Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

4 "eT^?*rfap 1971. OKTOBER 14., CSÜTÖRTÖK A színházi idény elején A színházi idény elején, négy bemutató és két falújítás után izgulhattunk, szomorkod- hattunk, megdöbbenhettünk, nevelhettünk, magunkba néz­hettünk, ha megtekintettük az új darabokat. Izgulhattunk — ha még hasonlót nem láttunk ■— Berkest András A tizenhar­madik ügynök című darabján a#József Attila Színházban.- Szomorkodhattunk — ha en­gedtük; hogy hasson ránk Peter Nichols játéka a Tojás Joe halálának egy napja a Vígszínház idén megnyílt új stúdiójában. Megdöbbenhet­tünk — ha nem közönyösöd- tünk még el — az Irodalmi Színpadon bemutatott, Ka­rinthy Ferenc írta két egyfel- vonásoson, a’Pesten és Budán. Nevethettünk — ha kedvünk nem fásult el — Dévái zenés vígjátékán, a Potyautason az Állami Déryné Színházban. Magunkba nézhettünk — ha volt erőnk hozzá — a Thália Stúdió új produkciója, Jókai Anna Tartozik és követel cí­mű játéka alkalmából. Ha tet­szett, ismét megnézhettünk három, már régebben is elő­adott darabot, három felújí­tást, Murray Schisgal: Szere­lem, ót és a Vígszínházban Molnár Ferenc: A testőr című játékait, valamint a sajátosan új rendezői felfogásban, fel­újításnál többnek számító Moliére-vígjátékot: a Mizant­rópot a Madách Kamaraszín­házban. Máris következik azonban négy újabb bemutató. Az öt­leteiről híres, színpadismere- teiről nevezetes francia Fey­deau: Bolha a fülbe című já­téka kedves szórakozást ígér a Vígszínházban, Illyés Gyula: Bölcsek a fán című vígjátéká­nak preipierjét a Katona Jó­zsef Színházban pedig kíván­csian várjulk, mert nagy köl­tőnk és színpadi szerzőnk újabb elmés eszmefuttatásai magunkról és a világról min­dig jelentős művészeti ese­mény. A tragikusan elhunyt, nagy tehetségű Sarkadi Imre: Ház a város mellett című da­rabja a Pesti Színházban ke­rül színre. Sarkadi költői he- vületű elkötelezettsége az em­ber mellett újabb és újabb önvizsgálatra kényszerít. A Vidám Színpad hagyományá­tól eltérően nem kabarét, ha­nem vígjátékot mutat be, vá­rakozással tekintünk Bárány Tamás: A szülő is ember című szórakoztató játéka elé. A Nemzeti Színház bemu­tatja Madách Imre: Csák vég­napjai című darabját, híven klasszikus, nemzeti drámai ha­gyományaink iránti elkötele­zettségéhez. Eddigi dráma­mentő akciói sikeresen mutat­ták meg, hogy eszmei kincse­ink — sok más eltérő véle­ménnyel ellentétben — a színpadi játékokban sem utol­sók, csak fel kell őket kutatni és hozzáértéssel formálni mai életünkhöz. Színre viszi a színház Brecht: Szecsuáni jó­ember-ét- is, amely újabb bi­zonyíték lehet a „Brecht-féle” elkötelezett színház élvonalban való haladásához. A Thália Színház az idén is izgalmas várakozást kelt ter­veivel. Bemutatják Kazimir Károly Bartokiána című doku­mentumjátékát Bartókról. „Nem egyszerű színdarabról van szó — 'írja Kazimir —, nem egyszerű előadásról. Fáj­dalomról és kötelességtudat­ról. A színművészet hol té­vesztett utat? Miért nem jár­hatott Bartók útján? Óriási vállalkozás ez a játék, amely bizonyítani szeretné az elköte­lezett művész népben, nemzet­ben, világban való gondolko­zását”. Izgalmasnak ígérkezik ugyancsak a Tháliában, ko­runk egyik „bálványának”, Che Guevará bolíviai naplójá­nak . dramatizált változata. Nemkülönben esemény Illyés Gyula újabb vígjátéka, a Bol­habál, és a stúdiószínpadon Fejes Endre — Cserepes Mar­git házassága — valamint Csurka István — Szék, ágy, szauna című bemutatók. A színház a régi Petőfi-színház épületébe költözött és megvál­tozott körülmények között talán még érdekfeszítőbb programmal lép a közönség elé. Az újdonság erejével hat-, hat legújabb színházi vál­lalkozásunk a Huszonötödik Színház második idényének műsorterve. Lehet, hogy is­mét felkorbácsolja vitázó ked­vünket a Hernádi Gyula— Jancsó Miklós darab, a Fényes szelek, amely már filmen is szenvedélyeket váltott ki. A színház igazgatója,, az író, Gyurkó László elképzelései merészek. Űj darabja — A bús képű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép ha­lála — már témaválasztásával is várakozásokat kelt. A hagyományosabb forma­nyelvű ^színházaink is. a meg­újulás szándékával lépnek a közönség elé. A Fővárosi Ope­rettszínház mintha-megelégel­né klasszikus repertoárját és kísérletezésre szánná el ma­gát: bemutatja a Naszty fiú esete Tóth Marival színpadi változatát, Farkas Ferenc ze­néjével, Moliére Úrhatnám polgár-át zenés színpadra al­kalmazva, Mészöly Dezső át­dolgozásában, Darvas * Ferenc zenéjével. . • Az Állami Déryné Színház — a megyében az idén 90 elő­adást tart — már két új dara­bot mutatott be, a már emlí­tett Potyautas mellett A ci- gány-1,. Szigligeti Ede darab­ját Barabás Tibor átdolgozá­sában. Berkovits György KÉT BEMUTATÓ. A Madách Színház kamaraszínháza Mészöly Dezső fordításában, Vámos László mai környezetben, mai ■ tartalmi asszociációkat élesztő rendezésében mutatta be Moliére Mizantróp című víg játékát. Felső képünkön: a cím­szereplő Gábor Miklós és Dómján Edit (Célimene). — Az Iro­dalmi Színpad Karinthy Ferenc két egyfelvonásosát játssza: Pesten és Budán címmel, Adám Ottó rendezésében. Alsó ké­pünkön jelenet a Budán című drámából: Sulyok Mária, Fo­dor Tamás és Dőry Virág, az ötvenes évek elejét idéző darab három szereplője. Emlékmű a mohácsi vész hőseinek öt esztendő múlva — 1976- ban — lesz négyszázötven éve a mohácsi síkságon lezajlott nagy honvédő csatának, amely. mohácsi vész néven szerepel népünk történelmében. Bár az évforduló még meglehetősen távoli, az előkészületek már megkezdődtek. A» 1976-os megemlékezést — a kegyelet és a tisztelet, mellett — a tudo­mányosság jegyében • tartják. Az évforduló alkalmából nagy­szabású történeti munka jele­nik meg, amely felett az MTA Történettudományi Intézete vállalt védnökséget. Történész- munkaközöisség állítja össze á mohácsi vész okait és körül­ményeit elemző művet, amely könyvalakban lát majd napvi­lágot az évfordulóra. A mohá­csi síkságon a következő évek során folytatják a tömegsírok felkutatását, amelyek támpon­tot nyújthatnak a .csata pon­tos helyének meghatározásá­ra. A mohácsi városi tanács tervbe vette, hogy a város szé­lén, ahol a csatatér! síkság kezdődik — feládíttatja a hon­védő csata és hőseinek emlék­művét. Holnap A KISZ Budai Járási Bi­zottsága Holnap címmel anto­lógiát jelentetett meg, amely­nek fiatal írói valamennyien segítőén kapcsolódnak a já­rás életébe, kulturális mun­kájába. Az Antológia verse­ket és novellákat egyaránt tartalmaz; a szerzők között találjuk Bella Istvánt, Apáti Miklóst, Nádudvari Annát is. Az összeállítás előszavát Len­gyel Sándor, az MSZMP Bu­dai Járási Bizottságának tit­kára írta. Könyvek között Néhány napja — a festés után — ismét fogadja az ol­vasókat a gyömrői könyvtár. A vezető Kassai Mártonná el­mondta, hogy a fiókkönyvtá­rakkal együtt összesen 1500 olvasót tartanak számon, s naponta általában másfél- száz könntet kölcsönöznek. A fiatalok elsősorban a kalandos és fantasztikus könyveket, a felnőttek pedig a krimiket ke­resik. A könyvtárnak közel 12 ezer kötete van, ebből 3 ezer ifjúsági. Emellett rend­szeresen 26—28 féle újságot és folyóiratot is járatnak. (Foto: Gárdos) Zsúfolt stúdiók Ki mit forgat? KÉSZÜLNEK AZ ÚJ JÁTÉKFILMEK TISZTELGÉS Á BÁTHORIAKNAK A múzeumi hónap alkalmá­ból szerdán Nyírbátorban megkoszorúzták Báthori Ist­ván erdélyi vajda szobrát és Báthori István erdélyi fe­jedelem és lengyel ki­rály emléktábláját. Ismét zsúfoltak a MAFILM stúdiói, vágószobái: számos já­tékfilmújdonság készül. Révész György vezetésével az elmúlt napokban kezdték forgatni a „Volt egyszer egy család” című alkotást, -Goda Gábor műve alapján. Főszerepeit Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Dayka Margit, Kállai Ferenc és Tő- ráesik Mari játssza. . A századaleji agrárszocialis­ta mozgalmiak idején játszódik Jancsó Miklós „Még kér a nép” című filmje, amelyet Hsájmásfcéren, Hagyesden, Bán- tapusztán, Szenifkirályszaibad- ján, Öskün és Nágrádverőcém forgatnak. A forgatókönyvet Hernádi Gyula írta, az opera­tőr Kende János. Főszereplők: Frantisek Velecky, Molnár Ti­bor, Kozák András, Madaras József, Drahota .Andrea, Cso­mós Mari, Juhász Jácint, Buj- tor István és Bálint András. Folytatódnak * Palásthy György legújabb gyermek- filmjének, az ided'glenesien Ten­gertánc címet kapott alkotás­nak felvételed. Gaál István ve­zetésével készítik a Holtvidék, Bácskai Lauró István irányí­tásával pedig a Nyulak a ru­határban című filmeket. A laboratóriumi utómunká­latokat végzik Gyöngyössy ■Imre Meztelen vagy, Szinetár Miklós Csárdáskirálynő, Gaz­dag Gyula elsőfilmes rendező Sípoló macskakö, Simó Sándor Húszezer és Bacsó Péter Je­lenidő című alkotásain. TESTVÉRMECYÉNK, OMSZK (9.) Szibirják E szónak — szibirják — a Szov­jetunióban nagy tisztessége van. Szi­lárd jellemet, állhatatosságot, bátor helytállásit jeleznek vele. Büszkék erre a szibériaiak. . — Sokán jönnek Szibériába az or­szág más részeiből — mondta egy al­kalommal a megyei első titkár —, de nagyon kevesen maradnak itt: minden száz ember közül talán ha 1 öt. — Mi ennek az oka? — Sokan nehezen viselik a klímát. Mások a munkafeltételeket érzik el­viselhetetlennek. • Vannak, akiket a kollektíva nem fogad be, itt nagyon kényesek az emberi tulajdonságokra. Manyakin elvtárs első titkár el is mesélt egy esetet: — Nemrégiben egy északi járá­sunkban feltűnt, hogy egy medve éjszakánként bejár a kolhoz tejhá­zába, és jócskán megdézsmálja a te­. jet. A kolhoz elnöke és egyik tagja - elhatározta, hogy kimegy medveles­re. Nagyon hideg volt, iszogattak, hogy ne fázzanak. Jó későre járt, a medve csak nem jött. Elszunnyad­tak. A medve közben egy másik úton bejutott a tejházba, s szokása szerint belakott. Ahogy ment vissza az er­dőbe, úgyszólván rálépett az alvó elnökre, akinek csak annyi ideje volt, hogy meghúzza a mellette fek­vő puska ravaszát. A medve mégis ráugrott, dulakodtak. Az elnök nagy­darab ember volt: merész elhatáro­zással kesztyűs - bund ás kezét a med­ve szájába dugta. Jó mélyen, le a torkára, hogy ne haraphasson. Ott tartotta addig, míg a lövés zajára kirohant falubeliek, oda nem értek, és végeztek a medvével. Azok szed­ték ki a nagy mancsok közül a bor­zalmasan megtépázott elnököt, aki­nek a medve még a fejbőrét is le­szakította. Az elnökkel levő kolhoz- tag mindezt jéggé dermedten, puská­ját görcsösen szorongatva nézte vé­gig. Ügy szedték ki a kezéből a pus­kát. Gyávaságának híre elterjedt. Ajmyira, hogy szégyenében más fa­luba ' költözött. Azt mondják, hogy végül Szibériát is elhagyta. Nagyon kemény normákat szab­nak maguk részére a szibériaiak. Nem is csoda. A zord klíma miatt az egymásra utaltság itt különösen jelentkezik. Szibéria benépesiedésé- nek története is magyarázat erre. Meghódítása állandó harc volt a ta­tárokkal. a társadalom számkivetett­jeinek tömeges megjelenése, majd a polgárháború véres harcainak szín­helye. De a közelmúlt nagy meg­próbáltatásai is tovább edzettek az itt élő — immár szovjet — embere­ket. A második világháború, műi­kor lehetetlen körülmények között kellett termelni. Ennek megfelelően ' alakultak az emberi viszonyok is. Mégis nagy tévedés azt hinni, hogy zord nép él errefelé, noha ők ma- , guk is szótlanoknak tartják önma­gukat, akik érzéseiket nem mutat­ják ki. Mi mást tapasztaltunk. Nagyon jókedélyű, meleg szívű emberek. Emlékezetes az a beszélgetés, amelyen, omszki barátaink Pest me­gyei élményeiket idézték fél. — Ai magyar meg a szibériai nép sok dologban hasonlít egymásra — mondták. — így például abban is, hogy mindkét nép nagyon vendég- szerető. Ez így igaz. Hozzá kell- tenni, hogy mégsem könnyű a vendégeknek, akit legszívesebben- megtömnének min­denféle enni-inni valóval. Mondják is tréfásan, hogy Szibériában a házi­gazda isten, a vendég meg mártír. Sokan kérdezték tőlem itthon, hogy isznak-e sok vodkát a szibériaiak. Többéit nem, minit amit a magyar ember pálinkából megiszik. De ami­kor a hőmérő ipínusz 40 fok alá süllyed, akkor „szpirtet”, azaz tiszta, úgy 90 fokos szeszt isznak,,és hozzá pezsgőt A bort niem nagyon respektálják, kivéve azokat akik már jártak ná­lunk. Ök aizt mondják, Magyaror­szágon megtanulták tisztelni. Sört legfeljebb kísérőként isznak a vod­ka méHé. Ételeik nagyon ízletesek. Sok ha­lat és főként marhahúst esznek. Ser­téshúst kevesebbet, azt nemigen sze­retik. A déli részeken a juhhúst is nagyon kedvelik.- Még egy jellemző, ami alakítja az itteni életet: a na­gyon egészséges klíma. A napsütéses órák száma Omszkban megegyezik Szocsi napsütéses óráinak számával, azzal az eltéréssel, hogy itt hosszú időn át a havas tájat sziporkáztatja sugaraiul. A levegő száraz, és szél­csendes a vidék. A nagy hidegek is jobban elvisélhetők, mint -Szibéria más területein. Az omszki emberek, ha meg­kedvelnek valakit, és valami igazán jókívánsággal akarják köszön ten-i, akkor így szálnak: „Erős szibériai egészséget kívánunk!" Maróthy László EGY SZIBIRJÁK I fe k

Next

/
Oldalképek
Tartalom