Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

rt«r* Micro ’dííriap 1971. SZEPTEMBER 7., KEDD Már nem sokáig hever parkgon Hétvégi birodalom Budaörsön Két kérdésre kértek választ, illetve intézkedést a budaörsi hétvégitelek-tulajdonosok. Budaörs Is Törökbálint kö­zött megfigyelhető a fejlődő építkezés: kisebb lakótelep épül a 40-es busz végállomásá­tól nem messzire, s vagy újabb két buszmegállónyival arrébb, a Törökugrató körül egész kis víkendtelep kezd kibontakozni. A kisparcellák tulajdonosai jórészt a főváros­ból járnak ki, hogy kiskert­gazdálkodással frissítsék fel magukat, s (elsősorban a csa­lád számára), s kosárszámra vi­szik haza a saját termést. Csak a közlekedés ne lenne, vagy ha már van, kényelme­sebb lenne! — sóhajtanak a hétvégi házak tulajdonosai. 40-csről 88-asra — Ha a Móricz Zsigmond térről indított, s egyébként ki­tűnőnek bizonyult járat, a négypercenkint közlekedő 40- es (és 140-es) busz útvonalát csak egy kicsit meghosszab­bítanák — semmi baj nem lenne! Most azonban a 40-es buszról át kell szállni a 88-as­ra — ez kb. négypercenkint jár, az pedig csak húszper- cenkint, és annyira zsúfolt, hogy odafelé is nehéz, vissza­felé pedig szinte reménytelen felkapaszkodni rá. M^rt visz- szafelé többen tömörülnek ösz- sze, és megrakodva, kosarak­kal kínlódnak, több helyet foglalnak el. Vagyis a felüdü­lést jelentő hétvége — legvé­gül ideges kimerültséggel zá­rul. A 88-as végállomásán méghozzá tető sincs, zuhogó esőben, tűző napban szabad­ban ácsorog az üdülésre vágyó, és üdülésből megtérő nép. Csak két-három megálló kellene — olyan nagy dolog ez? — kérdezik. A másik amit nem értenek: a Törökugrató alatt elterülő hatalmas terület évek óta parlagon hever. Jóideje hírlik, hogy felparcellázzák, de ők csak annyi változást látnak, hogy az elhanyagolt gyümöl­csös maradékát, a kerítést lopkodják, pedig sok száz kis- parcéllára való, ideális terü­let ez. Vajon, a budaörsi ta­nácsnak nem kell a pénz? — hangzik a második kérdés. Nem maradt gazdátlan Karlik Andrásnak, a buda­örsi községi tanács elnökének tolmácsolom a kérdéseket. — 1968-ban, amikor a gaz­daságok a nagyüzemileg nem művelhető területeket áten­gedték a tanácsoknak — az említett területet is felaján­lották. A tanács azonban úgy találta, hogy ezt — az előbb az Édesipari Vállalat, később a Kertészeti Kutatóintézet tu­lajdonát képező —, területet meg lehet művelni nagyüze­mi módszerekkel is. Ezért par­cellázásra csak egy kisebb földcsík került; ez utóbbit egy új, s az előző, kacskaringós utat kiegyenesítő út vágta le a kérdéses nagy területből. Ez a hosszúkás, 1 és fél hold- nyi sáv valóban alkalmatlan a nagyüzemi művelésre, fel is osztottuk tíz kisparcellára, el is adtuk. Később a MÉM az egész területet kivonta a nagyüzemi művelésből. Ily mó­don ez év elején mégis átad­ták a területet, s mi azonnal meg is kezdtük a parcellázást. 700 kérés érkezett a 246 (egyenkint 200 négyszögöles) telekre vonatkozóan. Nem volt könnyű a döntés. És aki már kapott, de közbejött akadá­lyok miatt lemondott, a telek­vételről, már annak a telke is gazdára talált, jelentkezési időrend szerinti sorszám alap­ján. Gazdátlanul maradt telek tehát ma már egy sincs. — Mi kell még ahhoz, hogy a tulajdonosok birtokukba kerüljenek? — Csak a telekkönyvi el­járás van hátra. Ezután köz­vetlenül velünk köthetik meg az adásvételi szerződést, ugyanis — az új tanácstör­vény szerinti gazdaságosságot i t szem előtt tartva — kiik­httuk az ügyletből az OTP-t. Cétségtelenül munkatöbblet, de ott kell takarékoskodnunk, ahol lehet. Milyen áron adták el a tel­keket? • — Fekvés szerint 60—80— 100 forintért négyszögölét. — Együtt jár-e a vétel, mű­velési kötelezettséggel? — Kertművelés címén érté­kesítettük a telkeket, de sem­miféle időbeli megkötöttség ninc.%— különben úgyis több­nyire gyümölcsfatelepítés cél­jával veszik a telekeket. Hoz­záteszem, hogy enyhítünk az eddigi építési megkötöttségen: nem tíz, hanem harminc négy­zetméteres felső alapterület- határt szabunk meg az itt építhető szerszámkamrák mé­retéül, ez a méret pihenésre, több tagú családnak is módot nyújt. Ezenkívül felparcelláz­tunk a Kamaraerdőnél ás 105 telket, s hogy újabb kérdése­ket ne hagyjunk nyitva, itt el­mondom, hogy a Kertészeti Kutató Intézet volt e terület tulajdonosa is, s az átadás fel­tétele az volt, hogy alkalma­zottainak juttassunk ott het­ven telket. Ezeket is kiosztot­tuk már. — Milyen fokú és formájú közművesítést terveznek? — Felvetődött az elő-köz­művesítés, azaz a közműve- sítve értékesítés elgondolása is, ezt azonban elvetettük, abból a meggondolásból, hogy kis­pénzű emberek vesznek mi­felénk telket (s nem a Bala­tonnál, vagy a Dunakanyar reprezentatív helyein) — a négyszögölenkénti árat meg­drágító előközművesítést emiatt itt nem láttuk indo­koltnak. Két kutat fúrunk, hogy — ha ivóvizet nem is —, permetezésre, locsolásra szolgáló vizet nyerhessenek a telektulajdonosok. Később pe­dig — ha nem is a legköze­lebbi jövőben — társulásos alapon, a tanács segítségével szeretnénk megoldani e hétvé­gi telkek közművesítését. Csak az űj telepig — A busz-panasszal kapcso­latos válasz? — A mostani ötéves tervben szerepel az út korszerűsítése, forduló és váró létesítése, ame­lyek nélkül nem módosítható a meglevő buszjárat útvona­la. Ha ez megvalósult, a 40- es buszt meghosszabbítjuk, de csak egy megállóval. — Nem fér bele még ket­tő? Az igény alaposnak és logikusnak látszik. — Az ötéves terv időszaká­ban, 620 lakással gyarapodó, kétezer lakásos lakótelep, va­lamint a Mechanikai Művek építette, két darab kétszintes házból álló kolónia, s az öt darab, egyenkint 8-lakásos KISZ-ház: lényegében egy új település lesz. A 40-es járatát eddig akarjuk meghosszabbí­tani. Ha pedig a legújabb te­lektulajdonosok is építkeznek, — a 88-as járatot kétszeresére sűrítjük. Jó a kapcsolatunk a BKV-val, ezt a tervünket is megbeszéltük már velük. ★ Az újságíró hozzáfűzi, hogy bármily kimerítő és világos in formációt kapott is a sokáig parlangon hagyott területet illetően —, a 40-es busz út­vonalának meghosszabbításá­ra vonatkozó válasz kevéstfé megnyugtató. És nem is egé­szen érthető. A kérést tekintetbe kellene venni. Nagyon sokat ront' az egészséges, a hétvégi munkál­kodással töltött kikapcsoló­dás hatásán, ha oda-vissza tü­lekedve, idegesen, összezsú­folva kell közlekednie a hét­végi telkek immár szépen fel­szaporodott számú tulajdono­sainak. Igaza van a tanácsel­nöknek: a kispénzűek hétvé­gi telkei ezek. Vagyis alig van közöttük autótulajdonos. Ho­gyan kezdi a munkát hétfőn az, aki már vasárnap este kós­tolót kap a közlekedés kín­jaiból, az egymásttaposó tola­kodásból? Nem kellene sok • csak még két buszmegálló! Pereli Gabriella KÉTMÉTERES HULLÁMOK Virágporral töltődik a Balaton Véget ért a tó idei nyíltvízi tudományos programja A Balatonon, ahol évek óta több tudományág képviselői­ből alakult munkaközösség folytat kutatásokat, véget ért az idei nyíltvízi tudományos program. A vizsgálatok tavaszig a laboratóriumokban foly­tatódnak. Feldolgozzák a regisztráló műszerek adatait. A tófenék feltöltődésében több tényező is szerepet ját­szik. A Zala folyó hordalé­kán kívül a hullámzás és az áramlás, sőt a virágpor is te­temes mennyiségű üledéket képez. A hímcsírasejt a leg­maradandóbb növényi anyag, amely a koncentrált lúgok­nak és savaknak is ellenáll, vízbe kerülve pedig évmil­liókig is képes konzerválód­ni. A folyó évi iszaphozama a tó egész területére elosztva 0,03 milliméter, ez természe­tesen nem terül el egyenle­tesen. Érdekes vizsgálatokat foly­tatnak az iszap mozgásának és vándorlásának megállapí­tására. A mérések szerint jól megfigyelhető a víznek és a lebegő anyagoknak a körfor­gása Keszthely, Balatonfeny- ves és Szigliget körzetében. A víz lengésének hatására — mint a mérések tanúsít­ják — Balatonkenese és Keszt­hely között gyakran több mint egyméteres szintkü­lönbségek is kialakulnak. A tihanyi szorosban az áram­lás maximális sebességét má­sodpercenként 1,4 méterben állapították meg. ' A regiszt­ráló műszerek feljegyeztek csaknem 2 méter magas hul­lámzást is. A Balaton a viha­rok hatására szembetűnő vál­tozásokat. mutat.1 Megismeré­sükhöz még ■ hosszas kutató­munkára lesz szükség. Az eddigi vizsgálatok ered­ményeit máris hasznosítják a gyakorlatban, a hajók tervezé­sénél, a kikötők elhelyezésé­nél, és a partok védelménél. A huszonhatodik olajkút Ortaháza, a kis Zala megyei község egyre fontosabb szere­pet tölt be az ország energia- gazdálkodásában. A zalai olaj­kutatók 1964-ben kísérleti fú­rást folytattak a falu határá­ban és kisebb olajnyomokat észleltek. Akkor azzal vonul­tak el a kutatók Ortaházáról, hogy néhány éven belül visz- szatémek, s átvizsgálják a szénhidrogének tárolására al­kalmasnak látszó területet. így is történt. Az első jelentős olaj- nyomra 1969-ben bukkantak, s attól kezdve egymás után mélyítik az olajat és földgázt adó kutakat. Az intenzívebb kutatómunka megkezdése óta befejezték a huszonhatodik kút fúrását. A kutak közül 15 teljes egészé­ben elltészült. Ezekből 10 ad jó minőségű kőolajat és föld­gázt. Hét kútnál rétegtani vizsgálatokat folytatnak. A geológusok a fúrási adatok birtokában további 4—5 ter­melő kútra számítanak. Az ortaházi szénhidrogén­lelőhely első kútjait bekap­csolták a termelésbe. Öntőgép­tornyok A Dunai Vasműben épülő folyamatos acélöntőműnél előrehaladtak az alapozási és szerelési munkákkal. A 26. számú Építőipari Vállalat dolgozói elkészítették mind­két öntőgép alapjait, s most a kisegítő gépek alapjáinak betonozásán dolgoznak. A Ganz-MÁVAG szakemberei összeszerelték a 280 tonna teherbírású szovjet óriás da­rut, amelynek teherpróbáit most készítik elő. Az 1. számú öntőgép 25 mé­ter magas állványzatának vas­szerkezetei most érkeznek a Szovjetunióból. Egy-egy öntő­géptorony vasszerkezete 1200 tonna súlyú. Sürgős üzpnet (Hídvégi János rajza) Épül az ország leghosszabb vasúti alapija Épül a Godisa—Abaligct közötti vasúti alagút A Budapest—Pécs vonalon, Godisa és Abaliget között 660 méter hosszú 1 vasúti alagút épül, amely már a felsőveze­tékes szerelvények közlekedé­sére is alkalmas. Az új alagút építését az ezen a szakaszon lévő nagy szintkülönbség és az ebből eredő sebességcsökkenés tette szükségessé. Az új alagút és a pálya elkészülte után ezen a szakaszon Is 120 km-es se­bességgel roboghatnak majd a vonatok. A Bányászati Akna­mélyítő Vállalat mecseki kör­zete 1972-ben adja át a vasút­építőik részére az elkészült sza­kaszt. Negyvenötezer köbmé­ter földet mozgatnak meg és több mint 15 ezer köbméter falazóanyagot és betont építe­nek be az új alagútba. Exportálják a „bodza vérét" A mindenütt előforduló, ér­téktelennek tartott vad gyü­mölcsünk — a bodza — kere­sett termék lett: értékes festő­anyagot készítenek belőle. Az Erdei Termékek Vállalaté az érdem, hogy „felfedezte*’ a bodzalé kitűnő tulajdonságait: szép színét, kellemes aromáját. Az elmúlt hetek porán több | mint húsz vagon bodzát gyűj­töttek be a Duna és a Dráva mentén, a mecseki és a völgy­ség! tájakon. A feketére érett vadgyümölcsöt — az Erdei Termékek Vállalat és a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz kooperációjában — a ter­melőszövetkezet txjrkombinát- jában dolgozták fel: 120 ezer liter rubinpiros levet sajtoltak ki. A legjobb minőségű termé­szetes festőié ez, használata feleslegessé teszi a szintetikus anyagok alkalmazását a szörp­gyártásban és a konzervipar­ban. Az Erdei Termékek Vál­lalat részben maga hajgnósít- ja, részben külföldé szállítja a „bodza vérét”. Ászait szilva - külföldre A Somogy megyei Zákány községben működő szövetke­zeti aszaló üzembe befutottak az első kékszilva szállítmá­nyok. A következőkben na­ponta 80 mázsát tartósítanak belőle a nedvesség kivonásá­val. A telepen 3 műszakban dolgoznak, s így a mindössze kéthetes idény alatt mintegy 50 tonna szilvát aszalnak. Na­gyobb részét exportálják. A pándi kastély asszonya JELENBEN és mifelénk élő kastélyúrnőkről már évtizedek óta nem jelenik meg sem re­gény, sem riport, pedig a régi­eknél, néhol sokkal izgalma­sabban érdekes életet élők vannak mostanság. Nézzük csak példának okáért a pándi kastély „nagyasszonyát”. Előbb azonban annyit a kas­télyról, hogy még hat eszten­dővel ezelőtt is Palló Imréé, az Opera nyugalmazott igaz­gatójáé volt. Ide járt sok-sok éven át már akkor is, amikor még nem igazgatója, de nagy­hírű énekese volt a dalszín­háznak, próbák és előadások fáradalmait kipihenni, a kas­télynak ugyan nem is túl tá­gas, de annál nagyobb, szép parkban álló épületbe. S ha otthon volt, gyakran vendé­geskedtek nála pályatársai, meg mások is, de soha ebben a kastélyban nem volt akkora vendégsereg, mint amióta a művész ingatlanát átengedte a Nagykátai Járási Tanácsnak. Azóta Szathmáry Béláné gon­doskodik benne az állandó vendégekről. Harminc ember fér el az átalakított épületben. Kezdetben csupa idős tüdő­beteg asszony és férfi lett a pándi kastély lakója. Maguk­ra maradt, beteg emberek. Szathmáryné munkájában fér: je, az újonnan alakult tbc-s szociális otthon vezetője, meg négy rendkívül szorgalmas, lelkiismeretes falubeli asz- szony, szakképzetlen gondozó­nő támogatta. No, meg a tech­nikai segédszemélyzet. Egye­dül Szathmáryné képzett ápo­lónő, de ahhoz az áldozat^ munkához, amit végzett és kü­lönösen, amit most végez, egyedül erős, jó szív, sok türe­lem, emberszeretet adhat csak képesítést. Ez sem hiányzik belőle. MÁSKÉNT harminc öreg, nagybeteg ember ellátását, ápolását aligha irányíthatta volna, most pedig még kevés­bé végezhetné el még szomo­rúbb, és nehezebb munkáját. A tüdőbeteg öregek szociális otthona a tavasszal megszűnt Pándon. Az intézmény átala­kult, fiatalok kerültek a ház­ba, hivatalos nyelvezettel szól­va: az egészségügyi gyermek­otthonok túlkorosai: Csupa gyógyíthatatlan Pest megyei illetőségű elmebeteg, többsé­gük 20—23 éves. Eddig gyer­mekotthonokban éldegéltek, holott elvileg csak 18 éves ko­ruk betöltéséig maradhatná­nak ott. Ám ahová vitték vol­na őket, olyan intézmény nem volt. Gyógyíthatatlanok, tehát gyógyintézetben nincs helyük. A gyermekotthonokban pedig helyükre sok-sok új beutalt várakozott. Csaladjukhoz sem kerülhetnek vissza, otthon ki gondozná őket, ki ügyelne fel rájuk a nap 24 órájában, mert felügyelet nélkül jóformán egy percre sem maradhatnak. — A 23 éves Évikét innen vitték haza a szülei, mert na­gyon szeretik szegénykét — mondja Szathmáryné. — Az­tán két hét múlva sírva hoz­ták vissza, mert gondozásával nem tudtak megbirkózni. Testi funkcióin uralkodni képtelen, úgy kell bánni vele, akár a csecsemővel. De nemcsak Évikével, több társával szintén. Legtöbb be­szélni sem tud és amelyik mégis, az is hebegve, zavaro­san fűzi egybe a szavakat. Van, amelyik, ha szólnak hoz­zá megérti, de nem felél, hi­ányzik a beszédképessége. So­kuknak nemcsak elméje, teste, is nyomorék. Erzsiké, mióta csak él, két évtizednél is hosz- szabb ideje, állandóan lehunyt szemmel, mozdulatlanul fe­küdt az ágyban. — Pisti meg Marika sem állt a lábára, mi tanítottuk őket járni. Most Erzsikén a sor. Két oldalt támogatva még, de már saját lábán megy dél­ben az ebédlőbe — újságolja j nagyon boldogan az otthon ve­zetője. DICSÉRI A GONDOZÓNŐ­KET, hogy milyen odaadással látják el nehéz feladatukat. A takarítónőket, akik egész nap sepernek, sikálnak a nékik kü­lönösen sok munkát adó gon­dozottak után. Ragyog is a ház a tisztaságtól Hát a mosónők? Reggeltől estig fáradhatatla­nul mosnak, vasalnak, kisebb fajta Patyolat nem győzné, .annyi ebben a házban a mos- nivaló. És a szakácsnőknek milyen nagy mennyiséget kell főzniük a jó étvágyú „gyerme­keknek”, és nemcsak sokat, de ízeset is főznek. Nem győzi dicsérni Szathmáryné a beosz­tottjait, arról viszont hallgat, hogy neki reggeltől reggelig tart a szolgálata. Sokszor ál­mából verik fel, *ha valame­lyik gondozottra — hárman is vannak ilyenek — rájön a dü­höngés.; Nyugtató injekciót egyedül ő adhat, hiszen az egyetlen szakképzett nővér. BESZÉLGETÉSÜNK KÖZ­BEN egyszerre csak olyan lesz az arca, mint a kisdedet tartó anyaszobroké: — Szeretem őket, olyan há­lásak, ha szeretetet kapnak ... Vannak ennek a szomorú kastélynak boldog lakói is. Akik dolgoznak és szeretetet osztogathatnak benne. Ez teszi boldoggá Szathmárynét is. Szokoly Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom