Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-02 / 232. szám
6 trlap 1971. OKTÓBER 2., SZOMBAT VERSEK EGY FÜZETBEN Géppel írott levelet kaptak az elmúlt napokban a tápió- szecsői versfaragók klubjának tagjai. Most nem a, klub vezetőjétől, Antal Erzsébet nyugalmazott tanítónőtől érkezett a meghívó, hanem a Damjanich Művelődési Ház igazgatójától. Ofella Sándor arról értesíti a versfaragókat, hogy Antal Erzsébet, a klub vezetője néhány nap múlva szociális otthonba vonul, s október 3-án, vasárnap eddigi tevékenységéhez méltóan szeretnék búcsúztatni. A versfaragók egy-egy költeményét gyűjtik össze egy díszes füzetben, hogy ezt vasárnap emlékül adják át búcsúzó klubvezetőjüknek. Hatvanezer rovar Hazaérkezett hathetes gyűj- tőútjáról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból a Természettudományi Múzeum két munkatársa. A két tudós körülbelül 60 000 szárazföldi és édesvízi rovart és több kisebb állatot gyűjtött. Sok a minőségi kifogas az árukra Ezer gyártmányból csak hatszáz megfelelő Nézzünk körül az üzletekben. Szinte valamennyi termék azzal dicsekszik, hogy első osztályú! Már jóval kevesebb a másodosztályú áru, a leértékelt termékeket pedig csak az erre kijelölt üzletek árusíthatják. Tegyünk emellé egy nemrégiben elkészült ösz- szesítést: A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megállapítása szerint mintegy ezer megvizsgált gyártmánynak csupán a hatvan százaléka felelt meg a minőségi követelményeknek, 290 belföldi terméket kifogásoltak, és ebből 120-at találtak forgalomba hozatalra alkalmatlannak. „Visszaköszönő" problémák A vállalatok helytelen minősítése és a kereskedelmi vállalatok elnéző álláspontja nem először kerül szóba. Az idei félév tanulsága szerint a Csődület hirdettetik Egy szekér fa is járt jobbágyonként... Tanítófizetés száz évvel ezelőtt 1368-ban született meg az első törvény a tanítók szükséges képesítéséről, és ez fizetésük minimumát is meghatározta. Korábban az iskolamesterek ahogy akkor a tanítókat nevezték — még kisebb és nagyon különböző jövedelemmel rendelkeztek. Függött ez a helység nagyságától, lakói vagyoni helyzetétől és áldozat- készségétől is. Amint az egykori krónikák megörökítették, az iskolamesterek sok gonddal küzdöttek. A Komárom megyei Epöl községbe például 1732-ben a hat gimnáziumot végzett Horváth János került iskolamesternek. Ez a végzettség abban az időben nagyon magasnak számított, mert rendszeres tanítóképzés még nem volt. Mégis csak 10 forint, 20 pozsonyi szapu gabona (egy szapu 63,6 liter), 10 szekér széna volt az egyévi fizetsége. Jobbágyonként egy szekér fa is járt neki, s kicsiny földje termését a községnek kellett learatni és behordani részére. Nem javult a helyzet a XIX. században sem. A katolikus néplap egyik 1855-ös példányában Pilismarót község így hirdetett pályázatot: „Megürülvén a tanítói és kántori állomás, arra jövő, 1856-ik évi március 26-án megtartandó csőd (csődület) hirdettetik. Ezen állomásnak javadalmai pedig: szabad lakáson kívül a község által munkálandó fél telek, kivévén a tanító költségén viendő szénakaszálást és gyűjtést; tovább: 2 pozsonyi mérő kétszeres, 24 p. mérő rozs, 10 öl fa, 50 font só, 50 font marhahús, 10 font fagy- gyú, 8 pengő forint készpénzben, 4 írt 48 krajcár iskolai díj fejében és egyéb, a kántori hivatallal összekötött 6 frt rúgó jövedelmek.” A hirdetésből kiderül, hogy a tanítónak itt is el kellett egy másodállást, a kántorit látnia. Fizetésének nagyobb részét természetben kapta, de az egy évre jutó kb. 25 kg hús, 25 kiló só hamar elfogyott, és az 5 kiló gyertya is hamar elégett... Nem csoda, ha gyakran akadt olyan iskolamester, aki kivette „munkakönyvét”, hogy másutt próbáljon szerencsét. A városokban már inkább a készpénzfizetés volt döntő, de ennek összege is messze elmaradt más értelmiségiekétől. Esztergomban például az 1847—48. pénzügyi évre a tanítók évi fizetése átlagosan 120 forint és 30 forint lakbérpénz volt. Ugyanakkor a város főorvosa évi 300 forint fizetést kapott. közfogyasztási cikkeknél el- gondolkoQtatóan nőttek a reklamációk. A kifogások — a tavalyhoz képest — a textiliparban majd egyharmadával, lábbeliknél több mint ötven százalékkal szaporodtak...! Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy az osz- tályha-sorolással gyakran megkárosítják a vásárlókat. A cipőknél minden harmadik, a textilruházati' cikkek közül minden ötödik a ténylegesnél magasabb minőségi osztályzatot kapott, azaz többet fizetett érte a vásárló, mint kellett volna. Ha a reklamációk okait kutatjuk, „visszaköszönő” problémákkal találkozunk: leggyakrabban az anyagok minőségét, a színtartósságot és a méretállóságot kifogásolják. A választ is ismerjük: a gyártók ugyanis továbbdobják a labdát és az alapanyagra, a kikészítésre, a festékre hivatkoznak. Biztos igazuk van, de akkor felmerül a másik kérdés: csak erre képes a köny- nyűipari üzemeink nem kis hányada? Azzal ugyanis — gondolom — mindenki egyetért, hogy azáltal még nem lesz egyetlen termék sem elsőosztályú, ha óriási betűkkel és díszítéssel ráírjuk!... A minőséget nem bele magyarázni, hanem gyártani kell! Eszi, nem eszi... Ássur.'.: csak tovább, és eljutunk a helytelen minősítés terebélyes fájának a gyökeréhez is. A hiány-gazdálkodás idején soha nem lehetett elég szigorú a minősítés! — Naponta megtörtént — és félő, hogy még ma is akadnak, ahol őrzik ezt a rossz hagyományt, hogy a kereskedelem a szerződésben előírtakat követelte, s a válasz: „Eszi, nem eszi, nem kap mást”. A nagyobb gond nem is az, hogy elsőosztályú áruként kel el a másodosztályú, a két osztály között nem nagy az áreltérés, hanem sokkal inkább az, hogy a kifogásolt anyagok nemegyszer osztályon aluliak lévén, egyszerűen alkalmatlanok a minősítésre!... A szí- nehagyott, összezsugorodott áruk nemcsak anyagi károkat >1 Pest megyei Állami Építőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES építőipari gyakorlattal és műszaki végzettséggel rendelkező ■ MŰSZAKI ELÖKALKULATOROKAT ■ ÉPÜLETGÉPÉSZ-TECHNIKUSOKAT ■ KONTÍROZÓ KÖNYVELŐKET B GÉPKÖNYVELÖKET ■ GYORS- ÉS GÉPIRONÖKET Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán, Budapest XXL, Kiss János altb. u. 19—21. okoznak a vásárlónak, hanem általános bizalmatlanságot is keltenek a kereskedelemmel, a pultokra kerülő termékekkel szemben. Az ipar természetesen abban érdekelt, hogy minél több elsőosztályú terméket bocsásson ki a gyárkapun, mert ezzel nő a nyeresége és javul a gazdaságossága. A kereskedelemnek is hasznosabb, ha hamarabb teljesíti a bevételi tervét. Ez ellen nem is szólna a vásárló, ha cserébe a pénzéért megfelelő minőségű és választékú árut kapna. Az orvoslás módja A nagyobb szigor és az ezzel együtt járó felelősségre vonás a meg nem felelő termékek forgalombahozóival szemben mindenképpen helyeselhető. Ez a lépés azonban már kései. Sokkal fontosabb: a megelőzés. Ezt gyártás közben kell elkezdeni: ha a technológusok, a belső minőségi ellenőrök lelkiismeretesebben dolgoznak, nemcsak a vásárló jár jobban, hanem a vállalat is, mert erősíti piaci pozícióit, növeli esélyeit a kialakuló versenyben. Lehet, hogy a tisztességgel szerzett haszon szerényebb, mint a különféle manipulációkkal elért nyereség, de a távlatokat tekintve mindenképpen tartósabb! A hivatalos minőségellenőrző intézetek egyre többször élnek jogukkal és nem engedik forgalomba hqzni azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak. Tanulságos példa, hogy felülvizsgálták a kiváló árukat, és az ellenőrzött 72 termékből csak 60 ment át a „rostán”. A többinél bevonták a megkülönböztető minőségi jelzést. A kiváló minősítést éppen úgy ki kell érdemelni mindennap, mint a vásárlók bizalmát. Bán János KENSAV GYÁR A szolnoki Tiszamenti Vegyiművekben új, 200 ezer tonna évi kapacitású kénsavgyárat építenek. A berendezést Lengyel- országból szállították. Jövőre már termelnek Újabb ezüstlelet A múlt év végén — a lakosság bejelentése alapján — ezüsttárgyakat találtak a Szabolcs megyei Tyúkod határában. A lelőhelyen és környékén az idén többször folytattak tervszerű ásatást, s ennek eredményeként újabb ezüsttárgyakra bukkantak. Többek között mintegy 600 ezüst pénz, rúd és lepény alakú színezüst, több nemes fémből készült ékszer került felszínre. A pénzérmék a XIII. század elejéről származnak, sok köztük a külföldi eredetű. Nagy a valószínűsége annak, hogy az ezüstérméket, tárgyakat a tatárjárás idején rejtették el. ejem szerint én fittyet hányok az egyenjogúság legelemibb előírásainak. — Mikor segítettél nekem például takarítani?!... — És tegnap, amikor megigazítottam az asztalterítőt, az kutya? — Idétlenkedéseiddel bőkezűen elhalmozol. De ennek vége. Ma te sepersz és te törlőd a port... Mélységesen elkeseredtem. Ezzel a fennkölt homlokkal, ezekkel az emberiség jobb sorsát irányító gondolatokkal öltsek darócruhát és takarítsam kérgesre a lelkemet?!... Sajnos nejem komolyan gondolta: — Na gyerünk, eleget láthattad tőlem, hogyan kell ezt csinálni... Fogtam a rongyot és elkezdtem törülni a port. Ez így nem lesz jó... A por feltehetően lefelé száll, tehát nekem fent kell kezdenem és úgy kell rétegenként szisztematikusan lefelé haladnom. Sok ezer év óta törülgetnek össze-vissza, én jöttem, felmértem és kész a portörlés egyetemes technológiája. Ezt nem lehet megfizetni... Keserű mosollyal hágtam fel a létrára és letörültem az első képkeretet. A másodikat már nem értem el. Leszálltam, fogtam a létrát, odatoltam, felmásztam és letörültem a másodikat. Még tizenhat kép van. Létramagasságban ... A seprő felső nyelére zászló gyanánt rákötöttem a portörlőt és mint cséphadaróval egymás után vertem le a port a tizenhat képről. A többi szinte már gyerekjáték volt. Végig- ütögettem, most már kézből, szekrényt, asztalt, képeket, vázát (nem vertem le!), könyv- szekrényt. Tíz perc alatt végeztem. Leültem és elszívtam egy cigarettát. Ez férfimunka volt. összeszedtem munkaeszközeimet és már indultam kifelé, amikor még egy pillantást vetettem dicsőségem színhelyére. A napsugár az asztal lapján táncolt és amit ott láttam, Jó munkához. ♦♦ attól meghűlt ereimben a vér. Mintha számum söpört volna végig a Góbi-sivatagon és hordalékát az asztalra terítette volna. Legalább két újjnyi por lepte a sima lapot, egy ott felejtett gyufásdobozt szinte teljesen eltemetett. Vizet, vizeeet...! Torkomat fojtogatja a por, a légszomj, és a keserűség, legszívesebben végigfeküdtem volna a padlón, hadd lepjen el a sivó, hadd tűnjek el a Világ szeme elől, h'add ássák ki panírozott tetememet a sakálok és csapjanak dínom-dánomot porhüvelyemből. Iszonyodva vizsgáltam a szobát. A képeken, vázákon, a szekrényen és könyvszekrényen ugyanaz a kétujjnyi enyészet, mint az asztalon. Gondolkodjunk, gondolkodjunk, mielőtt a téboly ráül az agyamra és a házi munka névtelen áldozatává nem válók ... Hát persze, én balga, hiszen ez teljesen világos! A port letörültem a tárgyakról, az lehullott a földre, ott összesepertem ugyan, de a légáramlat visszahordta lelőhelyére. Na, nézzük csak. Ha viszont előbb seprek és aztán törlők? ... Nem jó, mert a törlés pora leszáll a frissen sepert padlóra ... Ebbe bele lehet őrülni. Ez a Danaidák sorsa, a forgó tengelyen szaladó mókus fátuma, a tökéletes perpetuum mobile. Gondolkodjunk. Kell, hogy legyen megoldás... Megvan! Itt van, megfogtam!! A levegőben szálló, alattomosan leülepedni, vagy felszállni készülő porszemeket kell elfogni, megsemmisíteni. — Mit csinálsz te itt?!... — feleségem állt az ajtóban — miért nem használod a porszívót. Már feltalálták. Nagy dolog. Ha öt perccel később jön, én is feltaláltam volna ... Deák Gusztáv Átalakítás és korszerűsítés után GÖDÖLLŐN ISMÉT MEGNYITOTTUK MÉTERÁRU-LAKÁSTEXTIL SZAKÜZLETÜNKET Bőséges választék, modern minták, udvarias kiszolgálás a PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜZLETÉBEN ^27 Dózsa György út 7. ma A
