Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-21 / 248. szám
6 PEST «ec» ei '^Mírlsip 1571. OKTOBER 21., CSÜTÖRTÖK „CSARDAS" AZ ÁLLAMOKBA, A 6-os jelű sonkagyár Pápán leölnek naponta nyolcszáz disznót. Nincs hajnali séta a ropogós havon, nincs falusi disznóölések borongás reggeli izgalma. Nincs kisüsti melegítőnek meg lélekerö- sítőnek. A böllért sem böllérnek hívják. Talán nincs is a gyárban. — Nefcemeü! — kiáltja a gyári kondás a vágóhíd udvarának sárga kockáin, így igazgatva a korlátfolyosóba terelt állatokat. Egyenként eresztik be a disznókat. Egy vattakabátos, kicsit borostás képű ember elektromos szigonnyal trónol a korlátok felett. Ezer volttal kábítja el a disznót. Utána ölik csak. Így gyorsabb. Naponta nyolcszázat. Kieresztik a vérét, tisztítják, fedezik, forrázzak, perzselik, i'étdi&znók himbalóuznak a körforgó szállítószalagon, furcsa szakmák teremtődnek. Minden szakma két pódium — íadobogó. Vannax külön iná- jazók. Azok a májat veszik ki. .Vannak külön csontozok. Azok kanyarítják az első és a hátsó combokat. A Veszprém megyei Állatforgalmi es Húsipari Vállalat ebben az évben egymdliiárd 705 millió forint árbevétellel számol. Három telephelye — Pápa, Veszprém, Keszthely — közül a pápai a legnagyobb. Összesen 1250-en dolgoznak a pápai üzemben. Az ő feladatuk az évi hétszázmillió forint értékű export teljesítése is. — Mit exportálnak? — kérdezem Baross Jenőt, a vállalat igazgatóját. — A legfontosabb exportcikkünk a konjzervsomka. Ezenkívül exportálunk másféle konzerveket, különböző tartósított húskészítményeket is. — A legnagyobb vevő? . _— Az Egyesült Államok. (Joggal ‘ nevezhetném a pápai húsgyárat az ország egyik legtisztább üzemének. Minden helyisége a meny- nyezetig csempés. Minden munkahelyen fertőtlenítő -* kézmosó, papírtörülköző. < Más fehér ruhában dolgoznak, másban esznek az emberek. Ajtónyitásra bekap- • csői a levegötisztító berendezés. Magyarországon csak két üzem kapta meg az engedélyt az USA-ba való húskonzerv-szállításra.) — Ez rang? — Szakmai vonatkozásban Igen. Kevés üzem kapott ilyen engedélyt Európában. S ez persze az üzletet is magával hozza. Mondhatnám azt is: betörtünk a piacra. Termékeink a világszínvonalat képviselik, igaz, az üzem is, így jó áron elkelnek termékeink. — Hogyan készül a konzerv sonka. — így — Horváth Lajos, a sonkaüzem vezetőhelyettese fehér köpenyt akaszt rám, aztán vezet a húsgyári labirintusban. — Először a csontozok kikanyarítják a sonkákat, aztán a szállítósorra teszik ... Itt hűl egy kicsit... — párafelhők szállnak kísérőm szavától a hűtőteremben. — Afféle „rendezőpályaudvar” ez a hűtő. A még meleg húst plusz négy fokra kell lehűteni. Gyorsan. Régebben tíz nap volt az átfutási idő az élő disznótól a dobozolt sonkáig. Most negyvennyolc óra. Menetközben hűl a sonka. Aztán fertőtlenítik, és kezdődik a válogatás. Modem fűrésszel — elektromos fűrésszel vágják le a csülköt. Fiatalember tiszta fehérben. Nem néz fel. Nyúl a sonka felé: ott van. Lekapja az akasztóról, vágja, dobja odébb. Egy másik bőrkézi. Csak a gépet figyeli. Pár másodperc egy sonka. — Hányat csinál egy nap? — Ügy kétezret. Egy sonka átlagosan hat kiló. Minden sonkát kétszer emel meg egy műszakban a 21 éves Domonkos Jenő. Lehetnek vagy hatvanan. Mindenkinek van egy asztala, két kése, dobogója. Mellettük szalagon a sonka. Ha valaki végzett, leemel egyet. — Hogyan fizetik ezt a munkát? — Jól. Egyéni teljesítményben. Háromezer alatt nem nagyon keres itt senki... (A sonkát jobban ismerik mindenkinél. Csak a sonkát. Azt viszont csukott szemmel is szétválogatnák. Ki kell venni a húsból az inakat, a hártyákat. Csak a sima hús maradhat.) Pácba kerül a sonka. Külön a „fehér”, a piros meg a „sötét”. A laboratóriumban kétórán- ként ellenőrzik a páclevet. Hol van már a boilérék kósitolós pácleve?! Három nagy gép. Automata. Az gyúrja, rázza, keveri a húst a páccal. Amikor ez is megvan ... — Automatákkal dobozolunk. Van már együibrás, há- romlibrás, tízlibrás automatánk. Líbiákban számolnak kilök helyett. Így kérik a vevők. Még egy fertőtlenítés, vákuumozás, a dobozok lezárása. (Piros, fehér, zöld a doboz színe. Rajta angolul a magyarázat: osztályonfelü- li, igazi kocsonyával stb., stb. A sonka neve: „csárdás”. Azaz nem is így, inkább így: „CSARDAS”. — Más nevet nem lehetett volna...? — így lehet eladni.) Pápa neve nincs sehol a dobozon. Pedig ... pedig büszkélkedni is szeretnének a pápaiak a világ előtt: itt és mi csináltuk. — Pápát a 6-os jelenti. A magyar húsgyárak között a mi számunk a hatos. Csak ezt veszik át... Ezt viszont rá kell bélyegezni minden dobozra. Karácsonyra 70 ezer darab háromlibrás „Csardas” utazik az Egyesült Államokba. S. Boda András Épül a karosi szauna FORRÓ VÍZ AZ OLAJKÚTBÓL egyik A Dunántúl egyik nevezetes és kedvelt fürdőhelye lett néhány év alatt Zalaka- ros. Hírnevét az olajkutatóknak köszönheti: olajkutatás közben tört fel a 96 fokos és elsősorban a mozgásszervi betegségek gyógyítására kitűnően alkalmas termálvíz. Hasznosítására folyamatosan épül a zalakarosi fürdőtelep, amelynek ebben az évben már több ezer vendége volt. A nyitott medencék mellett megkezdődött egy ikermedencés fedett fürdő építése is. Ezzel lehetővé válik a zalakarosi fürdő télinyári nyitva tartása. A fedett fürdőnek gyógyászati egysége is lesz, orvosi rendelővel, súlyfürdővel s terápiás kezeléssel. Közvetlenül a fedett fürdő mellett építik meg a szaunát. Polymarket ’71 Az örvendetesen fejlődő magyar—csehszlovák határmenti árucsere-forgalom újabb jelentős állomásához érkezett a Tatán megrendezett POLYMARKET ’71 kiállítás tegnapi megnyitásával. Ezen a kiállításon magyar és csehszlovák külkereskedelmi cégek mutatják be azokat az árukat, amelyeket többségükben a határmenti megyékben — így Pest megyében is — termelnek és az e területen működő kereskedelmi vállalatok hoznak forgalomba. A kiállítás célja a határmenti területek áruellátásának további javítása, a választék bővítése, az üzletkötések elősegítése. A kiállítást a tatai művelődési házban Kroszner László, a Komárom megyei Tanács elnöke nyitotta meg, s részt vettek a megnyitón a magyar —csehszlovák belkereskedelmi állandó bizottság vezetői: dr. Sághy \ umos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese és ing. Eduard Decker, szlovák kereskedelmi miniszterhelyettes. Négymillió köbméter földgáz Az ország szénh'drogén-ener- giai bázisa a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat hajdúszoboszlói földgázüzeme. Az 1965 óta termelő üzem naponta négymillió köbméter földgázt szállít az országos távvezeték-hálózat ba. Jelentős az üzem propán-bután gáz termelése is. MISKOLC Parkoló a patak felett Miskolcon rendezik a Szin- va- és a Pece-paták medrét. A belváros területén — a Szabadság tér és a városi párt- bizottság épülete között — több mint háromszáz méter hosszúságban új medret építettek a Szinvának, amelyet előregyártott elemekkel fednek le. Ezen a részen tavasz- szol parkolóhelyet létesítenek. A város másik vízfolyása, a Pece, a Bábonyibérc vízgyűjtőjében lehullott csapadékot vezeti a Szinvába. Az idén tizenhétmillió forintos költséggel megkezdték a patak szabályozását. Az ötéves terv végére eltüntetik a városból a kanyargós, szennyes, nyílt vizesárkot. Univázból — középületek Hazánkban egyedül a Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai üzemében készítik a jól bevált Univáz szerkezetet és a hozzá csatlakozó födémpaneleket. Az ötvenkét féle különböző méretű és súlyú vasbetonelemekből álló vázszerkezet kiválóan alkalmas szállodasorok, iskolák, kórházak és más középületek építésére. A váz- szerkezet nagy előnye, hogy széles körű variációs lehetőséget biztosít a különböző típusú épületek kialakítására és gyorsan szerelhető. „Tőke mellett’ gyártják a pezsgőt Izsákon, a híres sárfehér szőlő hazájában. Az alacsony értékű bort adó, rendkívül bőtarmő szőlő levét eddig is többnyire a pezsgőgyártáshoz használták, de az így szerzett rangnak az izsáki szőlőtermelők nem láttáik hasznát. A jelleg nélküli bor a minőségi borokkal nem vehette fal a versenyt. Az értékesítési viták célra vezető megoldását az Izsáki Állami Gazdaság teremtette meg. A könnyű, neutrális jellegű borokból habzóborokat, pezsgőt gyártanak. A gazdaság új fehérbor-kombinátját, ahol a habzóborok gyártását már az idén megkezdték, most pezsgőgyártó üzemrésszel egészítik ki. — Bábfesztivál. A hazai amatőr bábmozgalom legjobbjai, s neves külföldi hivatásos bábszínházak együttesei találkoznak Pécsett október 20—24 között. A 2. nemzetközi felnőtt bábfesztiválon elsősorban olyan műsorokat mutatnak be, amelyek a felnőttek számára nyújtanak majd feledhetetlen színházi estét Drámatöredék Az újságíró megkereste a Zeller utca 9. számú házat és felment a második emelet 5- be. Ott lakott ugyanis Kiss Ödön harmincéves bérelszámoló, az egyetlen magyar ember, aki nem írt verseket. A tévések előtte néhány perccel vonszolták el a kábeleiket, egy rádióriporterrel még találkozott a lépcsőfordulóban, így bízott benne, hogy most már egyedül találja a különcöt. Kiss Ödön valóban egyedül volt. Kissé jóakaratú leereszkedéssel fogadta az újságírót. Az újságíró ettől zavarba jött, végül nagy nehezen kibökte: — Beszéljen valamit magáról! Kiss Ödön beleegyezően bólintott. Felállt és sétálgatva, mintha egy gépírónőnek diktálná, beszélni kezdett: — Három kiló húsz dekával, hajnali háromkor születtem — kezdte, a részletekre is kiterjedő alapossággal. — Apám pék volt, anyám ugyanennek a péknek a felesége. Érthető, hogy gyerekkorom nagy kenyerek és kiflik között telt el, amibe néha ropogós hangulatot varázsoltak a perecek! Csupa fehérség, teknők és da- gasztás, az élesztő szaga! — És ez sem ihlette néhány kezdeti szárnypróbálgatásra? — kérdezte csodálkozva az újságíró. — Nem érzett vágyat, hogy rímekbe szedje a kis pékség hangulatát? A fehér liszt tisztaságszimbólumát, a szakajtóból kidagadó massza bölcs beletörődését, hogy a kemencében újjászülessen, a sütőlapát energikus ívét, apja bajuszán a lisztport...! Uram, van magának fogalma, mit hagyott ki?! Kiss Ödönné, született Pris- tyák Ica jött be és kávét szolgált fel, közben szemrehányó pillantást vetett az újságíróra. — Miért nem hagyják békén ezt a szerencsétlent? Már egészen lefogyott ebbe a sok zaklatásba! — Asszonyom — mondta az újságíró felháborodva, és kanál helyett a golyóstollával kavarta meg a kávét —, ne nevezze ön a férjét szerencsétlennek! Ellenkezőleg, az ön férje, amint látom, boldog és kiegyensúlyozott! Keményen áll a realitás döngölt talaján akkor, amikor mindnyájan hajlamosak vagyunk álmaink színes ingoványába tévedni! Kiss Ödönné erre nem szólt semmit, némán kivonult a szobából. — Hozzá sem írt verseket? — nézett a bérelszámolóra az újságíró. — Nem! — rázta meg a fejét Kiss Ödön. — Ezért ugyan majdnem visszaadta a gyűrűt, de aztán sok átbeszélgetett éjszakán sikerült meggyőznöm! Az újságíró helyeselve bólogatott, majd a jegyzetébe tekintett. — A dagasztásnál hagytuk abba! — Igen a dagasztás! — Tévedt el Kiss Ödön. — Ma is, ha elmegyek egy pékség előtt, mindig elér zékeny ülök! Ha meg egy kenyérre nézek, sírni tudnék! — ön nem akart pék lenni? — Isten őrizz! — tiltakozott Kiss Ödön, majd látva, hogy elszólta magát, azt mondta magyarázatnak: — más a hangulat, és más a munlca! Én apró gyerekkoromtól kezdve bérelszámolónak készültem! Igen kérem, ne nevessen ki, de így volt! A hasonló korú srácok mozdonyvezetők, pilóták, katonatisztek, színészek, diplomaták akartak lenni, én meg bérelszámoló! — Hihetetlen — hüledezett az újságíró —, maga valóban furcsa ember! Furcsa és rokonszenves. Köszönöm az interjút. — Várjon csak! — mondta lassan Kiss Ödön, miközben fürkészve nézte az újságírót. — Ügy látom, maga rendes fickó, és a hajdani pékség hangulatát meg igazán tökéletes líraiságaal e letelte ...! Ezért megérdemli, hogy magával kivételt tegyek és beavassam egy féltve őrzött titkomba! De...! — tette szájára az ujját. — Remélem, érti?! — Természetesen! — Nahát figyeljen ide! A bérelszámoló levett a szekrény tetejéről egy nagy bőröndót és nem kevés munkával kinyitotta a rozsdás zárat. Az elképedt újságíró hatalmas csomó, megsárgult iratot látott. — Mi ez?! Vagy maga titokban mégis ír verseket?! Kiss Ödön nevetve emelt ki egy paksamétát. — Na, nem, versíráson nem kapott rajta, máson viszont igen! Mert tudja mi ez?! — fújta le a port a paksamétá- ról — Drámatöredék! — Drámatöredék?!! — Ügy van! Régi magyar drámatöredék, egy szépséghibával, hogy a drámatöredéket én írtam! — De hiszen sárgák a papírok, nehezen olvashatók a betűk...! — bámult az iratba az újságíró. — Azonkívül penészes, poros...! — Van magának arról fogalma, milyen nehéz ezt így b tsárgítani, meg úgy írni, hogy nehezen olvasható, ugyanakkor régies írás legyen?! Kihegyezett lúdtollal írok, a papírt meg magam kikísérletezte folyadékkal sárgítom ..., de különben ez nem tartozik ide! Az a drámatöredék, amit a kezében tart, középkori iskoladráma, természetesen ismeretlen szerzőtől! — Miért csinálja ezt?! — tette le a paksamétát az újságíró. — Mindig drámaírónak készültem! — vallott Kiss Ödön. — De aztán még idejekorán rádöbbentem, hogy sok mai színházigazgató, rendező nagyobb előnyben részesít régi drámatöredékeket ismert és ismeretlen szerzőktől, mint sokszor egy-egy nem töredékes, új magyar darabot. Ezért hát lemondtam az egyéni érvényesülésről és inkognitóba vonultam vissza. Aránytalanul nehezebb munkára vállalkoztam így. Hosszú kutatásokra, hiszen ismernem kell figuráim korát, körülményeit, ismeretlen szerzőim korát, körülményeit... Aztán jön a megírás, besárgítás, végül a mű becsempészése valamelyik irattárba ... — Előadtak már ilyen drámatöredékét? — Még nem találták meg! — mondta büszkén Kiss Ödön. — Pedig már nyolcat rejtettem el különböző irattárakba, könyvtára., a! öt iskola rámát, két keresztény misztériu.njátékot, és egyet — hunyorított az újságíróra —, amit K. mester írt! Ahogy én a mai színház-, meg tv-rende- zőkei ismerem, elöbb-utóbb felkutatják! — Fantasztikus! — mormogta az újságíró és révetegen bámulta, ahogy Kiss Ödön lezárta a koffert. — Akar még valamit kérdezni? -- nézett rá a bérelszámoló, de az újságíró némán intett és kiszédelgett a lakásból. Már messze maga mögött hagyta a Zeller utca 9-et, amikor eszébe jutott, hogy hiszen neki is van négy előadatlan drámája. Ügy döntött, besárgítja őket, és majd vállalja a mai színpadra való átültetésüket. Tóth-Máthé Miklós 4
