Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
1971. OKTÓBER 30., SZOMBAT rtap 3 TANÁCSKOZIK A NŐKONFERENCIA Pullai Árpád megnyitója Erdei Lászlóné vitaindítója Kedves elvtársnők! Elvtársak! Megtisztelő megbízatásnak teszek eleget, amikor átadom az országos nökonferencia minden résztvevőjének a Malampolgárnak, akit egyenlő jogok illetnek meg. Ugyanakkor pártunk, kormányzatunk tekintetbe veszi a dolgozó nők helyzetének sajátosságait. gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága üdvözletét, szívből jövő jókívánságait. Mindenki, aki e tanácskozásra meghívást kapott, meggyőződött affelől, hogy a magyar társadalom most valósághű számvetést vár tőlünk arról, hogyan dolgoztunk a Központi Bizottság ismeretes, a X. kongresszus által megerősített határozatának megvalósításáért — a' dolgozó nők helyzetének javításáért. Azt is figyelemmel várja közvéleményünk. mit szándékozunk tenni a jövőben. „Divatba jöttek a nőit“ Másfél év — történelmileg igazán szamvilűanásnyi — távlatából tekintsünk vissza a határozat megjelenése utáni időre. Az első tapasztalat az volt — ahogyan néha tréfásan vagy ironikusan mondták —, hogy „divatba jöttek a nők”. A nők problémáiról- írt a sajtó, beszélt a rádió és a televízió. Már akkor is kitűnt, hogy kezdeményezésünk nem tiszavirág életű fcilángolás, nem kampány. Szándékainknak megfelelően azt kívántuk elérT ni, hogy mindenki megértse és magáévá tegye: a dolgozó nők érdekében akkor tehetünk lényegesen többet, ha az egész társadalom összefog. Talán emlékeznek rá, hogy Kádár János elvtárs elismerően szólt az egyik gyáirigaz- gatóról, aki a X. pártkongresz- szusom arról számolt be: mit tettek a határozat után a nők helyzetének javításáért. ' Ha igaz, márpedig igaz az a tétel, hogy a jó döntés próbaköve a gyakorlat, akkor nyugodt leJ- kiismerettel kijelenthetjük: a Központi Bizottság határozata a reális helyzetnek megfelelő, a gyakorlati élettel szembesíthető lépés volt, amelyet társadalmunk nagy többségié is megértéssel, egyetértéssel fogadott. Sokan úgy gondolják — mondotta a továbbiakban Pullai Árpád —, hogy a nőkérdés megoldása egyenlő a szociális vagy gazdasági juttatásokkal. Nem szánd ékozom az utóbbiak hordarejét kicsinyíteni, a valóság azonban az, hogy a női egyen jogúság a szocialista társadalomban több ennék A fejlődés tempója gyorsabb Ha elfogadnánk az előbbi tételt, az anyagi, gazdasági tényezők egyedül üdvözítő voltát, akkor az úgynevezett „fogyasztói” társadalmakban már sokkal előbbre kellene tartani a női egyenjogúságnak. Köztudott, hogy ez nem így van. Ha figyelembe vesszük, hogy például a Német Szövetségi Köztársaságban hány hűtőszekrény, hány mosógép jut egy családra — az ő statisztikájuk bizonyosan kedvezőbb számokat , mutat. Ha viszont azt nézzük, hogy nálunk hány óvodai hely jut egy dolgozó, nőre, milyen az orvosi, egészség- ügyi ellátásunk, vagy hány munkás és parasztasszony tölt be magas tisztséget, milyen a nő „státusa” a családban, a munkában, az egész országban — akkor kétséget kizáróan a mi társadalmunk van fölényben. S ahhoz képest, ahonnan elindultunk, a fejlődés tempója gyorsabb, mint bármely fejlett kapitalista országban. A lényeg tehát a tendencia. Ez abban áll, hogy a szocialista rendszerben a társadalom több mint felét alkotó nőket az élet minden területén — sokat hangoztatott, de szép szó — embernek tekintik. Olyan álSzükséges hangoztatni — folytatta beszédét az előadó —: az állam egymagában nem tud mindent magára vállalni. Nem győzzük eléggé méltányolni és ösztönözni az önálló helyi kezdeményezéseket, a helyi lehetőségek jobb feltárását, azok kihasználását. Óvodák, bölcsődék létesítése, ahol mód van rá, helyi ösz- szefogással-is, a nők munka- és szociális körülményeinek javítása, fokozott megbecsülésük, tisztséglekbe emelésük vem valamiféle jótétemény. A társadalom és a nők közös érdeke, mert ez az egész társadalom haladása érdekében történik. Az ország nem nélkülözheti a nőt sem a munkapad mellett, sem a közéletben. Véleményük, tapasztalataik nélkül nem hozhatnánk reális döntéseket a politikában, a gazdasági életben. löbb a tisztségviselő Az utóbbi másfél esztendőben — ha az eredményekkel nem is lehetünk teljesen elégedettek — megnőttek a lehetőségek. Ennek bizonyítására áll jog itt csupán egyetlen példa : a szakszervezetekben a tisztségviselőknek csaknem a fele nő. A Központi Bizottság határozata óta nemcsak a szak- szervezetekben, hanem általában is — országosan és szinte minden területen — emelkedett a női tisztségviselők száma. E funkciókat azonban meg is kell tartaniuk. Sőt, a jövőben még több lehetőséget kell teremtenünk a nők előmeneteléhez, közéleti munkájához. Tanulniuk kell, politikai és szakmai képzettségüket emelve, tevékenyen beleszólniuk a különböző választott testületek munkájába. A Központi Bizottság határozata óta szemmel láthatólag aktívabbak lettek a nők. Örömmel tapasztaljuk, hogy a nőmozgalomban felnőtt aktívák az új keretek között is jól megtalálták helyüket, a különböző testületekben átadják értékes tudásukat, tapasztalataikat azoknak, akik most ismerkednek meg e tevékenység céljával, tartalmával, becsüljük meg őket jelentőségükhöz mérten, hiszen felelős és cselekvő részesei a mostani, eredményes munkának. Csak a társadalom egészével együtt Ezután Pullai Árpád arról beszélt, hogy a párt, fontosságának megfelelően dolgozik a nők társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális felemelkedéséért, ahogyan azt a Központi Bizottság és a K- párt- kongresszus meghatározta. A nők helyzete csak az általános politikai és gazdasági fejlődésen belül — a társadalom egészével együtt — fejlődhet. Ha a nőkérdésben tovább akarunk előrelépni, akkor most mindenekelőtt a X. pártkongresszus határozatainak megvalósítását kell ’minden erővel, következetes munkával támogatnunk. Ebből következik, hogy a párt a nő- kérdiéssel való foglalkozást nem tekinti időszakos feladatnak, hanem a pártmunka mindennapos, természetes alkotóelemének. Ezt a felfogást ajánljuk minden állami és társadalmi mozgalomnak, szervezetnek, intézménynek. A párthatározat arra kötelezi a kommunistákat — bárhol dolgoznak —, hogy hajtsák végre a határozatból reájuk háruló feladatoikat. Erre késztet bennünket a nők helyzetének megjavításáért vállalt kötelezettségünk, amelynek csak a pártonkívüliek millióinak támogatásával, velük együtt munkálkodva tehetünk ejeget. Befejezésül Pullai, elvtárs arról szólt, hogy a párt továbbra is kezdeményezője és cselekvő részese lesz a nőkérdés teljes megoldásáért folytatott munkának. Számításba veszi a munka során keletkező ellentmondásokat, új gondokat; ellenőrzi a megvalósítást. Mindent megteszünk annak érdekében — fejezte be felszólalását —, hogy a szavakat minél több okos, reális tett kövesse. — A párt Központi Bizottsága nagy horderejű gazdasági, társadalom- és tudomány- politikai kérdések megoldását tűzte napirendre az elmúlt esztendőkben. E kérdések egyike volt a nők politikai, gazdasági és szociális helyzete: a párt a realitások talaján, nagy politikai felelősséggel, bátran szembenézett a fejlődést gátló akadályokkal, átfogó, az intézkedések egész rendszerét magában foglaló határozatot hozott, s ezt a X. kongresszus megerősítette. A tavaszi választásokat követő országgyűlésen a Minisztertanács elnöke expozéjában külön foglalkozott a nők élet- és munkakörülményeinek, szociális helyzetének további javításával — a nőpolitikái határozat végrehajtása kormányprogrammá lett. Ha végiggondoljuk a párt X. kongresszusának határozatait, ha áttekintjük a kormány programját, ha felmérjük a negyedik ötéves terv céljait — mindannyiunk előtt nyilvánvalóvá válik, hogy e feladatok szinte mindegyikét csak a nőkkel vállvetve lehet megvalósítani. Idő és kitartó munka — A párthatározat világos, egyértelmű feladatokat adott az állami, a gazdasági vezetésnek, a társadalmi, a politikai szervezeteknek és mozgalmaknak. A nők helyzetének további javulásához azonban nem elegendők csupán a megalapozott, magasszintű határozatok. Az iránymutatás nélkülözhetetlen ugyan, de a végső eredmény a végrehajtáson, a határozatokat tettre váltó embereken, s így a nőkön is múlik. A nőpolitikái célok elérése időt, folyamatos, kitartó munkát igényel. Hatásuk első, figyelemre méltó eredményei azonban már napjainkban is érezhetők. — Örömmel üdvözöljük, hogy az öt évre szóló vállalati kollektív szerződések nagy gondot fordítanak a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javítására, az egyenjogúság további kibontakoztatására. Megítélésünk szerint azonban az egészségügyi, a művelődésügyi és a munkaügyi minisztérium részéről haErdei Lászlóné vitaindítóját mondja. Mögötte balról jobbra: Vályi Péter,' Benke Valéria és Pullai Árpád. tározottabb intézkedésekre van szükség a nőpolitikád határozat végrehajtásáért. „Nagyobb mértékegységgel“ Erdei Lászlóné a továbbiakban arról szólt, hogy az elmúlt másfél esztendő kiemelkedő belpolitikai eseményeit a szocialista demokrácia további kibontakozása jellemezte, s ennek egyik jeleként említette, hogy a nők mind nagyobb számban jutnak vezető poszthoz a közéletben, a különböző politikai testületekben. — A politikai, mozgalmi életben kedvezőbbek az eredmények, mint a műszaki és gazdasági munka területein, ahol valamelyest növekedett ugyan a vezető munkakört betöltő nők száma, de az eredmények még nagyon elmaradnak a lehetőségektől. A műszaki és gazdasági diplomával rendelkező nők ará - nya egyre növekszik. Ebből az utánpótlási forrásból azonban még nem merítenek elég bátran a vezetők, s a nők egy részében sincs még elég ambíció, vállalkozási kedv. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a nőknek nem egyszer nagyobb követelményekei szabnak, fel- készültségüket, teljesítményüket „nagyobb mértékegységgel” mérik. A bérezés aránytalanságai — A szakszervezeti bizottságok a vállalatok vezetőivel együtt, a munkahelyek többségén megvizsgálták a nők bérezését. A bérhelyzet felmérése során jő néhány olyan gazdasági vezető akadt, aki valósággal megdöbbent az évek során kialakult, s eddig elfogadottnak vélt, nyílt vagy burkolt egyenlőtlenségek láttán. Sok helyen meg is kezdték a bérdifferenciák csökkentését. A vállalati intézkedések azonban többnyire az alacsony bérkategóriák felmérésére vonatkoztak, s kevésbé törődtek az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők indokolatlan bérezési megkülönböztetésének felszámolásával. Akad tehát még tennivaló. A béregyenlőtlenségek megszüntetése csak éveken át folytatott, tudatos bérpolitika alapján lehetséges. Kérjük és javasoljuk, hogy a gazdasági vezetők továbbra is kísérjék figyelemmel a bérarányok alakulását, és fokozatosan egyenlítsék ki az indokolatlan különbségeket. Segítség a szakképzéshez — A kormány 1013-as határozatában azt is előírja — folytatta beszédét Erdei Lászlóné —, hogy oktatási rendszerünk továbbfejlesztésénél figyelemmel kell lenni a nők helyzetére, szakképzésére, továbbképzésére. A családos anyáknak munkaidő-kedvezmény is biztosítható. Ahol erre lehetőség van, segíteni kell a felnőtt nők munka melletti képzését; ilyen szakmunkás- képzési programok még csak kevés helyen készültek, a vállalati tervek e tekintetben sze - gényesek, kialakulatlanok, bizonyos előremutató vállalkozások jelei ugyan tapasztalhatók: az élelmiszerix>arban a vállalatok anyagi hozzájárulásával hozzáláttak a betanított munkásnők képzéséhez, egyre több mezőgazdasági termelőszövetkezetben rendeznek számukra szaktanfolyamot, s már olyan szövetkezetek is akadnak, ahol a tanfolyamokon töltött időt is megfizetik. Mindezt kezdeti eredménynek tekintjük. Ha a nők munkakörülmé-' nyeiről beszélünk — mondotta az előadó —, nemcsak a műhelyre, a szántóföldre, az irodára kell gondolnunk, hanem az otthonra, a háztartásra is. Megállapíthatjuk: az utóbbi években a nők második műszakja, a háztartási munka, könnyebb lett. A szabad szombat — bár általában nem pihenésre, kikapcsolódásra fordítják — sokat segít a nőkön, mert hétköznapokon kevesebbet dolgoznak a háztartásban, s vasárnap több időt tölthetnek családjukkal. — A negyedik ötéves terv során a kiskereskedelmi for- galotn 40 százalékos növekedése várható, a szolgáltatások fejlesztésére három és fél millió forintot biztosítanak. A tervidőszak végén minden 100 családra 70 hűtőszekrény, 55 porszívógép és 50* mosógép jut; nem hallgathatjuk el viszont azt, hogy a háztartási szolgáltatások még meglehetősen drágák, nehézkesek. A dolgozó nők nagy többsége nem tudja, hogy ilyen módon könnyítheti otthoni munkáját, rossz az árupropaganda. Nem lehetünk elégedettek az üzletek áruelosztásával, akad indokolatlan áremelés is. A gondoskodás árnyoldalai A továbbiakban Erdei Lászlóné a szociális intézkedésekről szólva hangsúlyozta, hogy társadalmunk világviszonylatban is egyedülálló szociálpolitikai intézkedése a gyermekgondozási segély, amelyet a négy esztendő alatt a kereső szülő nők kétharmada, 250 000 anya vett igénybe. Államunk 1967—70 között 2,6 milliárd forintot fizetett ki e célra. A gyermekgondozási segély a családok, az anyák, a gyermekiek, valamint a munkahelyek számára is kedvező. — Nagy örömünkre szolgál a negyedik ötéves terv szociálpolitikai sokoldalúsága, így a többi között a családi pótlék összegének tervezett növelése, a 400 000 új lakás felépítése és elosztásának új rendje, amely a fiatal házasokat és a sokgyermekes családokat részesíti előnyben. — Egyetértünk a lakásépítés elsőbbségével, de azt tapasztaljuk, hogy a járulékos beruházások, így a gyermekintézmények építése is elhúzódik. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumnak, illetve a tervező vállalatoknak korszerű technológiát kellene alkalmazniuk a gyermekintézmények tető alá hozatalánál is. Javasoljuk, hogy az arra illetékesek ellenőrizzék és segítsék a helyi erőforrásból épülő óvodák tervezését, építéséi és működtetését. Kérjük a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy új óvodák létesítésekor, az óvónők elhelyezésekor gondoljanak a területi aránytalanságok megszüntetésére is. Erdei Lászlóné a továbbialtban kitért a nőmozgalom átszervezésének tapasztalataira, majd végezetül a Magyar Nők Országos Tanácsának nemzetközi tevékenységéről szólott, szólt a Takarót a vietnami gyermekeknek felhívás sikeréről, politikai jelentőségéről. Kifejtette: a Magyar Nők Országos Tanácsa tevékenységével — lehetőségein belül — az-európai béke és biztonság ügyét szolgálja, támogatja kormányunk törekvéseit, országhatáron belül és kívül is hangot ad a magyar nők békealca- ratának.