­lológiai tanszékének docense, Szabó Ferenc, a Magyar Úttö­rők Szövetségének főtitkára, dr. Tétényi Péter, a Gyógynö­vénykutató Intézet igazgatója és Vigh Erzsébet, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozója. Kedden a beszámoló feletti vitával folytatja munkáját az értekezlet. Szovjet veterándelegáció látogatott hazánkba MSZBT-aktivisták kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos érte­kezlete alkalmából kormány­kitüntetéseket adományozott a magyar—szovjet barátság el­mélyítésében kiemelkedő ér- I demeket szerzett személyisé­geknek. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta nyugál­lományba vonulása alkalmá­ból, Alpári Pál, az Ország-Vi­lág főszerkesztője, továbbá dr. Révai Tibor, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem taná­ra és Várkonyi Lászlóné, az MSZBT országos központja kulturális osztályának veze­tője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát hatan, bronz fokozatát négyen kapták. A kitüntetéseket, az Elnöki Ta­nács elnökének megbízásából, dr. Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, az MSZBT elnö­ke adta át. L A Magyar Partizán Szövet­ség meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett a szovjet háborús veteránok bizottságá­nak küldöttsége. A delegáció vezetője F. J. Liszicin nyu­galmazott altábornagy, a 30 évvel ezelőtti moszkvai csa­ta egyik résztvevője. Tagjai: 1. F. Kuc nyugalmazott vezér­őrnagy és N. D. Arszenyin, a tortenelemtudomanyok kan­didátusa, a szovjet hadsereg múzeumának lektora, akik mindketten harcoltak a má­sodik világháború idején ha­zánk felszabadításáért. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren a Magyar Parti­zán Szövetség, és a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gének képviselői fogadták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom