Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

Udvarias vezetők, zavartalan forgalom Jól haladnak a 4-es orszá­gos főútvonal építésével az Abonytól a Pest—Szolnak me­gyei határig húzódó szaka­szon is az építők. Az út egyik oldalát már az új burkolat fedi, s bár egész nap folyik a munka, a forgalom még az építkezés területén is zavar­talan. A járművezetők, a jel­zőtáblákat figyelembe véve, udvariasságukkal sokait segíte­nek. Mivel a 4-esen a kamio­nok és a külföldi autók for­galma most eléggé nagy, ha kell, az építők is odaállnak a forgalmat irányítani. JÓL TEREM A KOMLÓ Szép termést hozott a kom­ló a Ceglédi Állami Tangaz­daság 75 holdnyi komlóföld­jén. Sikerül a tervezett 315 mázsa termést betakaríta­niuk: a komlószüretben már az első napokban mintegy há­romszázan vettek részt. Hol­danként 420 kilogramm szá­raz komlót várnak, amit a söriparnak adnak el. Szep­tember elején már iskolások is segítenek a komlószüretben. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD! JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS XV. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1971. SZEPTEMBER 1., SZERDA LABOR ES BOLT Kazánház, kút, hűtőház készül a Húsipari Vállalatnál Gázfűtés és mélyfagyasztás Mérgezés balesetek nélkül Sikerrel járt az idei dúvad- irtás a csemői Rákóczi Tsz— KÖZGÉP Vadásztársaság terü­letén. A mérgezett tojások megtették a magukét: nyolc elhullt róka, húsz kóbor kutya, százötven szarka teteme he­vert a mérgezett helyien. Bár az erdős területek lakott vidék közelében vannak, a méreg házi jószágban, emberben nem tett kárt A baleseteket meg­előzték az időben adott figyel­meztetéssel. Az idén kezdődött ötéves terv időszaka alatt mintegy 250 millió forintot fordítanak a PENOMAH ceglédi gyárá­nak további bővitésére. Kisko- rényi Jánostól, a gyár igazga­tójától kérdeztük: jelenleg milyen beruházások folynak a vágóhídon? — Amit az utcai járókelők is láthatnak: az Állatorvosi Ellenőrző Szolgálat részére korso?- rű laboratórium épült az utcafronton. Alatta kap helyet az a hús­mintabolt, amelyet az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lattal közösen fogunk üzemel­tetni. Erre nagy szükség van, hiszen a jelenlegi kis üzlet már elavult — Az idén átadják az új kazánházat az építők, amelyben nagy teljesít­ményű, földgáz fűtésű ka­zánokat helyezünk el. Átadás előtt áll az újonnan fúrt artézi kút, amelyet a Víz­kutató és Fúró Vállalat mun­kásai készítettek. Munkájuk igen jó eredménnyel járt, ki­tűnő vizet nyertünk, hőfoka harminc Celsius fok körüli. Ezzel a kúttal, ha nem is vég­legesen, megszűnik eddigi sú­lyos gondunk, a vízhiány. — A Ceglédi Építőipari Vál­Pmdksomóríások Szokatlan méretű paradi­csomot nevelnek az albert- irsai Dimitrov Termelőszö­vetkezetben: a szív formájú szemek közül nem egy szinte a félkilós súlyt is el­éri. A különleges termés íz­letes, húsos, apró magvú. A tsz albertirsai zöldség­boltjában nagy sikere van a „súlyos meglepetésnek’’ a háziasszonyok körében. Egy szem paradicsom elegendő egy család lecsóvacsorájá­hoz. Nem azért a húszfillérért örült a lakosság, amikor a város különböző pontjain felállították az utcai mérle­geket. Sokan kíváncsiak voltak, ha ráállnák, hol áll meg a mutató? Az első na­pokban hittűnk is benne, aztán kiderült, hogy nem csalhatatlan a mérleg, hol többet, hol kevesebbet mér a csalafinta szerkezet. Ar­ra is rájöttünk, hogy húsz fillérért, ha ügyesen lépünk le a talapzatról és gyorsan ugrik fel utánunk a követ­kező páciens, akár egész se­reget képes megmérni a be­csapott mérleg. Egy idő múlva csökkent a népsze­rűsége, amíg egyszer valaki rájött,' hogy mérhet az mást is, például gyümöl­csöt, uborkát, káposztát, paradicsomot, tyúkot, csir­két, kacsát, libát... A pia­cos napokon a legnagyobb forgalmat a posta előtt fel­állított mérleg bonyolítja le. A, „törzsmérlegelők” az­tán levonnak vagy hozzá­csapnak még egy-lkét kilót. Hogy mennyit kéll saccol- ni”, azt ők már pontosan tudják. Tapasztalatukat át­adják a sorban következő kosarasoknak, aikik ügyesen lódítják a mémivalót a még működésben levő mér­legre. És mindezt a húsz fillérért. Ha mindenütt így spórol­nánk! Cs. I. Lúdtalpas lovak, fogfájós csacsik A KARAI GYÓGYKOVÁCS FOGAT RESZEL, KÖRMÖT IS VÁG Két szürke ruhás, alacsony termetű, hegyes fülű cimbora álldogál türelmesen a ház előtt. Bólintok feléjük. Csak bámulnak. Hangosan köszönök. Erre megszólalnak. Udvariasan bemutatkoznak: — IÁI IÁ! Ami csacsiul annyit jelent: ’„Tisztességes szamarak va­gyunk”. Kilép a műhelyből Pákái István, jászkarajenői gyógyko­vács. Hosszú nyelű fogót hoz magával. Odalép a bánatos fejű szürkéhez: — Nyisd ki a szád! Mondd: á! — IÁ! — Nem hallasz? Al — IÁ! — Csak azt nyögd ki: Á! — IÁ! — De nagy szamár vagy te! Reccsenés, tekerés, lórúgásnak is beillő csaesika­pál ozás, és — kint van a fájós fog. A mester közelébe csoszo­gok. Felemeli a „ménkű” fo­gót — Lovat hozott? — kérdezi tőlem. — Á! (Jaj, már én is!) Volt ugyan hintalovam, de azt ki­lőtték alólam a labancok. In­kább egy kérdésen lovagolok. — Tessék! — Mi a gyógykovács dolga? — Patkolómesteri oklevelem van, nézze, itt, a falon. A négy­lábúak kisebb-nagyobb bajait gyógyítom. Fogat reszelek, kör­möt vágok, sántaságot kezelek. Gyakoriak a „lúdtalpas” lovak. A gyógypatkolás (amolyan or­topéd cipő) segít rajtuk. — Tűrik a „páciensek” a ke­zelést? — Az udvaron áll a kaloda, abban megnyugszanak. — Mikor tanulta a mester­séget? — Már 1927-ben, tizennyolc éves süldő koromban kiváltot­tam az ipart. A szülők sovány tíz holdján nem élhettünk meg hatan. Akkoriban tizenöt ko­vács verte az üllőt errefelé. Kevés „kuncsaft” akadt. Vándorútra keltem. Fa­luról falura jártam a zörgő ko­csival. Alighogy talpra álltam, berukkoltam. Hét esztendeig voltam katona. A front után folytattam a mesterséget. Most hatvannégy éves vagyok, nyug­díjas. De dolgozok még, szük­ség van rám a faluban. — Megél-e a kovácsmester manapság? Hiszen jönnek a lánctalpas traktorok, a vaske- rekű masinák? — Egy időben úgy festett a dolog, hogy becsukhatom a boltot. Gyorsan letettem a la­katos és a hegesztő vizsgát. De néhány éve újra nőtt a négy­lábúak száma. Kétszáz szamár van Karán. Összetákolnak a gazdák egy kocsit, befogják a szürkét. így .iáinak piacra, ter­ményt hordanak, építkezések­nél segítenek. Igénytelen, szí­vós állat a csacsi. Megél az árokparton is. A ló gondosabb tartást kíván. Azokból 50—60 akad csupán. — Hányféle szerszámmal dolgozik? — Háromezerrel. Sokat magam csináltam. Modemekkel is felszereltem a műhelyt. A fújtatót villanymo­tor hajtja. Van itt lánghegesz­tő, kompresszor. Én is alkal­mazkodtam az időhöz. Közben befogta a gazda a két szamarat a kocsi elé. — Üljön föl, elviszem egy darabig! — invitál. Száguldunk a szürke „Mer- cedesen”. A hosszúfülűek meg­állnak az első kocsma előtt. — IÁ! IÁ! — rikkantják. — Tudja, ez mit jelent? — fordul hozzám a gyeplős „so­főr”. Azt mondják: így ÁL! IgyÁL! Kohlmayer Ádám lattal kötött szerződésünk alapján megépül egy négyszázöt­ven négyzetméter alapte­rületű hűtőház. Ha e-z üzembe lép, sokkal biztonságosabb lesz a terme­lés a nyári hónapokban^ Az új hűtőház egy részében mély­fagyasztásra is lesz lehetőség. — A kútfúrás és a hűtőház építése a már meglévő igé­nyek kielégítését szolgálja. A kazánház készítése előre mu­tat, feltételt teremt a további fejlesztéshez — mondotta a húsüzem igazgatója. T. T. Pontos idő, huszonnégyezerért BAJ VAN At „ILLEGÁLIS ÓRÁKKAL" MATUZSÁLEMEKET MÁR NEM HOZNAK — Tessék már segíteni, mert ez úgy siet, hogy nem győzöm naponta visszafogni. Eddig nem volt vele baj, nem tudom, mi történhetett. Piacnap van, hosszú sor kí­gyózik a ceglédi Vasipari és Elektromos Ktsz órajavító részlegének kis üzletében, a Kossuth Szálló mellett. Ilyen­kor százhúszan is megfordul­nak itt, reggel nyolc és tíz óra között, csak győzzék a munkát az órások. Öt-hatszáz javítási végzünk havonta, s vagy száz, sokszor annál is több garan­ciális javítást — mondja a részleg vezetője. — Régebben hat hét volt a vállalási idő, de sikerült két hétre csökkente- nünk. Az ébresztőórákat, amikre nagy szükség van ott­hon, soron kívül, három nap alatt megjavítjuk. A garan­ciális javítások nyolc nap alatt készülnek. A sok munkát négy szak­munkás, egy betanított mun­kás és egy tanuló végzi a rész­legben. Van épp elég dolguk, hiszen Cegléden, rajtuk kí­vül, egy kisiparos és egy má­sik órás dolgozik csak. — A legtöbb baj a külföld­ről kapott, hozott, vagy turis­táktól vett órákkal van. A ha­zai boltokban kapható órák­hoz a kereskedelem biztosít kellő mennyiségű pótalkat­részt, de az ilyen „illegális időmérők” általában más szerkezetűek. Hiába volt olcsó az áruk, javításuk akkor is sokba kerül. Az órásoknak az alkatrész ké­szítése háromszoros munka, az ügyfélnek természetesen há­romszoros költség. Két javítá­sért akár új órát vehetne. Évente hatezer javított óra ke­rül ki az itt dolgozó órások kezéből. — Érdekes időmérővel volt-e dolguk mostanában? — öreg, óra-matuzsáleme­ket manapság nem hoznak. Megőrzik otthon kegyelettel, szobadíszként. Viszont javított az órásrészleg egy 24 ezer fo­rintos órát: azt, amelyik a ’r,á- rosi tanács épületében, és kint az utcán is a pontos időt mu­tatja. Az időmérő „központ" itt áll nálunk, a helyiségben.’ Észrevehettek, hogy egy idő óta mindig pontos, nem ké­sik, nem áll: hát ez volt eb­ben az évben az egyik legér­dekesebb munkánk. Erre a központi órára jelző fényt sze­reltünk: percenként, amikor az utcai órán egyet ugrik a villanyóra mutatója, itt fény villan. Ha valami hiba adó­dik, így könnyebben észrevesz- szűk. E. K. T ankönyv — tanároknak Nemcsak a diákok sízámáira készül tankönyv. A Tankönyv- kiadó gondoskodik arról, hogy a pedagógusok is segítséget kapjanak oktató, nevelő mun­kájukhoz. A szakirodalom újabb köteteinek árusítását megkezdték a könyvesboltok. Érdeklődésre tarthat számot a matematika lélektanával foglalkozó könyv, amely szin­tén megjelent. Furfangos dinnyék í. GÄZSÖ BÁTYÁM a falu hírneves csősze. Megugnasz- tott már néhány settenkedő dézsmáló! Az igazsághoz tar­tozik, csiripelik a verebek, hogy van ennek a derék köz­vitéznek egy rossz szokása. Il­letve: neki éppen jó. Kimon­dom, ha már eljárt a szám: az öreg llterszámra lódítja magába a bort. Szurkálja is miatta mérges fullánkjait az asszony. Pincéjében ott sora­koztak a hasas hordók. De hol van már a tavalyi hó! Úgy rájárt a vörösre, mint kecske a káposztára. A hektósok ha­marosan kiadták a lelkűket. Gázsótól nem azért félnek a tolvajok, merthogy nincs ra­vaszsága. Kipattant kalapja alól a furfangos ötlet. Amer­re kerülni szokott, van egy bitangul hagyott háztáji. Kö­vér gaz pöffeszkedik a jóféle homokon. Fogta a szakajtónyi dinnyemagot, bevetette a föl­det. Még kunyhót is épített oda. Amikor hízni kezdtek a gömböcök, felkereste őt a szomszéd tanyáról Lőrinc gaz­da. Egyezséget kötöttek. Így szólt az alku: ahány dinnyét ad át Gázsó, annyi liter bort kap. Még azt is megengedte a pú csőszünk, hogy a tanyás ember bármikor szakíthat az indáról, ő majd számon tart­ja. 2. JULKA ASSZONY, a csősz- né, esténként hátára vette a garabót és elillant a határba. — A kunyhónál veszek dinnyét. Ott olcsóbb — ma­gyarázta. — Ilyenkor? — húzta fel a szemöldökét Gázsó. — Tudod, hogy van ez. Su- tyiiban megy a dolog. Sötétben lehet. Bármilyen kerekeszű is volt a csősz, nem látott át a szi­tán. Mert dupla ravaszsággal küldték asszonyát is a világra. Költözik a TŰZÉP-telep Költözik a ceglédi TÜZÉP-telep. A Deák térről korsze­rűbb körülmények közé, a PENOMAH szomszédságába kerül. Az építőanyagokat új helyükre szállítják. Foto: Apáíi-Tóth Sándor Szóval, ez a Julka üzletet kö­tött a dinnyéssel. Nem pénzzel fizetett a pirosbélűért, hanem — borral. Otthon őrizget du- giban egy hordót, elrejtette a kút-torkú Gázsó, elől. 3. MENT MINDEN a maga út­ján. A csősz hozzájutott a be­tevő literekhez, az asszony meg hordta haza a dinnyé­ket. Egyszer Gázsó kiszemelt a dinnyésben egy szép példányt. Körmével keresztet rajzolt a héjára, hogy azt majd ő viszi haza. Meglepi az asszonyt, ha már úgy szereti a dinnyét. Napok múltával, amikor visszatért esti útjáról, Julka kitette az asztalra a görgöt. Gázs-ó szeme fennakadt. A ke­resztes volt. De nem szólt 4. FELKERESTE LŐRINCET, a tanyás gazdát. — Este ne szakítson, hadd érjenek édesebbre! — mond­ta neki. Hanem, amikor lebu­kott a nap a kukoricás mögé, ő ült be a kunyhóba. Nem so­káig gubbasztott. Lépések kö­zeledtek. Majd egy női hang búgta suttogva. — Lencikém! Itt vagyok. Hoztam a bort. Hol vagy? Bújj már elöl Eljött hozzád a te galambod. Én, Lencikém! Gázsó kilépett. Julka állt a kunyhó előtt. 5. A CSŐSZ a botjára támasz­kodott. — Miért tette, szomszéd? — kérdezte Lőrinctől. — Hát, egyszerű ez — su- nyított a tanyás ember. — Maga egy liter bort kért egy dinnyéért. Én azt adtam to­vább Jutkának. Ö két litert hozott érte. Meg némi rá­adást ... — Megvót — biccentett Gá­zsó, és hazaindult. 6. ELŐHÚZTA a fészerből a kiskocsit. Felpakolta rá a» összes dinnyét Tetejére oda­ültette Julkát. így állított be Lőrinc udvarára. — Itt van ni, mind a ma­gáé! — kiáltotta. — Az asszony is? — sápíto- zott a másik. — Az is. Mi kifogása? Göm­bölyű, érett, mint a dinnyék. Meg édes, hiszen kend már megkóstolta. Bár, úgy vélem, belebújt már — a Lőrinc... Kohlmayer Ádám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom