Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-01 / 231. szám

1971. OKTOBER 1., PÉNTEK ‘“zMiriap h Európai Biztonság és [gyüttináödés Magyar Nemzeti Bizottsága Vállalati szociálpolitika Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke (a bi­zottság elnöke), Árendás Jó­zsef, a szegedi Űj Élet Terme­lőszövetkezet pérttitkára, ki­váló tsz-tag, dr. Bartha Ti­bor református püspök, az El­nöki Tanács tagja, a Magyar- országi Egyháziak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a Béke­világtanács Elnökségének tag­ja, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Benjámin László, kétszeres Kossuth-dí- jas költő, dr. Bognár József akadémikus, az MTA Afro- Ázsiai Kutató Központjának igazgatója, a HNF Országos Tanácsának elnökségi tagja, Bokorné dr. Szegő Hanna, az. MTA Állami és Jogtudományi Intézetének tudományos fő- munkatársa, a Béke-világta- nács tagja, dr. Brezanóczy Pál, egri érsek; a Magyar Kato­likus Püspöki Kar titkára, az Országos Béketanács Elnöksé­gének tagja, Bacher Mihály, Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneművészeti Főiiskola taná­ra, Duschek Lajosné, a SZOT titkára, dr. Erdey-Grúz Tibor, Kossuíh-díjas akadémikus, az MTA elnöke, a HNF Országos Tanácsának elnökségi tagja, Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, a HNF Országos Tanácsának al­elnökié, a SZOT elnökségi tag­ja, Fábry Zoltán, Kossuth-dí- jas filmrendező, a Magyar Film- és Tévéművészék Szö­vetségének elnöke, az Orszá­gos Béketanács Elnökségének tagja, Garai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője, az Or­szágos Béketanács Elnökségé­nek tagja, dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Hor­váth István, a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyár Fogaskerék Üzeme Hamai szo­cialista brigádjának vezetője, dr. Ijjas József kalocsai ér­sek, a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar elnöke, a HNF Or­szágos Tanácsa Elnökségének és az Országos Béketanács El­nökségének tagja, Jánossy La­jos Kossuth-díias akadémikus, az MTA alelnöke, Kalló Vik­tor. Munkácsy-díias szobrász- művész. Kallós Ödön, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnöke, dr. Káldy Zoltán evan­gélikus püspök, a Béke-világ- tanács tagja, Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának helyettes elnöke, Rom­ját Irén, a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének alel- nöke, a Magyar ENSZ-Társa- ság alelnöke, Kovács István, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, Kőhalmi Fe- rencné. a Kispesti Textilgyár KISZ-bizottságának titkára, Major Tamás, kétszeres Kos­suth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház főrendezője, Makoldi Mihályné, Kossuth- díjas pedagógus, a Magyar Nők Országos Tanácsának al- einöke. dr. Mártha Ferenc, a szegedi József Attila Tudó­Tegnap a százhalombattai, Dunai Kőolajipari Vállalat be­ruházásán dolgozó vállalatok szakszervezeti bizottságainak, illetve műhelybizottságaának titkárai koordinációs tanács­kozásra jöttek össze. A tanácskozás részvevői elő­ször meghallgatták Bató Ist­vánnak, a szakszervezeti inté­ző bizottság titkárának beszá­molóját. Az intéző bizottság köz­benjárásával sikerült zöld­ségboltot, pecsenyesütőt nyitni a területen, hűtő­pultot kapott a csemege­bolt. Sokat tehetnek a szervezet vezetői, aktivistái a beruházás sikeréért. A jövő év nem kis feladatokat tartogat a kivite­lező cégek számára: három­millió tonnás lepárlóüzemet kell megépíteni. E nagy cél mányegyetem rektora, akadé­miai levelezőtag, Méhes La­jos, a Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Molnár Frigyes, a SZŐ VOSZ elnöke, G. Nagy Pál, a 31-es számú Állami Építőipari Vál­lalat Állami-díjas szocialista hri-gá d vezetője, dr. Noszkay Aurél, a János Kórház uroló­gus főorvosa, dr. Perényi Im­re, a Budapesti Műszaki Egye­tem rektora, Pethő Tibor új­ságíró, a Magyar Nemzet szer­kesztő bizottságának tagja, a MUOSZ alelnöke, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Prandler Árpád, a Magyar Jo­gász Szövetség főtitkára, az Országos Béketanács elnöksé­gének tagja. Rachfáth László, a Ganz-MÁVAG MSZMP-bi- zotiíságának titkára, dr. Rap- csák András akadémikus, a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem rektora, Rév Lajos, a Kisipari Szövetkeze­tek Országos Szövetségének elnöke, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének elnöke, Sebestyén Nándorné, az Országos Béke­tanács titkára, a Béke-világ- tanács tagja, a Magyar Szoli­daritási Bizottság alelnöke, dr. Siklós János, a Népszava fő- szerkesztője, dr. Simái Mihály egyetemi docens, a Magyar ENSZ-Társaság főtitkára, az Országos Béketanács Elnöksé­gének tagja, Simon Péterné, az Egyesült Izzólámpa és Villa­mossági Rt. Szabványműszaki szocialista brigádjának vezető­je, Somogyi József, Kossuth- díjas szobrászművész, a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­ségének elnöke, Szabó Imre ICossuth-díjas akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanszékvezető tanára, Sza­bó István, a TOT elnöke, Szat­mári Imréné fonónő, kiváló dolgozó, a Magyar Gyapjúfo­nó és Szövőgyár Május 1. szo­cialista brigádjának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója, Tolnay Klári, kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, az Országos Béketanács elnökségének tag­ja, Tóth Tiborné, a Ruházat- ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió el­nöke, a Magyar Partizán Szö­vetség alelnöke, Úszta Gyula altábornagy, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar Partizán Szö­vetség főtitkára, Varga Zsig- mondné, a nyíregyházi Dózsa Tsz növénytermesztője, Vas- XVitteg Miklós, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának alel­nöke, a HNF Országos Taná­csának elnökségi tagja, Váncsa Jenő, az Agárdi Állami Gazda­ság igazgatója, Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője, Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Závori László, a Csepel Vas- és Fém­művek szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Zsigmond Lász­ló, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanszékvezető tanára, akadémiai levelező tag. segítésére az intéző bizottság felhívástervezetet dolgozott ki. A felhívástervezet vitájában többen felvetették — így Ben­csik István, a kőolajipari tröszt szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Kormos László, az SZMT közgazdasági és munkásellátási bizottságának vezetője —, hogy ne általános­ságban szólítsák akcióba a dolgotokat, hanem konkrét feladatok elvégzésére kössenek együttműködési szerződéseket. A DKV szakemberei elmon­dották, hogy a koordinációs tervek el­készültek, ezek mintegy tíz hónapja a kivitelező vállalatok birtokában van­nak, a részfeladatok köny- nyen kimutathatóak, semmi akadálya, hogy akár a közeljövőben megszülessenek a szocialista szerződések. Ritkán emlegetett, ám ennek ellenére rendkívül fontos sze­repet betöltő fogalom a válla­lati szociálpolitika. A dolgozók életszínvonalát befolyásoló közvetett juttatások jelentős része ugyanis — mint például az üzemi étkeztetés, a vállala­ti gyermekintézményeit igény- bevétele, segélyezés, vállalati üdültetés, tanulmányi ösztön­díj, lakásépítéshez való hozzá­járulás stb. — a vállalatok­hoz kapcsolódik. Az ott vég­zett munka teremt jogot e jut­tatások élvezésére, tehát — és egyrészt — a dolgozónak érde­ke, hogy olyan munkahelyet válasszon, ahol e kedvezmé­nyek jelentősek, ugyanakkor — és másrészt — a vállalatok is arra törekednek, hogy mi­nél kiterjedtebbé tegyék szo­ciálpolitikájukat, ezzel is vonzva a munkaerőt. 100 ezer étkező Azt, hogy valóban nem kis dologról van szó, néhány adat­tal, ténnyel könnyű bizonyíta­ni. A megyében egy óvodai hely létesítése ötvenezer fo­rintba kerül, évi fönntartása pedig — a szülői hozzájárulá­son kívül — hatezer forintot emészt fel. Naponta a megyé­ben több mint százezer ember veszi igénybe a kedvezményes üzemi étkeztetés valamilyen formáját, s kap fejenként két és hat forint közötti hozzájá­rulást. Évente csak a megyé­ben 13 ezer fölött van — az országban félmillióm túl — a kedvezményes üdültetésben részesültek száma, s itt egy- egy fő a maga fizette pénzhez átlagosan 800 forintot kap jut­tatásként, hogy pihenése való­ban kényelmes legyen. Az em­lítetteken túl a vállalati szo­ciálpolitika körébe tartozik az üdülőszanatóriumók fönntar­tása, az üzemi egészségügy fejlesztése, a munkásszállások működtetése — a megyében több, mint hétezer ember la­kik munkásszálláson —, a be­járó dolgozók utazási költség- térítése, á külföldi csereüdül­tetések, a kulturális és sport- tevékenjTség támogatása... még fölsorolni is sók. Miért marad mindez rejtve, miért nem számítják mindezek pénzbeni értékét is fizetésük­höz az emberek? Régről kell kezdeni. Onnét, hogy az áEami kezelésbe vett vállalatok egyik alapvető kö­telességévé tette a munkásha- talcm a kiterjedt, széles körű szociálpolitikát. E kötelesség a dolgotok oldalán jogként je­lent meg, mégpedig olyan jog­ként, amely mindenkit, mun­kájától, beosztásától, képzett­ségétől, magatartásától füg­getlenül, megillet. Az akkori helyzetben mindez nem szült feszültségeket. Az üzemi ét­kezés lehetősége nagy vív­mány volt, ahogy a Balaton, s más üdülőhelyek birtokbavé­tele is. Üj, s nagyszerű lehe­tőségnek számított a kulturá­lis intézmények — a könyvtár, a szakkörök, a filmvetítések, az ismeretterjesztő előadások — használata, az üzemi böl­csődék és óvodák létrehozása... .ám az újdonság varázsa el­múlt, a dolgok fénye megko­pott, s a változó helyzet fe­szültségeket teremtett. Keveseknek sok? Ma sűrűn hallani a megye üzemeiben azt a véleményt, hogy a vállalatok körébe tar­tozó közvetett juttatások keve­seknek adnak sokat. Az így vélekedők arra utalnak ezzel, hogy — tagadhatatlanul — bár évről évre emelkedik az ilyen célokra fordított összeg, ami közepes üzem esetében is évente több millió forint, az abból részesülők száma lénye­gesen nem változott, sőt, több területen csökkent. A részese­dési és fejlesztési alap — e kettőből fedezhetik ugyanis a vállalatok szociálpolitikái ' ki­adásaikat — az egész kollektí­váé, s mégis csak a kollektíva egy része élvezi a belőlük származó kedvezményeket — hangzik az érv. S persze, pél­da is álcád. Az üzemi étkezte­tést csak minden második, harmadik dolgozó veszi igény­be; a vállalati üdülőbe keve­sen jutnak el; nincs mindenki­nek kisgyermeke, hogy hasz­nálja a vállalati bölcsődét, óvodát... — s így tovább, szinte a végtelenségig. Való­ban ennyire igazságtalan len­ne a vállalati szociálpolitika? Valóban csorbítaná a kollektí­va érdekeit, s megrövidítené az embereket, hogy például — csak egyetlen esetet említve, az anyaggyűjtéskor feljegyzet­tek közül — a Magyar Selyem­ipari Vállalat váci szövőgyá­rában iskolaév kezdetekor 400—1600 forint közötti segélyt kapnak a rászoruló nagycsa­ládos édesanyák? Eljátszhatnánk a szavakkal, s megfordíthatnánk a kérdést: inkább sokaknak kevés? Az­az, a szociálpolitika fedezete­ként szolgáló forintokat a vál­lalatok osszák fel, s kivétel nélkül tegyék mindenki borí­tékjába a neki jutó részt? Képtelen helyzet . lenne! Nem véletlen, hogy rendelkezések kötik a vállalatok kezét — az ún. R-fix elsődlegességével, azaz a részesedési álap é célt szolgáló résziének, kötelező el­különítésével — s az állam rá­kényszeríti vállalatait, hogy szórtál politikai feladatokat is ellássanak. Vajon, ha nem len­ne üzemi étkeztetés, hol fo­gyasztana meleg ételt a kiske­resetű munkás, hennát vihet­ne haza csekély — legalábbis a vendéglőd árakhoz mérten csekély — térítés ellenében me­leg ételt a két gyermekét egye­dül nevelő asszony, mint te­heti ezt például a Nagykőrösi Konzervgyárban ? Ki vinné él ingyenes üdültetésre, két-há- rom hétre á szeglány — ne fél­jünk leírni ezt, igenis szegény — családok gyermekeit, mint teszik ezt például a Famutfo- nóipari Vállalat váci finom­fonógyárában, ha nem a vál­lalat? Mi segítené az állam adta támogatáson túl a nagy­családosok, a négy—hat, vagy még több gyermekiét nevelők helyzetét, ha nem a vállalat kollektívája által megtermelt pénzből adott segély, lakás­építési hozzájárulás, a tehet­séges gyermeknek megszava­zott tanulmányi ösztöndíj ? A vállalati kollektívának ugyanis nemcsak termelési feladatai vannak. Közösségi funkciókat is el kell látnia, ez társadalmi berendezkedésünk­ből éppúgy következik, mint gazdasági rendszerünk felépí­téséből. (Az állam a vállala­tok adóbefizetéseinél messze­menően érvényesíti azt az el­vet, hogy a szociálpolitikai ki­adások fedezete mindenkor meglegyen.) Ahogy az igazi család istápólja a gyengét, a rászorulót, úgy ezt kell tennie a nagy családnak, a munka­hely kollektíváj ának is. Per­sze, okosan, igazságosan, a többség érdekednek tiszteletté- véL Többet, ésszerűbben Elhangzanak olyan vélemé­nyek is, hogy lényegében mindegy lenne, melyik kéz, az államé vagy a vállalaté, adja, amit ad. Anélkül, hogy bele­bonyolódnánk a dolog közgaz­dasági magyarázatába, szögiez- zük le: dehogy mindegy! Gon­doljunk a legkézenfekvőbbre, a lakásépítés támogatására. Mindegy, hogy egy távoli hi­vatal utalná ki mechanikusan a pénzt, vagy a vállalati kol­lektíva képviselői szavazzák meg? Ahol érdekeltek dönte­nek, ahol a legalaposabban is­merik a helyzetet, ott a döntés mindig igazságosabb, s vissz­hangja, erkölcsi hatása is más. Ezért, hogy az állam nem csökkenteni, hanem növelni kívánja a vállalati szociálpoli­tika jelentőségét, de jobban kötve a vállalati gazdálkodás eredményességéhez, valamint az ésszerűséghez, a dolgozók érdekeltségéhez. A béren kívüli vállalati jut­tatások összege, ahogy koráb­ban, úgy az elmúlt években is, emelkedett. Szép számmal vannak rendezésre, megoldás­ra váró kérdések — így pél­dául a gyermekintézmények megtartása vagy átadása a ta­nácsoknak, s fönntartási hoz­zájárulás fizetése—, de az bi­zonyos, hogy a vállalati szo­ciálpolitika a következő esz­tendőkben is fontos helyet fog­lal el a dolgozók életkörülmé­nyeinek, életszínvonalának alakulásában. Ezért fejlesztése gazdasági érdek és politikai kötelesség, ahogy kötelesség az ésszerűbb, igazságosabb elosz­tás útjának, módjának keresé­se is, hogy érdemesség és rá­szorultság, szerzett és termé­szetes jog minél közelebb es­sék egymáshoz e területen is. Mészáros Ottó A MÉSZÖV—ÁFÉSZ vá­lasztmánya ülést tartott csü­törtökön délelőtt Budapesten a Szabadság Szállóban. Élénk vita után hozott határozatot a választmány a közös fejleszté­si alap felhasználásáról. A ta­nácskozás eredményeképpen a Vácott épülő szövetkezeti áru­ház építésének költségeihez a közös fejlesztési alap mellett a megye szövetkezetei rész­jegybefizetéssel is hozzájárul­nak. Ily módon a megye legna­gyobb áruháza az eddigi legnagyobb mérvű társulá­sos összefogás eredménye lesz. A társulásban részt vevő szö­vetkezetek részjegyeik arányá­ban részesülnek majd a gazda­sági eredményekből. Tudomásul vette a választ­mány a IV. ötéves terv össze­sítéséről készült elemzéseket és határozatában felkérte az ÁFÉSZ-eket, hogy új ötéves tervüket időszakonként vizs­gálják felül, s ha kell, módo­sítsák. Az összesítés a hálózat- fejlesztési beruházásokat is tartalmazza. Eszerint a szövet­kezeti vendéglátóipar 9807 négyzetméter, a kiskereskede­lem 34 719 négyzetméter, ösz- szesen 44 526 négyzetméter alapterülettel gyarapodik a tervidőszak végére. Ez azt je­lenti, hogy csaknem 140 kiske­reskedelmi bolt, köztük 26 ABC áruház, 4 nagyáruház, valamint 64 új vendéglátóipa­ri üzlet kapcsolódik be a köz­ségek vérkeringésébe. Zászlólevonás a Gellérthegyen A gellérthegyi felszabadu­lási emlékműnél csütörtökön, délelőtt ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással levonták a nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyek — a fegy­veres erők napja alkalmából — két napon át lengték az ár­boc rúdon. Nem lesz a megyének olyan szövetkezeti ellátási körzete, amelybe ne jutna valamilyen bolt vagy vendéglátó üzlet. A választmányi ülésen adták át a szövetkezeti mozgalom­ban 20 évnél régebben dolgo­zó ÁFÉSZ-elnököknek az arany emlékgyűrűt. Ebben a szövetségi elismerésben része­sült Belovai József tápiósze- csői, Csikós János pilisi, Duka Gyula péceli, Kovács Zoltán jászfcarajenői, Mile László zsámbéki, Molnár László nagykőrösi, Nagy Péter érdi, Pásztor Gyula szigetszentmár- toni, Puskovits Gyula albertir- sai, Revutzki Dezső pilisboros- jenői, Skrób Béla tápiógyörgyei, Szénási Zoltán túrái, Tokay György dömsödi és Ulvitzky József nagykátai AFESZ-éi- nök. k. m. BARÁTSÁG I. Egymillióval több A Siófoki Kőolaj vezeték Vállalat a Barátság I. kőolaj­vezeték kapacitásának növe­lésére Rétságon új szivattyú- állomást, nyomásfokozót épí­tett. Az új létesítményt üzem­be helyezték. Ezzel egymillió tonnával növelték a kőolaj­vezeték teljesítményét, azaz az eddig szállított 4,4 millió tonna helyett 5,5 millió tonna kőolaj érkezik a vezetékem az országba. Százhalombattai szerződések Hárommillió tonnás lepárlóüzem épül ÜVEGSZÖVET A Magyar Selyemipari Vállalat és a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület kiállítást rendezett az üvegszövetek ipari felhasználásáról. A magyar selyemipar 1960 óta gyárt üvegszövetet, és az elmúlt évben már kétmillió négyzetmétert hoztak forgalomba. Elsősorban nagy szilárdsága, hő- és elektromos szigetelő tulajdonsága, valamint abszolút méreí- tartóssága miatt használja srívesen az ipar. Különféle csó­nakokat, sporthajókat, bukósisakokat készítenek üvegszö­vetből. MÉSZÖV—ÁFÉSZ választmányi ülés Több mint 200 új szövetkezeti üzlet / r h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom