Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-20 / 274. szám
Megnyílt a veesési öregek napközi otthona Mindenki segített - A HUNGEXPO Veesésen MOHOMütfKI őszi napsütés — legszívesebben így gondolok erre az eseményre. Vecsés pirosbetűs ünnepnapja volt ez a hét eleji, novemberi reggel. A nap tiszta ragyogása simogatta az ünneplőbe öltözött öregeket, akik ezen a napon átléphették a nagyközség legújabb létesítményének, az öregek napközi otthonának a küszöbét. Hosszú évek erőfeszítése nyomán vált valósággá ez az otthon. A legnagyobb gond az volt, hogy hol találnak erre a célra egy helyiséget. Végül az MHSZ helyi és járási titkára, Kiss Lajos és Kovács László segített, felajánlottak egy szobát a vecsé- si MHSZ-székházban. Viszonzásként a tanács mintegy 80 ezer forintért rendbehozatta, átalakíttatta a székházat. Szép tágas lett a nagyterem, a konyha, a mosogató. Az otthon létrehozásánál pénzzel és társadalmi munkával segített a község üzemeinek egy része, a Háziipari Szövetkezet védnökséget vállalt az öregek felett. A helyileg teljesen érdektelen budapesti HUNGEXPO Külkereskedelmi Vállalat adta a napközi teljes berendezését. A szőnyegtől a csillárig! Vállalták, hogy figyelemmel kísérik a jövőben is a napközi életét. A Vízmű Vállalat soron kívül bekötötte a vizet, az egészségügy dolgozói, a körzeti orvosok, a védőnők, a gondozónők válogatták ki a sok MTI Foto — Király Krisztina jelentkező közül a legjobban rászorult 25 idős embert. S most, hogy mindenkinek szívügye volt a napközi létrehozása, a megjelentek meg- hatottan nézték a kedves öreg arcokon a könnyes mosolyt. Somogyi Lajos tanácselnök megnyitó beszédében párhuzamot vont a múlt és a jelen között. „Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek”, mondotta. A továbbiakban dr. Dikó István járási főorvos és Béki Ferencné országgyűlési képviselő emelkedett szólásra, majd a Kun Béla téri általános iskola úttörőkórusa köszöntötte az öregeket. Fekete Gizella rcraiPüaKi«* XIII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1871. NOVEMBER 20., SZOMBAT Legyenek még szebbek a társadalmi ünnepségek IDÉN, EDDIG: 48 ESKÜVŐ - A TANÁCS TÉR VEI Monor párt és tanácsi vezetői legutóbb megtárgyalták a társadalmi ünnepségek szervezésének tapasztalatait. Romházi László tanácstitkár elmondotta : a közeljövőben társadalmi bizottságot hoznak létre, hogy szervezettebbek, színvonalasabbak legyenek a társadalmi ünnepek. — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — mondotta a titkár —, hogy ezek az ünnepek esetenként nem sikerülteik úgy, ahogy szerettük volna. A társadalmi ünnepekhez tartoznak egyrészt a történelmi események: március 15, 19, április 4, augusztus 20, november 7 évfordulói, ezek az ünnepségek eddig is jól szervezettek, színvonalasait voltak. Neon mondhatjuk el ugyanezt az olyan társadalmi ünnepekről, mint a névadók, a társadalmi esküvők és a temetések. Vagy a község „speciális” ünnepségeiről. Ilyen Monor felszabadulásának napja, vagy a 19-es mártírok emléknapja. — Az ünnepségeknél a külsőségek fontosak. Ezért a jövőben jobban számítunk a mo- nori gimnázium tehetséges szavaiéira, irodalmi színpadukra, énekkarukra, a zeneiskola növendékeire és a három általános iskola tanulóira. És természetesen az őket irányító, velük foglalkozó pedagógusokra, az intézmények vezetőire. — A társadalmi bizottság felveszi az iskolákkal a kapcsolatot, megbeszéli, melyik iskola ad műsort például április 4-én, melyik a névadókon, és így tovább. A társadalmi bizottság egész éves tervet készít a már meglevő műsortervek alapján. Nem lesz kapkodás, az iskolákat nem éri váratlanul egy-egy kérés, meghívás. — Hogy néhány adatot is említsek: 1969-ben 6 névadónk volt, 43 társadalmi esküvőnk. Tavaly csaknem ugyanennyi. Az idén eddig 6 névadó, 48 esküvő volt. A fiatalok mindinkább igénylik a társadalmi ünnepségeket. (F. O.) Rongálok Az emberben mindig megvolt a vágy, hogy széppé, kellemessé tegye maga körül a környezetet. Sajnos, egyesekben megvan ennek az ellenkezője is, a megsemmisítés vágya. Bizonyíték erre az üllői vasútállomással szemben levő park. Valakik egy majdani üde liget „pályáját” törték ketté. Szó szerint. Jó néhány fiatal facsemetének csak csonka, megcibált lándzsahegye látszik. A park egyben futballpálya is, lehet, hogy egy-egy bravúros szerelés „söpörte” le a csemetéket. Mindegy. A lényeg ugyanaz, a vandalizmus megtörtént. Tenni kellene valamit, figyelmeztetni a rombolókat! Mentsük meg azt, ami még megmaradt. Feltehetően jövőre új csemetéket ültetnek a tönkrementek helyére. Már most kell gondolni rájuk. A védelmükre. Néhány szigorú büntetéssel. B. L. Ennyire mégsem... Reggelente sok az utas a pilisi vasútállomáson, a jegypénztár előtt. Novemberi hűvös reggel. Egy hetvenesztendős nénike is ott tolong a sorban. Végre rákerül a sór. Kőbányáig kér egész áru jegyet, húszassal tizet. Számolják vissza az aprót, a nénike reszkető kézzel szedegeti fel az elébe tolt NÉVTELENEK A tűzoltók télen sem pihennek Jegyzet ÖRÖKZÖLD Szeretem tíz építési határidőket. Mert olyan biztosak. Olyan megingathatatlanok. Itt van például az üllői szolgáltató ház átadási határideje. Kérdezem a beruházót, a járási szolgáltató ktsz-t. Pillanat — mondja a ktsz, és emeli a telefont, hogy megkérdezze az építőt, a TÖVÁL-t. A TÓVAL azt mondja: november! Mire a ktsz: de biztos? Mert ez a dátum most a sajtónak kell ám ... Aztán, nézem az úri kenyérszakboltot, aminek az első átadási határideje augusztus 20. volt, a második november 15. A boltnak a falai már állnak. Kérdezem az úri tanácselnököt, van-e harmadik határidő? Ö azt mondja: még nincs, de majd lesz, mert tegnapra vártam a Gödöllői Sütőipari Vállalatot, ők építik, ök majd megmondják. Tulajdonképpen nem is azért szeretem az átadási határidőket, mert olyan biztosak, olyan megingathatatlanok. Találtam egy sokkal szebb jelzőt, örökzöldek. K. Zs. De nehéz Kanyargós út vezet a va- sadi tanyákhoz. Hirtelen, ha ki kellene keveredni az útvesztőből, hát nem menne köny- nyen. A régi tanyáknak megvolt a maguk jellegzetessége, ma elbújnak a növekvő fiatal erdőkbe. Régen egy fa, egy pajta, egy befásított szérű, egy góré, egy-egy gémeskút már messziről ismerősként integetett. Rangja volt annak, akinek szép tanyája volt. Olyan például, mint most a Jávorszki-tanya. Nyolcszáz négyszögölnyire zsugorodtak a tanyák udvarai, körülöttük fiatal csemeték törnek a magasba, fenyő-, akác-, nyárfaerdő kerekedik. Ritka volt errefelé az idegen és ritka ma is. Bár, mintha mostanában egyre több idegen arcot látnánk... A régiek a tanyát övező, erdősített terület helyett másutt kaptak földeket. S ha már ez így van, akkor a tanyát is fölcserélik. Az Ohát- tanyába is új gazda került. — Szabolcsból jöttünk ide. A tanya ugyan kicsi, de közel van Pesthez. Hat gyerekünk van. A tanya egykori gazdája, Ohát Jóska bácsi már Mono- ron lakik. — Kinn születtem, azon a kis . tanyán, éppen 66 esztendeje. Ott született a nagyapám, meg minden ősöm, en- nékem nagyon kedves az a hely. De az idő halad, az igény növekszik, ami jó volt öregapámnak, öreganyámnak, az az én gyerekeimnek már nem jó. Nincs villany. Mit mondjak még? Nincs rádió, televízió. Beláttam én is, hogy lépni kell előre. 1970-ben költöztünk be Monorra. Két szoba, összkomfortos házat építettünk. Hát ez a különtség! Világítanak a csillárok, boldog az asszony is. A fürdőszoba! Igaza volt a családnak. Már nem búsulok, de sokat gondolok a régi tanyára, még néha ki-kilátogatok. Mégiscsak az volt a gyerekkorom, a fiatalságom. Ilyenkor minden szépnek tűnik, pedig de nehéz élet a tanyai ember élete. Ezt a nehéz életet éli még a vasadi „2-es kültelepen” idős Vincze Jánosné. — A mama 82 éves, itt élte le az életét — mondja a fia. Életerős, 40 év körüli ember. — A gyerekeim még kicsik, az általános iskola III. és IV. osztályát járják. Ök még nem követelik, hogy menjünk, hagyjuk itt a tanyát. A mamának meg itt jobb. A tanyán munka van bőven. Az istállóban két tehén és egy kis borjú az asszonynak ad dolgot. A fej és, a tej kezelése ... Ott áll még a két ló, ez főleg a gazda gondja, hogy rendben legyenek. Az ólakban anyadisznók, kismalacok, süldők követelőznek. — Dolgot ad ez a sok jószág, 32 darab összesen, jut munka kicsinek, nagynak. A nagymama, a gyerekek is találnak maguknak. Estére fáradt az egész család. De a villany azért nagyon hiányzik. Nincs televízió, petróleumnál kell olvasni. A mi kapcsolatunk a világgal az újság. Még a nagymama is nagyon várja, hogy jöjjön a postás. Az újságból tudjuk, hogy mi tötént a világban, a megyében és körülöttünk a járásban. Aztán egyszer, ha már a mi gyerekeink is követelik, én nem leszek ellene, itthagyjuk a tanyát. Elmegyünk lakni, mint a régi szomszédaink. Üllőre vagy Monorra. F. G. November. A hidegkék ég felé csupasz faágak meredez- nek. Felszálló füstoszlopok jelzik: az udvarokban, kertekben égetik az avart. — Az idén ez az utolsó, kinti lehetőség a sorozatos tűzesetekre — mondja Derzbach Kálmán, a mendei tűzoltó- egység parancsnoka. — Jön a tél. És a tűzoltóknak a pihenő?... — Télen sem pihenünk, állandóan készenlétben kell állnunk. Itt a fűtési szezon, s jönnek a disznóölések, a húsfüstölések. Az igaz, hogy az elmúlt években a tél kevesebb munkát adott nekünk. Reméljük, így lesz az idén is. A felszabaduló időt a felkészülésre fordítjuk. Ilyenkor vannak a megyei tűzrendészet! tanfolyamok, a továbbképzések. No, és a tüzek megelőzése, ez állandó feladatunk. Egységünk tagjai járják a falut, ellenőrzik a padlásokat, az úgynevezett lomtalanítást és a fűtőberendezéseket. — Hogy látja ön, van-e tekintélyük a lakosság körében? — Ügy érezzük, van, s úgy vélem, hogy a lelkiismeretes munkával vívtuk ki. Hozzá kell tegyem, hogy a tanács is mellettünk áll, segít nekünk. Fabók János tanácselnök egyúttal a tűzoltótestület elnöke is, és a vitás esetekben mindkét minőségben segít — Mendén egyébként sok a tűzoltó, s ez a jó. A közel négyezer lakosú községben általában hetven-száz között van a számuk. Nagy részük „veteránnak” számít, hogy ne említsek mást: idős Vecse- rik János, Fáskerti Ferenc, Danyi János, Fabók István vagy Várdai Károly és sorolhatnám tovább még sok harcostársam nevét. Jómagam is kis híján harminc éve állok a testület élén. — A mi feladatunk az utánpótlásról gondoskodni. Vannak fiatalok, és nagyon lelkesek. Áprilistól minden héten kétszer gyakorlatozunk, ez egyúttal felkészülés is a tűzoltóversenyekre. Ezeken ugyan nem vagyunk a győztesek között, eddig legalábbis nem voltunk, de ennél sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy az itthoni, sokkal kevésbé látványos munkában mi győzzünk. Persze, tudjuk, hogy a kettő nem zárja ki egymást. — Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy jó néhány éve nem volt tűz Mendén. A jó megelőző munka eredménye ez. Mindegyikünk szívügyének tekinti feladatát. — Hadd essen szó egy másik „szívügyünkről” is, a zenekarunkról. Nemcsak a közgyűlések után szokott ez a zenekar jó hangulatot teremteni, ők ébresztik nagyobb ünnepeken a falut. Jókedvet varázsolnak kora reggel az arcokra. (lilikné) forintosokat, húszfilléreseket .s teszi a bukszájába. Es ekkor a háta mögött egy pelyhedző állú fiatalember igy szól: — Siessen már öreganyám! Mindjárt beáll a vonat. Mit vaca-col azzal az apróval annyit! A néni csöndesen szól: — Ejnye, ejnye, fiacskám, de türelmetlen! A visszakapott apró pénzt csak eltehet em? — Jól van már — hangzik a tiszteletlen rendre utasítás —, ne sipákőljon any- nyit! Álljon félre és kész! En munkába megyek, nem késhetek el maga miatt! Többen felszisszentek, mások rosszallóan a fejüket csóválják. A néni nem felel többet semmit, félreáll. Én pedig látom, hogy ifjú barátunk havijegyet vált. Gondolom, ezt az előző este is megvehette volna. R. J. Gomba és vitamin - külföldnek A hazai erdőkben még szorgos kezek gyűjtik a külöböző ehető gombákat és az erdők dércsípte gyümölcseit, ám az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat raktáraiban már jó néhány zamatos készítmény útrakészen áll távoli földrészekre. A legjelentősebb vásárlók: Lengyelország, az NDK, Finnország, Svédország, Anglia, az NSZK, Ausztria, valamint Ghana és Etiópia. A tél beköszöntésével elsősorban a zordabb éghajlatú északi országokból, Skandináviából és Finnországból rendelnek szívesen, elsősorban vitamindús erdei szörpöket. A legkedveltebb őszi-téli exportcikk a magas C-vi- tamin tartalmú csipkebogyó. A különböző szörpökből, sűrítményekből az idén mintegy 2000 mázsányit szállítottak az észak-európai országokba és Kanadába. A különböző jellegzetes ízű gyümölcsök, készítmények mellett keresett cikk az erdei gomba is. ÜGYELETES ORVOS Gyomron, Mendén és Péterül: dr. Balogh Sándor (Gyomról. Monoron, Monori-erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Kövesi László (Monor, Táncsics utca 7.), Pilisen: dr. Illanicz Elemér, Üllőn: dr. Leyler Lóránt, Veesésen: dr. Pálffy Géza tart ma ügyeletét. Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Veesésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése hétfő reggelig, a monori járás területén, a monori főtéri gyógyszertárban. MAI ML SO« MOZIK Gomba: Sárika, drágám. Győm- rő: Egy férfi, aki tetszik nekem. Maglód: Adalen 31. Mende: Gyöngyvirágtól lombhullásig. Monor: Leon és az atlanti fal. Üllő: Á lovag végakarata. Vecsés: Salud Marija I—-II. Nyáregyháza: Zöld rakéták. Péteri: Karbonárik, Tá- piósáp: Jó estét, Mrs. Campbell. Tápiósüly: A préri. Űri: A cár tisztje és a komisszár. Vasad: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg. KIÁLLÍTÁSOK Gyömrő: Ságvári Endre Űttörő- ház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig, Monor, járási művelődési ház: járási fotókiállítás, nyitva 10- től 13 óráig és 15-től 19 óráig. Szabás-varrás tanfolyam indult pénteken este Monoron, a járási művelődési házban. Utólagos jelentkezéseket még elfogadnak. Ünnepség a véradóknak A vöröskereszt úri szervezete ma este 6-kor ünnepélyes találkozót rendez a véradóknak. Hetvenegy vendéget hívtak a filmvetítésre és az azt követő vacsorára. MŰSOROS EST A monori Vigadóban műsoros est lesz november 30-án, a Vigadó és a járási művelődési ház szervezésében. Fellépnek Máthé Péter, Ambrua Kyri, Kovács József, Szikom Jenő, Balassa P. Tamás, konferál Tüske Attila. i
