Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1971. OKTOBER 17., VASÄRNAP “SK-f££r$s$P 5 Idén megoldhatatlan A megye: telítve PALACKGÁZ-HELYZET JELENTÉS Az OKGT (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt) tájékozta­tása szerint a hazánkban 1965- ben termelt, 32 000 tonna — azaz 285 000 háztartás ellátá­sára elegendő — pb-gáz mennyisége az utóbbi évek­ben emelkedett. A hajdúszo- boszlói földgáz kitermelése, és a feldolgozás fejlődése — a DKV belépése — eredmé­nyeként 1970-ben a hazai termelés 129 000 tonnányira növekedett. A kormány által jóváhagyott terv a múlt év végére egymillió háztartás pb-gázfogyasztásba való be­kapcsolását írta elő, a lakos­sági igények azonban az elő­re vártnál jóval magasabbra szöktek. Ha megvalósul a program Emiatt egyrészt a hazai ka­pacitás maximális igénybe­vételével, másrészt Szovjet­unióból importált gáz „beve­tésével” igyekeznek a roha­mosan növekvő igényeket ki­elégíteni. így sikerült elérni, hogy a múlt év végén 1 mil­lió 300 ezer fogyasztó jutha­tott palackozott gázhoz. S minthogy a folyamatos ellá­tottsághoz szükséges legalább egy tartalékpalack tárolása is, éhhez ma már elegendő pa­lack van forgalomban. Üj fogyasztó bekapcsolása viszont idén, a mai kapaci­tás mellett: megoldhatatlan. Hogy az igényeket utolérjék, két éve két új töltőüzem épí­tésébe fogtak, s az egyeszten- dei határidőcsúszással átadott győri töltőtelep bekapcsoló­dása előreláthatóan mintegy 7—10 százalékos kapacitás- növekedést eredményez, a Tolna megyei Pincehelyen pe­dig a győri üzem másfélsze­resét produkáló üzem kezd termelni a jövő év elején. Ahhoz azonban, hogy min­den igényt kielégíthessenek — új nagyberuházás szüksé­ges. Ezért korszerű, impor­tált gépi palacktöltők, nagyobb mértékű tárolókapacitás, és 50 darab új vasúti szállító- kocsi üzembe helyezését ma­gában foglaló fejlesztési prog­ram készült. Megvalósítása egymilliárd forintba kerül. Előreláthatóan 1973—74-re realizálódik, s ettől kezdve minden igényt kielégíthet a hazai termelés. — Szép távlatok. De szinte mindennapos érdeklődés és panasz témája Pest megye egyes körzeteinek palackos- gáz-ellátása. Erről Deme János, az OKGT gázipari főosztályvezetője így tájékoztat. — Pest megyét tulajdon­képpen pb-gáztelitettnek kell felfognunk, minthogy ebben a megyében látjuk el a leg­több palackosgáz-fogyasztót: 179 300 háztartást, s a fővá­rosban még 84 500-at. Előbb a fehér foltokat — összehasonlításul? — Például Bács-Kiskun me­gyében felényi a pb-gáz- fogyasztó — s a legsürgetőbb most Szabolcs megye árvíz- károsultjainak felépülő új házaiban a palackosgáz-ellá- tás biztosítása. Ez érthető és mindent megelőz. Az elmúlt félévben derült ki, hogy Pest megye aránylag mennyire jó helyzetben van — így most mindenekelőtt a fehér fol­tokat, a távolabbi megyé­ket kell sorra vennünk, azo­kat a világtól elzárt tanyá­kat, ahol a fűtőolaj, vagy a villany is szinte elérhetetlen. Ezenkívül előre kell vennünk a szegedi olaj mezőn dolgozó, 10—15 ezer főnyi saját dol­gozónkat is, mert a jelenlegi munkaerő-vándorlás ellenére csak így tudjuk lekötni mun­kaerőinket. Igyekszünk lete­lepíteni őket, s ehhez szük­séges — s ezt meg is ígér­tük — a pb-gázzal való ellá­tásuk is. A hazai olajmennyi­ség döntő hányadát nyújtó szegedi olajmezőkön részint ezzel sikerült biztosítanunk a szükséges munkaerőt — s ez­által láncreakciós módon a további olajkitermelést, azaz az országos ellátottságot is részben biztosítjuk, Vácra vezetéken — Átfogóan: a kormány- program előirányzatához ké­pest vállalásainkat túltelje­sítettük. Az sem lebecsülen­dő, hogy a vezetékes gáz is terjed: a megyében csak a legutóbbi időben kapcsoló­dott be Vecsés, Szigetszent- miklós, Dunaharaszti, Ceg­léd. Vácott is elkészült már a hálózat, s a jövőben a veze­tékes gáz is több Pest megyei háztartásba jut el. P. G. megismétli; minden segítséget megad a nyugdíjasok családi, egészségügyi és egyéb problé­máinak megoldásához; éven­te egyszer baráti találkozóra hívja össze, s tájékoztatja őket az időszerű politikai kérdések­ről. A határozatok szellemébén már számos intézkedés szü­letett A pártbizottság köz­benjárására részesült kórházi kezelésben, majd szociális se­gélyben Horváth Ferenc, a da- basi Szikra Tsz nyugdíjas ve­teránja; Babusa Pálnak a pártbizottság kezdeményezésé­re emelték a nyugdíját; a köz­ségtől távol lakó, betegeskedő Szabó-házaspárnak a pártbi­zottság által felkért jogász segített megvédeni jogos iga­zát egy lakáscsereügyben. Az udvarban kifeszített kö­télen száradó fehérneműket lobogtat a szél: Gulyás Béláné az imént fejezte be a kismo- sást. Most fájós vállát tapo­gatva üldögél velem a szobá­ban, s közben a konyha felé fülel: megjöttek az unokák — ikrek! — az iskolából. Leánya kávéval kínál bennünket, Gu­lyás néni azonban nem iszik. Használni nem használ, akkor meg minek? Gulyás néni maga is a „fel­mentettek” közé tartozik: be­tegségére való tekintettel nem kell eljárnia a taggyűlésekre. Ritkán él a felmentéssel. — Olyankor, ha a rossz idő miatt az ízületeim berozsdá­sodnak — mondja. — Kapcso­latom' a II-es alapszervezettel akkor sem szakad meg. A köz­ség közepén lakom, valaki mindig benéz hozzám: hol a bizalmi, a bélyeggel, hol a tit­kár a legfrissebb hírekkel. — Milyen az anyagi hely­zete, Gulyás néni? — Nem panaszkodom. Nyug­díjat a férjem után kapok — 947 forintot; nem sok, de jó gyermekeim vannak. A lá­nyomról és a vejemről beszé­lek. Egészség kellene inkább, de azt ők sem tudnak adni... Több, mint húsz esztendeje özvegy. Szobájában rend, tisz­taság és emlékek veszik kö­rül. Köztük a legkedvesebb emléktárgy: a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem. „Horváth Feri bácsit keresi? Menjen végig ezen az utcán, az útépítésig; ott forduljon balra az első dűlőn, s neki­megy egy cseréptetős vályog­háznak. Ott lakik.” Horváth Ferenc veterán, egykori internacionalista, a szovjet Vörös Csillag Érdem­rend tulajdonosa nehézkes já­rással jön elém az apró tanya­udvaron. A földes padlójú szoba te­nyérnyi ablakain nehezen talál utat a friss levegő. A szoba bútorzata szerény: kát ágy, komód, szekrény, asztal, bice­gő lábú székek és egy reka- mié; törött rugóit pokróc rejti. A legfiatalabb „...városabb lesz ez a város" Beszélgetés Bertha Antallal, Szézkalomtatta taahselMhéní Csemege csokros Százhalombatta határában az érdi Benta-völgye Termelő- szövetkezet asszonyai szürete­lik a piros paprikát- A „cse­mege csokros csüngő” fajtájú piros paprikát 15 holdon sze­dik, holdanként mintegy 50 mázsát. A fűszernövény ez­után a kalocsai darálóba ke­rül, s onnan a boltok pult­jaira. (Foto: Gárdos) Centrifuga ultrahanggal Magyar—szovjet konstrukció A Budapesti Vegyipari Gép­gyár mérnökei a szovjet Nii- himmias Kutató Intézet szak­embereivel közösen olyan centrifugát konstruáltak, amelynél ultrahanggal fokozzák a centrifugális erő hatását. Ily módon azonos erő kifejté­séhez kevesebb fordulatszám is élég, s fezzel megkímélik a vegyi anyag kicsapódó szem­cséit a roncsolódástól. Az ult­rahangos centrifuga prototípu­sa elkészült, jelenleg a gyár­tók és a felhasználók közösen vizsgálják, megfelel-e a beren­dezés az igényeknek. Ameny- nyiben megállja helyét, 1973- ban magyar—szovjet kooperá­ció alapján megkezdődik a so­rozatgyártás a BVG-ben. A vegyipar munkáját gyorsítja meg például a csigás ülepítő centrifuga. Ez a korábbi szakaszos üze­meltetési berendezésékkel szemben folyamatosan műkö­dik. Hét gyerek röppent ki ebből a családi fészekből. — A nyolcadik helyett, aki meghalt, idevettük az első írnokát — mondja Horváth néni. — Mi úgyis megszoktuk, hogy tízen legyünk. Vörösgárdista, később sze­gényparaszt, csendőri felügye­letes, a felszabadulás után községi bíró, aztán a Béke Termelőszövetkezeti Csoport elnöke, az átszervezéstől a Szikra Tsz növénytermesztője, végül éjjeliőre: íme, Horváth Ferenc életrajza dióhéjban. Hetvenöt évesen ment nyug­díjba, de még akkor sem volt ki a tíz éve. — A bíróskodás, negyvenöt­től, nem számított? — Azt mondták, nem. Az csak tiszteletdíjas állás volt, előbb 60, majd 100 forint havi fizetséggel. — Mennyi nyugdijat kap, Horváth bácsi? — Most már ne féltsen — nyugtat meg tréfásan —, nem halunk éhen: a Vörös Csillag Érdemrend után felemelték: 1350 forintom lett egy hónap­ra. — Melyik pártszervezethez tartozik? — A Szikra Termelőszövet­kezetéhez. Onnan jöttem nyug­díjba, annál akartam maradni. — Mit tud az alapszervezet­ről? Városi tanácsok, járási hi­vatalok elnökeit sorra felke­restük, mindegyik nyílt őszin- tesággal tárta fel előttünk a megye azon részének gond­jait, ahol munkálkodik. De arról is beszámoltak, hogy a fejlődés útján mennyire ju­tottak városaink, községeink és hogyan készülnek a to­vábbhaladásra ezen az úton. Mindenképpen az egész me­gyére vontkoztatható biztató helyzetkép alakult ki sza­vaikból. S most az Interjúso­rozat befejezéséül következ­zék Pest megye legfiatalabb városa: Százhalombatta el­nöke. A városi tanács elnöke, Bartha Antal azóta látja el hivatalát, amióta Százhalom­batta város, tehát 1970. április elseje óta. Előzőleg 11 eszten­deig járási tanácselnök volt Szobon, de már állt város élén, 1948-ban Nagykőrös polgármestere volt. Majd né­hány évig különböző egyéb igazgatási feladatokkal bíz­ták meg, de utóbb még egy­szer megválasztotta Nagy­kőrös, akkor már tanácsel­nökké. — Az évszázados városi tra­díciókkal rendelkező Nagykő­rös igazgatásának élén állni könnyebb feladat volt-e, mint Itt ahol tulajdonképpen még csak születőben a város? — Természetesen sok min­denben eltérő a feladat, nehéz is lenne párhuzamot vonni a kettő között. Itt, ahol tíz éve a puszta földön kívül semmi seim volt, igazi várost építünk. Százhalombatta, a régi köz­ség, a mai óváros falusias jel­lege ugyan megmaradt, de külső képe mégis változott. A régi házakat, már amelyeket még érdemes, sorra korsze­rűsítik, a nagyon elavultakat, évente nyolc-tízeit, pedig le­bontják és helyébe vadonat­új épület kerül. Van még azonban mindig vagy negy­ven barlanglakás is. — A két nagyüzem építésé­nek már a híre is elkedvetlení­tette a falut. Ügy érezte az ős­lakosság, hogy az épülő új vá­ros mellett fejlődése elakad. — Megszűnt már ez az ag­godalom. Látják az óvárosiak, hogy egyáltalán nem kerül­tek hátrányba. Sőt. Üj ipar­cikkbolt nyílt, két élelmiszer- boltot korszerűsítettek, ven­[ — Keveset; azt is a párttit­kártól, aki unokaöcsém, és né­ha meglátogat. Ha ő nem jön­ne, tán semmit sem tudnék. — A pártbizalmi nem szok­ta felkeresni? — Ritkán. Most már jó ideje nem láttam. Júliusi a köny­vemben az utolsó bélyeg... Azelőtt még eljártam a tag­gyűlésekre; most már nem bí­rok. A lábam is fáj, a szemem is meggyengült: rosszul látok hazafelé, a sötétben. Hirtelen kibuggyan belőle a keserűség: — Egész életemben szeret­tem a földet: kapálni, kaszálni, jószággal babrálni, ez volt az életem. Meg is haltam volna talán a gyárban, négy fal kö­zött, a gép mellett. Dolgos, te­vékeny ember voltam én ké­rem, most meg ilyen tehetet­len lettem. — Te beszélsz? — korholja a felesége —, hiszen még he­lyettem is te csinálsz mindent a ház körül! Épp csak meg­főzöm kettőnknek a kis ételt, több sem telik az erőmből a szélütés óta — magyarázza nekem. — Az uram vizet hord, felsöpör, tüzet rak. mikor mit kell. Dolgos ember ez még most is — teszi hozzá büszkén. — Hetvennyolc évesen... In­kább a politika... a közös­ség ... az hiányzik neki... déglő lett a megszűnt ital­bolt helyén, a régi községi tanácsházban most nyílt meg az óvoda és az óvárosban min­den egyes jelentkező gyerek számára van hely. De azért az óvárosiak minden alkalmat megragadnak fejlesztési igé-r nyeik hangoztatására. Igaz, jelenleg csak az újváros la­kói élvezik a teljes komfor­tot, amit persze nemcsak az óvárosra, de Újtelep, Pannó- niapuszta, és Urbárium-dű­lő meglevő, s épülő házaira is ki kell terjeszteni, mégpedig hamarosan. — A városban mindenfelé építkezéseket látni. Hány ház van ez idő szerint épülőben? — A hatvanas évekbén a modern lakótelepen 760 lakás épült. Azóta 160. További száz új állami lakás építése még ez idén befejeződik és mintegy 200 alapozása meg­kezdődött, illetve építését most készítik elő az Újváros­ban. Ennyi feltétlenül meg­épül jövőre, de a negyedik öt­éves tervben összesen ezer ál­lami lakás készül el. Ezenkí­vül Dunafüreden és a többi új lakótelepen évente leg­alább ötven családi ház épül, ha ugyan nem tö.bb. A KISZ keretében most alakult meg az Ifjúsági Lakásépítő Szövet­kezet 32 alapító taggal és az­zal a szándékkal, hogy össze­sen 150 lakást építenek fel több szintes épületekben. Eb­ből hatvanat már jövőre meg akarnak építeni. — Városok nem egyik pilla­natról a másikra, varázsszóra nőnek ki a földből. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon is láttunk megszületni néhány új várost, tudjuk, Idő kell hoz- j zá. Százhalombattán sem las­sabban alakul ki városkép, de mégis, mikor növekszik igazán várossá? — Abba még további tíz esztendő biztosan beletelik. Az V. ötéves tervben épülő újabb ezer állami lakás részére meg­volt már a helykijelölés is. Dunafüreden, a városhoz tar­tozó üdülőtelepem még 250— 300 telek alakítható ki részben családi házak, részben víkend- házak részére, ahogy ma is egymással elvegyülve állnak ott ilyen épületek. Pannónia- puszta és Urbárium-dűlő szin­tén a város terjeszkedésének területe. Részletes rendezési tervük már elkészült, 800 la­kásra lesz itt hely. Tíz eszten­dő múlva ezek az épületek mind-mind állni fognak és be­népesülnek. Jól karbantartott burkolatú utcák is kiépülnek és persze a közművek szántén. Akkor már nemcsak jellegére, de lélekszámúit tekintve is igazi város lesz a város. Leg­alább 20 ezer ember otthona. — Most hány ember Iákik a városban? — Állandóan változik. Az állandó lakosok száma 6500— 7000 között ingadozik, mert sokan jönnek, de egyesek el­eimennek. Mégis közel tízezer főre tehető máris az ittlakók száma, hiszen a két nagyüzem és az építőipar munkásszállá­sain mindig lakik néhány ezer ember. — Milyen a viszony az ősla­kosság és az újonnan betele­pültek között? — Szinte már összeötvöződ­tek. Elmondható, hogy a régi battaiak és a már néhány éve az új lakótelepen élők egészséges lokálpatriotizmusa, lakóhelyszeretete az egész vá­rosra vonatkozik. Egyre töb­ben nagy áldozatkészséggel vesznek részt a Város szépíté­sében és fejlesztésében. Per­sze, a két gyár dolgozói ebben is élenjárnak, de számukra épül ez a város és a lakosság túlnyomó többsége a két üzemben dolgozik. Nincs még művelődési házunk, sport­pályánk, strandunk és a ta­nács eddig csak a terveket ké­szíttethette el. A Dunai Kő­olajfinomító Vállalat hét szo­cialista brigádja a strand épí­téséhez ezer munkaórát, 70 ezer forint készpénzt ajánlott fel és ebből 40 ezret már be is fizetett. — A két nagyüzem dolgozói tehát sokat tesznek a váro­sért, csakhogy Százhalombatta nem csupán nekik, az üzemek­nek is otthona. — Nos, elmondhatom, hogy mind a két üzem szinte verse­nyez egymással és komoly anyagi hozzájárulással segít a város fejlesztésében. A tanács mindig, mindenben számíthat rájuk. Nem győzném felso­rolni, mi mindent tettek ed­dig. Szintén csak példaképpen említem meg, hogy a két vál­lalat még a mostani ötéves terv időszakában ipari szak- középiskola építését tervezi a most épülő újabb általános iskola tőszomszédságában, az­zal közös tornateremmel, konyhával és étteremmel. — A születés állapotában is lakott már ez a város és a két üzem is működik, noha egyik építése sem fejeződött még be. — Valóban az üzemeivel együtt nő a város. Az erőmű jelenleg 615 megawatt áramot termel, dolgozói létszáma 750 fő. 1975-re már 1500 embert foglalkoztat és 2000 megawat­tot termel. Az olajfinomító ma még csak évente 3 millió tonna olajat dolgoz fel, 77- ben már 10 milliót és addig­ra mostani 3300 dolgozója leg­alább 1000 fővel gyarapszik. — Ha a tervezett lakások megépülnek, az üzemek dolgo­zói nem lesznek hajléktalanok. — Csakhogy nem elég, hogy fedél van a fejük fölött. Járu­lékos beruházásokra is szük­ség van, például megfelelő bolthálózat kiépítésére, olyan­ra, hogy ne csak. az..élelmi­szert szerezhesse be a lakos­ság helyben, hanem minden­féle iparcikket és ruhaneműt is. Továbbá szolgáltatásra is bővebb szükség van. Tárgya­lunk vállalatokkal, szövetke­zetekkel, szolgáltató ktsz- ekkel, de csak ott tartunk, hogy a mostani tervidőszak folyamán mindössze 50 milliós beruházás látszik részükről biztosítottnak. Hogy ez nagy összeg? Az ám, csak kimond­va, a valóságban mégis édes­kevés, mert kereskedelmi és szolgáltatói beruházásokra legalább háromszor ennyire lenne szükség. íme, a legége­tőbb problémánk. — A város tanácstagjai több­ségükben új lakók Százhalom­battán, átérzik-e ennek elle­nére a helyi problémákat? — A legnagyobb mértékben — és talán leginkább éppen azok, akik a legújabb lakói a városnak. — A határozatok, de a me­gyei és országos érvényű ren­deletek, meg törvények végre­hajtásához megfelelő tanácsi apparátus is kell. — Bizony. Esztendőnél to­vább eltartott az apparátus megszervezése, de végüli is most már minden állást meg­felelő képesítésű dolgozó tölt be. Java részük azonban új ember itt, és főleg helyi is­mereteik gyarapítására kell törekedniük. Ebben nagy se­gítséget nyújtanak, magamat is beleértve, az egész appa­rátusnak a most velünk együtt, azelőtt a községi ta­nácsnál dolgozó kartársaink. Különösen Ferenczy Illés ta­nácselnök-helyettes, aki egy évtizednél régebben dolgo­zik Százhalombattán és a községi tanács vb-elnöke volt. Meg kell mondanom, hogy nagy segítséget jelent a ta­nácsnak az az együttműkö­dés, amit minden politikai, társadalmi és gazdasági szerv a város érdekében kifejt, el­sősorban a városi pártbizott­ság és Komáromi János, a pártbizottság titkára. Irányít tó tevékenységük, tanácsaik rendkívül sokat jelentenek a tanácsnak. — Mi, akik itt élünk és dol^ gozunk Százhalombattán, sa-i ját szemünkkel látjuk, hogy minden egyes nappal váro­sabb lesz ez a város. Sz. E. „Arra törekszünk, hogy a munkából kiérdemesült, idős, tiszteletre méltó emberek kapják meg azt, ami őket megilleti...” (Kádár Jánosnak az 1971. szeptember 29-i pálfai falugyűlésen mondott beszédéből.) Nyíri Éva ► t i « 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom