Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

1971. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK reit fttcrri kMítÍop Telik-e kacsalábra? ' Ügy tűnik, igen. Sőt, olykor már iúdlábra is, mert hisz’ ha a szomszédnak futotta kacsa­lábra, a mienk miért ne legyen nagyobb, szebb, drágább? Mármint a beruházás, a kor­szerűsítés, a felújítás, avatás­kor az állam pénzén rendezett trakta s így tovább. Divat a rálicitálás. Gyárak, vállalatok, intézmények hódolnak a di­vatnak, s gáláns mozdulattal űzetik ki a legtöbbször bor­sos számlát. Persze, a köz pénzéből. Veszélyes, tűrhetet­len divat ez. Nemcsak azért, v.ert sokba kerül Azért is, mert tovább terheli az amúgyis túlhalmozott kivitele­zői kapacitást, anyagot, sze­relvényeket köt le fölöslege­sen, újabb építési idők igény- bevételével más beruházások késedelméhez vezet; mert föl­hajtja a beruházási piacon az árakat, a pénzszórással a fe­gyelem, az erkölcs szigorú sza­bályai válnak kétségessé... A beruházási túlköltekezést nemcsak a rálicitálásban fe­dezhetjük fel. Ott van a kése­delemmel befejezett beruhá­zásokban, az átterveztetések- ben éppúgy, mint abban, hogy a nagy harangzúgás közepette fölavatott létesítmény néhány hónap múltán már javításra szorul vagy silány termék ke­rül ki belőle. Mi/liárdok, mellékesen A népgazdasági terv ebben az esztendőben a beruházások 7—8 százalékos növekedésével számolt. Ténylegesen január és augusztus között 19 száza­lékkal haladta meg a beruhá­zások értéke a múlt év hason­ló időszakában teljesítettet. A szocialista szektor összes be­ruházásai a múlt esztendőben 38,4 milliárd forintra rúgtak. Pest megyében 6,2 milliárdra. A tervezettnél nagyobb nö­vekedés tehát nem néhány «zer forintot, hanem milliár- dokat húz ki az államkasszá­ból. Mellékesen. Váratlanul. S nem ritkán fölöslegesen. Egy beruházás nem akkor kezdődik, amikor megtörténik az első kapavágás. Sorsa a döntéstől kelteződik, s már formálódik az előtervek kidol­gozásakor. A beruházás szo­rosan illeszkedő szemekből ál- 36 lánc, s ha egy-egy szem változik, naás lesz maga a lánc is. Márpedig változik. Szüksé­gesen és fölöslegesen. Okkal, mert az előtervek kidolgozása közben derült ki — mint tör­tént ez néhány váci üzem bő­vítési elképzeléseinek papírra rögzítésekor —, hogy mód van a földgáztüzelésű kazánok fölhasználására... Mert még időben, a kivitelezési tervek készítésekor jött rá a beru­házó, hogy az új technológia, amit a piaci hatások követ­kezményeként bevezetnek, más pillértávolságú üzemcsar­nokot kíván, mint a régebbi technológia, amelyre eredeti­leg a csarnokot tervezni kezd­ték. Am változnak, módosul­nak a tervek azért is, mert X elvtárs kicsinek találta a ta­nácskozótermet, Y elvtárs nem értett egyet az irodák el­rendezésével, Z elvtárs pedig nem szereti az ételszagot, így az üzemi ebédlőt máshol kell elhelyezni... Elrejtett többlet Mindez természetesen több­letköltségeket okoz. A válasz minden esetben az: majd „ki- gazdálkodjuk” valahogy. Érde­mes böngészgetni a beruházá­si számlák „pótmunkák” meg­jelölést viselő rovatát. Van, ami indokolt, ami ellen a leg- szőrősebb szívű revizor sem emelhet kifogást. Ilyen, ala­pos okok vezettek például oda, hogy a Forte Fotokémiai Ipar- vállalat rekonstrukciója az eredetileg tervezett összegnél végül is jóval többe került. Ám az indokolt, a célszerűt szolgáló többlet mellett ott so­rakozik a rejtett is! A méreg- Hrágán vett importgép, amely- hek kapacitását a továbbfel­dolgozó gépek elavultsága mi­att csak negyedében haszno­sítják, a faborítás az irodák­ban — mert ez is módi manap­ság —, de az öltözőkben csak Jéghideg és csúszós cement­padlóra futja, a csillogó, de többségében fölös műszerekkel zsúfolt anyagvizsgáló labora­tórium, a tervező és a beruhá­zó által együttesen „megálmo­dott” rejtett világítás, aminek javításához, tisztításához egész brigád vonulhat fel... S persze, mindezeket megte­tézve. a késedelmes átadások, a kivitelezési hibák, a rossz porelszívók, az energiavezeté­kek téves bekötése, a csapni­való szigetelés s így tovább. Hosszú lista. Ezért, hogy sű­rűn úgy tűnik: telik a kacsa­lábra, futja a rossz, a drága munkára. Az elszámolási papí­rokon annyi hely van, s annyi jelző, amelyek mögött elrejt­hető mindaz, ami máskülön­ben nagyonás szemet szúrna. Ha liba van... Sűrűn hallani gyári, vállala­ti berkekben, s másutt is, ahol beruházások födött döntenek, hogyha liba van, akkor kuko­rica is lesz hozzá. Azaz, a már megkezdett beruházáshoz — a tervezési balfogások kiküszö­bölésére, a közben felmerült óhajok teljesítésére — majd csak lesz póthitel, központi fejlesztési alapokból kisírt se­gítség, netán állami támoga­tás ... Ezért, hogy sok helyen belevágnak előkészítetlen és fe­dezetlen beruházásokba, ezért, hogy a hosszú kivitelezési idő, a költségtúllépés mellett már- már jellemzővé vált az aláter- vezés, s vele a pénzügyi fegye­lem sorozatos megsértése. In­dok, magyarázat mindig van, de tény, hogy például a Gyógyáruértékesítő Vállalat gödöllői raktárát 40 millióért kezdték építeni, s végül is 52 milliót kóstált a költség; ahogy a tervezettnél többe került a gépkocsi műszaki telep kiépí­tése Diósdon, s jó néhány vál­lalati rekonstrukció. Igaz, van példa arra is, hogy jelentős építkezéseket az eredeti költ­ségelőirányzattal valósítanak meg, így ez történt a váci és a ceglédi, egyenként 476 ágyas kórház esetében, a Nagykőrösi Konzervgyár rekonstrukciójá­nál, a Csepel Autógyár du­gattyúgyártás fejlesztésénél. Am arra is van példa, hogy a beinvesztált pénz késlekedve hozza a kamatokat, mert mó­dosul az átadási határidő, s az eredeti dátumot csak papírok őrzik, ahogy ez történt a váci szennyvíztisztító-telepnél, a Dunai Cement- és Mészmű mésziizeménél, a tököli állati- fehérje feldolgozó üzemnél, a többi között. Mert alig akad olyan beruházás a megyében — ahogy országszerte —, ame­lyet az eredetileg tervezett ha­táridőre átadtak volna. Az önállóság: felelősség Az egyik oldalon tehát a hiányos előkészítés, a fedezet­lenség, a túlzott igények, a ta­karékosság sutba vetése, a másikon pedig a véges anya­gi források, kivitelezői kapa­citások. Az egyedi beruházá­soknál nem ritka az eredeti költségek 20—30 százalékos túllépése! 1970-ben a befeje­zetlen beruházások állomá­nya országosan 68,7 milliárd forintot tett ki, s ebből a me­gye részesedése meghaladta az egymilliárdot; a föntebb le­írtaknak ez a következménye. Amint arra Fock Jenő mi­niszterelnök a múlt héten tar­tott gazdasági aktívaértekez­leten rámutatott, a kormány- intézkedések hatására valame­lyes javulás észlelhető a be­ruházási tevékenységben; csökkent a megkezdett, s nőtt az átadott beruházások szá­ma. Ám ez még csak szépség­tapasz, s a következő években jóval hathatósabb erőfeszíté­sekre, s ami ugyanolyan fon­tos, szigorú ellenőrzésre van szükség. Már csak azért is, mert a túlzott igények leg­többször az önállóság hangoz­tatásával elegyednek. Tény, hogy míg 1966-ban a beruházások 16 6 százaléka va­lósult csak meg decentralizált — saját — forrásokból, ad­óik ez az arány 1970-ben már 37,4 százalék volt, s ebben az esztendőben előreláthatóan 42 százalék lesz. Forintban szá­molva: 1970-ben a 88,4 mil­liárd értékű összes beruhá­zásból 47,3 milliárdot kitevő vállalati, illetve szövetkezeti döntési jogkörben bonyolódott le. A tervek szerint az iparban a központi jogkörű beruházá­sok aránya 1975-ig 29—31 szá­zalékra csökken, azaz az önál­lóság növekedése újabb mil­liárdok feletti döntésben is mérhetővé lesz. Az önállóság pedig nemcsak jog, hanem fe­lelősség! Néhány kormányintézkedés — a váHalati fejlesztési ala­pok növekedési ütemének mér­séklése az új szabályozó- rendszerrel, a mezőgazdasági beruházások támogatási köré­nek csökkentése, a hitelkérel­mek hatékonyság alapján tör­ténő rangsorolása stb. — nyo­matékosan tudtul adta a be­ruházási láz mérséklésének elkerülhetetlenségét, központi beavatkozásokkal is- Is, mert e beavatkozásra elengedhe­tetlen szükség van helyben is. A hatékonyság, az éssze­rűség, a szolid, takarékos gaz­dálkodás semmivel szemben nem szorulhat háttérbe. S ez­zel nem elég elvben egyetérte­ni. Gyakorolni kell! Mészáros Ottó A tudomány új otthona Mind az öt világrészben használják az MTA Soproni Geodéziai és Geofizikai Ku­tatóintézetében szerkesztett geodéziai mérőkészülékek A jó hírű intézet falai már szű­keik a zavartalan kutatómun­kához. Bővítésre újabb épüle­tet emelnek, s ennek szerdán megtartott ünnepélyes alap­kőletételén megjelent és be­szédet mondott dr. Tétényi Pál, a MTA főtitkárhelyettese. — Nincs még egy éve an­nak, hogy Dehrecenban elké­szült az Atommag Kutató In­tézet új épülete, ez év tava­szán a szegedi biológiai köz­pontot adták át az építők a kutatóknak, most pedig Sop­ronban bővül a tudomány mű­helye. Mindez azt bizonyítja, hogy népünk áldoz a tudo­mányra, hangsúlyozta. Ezután dr. Tétényi Pál és dr. Tárczy Hornoch Antal akadé­mikus, az intézet igazgatója elhelyezte az épület alapjaiban az intézet kialakulásának rö­vid történetét is tartalmazó alapító oklevelet Bizottsági ülések a Parlamentben Szerdán az országgyűlés kulturális és ipari bizottsága megvitatta az 1972. évi költ­ségvetés előkészületeit. A kulturális bizottság dr. Ortutay Gyula elnöklésével tartott ülésén dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese tájékoztatta a képviselőket a készülő költ­ségvetésről. Előadását dr. Po- linszky Károly, a művelődés- ügyi miniszter első helyettese egészítette ki. Az ipari bizottság ülésén dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Simor Já­nos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes, Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes és Madarasi Attila pénzügyminiszter-he­lyettes adott választ a felszó­laló képviselőknek, majd Gá- csi Miklós összegezte a bizott­ság álláspontját. AUTÓSZERVIZ épül Vác határában. A tervek szerint az épület 1973 elejére készül cl. Üzemeltetője az AFIT 2. számú Autójavító Vállalata lesz: az állomáson a legkorszerűbb diag­nosztikai műszersor segítségével vizsgálják majd a meghibá­sodott gépkocsikat. (Foto: Gábor) Javulnak a hivatásos katonák életkörülményei Fokozottabb követelmények - nagyobb társadalmi megbecsülés Czinege Lajos honvédelmi miniszter sajtótájékoztatója A hivatásos tisztek, tiszt- helyettesek munka- és életkö­rülményeinek javításáról ' tá­jékoztatta az újságírókat teg­nap délelőtt a néphadsereg központi klubjában Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter. Mint elöljáróban elmondot­ta: a hivatásos állománytól mind magasabb fokú képzett­séget, felkészülést követel meg a fejlődő haditechnika, had­tudomány- A katonai pálya egész életre szóló politikai és társadalmi elkötelezettség a haza, a dolgozó nép békés al­kotómunkája védelmében, s akik ezt a hivatást vá­lasztják, azt is vállalják, hogy egyéni érdeküket, magánéletüket alárende­lik a szolgálati érdekek­nek. A katonának is vannak „ci­vil” gondjai — hangsúlyozta a miniszter —, szüksége van lakásra, gondoskodnia kell családjáról, gyermekei neve­léséről, sokszor nehéz szolgá­lati körülmények között, gyak­ran városoktól, községektől is távol, napi tízórás elfoglaltság mellett, állandó harckészültség közepette. Egyre több időt igé­nyel a tanulás, mind nagyobb felelősség terheli a tiszteket, tiszthelyetteseket a katonafia­talok erkölcsi, politikai neve­léséért, kiképzéséért. A fegyveres erők és a fegy­veres testületek hivatásos ál­lományának szolgálati viszo­nyáról szóló törvényerejű fen­Nőkrol — női szemmel A szakmai felkészültség domináljon A gödöllői Agrártudományi Egyetemnek 3000 dolgozója van, közöttük sok a nő. Hogyan lehet összeegyeztetni a gondo­kat, hiszen sokféle munka­körben, beosztásban és pozí­cióban dolgoznak itt — kér­dezem Majer Istvánnét, a ké­miai tanszék adjunktusát, a nöfelelőst. Ebed — vasárnapra — Még februárban felmérést végeztünk, s ennek alapján határoztuk meg a tennivaló­kat. A nagy családosok, a gyermeküket egyedül nevelő anyák rendszeresen segélyt kapnak, előnyben részesítjük őket az óvodai-bölcsődei elhe­lyezésnél is. Az egyetem 76 személyes óvodájában 102 kis­gyermek van, de bővítésre egyelőre nincs mód. Lakóte­lepünkön egyre több a fiatal, s ezért egyre több a gyermek is. Hogy könnyítsünk a lakóte­lepen élő 140 család gondján, Patyolat-átvevőfiókot is kér­tünk- Ebben az évben adták át a telepen egy ÁBC-áruhá- zat; általában mindenki elé­gedett az ellátással, bár a vá­lasztékot lehetne bővíteni. Igényként jelentkezett az is — hétköznap erre ugyanis mód van —, hogy vasárnap is elvihessék az ebédet az egye­tem konyhájáról. Ez meg­könnyítené a háztartási mun­kát, mivel az asszonyok meg­takaríthatnák a főzési időt. Jelenleg a konyhát működtető vállalattal tárgyalunk, s előre­láthatólag 16 forintba kerül majd egy vasárnapi ebéd. Csak a kis fizetésűek — Igénybe veszik-e az egyetemen, s kik, a gyermek- gondozási segélyt? — Az oktatók közül kevesen, inkább a technikai dolgozók maradnak három évig otthon, közülük is a kis fizetésűek. S ilyenek sokan vannak nálunk. A takarítónők általában 1140 forintot kapnak, a laboránsok is 1100—1200 forintot keres­nek. Éppen ezért mindig gon­dolunk arra, hogy aki vissza­jön, megkapja az időközi bér- fejlesztést. — Szociális intézkedések? — Ösztöndíjalapot létesítet­tünk a továbbtanuló gyere­keknek; itt elsősorban a fizi­kai dolgozók tehetséges, de nehéz körülmények között élő gyermekei jöhetnek számítás­ba, illetve a gyermeküket egyedül nevelő szülők gond­jain akarunk segíteni. — Mit kértek az asszonyok a felmérésnél? — Jó lenne megvalósítani az egyetem keretén bélül a nő­gyógyászati szakrendelést. Még dekánhelyettes sincs A kormányhatározat ki­mondja: „A vezetői munkakö­rök betöltésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy megfe­lelő vezetői képességgel bíró nők ne kerüljenek a férfiaknál hátrányosabb helyzetbe”- Még­is: nincs arra példa a mező- gazdasági egyetemeken, hogy nő bekerüli volna a kari ve­zetésbe, dékánhelyettes, dé­kán vagy akár rektor lenne. Nehéz áttörni azt a szemléle­tet, hogy magas fokú mező- gazdasági képesítést szerezhet­nek nők is. És mi a helyzet Gödöllőn? — Én nem tapasztaltam, hogy nekünk, nőknek a szak­mában kisebb tekintélyünk lenne. Az oktatóknak, az azo­nos képzettségű férfinak és nőnek egyforma a fizetése. Nálunk az egyetemen két tan­székvezető nő, egyikük do­cens, négy női kandidátus és harminckét adjunktus van. Arra természetesen Gödöl­lőn sincs példa, hogy nő egye­temi tanár vagy akadémiai le­velezőtag lenne, dehát éppen azért született a határozat, hogy a jövőben a rátermettség, a szakmai felkészültség domi­náljon a vezetői posztok be­töltésénél. Soós Ibolya delet 1971. június 1-ével lépett érvénybe. A jogszabályok rész­letesen meghatározzák a hiva­tásos katonákkal szemben tá­masztott követelményeket, koirszerűsítik áz élőleptétési rendszert. Az új illetményrendszer nagyobb lehetőséget bizto­sít a munka szerinti meg­különböztetett jövedelem- elosztásra. Emelkedtek a rendfokozati il­letmények, nőtt a korpótlék, a a tisztek, tiszthelyettesek illet­ménye akkor is rendszeresen növekedik, ha egész szolgálati idejük alatt ugyanazt a beosz­tást látják el. A munkavi­szonyban eltöltött korábbi esz­tendőket is beszámítják a szol­gálati időbe, s bevezették a ju­talomszabadságot. Külön kor­mányrendelet gondoskodik a leszerelők és a nyugállomá- nyúak megbecsüléséről. Az új nyugdíjrendszer a polgári fog­lalkozású dolgozókéval azo­nos nyugellátási formákat biztosít, s egyben a katonai hivatás sajátosságait is figye­lembe veszi. Így a fegyveres erőknél a szolgálati nyugdíj- jogosultság megszerzéséhez 20—25 évi szolgálati idő is elegendő. A teljes nyugdíjösszeget a katonáknál már az 50. életév betöltésekor is fo­lyósíthatják. A megbetegedettek — a ko­rábbi négy hónappal szemben — ezentúl egészen felgyógyu­lásukig kapják meg teljes il­letményüket. A miniszter hangsúlyozta; állandó erőfeszítéseket tesz­nek a hivatásos katonák lakás- körülményeinek javítására, így többek közt bővítik az úgyne­vezett nőtlen tiszti szállókat. Az egészségügyi ellátás fejlasztése érdekében kor­szerűsítik a néphadsereg kórházait, s több újat is építenek. Sokrétűbben gondoskodnak a tisztek, tiszthelyettesek fele­ségeinek, illetve családtagjai­nak munkalehetőségeiről, gyermekeik iskoláztatásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom