Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

1971. OKTÓBER 2„ SZOMBAT sa^MMap 3 VEZETES ES SZERVEZÉS TeherviseSés - de hogyan? Minden vállalatnál, gyárban, üzemben valahogy el kell osztani a terheket. De milyen legyen a teherviselés? — ez a témája sorozatunk mai beszélgetésének, interjúalanyunk Masszi Tibor, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárá­nak igazgatója. A — Nehéznek, gondokkal terhesnek érzi-e vezető munká­ját? — Sem rendkívül soknak, sem túlzottan bonyolultnak nem érzem. Meglehetősen fe­szített, de ez a többi vezető­nél is így van. Éjjel-nappal nem vagyunk a gyárban. A gyári szervezetet úgy igyek­szünk kialakítani, hogy e'z önmagában csökkentse a fe­szültség okait. — Milj’cn részekből te­vődik össze a vehető egy mun­kanapja? . — Adminisztrációval keve­set foglalkozom, az értekez­let, a tanácskozás sem teszi ki a munkaidő tíz-tizenöt százalékát, aktív munkám ’kö­zel fele az előkészített anya­gok alapján folytatott dön­tési tevékenység, a napi nyolc óra húsz-harminc szá­zaléka az információk meg­szerzésével telik el. 1§1 — Döntés: előkészített anyagok alapján. Ez az előké­szítés lehet a vezetői tehervi­selés megosztásának alapja. — A fejlesztési, termelési elhatározások a különböző szakosztályok javaslatai alap­ján születnek. A több szak­osztályt érintő kérdéseket, terveket a koordinációs-szer­vezési osztály fogja össze, szakemberei az ellentmondá­sokat kimutatják, értelmezik az elképzeléseket, véleménye­zik az elgondolásokat. Így a vezető , már elemzett anya­got kap kézhez, az átfedé­sek, a párhuzamosságok, az ellentmondások feltárásától tehermentesítik. Már csak a jó visszakérdezés marad a fel­adata, s természetesen az op­timális döntés ... Egyébként a - koordinációs 'osztályon be­lül ellenőrzési csoport is dol­gozik, szakemberei végzik a belső revíziót: úgy funkcio- nál-e a szervezet, ahogy el­képzeltük? Ily módon a vezető nem veszik el a részletekben, hiszen csak alapos elemzés alapján lehet az összefüggé­seket felismerni. fi — Az eddigi levezetés sze- riat a jól működő szervezet a megfelelő teherviselés biztosí­téka. ' — Egyenlő a teherviselés, ha a felépült szervezetben minden egység elvégzi a fel­adatát, a döntések nem jutnak feljebb, mint ahol meghozá­suk lehetséges és szükséges. Ilyenkor eloszlik a teher, de ez a körülmény önmagától nem jön létre: éberen kell fi­gyelni a szervezetet, állan­dóan helyükre kell tenni a szervezeti egységeket és az embereket... Sajnos, általá­nos a feladatok „továbbtolo- gatása”. Sokan hajlamosak, hogy a felelősséget csak for­mailag értelmezzék. Nem a sok, hanem a jó munka a lé­nyeg. Ez a vezetői túlterhelt­ség nagy orvossága. o — Minden szervezetben különböző típusú emberek te­vékenykednek. az egyik jobban „húz”, a másik kevésbé. — Van egy mondás, amely szerint „azt a lovat üsd, ame­lyik jobban húz”. Hát ez aztán hamis igazság: nem szabad engedni, hogy a „húzósak” mások feladatát is megold­ják. Még a jó szándékú „par­tizánkodást” is le kell állítani, mert különben a szervezeti összhang megbomlik. A lé­nyeg: együttműködés a szer­vezet részei között. Annak az egységnek kell korrigálnia a hibát, amelyik elkövette, mert ellenkező esetben elkendőző- dik a felelősség, sőt a szer­vezet alkalmatlansága sem derül ki. Ű — Mi legyen a sorsa a „hajtósoknak” és a lazsálók- nak? — A kevésbé „húzókat” több vád éri, még közvetlen mun­katársaik részéről is. Ellenük nagyon sok eszköz van a ve­zető birtokában ... Fel kell figyelni arra, aki akar. Meg kell vizsgálni: vajon kicsi számára a hely, már nem elé­gíti ki a feladatta? Zárójel­ben jegyzem meg, ez még hem ok arra, hogy helyette mást csináljon. Ha méltó rá a „hajtós” ember, ak­kor feljebb kell vinni! Csak szervezett keretek között ér­demes kihasználni az ener­giákat ... Valaki hajt, de nem könnyű megkülönböztetni a „túladminisztrálást” a valós értéktől. Egy megoldás» van: ismerni kell a gyárat és az embereket. Kritikusan s na­gyon óvatosan szabad dönte­ni... A — Vagyis ön mindenképp az egyenlő teherviselés híve? — Feltétlenül. Az elismerés­ben azonban adódik a meg­különböztetés. De semmikép­pen sem szabad megengedni, hogy az egyenlőtlenség el­uralkodjék! — A vezető — önmaga túl- ternelése árán is — gyakran törekszik arra, hogy minél több döntés fusson össze az ő kezé­be. — Ez nem helyes. Ha a döntési szinteket helyesen ál­lapítottuk meg, dőljön el minden odatartozó kérdés a helyszínen. Vannak dolgok — természetesen nem lényeg- bevágóak —, amelyeket én Vem úgy csinálnák, mint a be­osztottam. Mégsem avatko­zom bele, mert nem igazgatói szintre tartozik a kérdés. És ez nem kisebbíti a vezetői hatáskört... Járom az üze­meket, a dolgozók, a műhely­főnökök elmondják problé­máikat, lehet, hogy még vé­leményt sem szabad monda­nom, mert Véleményemet dön­tésnek veszik, s ezzel az üzemvezető döntési jogkörét csorbítom. Természetesen az üzemvezetővel már közlöm a véleményemet, esetleg döntés formájában ... A — Nemcsak a döntésben, s az ellenőrzésben, hanem az információ gyűjtésében is te­hermentesíteni kell a felső ve­zetőt. — A helyes információ- áramlás szervezési és rend­szerezési probléma. Először azt kell eldöntenie a veze­tőnek, hogy milyen informá­ciókra van szüksége? Általá­ban a koordinációs osztály lát el hónap végi, negyed- évenkénti termelési elemzé­sekkel. Információ-hordozók az értekezletek, ezeket is erő­sen szabályoztuk: csak annyit tartunk, amennyi szükséges... Nem várom meg, hogy egy vezető hozzám jöjjön, hanem úgy alakítom ki a rendet: én hívjam a vezetőt. Ez megelő­zi, hogy bárki részproblé­mákkal álljon elő. A vezető­nek tudnia kell, hogy mikor hívja beosztottját. És így a középvezető felkészül, már csak fel kell tenni a kérdése­ket, s várni a választ. A — Véleménye szerint te- hát az egyenlő teherviselés csak szigorú szervezeti formák kö­zött valósulhat meg? E kon­cepcióban: milyen a jó vezetői stílus? — Jó vezetői stílus: a veze­tés funkcióját szigorúan a szervezetre építi, olyan szer­vezetre, amely szervezetten végzi • munkáját, szervezett formában biztosítja az in­formációkat, s szervezetten hozza döntéseit. Meg tudja látni, hogy a szervezet és a szervezeti egységek alkalma­sak-e feladatuk ellátására! Fóti Péter Ülés! tartott az SZMT elnöksége Napirenden: a lakásépítési program támogatása A megye állami, társa­dalmi és tömegszervezeteit egyaránt foglalkoztató, sok ezer lakost érintő, fontos tár­sadalmi üggyé vált témát tűztek tegnap napirendre a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnökségi ülésén. A tanácskozáson a lakások el­osztásáról és bérletéről szóló kormányrendelet végrehajtá­sának tapasztalatait, valamint a Pest megye negyedik öt­éves tervében meghatározott lakásépítési program teljesí­tését vitatták meg. Az ülésen megjelent a megyei tanács képviseletében dr. Szöllősi Sándor tanácselnök-helyettes, dr. Lapusnyik András, az igazgatási osztály vezetője, valamint Üjfalusi Sándor, az építési, közlekedési és víz­ügyi osztály vezetője, aki az említett témakörben előter­jesztett jelentést szóban egé­szítette ki. Az SZMT elnöksége második napirendként a szakmaközi bizottságok tevékenységéről hallgatott meg beszámolót. 38317 lakás az ötéves tervben Az MSZMP Központi Bi­zottságának és a Miniszterta­nácsnak a lakásépítés fejlesz­téséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló együttes határozatát több ön­álló kormány- és miniszteri rendelet követte. Az új lakás­ügyi jogszabályok végrehajtá­sa sok fontos feladatot ad a tanácsoknak, a szakigazgatási és házkezeiő szerveknek. Kevés a reklamáció E sokrétű munka során — minit az SZMT jelentése meg­említi — Pest megyében 13 130 tanácsi kezelésben levő lakást mértek fel, az 1031, nem taná­csi szervek és állampolgárok felkérésére végzett felmérésen kívül. A felmérési és lakbér- megállapítási munka alapossá­gát bizonyltja a reklamációk csekély száma. A megyében összesen 2899 . lakásigény lést újítottak meg. Ezek közül 1890 tanácsi bérlakás, 1009 pedig tanácsi értékesítésű laikás. A már jóváhagyott tanács­rendeletek szabályozzák az iigényjogosultságot, az elbírá­lásnál főképp az egy család­tagra jutó havi átlagjövedel­met veszik figyelembe. Ennek mértéke a tanácsi bérlakások­nál 1000—1500 forint között, a tanácsi értékesítésű lakásoknál 1500—2000 forint. E feltételek mellett, kizáró ok lehet azon­ban, ha az igénylő rendelkezik vagy rendelkezett megfelelő tanácsi bérlakással, üdülőhe­lyen nagyobb értékű nyaraló­ja van, nagyobb területű (1000 —1600 négyszögöl) gyümöl­csössel, szőlővel rendelkezik, tanácsi bérlakását családi kö­rülményei változtatása nélkül 1 cserélte el kisebbre és így to­vább. Az elosztás és a sorrendiség egyik lényeges szempontja, hogy a kiutalható lakások 60— 70 százalékát fizikai és a ter­melést közvetlenül irányító műszaki dolgozók kapják meg. A fiatal házasok arányát álta­lában 20 százalékban határoz­zák meg a tanácsrendeletek. Az igénylőket három fő cso­portba sorolják: azok, akik életveszélyes lakásban laknak, akiknek nincs laikása és akik zsúfolt lakáskörülmények kö­zött élnek. Elsőbbséget élvez­nek a többgyermeíkes családok, a 10 éve vagy annál is hosz- szabb idő óta azonos munka­helyen, illetve az adott telepü­lésben dolgozók, s ha a férj és a feleség fizikai munkás. A lakásigények elbírálásá­ban — hangsúlyozza a jelen­tés — igen fontos szerepe van a társadalmi bizottságoknak, amelyekben képviseltetik ma­gukat a társadalmi szerveze­tek, így a szakszervezet is. Ilyen bizottságot Pest megyé­ben minden városban és hót nagyközségben alakítottak. Több és korszerűbb A jelentés foglalkozik a me­gye nagyarányú lakásépítési programjával is, kiemelve: a IV. ötéves terv során összesen 38 317 lakás épül fel Pest me­gyében. Az állami lakások csaknem 70 százaléka a váro­sokban, 10 százaléka a váro­siasodó településeken és 20 százaléka a megye egyéb köz­ségeiben épül fel. A magán­erőből készülő lakások 13 szá­Kozma Sándorra emlékezünk NEGYVEN ÉVVEL EZ­ELŐTT, 1931. október 2-án, ítélethozatalra ült össze a Budapesti Királyi Büntetőtör­vényszék. Mint annyiszor, most is a hírhedt 1921. évi III. törvénycikk alapján, államel- lenes tevékenységgel vádolták az elnyomott tömegek érdekei­nek legkövetkezetesebb képvi­selőit, a kommunistákat. A falusi nincstelenek, a földmunikásság kommunista vezetői ültek ezúttal a vádlot­tak padján. Közöttük — Tisza Antal, Hunya István, Solymo- si Ignác, Mikula György har­costársaként — a ceglédi Koz­ma Sándor is. Ki volt Kozma Sándor? Ne­vét, tevékenységét ma még nem eléggé ismerik; csak a legutóbbi évek kutatásai tár­ták fel a magyar kommunista mozgalom e kiemelkedő har­cosának életútját. 1874. december 24-én szüle­tett, Cegléden. Sokezernyi társához hasonlóan, a nincste­len földmunkás napszámosok sanyarú életét élte. Később a város alkalmazásába került, mezőőr lett. Az első világhá­borúban megsebesülve Buda­pestre került, s 1916 végétől a Nyugati pályaudvaron dolgo­zott, lakatosként. A Tanács- köztársaság kikiáltása Ceglé­den érte. A Vörös Hadsereg élelembeszerzője lett. Érthető, hogy gyűlöletessé vált a ki­zsákmányoló osztályok szemé­ben. Kegyetlen bosszút álltak rajta a proletárhatalom leve­rése után: tízévi f egy házra ítélte 1920. május 10-án a Kecskeméti Királyi Törvény­szék. Büntetését a szegedi Csillag-börtönben töltötte. NÉGY ÉS FÉL ÉVI rabos- kodás után amnesztiával sza­badult. A börtönévek nem tör­ték meg, ellenkezőleg, meg­acélozták kommunista meg­győződését. 1925-ben — miköz­ben Budapesten talált mun­kát — belépett a Magyarorszá­gi Szocialista. Munkáspártba (Vági-párt) és az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának is tagja lett. A KMP falusi munkájának irá­nyítói hamarosan felismerték benne a fáradhatatlan, oda­adó kommunistát, a jó képes­ségű szervezőt, agitátort. 1926-ban egy kommunista többségű parasztbizottság irá­nyította az MSZMP-ben a fa­lusi munkát. Békés (Glass) Imre, Holler Mihály, Hunya István, Juhos István, Istella János, Tisza Antal mellett Kozma Sándor is részt vett e bizottság munkájában, mely Poll Sándor útján tartotta a kapcsolatot az illegális KMP- vel. Ezekben az években Pest megyében skép számmal vol­tak szervezetei az MSZMP- nefc; tömegbefolyása, — s rajta keresztül az illegális KMP-é — a falun számottevő volt. Ebben kétségkívül jelentős szerepe volt Kozma Sándor te­vékenységének. S 1928 után is — mikor az MSZMP működé­sét a szüntelen hatósági zakla­tások ’ már lehetetlenné tették — tovább folytatta a földmun­kások érdekeiért vívott harcot. 1929-ben, midőn a ceglédi szőlőimunkások szervezkedésén a hatóság rajtaütött, Urbán Pál mellett — aki a Szociál­demokrata Párthoz ‘ tartozó Földmunkásszövetságben tevé­kenykedett — őt is letartóztat­ták. öt hónapig volt ennek az ügynek kapcsán vizsgálati fog­ságban. A KMP 1930-BAN tartott II. kongresszusának határoza­ta értelmében a párt, Tisza Antal irányításával a föld­munkásak körében is meg­kezdte a vörös szakszervezetek szervezését. Tisza közvetlen harcostársaként dolgozott Kozma Sándor is. 1930. június 23-tól azonban társaival együtt a mezőtúri csendőrség kegyet­lenkedéseit kellett megismer­nie. Fogságából 1931. január 15-én szabadult. Mindkét ügy még folyamat­ban volt, amikor az illegális KMP az éppen szabadlábon levő Kozma Sándort újabb, az eddigieknél is fontosabb, ma­gasabb szintű pozícióra állí­totta. A KMP II. kongresszusa cé­lul tűzte ki egy féllegális pa­rasztújság kiadását, s Országos Parasztbizottság létrehozását is elhatározták. A párt falusi osztálya Hunya Istvánt bízta meg a parasztbizottság szerve­zésével és az ő feladata lett volna a lap szerkesztése is. E munka kapcsán négy kerület­re osztották az országot. A ceglédi kerületben Kozma Sándorra bízták a központi összekötő, a kerületi titkár feladatkörét. A KMP Országos Parasztbi­zottságának működése sajnos nem valósulhatott meg. Első ülésén, melyet 1981. február 22-én tartottak, a rendőrség rajtaütött, a részvevőket le­tartóztatták. A vád: az állam és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló szer­vezkedés irányításának bűn­tette. KOZMA SÁNDOR a kihall­gatások során alkalmazott bru­tális kínzások ellenére — töb­bi társához hasonlóan — meg nem alkuvó, bátor kommunis­ta magatartást tanúsított. Az ítélethozatalnál ügyében eny- ,hítő körülménynek tekintették nagycsaládos voltát és tevé­kenységének „eredménytelen­ségét”; súlyosbítónak büntetett előéletét, és azt, hogy — bár az egyik korábbi ítélete kitil­totta Budapest területéről — mégis a fővárosba utazott. Vé­gül is 7 hónapi fogházbünte­tésre, mint fő-, 3 évi hivatal- vesztésre és politikai jogainak ugyanilyen tartamú felfüg­gesztésére, mint mellékbünte­tésre ítélték. Az ügy — fel- lebbvitel folytán — az ítélő­táblához, majd a Kúriához ke­rült, amely 1932. szeptember 27-én hirdette ki megerősítő ítéletét. A fellebbviteli eljárás folya­mán a vádlottak szabadlábon voltak. Ez lehetővé tette az il­legális párt számára, hogy megkísérelje az elvtársak megmentését. A konspiráció íratlan szabályai szerint a hatóságok előtt korábban is kommunistaként ismert elv­társak ismételt lebukása amúgy is kilátástalanná tette további itthoni munkájuk eredményességét. A párt ezért 1932 második felében illegáli­san, hamis útlevéllel a Szov­jetunióba juttatta őket. KOZMA GYERMEKEI ek­kor már felnőttek voltak, ma­guk is részt vettek a munkás­mozgalomban. Feleségét sze­rette volna magával vinni; a már nem fiatal asszony azon­ban érré nem vállalkozott. A Horthy-fasizmus erőszak­szerveitől elszenvedett ember­telen kínzások következtében Kozma Sándor fizikailag tel­jesen összetörtén, megrokkan­va került a Szovjetunióba. Dolgozni nem tudott többé. Be-bejárogatott a Moszkvai Magyar Klubba, s amennyire egészségi állapota megenged­te, tartotta a kapcsolatot a kinti magyar elvtársakkal. 1938-ban hunyt el a magyar kommunista mozgalomnak ez az odaadó harcosa, ki egészsé­gét, életerejét, mindenét a munkásmozgalomnak szentel­te. EMLÉKÉT a róla elnevezett utca és márványtábla hirdeti Cegléden. Szülővárosa s a me­gye népe büszkén gondol a kommunista mozgalom e bátor harcosára, kinek ,életút ja pél­dakép a ma embere, s a jövőt hordozó ifjúságunk számára. Kottái Sándomé zalékát a városokban, 17 szá­zalékát a városiasodó települé­seken, 70 százalékát pedig a községekben építik fél. A ta­nácsi bér- és szövetkezeti la­kások 85 százaléka lakótelep- szerűen és korszerű technoló­giával épül. A lakásépítkezésele jelentős része az OTP beruházásában, valamint a társasházépítés ke­retében bonyolódik le. Az épít­kezésekhez hozzájárulnak a megyei vállalatok és mezőgaz­dasági üzemek is, támogató­suk mintegy 1345 lakás felépí­tését teszi lehetővé. 1971-ben már 754 lakás fel­épül megyénkben, ezen belül 353 Vácott és 105 Százhalom­battán. Az OTP saját beruhá­zásában az idén összesein 435 lakáé készül el Cegléd, Gödöl­lő, Vác és Nagykőrös váro­sokban, valamint Szigetszent- miklóson, Diósdon, Monoron és Halásztélken. Szakszervezeti akcióprogram A jelentés ezek után kitér arra: a lakásépítési program teljesítéséhez támogatóst nyújtónak az állami, szövetke­zeti, társadalmi szervezetek. A területi szakszervezetek, szak­maközi bizottságok részt vesz­nek a ' lakásfejlesztési tervek és a lakáskiosztások szabályai­nak kidolgozásában, közremű­ködnek az igények elbírálásá­ban. A szövetkezeti lakásépí­tés elősegítését célzó társadal­mi együttműködésben részt vesz majd a Hazafias Nép­front, az SZMT, a KISZ, a megyei tanács építési osztálya, a megyei OTP-igazgatóság, a TÜZÉP, valamint az érdekelt tanácsok, szövetkezetek, válla­latok. A soron következő fel­adatok megoldásában — hang­súlyozza végül a beszámoló — jelentős segítséget nyújthatnak a szakszervezetek központi és helyi szervei, a megyei tanács ebben a sokrétű munkában kéri az SZMT további támo­gatósát. A beszámolót követő vitá­ban az elnökség tagjai sok olyan javaslatot terjesztettek elő, amelyek aizt célozták, hogy a lakásépítés és elosztás prog­ramjában tovább bővüljön a szakszervezetek szerepköre. Dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára felszólalásában hangsúlyozta annak jelentősé­gét, hogy a szakszervezetek már a legelején részt vállal­nak e nagyarányú munkában. Építőktől a pedagógusokig, minden szakmai ág dolgozói­nak sajátos feladatai vannak e tér;en. Az elnökség elfogadta az SZMT vezető titkárának javaslatát: a lakásépítési prog­ram elősegítése, maradéktalan megvalósítása érdekében már a közeljövőben valamennyi szakágban részletes feladatter­vet dolgoznak ki. Sz. J. Jubiláló vaspálya Pénteken Győrött, a vas­útállomás indulási csarnoká­ban megemlékeztek a Győr— Szombathely közötti vasút­vonal átadásának 100. évfor­dulójáról. A jelentős keres­kedővárosnak számító Győr fejlődésében fontos szerepet játszó vasútvonalat, mint az ünnepségen elmondották, a Magyar Nyugati Vaspálya Társaság építette. Az új vo­nalon az üzembe helyezés idején 4.5 óra alatt lehetett elérni Győrből Szombathely­re. A 18 évig magán vasút­ként működő vonalat 1889- ben, Baross Gábor minisz­tersége idején vették állami kezelésbe. t i á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom