Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1971. SZEPTEMBER 7., KEDD ® Szeptemberi példák ® Közös összefogás ® Száz még mindig hiányzik ÜVEGGOND SÜLYSÁPON Érvényt kell szerezni a rendelkezésnek! Vecsés lakossága az elmúlt évtizedekben, években hihetet­len mértékben megnőtt, ma már erősen megközelíti a húszezret. Ezzel párhuzamo­san nőttek a tanács gondjai. Szeptember elejéről lévén szó, példáink is „szeptemberiek”: kevés az iskolai tanterem, kevés a napközi otthoni, j óvodai férőhely, nincs helyisége a zeneiskolának, hogy csak néhányat említ­sünk. Ezekről a gondokról beszélgettünk Somogyi Lajos tanácselnökkel. — A kevés iskolai tanterem­re egy konkrét példát is tu­dok mondani — kezdte be­szélgetésünket. — A Kun Béla téri iskolában az első osztá­lyos tanulókat három műszak-, ban kénytelenek a nevelők ta­nítani ! Három műszak a fő- , város szomszédságában! De a többi osztály között is van olyan, amelyikbe 56 tanuló jár! Nincs hely, nem tudjuk másképpen megoldani. — Sikerült viszont a Mar­tinovics téri iskolában egy súlyos tavalyi gondon enyhí­teni. , A meglevő három napkö- j zis csoport, mellé az idén sikerült egy negyediket beindítani, Paprika, paradicsom, nagy karéj kenyér az asztalon. .Mel­lette sörösüveg. Tej van ben­ne. Az asztal közepén gumi­halmok sötétlenek. Tízórai szünet van. A lányok, asszo­nyok evés közben beszélik meg az aznapi teendőket, el­intézni valókat. Halk zene szűrődik át a hangzavaron. Lálzár Antalné jóízűen fa­latozik. Közben mosolyogva meséli az életét. Néha eiko- molyodik, leteszi a kezéből a kenyeret, kinéz az ablakon. De ilyenkor is megmarad valami derű a tekintetében. Szavai visszavezetnek a ré­gi időkbe, a régi tájakra. Szin­te látom magam előtt a kis­lányt, ahogy vastag kapáját szorongatja a kezében és haj­nalban indul a határba. Ér­zem a forró nyári, búzatáb­lák illatát, a forróságot. Sza­vaiból a táj szeretete, a gye­rekkor bukkan elő. Az Alföld sík végtelenjében született. Ott szerette meg a növényeket és a földet. Alig volt még hatéves, s már mun­kába kellett állnia. Korán reg­gel kelt, s a felnőttekkel együtt indult ki a földre. Ke­zét kérgesre törte a kapa­nyél, lábát felhorzsolták a kö­vek. De ő csak ment a töb­biekkel. Nem akart lemarad­ni. —Édesanyám solcat sírt — kezdi halkan. — Hárman vol­tunk testvérek, s én hiába voltam jó tanuló az iskolá­ban, korán kellett megfog­nom a munka végét. És azóta sem hagytam abba. A munka, a táj, a fold lennem egyel jelent. Azt, amit szeretek. Hi­szen én a földdel olyan kap­csolatot alakítottam ki, amit széttépni már nem lehet. Ezért aztán nagyon furcsa volt, amikor ide kerültem. Hiszen ez olyasmi, mint egy gyár. Igaz, a hangulat meghittebb, az em­berek közvetlenek egymás­hoz. De azért nehéz volt beleszoknom — mondja, és s ezzel újabb harminc gye­rekről gondoskodhatnak a ne­velők tanítás után. — Évről évre visszatérő gondunk az óvodahiány. Az idei évre nyolcvan gyereket tudtunk felvenni, 250-et el kellett utasítanunk. Tavay a községben működő üzemek­hez, gazdaságokhoz fordul­tunk segítségért, s örömmel mondhatom, példamutatóan segítettek. Énnek nyomán jelenleg Vecsésen nagy­szabású óvodabővítés, épí­tés folyik. A Vörös Hadsereg úti óvo­dához egy terem, egy előtér és egy mosdó épül, mintegy 150 ezer forintért. Az egész összeget a Zöld Mező és az Ezüst Kalász tsz, valamint a Vegyes Ktsz adta össze. Az építkezés előreláthatólag a hónap végére fejeződik be, s így újabb 25 gyerek járhat óvodába. Ugyanekkora épít­kezés folyik a Toldy utcai óvodában is, teljes egészében a VIZÉP Vállalat jóvoltából. Ez is kész lesz akkorra, mint az előbbi., A tanács 2 és fél milliós építkezésének színhelye a Kun Béla tér. Itt a 100 fé­rőhelyes, teljesen új óvo­da jövőre kerül átadásra. végigpillant az asztalok mel­lett ülőkön. Lázár Antalné, a Tauril gyár péteri segédüzemének kiváló dolgozója. 1968-ban ke­rült az üzembe, mint zsinór- gyűrűs. A Dobó Katalin bri­gád tagja. Napi hat órát dol­gozik, s azt szeretné, ha in­nen mehetne nyugdíjba. Itt, a közösségben, igazi munkássá vált. — Gyermekkoromban sok­szor szerettem volna kirán­dulni, de hát akkor nem le­hetett. Hallottan a nagy he­gyekről, s mindig ezekről ál­modoztam. Hogy egyszer meg­nézem. Mert nálunk, az Al­földön, minden sík. Azt hi­szem, ezért vágytam annyira, hogy hegyet lássak és erdőt. Mert a fákat is nagyon sze­retem. De hát nem került rá sor. Csak mostanában. Igen — mondja —, mostanában so­kat kirándulunk a férjem­mel. Itt, az udvaron is van egy hársfa — teszi hozzá, és kipillant az ablakon — az ott — mutatja. — Olyan nagy a lombja, hogy sem a nap, sem az eső nem tud áthatolni raj­ta. Reggelente, amikor be­jövök, mindig megnézem. Lázár Antalnénak van egy lánya és egy kisunokája. A hét elején már várja őket, pedig tudja, hogy csak szom­baton jönnek látogatóba. Sok­szor össze is nevetnek a fér­jével, mert mindketten így vannak ezzel. Gyomron lak­nak, s onnan jár be naponta a segédüzembe. Van egy kis házuk és egy nagy kertjük. Tele gyümölcsfákkal, szőlő­vel, veteménnyel. Ha hazaér, rögtön átöltözik, és már megy is ki. Egyszer málnást szeretne ültetni a kert végé­ben. — Szeretnék olvasni, de saj­nos a szemem elég gyenge. Még itt is csak szemüveggel A gázüzem 50 ezer, a Házi­ipari Szövetkezet 10 ezer és a Pest megyei Gyógyszertár Vállalat 20 ezer forinttal já­rult ehhez hozzá. Egy év múlva tehát 150 férőhellyel lesz több Vecsésen, 100—150 gyereknek azonban még ak­kor sem lesz helye. A nagy gond csökken, de nem szűnik meg. D. G. MAI MŰSOR Mozik Gyömrfi: Az inkák kincse. Mag­lód: A bostoni fojtogató. Mende: Fehér robbantás. Monor: Érik a fény. Nyáregyháza: A karbonárik. Pilis: Szerelmesfilm. Üllő: Kétarcú felderítő. Vecsés: Mici néni két élete. * Kiállítás Gyömrő: Rákóczi-kiállítás a Ság- vári Endre Üttörőházban, nyitva: 9-től 14 óráig, járási fotókiállítás a művelődési házban, nyitva: 14-től 21 óráig. A monorl József Attila Gim­názium első emeletén levő bü­fé a Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat 138. számú „egysége". A ragyogó pult, a vitrinek, a hű­tőszekrény megrakodva min­den jóval, ami egy éhes, növő­tudok dolgozni. Így csak a ív­nézés marad szórakozásul. Meg hát a hegyek. Most is már előre készülődünk a ki­rándulásra. Olyankor korán reggel fent vagyok már, s szaladok az erdőbe, a fákhoz. Nem tudok betelni velük — mondja derűsen. Majd még hozzáteszi. —Itt, a segédüzemben meg­tanultam a zsinórgyűrűzést. Őszintén mondom, jól érzem magam. Reggelente már előre örülök, hogy nemsokára a töb­biekkel együtt ülhetek és dol­gozhatom. Nem is annyira a szükség hozott ide, mint in­kább a közösség utáni vágy. Jól megférünk egymással, még hangos szó sem volt — mond­ja végezetül. Nagyot hörpint a tejből. El­rakja a maradékot. Vége a tíz­órai szünetnek. A gumihal­mok felé fehér és napbar­nított női kezek nyúlnak. Ottó Judit Nap, mint nap többen kifo­gásolják Sülysápon, hogy egy­két vegyesboltban és a 6-os számú eszpresszóban nem ve­szik vissza'a félliteres üres sö­rösüvegeket. Gulyás István­hoz, az ÁFÉSZ vendéglátóipa­ri üzemágvezetőjéhez fordul­tunk a panasszal. Elmondotta, hogy üvegügyben igen nehéz a rendelkezéseknek eleget tenni. A boltvezetők azért nem akar­ják az üvegeket visszavenni, mert rendszerint azokból jó­val több gyülemlik össze, mint amennyit eredetileg a bolt ka­pott. Az Országos Söripari Vállalat dolgozói hetenként szállítanak árut, s csupán any- nyi üres üveget visznek el, mint amennyit az üzletekbe előzőleg leraktak. Ilyenformán az a boltokban gyülemlik, a boltvezetők nem tudnak mit kezdeni vele. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy ezek az üvegek beleszámítanak az úgynevezett keretgazdálkodás­ba, tehát akadályozzák a nor­mális áruforgalmat. Az üzlet­vezetők vonakodása érthető. Mint Gulyás István elmon­dotta, az ÁFÉSZ az illetékes vállalatok vezetőit írásban ar­ra fogja kérni, hogy az üres üvegeket legalább havonta egyszer szállítsák el. Kér nil Ez kevés, az üvegek visszaváltása, illetve elszállítá­sa nem szívesség kérdése! Kö­telezni kell az érintett vállala­tokat az üvegek elszállítására! Ehhez a kereskedelmi ellenőr­félben levő diák szemének, szájának ingere lehet Kaphat­nak itt a diákok reggelit, bög­rékben pasztőrözött tejet, mel­lé friss zsemlét, kiflit, finom süteményt dióval, mákkal, tú­róval, ízzel töltve. Előre elké­szített porciók várják az „éhe­seket”. Édesség, cukorka, cso­koládé is van bőven, és van gazdag választékban — ciga­retta. — Ezt kinek adja el? — kérdezzük a büfé vezetőjétől, Kerekes ÁrpádnétóL — Ha 16 éves diák kéri, aki­nek van szülői engedélye a do­hányzásra, akkor annak. Őszinte legyek? Szívesebben hallanám a kérek cigit helyett a kérek csokit, de ez egyelőre csak, és csakis a szülőkön mú­lik. Az iskola óva inti a diá­kokat a dohányzástól, de ha a szülő írásban engedélyi, hoz­zájárul, hogy kijelölt helyen elszívhassanak egy-egy ciga­rettát. Tehát: hogy dohányozhat-e a diák, az a szülőkön múlik... Még egy „kényes” kérdés. — Vidámak, jókedvűek, né­ha szertelenek a diákok. Ha eltörik egy-egy virágos vagy pettyes bögre, ki fizeti meg? — Eelőírás van erre, ha én töröm el, fogyóeszköz, ha a diák, akkor meg kell fizetnie. De ez nem vészes, egy évben egy vagy két bögre ha eltörik. A gyerekek kulturáltan visel­kednek, így nincs semmi baj. Csak az a cigaretta... Dehát, mit csináljunk? F. G. ző szerveknek is lehetne sza­vuk! K. L. VÉRADÁS lesz ma egész nap Gyomron és Péterin. A „paprikásdomb” Gyomron vasárnap délelőtt szinte megmozdult az úgyne­vezett „paprikásdomb” kör­nyéke. A környező házak la­kói társadalmi munkában apró kővel leszórták a domb egy ré­szét, hogy a behajtás könnyebb legyen a távolabbi utcákba. Edzőmérkőzés jellege volt a vasárnapi találkozónak. A fél­gőzzel játszó vecsésiek egy klasszissal jobbak voltak az igen sportszerűen játszó ven­dégcsapatnál, és ez nemcsak a négy gólban, de a számta­lan kimaradt nagy helyzetben is megmutatkozott. Hogy nem sikerült a gólarányt alaposan megjavítani, az elsősorban a rendkívül önző felfogásban játszó vecsési belsőhármasnak köszönhető. Krausz és Fehér rengeteget cselezett, Kuharsz- ki pedig állandóan veszeke­dett. A négygólos vecsési győ­zelem így is szép teljesítmény, de lehetett volna jobb is. Néhány játékos kitűnő já­téka jelentett élményt ezen az Ócsa—Gyömrő 3:0 (2:0), félbeszakadt Nem sok reménnyel ment a Gyömrő Ócsára, Dohnál és Gudra sportszerűtlenül távol maradt, így tartalékos volt a csapat. Az első igazán nagy helyzet a gyömrői Tóth J. előtt adódott, ám 8 méterről a kapu mellé gurított. Nem hibázott viszont a túloldalon a hazai középcsatár 10 méterről. Nem sokkal később az ócsai jobb­összekötő lesről lőifct a hálóba. A Gyömrő átvette a játék irá­nyítását, a góllövés azonban nem ment. Fenyvesi négy lé­pésről nem talált a hálóba, Barcsay pedig a kapu fölé emelt. Újrakezdés után az ócsai ka­pusról kipattanó labdát Tóth Péteri, 350 néző, vezette: Varga. Mintegy 150—200 monori szurkoló kísérte el kerékpáron csapatát Péteribe. Hazai támadásokkal kezdő­dött a mérkőzés, de a vendég­csapat hamarosan átvette az irányítást. A 4. percben Sze­gedi a kaputól három lépésre igazgatta a labdát, elvették tő­le, odalett a gólhelyzet. A 6. percben a péteri Mol­nár előtt nyílt gólszerzési al­kalom, előbb a kapufára, majd mellé rúgta a labdát. A 20. perc hozta meg az első gólt, Simonovics Dérit szöktette, aki nem (hibázott. A Monor egymásután ve­zette támadásait. Petries feje­sét védte bravúrosan a péteri kapus, majd Bajkai lőtt les­gólt. A félidő vége felé feljött a Péteri, Tóth erős lövését védte Kalocsa, majd Szenyán veszélyeztetett. Szünet után egymást követ­ték a két csapat támadásai, s tíz percen belül két gólnak tapfolhatott a közönség. Előbb a monori Zákó hatalmas, 16 méteres labdája talált a háló­ba, majd a péteri Kovács szé­pített. A gól fellelkesítette a hazaiakat, ekkor hatalmas nyomás nehezedett a monori kapura. Végig erős iramú mérkőzést Víztorony eladó! Hosszas huzavona, műszaki hibák és azok kijavítása után végre teljes kapacitással mű­ködik az 500 köbméteres új vecsési víztorony, öt kút adja a vizet. Elég gazdagon, a nyá­ri kánikulában egy-két igen meleg napot kivéve, zavarta­lan volt a vízellátás. Hogy a jövőben még ennyi fennakadás se legyen, újabb két kutat kötnek be rá, az egyik kút fú­rása hamarosan befejeződik, a a másik pedig 1972-ben épül meg. Ezzel teljesen kész lesz a városi vízmű, elsőnek a mono­ri járásban. A víztorony üzembe állásá­val befejezte küldetését Ve­csésen végleg a kis torony, a 200 köbméteres hidroglóbus. Nincs szükség rá, ezért eladja a tanács. Olcsón kínálja. Na­gyobb üzemnek, vagy kisebb községnek való, olyannak, mint például Űri. unalmas mérkőzésen. Kiss András olyan ragyogóan ját­szott, amilyent régen láttunk a vecsési sporttelepen. Nagy Aladár a szokott megbízható játékát nyújtotta. Kitűnően játszott Szűcs Jenő, több he­tes kihagyás után láthatóan újra kezdi érezni a labdát. Ami rendkívül örvendetes: Drágán hiba nélkül őrizte a vecsési kaput. Nem volt sok dolga, de azt rendkívül ha­tározottan, jól látta el. A hét végén a MOM követ­kezik. Az újból csatasorba állt Makovecz is bekapcsolódott a munkába, egy-kót hót múlva feltehetően ő js helyet kap a csapatban. v Sz, A. J. fölé lőtte. Ismét nem hibáz­tak. viszont a hazaiak, 3:0. A 64. percben Fenyvesi csúnyán belerúgott a hazai kapusba, s ezért Fercsik játékvezető — aki jól bíráskodott egyébként — kiállította. Az öltöző felé menő Fenyvesire több hazai szurkoló rárohant, és egyikük tettleg bántalmazta. A gyöm- rői játékosok látva ezt, levo­nullak a pályáról. Öcsa ifi—Gyömrő ifi 2:0. Megyei bajnoki: Pomáz— Maglód 3:1, Pilis—Üllő 1:0. Női foci: Maglód—VIBEG 5:0. Deák Évi, a maglódiak üd­vöskéje a mezőny legjobbjá­nak bizonyult, négy gólt lőtt, és háromszor találta él a ka­pufáit G. J. vívott a két csapat. Az első félidőben a Monor, a máso­dikban a Péteri támadott töb­bet. A mezőnyben szépen ját­szó péteri csapat a kapura ke­vésbé volt veszélyes. Jók: László (a mezőny leg­jobbja), Hochstein, Bajkai, Dé­ri, Kacsándi, illetve Vigh, Bú­zás és Tóth. Monori ifi—Péteri ifi 3:0. Járási bajnoki eredmény: Maglód II—Monor II 2:2. V. I. BRAVÓ, JÓSKA! Doncsecz József bronzérmes A vecsésiek izgatottan vár­ták a szófiai kötöttfogású vi­lágbajnokságról érkező híre­ket. Doncsecz József, a vecsé­siek olimpiai reménysége Szó­fiában mutatkozott be előszói nagy világversenyen. Gurics György, a válogatott szakveze­tője még elutazás előtt kije­lentette: sikeres szereplést vár az újoncoktól, elsősorban He­gedűs Csabától és Doncsecz- töl. Igaza lett! Hegedűs világ­bajnok, Doncsecz József pedig bronzérmes lett. (szatti) Igaz történetek Kőbányán száll fel. Felsegítik, le­ül, nyomkodja a csuklóját. Beszél­getnek. — Mi az ördögöt cipel, csak nem téglát? — kérdi nevetve egy útitárs. — Na, mit szól hozzá, nevetni fog, azt! — Ne mondja! — De mondom! Ti­zenöt éve minden­nap. — Minden­nap téglát?! — Nem, cserepet, ce­mentet, egy kis gipszet, kis bitu­ment, no és tég­lát... — Ne tré­fáljon! — Nem tréfálok, jöjjön, nézze meg. Azt is megnézheti, mit építettem! — Megérte a cipeke- dést? — Meg ám! — Pestről? Vecsésnél le­szálláshoz készü­lődik. — Hogy Pestről-e? Noná, majd a szomszé­domtól! Én isme­rek becsületet! ★ — Akkor oké! Vasárnap a 7-es­sél, aztán majd meglátjuk. — A fürdőruhát hozd! Klassz! — Na, ne, szétkened a rú­zsom .... — Az meg sem látszik, se szétkenve, se összekenve. — O te édes nagy csa­csim ... — Te va­lami sütit hozz, én húst viszek. Jön a kalauz. — Kérem a jegyeket! — Vecsésnél le­szállók. — Szerbusz apuci! — fut elé­be egy „kétéves­ke”, utána a ma­mája. — Mit jössz ki, megmondtam, ne gyere! — Apu­ci, vegyél föl... — Menj anyuhoz, piszkos lesz a ru­hám a cipódtól. — Gyere, bogárkám anyuhoz. Várj csak, apukám, csupa szőke haj vagy. — Sokan vannak azon az átok vonaton azok a kócos csitrik! Fekete Gizella ÖNVALLOMÁS TÍZ PERC CIGARETTA NB III. Könnyű győzelem Vecsis—Dunaújvárosi Papír 4:0 (3:0) Játékosverés Ócsán Monori győzelem Péterin PÉTERI-MONORI SE 1:2 (0:1) Csökkenő gondok Nagyarányú óvodaépítés Vecsésen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom