Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

KST l/lCUf xMirlap 197t. OKTOBER 3., VASÄRNAP Miklósiak - Miklósért Krónika a Hullámról Ökör, hordó bor - és a tervek A tassi zsilip. Ez az alsó vízi kapuja a Duna-ágnak "„1822. február 10-én meg­halt Printz Albert. Ez volt az Szigetségnek örökös ura és mikor az ő kezére került, akkor nagy vendégséget csa­polt, egy ökröt süttetett és hordó bort eresztett Ráczke- vének. 1861. március 26-án or­szággyűlési képviselőt vá­lasztott a község. Képviselő lett az érdemteljes Nyáry Pál. 1892. Készült a budapest— haraszti helyiérdekű vasút. Ráczkevébe november 5-én indult meg először nagy pa­rádéval. 1895. Kezdték verni a ms- hidat, 110 ezer forintért.” Ráckevén és a szigeten ta­lálható néhány olyan napló, melyet egyszerű parasztembe­rek írtak. A ma Ráckevén élő Kneitner család tagjainak egyike, név szerint Knájtner János is elkezdett írni egy naplót, mely a családban ha­gyománnyá 1' vált, ;-s 1 három nemzedék fogott kezébe tol­lat, hogy szálkás betűkkel, megakadó mondatokkal meg­örökítsék azokat a kisebb- nagyobb eseményeket, me­lyek környezetükben történ­tek. ' A krónikás most bejegyezné a naplóba: 1971 őszén, a ráckevei ifjú­sági napok alkalmával a Hullám nevű vízibuszon ki­rándulásra indultak az ifjúsá­gi vezetők, hogy közelebbről megismerkedjenek a Duna-ág szépségével és lássák, hol, miért szükséges a fiatalok tá­mogatása, hogy a szépet bir­tokba vehesse az ember. Az útra eljött dr. Dobrai Lajos, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első tit­kára, Bábi József, a járási hi­vatal elnökhelyettese és Dé- kány Sándor, a Hazafias Nép­front járási titkára is. Dr. Dobrai Lajos felszólalá­sa: „Három évvel ezelőtt ké­szült el a fejlesztési program, azzal a céllal, hogy igazi üdü­lőterületté változtathassuk a ráckevei Duna-ágat. A termé­szeti adottságok módszeres védelme, a közgazdasági adottságok, a társadalmi igé­nyek tervszerű összehangolá­sa elengedhetetlenül szüksé­ges volt, hiszen járásunk te­rületén 96 ezren élnek, s az üdülőterület 110 ezer ember befogadására alkalmas. A Duna-ág hossza a Kvassay és a tassi zsilipek között 57 kilo­méter és egész hosszában ha­józható. Partját nádasok, gyé­kényes, vízinövénnyel befutott sávok szegélyezik. Vadregé- nyes üdülőterület a fővárostól órányira. A táj, a természeti adottságok igaza kihasználása nem késlekedhet, hiszen a nö­vekvő szabad idő, az urbani- zálódás kikényszeríti az embe­reket a városból. Gondoskod­nunk kell arról, hogy ven­déghez illően fogadjuk a pi­henőket, mert csak így ma­radnak nálunk. És erről úgy kell gondoskodnunk, hogy törzslakosságunk se lássa ká­rát! Ehhez azonban nemcsak pénz kell. Megértés, segítő erő is. Itt válik döntővé a fiatalok tettrekészsége, lelkesedése.” — Mit ad a Duna-ág a fia­taloknak? Válaszol Tézli Károly, a KISZ Ráckevei Járási Bi­zottságának titkára: — Befejezéshez közeledik a szigetszentmártoni vezetőkép­ző táborunk, fűthető, hatvan­személyes, modern épület. 54 termelő és kereskedő vállalat és a tanács adta össze a pénzt, hogy mielőbb birtokukba ve­hessék a fiatalok a tábort. Szemben, a kiskunlacházi ol­dalon faházakkal, úttörőtá­bort tervezünk, építését jö­vőre kezdjük el. Most adták át Szigetszentmiklóson a 350 ezer forintért épült ifjúsági házat, Dunavarsányban pe­dig egy 25 méteres úszóme­juk az ifjúságnak a tárgyi lehetőségeket, hiszen ez egy­ben nevelési körülményeink biztosítása, azaz eszköz, az eszközért. Ismertetjük a fia­talokkal elképzeléseinket, hogy mindenki érezze, tudja, számítunk rá. Kettős cé­lunk: saját lakóhelyükre vi­gyázzanak fiataljaink, tegyék szebbé, fejlesszék községü­ket, s egyben kapcsolódjanak olyan körökbe, ahol a sza­bad idő hasznos eltöltésével jelleget, kulturális színt ad­nak a falunak. Építenek par­kot, járdát, vízhálózatot — hiszen fontos, hogy végezze­nek társadalmi munkát. De legalább olyan fontos, hogy bekapcsolódjanak a helytör­téneti kutatások munkájába, hogy alakítsanak tánceso- portot, irodalmi színpadot. És, A Hullám vízibusz dencét az általános iskolában és egy csónakházat. Áporkán, Szigetújfalun is kapnak he­lyiséget a fiatalok. Dömsödön a Petőfi-házban rendezhet be klubot a községi KISZ. Rác­kevén ifjúsági parkot terve­zünk, itt kap helyet majd az MHSZ könnyűbúvárszakköre. Dömsödön jövőre épül csó­nakház, s a parton vízibú- vár-kiképző bázis létesül. Szi­getszentmiklóson a kék tó he­lyén szeretnénk ifjúsági par­kot létesíteni, Taksonyban úttörő- és ifjúsági ház épül. Kiskunlacházán, Dömsödön és Dunavarsányban továbbra is otthont kapnak a vízi úttörők. — Mit várnak cserében a fiataloktól? Válaszol dr. Dobrai Lajos, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára: — 1967-től, 1969-ig 3 millió forintért végeztek társadal­mi munkát a járás fiataljai. Az elmúlt két évben a társa­dalmi munka összértéke meg­közelíti a 4 milliót. Az ifjú­ságnak épülő létesítmények­nél természetesen ott találjuk a KISZ-eseket. Azonban sza­porodnak az olyan akciók is, melyben már az tükröződik: ott segítenek fiataljaink, ahol kell. Szigetszentmiklóson be­indult a „Miklósiak — Mik­lósért” mozgalom, itt min­den községbeli négy óra tár­sadalmi munkát vállal, hogy szebbé, gondozottabbá tegye faluját, lakóhelyét. A Rác­kevén tervezett művelődési ház építése sem hagyja majd tétlenül a fiatalokat: 50 ezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel. Mi biztosi­am it mi várunk a fiatalok­tól, ők rendszerint megadják. Tökölön, Szigetújfalun, Tak­sonyban működik remzeti- ségi együttes, Apajpusztán már híresek az úttörőlova­sok, akárcsak a kiskunlac­házi vízi úttörők ... Knájtner János 1822. feb­ruár 10-én azt írta napló­jába, hogy meghalt az úr, a sziget ura. Mikor az úr a te­rületet megkapta, nagy ven­dégséget csapott, ökröt sütte­tett, és hordó bort eresztett Ráckevének. A ráckeveiek már máshogy örülnek. Tamás Ervin Nem fázunk télen Hamarosan kezdődik a fűté­si idény. Egyre többen hasz­nálnak a fa- és széntüzelésű kályhák helyet olajat. Ebben az évben már 400 ezer olaj­kályhát vásároltak, ami azt je­lenti, hogy az ÁFOR-nak a té­len egymillió 300 ezer olaj­kályha fűtőanyagáról kell gondoskodnia. A zavartalan ellátás érdekében 30 új töltő­állomást állítottak fel, a ki­sebb településeken pedig 50 mini töltőállomást építettelv. A propán-butángáz ellátás javítását nem tudták megol­dani, ezért idén nem adtak ki újabb fűtési engedélyt: to­vábbra is csak 1 millió 300 ezer fogyasztó palackját cseré­lik. Tizennégyezerrel több ház­tartásban fűtemek háztartási gázzal, mint az elmúlt eszten­dőben. A lakosság eddig 9,5 száza­lékkal kevesebb — 5,6 millió tonna — hagyományos tüzelőt vásárolt, mint 1970 hasonló időszakában. Akik még nem szerezték be téli tüzelőjüket, azoknak sincs félnivalójuk, mivel a tavalyinál 20 ezer va­gonnal több, összesen 92 ezer vagon fűtőanyagot tárolnak a TÜKER-telepeken. Indulás az életbe Zsoldos Sándor rajza ,Öl perc múlva indítottam. Éjszakai parancs Hajnali két óra 10 perckor meszólal a telefonom. A Pest megyei Kiegészítő Parancs­nokság egyik főtisztje van a vonalban: — Az akció megkezdődött. Érden várjuk, a tanácsházán.« A reflektorfényben csillog az aszfalt. Eső permetezi az or­szágutat, lassan leszáll a köd. A gépkocsit vezető katona le­tekeri az ablakot, hogy a be- áraptló vSzél, ikifújja szeméből ,az áfn>o$ságot, „Amikig riasz­tottak a laktanyában, az első pillanatban azt sem tudtam, hol vagyok, olyan mélyen aludtam. Öt perc múlva indí­tottam a kocsit. A szolgálat tizenhatodik hónapjában már beidegződik minden mozdu­lat ...” Gyorsan és összehangoltan Érd nagyközség tanácsházán világosak az ablakok. Dr. Endrődi István alezredes, a megyei kiegészítő parancsnok már itt tartózkodik: — Éjfél után kaptuk a pa­rancsot: a budai járás több községéből tartalékos katoná­kat hívunk be az egyik alaku­lathoz. A parancsnokságról az elsők között értesítettük a ta­nácsokat. Az elnökök és mun­katársak már a helyükön van­nak, megkezdték a behívó pa­rancsok szétküldését. Rendben bonyolódik a gyakorlat, a ka­tonai és- tanácsi apparátus összehangoltan és gyorsan dol­gozik. Telefonok csengenek a szom­széd szobában. Nyílik, csukó­dik az ajtó, futárok érkeznek: községbeli lakosok. Amikor felzörgették őket, percnyi ké­sés nélkül útnak indultak ha­zulról, itt rendezgetik el ma­gukon hamarjában felkapott esőkabátjukat. Átveszik a be­hívókat, aztán motoron, autón indulnak a címekre. Márczi József — tíz éve a kiegészítő megbízottak vezetője, egyéb­ként főkönyvelő a Fehérnemű­készítő Ktsz-nél — Érd térké­pét tanulmányozza a kézbesí­tőkkel. A nagy területen ter­peszkedő községben éjszaka még nehezebb Máthé Dezső, $ nagyközség tanácselnöke rutinos parancs­nok módjára irányítja az ap­parátust. Nem véletlenül, va­lamikor katona volt. Otthonról, műszakból, állomásról Hajnali három órakor meg­érkezik az első tartalékos. Egyenruhában,' felszereléssel. Pálházi Ferenc 27 éves kőmű­ves négy éve szerelt le, rég volt, amikor az utolsó paran­csot kapta. „A katonai fegyel­met nem lehet elfelejteni. Fel­ébresztettek, húsz perc alatt itt voltam.” Hajnali négy óra­kor járási kőrútjuk érdi állo­mására megérkezilc dr. Foki ‘László, a járási hivatal elnöke és dr. Bálint Lajos alezredes, a járási rendőrkapitány. A tanácsháza elől Volán busz startol a tartalékosok első cso­portjával. Van aki éjszakai műszakból, munkahelyéről sie­tett ide, a korai bejárók közül egy-két fiút a vasútállomáson, buszmegállóban értek el a fu­tárok. öt óra, Törökbálint. A ta­nácsháza előtt magánautók, tehergépkocsik. A tanácsel- nöknő, Garai Gyuláné, energi­kus asszony, most kissé türel­metlen, a Kertészeti Kutatótól Ráckeve madártávlatból (Foto: Urbán Tamás) várja az ígért teherautót. író­asztalánál kiegészítő megbí­zottak, kézbesítők gyülekez­nek. A futárok csizmája sáros. — Az elázott földutakon el­akadnak a járművek — mond­ja egyikük. — Nincs mit ten­ni, gyalog folytatjuk az utat a címzettekhez. Reggel 7 óra, budaörsi ta­nácsház, A , .harcállásponton” Karlik Ándráfs' tanácselnök és Horváth Jenő vb-titkar már az utolsó tartalékosokat várja a község távolabbi vidékéről. A tanács fiatal előadója, Csá­szár Antal már katonaruhában van: behívókat kézbesített, s közben maga is behívót ka­pott. összeáll a tartalékos csapat. Az otthoni szekrényből simá­ra vasaltan előkapott egyenru­hák már kissé vesztettek „ele­ganciájukból” a meg-megere- dő esőben idesiető fiúkon. Ko­rábban, a leszereléskor közöl­ték velük, hogy számíthatnak még behívóra, a hajnali éb­resztő nem is volt olyan meg­lepő. Mamák és feleségek per­cek alatt csomagolt reggelije kerül elő a hátizsákokból. És a hosszú haj? Kilené órakor dr. Endrődi István alezredessel útirányunk az alakulat. A laktanya kapu­jához érkező tartalékosok kis­sé girbe-gurba sorai megmo­solyogtatják az őrséget. Hiába, eltelt már néhány év a leg­utóbbi sorakozó óta. Néhányan megpróbálják eltüntetni „ci- vilségük” legszembetűnőbb je­lét: hosszú hajukat katona­sapkák alá gyömöszölik. Az alakulat sorkatonáin nyoma sincs az álmosságnak, órák óta talpon vannak, a tisztek irányításával készültek a tartalékosok fogadására. A kitűzött időre valamennyi he­hívott elfoglalja körletét. Az udvaron felállított sátrakban tea gőzölög, elkészült a reg­geli. Párbeszédtöredék az asz­talok mellől: — Remélem, a vállalatnál nem felejtették el, hogy erre a néhány napra is jár a fizetés... — Amikor kiugrottam az ágyból, a kisfiam rögtön azt kérte: hozzak neki egy pus* kát... Déli 12 órakor sorakozó <j laktanyaudvaron. Fegyverei nyugszanak a kezekben, kezj dődik a szolgálat. A soros egyenesek. Szitnyai Jenő k

Next

/
Oldalképek
Tartalom