Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
4 mai uecvKi 1971. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK ösztöndíjasok ötven országból Kétezer magyar diák a külföldi egyetemeken Decemberben sárul a jelentkezés a következő tanév külföldi ösztöndíjaira A Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában és a Szovjetunióban tanuló újdonsült ösztöndíjasok a nyár folyamán intenzív nyelvtanfolyamokon vettek részt, hogy őszi tanévnyitásig valamcny- nyien elsajátítsák a tanulmányaikhoz nélkülözhetetlen idegen nyelvi szakmai szókincset A külföldi egyetemi ösztöndíjaiénak hazánkban több mint két évtizedes hagyománya van: az elmúlt húsz esztendőben csaknem négyezer magyar fiatal szerzett speciális szakképzettséget a Szovjetunióban és a többi szocialista államban. A baráti országokkal kötött államközi egyezmények alapján a most induló tanévben a legtöbben — szám szerint 237-en — a Szovjetunió különböző egyetemein kezdhetik meg tanulmányaikat. Az NDK-ba 52- en, Lengyelországba 14-en, Csehszlovákiába 10-en, Bulgáriába 9-en, Romániába pedig négyen nyertek ösztöndíjat. A fiatal szakemberek egyetemi-főiskolai képzése a kölcsönösség jegyében történik,. így a jelenlegi tanévben ismét ötven ország mintegy 400 ösztöndíjasát várják a budapesti nemzetközi előkészítő intézetbe, ahol a tanulmányaik megkezdéséhez nélkülözhetetlen magyar nyelvet sajátíthatják el, egyesztendős Intenzív kurzus keretében. A hazánk határain túl tanuló magyar diákok mintegy kétszeres tábora a következő tanévben újabb 350-nel gyarapodik — az ösztöndíjakra szeptember folyamán hirdeti meg a pályázatot a Művelődésügyi Minisztérium. Az 1972/73-as tanévi pályázatban mintegy 20—25 olyan szak is szerepel, amelyre a korábbi években nem hirdettek külföldi ösztöndíjakat. Jelentősén emelkedett az NDK-ban a műszaki egyetemi és főiskolai ösztöndíjak száma, ugyanakkor \ a különböző mérnök-közgazdász szakokon a korábbinál lényegesen több’magyar fiatal tanulhat a Szovjetunióban és az NDK-ban. A következő tanévre történő jelentkezéseket decemberig lehet eljuttatni a pályázati felhívásban megjelölt szervekhez, a felvételi vizsgákra 1972. január második felében kei;ül sor. A külföldi ösztöndíjas-pályázaton való résztvétel nem zárja ki a hazai felsőoktatási intézménybe történő jelentkezést, attól teljesen független. IDÉN A DEBRECENI Új nevelőotthonok A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos időszerű tennivalókról nyilatkozott az MTI munkatársának László József, a Művelődésügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályának vezetője. — Nagy gondot fordítunk a negyedik ötéves terv gyermekvédelmi jellegű beruházási programjának megvalósítására, a korszerű otthontervezés irányelveinek kidolgozására — mondotta. Egyebek között új nevelőotthon épül Budapesten, Miskolcon, Szolnokon, Szegeden, Pécsett. A tervek szerint ebben az esztendőben elkészül mintegy 30 millió forintos költséggel — a 170 személyes új debreceni leánynevelő intézet — ahol gyermek- és ifjúságvédő intézet, valamint átmeneti szállás is működik majd. Zenei élet Babuson Kapcsolatot tart a dabasi gimnázium „ifjú zenebarát” csoportja a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeivel: minden évben meghívják a művésznövendékeket vendéghangversenyre. A fővárosi diákok tavaly és az idén ünnepi Bartók-hangversenyt, Bee- thoven-estet, „Tavaszt köszöntő” koncertet adtak a dabasi járási, és a helyi nagyközségi tanács dísztermében! Most Ko- dály-hangversenyekre készülnek. laminf Rejtő egyéni sorsa — nevezetesen kávéházi élete és munkaszolgálatos meghur- colása — között. E három külön világ társítása sikertelen, mert semmi közük egymáshoz; otromba is, mert az egyik humoros kaland, a másik reális életkép és a harmadik szentimentális melodráma — és primitív, mert lehetetlenül bombasztikus, ha például a megkínzott munkaszolgálatosok kilépve a barakkból nem a hómezőn, hanem „operett”- sivatagban, „operett”-kaland- hősök között találják magukat. Ahol a nevezetes péhowardi humornak kellene bennünket nevettetni, ott giccses operett- szituációkkal találjuk magunkat szembe. Ahol a Rejtőelbeszélések sajátos abszurditásának kellene érvényesülnie, ott szokványos és szentimentális munkaszolgálatos történetet látunk. Ahol az író reális egyéni sorsát kellene látnunk — életrajzi adatok alapján —, ott egy elképzelt kávéházi író jelenik meg — hihetetlen és sztereotip szituációkban. Mindezeken az ellentmondásokon Somló rendezőként nem tudott segíteni, így azután P. Howard világa és Rejtő Jenő világa még csikorogva sem illeszkedik egymáshoz. A színészek — talán Öze Lajos kivételével — önmaguk karikatúráját játszhatták el, többre nem volt lehetőségük. Öze Lajos nagy érdeme, hogy az író szerepében — érezvén a hamis szituációk sokaságát — legalább mértéktartó akart és tudott maradni. Ne mentegessük Rejtőt azzal, hogy péhowardi világában valamifajta látnoki előrejelzés, sőt társadalmi mondanivaló uralkodik. Jnkább szerényen mondjuk ki: P. Howard Rejtő Jenő volt. A fekete zászlók városa P. Howard nem mentette •fel önmagát azért, hogy a Piszkos Fredet> a Csontb'rigá- dot, a Láthatatlan légiót írta meg — társadalmi és lélektani regények helyett. P. Howard sohasem’ akarta elhitetni senkivel, hogy saját sjorsát vetíti légiós vagy nem légiós ponyvaparódiáiba. Csupán élni akart — nem éhen halni —, s mivel ezt legkönnyebben és legjobban Fülig Jimmyvel és Vanek úrral tehette; az ő megteremtésükhöz idomította tehetségét. Nem is hiába, a legolvasottabb magyar író. (Sokan keserűen is veszik ezt tudomásul.) Rejtő Jenő azonban, amikor nem P. Howardként írt, igazán író akart lenni — no- velláskötete, Az utolsó szó jogán bizonyítja ezt. De nem ez utóbbi miatt a legolvasottabb magyar író. Hanem mert P. Howardként utánozhatatlan kedvességgel, bölcsességgel és vagánysággal teremtette meg a kávéházi bemondások humorrá nemesülő groteszk igazságaiból és a kávéházi keretek közé beszorított élnivágyó kisember kesernyés elvágyódásaiból a Gor- csev Iván-, vagy a Pepita Ofé- lia-féle szituációkat és szövegeket. Ne vegyük el hát önkényesen Rejtő Jenőtől P. Howar- dot és P. Howardtól Rejtő Jenőt, mert nincs fá jogunk és okunk, hogy ezt tegyük. Ha így teszünk, csak rosszul járhatunk, mert egyikből sem marad semmi. A halhatatlan légiós című új magyar film szomorú tévedés. Szomorú, mert sírnunk kellett, holott P. Howard mindig az ellenkezőjére törekedett. Somló Tamás — aki Rejtő műveiből írta a forgatókönyvet — vitatható megoldású párhuzamot vont a Láthatatlan légió sivatagi kalandjai és Az utolsó szó jogán című kötet néhány elbeszélése, vaŰjabb ellenállási történetet láthatunk ezen a jugoszláv filmen. Érdeme, hogy ügyes cselekményvezetéssel mindvégig ébren tudja tártani érdeklődésünket, annak ellenére, hogy minden motívumát többször is láthattuk más filmeken. A főszereplők, gyerekek — egy kragujeváci gyerekcsapat —, akik különböző leleményekkel szereznek élelEbből az angol vígjátékból tíz tucat egy pár. Sajnos a film elején már tudjuk, hogy mi fog tovább történni, s azért ülünk tovább a nézőtéren, hátha kitalál Duncan Wood rendező néhány olyan mulatmet és pénzt. Közben állandóan a veszély leselkedik rájuk. A film hibája, hogy hiába kíséri nyomon a lélektani ábrázolás hiteles módszerével a gyerekeket, a környező felnőttvilágot — beleértve a német hódítókat is — elnagyoltan, szinte dokumen tarista I módszerrel szembesíti csu- I pán. tató szituációt, amilyet még keveset vagy már régebben láttunk és esetleg elfelejtettük, így újnak hathat. Hiába ültünk és vártunk. Berkovits György Van aki megteszi, van aki nem Jurij Jakovlev (Pclrovácz István fordítása): Megyek az orrszarvú után (3.) Hanem az öregasszony nem mutatkozik többé. Biztosan bement a beteghez, és most éppen keserű orvossággal itatja. A fiúcska sokáig ácsorog még az esőben, s észre se veszi, mint fogy el kezéből a szendvics. Könnyebb reménykedni, hogy végül is minden jóra fordul, de férfiasabb dolog, ha megerősítjük a szívünket, s felkészülünk a legrosszabbra. Mert ha az orrszarvúk olyan hatalmasak, amilyenek, a betegség is tovább elhúzódhat náluk. Valahogy még rosszabb lehet nekik, mint az embereknek. A fiú épp a lépcsőket rója, amikor Valentyi- na Vasziljevna a nevén szólítja: — Alekszej Bocsarov, lerajzoltad az orrszarvút? Nemet int a fejével. — Kezdesz lustulni — korholja a tanító néni. — Na, és mekkora a füle, megjegyezted? — Nem láttam a fülét. Az orrszarvú beteg — mondja nagyon szomorúan a kisfiú, s elfogja a köhögés. — Te is beteg vagy. Biztosan kabát nélkül szaladgálsz. Ez igaz. Nagykabát és sapka nélkül jár. De mit számít ez, amikor az orrszarvú beteg! — Semmiség az egész, meglásd, meggyógyítják — vigasztalja Valentyina Vasziljevna. — Eres szervezete van. — Majd akkor megnézem, hogy milyen a füle, s lerajzolom — feleli ajdsfiú. Órán komoran ül, s időről időre köhint egyet. Ilyenkor a padszomszédja, Popotyemko mindig rámordul: — Ne köhögj a füzetembe! Fordulj el! Elfordul, s a csukott ablpk felé köhög. Am Popotyenko nem hagyja nyugton. — Menj orvoshoz! Otthon maradhatsz. Nem akar otthon maradni. Itt az osztályban van valaki, aki mindenről tud, s aki vele együtt sajnálja a beteg orrszarvút. Miért maradjon ő otthon, magára hagyva a másikat? S alighogy ezt végiggondolja, Valentyina Vasziljevna hangját hallja: — Megbetegedett az orrszarvú ... A kisfiú felveti a fejét, s figyelmesen hallgat — Az orvos orvosságot ír neki, hogy meggyógyítsa — folytatja a tanító néni —, tíz pohár orvosságot, huszonöt pohár forró tejet és öt pohár friss mézet. Hány pohár kell az orrszarvú orvosságához? A toll magától mozdul a’fiú kezében. Am Alekszej Bocsarov most nem feladatot ír, hanem receptet. A barátjának készül a recept, aki az orra végén hegyes szarvakat visel. Az orrszarvú nagy fejét kinyújtott mellső mancsaira hajtva alszik. Behunyt szeme teljesen elvész a testét borító vastag bőr ráncaiban. Nem is tudni egészen biztosan, hol a szeme. Óriási, domború oldalai felemelkednek s lesüllyednek, felemelkednek 1 s ismét lesüllyednek. Az orrszarvú nyugodtan, egyenletesen lélegzik. Vajon miről álmodik? Forró szülőhazájáról, Afrikáról vagy a mérges kék kötényes öreg néniről? Alekszej "Bocsarov a ketrec előtt áll, s kezében a paprikás kolbászos szendvicset szorongatva várakozik. Később bedugja fejét a vas- rudak közé, ameddig csak a nyaka engedi, és szólongatni kezdi az orrszarvút: — Orrocska! Orrocska! Orrocska! Az állat nagyot fúj, megmozdul, s felnyitja a szemét. Nagy szeme figyelemről és óvatosságról tanúskodik. Amint a kisfiút észreveszi, nézése megtelik melegséggel. — Orrocska! — kiáltja a fiú, s a rácson át integet a kezével. Markában az agyonszorongatott tízórai. — Orrocska, egyél egy kis kolbászt! Az orrszarvú talpra áll, könnyedén és zajtalanul mintha hatalmas teste puha szivacsból volna, s lassan a fiúhoz indul. Amint lépked, ráncai kisimulnak, majd ismét mély barázdákba gyúródnék. A bőre vöröses, mint a bronz, itt-ott rozsdafoltok őrzik a hosszú eső nyomait. Orrán két éles szarv van, az egyik hosszabb, a másik rövidebb. A kisfiú ebben a pillanatban úgy találja, hogy az orrszarvú a világ legszebb állata. Otromba külseje jóságot és szelídséget takar. S ha barátságosan közeledünk hozzá, soha nem támad ránk veszedelmes fegyverével. Bocsarov Orrocskát bűvöli, Orrocska a fiút. Farkasszemet néznek s beszélgetnek. Csendben, a kettejük nyelvén. — Hogy vagy ? — kérdi a fiú. — Köszönöm — feleli az orrszarvú —, már nincs hőemelkedésem. Kiengednek a kifutóba. — Az öreg néni említette, hogy itt voltam? — Igen, mondta. • A fiúcskának eszébe jut a tízórai. Nyitott tenyerében az orrszarvú elé tartja. — Ízleld meg! A kolbász friss, cseppet sem zsíros. Paprikás kolbász. Orrocska vegetáriánus, nem eszik húsfélét — mondja valaki mögötte zsémbes hangon. A fiú megfordul, s a kék köpenyes öreg nénire ismer. De a néni mdlst nem a ketrec felöl jön, hanem az úton. — Akkor mit eszik? — kérdezi. ‘ — Gallyakat. — Miféle gallyakat? — Az akácfák friss zöld hajtásait szereti. Alekszej Bocsarov máris indulna, hogy az orrszarvúnak zöld gallyakat szedjen; de amint körülnéz, látja, hogy a fákon már sárgulnak a levelek, s jövő tavaszig nem talál zsenge, zöld hajtásokat. — Hozok neki hazulról fikuszt. A mi fiku- szunk otthon mindig üde zöld. — Orrocska nem eszik fikuszt — válaszolja hűvösen az öregasszony. — Különben is, az állatokat ingerelni és etetni szigorúan tilos! A beszélgetés nemcsak a kisfiúnak kínos, az orrszarvúnak is. Az állat hátat fordít az öregasszonynak, s most a szarvai helyett a farkát mutatja. Farkincája kicsi és kunkori, akár a görögdinnyéé. A fiúcska zsebébe gyömöszöli a visszautasított szendvicset, s megkérdezi a nénikétől: — Hát a nyűvágó hol van? — Nyűvágó?'— ráncolja össze a homlokát a néni, mintha illetlen szóval sértegetnék. — Nekünk ilyen fajtánk nincs. — Ez nem fajta, ez egy madár. Megvédi az orrszarvút a piócáktól és a moszkitóktóH — Nálunk nincsenek se piócák, se moszki- tók! — vág a fiú szavába rendreutasítón a néni, s mérgesen továbbmegy. Alekszej Bocsarov lehajtja a fejét. Ha nem áll mellétünk a barátunk, természetes, hogy bármilyen erősek vagyunk, bajba juthatunk. S akkor már a legerősebb szarvak sem védenek meg. Ha nincs itt a nyűvágó, miért ne lehetne másvalaki az orrszarvú barátja? Így tűnődik a kisfiú a vaskerítésnek dőlve. S amikor ezt kigondolja, Orrocska hélyeslőleg rábólint a fejével. S ez annyit jelent: mostantól fogva ők ketten jó barátok. — Hogy van Orrocska? — szólítja meg Bo- csarovot Valentyina Vasziljevna, amikor legközelebb összetalálkoznak a lépcsőházban. — Na és milyen a füle? — faggatja tovább a tanító néni. — A füle? — A kisfiú teljesen megfeledkezett az orrszarvú füléről. Hányszor gondolt rá! S most mégis megfeledkezett róla. — Nagyon Szép füle van — hadarja. — És vegetáriánus. Ez azt jelenti, hogy nem eszi meg a kolbászt. S egy szuszra elmond az orrszarvúról mindent, amit eddig sikerült megtudni. Hogy az orrszarvú másfél .tonna súlyú, s akárcsak a lovak, zabot és szénát eszik meg krumplit és korpát, és csukamájolajat iszik, hogy egészséges maradjon. Valentyina Vasziljevna türelmesein végighallgatja, a világért nem szakítaná félbe. A keze el van foglalva, az egyiket tömött táska húzza le, a másikban, a hóna alatt jókora köteg füzetet szorongat. Ezért nem tudja a kisfiú vállát megragadni, s barátságosan megrázni. Csupán a szemével és a mosolyával simogatja meg. Az utcában, a huszonötös számú házban víz- vezetókcsöveket cserélnek. Az új csövek hosz- szú, sudár fák hatalmas, ezüstszínű kérgét juttatják az eszedbe. Az összerepedezett, rozsdamarta régiek a földön hevernek. Mintha óriáskígyók vedlették volna le megunt bőrüket, s továbbkúszva otthagyták. Alekszej Bocsarov jó Ideje már messze a huszonötös számú ház előtt átmegy az utca túlsó oldalára. Ez a ház arról nevezetes, hogy az ott lakó gyerekek állandóan a kapu előtt lődörögnek, s egyetlen szórakozásuk belekötni az előttük haladó járókelőkbe. Ma is, hazafelé menet az iskolából éppen le akart térni a járdáról, amikor egy belső hang azt súgta neki, hogy valahonnan Orrocska figyeli, s most rosszallóan csóválja a fejét. Mi van, kis barátom? Miért nem a rövidebb utat választod? Pedig semmi kedve a rövidebb úton menni S az utca túlsó oldala valósággal csalogatja: gyere át ide! Gyere át ide! De ha átmegy, restelkednie kellene új barátja előtt, ezért inkább az innenső oldalon marad. S egyszerre még soha nem érzett erő tölti el. Mintha tömzsi lábaival könnyedén kocogva, az orrszarvú haladna előtte az aszfalton. Szeme csücskéből az állat figyelmesen les hol jobbra, hol balra, s két hegyes szarva, az egyik rövidebb, a másik hosszabb, öklelésre készen mered a levegőbe. Az orrszarvú nem vált át az utca túlsó oldalára, egyenesen a huszonötös számú ház előtt megy el. És ő, Alekszej Bocsarov az orrszarvú után lépked. S ha az ember egy orrszarvú nyomában jár, nem érheti nagy veszedelem. — Megyek az orrszarvú után! — ismételgeti a kisfiú, s meggyorsítja lépteit. Elhalad a kapu előtt, ahol most is kínt ácso- rognak a fiúk. De ma nem rakják ki a lábukat, hogy átessen rajtuk, nem ijesztgetik öklüket rázva az alacsony növésű kisiskolást, alá szürke kabátban, nehéz táskával a kezében elbaktat előttük. Talán azzal fegyverezte le őket, hogy magabiztosan, félelem nélkül lépkedett el mellettük. Csak meresztgették a szemüket, de egy keresztbe-szalmát se mertek az útjába tenni. Minden bizonnyal kitalálták, hogy 6 az orrszarvú barátja, akit ajánlatosabb nem piszkálni. (Folytatjuk) Heti fílmjegyzet A halhatatlan légiós
