Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

1971. OKTOBER 29., PÉNTEK PMT |f CCf Et '&Círtap Lovasiskola a pomázi határban Főidben a góréban a kukorica Ahol kifizetődő a szarvasmarha Az egyik neves öttusázó vá­logatott rúgtat elénk lován; ő a lovasiskola vezetője. Ez az iskola mindössze néhány te­repakadályból, a most épülő öltözőből, továbbá tizennyolc hátaslóból áll, s ott van a ter­melőszövetkezet központi tele­pe mögött, alig néhány perc­nyi járásra. Jelképük a ló? — Nemigen akad másutt olyan ideális terep, mint ami­lyen a környékünkön találha­tó — mondja Schiffer Andor, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Alighanem az elnöknek is szenvedélye a ló, különben nem állna irodájában két ál­latnak is a szobra, miként a kapun bejövő, szintúgy az el­ső látvány egy impozáns mé­retű lószobor. Az igáslovakkal egyetemben 120 lova van a gazdaságnak; túl sok, monda­nák azok, akik a hatvanas évek elején oly nagy ügybuz­galommal küldték vágíhi- dakra az állatokat, a roham­tempójú gépesítésben biza­kodván. Nos, volt és van gé­pesítés a pomázi szövetkezet­ben is, hogyne volna; csak­hogy azóta nyilvánvaló lett; bizony, nagy általánosságban elsietett volt a lótenyésztés ra­dikális visszafejlesztése. Anél­kül azonban, hogy általános fejtegetésekbe bocsátkoz­nánk; miként kötődik, maradt meg a ló Pomázon? Ügy, hogy a föld megművelésének lehe­tőségével jó előre számot ve­tettek. Huszonnyolc traktora is van a termelőszövetkezet­nek — minden bizonnyal e kettőség eredménye, hogy a betakarítással máris végez­tek, s letudták a vetés gond­ját is. — Amikor mindenki eladta a lovakat, mi vásároltunk — így az elnök. — Lótenyésztés­sel a következő években is foglalkozni kívánunk. Van 180 holdas legelőnk, ez az egyik legfontosabb előfeltéteL Más állatok? A sóderbányánkban akkora tó képződött, hogy li­bát lenne érdemes meghono­sítani rajta. A legfontosabb ága állattenyésztésünknek mégis a szarvasmarha... Kifizetődő vállalkozás — Érdemes? — csúszik ki Bzámo* az önkéntelen kérdés. S meghökkenek, midőn nem a szokásos fejtegetést hallom, ki tudja, hányadjára. Hogy tud­niillik a szarvasmarha-te­nyésztés ráfizetéses, fölszá­molják, és így tovább. Nos, Schiffer Andor ama ritka tsz- elnökök közül való, akik azt vallják: igenis, nemcsak, hogy érdemes tartani-tenyészteni szarvasmarhát, de határozot­tan kifizetődő vállalkozás. — Ha hátrányos lenne, ak­kor is fenntartanánk, mert, ha valami egy-két évig nem nyereséges, akkor még lehet csinálni — állítja az elnök. — De, ha jól tesszük dolgunkat, másként fest a helyzet. A mi indulásunkhoz tartozik, hogy egyik jogelőd tsz-ünk, bár meglehetősen gyengén gaz­dálkodott, jelentős állatállo­mánnyal rendelkezett. Min­denekelőtt az alapanyag ki­válogatása volt a fontos. Négy helyről, éspedig a nagyková­csi, a kerepesi, a gyermelyi és a szekszárdi tsz-től vásároltuk a teheneket, s az állomány im­már kilenc éve tbc-mentes. Most 200 tehenünk van, azo­kat, amelyek nem voltak al­kalmasak tenyésztésre, meg­hizlalva eladtuk. Most is len­ne húsz kiselejtezendő tehén, de nem veszi át őket az Al- latforgalmi Vállalót, jóllehet, ötven szarvasmarhát nem tu­dunk bekötni az istállóba — karámban állnak, nincs más helyük még. Tudom, visszaté­rő téma, de a magam részé­ről is csak azt mondhatom: a meddő tehenek tartása el­kedvetlenítő a tenyésztőnek. Új tejboltok Az, hogy e sajnos sokhelyütt előbukkanó panasz Pomázon is felmerült, nem változtat azon, amit az elnök előzőleg mondott: az ágazat egészében véve rentábilis, nem ráfizeté­ses. Az örvendetes tény egyik kulcsa abban lelhető meg, hogy egy tehén átlagos tejho­zama 3540 liter volt, öt évre visszamenőleg. S a közvetlen értékesítés jegyében hat tej- boltot működtet a szövetkezet, s újabb kettőt szándékozik még nyitni. Mindezek alapján következik a gomdoüat: talán meg lehetne szervezni, hogy valamiféle tapasztalatcserét üssön nyélbe a megyei tanács, akár a tsz-szövetség Pomázon a szarvasmarha-tenyésztés napjainkban olyannyira fontos témakörében. (Mert hogy mennyire aktuális mezőgazda- sági gondról van szó, azt a többi között jól példázza Fock Jenő minapi parlamenti be­széde; a miniszterelnök sze­rint is „mielőbb meg kell ol­danunk a szarvasmarha-te­nyésztés ... problémáit”.) Az állatállomány hátországa azonban mindig is a bőséges takarmány fedezet. Van-e be­lőle elég Pomázon? — Takarmányt csakugyan venni kényszerülünk jórészt, így a helyi szövetkezetektől, más gazdaságoktól. Az általá­nos irányzat azonban: jóllehet az állatállomány növekszik, a vásárolt takarmány mennyisé­ge csökken. Az elnök szavad azt bizo­nyítják, hogy az állattenyész­tési színvonal intenzitása emelkedőben von. De melyik az az ágazat, amelyet Pomá- zom is ráfizetésesnek valla­nak? — A kertészkedést emiatt kellett megszüntetnünk — mondja határozottan Schiffer Andor. Nyugdíj, fizetett szabadság Az 500 embert foglalkoztató termelőszöveitkeaetben azon­ban nem pusztán a hagyomá­nyos mezőgazdaság ad bevé­telt. Igaz, az állattenyésztés si­kerei mellé oda kívánkozik néhány növénytermesztési re­kord. Az idén például 28 má­zsa fölötti volt a búza holdan- kénti átlaga! A föld jó köze­pes minőségű, 16—24 arany- koronás, vagyis nem lehet rá különösebb panasz. Megélni belőle azonban aligha lehetne azon a színvonalon, amilyet a pomázi tsz nyújt tagjainak. Hiszen az országban elsőként vezették be a fizetett szabad­ságot; a családi pótlék azonos volt mindig is az iparban dol­gozókéval, továbbá minden nyugdíjat — a járadékosok csekély pénzét is! — kiegészí­tik havi 800 forint erejéig. Schiffer Andor 14 éve van a Petőfi Tsz, illetve az egyik előd, a Béke Tsz élén. Hova­tovább tehát méltán megül­hető a másfél évtizedes jubi­leum; ha gond nélkül termé­szetszerűen ez a gazd aság sin­csen, mégis az lehet a tájéko­zódás summázata: jól össze­fogott, rendezett körülmények közepette munkálkodó gazda­ság a pomázi. Keresztényi Nándor Megvitatták a költségvetés előkészületeit Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága csü­törtökön dr. Bognár József el­nöklésével ülést tartott a Par­lamentben. A bizottság az 1972. évi költségvetés előké­születeit vitatta meg. Dr. Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter tájékoztatta az ülés résztvevőit a költségvetést elő­készítő munka irányelveiről, majd a költségvetési előkészí­tő tárgyalásokon részt vett ál­landó bizottságok képviselői tájékoztatták a terv- és költ­ségvetési bizottságot az előző napokban lezajlott bizottsági ülésekről, bizottságaik állás­foglalásáról. A vitában felszólalt dr. Bog­nár József, Cservenka Ferenc- né (Pest megye), Marton Já­nos, Nics János, Novak Béla (Pest megye), Riss Jenő, dr. Szabó Kálmán és dr. Técsi Já­nos országgyűlési képviselő. A képviselők észrevételeire dr. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter és Drecin József, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese válaszolt. Közel fél évszázada, a milánói nemzetközi pénz­ügyi kongresszuson szüle­tett meg az a határozat, mely szerint minden esz­tendőben, október utolsó, teljes munkanapját a taka­rékossági gondolatnak szentelik. Hazánkban a fel- szabadulás után, 1965-ben rendezték meg első ízben a világtakarékossági napot és azóta évről évre az egyénnek és köznek egy­aránt hasznos takarékos­ság jegyében telik el ez a nap. A takarékosság, a beosz­tó tervezés az anyagi biz­tonság egyik fontos ténye­zője. Az előrelátó ember időben gondol a nem várt kiadásokra. A fiatalok az elkövetkező közös élet kez­désére, az idősebbek a nyu­godt öregkor biztosítására gyűjtenek. Nagyobb beru­házásba kezdeni — házépí­tés, felújítás, autó-, bútor- vásárlás — előre össze­gyűjtött pénz nélkül szin­tén nem lehet. De szükség van az előtakarékosságra nagyobb külföldi utazás, nyaralás esetén is. Hogy ez mennyire így igaz, bizonyít­ja, hogy az Országos Taka­rékpénztár betétállománya évről évre emelkedik, s az idei év szeptemberének vé­géig elérte a negyvenhat- milliárd forintot. Ebből Pest megyében kétmilliárd forintot gyűjtött össze a la­kosság. A takarékosság — biz­tonság. A takarékbetétek visszafizetését az állam ga­rantálja. Ugyanakkor a be­tétek nemcsak a kamattal növekednek, hanem — sze­rencsés esetben — nagy­összegű nyereményekkel is. Példa szép számmal akad erre is: a megyénkben ed­dig 397 autót nyertek a gép­kocsi-nyereménybetét- könyv tulajdonosok. Érdemes tehát takarékos­kodni. Nemcsak azért, mert az összegyűjtött tartalék mindig segít a pillanatnyi bajban, hanem azért is, mert a betétállomány nagy­ságától függ az is, hogy mennyi hitelt kérhetünk- kaphatunk nagyobb ter­veink megvalósításához. A takarékosság tehát nem­csak a mára nyújt bizton­ságot, hanem a holnap elő­relátó megtervezéséhez is hozzásegít. P. P. NŐKRŐL - NŐI SZEMMEL Egész nap talpon Sokat foglalkoztak már a kereskedelemben dolgozó nők helyzetével is. Szinte alig volt olyan fórum, ahol ne került volna szóba, hogy sokat túl­óráznak, nehéz fizikai munkát végeznek. Változott-e a hely­zet a kormányhatározat meg­jelenése óta? — ezt kérdeztük Ikladon, a 14-es számú öriki- szolgálóboltbain. Balatoni Jánosné üzletveze­tő elmondja, hogy reggel fél Bihari néni háza Dunakeszin, takaros kis csa­ládi ház portáján állunk. Ka­tonák mustrálják szakértő szemmel a tető egyenes ge­rincét. Tehetik, mert azon nem ta­lálhat senki kivetni valót, amellett a saját munkájukat vizsgálják, s ehhez erős a jo­guk. Erős azért, mert ezt a házat nem elöljárói parancs­ra, hanem szívük parancsára emelték az ellenforradalmá­rok elleni harcban hősi ha­lált halt Bihari Sándor fő­hadnagy édesanyjának, akinek hagyari házacskáját a nagy tiszai árvíz tavaly elsodorta. Megmozdult a hadsereg Az új ház története rövid. Hellán János tiszt figyelt fel elsőnek az otthon nélkül ma­radt édesanyára, aki háza pusztulása után vonatra ült. Kihez mehetett volna, ha nem a lányához, unokáihoz, noha ők is szükséglakásban szo­rongtak Rákospalotán. Hellán János tudta a kötelességét, azonnal munkához látott. Tud­ta, hogy Bihari néni új házát rövid időn belül, három hó­nap alatt kell felépíteni, mert különben elveszti az árvízká­rosultaknak járó 150 ezer fo­rintos kamatmentes hitelt. A Néphadsereg című lap­ban rövidesen meg is jelent egy cikik Az idő sürget cím­mel Ebben szó esett özvegy Bihari Gyüláné válságos hely­zetéről, s arról is, hogy mun­káskéz híján áll az építkezés. Már a cikk megjelenése nap­ján csengtek a telefonok- a szerkesztőségben: KlSZ-szer- vezeték, parancsnokok, kato­nák jelentkeztek. Másnap le­velek érkeztek, amelyekben szabadságukat, szombat-va­sárnapjukat, szaktudásukat és két kezük erejét ajánlották fel önzetlenül a katonafiatalok. Kovács Mihály dunakeszi kő­művesmester és Kecskeméti László, a dunakeszi tanács építési osztályának előadója a házépítés szakmai vezetését vállalták. Az egyik alakulatnál is kör­bejárt az újság. Swartz Imre parancsnak és Sipos Győző honvéd, az egyik alegység KISZ-tiikára percek alatt döntött. Sipos Győző délután­ra rögtönzött KISZ-gyűlést hí­vott össze. Felolvasták a Bi­hari néniről írott cikket. Az alelgység valamennyi katoná­ja önként jelentkezett a ház­építésre. Terven felül Bár több jelentkező is volt. Hellán János őket bízta meg a feladattal. Ettől fogva min­den szombaton és vasárnap húsz-huszonöt katona jelent meg Dunakeszin a tanács ál­tal kedvezményesen juttatott portán Bodnár Gyula százados vezetésével. Volt közöttük kő­műves, asztalos, vízvezeték­szerelő, érettségizett segéd­munkás ... KISZ-tagok és nem KISZ-tagok versengve dolgoztak. Június 25-éij láttak munká­hoz és szeptember 29-én, a fegyveres erők napján letet­ték a szerszámokat. A ház hátsó végéhez terven felül még egy kis kamrát is ragasz­tottak abból az anyagból, ami megmaradt Köszönet mindenkinek A házátadási ünnepségen megjelent Nagy Károly ezre­des, dr. Velner Lajos, a duna­keszi tanács elnöke, dr. Erdős Ernő, Dunakeszi pártbizottsá­gának titkára, Swartz Imre, az alakulat parancsnoka és a Honvédelmi Minisztérium több képviselője. Nagy Károly ezredes köszö­netét és elismerését fejezte ki mindazoknak, akik alkotó ré­szesei voltak e szép társadal­mi összefogásnak, amelynek eredményeként új otthonra lelt Bihari főhadnagy édes­anyja. Most itt vagyunk az új ott­hon efőtt. Bihari néni köny- nyes szemmel áll a katonák között, szólani sem tud. A fi­úk zavartan és meghatottan nézik az örömkönnyeket. Gulay István Foto: Bleich Rudolf 7-től este 7-ig tartanak nyit­va, hárman vannak, ezért többé-kevésbé sikerül betarta­niuk a napi nyolc órai mun­kaidőt. Egymást váltják, il­letve osztott műszakban dol­goznak. Cipekedni kell — Ismerik-e az aszódi ÁFÉSZ intézkedési tervét, amelynek célja a nők helyze­tének megkönnyítése? — Egy hónapja voltam bent értekezleten, akkor mondták, hogy csinálnak egyet s mást. Egyelőire mi ugyanúgy dolgo­zunk, mint korábban. Egész nap talpon, nincs megállás, s ráadásul cipekedünk. — A felső súlyhatár húsz kiló... — Az igaz, csakhogy egy zsák ötven kiló, akár rizs, akár cukor, akár liszt van benne. Férfidolgozónk nincs, mindent magunk csinálunk. — Történt valami itt Ikla­don, a határozat megjelenése óta? — Olajkályhát kaptunk, nem fázunk többé. A régi kályha gyakran kialudt, mert sokszor annyi időnk sem volt, hogy rakjunk rá. — Ha felmérést készítené­nek helyzetükről, mit kérné­nek? Későn zárnak az üzletek... Itt az eddig vevőkkel foglal­kozó eladó, Klenk Zsuzsa is közbeszól: — Hogy szombaton ne le­gyünk fél hétig nyitva, leg­alább akkor ne, amikor a mű­szergyárban szabadszombat van és délelőtt is bevásárol­hatnak az asszonyok. Mire a takarítással végzünk, fal 8, 8 óra. Hova menjek akkor, fá­radt is vagyok. Pedig most kellene szórakoznom ... — Bizony, nekünk sem mindegy — mondja Balatoni- né. — Minden vasárnapra ma­rad. Mennyivel hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint a műszergyáriak! De hát a ta­nács nem járul hozzá a nyit­vatartási idő módosításához. — Elégedettek a fizetésük­kel? Az üzletvezető nem magát, hanem munkatársát, Klenk Zsuzsát említi, akinek 1200 fo­rint a fizetése. — Férfi- és nődolgozó kö­zött nincs különbség? — Arra nem tudnék pél­dát, mivel az AFÉSZ-nál 85 százalékban nők dolgoznak, nincs megfelelő összehasonli- tási alap. ...az óvodák korán Az ÁFÉSZ központjában, Aszódon nem találom a nőfe­lelőst, de Szomszéd Andrásné osztályvezető és dr. Kovácsik Erzsébet jogtanácsos készség­gel mutatják az intézkedési tervet. — A kereskedelem gondja országos probléma, nemcsak a szövetkezeté, hogyan próbál­nak mégis segíteni saját ha­táskörükben? — Még ebben az ötéves tervben — válaszol az osztály­vezető — a nagyobb üzleteket ellátjuk kis emelőgépekkel, hogy megszüntessük a nehéz fizikai munkát. — A határozat előírja a nők egészségvédelmét. Mit tudnak tenni a kereskedelemben? — Ha egyik dolgozónk je­lentkezik, hogy terhes, segít­séget adunk mellé az üzletbe — szól közbe a jogtanácsos. — Könnyebb munkára, más­hova nem tudjuk tenni. — Mi a legnagyobb gond­juk? — Nyolc községiben dolgo­zunk — mondja az osztályve­zető — és sehol nem tudjuk elérni, hogy az üzletek nyitva tartásához igazodjon az óvo­dáé is. Soós Ibolya Ma összeül a KIQSZ küldöttgyűlése i i í Világtakarékossági nap Ma a vasasszékházban ősz» szeül a KIOSZ VI. országos küldöttgyűlése. Ez alkalomból a kisiparo­sokat érintő időszerű kér­désekről, a szolgáltatási-ja­vítási feladatokról dr. Gervai Béla, a KIOSZ elnöke csü­törtökön a budapesti kisipa­rosklubban tájékoztatta a sajtó munkatársait. Elmon­dotta, hogy országszerte 70 000-re tehető az egész na­pon át, teljes munkaidővel dolgozó kisiparosok száma, s 20 OOO-en munkaviszony, il­letve nyugdíj mellett űzik iparukat. Megnövekedtek és újakkal szaporodtak az utóbbi időben a fogyasztói szükség­letek, s a javítási, karbantar­tási munkák csaknem 50 Szá­zalékát a kisiparosoknak kell elvégezniök. A kisipari szol­gáltatások fejlesztésének üte­mét lassítja azonban a mű­hely- és üzlethelyiségek hiá­nya, s a kisgépek, alkatrészek és egyes anyagok beszerzésé­nek nehézségei is. A helyzet enyhítését szolgálják a kis- \ iparosoknak az ÁFÉSZ-ekkel ‘ közös beszerzési társulásai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom