Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1571. OKTOBER 17., VASÄRNAP ss^CA4ap 3 / KOMPUTER TERVEZ, A PIAC VÉGEZ Pest megye patyolata UTAZIK AZ ÁGYNEMŰ - PÁLYÁZAT SZERVIZRE PAPÍRBA CSOMAGOLJÁK Az igazgató a komputer ter­vét tanulmányozza. Vaskos pa- pírköteg, milliónyi számmal. A gazdálkodás hatékonysága a létszámtól, a bértől és a nye­reségtől függ. A nyereségtől az év végi részesedés függ. Tulajdonképpen minden min­dennel összefügg. Mit kell tenni az év hátralevő részé­ben? A komputer több variá­ciót dolgozott ki: ha ez úgy alakult, mit csináljunk azzal ? Az igazgató dolga, hogy dönt­sön. A gép csak tanácsokat adhat. Megosztva nehéz (Máimban közgazdasági an- kétot rendezett a budai járási pártbizottság, akkor mutatta be a K1SZORG komputer­szolgálata tudományos szol­gáltatását: 9 órakor betáplál­ták a számítógépbe a Pest megyei Szolgáltató és Csoma­goló Vállalat adatait, s 11 órá­ra, az értekezlet végére, a gép elkészített néhány tervválto­zatot.) A dolog, persze, nem olyan egyszerű, ahogyan a gép „lát­ta.” Tájékozódásunkat a múlt­nál kell kezdenünk. Hajós Ist­ván igazgató segít ebben. Pest megyében 1963-ban kezdődött a „patyolatpróba” — addig nem volt üzemi mo­sás és vegytisztítás. A me­gyei tanács nemcsak kezdemé­nyezte, hanem sürgette is az ügyet. A sürgősség hatása ma is érződik. Nem vártak két- három évet, hogy egy új, korszerű kombinátot építse­nek, hanem Gödöllőn, a volt Grassalkovich-kastély pincé­jében berendezték a vegytisz­tító üzemei az egykori, váci orgonagyárban pedig a moso­dát. A megosztottság, a távol­ság, ma már nehézséget okoz — bár akkor hasznos volt a vállalat létrejötte. Pest megyében — egyedül­álló jelenség — ráfizetéses a mosás. Sokat utazik az ágy­nemű: Jászkara jenéről is Vácra kelj vinni azt az egy­két kiló mosnivalót. Az egy­mástól távol eső 56 felvevőhe­lyet még akkor is nehéz na­ponta bejárni, ha éppen van elegendő gépkocsi. Megye- székhely, nagyobb város hí­ján nem gyűlik össze annyi munka egy helyen, amennyi a rentabilitásihoz kellene. Az árakat természetesen nem le­het emelni, hiszen a vállalat hivatása éppen az, hogy olcsó szolgáltatást nyújtson a la­kosságnak. Megszüntetni sem lehet ezt a szolgáltatást, ellen­kezőleg: fejleszteni kell. Évi tíz deka (A vállalatot már régen sza­nálták volna, ha nem keres újabb, gazdaságos munkát, amelynek nyereségéből fenn­tarthatja a mosást-vegytisztí- tást. Kerestek, s néhány éve a vállalat nevét is ehhez iga­zították: „szolgáltató és cso- magoló”-ra változtatták.) Pest megye patyolatigénye ma is az országos átlag alatt van: egy főre évente 10 de­kagramm mosatás jut; a vegy­tisztítás aránya pedig: 0,1 tétel személyenként, (hehet, hogy a fővároshoz közel la­kók ott tisztíttatnak?) A terv szerint 1975-ben a mosási arány 51 deka lesz, a vegytisztítás pedig 0,2. Tehát: öt- és kétszeres növekedéssel számolnak. Hogyan? Hisz’ ma az sem ritkaság, hogy egy ügy­fél két hónap múltán kapja vissza a tisztát, a vállalat néha alig győzi a munkát. Nagykőrösön új mosodát és vegytisztitót építenek, 9 mil­lió forintos költséggel. A jövő év első felétől műszakonként 1 tonna textíliát tudnak itt mosni, s 200 ruhát tisztítani. Vácott megvették az egykori sörpalackozó épületét, s 7 mil­lió forintért korszerűsítik a mosodát, új vegytisztitót és szalont építenek. E beruházá­sokhoz 7 millió forint hitelt kapnak, tíz év alatt kell visz­szafizetniük. A Pest megyei Tanács a következő öt évben 18 millió forinttal támogatja szolgáltatásuk fejlesztését. Így mód nyílik a váci, gödöllői és szentendrei mosodák rekonst­rukciójára is. Az új üzemeket korszerű, termelékeny olasz gépekkel szerelik fel. Ügy ter­vezik, hogy 1973-ban már tel­jes mértékben képesek kielé­gíteni a lakosság igényeit. Oíthonválla!ás (Félő, hogy egy ideig nem is tudják kihasználni a moso- dai-v egy tisztítói kapacitást. Bár az ember hajlamos a kényelemre, faluhelyen még nincs nagy igény a patyo­latra. Sok előítélet, megszo­kás él: megszólják, lustá­nak tartják a háziasszonyt, mások szégyellik kitereget­ni szennyesüket a felvevő­helyen.) Bővíteni kell a felvevőhá­lózatot is. Most a megye helységeinek egyharmadában, 56 felvevőhelyük van. Már­ciusban nyitották meg az érdit, egy faházban, augusz­tusban a solymárit. Aszódon már évek óta szeretnének üz­letet nyitni, de a tanács nem tud helyiséget adni. Elter­jedt az „otthonvállalási” rendszer. Egy-egy háziasszony a lakásán gyűjti össze a mos­nivalót, s kiosztja a tisztát, havi 400 forintért, s a válla­lási ár 10—15 százalékáért. A kis falvakban csak így lehet megoldani a hálózat olcsó fenntartását. 1975-re vala­mennyi háromezernél na­gyobb lélekszámú községben lesz felvevőhely. Ami nyereséget hoz (A közgazdasági szabályo­zók még ma sem nagyon ked­veznek a lakossági szolgál­tatás fejlesztésének. Mint­hogy a mosástól „nem lehet megélni", hozzákezdtek a cso­magoláshoz, amely annak el­lenére, hogy szolgáltató jel­legű, mégis kifizetődő. Ma az ország negyedik legna- gyob csomagoló vállalata a Pest megyei.) Gépeket, bútort, bőrdísz­műárut stb. csomagolnak a vállalat fóti, pilisvörösvári és lágymányosi részlegében. Repülőbrigád j ük Nagykani­zsától Nyíregyházáig, az or­szág minden részében elvégzi a csomagolást. A vietnami segélyszállítmányok jelentős részét is ők készítik elő a szállításra. Tavaly 23, az idén 27 millió forint értékű munkát végeznek. Van egy újításuk: a drága, importból származó fa helyett erősített papírdobozokat használnak, s ez nagy megtakarítást ered­ményez. Mini szerviz (Ez az ipari szolgáltatás ed­dig egyensúlyban tartotta a vállalat pénzügyi gazdálko­dását. Tavaly 2,1 milliós nyereséget fizettek be, s el­lensúlyozták a patyolatrész­leg 0,7 milliós deficitjét. Sze­retnének azonban újabb szol­gáltatással segíteni önmagu- kon és másokon.) Részt vettek egy pályázaton, amely a kis autószervizek lé­tesítését célozza. Az eddigi — nem végleges —tervek sze­rint Vecsésen, Alsónémedi- ben, Nagykátán és Duna- harasztin építenek miniszer­vizt 1973—75 között. A ha­tékonyság mutatószámait nem kis mértékben javítaná az új szolgáltatás, amellett, hogy mindenkinek hasznára len­nének. Az igazgató tanulmányozza a komputer készítette ter­vet. A múltat elemezni, a jö­vőt tervezni kell. Lehetőleg jól, akkor is, ha nem rajtuk múlik minden. Palád! József Az önkéntesség ereje MAGYAR-NORVÉG SZAKSZERVEZETI TÁRGYALÁSOK A verseny adta több Beszélgetés Kovács Istvánnal, az SZMT titkárával Megkezdődtek az előkészü­letek a szocialista brigádveze­tők negyedik országos tanács­kozására, amelyet a jövő év ápriliséban rendeznek. Erről, valamint a szocialista brigá- { dóktól elválaszthatatlan mun- kaverseny-mozgalomról be­szélgettünk Kovács István elv­társsal, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárával. meghiúsul a munka- és az üzemszervezés alacsony szín­vonala miatt, közbeszól az anyaghiány, a túlórák meg- növekedett száma, s szerepe van a gazdasági vezetők né­melyikénél tapasztalható ér­tetlenségnek is. — A szocialista brigádok sűrűn panaszolják, hogy ami­ünk érdekét szolgálják, a bri­gádokkal, a versennyel való törődés is anyagiakban és er­kölcsiekben mindenki számá­ra kamatozik — mondotta be­fejezésül Kovács István, az SZMT titkára. M. O. — A SZOT elnökségének meg­hívására október 10—16-ig ha­zánkban tartózkodott a Norvég Szakszervezeti Szövetség (LO) küldöttsége, Tor Aspengren elnök vezetésével. A delegáció megbeszéléseket folytatott a SZOT küldöttségé­vel, amelyet Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vezetett A küldöttséget magyaror­szági tartózkodása során fo­gadta Fock Jenő, a kormány elnöke. A norvég szakszervezeti kül­döttség szombaton elutazott hazánkból. 'N — Ügy tűnik, természetes jelenség, hogy egy-egy nagy­sikerű versenyszakaszt csen­desebb követ. A kongresszusi verseny a megyében is jó eredményekkel járt, ám eb­ben az évben mintha túl nagy lenne a csend ... — Ami a dolog első részét illeti, a párt X. kongresszusa tiszteletére folytatott verseny, ahogy országszerte, úgy a me­gyében is sokat segített a fel­adatok megoldásában. Része volt abban, hogy a hétszázalé­kos termelésnövekedés csak­nem teljes mértékben a ter­melékenység emelkedéséből származott, új termékek ke­rültek piacra, a korábbinál nagyobb szerepet kapott a minőség. Ami pedig a dolog második részére vonatkozik: a csend nem okvetlen az ese- mánytelenség jele. Van ma is verseny, eredményei sem le- becsülhetőek, elég itt utalni a KISZ VIII. kongresszusát kö­szöntő kommunista műsza­kokra, vállalásokra. Ügy vél­jük, a vállalatok nagyobb ré­sze ma már ismét számít a verseny adta többre; fölisme­ri és igényli a kollektívák ön­kéntes erőfeszítéseit. — Korábban jó néhány he­lyen, s még ma sem kivétel­ként, vélekedtek, illetve vé­lekednek úgy, hogy a meg­változott gazdasági körülmé­nyek és a munkaverseny aligha férnek össze. Minden bizonnyal e szemlélet is köz­rejátszott abban, hogy mind a brigádok, mind a mozgal­mi szervezetek egy kicsit el­bizonytalanodtak ... — E szemlélet valóban léte­zett, s ma sem tűnt el nyom­talanul. A bizonytalanságot azonban már múlt időbe te­hetjük, mert a SZOT több ál­lásfoglalása, valamint a szak- szervezeti kongresszus nyoma­tékosan rámutatott a szocia­lista munkaverseny jelentősé­gére, szerepére, nélkülözhetet­lenségére. Persze, a gyakorlat­ban nehezebb érvényesíteni mindezeket, de tény, hogy év­ről évre növekszik a verseny­ben részt vevők száma, s e folyamat ebben az esztendő­ben sem rekedt meg. — A versenyben részt ve­vők száma fontos, de leg­alább ennyire lényeges, hogy mire irányulnak erő­feszítéseik. — A verseny keretében tett vállalások sokkal inkább ösz- szekapcsolódnak a vállalati feladatokkal, mint korábban. Nem a mennyiség, hanem a minőség áll az első helyen, s ez lényeges változás. A válla­lások nagy többsége valóban a legfontosabb feladatok meg­oldását szolgálja, így a ke­lendő termékeknél a szükséges túlteljesítést, más területeken a választék bővítését, a hi­ánycikkek számának csökken­tését, a termékek minőségé­nek, korszerűségének javítá­sát, s nem utolsósorban az anyagokkal való ésszerű taka­rékosságot. Úgy is mondhat­juk: ma a verseny nem úgy általában, hanem jól meghatá­rozott célok elérése érdekében folyik. Ami külön örvendetes: néhány olyan területen, ahol korábban csak szerény volt a versenymozgalom, most bizta­tóak az eredmények, így a me­zőgazdaságban, a tanácsi vál­lalatok egy részénél és a szö­vetkezeti iparban. — Ami persze nem egyen­lő azzal, hogy ma már gond nélküli a verseny .,. — Valóban, gond is akad. A vállalások teljesítése olykor kor a part szakad, akkor hívják segítségül őket. — A termelés egyenetlensé- I ge együtt jár azzal, hogy hol túl sok az elvégezni való, hol túl kevés. Mivel a szocialista címet elnyert brigádok száma két és fél ezer. a cím első íz- beni elnyeréséért pedig több mint kétezer közösség verse­nyez, e hatalmas erőt — a ta­gok ötvenezernél többen van­nak — valóban mozgósítani lehet. Kérdés azonban: akkor használnak-e többet, ha sajá­tos „vésztartalékként” segítik a gazdasági vezetést, vagyak­kor, ha folyamatosan, egyen­letesen dolgoznak. Mi az utób­bi mellett vagyunk, s egyre in­kább meg kell ezt értenie a gyárak, vállalatok vezetőinek is. Ne a negyedévi, év végi hajrák idején legyenek fonto­sak a szocialista brigádok, ha­nem az esztendő minden idő­szakában. A munkaverseny ugyanis több mint egyszerű termelési tartalék: társadalom- politikai szerepet is betölt, visszahat a közösségekre, s nem mindegy, milyen ez a visszahatás. — Ahogy a szocialista bri­gádok tagjai is jóval többre szövetkeztek, mint arra, hogy amit eltolt az üzemirá­nyítás, azt ők billentsék egye­nesbe ... — Sokat javult ugyan a szo­cialista brigádok erkölcsi, anyagi megbecsülése, de ta­gadhatatlan, jó néhány helyen még mindig arra kárhoztatják őket, hogy termelési „roham­csapat” legyenek, s semmi több. Holott ezek az emberek fő vonásaikban már megjele­nítői annak a típusnak, amely összhangot teremt közös és egyéni érdekek kusza szövevé­nyében. A demokratizmus lé­nyeges tényezője tehát, hogy egy-egy üzem mennyit törő­dik a szocialista brigádokkal, mindenben számít-e azokra. — Az országos tanácskozás előkészületeiként először a vállalatoknál, majd szakága­zatonként jönnek össze a brigádvezetők. Jó alkalom ez a számadásra, a gondok megvilágítására. Kérdés, el­jut-e azokhoz, akiket illet? — Nagyon fontosnak tart­juk, hogy mind a vállalatok­nál. mind a szakágazati ta­nácskozásokon, a szocialista brigádvezetők mellett ott le­gyenek a gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek képviselői is. A szó igazi ér­telmében vett párbeszéd csakis így alakulhat ki, márpedig er­re a párbeszédre nagy szükség van, mert mindenütt éppen elég a tennivaló. A szocialista brigádvezetők tanácskozása egy-egy vállalatnál nem a sok értekezlet közül egy, hanem olyan politikai fórum, ahol az üzem, a vállalat minden gond­ja, baja i terítékre kerülhet, ahol nemcsak az eredménye­ket, de a hibákat, a teendőket is összegezni szükséges. — Ami a szocialista mun­kaverseny újabb fellendülé­séhez is sokféle módon hoz­zájárulhat. — Igen. S tekintve, hogy a negyedik ötéves terv első évét zárjuk ezzel a negyedévvel, a feladatok java még hátra van. E feladatok elvégzéséhez ren­geteg segítséget adhatnak a szocialista brigádok, adhat a munkaverseny. S mivel a terv­ben foglalt célok valamennyi­Vegyék figyelembe legkülönbözőbb érte- kezleteken és ülése­ken, egymástól távol eső témák tárgyalásakor, újra meg újra elhangzik: „vegyék figyelembe... ” A két szó panaszt és kérést köt össze, s a címzettek a felsőbb szervek, azok veze­tői. Legutóbb a megyei ta­nácsülésen a felszólalásokat jegyezve került a toll alá több ízben is a „vegyék fi gyelembe”. Mármint a be' kötőutak rossz állapotát az egyik járásban, a másikban a művelődésügy gondjait, a harmadikban a költségve­tési üzemek fokozott tá­mogatásának szükségessé­gét, az új tanácsháza építé­sének pénzzel való segíté­sét. .. Panaszok, kérések sorakoztak egymás mellé, s hirtelenjében jó néhány millió forintot kellett volna szétosztani, hogy a felszó­lalók úgy érezhessék, amit mondtak, azt „figyelembe vették”. Jó néhány milliót Ami nincsen! Nincs; valamikor nép­szerűtlennek tartotta volna egy vezető kimondani ezt, inkább ködös ígéretekkel, s szóvirágokkal — megvizs­gáljuk, utána nézünk, na­pirendre tűzzük — próbált igények és lehetőségek kö­zött egyensúlyozni. Nos, most legutóbb a megyei ta­nács elnöke nem félt ki­mondani a nincset, remél­ve, hogy szóból ért az em­ber. Olykor azonban nehe­zen. Mert ahogy a megyei tanács ülésén, úgy sok más értekezleten, ülésen, meg­beszélésen, gyűlésen is a résztvevők mintha elfeled­keznének arról, hogy az ál­lamigazgatásban végbe­ment decentralizálási fo­lyamat a pénzt is „decent­ralizálta”. Ezért, szemben a korábbiakkal, amikor a megye adott minden fil­lért most a települések — a községek, a városok — maguk gazdálkodnak. Kap­ni is tehát csak maguktól kaphatnak, a megyétől nem, egész egyszerűen azért, mert a megyei tanácsnak nincs semmiféle szétoszt­ható kerete, pótkerete, du- gipénze... Minden forint, minden fillér a helyi pénz­tárakban található, s ezért a panaszok, kérések útja sem vezethet máshová, mint helybe! T anulni kell az önálló­ságot — hallom a ceglédi járási hivatal­ban. Igaz. Naponta jó né­hány ember fölkeresi őket, ügye intézését kérve, s pil­logva, értetlenkedve hall­gatja, hogy — a község az illetékes. Tanulni kell tehát — megismerni, megszokni, gyakorolni — az önállósá­got. Ám nemcsak a tanácsi ügyintézőknek, vezetőknek, nemcsak az állampolgá­roknak, hanem azoknak is, akik a" lakosság bizalmá­ból kapták tisztségüket, a tanácstagoknak. Tanulni, azaz tudni: a múlttal szemben, amikor a harcos­ságot a megye asztalának Düfölése jelentette, most azért kell harcolni — ke­ményen és következetesen —, hogy a helyben rendel­kezésre álló pénzt a leg­ésszerűbben használják fel. S a központi keretekből, helyi bevételekből össze­jött pénzt miként lehet megtoldani az összefogás adta többel — ez is hoz­zátartozik. Mert lehet. A monoriak például terven felül és saját erőből 100 gyermeket befogadó óvo­dát hoznak tető alá, Gö­döllőn iskola, másutt laká­sok megvalósulását egyen- _ getik ilyen úton, ilyen mód­szerekkel. Ha hiábavaló a megye ostroma — mert pénzt sem kérleléssel. sem követelés­sel nem sikerül kicsikarni —, mi dolga a megyei ta­nácstagnak? Fordítsunk a kérdésen: vajon az a dol­ga a tanácstagnak, hogy kijáró legyen? Mert vigyáz­zunk: a községi, a városi tanácsok ülésén lényegében ugyanaz ismétlődik, mint a megyénél. Fölállnak a tanácstagok, s sorolják, hogy az ő körzetükben, ut­cájukban, lakótömbjükben ez sincs meg az sincs, hogy miért azt az utcát kapcsol­ják be a vezetékes-' vizszol-'" gáltatásba, miért nem az övékét, minek bővíteni a közvilágítást, amikor a jár­da az ő utcájukban fonto­sabb lenne, de bezzeg ar­ra nincsen pénz, éppen ezért vegyék figyelembe..., s így tovább, ezerféle vál­tozatban. un mérlegelünk. S ez baj. Igaz, a legnehe­zebb dolgok egyike belátni, hogy szűk környe­zetünk érdekénél létezik fontosabb érdek: a nagyobb közösségé. Ha egy-egy te­lepülés — de akár egy me­gye — fejlődése, fejleszté­se azon múlna, hogy me­lyik részét képviseli har­cos, s melyikét jámbor ta­nácstag, rövid idő alatt tót­ágast állna a világ. Ezért, hogy a testület egészének bölcsessége szükséges egy- egy döntéshez, ezért, hogy tervek, előterjesztések van­nak, szavazás, s nem egy vág” két ember osztogatja a pénzt, aki kiabál, annak többet, aki hallgat, annak kevesebbet... Érdekek és lehetőségek ütköztetése te­hát egy-egy tanácskozás, s végül is a többség mondja ki, mi legyen. Kárhoztatjuk ezek szerint azok szavait, akik mondandójukat „ve­gyék figyelembe” címzéssel látták el? Szó sincs róla! Rengeteg fontos tapasztalat, okos észrevétel hangzott el ezen az egyetlen megyei ta­nácsülésen is, bizonyítva, hogy választottak és válasz­tók egyre inkább értik a megváltozott helyzetet, sőt, egyre inkább élnek is az ebből következő lehetősé­gekkel. Inkább a megszokás, a régi tapasztalatokra épülő beidegzettség az, ami azt sugallja: próbáld meg, hát­ha, tedd szóvá, ne vessék a szemedre otthon, hogy meg sem kísérelted meg­nyerni az ügynek a me­gyét. .. A helyi ügyek azon­ban — ma már — helyben dőlnek el. Mindenki a maga dolgáért felel. Nehéz be­letanulni. De elengedhetet­len. Mészáros Otto á k M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom