Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

6 rtar «serei kJúrlap 1971. OKTOBER 7., CSÜTÖRTÖK Kék a kökény Gazdag vadgyümölcster- mésre számítanak az idén az erdők-mezők gyűjtögető em­berei. Különösen sok a kö­kény. Most, hogy az első őszi dér után sötétkékre érett a gyümölcs, megkezdték szedé­sét. A fanyar, vitamindús bo­gyóból rekordtermésre számí­tanak az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vál­lalat szakemberei. Az utak mentén, a vízpartokon, az er­dők szélén mintegy ötven va­gon kökénybogyót gyűjtenek össze. A legtöbb kökényt Mis­kolc környékéről és a Dunán­túlról várják. A termés egy részét a konzervgyárakba szál­lítják, a többiből pedig ször­pöt készít a vállalat. „Óriás filterek" Üjsághír: A csongrád megyei Vegyesipari Vállalat szentesi üzemében „óriás filterek” gyártását kezdték meg a leve­gőt szennyező gyárak, üzemek számára. Ahogy ra jzolónk elképzeli.. .Zsoldos rajza) A három teknő országa A rakparton állunk, s a da­ruk, mint valami óriási, fur­csa halászmadarak, lógatják magukat a víz fölé. A túlsó oldalról finom vörös porfel­hőt hajt felénk a szél az in­diai vasérc szemcséiből. Kő- dobásnyira kis vontató boxer lomha, üres uszályt húz a Duna felé. Képernyőn a kikötő Keresztes Ferenc kitartóan nézi, mint rajzol az olaj és a festék absztrakt mintákat a kikötő vizére. — Nagy volt a szárazság, se­kély a meder, hiányzik há­rom méter víz. Egy kiadós eső segítene rajtunk, akkor rendes szereléssel járhatná­nak a hajók. Nincs különösebb baj, bár van egy kis késés: a csepeli Nemzeti és Szabadkikötő most is a maga sajátos életét éli. A diszpécserszobában Re­metehegyi Béla bekapcsolja az ipari tévét és percek alatt meggyőződhetünk arról, hogy van munka bőven. Az óriási szem részeire bontja és be­hozza nekünk az egész kikö­tőt. Később gyorslift visz fel a gabonaraktár tetejére. A ma­gasból makettszerű a táj: a hajókon dolgozók apró pon­tokká zsugorodnak, a farönkök gyufaszál nagyságúak. Alattunk három óriási tek­nő, két kereskedelmi és egy olajos medence. Hajók, uszá­lyok, rakományok mindenütt. Nem sokat időzünk a tetőn. Megnézzük a hatalmas, konté­nerrakodáshoz készülő daruk szerelését — Nagy szükségünk van rá, mert a konténeres rako­dásoknál gondjaink voltak. Áiíaffény ész foki Kiváló minőségű CSÖVES KUKORICA és hideglevegős LUCERNASZÉNA VAGY LISZT VAGONOS TÉTELBEN IS KAPHATÓ. Ár: megegyezés szerint.-'SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/s* Tököli Petőfi Mezőgazdasági Szakszövetkezet Tököl, Kolozsvári u. 18. (Pest megye). Telefon: Tököl 19. ügyintéző: Varga Lászlóné. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES építőipari gyakorlattal és műszaki végzettséggel rendelkező ■ MŰSZAKI ELÖKALKULATOROKAT ■ ÉPULETGÉPÉSZ-TECHNIKUSOKAT ■ KONTÍROZÓ KÖNYVELŐKET ■ GÉPKONYVELÖKET ■ GYORS- ÉS GÉPIRÓNÖKET Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán, Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19—21. Nehezen tudtunk ki- és bera­kodni. A hagyományos mód­szerekkel a mai időkben már nem sokra megyünk. Kiszolgált gőzösök Az északi részen az egyes medence mellett haladunk el. Csendes rész ez, Keresztes Ferenc megáll, leveszi tenge­részsapkáját, mintha így ad­na tiszteletet a három öreg hajának. — Nyugdíjban vannak már, nincs szükség rájuk. Ez a Bu­dapest, az első tengerjáró ha­jó, mellette a Tisza, lentebb meg a Szeged. Most még rak­tárnak használják őket, ké­sőbb összevágják, s az öntö­dében lesz a temetésük, mint a többi gőzhajónak. Mert a hajók is „meghal­nak” egyszer. A kikötő azonban időről időre megújul. Erről győzött meg a Márton Gyula főmér­nökkel folytatott beszélgetés is. — Az utóbbi időben kor­szerűvé vált a vízi szállítás. Nálurk is sok pénzt költöttek arra, hogy a régi gőzhajókat új. motoros hajókkal cseréljék fel. Ma már kitűnő hajópar­kunk van; ez arra kötelez bennünket, hogy itt, Csepelen áldozzunk a kikötő fejleszté­sére is. A kezdetleges és el­avult rakodási módszerek gá­tolták a munkát. Ráadásul tömegcikkek helyett elsősor­ban darabárukkal van dol­gunk, és ez még csak nehezí­tette a helyzetet. Képzelje el, évente 1 millió 800 ezer ton­na a forgalmunk, hiszen itt fogadjuk valamennyi Duna menti ország hajóit. Olyan ez a kikötő, mint egy jó bazár: mindenféle árut megtalálni benne. Szén, koksz, papír, fa, vas és különféle idomáruk... A jó ég tudná mindet felsorolni. — Ma hogy történik a rako­dás’ — A jelenlegi rakodási módszereink már magukon hordják a jövő körvonalait. A megerőltető, ugyanakkor las­sú fizikai munkát lehetősége­inkhez gépest háttérbe szorí­tottuk a gépesítéssel. Nem be­szélve arról, hogy a konténe­rek alkalmazásában magasan megelőzzük valamennyi válla­latot az országban. Dokkmunkások — Beszélne bővebben a gé­pesítésről? — Szívesen. Bár azt a sok­féle rakodógépet, amellyel dol­gozunk, tulajdonképpen fölös­leges felsorolni. A lényeg ta­lán az, hogy míg eddig 200 tonna kirakása a hagyományos módszerrel egy napot vett igénybe, most egy óra is ele­gendő rá. — Mennyiben érinti ez a dokkmunkások életét? •— Nyilvánvaló, hogy új nor­mákat kellett megállapíta­nunk. De a munkájuk köny- nyebb lett, a fizetésük meg nagyobb. A múlt évben pél­dául 300—400 forinttal emel­kedett átlagosan a fizetésük. — Megmondaná, ki megy ma dokkmunkásnak? — Nézze, ez nehéz munka: általában vidékiek jönnek, ők itt laknák a munkásszálláson. Még ma is zsákolnak, de a da­ruk, a 120 különféle targonca, a villamosemelők, a farakodó­lapok nagyon megkönnyítették a dolgukat. A klasszikus ér­telemben vett dokkmunka el- halóban van. — Mi szerepel a fejlesztési tervükben? — Elsősorban a technológiát fejlesztjük, de rekonstrukciós programot is végrehajtunk. Új beruházásként a központ mel­lett épül a tranzitraktár, lesz. benne öltöző, mosdó. Felépül a kultúrház is, az új üzemi konyha étkezdével és egy kor­szerű munkásszállással. Min­dent összegezve: néhány éven belül olyan lesz ez a kikötő, amilyennek egy korszerű, min­den igényt kielégítő kikötő­nek lennie kell. Vasárnap sincs megállás Kimutat az ablakon: — Látja, ott, a rakpart mel­lett is felújítjuk a vágányokat. Azt akarjuk. hogy mozdo­nyaink végig járhassanak a pályán. A traktoros vontatga- tás már lassú, ráadásul nem is kifizetődő. — Hány műszakban dolgoz­nak a kikötőben? — Éjjel-nappal, három mű­szakban — és vasárnap sincs megállás. De ne ijedjen meg: a munkaidő havi 191 óra. Ez azt jelenti, hogy minden má­sodik héten van egy plusz sza­bad napjuk. ' — Ha télen befagy a Duna, van-e munkájuk? — Ne féltsen bennünket, van bőven. Olyan eset még nem fordult elő, hogy itt tétlenül lézengtek volna az emberek. Két kilométernél is hosz- szabb a rakodó partfalak hosz- sza, odasimulnak hozzájuk ter­hükkel, vagy üres „gyomruk­kal” az uszályok. Munkát és megélhetést kínálva az itt dol­gozó embereknek. Hankóczi Sándor Állatkert Kecskeméten Kecskemétre telepítik a va­dászati világkiállítás hazai élővad-állományának egy cso­portját. A városban — társa­dalmi munkával — vadasker­tet rendeznek be az állatok számára. Az őzek, szarvasok és muflonok részére karám, téli szállás készül, s mester­séges források szolgálnak ita­tóhelyül. A karámépítők már dolgoznak a parkerdőben. Eltűntek az öreg hordók A Badacsony vidéki Pincegazdaság korszerű, nagy kapaci­tású új kombinátjában Győrött 10—15 fajta bort palackoznak. A képen: a beépített tárolótartálysor. Megérkeztek Észak vándorai Védelmet kaptak a vádiunk és a vadkacsák Az időjárás változásaira ér­zékenyen reagál a madárvi­lág. A hideg légtömegek hatá­sára Európa északi tájairól máris gyorsított ütemben köl­tözködnek a különböző récefé­lék. A rigóhangú fütyülőrécék­nek, a lapátcsőrű kanalasré­céknek, valamint nyílfarkú ro­konaiknak mintegy 6000-cs serege vendéges­kedett szerdán a fehér­tói rezervátumban. Az átvonuló madarak összeta­lálkoztak a hazánkban költő, még itt tartózkodó tőkésré- cókkel. A vadludak első nagyobb csapatai egyhetes késéssel érkeáfcek, bizonyára azért, mert a szeptember végi nyá­rias idő még nem sürgette őket. Nappal a zöldellő veté­seken legelésznek, éjszakára azonban mindig behúznak a vizekre. Számuk évről évre fogy, éppen ezért első ízben most az ősszel az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal a fehér­tói rezervátum területére már nem is adott vadlibára ós ka­csára vadászati engedélyt. Ajtók műanyagból Beszerelés: 20 perc A lakásépítések meggyorsí­tására és minőségük javításá­ra a Borsodi Vegyikombinát 110 millió forintos beruházási költséggel PVS ajtókat készítő gyárat építtetett Szekszárdon. Az új üzemet az olasz Covema cégtől vásárolt gépekkel sze­relték fel és azokkal a mű­anyagajtókon kívül falburkoló elemeket, térelemeket, térel­határoló szerkezeteket és vá­laszfallapokat is készíthetnek. A sokféle színben előállítha­tó műanyagajtók nagy előnye, hogy nem deformálódnak, tar­tósak és a lakásokba húsz perc alatt beszerelhetők. — Gyere csak, gyere, öcs- kös! Pont rád van itt most szükség —, mondta a nagybá­csi, és kedves vendégként tuszkolta be az érkezőt a szo­bába. A vendég levette esőkabát­ját, felakasztotta a fogasra és kérdően mosolygott. — Majd abbahagyod te a mosolygást, mindjárt! — je­gyezte meg a nagybácsi. — Ész kell ide öcskös! Nagy munkában vagyok. Segíts! Azzal újsággal, ceruzával a kezében leült a pamlagra. — No, szedd össze magad! Itt az első kérdés: zeneszer­ző, hat betűből. — Csajkovszkij — kiáltott fel vidáman az unokaöccs. — Nagyszerű fickó vagy — mondta a nagybácsi és kezd­te írni a betűket a kereszt- rejtvény kpckáiba. Egyszer- csak fölpillantott: — Nem stimmel. Négy betűvel több, mint ahány kockám van. — Mit számít az? —I nyug­tatta meg az öcskös. — Az a fontos, hogy kitaláltuk. Vagy ott nem lehet elírás? — Ügy gondolod, hogy rossz a rejtvény szerkesztése? — ráncolta össze a homlokát a nagybácsi. — És ha más zene­szerzővel próbálkoznánk ? — Kivel mással? — tört ki az unokaöccs. — Na jó, legyen igazad — hagyta rá a nagybácsi, és _oda- rajzolt négy kockát a kereszt- rejtvény széléhez, beírta a fennmaradt négy betűt. — Íme, itt van a következő csika besatírozta a felesleges kockát. — Hű, de nagyon meleg van itt — panaszkodott az unokaöccs, és kivette nya­kából a csillogó fémszálas nyakkendőt; utána az ingét is levette. — Na lássuk tovább a ANDREJ KUCSAJEV: Elsöprő tudás vízszintes kérdés: folyó, hat betűből. — Volga! — ,vágta rá az unokaöccs. — Vág az eszed, mint a bo­rotva. Micsoda lexikalitás! De ez meg kevés. Egy kocka üresen maradt. — Egy betű? Hát már az is valami? — bosszankodott az unokaöccs. — Véleményem szerint, azt is elírták! A bácsi megtörölte gyön- gyödző kopasz fejebúbját, közben számolgatta a kocká­kat. — Na és más folyót nem ismerünk? — Minek azt ismerni? — mordult rá az unokaöccs. — Hát jó... — Ezzel bá­függőlegest. Mi a következő? — Figyeld! Kémiai elem. — Víz. — De... az első betű ná­lunk „CS”, mivelhogy Csaj­kovszkijt elfogadtuk. — Akkor legyen csukamáj­olaj. — Eszes fickó vagy öcs­kös. — A bácsika kezdte ír­ni a betűket. — Eszed van .... Több a kelleténél... De a betű. — Miért tesznek fel rossz kérdést a rejtvények. Vagy ezt is elírták? — bosszanko­dott az unokaöccs. — Ügy gondolod, megint tévedtek? — A bácsika vette a ceruzát és berajzolta a hiányzó kockát. — Mi a következő? — Magaslat. Sok-sok betű. — Elbrusz. — Micsoda ész! Csak hogy kevés. — Elírás; biztos elírás. — Azt mondod? — 'Hát nem képzeli, hogy én tévedek? Nézzük csak to­vább! — Felvilágosító és huma­nista a tizenkilencedik szá­zadban! — Mi? Hogyan? — Felvilágosító és humanis­ta a... Az unokaöccs lassan öltöz­ködni kezdett. Felvette a zok­niját, atlétatrikóját, ingét, mellényét, kabátját és kalocs- nyiját. — Csak nem sértődtél meg, Száska? Lehetséges, hogy ez is elírás, vagy rosszul fogal­mazott kérdés? — kérlelte szinte könyörögve a’ nagybá­csi, miközben kikísérte uno- kaöccsét az előszobába. A vendég szó nélkül vette le a ’fogasról az esőkabátját, taszított egyet a lábához dör­gölődző macskán, s az ajtó hangtalanul becsapódott mö­götte. Fordította: Sigér Imre i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom