Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

4 1971. OKTÓBER 16., SZOMBAT TV-FIGYELŐ Czőbel. Pátriárkakorba lé­pett a festő: nyoicvannyolc esztendős. Korántsem pát­riárkái viszont szellemi für­gesége, mely ragadozóként csap le minden élmény­re, melytől izzik kezében az ecset. Póztalan életvitele sza­vaiból is kitetszik; mint ko­runk sok kiváló festője, ő is makacsul egyetlen húrt pen­get, de annak minden rezdü­lését kitapintotta. S ennek a lenyűgöző erőfeszítésnek, hét évtizedes munkája magaslatai­nak megmutatása a róla ké­szült portré fő erénye. Kedvé­ért megbocsátjuk a színek ha­lálát a képernyő fekete-fehér­jében — hiszen úgyis elővesz- szük a róla készült albumo­kat, megnézzük képeit köz- gyűjteményeinkben, s általa még inkább megszeretjük Szentendrét, ahonnan Párizsig ível a czőbeli ihlet, s amely egy európai szintű ifjú-agg festőt mondhat most is ma­gáénak. Annyi hasonló film író-rendezői Zsigmondi Bo­ris pontosan tudta, mennyire feszélyezné Czóbel Bélát a mesterkélt áhítait piedesztál- ja. Ezért hozta (Czóbel Anna operatőri munkája segítségé­vel) szinte lélegzet-közeibe — hogy emberi alakján átsugá­rozva a művészi kitartás pél­dáját is felmutathassa. Fórum. A televízió „te­temrehívó” műsorának ta­tán legfontosabb eleme egy markánsan kibontakozó új közéleti stílus gyakorlása. Azé a stílusé, mely tekintélyes vagy vezető pozícióban levő embereket egyre inkábbjelle- mez: tartózkodás a fensőhbsé- ges kinyilatkoztatástól, meg­értés személyes ízlésüktől tá­vol álló jelenségek ' iránt, s a beérkezett kérdések akaratlan egyoldalúságának (régebben így mondták volna: demagó­giájának) tapintatos helyre- igazítása. Az ifjúsági törvény és annak részletei szolgáltak a szerdai Fórum apropójául, s bár a lebonyolítás sima és za­vartalan volt, a válaszok ki- elégítőek (egyedül a kispénzű fiatalokat nem vigasztalhatta a tény, hogy a dráguló Ex- pressz-társasutazások részvé­teli jegyei is elkelnek) — mégis hiányoltuk azt a fiata­los mozgalmasságot, mely ép­pen az ilyen adást jellemez­hette volna. A látvány egy­hangúságát feloldhatja példá­ul egy-egy kérdező arca, más helyszínek bekapcsolása. Örülnénk, ha a tv szándéko­san nehezítené saját helyze­tét; egyéb, több helyszínen zajló közvetítések sikere is bizonyítja, hogy megéri a fá­radságot. Röviden. Mintha embsrré­rálási fesztivál lenne a kép­ernyőn: a Kafka-film után két ismeretterjesztő adás is , foglalkozott létünk e határvi- | dékével. Formailag érdekes és változatos produkció volt a kijevi népszerű tudományos filmstúdió munkája, a Gon­dolkodnak-e az állatok?, melynek sikerült kísérőzené­jét külön is megdicsérhetjük. Hazai tudósaink pedig, dr. Tóth Géza lendületes* műsor­vezetésével, áttekinthető ösz- szefüggés ékben vázolták fel előtörténetünket Az ember megjelenése a Földön című adásiban. A tudomány leg­újabb eredményeire rácsodál­kozva szomorúan értesülhet­tünk arról, hogy mi, emberi­ség, öregebbek vagyunk, mint­sem gondolnánk... Legújabb útifilmünk, a Sa­laam aleikum csalódást oko­zott, mert túlzottan magán vi­selte az esetlegesség bélyegét. Szerzőpárosától már sokkal jobb filmeket is láttunk. A Tahi-vidámság nyugodt sablonjai kerülték a meglepe­téseket. Kohászok — bronzlemezből A szentendrei szoborpark új arculatát kívánja kialakí­tani a Pest megyei Múzeumok igazgatósága akkor, amikor/a meglévő gipszszobrokat ere­deti alkotásokkal (melyeknek anyaga maradandó) cseréli föl. Így a parkot az éló ma­gyar szobrászat muzeális ér­tékű gyűjteményévé fogják fejleszteni. Ennek a törekvés­nek szép bizonyítéka az idei esztendő, mivel az idén újon­nan felállított tíz mű közül Árvái Ferenc, Laborcz Fe­renc, Rózsa Péter, Szabó Iván, Vitt Tibor szobrai már erede­ti, nemes anyagból készültek. Képünkön Rózsa Péter: Ko­hászok című, most elhelyezett brűmzlemeZ szobra látható. (Foto: Gárdos) Váci és rom hányi munkahelyre FELVESZÜNK: lakatos, hegesztő, villanyszerelő, valamint asztalos szak- és segédmunkásokat. Jelentkezés hetente szerdától szombatig, a GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT munkaügyi kirendeltségén Vác, Május 1. u. 12. Telefon: 84—02. Ma délután folytatódnak Hans Beimler bajtárs küz­delmed, majd Glink Károly fotóművész társaságában tölt­hetünk fél órát. A lírai ripor­tok sorában újabb költőnő, Kernes Nagy Ágnes rajzol ön­arcképet versei segítségével. Aki a krimikedvelők közül nem látta a Madách Kamara- színházban nagy sorozatban játszott Eszményi gyilkos cí­mű Agatha Christie-darabot, most megtekintheti a képer­nyőn, majd a fertődi Inter- fórum egy részletének meg­hallgatásával oldhatja fel fe­szültségét. A vasárnapi soro­zatok és sportközvetítések kö­zé érdekes bemutató ékelődik: a litván Kazys Saja A nyelv­tudós című különös tévé játé­ka egyben a tévések fiatal nemzedékéhez tartozó átdol- gozó-rendezö, Born J. Ádám bemutatkozása. Lehotay-Horváth György Hajdúkra emlékeztek Pénteken a Hajdúságban ünnepségeken emlékeztek meg arról, hogy 1606. október 15-én a diószegi, Álmosdra vezető út menti erdőben a hajdú sere­gek döntő csapást mértele a császári katonaságra, és Bocs­kai István háromezer hajdú élén bevonult Debrecenbe. Az évforduló alkalmából az álmosdi emlékműnél ünnepsé­get rendeztek, amelyen- dr. Nagy László hadtörténész mondott beszédet. Ünnepélye­sen megkoszorúzták az álmos­di és kismarjai emlékművet, a nagykereki várban pedig fel­avatták Bocskai István emlék­tábláját. Gölöncsér­szövetkezet Az évszázados gölöncsér mesterség hagyományainak folytatására szövetkezet ala­kult a Dunántúl hajdan leg­nagyobb fazekasfalujában, Csákváron. A helyi építőipari ktsz által létrehozott fazekas­részlegben a régi mesterek ügyeskedő utódai készítik a jellegzetes csákvári kancsókat, tálakat, s a modem kerámiá­kat. Harminckét féle termék kerül ki a kezük alól. 1/ imért léptekkel róttam az utcákat s fürkésztem a járókelők arcát. Egyszerre is­merős, Iszőke haj tűnt a sze­membe. Csalt nem Vila? De. Igen, ő. Vila! Hányszor vártam a percet, hogy megleljem, hányszor él­tem már bele magam a vi­szontlátás örömébe, s most úgy meglepett a váratlan ta­lálkozás, hogy hinni sem akar­tam a szememnek. Rám emelte nagy lenvirág tekintetét, s mint akik csak néhány órája váltak el, belém karolt és elindultunk a sétá­nyon. Betértünk egy kávéházba. Kiválasztottuk a legnéptele- nebb sarkot. Még mindig nem szóltam. Az arcot néztem, amely évek óta olyan eleve­nen élt bennem. A lenvirág szemek körül szarkaláb há­lózott, s a sziromszerű ajak is mintha egy kissé megfakult volna. Bámultuk egymást, s a ká­vét szürcsöltük... F vekkel ezelőtt egy kis du­nántúli város kórházában feküdtei". Három hete nyom­tam már az ágyat. Untam a nagy adag altatókat, a meg­kínzott arcokat, a néma te­kinteteket, és elvágyódtam már a klórszagú világból. A hosszú, béna hetekben ágyhoz láncolva csak az egiet bámultam és az elcsurgó órá­kat számolgattam. Napokon át alig mozdulhattam. Pár könyv és néhány befejezetlen kézirat feküdt éjjeliszekrényemen. Az ágyam az ablak mellett állt, az ablak pedig a kerti vsiaBaD fpOÍÍLBaT Visszavonhatatlanul itt az ősz, korongossá vált az idő, a hét vége sem ígérkezik kü­lönbnek. Ez azonban még nem jelenti, azt, hogy csak a szoba négy fala között lehet szóra­kozni. Ha egy kicsit esik, még akkor is érdemes kimozdulni a házból. Kirándulások A Természetbarát Szövet­ség — mint minden héten — most is meghívja vasárnapi túráira az érdeklődőket. Pest megyében Galgamácsa—Ec s- kendi erdő—Ácsa megismeré­sére. A budapestiek a Keleti pályaudvar indulási oldalán találkoznak Mérey György ve­zetővel, reggel hatkor. Kő­szegi Mónika reggel nyolc­kor találkozik a Kelenföldi pályaudvar pénztártermében a Biatorbágy—Kőhegy—Sóskút túra részvevőivel. Sokan még­is úgy gondolják, kényelme­sebb karosszékben utazni. Ezek hallgassák meg vasár­nap délelőtt fél 11 órás kez­dettel, Chmelly Ödön előadá­sát a tápiógyörgyei szociális otthonban, „Barangolás ide­gen tájakon” címmel. Mások keressék fel a pálvölgyi csepp­kőbarlangot. Budapest a világ egyetlen fővárosa, amelynek belterületén cseppkőbarlang található, a Szépvölgyi út 162. szám alatt. Megtekinthető na­ponta 10—18 óra között. Erős, vízhatlan cipőt azonban vi­gyenek magukkal! Itt hívjuk fel a figyelmet az Állatkert új látnivalóira: 105 éve most másodszor láthatjuk a rend­kívül nagy értékű, Szudán­ból érkezett papucscsőrű ma­darat. A kert felkészült a tél­re. Áll már az új teveház és a Barlangmozi, hogy helyet adjon az ismeretterjesztő előadásoknak. Múzeumok Október közepén járunk, a múzeumi hónap felénél tar­tunk. Egy kicsit bővebben is­mertetjük, milyen látnivalókat kínálnak ebben az időszakban. Sokakat — főleg a fiatalokat — érdekli a harcászat. Nekik szól a Mezőgazdasági Mú­zeumban (Vajdahunyad-vár) tartott előadás. Dr. N. Kiss István, a hadsereg és a mező­gazdaság kapcsolatáról be­szél. A Szépművészeti Mú­zeumban (Dózsa Gy. út 41.) vasárnap délelőtt 10 órakor, a görög és római művészet­ről tart előadást Szabó Mik­MÉG TART A MÚZEUMI HÓNAP Ml ÚJSÁG AZ ÁLLATKERTBEN? SZÜRETI MULATSÁGOK lós, az Iparművészeti Mú­zeumban pedig (Üllői út 33. alatt) Cserey Éva muzeoló­gus, az „Európai kerámiamű­vészetről.” A Nagytétényi Kas­télymúzeumban (XXII., Csó­kás! Pál u. 9.), a X—XVIII. századi elefántcsont-faragá­sokat mutatják be. Isaszegen vasárnap délután öt órakor, a művelődési házban, Skribek Sándor „Pest megye műem­lékeinek helyzetét” ismerteti, míg kútfők és szájhagyomá­nyok alapján, Szatmáry Zol­tán megemlékezik a híres isaszegi vadászatokról. Előadások A lakásművészet iránt ér­deklődőknek a szép és kényel­mes otthon kialakításához sze­retnének ötleteket, tanácsokat adni, mindazoknak, akik régi otthonukat, vagy új lakásukat még korszerűbbé kívánják tenni. Ezen a vasárnapon 11 órakor, a Kossuth Klubban (Múzeum u. 7.) „Színek és fé­nyek a lakásban” címmel dr„ Domonkosné, Krusnyák Mag­dolna. a lakás festéséről és világításáról beszél. Surányi Ibolya, az Egyetemi Színpad tagja, a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban (V., Károlyi utca) tart előadást a „Költészet a pódiumon” című kiállításon vasárnap délelőtt 11 órakor. Ismerteti a költészet, a szín­művészet és az előadóművé­szet kapcsolatát. Hangverseny Tartalmas programnak ígér­kezik szombaton este hétkor a szép zene kedvelőinek, a Csepel Autógyár művelődési központjában rendezendő Ba­rokk-hangverseny, amelyet a járási művészetbarátok köre rendez. Händel-, Bach-, Pa­lestrina-, Vivaldi- és Gluck- műveket ad elő a Vox Parts vegyes kar és a dunavarsányi ifjú zenebarátok zenekara A Fővárosi Tanács dísztermében este hét órakor az amatőr szimfonikus zenekarok ünnepi hangversenysorozatát tart­ják, a Zeneakadémián, fél nyolc órai kezdettel, Lehotka Gábor orgonaestjére kerül sor. Tánc — szüreti mulatság Főleg a fiataloknak szol­nak az alábbi sorok. Törteién, a Déryné Művelődési Ház­ban, szombaton este nyolc órától virradatig tart a szüre­ti bál. A község lakossága hetek óta készülődik a ha­gyományos őszi mulatságra, amelyet a helyi népitánc-, együttes népviseletbe öltö­zött, fürge lábú táncosai nyit­nak meg. Borvetélkedővel egybekötött táncest lesz Ve- resegyházán szombaton este a művelődési ház nagytermé­ben. A pomázi művelődési ház­ban szombaton délutántól es­te 11-ig, a Falatrax együttes muzsikál, a Csepel Autógyár művelődési központjában a Saltum-zenekar. Cegléden, a Kossuth Művelődési Központ­ban, az emeleti nagyterem­ben, a helyi zenekar szolgál­tatja a talpalávalót, Aszódon, a fegyveres erők klubjában, délután ötkor kezdik ä zenés táncestet. K. M. Nyugat-emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Harminc évvel ezelőtt halt meg Babits Mihály, s halálá­val megszűnt a XX. század legjelentősebb magyar irodal­mi folyóirata, a Nyugat. A lap emlékezetét, az irodalomi köz- gondolkodás és általában a magyar irodalom fejlődésére gyakorolt hatását mutatja be az a kiállítás, amely pénteken nyílt meg ünnepélyes keretek között a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban. Az emlékkiállítás ünnepélyes megnyitóján részt vett politikai és kulturális éle­tünk számos kiválósága, és ott volt a.96 esztendős Fenyő Mik­sa, a folyóirat egyik alapítója és mecénása, aki a kiállítás alkalmából látogatott haza. Keresztúri Dezső irodalom- történész méltatta a Nyugat szerepét a magyar irodalom­ban. A kiállítást a Nyugat nyo­mába lépett Magyar Csillagra való emlékezés zárja. pázsitra nézett. Ősz eleje volt, de a szeptemberi meleg meg­rekedt a házak között. A lá­badozó betegek kijártak a kertbe, sütkéreztek a déli fényben. Egyik délután valaki a kert­ben furcsa, izgató futamokat csalt ki egy hegedű húrjaiból. Egyre nyugtalanabb lettem. Szerettem volna felülni, hogy legalább kinézhessek az abla­kon. Nem lehetett. Amint megmozdultam, fájás nyilait a tüdőmbe. Tetszett a muzsika, s amíg hallgattam, nem gon­doltam fájdalmamra, nem volt oly kínos az idő múlása. Másnap a kertben ismét megszólalt a hegedű. Egyre többet gondoltam az ismeretlen hegedűsre. Semmit nem tudtam róla. Ismét elforgott egy hét. Szo­batársaim szombaton mind el­köszöntek tőlem. Csak nekem kellett még maradnom. A leg­szörnyűbb az volt, hogy nem tudhattam, meddig. ' Ebéd után bejött az ápoló­nő. Kitárta az ablakszámya- kat. Az ágyam rendetlen volt, szanaszét hevertek rajta a kéziratok. A nővér néha ve­szekedett is, amiért nem tar­tok rendet magam körül. Most mintha nem haragudott vol­na, arca szelíd volt. Sorba- szedte kézirataimat, s az ab­lak párkányára tette a papír­halmazt. Megigazította a pap­lant is. II írom őrá tájban ismét ** megszólalt a hegedű. Mo­zart és Paganini dallamai röp­pentek fel hozzám,- rám még így sohasem hatott muzsika. Feküdtem, bámultam az ab­lakot, amelynek párkányáról felkapta kézirataimat a besur­ranó szél. Libegve szálltak ki a fehér ívek. Egyet sajnáltam csak, azt, amelyikre egy szo­nettet írtam az ismeretlen he­gedűshöz. Másnap délben a főorvos fiatal nővel lépett a kórterem­be. Ágyaimhoz jötték, a dok­tor megmérte pulzusomat, s elégedetten közölte: — Holnap már lemehet a kertbe. Szüksége van egy kis, mozgásra. Persze még nagyon vigyáznia kell. Az orvos elment. A szőke nő ágyamnál maradt, a kézi tás-. kájából összehajtogatott papí­rokat vett elő. Az én kézirata­im voltak. Belelapoztam a kötetbe. Egy hiányzott. Ránéztem vendé­gemre. Láttam, tudja mire gondolok. Azt hiszem, elpirul- tarri. Kezet nyújtott és elment. Feledhetetlen délutáni sé­ták következtek ... Egyre több időt töltöttem Vila — így mu­tatkozott be a kerti hegedűs — társaságában. Az egyik platán­fa alatt, az öreg pádon is, so­kat ültünk. Keveset beszél­tünk magunkról, s mégis úgy éreztem, Vila lassan hozzá tartozik az életemhez. Néha a kórterembe is feljött, s ilyen­kor hangosan felolvasta egyik­másik versemet. Egy hétfő délután, amikor egészen közel ültünk egymás­hoz a vén platán alatt, csak szomorú melódiákat játszott Vila. Nem tetszett ez a mu­zsika. Végre letette a vonót, s herszú, bársonyos ujjaival be­letúrt a hajamba. — Barna szemű mackó! — mondta évődve, s felugrott a pádról. Utánalendültem, ker- getőztünk a fa körül. Már egé­szen közel éreztem, amikor valami ismét beleszúrt a tü­dőmbe. összefolyt előttem minden, csak a műtőre emlék­szem. liánom hétig maradtam még a kórházban, de Vilát nem láttam többé. Azóta évek múltak el. Elfeledtem a ke­rékpár-szerencsétlenséget, s Viláról sem volt hírem, csak a muzsika élt bennem ... — Egy vallomással tartozom neked ... úgy érzem, most el kell mondanom — szólt ké­sőbb. — Vallomással? Ügy tűnt, Vila hangja mesz- sziről, nagyon messziről jön, alig ér el hozzám. — Az a kórházi találko­zás ... én akkor... már férj­nél voltam. Hallgattunk, s bennem is­mét a régi délutánok muzsi­kája zsongott: — Miért kellett ezt most el­mondanod ? — Nem mindegy? 1 — Te azóta semmit nem változtál — mondta kis idő múlva. — Igazad van, nem sokat. Ma is olyan álomkergető va­gyok ... Hamar Imre 1 I k Az ismeretlen hegedűs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom