Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

1971. SZEPTEMBER 5., VASÄRNAP «ST hegyei &£írlap Változó falukép „A megye mezőgazdaságá­ban is a generációváltás tanúi vagyunk; a jövedelmek növe­kedésével párhuzamosan egy­re több fiatal vállal munkát a termelőszövetkezetekben, de ők már nem óhajtanak úgy dolgozni, miként az öregek.” Dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára fogal­mazott ily módon a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának e heti gyűlésén, amelyen az élelmiszer- és fagazdaság megannyi témája került te­rítékre. Valóban: jóllehet a mezei munka korántsem asszociálja már a falvak képét-fogalmát, a nemzedékváltás, a vele ösz- szefüggő technikai forrada­lom, az urbanizációs törekvé­sek számtalan meditációra adnak alkalmat. Ezenfölül Pest megyéről az is elmond­ható, hogy a falvak szerepe­jelentősége változatlanul nagy: amíg 1970. elején a megyék la­kosságának átlagosan 23 szá­zaléka városokban élt, addig Pest megyében csupán a né­pesség 14 százaléka lakott vá­rosban. Speciális helyzet, agg­lomerációs övezet, amely ván­dorlásra bír távoli tájakon élő embereket —, íme csupán íze­lítőül néhány adalék a szinte bejárhatatlan tématömkeleg­ből. Dinamikusabban az átlagnál Próbáljunk azonban némi egyszerűsítésre törekedni, ki­ragadván pusztán a falukép változásait. Igen, igen, csak­hogy e fogalomkörbe is mi minden belefér! Mindenek­előtt: ugyan mi határozza meg e kép módosulásait? Köz­helyszámba megy, nyilvánva­ló: az életnívó alakulása, ezen belül — mert a kettő koránt­sem ugyanaz! — a jövede­lemnek növekedése. Szó esett a már említett tanácskozáson arról, hogy megyénk élelmi­szergazdasága dinamikusab­ban fejlődik az országos átlag­nál, s ennek természetszerű velejárója, hogy a személyi pénzbevételek is gyarapodnak. Említettük, hogy a falu és a mezőgazdaság köré nem lehet immár egyenlőségjelet tenni, hiszen manapság a falusi la­kosság többsége is az iparból, illetve a harmadik népgazda­sági szektorból, a szolgáltatás­ból él. Miként . országosan, úgy megyénkben is változóban van a foglalkoztatottság képe, kisebbségbe kerültek a terme­lőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozók. (Az aktív mezőgazdasági keresők aránya országosan 26, Pest megyében 24 százalék.) Mindez egyszersmind azzal jár, hogy egy-egy család meg­lehetősen bonyolult képletet nyújt, hiszen egymás mellett él, benne a háztáji állatot ne­tán megszokásból is tartó öre- gebbje, s a gyárba járó, prog­ramvezérlésű esztergapadon dolgozó fiú, vagy éppen a helybeli gimnáziumban okta­tó leány ... (Megannyi lehető­ség nyílik persze a foglalko­zások tetszés szerinti variálá­sára fantáziánkban.) ..Boltban veszünk tejet“ S eközben vagyunk tanúi annak, hogy a jobbára régi paraszti törvények szerint ne­velkedett szövetkezeti tagok helyére mindinkább olyanok lépnek, akik már a nagyüze­mi gazdaságokban nőttek, vagy nőnek föl. Rábólintha­tunk erre: így van rendjén, joggal várhatjuk a pszicholó­giai, pedagógiai különbségek eltűnésétől, illetve lassú egy- besímulásától is, hogy még- inkább meggyorsulnak ama falusi összképre is kiható, gondolkodásbeli változások. Csaikhogy igen-igen elhamar­kodott következtetés, önma­gunk becsapása lenne, ha se­matikusan idilli rajzolatok ké­szülnének erről a külső és bel­ső világról^ amely ma is telve van összeütközésekkel. Gondoljuk csak meg: az Imént vázlatosan konstruált szerkezetű család tagjai mi mindenen kaphatnak össze? Például az apa ezt mondja ép­pen' televíziót nézegető fiá­nak: „Eredj, adj enni az ál­latoknak!” Emez csak az imént jött meg a vonattal, elege van a nyolc órai eszter­gálás után mindenfajta mun­kából, némileg érthető hát, hogy fölcsattan: „Minek is az a tehén, majd veszünk ezután tejet a boltban!” Tömény, megyei és országos gondokat gyűrüztető össze- zörrenés, hiszen társadal­munk — mint ismeretes — még jó ideig nem lehet meg ama háztáji állatok léte-hasz- na nélkül. Lehet-e emeletes? Aztán a építkezések! Jólle­het, hallani már elenyésző próbálkozásként termelőszö­vetkezeti lakótelepekről, vagy­is emeletes házakról is, a „Vil­la”, a családi ház — kerti törpével, vagy anélkül — még mindig szívé-vágya a fiata­labbaknak is. Hogy korsze­rűbb, komfortosabb, s nem utolsósorban kevesebb he­lyet, így termőföldet foglal el az emeletes épület? Ki törőd­nék azzal? (Másrészt ellenke­ző előjelű konfliktus ismét csak: ehhez végképp nem húz­ható istálló háztáji állatok számára!) További perpatvart szülhet: lakjunk-e a hagyo­mányos „tisztaszobában” avagy ne? Dísz legyen csupán a fürdőszoba, vagy használjuk is rendeltetésének megfele­lően? Városlakó ember előtt ilyes­fajta kérdések aligha merül­hetnek föl, ám a falusi köz- egészségügy őrei-ápolói e té­makörbe vágó, csinos törté­neteket mesélhetnének. Igaz, megyénkben — amely a me­gyék fejlettségi sorrendjében ipar, mezőgazdaság, életnívó dolgában középütt helyezke­dik el — gyorsabban árad szét mindaz, ami a civilizáló- dást, korszerűsödést jelképe­zi. (Külön, s nagy témakör eb­ből a szempontból is az egy­millió kétszázezer lakost fel­ölelő tanyavilág, amelynek elég tekintélyes része talál­ható meg éppen Pest megyé­ben.) Mit hoz vajon a jövendő — ugyan miképp módosítja mai faluképünket? Divatos ma­napság a futurológia, de ha valamely terepen nehéz előre látni a változásokat, úgy az elsősorban a mezőgazdaság, amelynek — eredményeinek és visszaeséseinek — bizonyos mértékig még mindig függvé­nye azért a falu. Egy-egy di­namikus termelőszövetkezet úgyszólván évek alatt, s a szó legszorosabb értelmében föl- virágoztatja a községet, s for­dítva is lehet természetesen. Nyilvánvaló, hogy a villamo­sítás — mert ne feledjük, hogy még ez sem befejezett tény! —, az útépítés, általában a lakóhely-korszerűsítés föl­lendítésében nagyobb szerep vár a szövetkezetekre, ame­lyek többsége remélhetően az idén kiheveri a múlt eszten­dő gazdasági megrázkódtatá­sait. Gyorsabb lesz a változás Sokasodó ipari eszközök, na­gyobb szellemi és anyagi tő­kével, egyszóval fölvértezet- tebben apáik örökébe lépő if­jak, fogalmak érdekmódosu­lása — megannyi, részfejezete lehetne a vizsgálódásnak, a gyakorlati tennivalóiktól az elméleti meghatározásokig. Agrárgazdászok egy csoport­ja össze is fogott ebből a cél­ból, készítvén egy sokoldalú prognózist. Jóllehet, e tanul­mány érthetően srámol a természeti tényezők váratlan hatásaival, a szerzők arra a végső következtetésre jutnak, hogy az elkövetkező egy-más- fél évtized falusi változásai­nak üteme gyorsabb lesz min­den eddiginél. A jövedelmek­hez fölzárkózik a civilizáció, az életszínvonal, vagyis több lesz mindenből, ami kényel­münket szolgálja. Keresztényi Nándor Diplomakiosztó ünnepség A Budapesti Pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyetem tanácsa szombaton diplomakiosztó ünnepséget tartott, az MSZMP KB Politi­kai Főiskolája dísztermében. Megjelent az ünnepségen Katona Imre, a KB tagja, a Budapesti Pártbizottság titká­ra, Bán Károly, a KB agitá- ciós és propaganda osztályá­nak alosztályvezetője, Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója és dr. Szabó József, az MSZMP Politikai Főiskola rektorhelyettese. Húzd! Sokan iri gylik a kiskunjáé- házi úttörőiket. Nem csoda, hi­szen ahogy kisüt a nap, vízre szállhatnak csónakjaikkal. Egész nyáron hajóztak, s most, amíg az idő engedi, edzenek, készülődnek — a következő nyári túrákra. Fotó: Urbán vadhajtások ARATAS 24 NAP ALATT Győzött a Kiosztották a kombájnosverseny díjait Idén Pest megyében az or­szágosnál is jobban fizetett a gabona. A megyei átlagtermés búzából 17 mázsa volt holdan­ként, ami az utóbbi évek leg­jobb hozamánál közel két má­zsával több. A rozs 8,5 mázsát adott, míg 1968-ban csak 7,2 mázsát. Az őszi árpa hozama 15,4, a tavaszi árpáé 12,3 má­zsa volt. Ezek a kitűnő eredmények azonban nemcsak a kedvező időjárásnak, a gondos talajelő­készítésnek és vetésnek, ha­nem a szakszerű betakarítás­nak is köszönhetők. Erről be­szélt tegnap délelőtt a megyei tanács mezőgazdasági, és élel­mezési osztályvezetője, Kusza Béla, a megye legjobb 20 kom- bájnosa előtt, amikor kiosztot­ták a kombájnosverseny dí­jait, amelyeket a megyei ta­nács, a termelőszövetkezetek területi szövetségei, az Állami Biztosító Pest megyei Igazga­tóága és a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat alapított az aratási versenyben legjobb helyezést elért kombájnosok- nak. Az összejövetelen csak a 20 legjobb gépkezelő jelent meg, de dicséret illeti a megye va­lamennyi kombájnosát, hiszen rekordidő, 24 nap alatt takarí­tották be a gabonát. Igaz, egy- egy kombájnnak átlagosan ke­vesebb területről kellett arat­nia, mint tavaly, mert a ter­melőszövetkezetek a meglevő gépek kijavítása mellett új, nagy teljesítményű kombájno­kat is vásároltak. A kombájnosverseny győzte­se Viktor Antal, az áporkai Egyetértés Termelőszövetkezet gépkezelője, 682 holdról 130 vagon szemet takarított be. (A verseny 10. helyezettje is közel 500 holdról vágta le a gabonát, s gépétől 100 vagon termést szállíthattak a raktárakba.) A versenyben a második helyet Jansik Pál, a harmadikat Ko­rács Benő — mindketten a ceglédi Vörös Csillag Tsz tag­jai — szerezte meg. Az aratás véget ért, de a kombájnok kezelőire új fel­adatok várnak. A hatalmas aratógépeket felcserélik trak­torokra, hogy az őszi szállítási munkákból, a szántásból és vetésből is kivegyék részüket. ★ Virágmintás ing, széles mellkas, vidám tekintet. Ez jellemzi a kombájnosverseny idei győztesét, Viktor Antalt. A fiatalos arc nem csoda, hi­szen még jó négy hónapja van, hogy betöltse 19. életévét. Ennek ellenére harmadik esz­tendeje lovagolja kombájnját. — Nem hittem volna, hogy az első helyen végzek, hiszen tavaly 1300 holdról arattam ... — Hány éves korában is­merkedett meg az erőgépek­kel? — Traktort 13 évesen kezd­tem el vezetni. De ez termé­szetes, hiszen apám, s az egyik bátyám is traktoros volt. 1969- ben megszereztem a jogosít­ványt traktorra, azóta hivata­losan is ez a foglalkozásom. — Nem vágyik más munka után? — Nem tudnám ezt elhagy­ni, meg aztán jól is fizetnek. — Mennyit keresett aratás­kor? — Kint voltam 10—14 órát is a határban, de 31 nap alatt 14 ezer forintot vittem haza. Ha traktorral járok, akkor is megvan a négyezer forint. — Jut idő szórakozásra? — Nem sok, mert ha az em­ber keresni akar, leszáll a gép­ről, és bülykölni kezdi. Engem még nem hagyott ott egyszer sem a masinám. — Kinek büszkélkedik el el­sőként a jutalmul kapott Grundig-magnóval ? — Van a faluban egy kis­lány, talán annak... M. K. A. Kitüntetés Ez év tavaszán Berkes Já­nos, a Fővárosi Vízművek pol­gári fegyveres őre, jászapáti lakos kimentette a Dunából a kétesztendős Lévai Bélát. Berkes Jánosnak a forradal­mi munkás-paraszt kormány az Életmentő emlékérmet ado­mányozta, amelyet szombaton a városházán Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács elnöke adott át kétezer forint pénzju­talommal együtt a bátor élet­mentőnek. S zámítottunk rá, nem ért váratlanul, előre láttuk, hogy az új gazdasági kö­zegből, „televényből” vadhaj­tások is serkennek majd. Va­jon elhanyagolhatóan kevés lesz-e a gyom, azaz könnyen kiirtható, vagy oly sok, hogy az egész gazdasági kultúrát megfojtással fenyegetheti? — a gazdasági mechanizmus re­formjának vitájában sokan feltették ezt az aggódó kér­dést. Számítanunk kellett a vad­hajtásokra. A torz kinövések épp oly szükségszerűek, mint ahogy annak idején elodáz­hatatlanná vált a gazdaságirá­nyítás reformja. Szükségsze­rű károk, torzulások, elfaju­lások? Igen: nincs az a gazda­ság-szerkezeti változás, amely mentes lehetne a mozgást kí­sérő túlhajtásoktól. Ez a té­tel-mondat bizonyításra szo­rul! — követelheti az olvasó, íme a bizonyítás: Gazdaságirányítási reform: változás, módosulás, minőségi változás, mozgás. A korábbi — jó vagy rossz —, gazdasági szerkezet meglódul, mozgás­ba lendül, elméletileg részeire hullik szét, a részek keresik a helyüket az új rendszerben, szintézisfolyamat zajlik. Ez a folyamat hosszú ideig tart, e magasabb minőségű rend­szerré szerveződés ma sem fe­jeződött be. A mozgás, a vál­tozás mellékterméke a vadhaj­tás. Miért? Azért, mert a szerveződés folyamat, adott pillanatban a rendszerben űrök tátonganak. A szabálytalanság felszínre segíti a konjunktúralovago­kat. A rendszer másik része már szabályozott, csak még a szabályok értelmezése homá­lyos, sok minden belefér egy- egy direktívába: nemcsak a konjunktúralovag, de a .ren­des” ember is a neki kedvező tartalmat keresi meg. Aztán: senki sem látnok, az elképze­lések helyességét a jövő iga­zolja, néhány szabályt már biztosan nem igazol, ezek csak a gazdasági hibák lehetőségeit teremtik meg. És: a legjobb szándékú emberek Is balfogá­sokat követnek el, mert nem értik-ismerik eléggé az újat. A változás instabilitása, bi­zonytalansága így válik a gazdasági torzulások szük­ségszerű okává és közegévé. K z olvasó most bizonyára arra kérne, hogy a „vi­rágnyelvet” — vadhajtás, torz kinövés stb. — fordítsam le magyarra. Vadhajtáson, torz kinövésen, gazdasági ká­ron, elfajuláson gazdasági cél­jainkkal ellentétes jelensége­ket értek. Aki — és amely cég — a nyereségre törekvést a nyerészkedéssel keveri össze, a piac befolyásoló szerepét az üzérkedéssel téveszti össze, az anyagi érdekeltség helyébe a pénzhajhászást, a harácsolást helyettesíti, közös boldogulá­sunk helyett saját boldogulását tűzné zászlónkra stb. Ők a mozgás, változás vámszedői. Ejnye, hiszen teoretikusa született volna a nyerészkedő- harácsolóknak?! Néhány be­kezdéssel előbb éppen azt bi­zonyítottam, hogy szükségsze­rű a kölöncök jelentkezése, magyarázgatni is próbáltam, hogyan, miért találnak teret maguknak —• végül is, ha szükségszerű, akkor igazolást, menlevelet adtam számukra. Nem! A korábban elmondot­tak csak azt a célt szolgálták, hogy értsük jelentkezésüket, ne lepődjünk meg, ha belép­nek hozzánk, ne értetlenked­jünk, ha gondolataikat hall­juk. Tudatosan tudjuk kik, miért próbálkozhatnak meg­honosításukkal ! j^gTTert az szükségszerű, hogy |Míj a forradalmi-gazdasági láMlI változást torzult embe­rek torzult gyakorlatukkal ki­használják, de az is szükség- szerű, hogy a harcot minden fronton megnyissuk ellenük. És a harc módszereinek ki­választásánál is kell, hogy ért­sük természetrajzukat. Saj­nos, a front áll! Pontosabban fogalmazva, nem elég hatásos a harcunk. Két eszközzel egy­re jobban élünk, s ezek a tör­vény szigora és a közgazdasá­gi szabályozók pontosítása. A „Kék fény” műsora egyre több leleplezett gazdasági bűnöző lebukásáról ad hírt. Óriási le­hetőségeink vannak a közgaz­dasági szabályozás területén is: minél konkrétabb, ponto­sabb, teljesebb a szabály, an­nál nehezebb a kijátszása. Egy eszközzel azonban nem élünk megfelelően, s ez a kommunis­ta etika. Összefonódásokat, megalkuvásokat, kéz-kezet- mos gyakorlatokat hallgatunk el, álhumanista engedménye­ket teszünk, mentjük a ment­hetetlent. Azt hiszem, ezzel ártunk a legtöbbet. Még egy további általáno­sítást szeretnék ugyanis ten­ni. A ’marxizmus egyik alap­törvényét ismételjük át. A gazdasági szerkezet — alépít­mény — határozza meg poli­tikai, ideológiai, eszmei, eti­kai stb. — felépítmény rendszerünket. Az alépít­mény jogos önbizalomra ösz­tönöz: a fejlődés hatalmas. Csakhogy a felépítmény nem mechanikusan tükrözi a gaz­dasági szerkezetet, hanem egyik elemét hangsúlyozva. És a hatalmas anyagi fejlő­dést a mai napig nem követte nagy tudati fejlődés. Sőt, mintha a felépítményben ese­tenként inkább a torzulások eszmei, ideológiai tükörképe dominálódna. Országosan sú­lyos a kispolgári szemlélet térhódítása, amely gazdasági szerkezetünk vadhajtásainak gondolati általánosítása. A torzulások elleni harc tehát nemcsak gazdasági, hanem döntően politikai kérdés. harácsolók-nyerészke- dők, az érdem nélkül boldogulok, az ügyeske­dők, a korruptok, a megalku­vók, a balatoni-villa-kizáróla- gos-menyországában-hívők, a társadalmi kérdésektől el­fordulok ellen minden fronton meg kell nyitni a harcot. Erő­sebben, bátrabban, sokkal ha- tározattabban. F. P. Bőrszabászok A Ceglédi Cipőipari Vállalat üzemében kor­szerű hidraulikus gépekkel szabják a bőrö­ket. A különböző formájú és méretű cipő­felsőrészeket egyetlen gombnyomásra kiszabja a gép. Fotó: Urbán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom