Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-28 / 228. szám
6 “‘‘K/Cirhip 1971. SZEPTEMBER 29., KEDD Veszélyes pecázás Szeméttelep az ötös műút mentén Egyik oldalon az Örkényi Öregtemető, másik oldalon házpor — a harmadikon az ötös pzámú műút, középen egy kies, lapályos zöld rét, békésen legelésző tehenek, s egy mini tavacska. A kép idillikus — lenne, ha ki nem derült volna róla, hogy negyedik oldalán szemétdomb övezi. Mert az öreg temető melletti tó tájékát egyesek önkényesen szemétlerakodóhellyé züllesztették. MIT TUDNAK RÓLA? Amint hallom, nemcsak a kacsák-libák kedvelt strandja, tehenek, lovak itatóhelye —, hanem a környékbeli srácok pecázóterepe is az egykori vályogvetőgödörben keletkezett tó. Tanítási idő van. Megkérdezem a gyerekeket, mit tudnak az ottani horgászás veszélyeiről. Erdőnyi kéz emelkedik a magasba érdeklődésemre —, a gyerekek, felnőtt pecásokat^ meghazudtolva, egymást túllicitálva számolnak be hor- gászteljesítményükröl. — Én már sok száz halat fogtam ott! — Én egész nyáron horgászok, annyi a hal, hogy csak na! — Mindig fogok halat, ha kimegyek, mert odahaza szeretjük a halat mind! — Hát megeszitek? — Mit csinálnánk vele? Persze, hogy megesszük! Édesanyám örül, ha viszek haza vacsoránakvalóí! Egy-két gyerek ugyan azt állítja, hogy otthon nem engedik meg az általa fogott halat megsütni, nem eszik meg mert pocsolya ízű —, de a többség azt mondja, hogy bizony ők, jóízűen megeszik. — Nem látjátok, hogy a tó közvetlen közelében szemétdomb van, s hogy oda mindenféle vegyszert, gyógyszert, mérget dobálnak ki? Ha esik, fellazul a talaj, a mérgező, fertőző hulladék beszwárog a tóba! Sosem gondoltátok át, milyen veszélyes sportot űztök? Vállvonogatás, nevetgélés, hitetlenkedés. Aztán, ahogy erősködöm, megfogadják: nem pecáznak többé a tóban. De mit ér az ilyen fogadalom? Nyáron, különösen a tó mentén lakó gyerekek számára nincs pompásabb szórakozás. Hogyan kívánhatnám, hogy lemondjanak róla? SECÍrENI AKARTAK Különben: nem is ők azok, akiktől itt bármit várni kellene, annál inkább, mert ha nem horgásznak, azzal még csak az ügy egyik fele oldódna meg. A szeméttelep még mindig ott marad. A gyerekek osztályfőnöke elmondja, hogy tíz-tizenkét esztendeje egy szovjet alakulat katonáinak segítségével telepítették a halakat az egykori vályogvető gödör tavába, hogy csavargás helyett inkább pe- cázással szórakozzanak a gyerekek. Aztán rákaptak néhá- nyan — és most már egyre többen hordják ide a hulladékot, szemetet. Egy másik pedagógus is közbeszól. — De nemcsak itt fordult elő, hogy egész rakás gyógyszert hagytak szabadon, guberálók, gyerekek prédájául — hanem egy forgalmas helyen is, a házak közvetlen közelében, a község belterületén. Amikor a régi orvoslakást lebontották, ott is sok gyógyszert söpörtek össze — azt is ugyanolyan felelőtlen módon szabadon hagyták, mint a gyógyszertárból származó orvosságokat. A kis gyerekek hurcolták is jódarabig szanaszét, csoda, hogy baleset, tragédia nem történt, hiszen a gyógyszerek többsége cukorbevonatú, szemre is olyan, mint a cukorka, és nemcsak iskolás, hanem óvodásgyere- kek is szabadon turkáltak a gyógyszeresüvegekkel teli szemétkupacokban. Ez már kicsit több a soknál. MOST MÁR CSELEKEDNI KELL ■— Nem jellemző ez a szokás az Örkényiekre — mondja kérdésemre Mihalovics Mihály A nyári mérleg: négymillió turista Élénk szezonvégi forgalom a Balatonnál ' A Balatonnál vasárnap verőfényes kora őszi kiránduló- idő fogadta a turisták ezreit. A közlekedési szervek vasárnap még gyakrabban indították a járatokat, hétfőtől azonban már a hajózás is áttér az őszi-téli menetrendre. , A Balatonnál — ha nem is tartottak hivatalos idényzárást — vasárnap végeredményben befejeződött a szezon. Az idegenforgalmi szervek összesítései szerint mintegy négymillióra tehető azoknak a száma, akik hosz- szabb-rövidebb időt töltöttek el az idei szezonban a magyar tenger partján. Porcelánmúzeum Hollóházán : Borsod megye egyik legrégibb üzeme a Hollóházi Porcelángyár, amelyet 1831-ben a környező erdőkből kitermelt fa és a környéken talált kaolin gazdaságos felhasználására alapítottak. A száznegyven esztendős kis üzemet az elmúlt években újjáépítették és a korszerű gyárban jelenleg finom porcelánárut: étkészleteket és különböző dísztárgyakat készítenek. Az üzem környékén települt hegyi falvakban megőrizték a hajdani kis műhelyekben gyártott kőedénytálakat, imakönyvre emlékeztető pálinkásbutykoso- kat, kulacsokat és kancsókat, amelyeket az ügyes kezű munkások kézi festéssel élénk színű virágokkal, szőlő- és petrezselyemlevelekkel díszítettek. A régi hollóházi cégjelzéssel ellátott edényeket most összegyűjtik és elhelyezésükre kis ipartörténeti múzeumot hoznak létre. Föld alatti Befejeződött az idei gyógy- üdültetés a jósvafői Béke barlangban. A 11-ik alkalommal tartott klimaterápiás gyógykúra során hat csoportban megközelítőleg négyszáz hazai és külföldi vendég kereste fel a „föld alatti szanatóriumot.” A betegek három héten át, szanatórium naponta öt-öt órát töltenek a hőingadozástól mentes, csaknem száz százalék relatív páratartalmú föld alatti üregben, a teljesen pormentes levegőn. A barlangi kúra alatt kényelmes fekvőpadokon, olvasással, pihenéssel, társasjátékokkal töltötték az időt. Horányi gondok Nem egyeznek a telekkönyv és a földhivatal adatai községi vb-titkár. A község lakott, belterületi részein általában szemétgödörbe öntik, elássák, elégetik a házi szemetet... Az a baj, hogy Örkény túl nagy, szerteszórt település, ezért nem sikerűit mindmáig megoldanunk a szemét elhor- dását, tárolását. — De ha olyan nagy terület — bizonyára akad olyan kieső külterülete is, ahová biztonságosan eláshatnák a szemetet. Ehhez nem kell beruházás. Ehhez semmi sem kell, az elhatározáson kívül. — Hát, tulajdonképpen tanácsülésen is szó volt már erről. Távolabb van is egy külterületi gödrös rész. Azt tervezzük, ott oldjuk meg majd az egész község szeméttárolá- sát. Rövidesen ki is jelöljük a szemétlerakodó helyet, és ahol eddig „maszek” szeméttelep volt, oda táblát teszünk: szemétlerakodás tilos. — Persze, nincs olyan tiltó tábla, amely bírságolás nélkül, önmagában elegendő. — Ha kell, majd bírságolunk is. Nincs más hátra. így van. Nincs más hátra! Még mielőtt baj történik. Péreli Gabriella 6260 vagon áru Már télre tárolnak Megérkeztek az első téli szállítmányok a főváros éléskamrájába, a ZÖLDÉRT budapesti telepére. Szeptember végétől december utolsó napjáig mintegy 6000 vagon árut raktároznak el a főváros téli ellátásához. Az aszályos időjárás ellenére, egyetlen kivétellel, valamennyi zöldségféléből többet tesznek el, mint tavaly. A tervek szerint a nagyvásártelep téli zárókészlete 6060 vagon áru lesz, 300 vagonnal több az elmúlt évinél. A burgonya és vöröshagyma tárolása a napokban megkezdődött. Zöldségfélékből október utolsó napjaiban kezdik szállítani az első téli készleteket. Szeptember utolsó napjaitól a ZÖLDÉRT csaknem kétezer dolgozója vesz részt a tárolási munkákban. Szentendre szigetén a Szigetmonostorhoz tartozó Ho- rány tíz esztendeje hivatalosam üdülőterület. Azóta elkészült rendezési terve azonban még mindig csak terv. A községi tanács tavaly megbízta a Geodézia Vállalatot a parcellázási terv kiegészítésének elkészítésével, hogy á közel ezer telek között végre kialakíthassák az utcákat és az üdülőtelep nagyobb részén, ahol még nincs villany, a vezetékoszlopok helyét kijelölhessék, s ne kelljen többé a sok üdülőnek, víkendezőnek petróleumlámpással világítania. Aztán a vízvezeték sem épülhet meg a telepen, noha már elér odáig, sőt egyik-másik házba is, de hát amíg nincs megvonva a házak között a közterület, az utca vonala, nem áshatják meg a vezeték gödrét sem. Azután az erdőgazdaság Horány déli részén 46 holdas erdőterületet engedett át a községnek, a tanács azt tervezte már a tavasszal, ezt is felparcellázza. és folyamatosan ellátja közművekkel. Előfeltétele azonban ennek is, hogy a régebbi üdülőtelepen kiépülhessenek a közművek. Tehát ezért is, meg a Korányban nyaraló, víken- dező mintegy 4—5 ezer ember miatt is sürgős a parcellázási terv kiegészítése. A Geodézia Vállalat fel is vonult, ebben nem is volt hiba. Hozzákezdett a munkához, aztán hirtelen abbahagyta. Nem tehetett egyebet, mivelhogy a telekkönyvnek meg a földhivatalnak a telekre vonatkozó adatai különböznek. Talán a Duna mosta el számos telek egy-egy darabját, és a másikhoz sodorta vagy az ósdi telekkönyv rossz földmérés alapján készült volna? Ki tudja? Mindenesetre a Geodézia Vállalat értesítette a járási és a megyei földhivatalt tói, hogy az eltérő adatok akadályozzák munkája elvégzésében. Ennek már idestova negyed éve, és, bár időközben a szigetmonostori tanács is sürgette, még mindig nem érkezett meg a válasz. — Talán előre tudták, hogy korán beköszönt az ősz, ezért halogatták a választ — vélik a tanácsnál és reménykednek, hogy mire lehull a hó, megjön a felelet is. Az viszont a válasz tartalmától függ, hogy jövő tavasszal, nyáron vagy esetleg télen a Geodézia Vállalat folytathatja-e Horány- ban a munkáját. Előbb mindenképpen tisztázni kell a helyes területi adatokat. Igaz, ha megbíznák vele, a vállalat is félmérhetné a parcellákat, csakhogy, ugyan ki vállalná a költségeit. Különösen miután a földhivatal a mérést nem is régen végezte el. Tévesen vagy helyesen? A telekkönyv a hibás? Ki tudja? A horányi ingatlantulaj űo- nosok erre nem is kíváncsiak, csak rendezett utcát, villanyt és ivóvizet szeretnének mielőbb. Sz. E. Új kocsik a hegyre Jövőre a fogaskerekű vonalán új motorkocsikat állítanak forgalomba, ezért szükséges, hogy kicseréljék a Szabadság-hegy és a Széchenyi- hegy közötti vágányokat és felső vezetékeket JEGYZET Közéletet él az asszony... A JELENSÉG NEM ŰJ: nálunk mind több azoknak az asszonyoknak a száma, akik közéleti tisztséget töltenek be. Kérdés azonban, mit szól ehhez a férj? A fokozatosan megvalósuló' egyenjogúság megtererntette ugyan a lehetőségét annak, hogy a nők közül mind többen kiváljanak és különböző társadalmi posztokon tevékenykedjenek. Ha engedi őket a férjük. Szó se róla, többnyire engedi. Erről vallanak azok az adatok, amelyek a nők számának emelkedését tükrözik a választott szervek egész sorában. Talán elegendő utalni rá, hogy négy évvel ezelőtt a tanácstagok között 18 százalékos volt a nők aránya, a legutóbbi választások után pedig 23 százalék. Közelebbről azt jelenti ez, hogy a megválasztod 68 ezer 646 tanácstag közül 15 848 a nő. Hasonló az arány az országgyűlésben, ahol a 352 képviselő közül 84 tartozik a szebbik nemhez, az összlétszám 23,9 százaléka. A FÉRFIAK ÜGY ÁLTALÁBAN örülnek is ennek. Általában. De más az elvi egyetértés ez esetben, s megint niás ha nincs készen a vacsora, mert történetesen az asszony gyűlést tart. A gyerekek nem tudják befejezni a leckét, várják anjtut, hogy segítsen. Nincs minden a helyén a lakásban, a ház körül, (kivált, ha az ember azt keresi, mi az, amibe beleköthet), mert a fogadóóra, az emberek ügyesbajos dolgainak intézése nem hagyott elég időt feleségének a házi munkára. Helyenként komoly nézeteltérések forrása az ilyen és hasonló apró mulasztás, ami — kivált faluhelyen — olykor sűrű békétlenséggel járhat a házastársak között. Igen, mert a férjek — nincs mit tagadni — mindjárt a tekintélyüket féltik, tisztelet a kivételnek. Némelyikük egyenesen féltékeny a felesége népszerűségére, társadalmi sikerélményeire, s — uram bo- csá’ — még talán irigység is fészkelődik benne. Azon kívül élhet — mint ahogy él is bennük olyan érzés: miért nem nekik sikerült szószólónak lenni, közéleti tisztségbe kerülni, elvégre mégsem ugyanaz, ha a férj jár haza későn, mint amikor a feleség. Mert amíg az asszony otthon van, nem borul fel a családi élet egyensúlya, nem hül ki a tűzhely, az otthon melege. Ugyanakkor, valljuk be, ha a férjre vár, hogy ne hagyja a tüzet kihűlni, méltóságán esett sérelemnek fogja fel, megértés helyett felháborodik, s hajlamos rá, hogy elveszítse türelmét. Az ilyen magatartás alapja az önzés, a régi, sőt régen elavult értékítélet, amely az asszonyt, a konyha és a hálószoba szűk falai közé zárta. AKI NYITOTT SZEMMEL JÁR, látja a házasságban megnyilvánuló életközösség új vonásait, a férfi és a nő kapcsolatának gyökeres átalakulását. A nő társadalmunkban nemcsak úgy egyenrangú, hogy joga van ugyanannyit, vagy számos esetben többet dolgozni, mint a férfinak. Gondolkodása érettségét, fogékonyságát, közösségi ambícióit tekintve sem marad el az esetek többségében a férjek mögött. (Vagy ha igen, ez legtöbbször a kapcsolat felbomlásához vezet.) Nem olyan nehéz ezt elismerni. Hiszen egy falun belül is nagyon sok példa akad rá. A példák mellett persze ma az is szükséges, hogy legyen erőnk engedni abból a megint csak régen elavult fura és mindinkább anakronisztikus rátartiságból, amelynek közkeletű neve: férfiúi hiúság. Manapság elég sok embert tesz nevetségessé az ilyen — magát minden vonatkozásban fölénybe helyezni kívánó viselkedés. Aminek örökös mottója az, hogy „ki viseli a kalapot?”. Ott, ahol az egyetértés, a békesség és — ne féljünk leírni a szót — a szeretet megvan, ez a kérdés nyilvánvalóan fölösleges. A férji tekintélyt ugyanis nem csorbíthatja a feleség társadalmi előmenetele, az, hogy a közösségi ügyek intézésében tanúsított rátermettsége alapján bizalommal fordulnak hozzá az emberek Sőt, a feleség ilyen jellegű sikerei felett érzett öröm. netán büszkeség, inkább növeli a családfő tekintélyét, mint az indokolatlan tekintéiyféltés. Egyébként pedig mindenki tudja, a családi éleiben a család bármelyik tagjának az öröme — közös öröm. A közéleti szereplés örömét — mert azért ilyen is akad — az élettárs éppen úgy átérezheti, mintha ő állna a dobogón. TERMÉSZETES, hogy az ilyen helyzetekben a családra némiképp több otthoni feladat elvégzése hárul. Ezen kár lenne fönnakadni, hiszen a korszerű életforma térhódításával ' ez elkerülhetetlen. Azonkívül, így a becsületes. Nyugodtan állíthatjuk: igen kevés ma már az olyan házi- műn na, amit kizárólag a feleség végezhet. Nem fogadhatjuk el természetes állapotnak, ha családfő és gyerekek egyat ént mindennel az édesanyára várnak. Manapság sokat beszélünk a társadalmi demokratizmus fejlődéséről. A több mint tizenötezer női tanácstag jelenléte, szépen bontakozó tevékenysége is ezt a fejlődést igazolja. Közülük azonban többeknek szükségük van az „otthoniak”, elsősorban férjük nagyobb megértésére, cselekvő segítségére. Ne bánjunk hát szűkraarkúan ezzel a segítséggel. Ismerjük el, amire mostani éveink tanítanak. A közéleti szereplés nem a férfiak privilégiuma többé, és nagyon jó, hogy társadalmi méretekben elmondhatjuk ezt. Kovács Imre
