Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

1971. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK

""'CMírUxp

5

Napjaink i.[úsága

I Fiatalok.

Tizien- és huszonévesek, hangoskodik és félszegek, cinikusak és érzelmesek, serények és olyanok, akik- „elmennének a munka temetésére", bealrajongók és operabérletesek, nyeglék és megilletődöttek, széltől is óvott egyetlenkék és tizenöt éves kenyérkeresők, szertelenek és koravének — egyszóval: fiatalok.

Most rájuk irányul a közfigyelem. Valahogy elhalványulnak a bosszúságok, az iskolai csínyek, a művezetővel folytatott szóváltások, és előtérbe kerülnek a nyári építőtábori munka tonnában, kilométerben, forintban mérhető, meghökkentően nagy számadatai.

A Hanság jut eszünkbe meg a zánkai vasútrekonstrukció. A gödöllői egyetemi város és a százhalombattai építkezések fölött vállalt KISZ-védnökség. A leszedett gyümölccsel teli

vagonok hosszú sora és a szociális otthonban rendezett műsorok. Az árvízi újjáépítés és a Ki miben tudós-vetélkedők. A kommunista műszakok és a matematikai diákolimpiák. A sportgyőzelmek és az Angela Davis kiszabadításáért indított mozgalom.

Hosszú hajuk, farmernadrágjuk — és talicskától hólyagos tenyerük. Százhúsz decibelles hangerejük a beatkoncerten — és kamaszos félsz,egséggel átnyújtott virágcsokruk anyák napján. Lármás fészkelődésük a patetikusra sikerült filmek vetítésén — és elfogult mcg- illetődésük a vietnami ösztöndíjasok kollégiumában. Hibák és erények, közöny és lelkesedés, együtt és egyszerre.

Fiatalok. Megkezdett nagy munkánk méltó folytatói.

Nemcsak kapni akarunk: ‘‘V' adni is!

TV" eve: Gotzián Lászióné; •*-’ szakképzettsége: irodagépműszerész; hivatása: a KISZ Nagykőrösi Városi Bizottságának titkára.

Egyike volt a keveseknek, akik érettségi után nem- íróasztalról, fehérköpenyes munkahelyekről álmodoztak, hanem szakmát akartak tanulni. Elsők között jelentkezett az Irodagéptechnikai Vállalat akkoriban Nagykőrösre települt részlegénél szakmunkásképző iskolába. Ceglédről utazott naponta Kőrösre, s még arra is futotta energiájából, hogy „egy füst alatt” nekivágjon a marxista—leninista esti középiskolának.

— Mintha megsejtettem volna, hogy alaposan ki kell használnom az időt, mert később „más irányú elfoglaltságaim” lesznek — mondja vidáman.

Ezt a „más irányú elfoglaltságot” Zsuzsika néven jegyezték be Nagykőrös város tanácsának anyakönyvébe...

— A szakmunkásvizsga után műszerész lettem az ITV- bem. Itt ismerkedtem meg a Calcorex szorzógépek szalagvezetőjével, és még -abban az évben összeházasodtunk.

Egy darabka papírt hajtogat, így próbálja levezetni lámpalázát. Néhány perc múlva kezdődik a titkári értekezlet, azt hittem, ezért ideges.

— Ó, nem .Azt megszoktam. De újságban most írnak rólam először.

Gyakorlati óra az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán.

— A gimnáziumban lettem KISZ-tag, de ott a mozgalmi élet jóformán a tagdíjfizetésből állt. Később, a szakmunkásképzőben ismertem meg az igazi, eleven KISZ-életet. Igaz, ott rajtam is múlott, hiszen csakhamar alapszervezeti titkár lettem.

Héthónapos volt a kislánya, amikor Gotziánné visszament az üzembe. Régi munkaköre helyett újat kínáltak neki, felelősségteljesebbet: gyártáselőkészítő lett. Az üzemben időközben több alapszervezet alakult, s őt választották csúcstitkámak.

— Kisgyermekes anya létedre, az üzemi és a házimunka mellett, hogy tudtad vállalni a megbízatást?

— Kivételes helyzetben vagyok — mondja leplezetlen büszkeséggel —, a férjem nemcsak a házimunkában segít, de a tanulásban is. Sokat köszönhetek neki. Amikor tavaly javasoltak a KISZ KB öt- hónapos vezetőképző iskolájára, ő beszélt rá, hogy feltétlenül vállaljam. Pedig bennlakásos iskola volt, Budapesten.

A vezetőképző után minden eddiginél nagyobb feladat várt a fiatalasszonyra: a városi KISZ-bizottság politikai munkatársa lett. Egy esztendő múltán pedig a bizottság titkárává választották.

— Hogyan képzeled el a továbbiakat?

— A gimnáziumi KISZ-élet negatív tapasztalatai — remélem —, megóvnak attól, hogy szemet hunyjak a formális szervezeti élet, a szürkeség, a tartalmatlan mozgalmi munka fölött. A vezetőképzőn szerzett elméleti tudást szeretném a gyakorlatban kamatoztatni. Szeretnék szót érteni a fiatalok minden rétegével és munkánkkal meggyőzni a gazdasági vezetőket arról, hogy a KISZ-esek nemcsak kapni kívánnak, hanem adni is.

„Ha szót kapnék a kongresszuson..

Három fiatalnak tettük fel a kérdést: mit mondanának el, ha szót kapnának a KISZ VIII. kongresszusán?

Kálmán Lajos, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár gépész- technikusa:

— Elsősorban a fiatal műszakiak üzemünkben elfoglalt helyével, szerepével foglalkoznék. Nálunk nagy problémát okoz, hogy a friss diplomás mérnökök, technikusok nem kapcsolódnak be aktívan az ifjúsági mozgalomba. Ellenérveiket jól ismerem: ma, a tudomány rendkívül gyons fejlődése korszakában a fiatal műszakiak idejük jelentős részét szakgaai továbbképzésükre fordítják, hiszen amit tegnap tanultak, az rövid időn belül elavulhat. Vitathatatlanul fontos a szakmai továbbképzés, ám valahogy meg kellene találnunk a helyes arányokat a tanulás és a közösségi élet között. Hatékony, tartalmas mozgalmi munka az üzemi KISZ -szervezetekben a fiatal műszakiak nélkül szinte elképzelhetetlen.

— A másik fontos kérdés —

véleményem szerint — a tagfelvétel. Komolyabban kellene venni: legyen minden fiatal számára megtiszteltetés a KISZ-tagság! Nézzük meg jobban, kit veszünk fel, állítsunk elé követelményeket. Üzemünkben tavaly januárban bevezettük az úgynevezett próbaidős KlSZ-tagsá- got. Amint egy fiatal jelentkezik az ifjúsági mozgalomba, azonnal feladatokat bízunk rá. Ha ezeknek eleget tesz, köztünk a helye; ha nem, nincs rá szükség. :

Sárközi Eszter, a zsámbéki Műanyagipari Vállalat dolgozója:

— Kongresszusi felszólalásomban én a tagfelvételi problémák megoldását sürgetném. Vállalatunknál negyvenen vagyunk KISZ-tagok. Jól ismerjük egymást, tudjuk, adott esetben kire számíthatunk. Községi viszonylatban már más a helyzet. Ügy tapasztalom, nagyon nehéz a fiatalokat „megfogni”, az eszpresz- szóból megunkhoz vonzani. Nehéz, mert például a tavaly megnyílt zsámbéki ifjúsági klubban is alábbhagyott a kezdeti lendület, pedig attól sokat vártunk. Tartalmas, érdekes programokról kellene gondoskodni, nem pedig a protokolláris rendezvények számát szaporítani. Hagyjuk kibontakozni a fiatalok elképzeléseit, adjunk több lehetőséget kezdeményező készségük fejlesztéséhez. Községünkben nemrégiben alakult meg a területi alapszervezet, reméljük,

Délelőtti műszak a Váci Kötöttárugyárban.

Egyenruha és politika

A titkár 27 éves, tiszti egyenruhát viseL Szobájának íróasztalán frissen gépelt kéziratlapok: a titkári beszámoló, amelyet az alakulat küldött- értekezletén ismertet majd. Kaszás Gyula hadnagy, az egyik váci alakulat KlSZ-bizottságá- nak titkára. A megyei küldött- értekezleten ő képviseli alakulatát; kongresszusi küldöttük egy sorkatona lesz.

— Az alapszervezetekben ismertettük a KISZ KB kongresszusi levelét, vitára bocsátottuk az új szervezeti szabályzat tervezetét.

— Mi került a vita fókuszába?

— A tervezet szerint évenként kellene KlSZ-választáso- kat tartanunk. Ez az időpont azonban a honvédségben nem kapcsolódik semmilyen más eseményhez. Szerintünk vagy kétévenként érdemes megtartani a választásokat, vagy a háromszor nyolchónapos kiképzés valamelyik ütemváltá- sakor.

Éfc'nk vita alakult ki

a felső korhatár megszüntetéséről is. A fiúk többségének

együttesen nagyobbat tudunk

előrelépni.

Szarka Sándor, a diősdi területi alapszervezet titkára:

— Ha szót kapnék a kongresszuson, mindenekelőtt a területi alapszervezetek gondjait ismertetném. Alapszervezetünknek 28 tagja van,' többségük bejáró diák. Ez a tény bizonyos fokig már eleve meghatározza munkánkat — és gondjainkat. Az utóbbiakat anyagi természetű problémák is tetézik. Ha valóban jól akarunk dolgozni, akkor a helyi erők összefogásával kell megteremtenünk azokat az anyagi és tárgyi feltételeket, amelyek az eredményes működéshez nélkülözhetetlenek. Gondolok itt elsősorban a klubok létrehozására, mint a fiatalok közösségi és kulturális életének legcélszerűbb, leghasznosabb formájára. Ezek a klubok abban is jó. szolgálatot tesznek, hogy a községi, falusi fiatalok ne ki-, várakozzanak máshová — a mi esetünkben például a fővárosba —, hanem helyben találjanak tartalmas, érdekes programokat, művelődési-szórakozási lehetőségeket.

véleménye szerint ez egyenlő lenne a KISZ „elöregedésével”. A fiatalok, érthetően, jobban szeretik, ha vezetőik korban is közelebb állnak hozzájuk.

— ősz van: ismét újoncokat fogadott az alakulat. Hogyan érezteti ez hatását a KISZ- munkában?

— Kezdetben természetesen kihat az aktivitásra hogy az újoncok még idegenül mozognak a laktanyában. A megszokás, az alkalmazkodás első hetei után azonban többségük a katonai KISZ-életbe is beil, leszkedik. Elsősorban a már „mozgalmi múlttal” rendelkező fiatalokra számíthatunk. Persze, mindig akadnak néhá- nyan, akik a KISZ-munkát valamiféle „bulinak” tekintik, nem veszik komolyan. A tévedés hamarosan kiderül. A követelmény ugyanis itt magasabb és sokrétűbb, mint a civil életben. Vonatkozik ez a KISZ-munkára is: a bonyolultabb, nehezebb körülmények között

a pozitív egyéniségek

példamutatása döntő jelentőségű. KISZ-vezetőink „motorjai” a szervezetnek, s helytállásuk közösségteremtő erő is egyben.

— Folytassuk a gondolatsort. A merőben új és más követelményekhez való alkalmazkodás milyen irányt szab a KISZ-munkának?

— Az alapvető cél: segíteni a harckészültségi, a szolgálati és kiképzési feladatok minél eredményesebb teljesítését. Ennek érdekében különféle versenymozgalmakat szervezünk. Az agitációs-propaganda munka sok mindenre kiterjed: a technikai ismeretek növelésétől a katonai fegyelem erősítéséig, a katonai elvárásoknak megfelelő tulajdonságok fejlesztéséig. A kiképzésnek ugyan része a politikai oktatás, az általános műveltségi szint emelése azonban megkívánja, hogy a KISZ-ben is napirenden legyen a fiatalok politikai tájékoztatása.

— A fiatalok azonos műveltségi színvonaláról aligha lehet szó...

— Ez az egyik gondunk, Az alakulathoz nemcsak általában jól tájékozott középiskolások kerülnek, hanem olyan fiatalok is, akik — mondjuk — tanyáról vonultak be és éppen csak átvergődtek a nyolc osztályon.

A különböző műveltségi szint

éppen úgy megsokszorozza feladatainkat, mint a családi vagy iskolai nevelés hiányosságai, vagy akár egy kinti KISZ-szervezet hatástalan, tartalmatlan munkája A hiányos tudást azonban pótolni lehet, csak fél kell ébreszteni az igényt. Például úgy, hogy csináljanak maguk színházat, alakítsanak kisegyütteseket Jelenleg három öntevékeny együütésünk működik. A művelődést — egyben a szabad Idő hasznosabb kitöltését is — szolgálja az „Olvasó katonáért” mozgalom és több vetélkedő.

— A KISZ másik lényeges feladata: az érdekvédelem. A civil életben megszokott főnök-beosztott kapcsolattól jelentősen eltérő katonai alá- és fölérendeltségi viszony nem szűkíti-e le az érdekvédelmi munka körét?

— A bevonulok között sok a nős, gyermekes apa, nem egy katonánk családi gondokat hátrahagyva vonul be. Ilyen jellegű problémákkal jelentkeznek a leggyakrabban és elvárják a KISZ segítségét is. Tamási János százados, politikai instruktor az alakulat „utazó nagykövete”, aki a fiatalok lakó- és munkahelyein közbenjár például a családtagoknak járó segélyek kiutalása vagy akár állásba helyezésük érdekében. Más jellegű panaszokkal, kérelmekkel is fordulhatnak a KISZ-bez, s mi igénybe vesszük a parancsnoki kar és a pártszervezet támogatását is. Van, ami valóban nem lehet vita, bírálat, szubjektív megítélés tárgya. Ez: a parancs, amelynek végrehajtása a honvédség eredményes működésének alapja.

1

i

I

Az oldalt írta: Nyíri Éva, Falus Gábor, Szitnyai Jenő;

foto: Gábor Viktor