Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-16 / 270. szám
i rest «ccm yf/rfflp 1971. NOVEMBER 16., KEDD T V-FIGYELŐ Felfedezés az erdőben. Szentimentalizmusra csábít az olyasfajta történet, melyben. egy ridegen kötelességteljesítő ember ráébred élete nagy passzívájára: az érzelmek hiányára. A fiatal szovjet prózaíró-nemzedák jeles képviselője, Tyendrjakov azonban nem enged a köny- nyebb megoldás csábításának: tartózkodó lírával, finom lélekrajzzal esizmélteti rá hősét és olvasóját az egyoldalú életvitel kudarcára, s arra a történelmi méretekben is fontos tanulságra: humánus célokat nem érhetünk el. embertelen eszközökkel. A Sátánnak keresztelt mogorva ellenőr, Trolim alakja példázatként is megállja helyét, de annyira életszerű minden benne és körülötte. ho«y pillanatig sem érezzük didaktikusnak. Novellabeli életét valódi filméletre támasztotta az egyszerre költői és valósághű képeket komponáló operatőr, Nagy József, de kiváltképp az egyszerű emberek között nyugodt ritmusban kibontakozó történet rendezője, Hajdufy Miklós. Most sem tagadta meg önmagát: sikeresen feldolgozott történelmi témák után olyan életanyaghoz nyúlt, mely összecsendült hűvösnek tetsző, mégsem érzelem-ellenes látásmódjával, építkezésének nyugodt ritmikájával. A rendezés a valóságos idő és a filmidő egybeesését eredményezte (Tamássy Zdenkó muzsikájának hangulaterősítő hatásával), s ez így volt rendjén. A főszereplő, György László pontosan érzékeltette Trofim belső útját ebben a nagyon is neki való szerepben, de a többiek: Horváth József, Császár Angéla, Horváth Teri és társaik is hibátlanul idézték ide egy távoli világ légkörét a jól sikerült tévéfilmben. Hétvégi tallózás. Szombaton változatos műsort kaptunk, sokféle látnivalóval: Halász László irodalmi ízlésvizsgálata érdekesen bizonyította a sejtett igazságot: a név tekintélye sokakat befolyásol ítéletük kialakításában, de tévedés volna ezt mindenestül a sznobizmus számlájára írni, hiszen az alkotó személyes tekintélye is része a mű fogadtatásának. A Lövés a szorosban című szovjet—kirgiz film egyszerű megoldásai úgy hatottak ránk a modemkedések korában, mint a népművészet üzenete a belső gondjaiba bonyolódott magas kultúra világának. A nemzetközi kisplasztikái biennálét bemutató stáb sokat markolt, de épp a műalkotások peregtek ki ujjaik közül a nagy sietségben. Boldizsár Iván írországi útinaplója a megszokott kulturáltsággal szólt élményeiről; bennünket elsősorban az elveszett nyelv dilemmája ragadott meg, hiszen (az ő esete is példázza) megőrzött nyelvünk értékeiért újból és újból reménytelenül kell bizonykodnunk a világ színe előtt. A meghívó krimire szólt, mégis különleges volt a film- történeti jelentőségű rendezővel, Fritz Langgal találkoznunk. Késői filmjében önmaga korábbi munkáit, dr. Mabuse mágikus alakját is idézte, az eszelős hatalomra törés politikai párhuzamait halványan megcsillantva. A biztos mesterségbeli tudással felépített film magyar szinkronja sikerült, bár a hangválasztás túlzottan árulkodó volt Tornának Nándor esetében. Vasárnap: A hét érdekes idézeteket hozott Kádár Jánosnak az újságíró-tanácskozáson elhangzott felszólalásából. Jó kezdeményezés Budapest egy-egy „kisvárosának” bemutatása, elsőként az Újpestről adott hangulatos villámportréval. A Világirodalmi Magazin Ungvári Tamás fordítói estjével jelentkezett O’Neill ismert egyfelvonásosa, Az éjszakai portás Mensáros László és Némethy Ferenc finom összjátékával (rendező: Vár- konyi Zoltán) tartalmas pillanatokat szerzett; a másik két jelenet egyetlen, meglehetősen elnyújtott ötletre épült. Ma délután gazdasági külkapcsolatainkat ismertető műsor, este régi színházi siker: Somerset Maugham Imádok férjhez menni című vígjáté- nak ismétlése kerül képernyőre. Szerdán indul a Hős városok című sorozat, melyben elsőnek Breszt, pénteken Kijev mutatkozik be. Szerdán este Komárom magyei Interpellációt láthatunk több helyszínes közvetítés formájában. Csü törtökön egy kedves Heltai- egyfelvonásosra és a Tv galériájában bemutatkozó Csik- szentmihályi Róbert szobrász- művészre J^ívjuk fel a figyelmet. A pénteki főműsor Szatmári Gyöngy Fegyház a körúton című* tévéfilmje, amely személyes emlékek alapján ábrázolja a Margit körúti (ma Mártírok útja) fegyház lakódnak életét. Késő este összevont formában megkezdődik a Szülők, nevelők egymásközt című sorozat emlékezetes pe dagógiai játékfilmjének ismétlése. <» Lehoiay-Horváth György Eltemették Upor Pétert Pályatársak, barátok és tisztelők búcsúztatták mély részvéttel hétfőn a Farkasréti temetőben Upor Pétert, a miskolci Nemzeti Színház Jászai-díjas művészét, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége központi vezetőségének tagját. Horváth Sándor, a József Attila Színház tagja búcsúzott az elhunyttól, ezután Sallós Gábor igazgató tolmácsolta a miskolci és az egri színházi kollektívák utolsó üdvözletét. Nagy László a HAGY-ban Sebők Ferenc zeneszerző, aki a költő megzenésített verseit adta volna elő, — influenzával ágynak esett. A műsor így csonkább lett a vártnáL Am az est Nagy László személyes vallomásával (két legújabb versét, a legutóbbi Élet és Irodalomban megjelent Atlantiszt és a Veres Péterre ern- lékezőt olvasta fel), Czine Mihály és a két kitűnő művész közreműködésével sokáig emlékezetes marad, bizonyítva, hogy milyen lehetőségei vannak az üzemi kulturális tevékenységnek. Didacíica-kiállítás A Román Szocialista Köztársaság Didactica vállalatának termékeiből nyílt kiállítás Budapesten, a Corvin tér 8. szám alatt, a Népművelési Intézet bemutatótermében. Mintegy 130 féle különböző korszerű taneszközt láthatnak az érdeklődők, zömmel a fizika, a matematika, a kémia, s a biológia oktatásánál használatosaikat — az utóbbiak sorában több olyat, ami műanyagból készült —, valamint óvo- ' dal játékokat A m A Magyar Állami Operaház Erkel CSeilgÖ Színháza november 19-én újítja fel & Donizetti:'A csengő és Puccini: Gianni Schlecht című egyfelvonásos vígoperáját. Rendező: Békés András érdemes művész. A képen: A csengő egyik jelenete (Bordás György, Erdész Zsuzsa, ötvös Csaba). Erények és hibák Néhány szó az irodalmi színpadok balassagyarmati találkozójáról A napokban •— országos jelleggel — Balassagyarmaton találkoztak a legjobb irodalmi színpadok. A rendezvénynek szép múltja van: hetedik éve jönnek össze Madách és Mikszáth városában a mozgalom képviselői. A hét év krónikája kiadná egyben az irodalmi színpadok fejlődésének, helykeresésének, végül helyük és követendő útjuk megtalálásának krónikáját is. Ez a mostani találkozó különösén jól példázta, hol tart, milyen erényekkel büszkélkedhet, s milyen hibákkal küszködik az öntevékeny kulturális tevékenység eme egyik legelterjedtebb, legkedveltebb műfaja. S bár a részvevők között megyénk nem képviseltette magát, a tanulságok, melyekkel a négy nap szolgált, a nálunk működő irodalmi színpadok számára sem érdektelenek. A kulcsszerep a rendezőé A mintegy tizenöt bemutatkozó együttesnél volt egy közös szempont, amelynek alapján teljesítményüket mérni s Már eddig is többször felhívta magára az irodalombarátok figyelmét a váci Híradás- technikai Anyagok Gyára. Az emlékezetes Veres Péter-estet irodalmi életünk kiválóságainak emlékező részvétele, a Sarkadi Imrére emlékező estet az íróbarátok történetei tettek feledhetetlenné. Szombaton a gyár érdeklődőkkel zsúfolt kultúrterme várta a magyar költészet egyik kiválóságát, Nagy Lászlót, akit Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi docens mutatott be a közönségnek ízes, kedves közvetlenséggel. Ma kétségkívül Berek Kati Nagv László gondolatainak leghjűbb tölmácsolója. Torkot szorító Menyegző előadása sokáig nem törlődik ki a közönség emlékezetéből, sem a műsorát záró Ki viszi át a szerelmet? megigéző sorai. Selley Zoltán a költő próza-verseiből adott elő, s ezek közül is legszebben a Krúdy Gyulára emlékező Szinbádot. Huszonkét műszaki és tudományos újdonság SZOVJET SZAKFILMNAPOK A TECHNIKA HÁZÁBAN Hétfőn a Technika Házában megkezdődtek a szovjet műszaki és agrártudományi filmnapok, melyek keretében 22 filmet mutatnak be az érdeklődő szakembereknek. A filmek bemutatják többek között a lézersugaras távközlés új módszereit, az atomreaktorok alkalmazásának új területeit, betekintést adnak a szerpuhovói és a no- voszibirsaki gyorsító laboratóriumokba is. A műszaki fejlesztés eredményei körében a cső- és alkatrészgyártás, valamint a kohászat újdonságait ismertetik. Vetítést láthatnak majd az érdeklődők a szovjet mezőgazdaság magasszintű gépesítéséről is. A budapesti bemutatót novemberben és december elején vidékiek követik, Szegeden, Kecskeméten, Szekszár- dom, Egerben és Nyíregyházán. A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Sarkadi Imre: A Sípos család TUDJUK, HOGY a tegnapelőtt hagyományai sokszor még holnap is elevenen élnek. Béklyóznak is. A tegnapelőtt hagyományai nemcsak a tegnapi embert, hanem a mait és a holnapit is megköthetik. Mert hiába nagy történelmi, társadalmi, gazdasági változások, hiába, ha az emberek agyában marad a régi tudata, képzete. Amikor Sarkadi Imre 1955- ben megírta Szeptember című darabját — amit most a Déryné Színház Sipos család címen adott elő —, korántsem legjobb műveinek színvonalán napi témát dolgozott fel: a mezőgazdaság átszervezésének hétköznapi gondjait, tudati gátjait. Az öreg tanyai paraszt, a 11 holdas Sípos minden idegszálával, reflexével ragaszkodik földjéhez. A darabnak ez a kiindulási pontja ma is igaz — ha nem is a földhöz való ragaszkodás tekintetében —, hanem annyiban, hogy az újnak mindig akadnak dühödt ellenzői, kerékkötői. Ahogy azonban Sarkadi ebben a darabjában felrajzolja az öreg Sipos környezeti és gondolati világát, úgy csupán a 17 évvel ezelőtti . falusi mindennapok konfliktusait ábrázolhatta, csak azt, és nem többet, mert a darab gondolati síkja, vékony, önismétlő és másokat ismétlő. Bár a realitások végső határáig igaz, amit az író kifejez. Sőt, az is bizonyos, hogy az író Síposék történetében családregényre jellemző eszközökkel mutatja be a família múltját is, ismertetve azt a tanyától való elszakadási folyamatot, amely má" megindult sokkal régebben. Maga az öreg Sipos küldte tanulni fiait, hogy ne maradjanak „tanyai parasztok”, iparosok lettek, a legkisebb meg agrármérnök. Ám a legidősebb fiút — a lányát és annak férjét Is — maga mellett tartja, mint a királyok, gondoskodik utódról, legyen folytatója küzdelmeinek, életének. A klasszikus paraszti lét ilyenfajta átörökítését támadja az író, s ezzel együtt minden felemás megoldást, amely mindig meghagy annyit a régiből, hogy az új kibontakozása nagyobb nehézségekbe ütközik, mint amibe ütközhetne. Sarkadi a folyamatot ábrázolja: a családon belül az új és a régi nem élhet egymás mellett zavartalanul. Ugyanakkor e folyamat résztvevőinek összecsapásaiban felületes, erőtlen az ábrázolása. A darab befejezése sem meggyőző: felülkerekedik az úi, a holnap; az öreg beadja derekát, de úgy, ahogyan a lapos újságcikkek fordulataiban ez szokásos. Szalai Vilmos rendezése nem javított a darab kiérleletlen- ségén, kidolgozatlanságán. Viszont érdeme, hogy az író szép, tetszetős nyelvét élni hagyta. ÍZESEN, ZAMATOSÁN beszélnek a színészek. Persze, azon el lehet gondolkozni, hogy ez a fajta, már-már a beszéd-naturalizmus határát súroló szövegmondás nem csúszik-e át néhol a régi nép- színműves hangvételbe. A rendező dolga nehéz volt; ez a darab 1955-ben eseményt jelentett, de ma már fényét vesztette. Túlságosan epikus, elbeszélő — hosszú monológok, még hosszabb párbeszédek — kevés és sekély a drámai fordulat. Szalai Vilmos mindezt helyettesíteni szerette volna az ízes nyelv hatásosságával, a szereplők dinamikus, állandó mozgatásával. Mivel a darab dramaturgiai felépítése erre sehogysem akart alkalmat adni, mesterségesen kellett megteremteni a lehetőségeket, s ez a reális ábrázoláson túlmenve, a naturális ábrázolás területére- csábított. Gergely István színpadképe is segített ennek a túlzó realizmusnak: olyan ez a tanyát ábrázoló színpadi háttér, mint a népszínművekben. A rendező szándékát is tükrözheti ez a színpadkép, amely jogosan tarthat igényt a régi világ képének vizuális megjelenítésére, de itt is felrémlik a veszély: a természethű ábrázolás eltúlzása. A RENDEZŐNEK csupán a színészek játékában sikerült egyértelműen kimutatni a hasznos törekvéseit. A színészek igazi realitással játszanak. Kiemelkedik Sallay Kornélia, az öreg Siposné szerepében: megtört, belenyugvó és dolgát tevő volt — jelképe a tanyai parasztasszonyoknak. Kitűnően találta fel magát az öreg Sipos szerepében Szalai Károly. A Siposék menyét alakitó Bessenyei Zsófia és a tanító Dombóvári Ferenc egyaránt megfogta a figura lényegét Kiemelkedő még Rajna Mihály, mint Sí* posék veje. A Sipos gyerekeket alakító színészek közül Kovács Mária, mintha túljátszottá volna szerepét, Tihanyi Tóth László sem találta el mindig a megfelelő hangot, Tömör Siegfried és Tunyogi István szerepjátszási tévedésnek bizonyult. Berkovits György megítélni lehetett, s ez nem volt más, mint a csoportok rendezőinek munkája. Szélsőséges esetek fordultak elő; gyenge képességű, beszéd- és mozgásteohnikai fogyatékosságokkal küszködő együttesek produkáltak kitűnőt, mert rendezőjük (aiki egyben szerkesztője is volt a műsornak) nagyon kimunkált, végiggondolt, koncepciójában, megvalósításában, egyaránt világos és ugyanakkor a csoport képességeivel számoló munkát végzett. A másik oldalon viszont* több ragyogó képességű, pompás anyagú együttest vitt tévútra a rendező magamutogatása s megemésztetlen élményeihez, művészi, sőt politikai téveszméihez való ragaszkodása. (Az előbbire a kecskeméti szakközépiskolások, az utóbbira a szegedi egyetemisták csoportja volt a példa.) Mindebből következik, hogy az irodalmi színpadok munkájában kulcsszerepe van a rendezőnek, aki legtöbb esetben szerkesztő, díszlettervező, szcenikus és szövegíró is egyben. Ha együttesét csak saját ambíciói kiélésére akarja felhasználni, többnyire zsákutcába jut. Ha viszont együttesével használni is akar, akkor megkeresheti azokat a témákat s az azokhoz legjobban illő megvalósítási formulákat, amelyekkel mások, a nagyobb közösség számára is mond valamit Képzés, képzés, képzés * Ebhez, persze, elengedhetetlen a rendező állandó önképzése, tájékozódása és tájékozottsága a legújabb szakmai eredményekben. Csak művelt, olvasott, sokoldalúan felkészült vezetőtől várhatjuk el, hogy tartalmilag-formailag egyaránt érdekes, magvas, korszerű műsorokat készítsen. Ugyanakkor elengedhetetlen az irodalmi színpadi tagok képzése is. Hovatovább gátja az egész mozgalom fejlődésének az a sok rosszul beszélő, rosszul mozgó, az elemi technikai követelményekkel sem rendelkező fiú és lány, akit a különböző műsorokban láthatunk. A két képzés, persze, találkozik is: csak magasan képzett vezetők és magasan képzett tagok munkájából születhetnek kiemelkedő produkciók. Ma már semmiféle ösz- tönösségnek nincs helye ezekben a műsorokban. Kizárólag a nagyon tudatosan elképzelt és megvalósított, programok számíthatnák sikerre és elismerésre i mind a közönség, mind a szakma köreiben. A balassagyarmati találkozónak ez volt talán a legfőbb tanulsága. T. I. I
