Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-22 / 249. szám
füst M£crei K/CírSap SZOMBATHELY Átalakul a városmag ■ Nagyszabású városrekonst- rukció indult Szombathelyen, amely az ország kilenc leggyorsabban fejlődő városa közé tartozik. Mindenekelőtt a városmagot korszerűsítik. Emellett levegősebbé teszik. Jórészt az itteni utcákban mintegy ezer régi lakást bontanak le. A földbesüppedt apró házacskák helyén áll majd a megyei művelődési és ifjúsági központ, valamint a megyeszékhely kollégiumi negyede. A levegőt szennyező, a lakóházak közé ékelődött ipari üzemeket fokozatosan kitelepítik. A város keleti peremén már új gyárnegyed jött létre. Legközelebb a Mezőgazda- sági Gépgyár épít új üzemet a telepen. A magyar vegyészeiért Tudományos díj - csak fiataloknak Az idén újonnan alapított tudományos díjat osztott ki a Magyar Tudományos Akadémia. Akiről nevét kapta, s akinek példás munkásságát megörökíteni hívatott a díj: dr. Erdey László kétszeres, Kos- suth-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem általános és analitikai kémiai tanszékének vezető professzora volt, élete hatvanadik évében, tavaly februárban bekövetkezett haláláig. Az emlékére alapított díj — amelynek fedezetét, háromévenként a hárem ötezer forintos pályadíjat Erdey László özvegye biztosítja —, ezeknek a kutatásoknak a folytatását szolgálja. Kiemelkedő analitikai eredmények, azokkal kapcsolatos új módszerek, eljárások, készülékek alapján nyerhetik el a pályázók, akik nem lehetnek negyven évnél idősebbek. A vegyész, műszert szerkeszt Az idei első alkalommal ketten kaptak önállóan díjat — Ladányi László, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyeltem és Halmos Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegéde —, ketten pedig a közösen végzett munkáért megosztva: Gál Sándor adjunktus és Nemeshegyi Gábor tanársegéd a műegyetemen. Közülük az egymáshoz közelebb eső kutatásokkal foglalkozó három műegyetemi díjazottat mutatjuk be. Halmos Zoltán (1964-ben végezte el a műegyetemet), olyan készülékeket szerkeszA világító felhők rejtélye Közvetlenül napkelte előtt és után ezüstös felhők jelennek meg a derengő égbolton. Fénylő fátyluk olyan áttetsző, hogy nem takar el előlünk egyetlen csillagot sem. Meghatározott időben azután — az éjszakát követő nappal küszöbén — eltűnnek a világító felhők. A „mezoszféra- felhők” a természet rejtélyes jelenségei — keletkezésüket máig sem sikerült tisztázni. Kutatásuk számos.érdekes új megállapításáról számoltak be a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió nemrégiben Moszkvában megrendezett XV. közgyűlésén. Több mint 80 évvel ezelőtt, 1886-ban sikerült megmérni először a világító felhők magasságát. Kiderült, hogy 75— 80 kilométer magasságban . helyezkednek el a földfelszín felett — a légkörnek ebben a rétegében, amelyet ma me- zoszíérának nevezünk. „Fehér éjszakák“ .....I&Ú5.'június 30-án, a reggeli ór ákban roppant katakiizma rázkódtatta meg Szibéria térségét: óriási robbanást okozva kozmikus test csapódott a Tunguzka környéki tajgába. A robbanást követően Szibéria, Oroszország európai része, sőt kontinensünk jelentős területei felett világító felhők foglalták el az égboltot — kiterjedésüket hárommillió négyzetkilométerre becsülték. Az éjszakák világosabbak lettek, akár fényképezni is lehetett a világító felhők fényében. Véletlen volt-e ez az ösz- . szefüggés, vagy a robbanás következményei voltak a világító felhők? Akkoriban született a feltevés, hogy a Tun- guzka-égitest szétroncsolódott szilárd részecskéinek köszönhetik a születésüket. Ám a világító felhők már néhány órával a robbanás előtt megfigyelhetők voltaic a szibériai tajga felett. Ennek ellenére sokáig tartotta magát a feltevés, hogy az égbolt világító „bevonata” a meteoritok parányi részecskéiből keletkezik. Valóban, a kis meteoritoknak a légkörben való elégése révén elegendő por keletkezik a felhők kialakulásához. De miért jelentkeznek kizárólag nyáron és csupán az északi szélesség 50—70., valamint a déli szélesség 40—60. foka közötti térségben? Hiszen a meteoritzápor egész évben éri a Földet és nem csupán a sarkvidék térségében. Jégkristályokból Ezt az ellentmondást próbálja feloldani a jégelmélet. Egyik kidolgozója, loan Hvosztikov moszkvai kutató kiderítette, hogy a világító felhők magasságában nyáron sokkal alacsonyabb a hőmérséklet, mint télen: nyáron mínusz 140 fok, januárban Viszont csupán mínusz 10 fok. Lehetséges tehát, hogy a világító felhők jégkristályokból állnak. A jégeredet ellen azonban Újabb megfigyelés szól: a világító felhők magasságában jóformán egyáltalán nincs víz a légkörben, következésképpen nem lehet jég sem. Amerikai kutatók néhány évvel ezelőtt Svédország területéről kutatórakétákat juttattak a mezőszférára és sikerült „befogniuk” a világító felhőik darabkáját. A vizsgálati eredmény újabb bonyodalmait okozott: kiderült, hogy a tartályba gyűjtött és a földfelszínre visszahozott felhő- anyag igenis tartalmaz szilárd részecskéiket — jégkristályokait is. Ebből a vizsgálati eredményből tehát egyértelműen megállapítható, hogy van víz a felső légköri rétegekben. De hogyan került oda? Lehetséges, hogy e roppant magasságokban a protonok áramának a légkörbe való behatolása eredményeként keletkezik a víz. Ezek a protonok kölcsönhatásba lépve a légköri oxigénnel, vízgőzt — vagyis „napesőt” — alkotnak. A Mars légkörében is A világító felhőkkel olyan „szemléltető eszközt” bocsátott a természet a kutatók rendelkezésére, amelynek segítségével tanulmányozhatják a magas légkör bonyolult jelenségeit. A könnyen megfigyelhető jelenség vizsgálata hozzásegíthet az időjárási prognózis tökéletesítéséhez is. Az sem érdektelen, hogy ugyanilyen világító felhők a Mars és a Venus légkörében is vannak. Ez azt bizonyítja, hogy a Föld-típusú bolygók atmoszférájának jelenségei meglehetősen hasonlóak. (A DELTA októberi számából) tett, amelyekkel nagy hőmérsékleten vizsgálhatta a szerves anyagok sűrűségének változását, viszkozitását, elektromos vezetőképességét. A hőmérséklettől függő változásaikat egyenletekbe foglalta. Kutatása, amely a fenolgyártástól indult el, végül ugyanoda tért vissza, nemcsak elméleti megállapításokat eredményezve, hanem az ipari gyakorlatot is gazdagítva. Sokat tudó készülék Gál Sándor és Nemeshegyi Gábor a tanszéle egy másik csoportjában dolgozik, ahol a szervetlen anyagok viselkedését vizsgálják magas hőmérsékleten. A vizsgált anyagok természetéből következően, míg Halmos készülékeinél bőségesen elég, ha hatszáz fokig használhatóak, Gál és Nemeshegyi esetében a követelmény 1500 fok. Az ő pályamunkájuk tehát egy olyan készülék, amely széles hőmérséklethatárok között — mínusz százötven foktól plusz kétezer-kétszáz fokig — is képes nagy pontossággal szabályozni a hőmérsékletet az előre meghatározott program szerint. Innen a készülék elnevezése is: lineáris hőmérsékletprogramozó. Ma már gyártja a műszeripar Prog- ramik néven. Készülékük két szabadalmat is tartalmaz és nemcsak a tanszéki kutatásoknál használható, hanem az ipar sok területén, így egyebek között — hogy az újabb rádiók révén közismert fogalomra hivatkozzunk —, a fer- ritgyártásnál. Az egyetem elvégzése óta Gál Sándor mögött másfél évtizedes, Nemeshegyi Gábor mögött nyolcévi gyakorlat, oktató- és kutatómunka áll. Pil- l.snat a tudomány történetében, de nagy kitartást, szenvedélyes érdeklődést kíván attól, aki a kutatói pályát választja. Erre serkent Erdey professzor élete, példája és az ennek emlékét elevenen tartó pályadíj. Németh Ferenc Lovak és emberek Azért kíváncsi lennék, ha egy versenylovat meg lehetne kérdezni, mit mondana a saját „szakmájáról.” A fogadásról, ami a lóverseny népszerűségének fontos emelője, az emberekről, akik zsibvásárt idéző szinten zspnganak a galoppon vagy az ügetőn, reménykedve a nagy fogásban, az egyszer csak házhoz álló kalap pénzben. Jó volna megkérdezni, a ló azonban bölcsen hallgat, kifejező nyerítése is lefordíthatatlan. Eleme a futás, hát fut, amíg bírja; bár, ha tudná, hogy hűséges helytállása ellenére is gyakran virsli lesz belőle, alighanem százszor is meggondolná, hogy az emberek kedvében járjon. Így azonban marad minden a régiben, a lovak futnak, az emberek fogadnak, s nem is ritkán még a hajtó és a lovas is fölteszi a pénzt, ha úgy érzi: van értelme, elvégre a fizetés nem sok, és különben is bolond lenne nem kihasználni a lehetőségeket. Ez ugyan tilos, de az ellenőrzés kissé bonyolult Az egyszerűség kedvéért tegyük most a helyszínt az ügetőre. Mióta verseny a verseny, ez a népszerűbb ága, itt izgul a legtöbb fogadó. Nézzük a fogadókat. Leg- megindítóbbak talán a magányosan bolyongó, öreg nénikék, ruhájuk divatjamúlt, kopott, fekete táskában kotorásznak a zörgő forintokért, hogy percek múlva esetleg szép zizegőre váltva, kifényesedett szemmel örvendjenek a deli szerencsének. Az egyikük — özvegy D.-né, a Hársfa utcából — úristen, már negyven éve özvegy. Kérdem tőle, mióta jár ki, s főleg miért? Hiszen itt már aligha fog meggazdagodni. Ezer ráncot gyűrve arcocskájára, kópésan nevet. Humorizál. — Kinyerem a koporsóra valót. — Azitán megfontoltabban: — Kell egy kis ki- kapcsolódás az otthoni börtön után. Még a tv előtt sem szívesen látnak, hát inkább el- kotródom előlük. — És mikor jött ki először? — Tudom, én? Isten nyugosztalja, a Mari pajtásom hozott ki egyszer, aztán valahogy kinnmaradtam — futok a pénzem után. Hogy futna a pénze után, az nem éppen igaz. Ha nem is viszi el a kasszát, nem is veszít — helyre játszik, fa- voritot. Kis kockázat, kis haszon — de majdnem mindig biztos, jól tippel a szaklap. És. ha megálmodja a lovat, azt is megjátssza — mondja. Annyi viszont biztos, a játékosok legveszedelmesebb fajtája a pénzük után futók. Mint L. r»I. alkalmi munkás. Eredetileg szakmája is volt, de munkáját nem tudta szinkronba hozni a versenyekkel, így inkább kilépett. Most a nagycsarnokban szedi össze a lovakra valót. Reggel végez, utána nyugodtan foglalkozhat az esélyekkel. Családja is, felesége is a múlté — a verseny nem mindig bírja el a konkurrenciát — szabad, akár a madár. Némi szesszel begyújtva, révetegen emlékezik a kezdetre. — A fater is „lovazott”, nekem mindig mondta, már egészen kicsi koromban: bökjek rá az újságban egy gebe nevére, azt majd ő megjátssza. Nem érdekelt, de, ha neki az a kívánsága, hát ráböktem. Ha aztán bejött a ló, cukrot kaptam, ha nem, elruházott. A legjobb úton voltam, hogy egy életre megutáljam a lóversenyt, hiszen többnyire vesztett. És mégis, még inas koromban egyszer kivitt az unalom — húsz pengővel mentem ki, otthagytam, azóta futok utána. — Az egyenleg? L. M. füttyent és a korsó után nyúl. — Albérletben lakom, pedig villám lehetne a Rózsadombon, Mercedes, meg minden, ami pénzt kihordtam a lovakra. Pedig kaptam már 40 000- et is a hármas befutón. Azám, hármas befutó — a nagy szám. 1—2—3 sorrendben kell eltalálni, melyik lesz az első három ló. Nem köny- nyű dolog, hiszen a szimpla befutót, ahol csak két lóval számolnak, sem egyszerű eltalálni. Nagy baj az is, hogy a játékosok az esélyeket sokszor nem veszik figyelembe. Pedig ma már, ha a hajtők egyike-másika hajlik is a visz- szaélésre, nincsenek megrendezett versenyek. Volt ilyen, jó pár évvel ezelőtt, elsőrangú szövetség a játékosok kifosztására. Mondom, ma már mindez a múlté, de a hármasra az egyes hajtők is rámennek. Na és a tipszterek, ezek a hol sötét, hol nevetséges figurák, gyakran kiugrott hajtők, zsokék, lóápolók. Az egyiket magam is jól ismerem. Hajdan zsokénak indult, az ital „leszedte” a lóról, elhízott, eltunyult, csak örök lábszárvédői emlékeztettek elmúlt szakma- beliségére. Na meg a dumája. Minden zsokét, lovat, lovast „ismer”, minden futamra „biztos” tippje van. Rizikója úgyszólván semmi — mindekinek más tippet mond, s egy csak bejön belőle — akkor kasz- szírozza a jutalékot. A töb1971. OKTOBER 22., PÉNTEK A legnagyobb Az inotai November 7. Erőmű szomszédságában épül hazánk legnagyobb üvegházi kertészete. A Sár- szentmihályi Állami Gazdaság hozza létre 80 millió forint befektetéssel. A holland licenc alapján Bulgáriában gyártott vas- szerkezeteket a gazdaság szakemberei állítják össze. A 6 hektáros üvegházkoinplexumot és a hozzá kapcsolódó 10 hektáros fóliakertészetet az erőmű látja majd el hőenergiával. A képen: szerelik a vasszerkezeteket. Hévízre 35 pályamű Megmaradnak a cölöpök A hévízi tó fürdőépületeinek felújítására hirdetett pályázatra 35 munkát küldtek be a tervezők. Ezek közül a hagyományos külsőhöz legjobban alkalmazkodó pályázatot fogadták el. A tó fürdőépületeit fokozatosan újítják fel. A régi cölöpök megmaradnak, a rajtuk lévő fa épületelemeket, amelyek időközben tönkrementek, sorra kicserélik. A középső, 1906-ban épített kupolát máris le kellett bontani. A többi épületet a parton ácsolják össze és a víz színén úsztatják majd a cölöpökre. Az épületekhez tartós vörösfenyőt rendeltek a Szovjetunióból. Az épületek csak külsőségeikben őrzik a hagyományokat, belül a legmodernebb berendezések szolgálják a beutaltak és idelátogatók gyógyulását. A tó fürdőépületeinek egy részét téliesítik. A mintegy 45 millió forintos felújítást 3—4 év alatt fokozatosan hajtják végre, anélkül, hogy a tófürdőt bezárnák. bieknél megmagyarázza a bizonyítványát, gyakori érv, hogy a „torony” nem akarta. Mert mást j átsző ttak — a nyerőt. A torony alatt a toronyszerű építményben funkcionáló célbírókat értik. Két tagját is ismerem. Életükben két forintot nem tettek fel, nekik aztán édes mindegy, melyik jön be, Pedro vagy Portia. De így tetszetősebb a magyarázat, s hitelesebb a kebelbeli- ség. S veréb a lóversenypályákon párját ritkítóan sok van — madárban is, de emberben még több. De a palimadarakon kívül van egy réteg, amelynek tagjait elsősorban a versenyek érdeklik, s csak másodsorban a fogadás. Ezek a legrokonszenvesebbek, ők, akik a versenyt nem a tikettjeik után ítélik meg — igazi lóbarátok. Hiszen a lovat lehet szeretni. Okos, szép, hűséges — a ló csak akkor csalja meg a gazdáját, ha az gonosz vele szemben. Bohóc mindig abban a kanyarban ugrott az ügetőn, ahol egyszer csúnyán megverték. A. Árpi bácsit például élvezet hallgatni, valóságos lólexikon, s mellesleg megbecsült nyugdíjas, ápolt külsővel, csinos takarékbetéttel, amit nem sorvaszt a versenyláz. Legyen ügető vagy galopp, emlékeiből úgy bukkannak elő a szeretett lónevek, mintha csak a gyerekeiről beszélne. Trissotin, Cagliostró, Árkádia, Defilé, Gala Péter — szívesen gondol Öcskösre is, a felszabadulás után szaladgáló, ismeretlen származású ménre. Külön tábor a pályán látható fiatalkorúak. S még csak ha nézelődnének, de nem, be- lemenősen játszanak, amíg futja a zsebpénzből, vagy esetleg nem is csak zsebpénzből. Egyikük, L. Pista — a bátyja hozta ki, de már szólózik is. Kérdésemre, hogy mi jó ebben neki, rövid úton elküld a fenébe. S jön a bratyó is, meg a galeri. — Mi van atyafej, mi van? Valami nem tetszik? Annyi tetovált ököl fog közre, hogy nekem minden a világon nagyon tetszik, még ha sejtem is, ha behúznak, majd felírja őket a rendőr. Annyi bizonyos, vegyes társaság jár ki erre a vidékre, amott például éppen Zelk Zoltán vitatkozik komoran egy hosszúra sikerült kalauzzal. Szerinte kevés volt a tízszeres befutó, de a kalauz nem tartja annak. Megint odébb I sovány bolti eladó tépelődik, mire tegye fel a kezében gyűrődő százast. Kíváncsian várom újabb lebukását. Már eltöltött a Markóban néhány lóverseny nélküli évet. Emitt egy munkaruhás kőműves áll be a sorba. Sürgős lehetett neki, hogy át sem öltözött. Mögötte a Nemzeti Színház ismert tagja ráncolja homlokát — tenni, vagy nem tenni, azaz mennyit tenni? Öt egy kövér hölgy követi — ápolónő, most itt ápolja lóversenyhez fűződő kapcsolatait. És persze én is benn vagyok a sorban, meg osztályvezető barátom a Belkerből. Szenvedélyünk lenne ez, vagy csalt rossz szokás? Szeretném hinni, hogy nem szenvedély, s szeretném hinni, hogy soha nem fogom itt árulni sem ingem, sem kabátom egy következő futam kedvéért, mint annyian megteszik a végromlás perceiben. Annyi bizonyos, itt vagyok, s fél szemmel a bemelegítő lovakat figyelem, hátha lehet abból is valamire következtetni. Ebben a pillanatban az egyik kétéves csikó, Utód, hamiskásan felnyerít. A hálátlan, csak nem nevet ki? Nem volna szép tőle, elvégre mégis csak mi tartjuk el őket, s ha meggondolom, róluk egyetlen rossz szót sem írtam. Nagy S. József
